Önreferencia

Van mostanában az a közkeletű gondolat, hogy míg a kormány(párt) határozottan és egységesen nyomul előre, zárt alakzatban, mint egy missé korrupt ám elszánt német tankhadosztály, addig az ellenzék az önmarcangoló töketlenkedés mintapéldája, önsorsrontó lúzerek gyülekezete, eleve meg sem érdemli a lehetőséget. Vagyis a fideszesek szégyentelen, arrogáns seggfejek ugyan, lopnak mint az állat, és még büszkék is rá, de hát nincs kire/kivel leváltani őket, nincs potens szereplő a másik oldalon, akire szavazni egyáltalán érdemes lenne.

Pedig az a helyzet nem pont ez. Egyfelől, mert egy liberális demokráciában (és másmilyen nem nagyon van, a demokrácia vagy a szabadságra épül, vagy nem is létezik – lásd a putyini „irányított demokráciát”) nem az erő kultuszának kellene dominálnia, az az autokrata, sőt, fasisztoid rendszerek sajátja, a demokrácia az deliberatív, vagyis értelmes vitán alapul, na jó, kellene alapulnia.

Másfelől a hazai politika nem a határozott/töketlen tengely mentén osztható fel, sokkal inkább az önreflexivitás, illetve annak hiánya alapján. Az ellenzék önreflexív módon viselkedik, azaz folyamatosan figyeli, elemzi saját helyzetét is, vitázik, taktikázik, újragondol, összeveszik, kibékül, értékeket és érveket próbál egyensúlyba hozni, hol hatékonyabban, hol teljesen dilettáns módon, de legalább megpróbálja. És mivel eleve több párt játszik ugyanazon a térfélen, többen hajtanak ugyanazon szavazókra, az összefogás kényszere és a versengés szükségessége közt őrlődnek folyamatosan.

Ezzel szemben az orbán-pártban (ez a fidesz utódpártja) nyoma sincs az önreflexivitásnak, ők az önreferenciában utaznak. Vagyis egy pillanatig sem elemzik saját lépéseiket, sem előre, sem utóla, mondjuk nem is kell, hisz nekik adott a főnök megfellebezhetetlen döntése, a miniszterelnöki toka felett ott az erő és a mindent lebíró akarat (tényleg, pont mint a Puffin-lekvárnál), nem kell hát ötletelni meg elemezni, lehet tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló. Így aztán marad a saját magukra hivatkozás, az önreferencia, amikor minden döntésüket a saját korábbi döntéseikkel magyarázzák. A giccses emlékművel például csak a kötelességét teljesíti a kormány, mely kötelessége egyenesen az alaptörvényből származik, melyet persze ők írtak maguknak senkit meg nem kérdezve róla. Vagy a fidesz frakciója felszólítja (sic!) a kormányt, hogy tegyen már valamit a mezei pockok ellen, mintha a fideszes képviselők nem egytől egyig orbán kesztyűsbábjai lennének, mintha lenne valódi parlament a mostani fideszes törvénygyár und szavazógép helyett, illetve mintha e törvénygyár lenne az. Így aztán a kormánypárti kígyó nem hogy a saját farába harap, de lassan körbeér saját magán és eltűnik hirtelen, ez az a pillanat, amikor a semlecigabriellák már csak ennyit válaszolnak egy amúgy releváns újságírói kérdésre, hogy: Csak! És tényleg, racionális érvelésnek már nem marad tér ott, ahol fokozatosan eltűnik az összes lehetséges külső hivatkozás, és egyedül a vezéri akarat marad, a ’csak’ további indoklást nem igénylő vállrándítása.

És ez az üresség szükséges ahhoz, hogy működjön az orwelli trükk, azaz tetszőlegesen lehessen cserélni a mindenkori hivatalos álláspontot. Hisz ma Keletázsiával állunk háborúban, Óceánia mindig is Keletázsiával állt háborúban, akkor is, ha a múlt héten Eurázsiáról állította ezt a pártlap. Ha nincsenek referenciák, nincs racionális érvelés, akkor elég hazudni valami orbitálisat, és onnantól az lesz a hivatkozási alap, minden igazság origója. Gyurcsány még maga volt a patás ördög, mikor Putyinnal vacsorázott, meg a Déli Áramlat gázvezetékről tárgyalt, orbán most alig látszik ki Putyin fenekéből, kilóra eladja neki az energiaszektor nagy részét, így aztán a házi talpnyalói már a menthetetlenis mentegetik, hogy például az oroszoknak igenis lehet keresnivalója Kelet-Ukrajnában, a maláj gép meg miért ment arra? Ott kérem épp Vlagyimir Vlagyimirovics emberei cívódnak kissé, védik az orosz érdeket, ne tessék arra csak úgy repülgetni, mert ahol fát vágnak ott hullik a forgács és légvédelmi rakétákkal lődöznek bevodkázott kozákok.

Képzeljük el, hogy ha most mondjuk Bajnai lenne a főminiszter és barátkozna/üzletelne az oroszokkal, hogy üvöltözne az összes selmecigabriella nemzetáruló kommunistáktól, és nagy hangon követelné, hogy a NATO azonnal avatkozzon be nálunk is. Hisz ez itt az 1984-ből ismerős duplagondol, vagy az Állatfarmból a „négy láb jó, két láb rossz” ideológiája, ha ők csinálnak valamit az csak jó lehet, ha az ellenfeleik az csak rossz, mert ők a jók és mindenki más rossz. És ezt hogy lehet igazolni? Egyszerű, bele kell írni az alaptörvénybe, esetleg annak asztalába. Mindegy, a lényeg csak annyi, hogy ők legyenek önmaguk egyetlen hivatkozási alapja, így nem jön szembe a valóság. Egy darabig legalábbis.

Emlékműterv-műleírás

Mivel jól láthatóan (sőt, tapinthatóan) szezonja van a figurális köztéri szobroknak (meg a dinnyének, de ez most mellékszál), én is előállnék egy tervvel, egy olyan figurálissal tudják, nem ám modernista izével, hogy két tojáson egy kocka, mert az hogy néz már ki? Meg azt nem is érti a nép, a népnek kérem figurális kell, félpucér alakok hősiesen néznek valamerre, miközben bronzból öntött leplek nem lobognak körülöttük dinamikusan, a műkő talapzat felett. Ilyen szobor alkalmas emlékműnek, ezt már majdnem értik az emberek. Na, mondjuk a biztonság kedvéért írjuk is rá nagy betűkkel mi ez, hátha járnak köztéri emlékművünk felé hülyék is, persze nem annyira hülyék, csak olyanok akik azért olvasni még tudnak és értik a tőmondatokat, és akkor már igen jó lesz az emlékművünk, méltóságteljes és makulátlanul pontos. (Mert a makulásan pontos az nem elég jó, az nem felel meg perfekt cionista perfekcionista tökéletesség utáni olthatatlan szenvedélyes vágyunknak.)

Na szóval, én arra gondoltam, hogy valahol székesfővárosvármegyénk egyik reprezentatív terén állhatna a Halálcsillag Áldozatainak Emlékműve, mementóul a sok ártatlanul elpusztult (és amúgy is kényszersorozott) birodalmi rohamosztagos emlékének állítva, akiknek semmi közük nem volt Leila Hercegnő Szenátor Asszony elrablásához, illetve ha igen, csak parancsra cselekedtek. Persze a Halálcsillag Hadügyi Főbázison voltak komoly, magas rangú háborús bűnösök is, de legfeljebb majd azt külön ráírjuk az emlékműre, hogy az ő emlékükre nem vonatkozik a mementó emléke. (Darth Vader reichmarshall például elmenekült, ő s második világháború Halálcsillag áldozata lett villámcsapás által, de az meg természeti viszmajor.)

Az emlékművem, illetve az áldozatoké nagyon látványos lenne. Egy békésen lépegető, Csubakkára taposó birodalmi lépegetőre zuhanó csillagrombolót ábrázolna, melyre épp tüzet nyit a Millenium Falcon, körülötte halott rohamosztagosok. Meg timpanon, dór oszlopokkal, csak. És a timpanonra fel lenne írva (Arial betűtípussal), hogy: A Halálcsillag Áldozatainak Emlékére, Kivéve Főtiszttől Felfelé – Emlékük Örökké Élni Fog. (Ha túl hosszú, lehet két timpanon is, azt amúgy is szeretem, mert kifejező, és kihasználhatom végre a háromszögű vonalzómat teljesen.)

A szimbólumok rendszere világos ás átláthatóan transzparens: a lépegető a rohamosztagosokat szimbolizálja, Csubakka a hősies küzdelmüket a barbár lázadók ellen, a Millenium Falcon az eredendő gonoszságot, mely legyőzi őket, a csillagromboló meg csak szép, férfias és erőt sugároz. Mondjuk zavart okozhat, hogy pont a lépegetőre zuhan, de fontos tisztázni, hogy zuhan, tehát nem támadja maga is áldozat, a barbárság áldozata. (Itt indokolt lenne egy X-szárnyú beemelése is a kompozícióba, de az statikailag nehezen kivitelezhető, persze van az a pénz, amiért megoldanám.)

Az emlékmű legalkalmasabb helyszíne a Városliget lenne, ahol hátat fordítva az 56-os emlékműnek (magam sem bírom látni azt a nonfiguratív izét, hál hol ének ezek, a 21. században???) a park fái felé tájolódna, a kutyaszar és a bokor alatt pisilő öregasszonyok irányába. A műre az optimális rálátást a közeli nyilvános vécéből lehetne élvezni, onnan érvényesülne kifejező ereje és elsöprő gondolatisága, teret nyitva a szabad asszociációk terének mintegy. Persze csak feliratok adta értelmezési keret keretein belül.

Felmerülhet persze a gondolat, hogy a Halálcsillag áldozatainak inkább azokat kellene tekinteni, akik meghaltak azon a bolygón (a  neve most nem jut eszembe, de mind meghaltak, az biztos) amit szétlőve felrobbantott, de ezt most ne keverjük ide. Nekik majd tervezek egy másik szép emlékművet, majd lesz benne timpanon meg kettőskereszt, meg felrobbanó országalma a bolygó szinonimájaként szimbólumaként.

Ez úton várom az egyszemélyes, meghívásos pályázati kiírást.

Egy mondat a zsarnokságból

Hát kérem, én télleg sajnálom az ilyen lelőtt gép utasait, meg gázai gyerekek övezeteit, de én mostan nem ezekről akarok beszélni, hanem a hogyishíjjákról, hogy vót ez a buzivonulás, mer ezek buzulnak, meg vonulnak egyszerre és fertőzik a fijajinkat, akik is szintén buzulnak meg drogoznak, meg neveletlenek, én mútkó szálok fela buszra, mer vak vagyok és látom hogy csak ülnek meg bámulnak ki a zablakon nem aggyák át a hejüket egy sem, itt tartunk ez az ország kéremszépen, mer ezt meg kell mondani hogy ez a neoliberális nevelés az oka a magyarbálinték monták hogy lehet buzulni nyugottan, meg rugdalódni a miniszterelnökur fejivel a szobrával neki, hát az ijesmit télleg be kéne tiltani mosmá, mer én megmondom őszintén ez csak a zsidók érdekeit szolgájja, ők lassan kiszorulnak onnan izraelből kell nekik uj gyarmat, szerintem a gépet is ők lötték le az amerikajiakkal, hogy aztán jöhessenek gyarmatositani, a pápa is bocsánatot kért a zsidóktól, hát a főrabbijuk vagy mijük mikó kér má bocsánatot mitölünk, akik itt igaz magyarok vagyunk elnyomva kérem, eztet ki kell mondani végre, meg meg kell védni a kormányunkat akiket mi választottunk kétharmadan, szóval szerintem ilyenkor az ilyan gyurcsányók-féléknek kuss legyen má végre, hát elzavarták a a szemetet, ne akargyon visszagyünni meg furja a tarlosurat pedig dejó főispán vagy polgári mester vagy mi ő minekünk, de ezek támadják, mer csak gyülölködni tud ez a mocsok banda, pedig nekik is keresztényi szeretett kellene, mint minekünk, meg hogy halgassanak az orbánurra, aki a lelkit kiteszi értük, aszt csak gyalázzák, tudomásul kell venni, ez keresztény ország, a máriájé, itten nem lesz több buzulás meg ilyn ballibák sem lesznek hatalmon, tessenek má beleirni a alapkönyvbe törvénybe, hogy a mindég a fidesz nyer aszt pont, vagy hát minek is ezek a választások, ha ugyis csak a mocskok meg az igaz jobboldalijak köszt lehet választani, akkor meg minek, na mindegy ennyit akartam mondani szerkesztöur, hajrámagyarország, hajráorbánur, majd legközelebb is telefonálok a petöfihidrádijoba.

Mémek

Olvastam egy egyébként igen szellemes és szórakoztató könyvet a memetikáról (Németh Gábor-Sebők Zoltán: A mémek titokzatos élete; köszönet érte Erikának!) és még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez az egész jelentős tudományos elgondolás, vagy csak humbug, jó marketinggel. (Vagyis a memetika is egy jól sikerült mém pusztán.) Ezt amúgy nagyjából tíz éve nem tudom eldönteni…

A helyzetet nehezíti, hogy az utóbbi években a ’mém’ kifejezés kapott egy sajátos, netes értelmet, mely szerint nevezett jelenség nem más, mint viccesre módosított, járványszerűen terjedő és módosuló képek/animációk, pedig ezeket viccesre módosított képeknek/animációknak kellene hívni. Mémek ezek persze, de hát annyi minden az, sőt ha belegondolunk, bizonyos szempontból minden az. Hisz ha a mémek eltérő gyakorisággal replikálódó információs minták, vagyis mém, illetve mémek rendszere a nyelv, a divat, az illem, a vallás és a fene tudja mi  minden még, tulajdonképpen az egész, természettől  megkülönböztetett kultúra.

Hisz például az ímél azért ímél magyarul is, mert a versengő elnevezések közül ez győzött, ez terjedt el és nem mondjuk a villanyposta, vagyis ez vált be a legjobban, mert rövid és mindenki érti, egy globális hálózatnak a nyelve is globalizált kérem szépen. A divatnál talán magyarázni sem érdemes, hogy minden mém, a patacipő, a farmer meg az ananászfej-frizura is. Mém, pontosabban mémek rendszere a kereszténység, mely obskúrus kis zsidó eretnekségnek indul, de a legtöbbeknek jobban bejön mint az addigi korrupt papság képmutatása vagy császár szobra előtti hajlongás. Kicsiben indul, aztán ahogy fertőz, exponenciális növekedésbe lendül, a tanítás újra és újra lemásolja magát, miközben persze folyamatosan módosul. (Mert például egy hosszú, arannyal hímzett lila ruhában, latinul kántáló bácsiról nem jutnának eszünkbe azok a sarus-szakállas sivatagi csávók, ha nem lenne közte a kereszténység komplett története, konstantini fordulattal, egyházszakadásokkal, mifenékkel.) Vagyis minden mém, pontosabban fogalmazva mindent mémnek lehet tekinteni, ami a kultúránk része. Ami meg nem, az gén, az már a természet territóriuma.

És szélsőséges esetben eljuthatunk odáig (egyesek el is jutnak), hogy mivel a teljes személyiségünk tanult, vagyis kulturálisan (társadalmilag) felépített, az idegrendszerünk biológiai alapjain, ez a személyiség sem más, mint gének és mémek rendszere, vagyis mi nem is vagyunk. Illetve igen, csak minden elemünk valahonnan jön, egyéniségünk mindössze abban rejlik, hogy ezek a kívülről átvett elemek egyedi mintázatban rendeződnek össze.

Ez viszont nem új gondolat, hisz csak arról szól, hogy bár tapasztalatilag az egyén az elsődleges a közösséggel szemben (hisz a közösség csak az egyéneken keresztül hozzáférhető, közvetlenül nem), logikailag ez fordítva van. Vagyis a közösség elsődleges az egyénnel szemben, a közösség csinálja az egyént (és hívjuk ezt szocializációnak), közösség nélkül az ember csak valami Maugli, nem beszél, nem szobatiszta (mondjuk szobája sincs), nem ember, legfeljebb  biológiai-rendszertani értelemben.

És pont erről beszélt annak idején Durkheim. Vagyis lehet, hogy mémeket hívhatjuk az ő munkássága nyomán úgy is, hogy társadalmi tények. Csak az már nem memetika, hanem igazi, módszertani kollektivista szociológia, mely igen nagyon kedves az én szívemnek.

Parental guidance is advised

„Bassza meg a kurva isten, gondolta John Domenico Musztafa bíboros, a Hittani Szent Kongregáció, más néven az Eretnekség Elleni Inkvizíció Szent Kongregáció prefektusa és főinkvizítora.”

(Dan Simmons: Endymion felemelkedése, 147. p.)

A káromkodásban egyfelől nincs semmi rossz, másfelől semmi jó sincs benne. Mert van az az érzelmi-hangulati helyzet, mikor egy szerűen egy basszameg passzol leginkább a nyelvi folyamatba, és van mikor egyszerű szellemi környezetszennyezés. Az előbbire számtalan irodalmi példát lehetne idézni Kurt Vonneguttól Charles Bukowskiig (hogy csak a szívemhez közel álló szerzők közül említsek kettőt), és van, amikor a mindennapokban is ez a legtermészetesebb, bár legtöbbször sérti a fülemet.

Mert hát legtöbbször semmi stiláris értéke sincs, egyszerűen szópótló töltelék valamint központozás, úgy vagyok vele, mint a humorral az egykori és jelenlegi főelvtársak, vagyis értem, csak nem szeretem. A pornolájzban például olyan töménységű és olyan véletlenszerű hogy az humoros, de csak egy darabig, aztán egyszerűen fárasztó, pont mint a „bazmegezmekkorafaszságbazmeg”-stílusban megnyilvánulók, leszámítva, hogy ők már az elején sem humorosak.

Ám néha büszkék rá, hogy a magyar nyelv milyen gazdag a káromkodásokban, színes és kifejező a trágárságunk (szemben mondjuk, a hülye angolokkal, ahol csak néhány négybetűs szó permutációira támaszkodhatnak), de ez egyfelől nem igaz, az átlagos bazmegelő is csak három-négy szót variál, másfelől ennek csak akkor van értéke, ha mondjuk (helyén kezelve) az irodalmi nyelvet gazdagítja, a büdös és félrészeg kolléga akkor sem lesz szimpatikusabb, ha olyanokat mond, hogy a „rézfánfütyülő rézangyalát”, a rezet meg amúgy is csak lopni szereti a raktárból.

A végkövetkeztetés: Nyugodtan álljunk neki, és építsünk káromkodásból katedrálist. De csak azt, a kupleráj vagy pártszékház nem ér.

Be Pride!

Azt hiszem mindenkinek igaza van, aki azt mondja,a 'melegfelvonulás' nem a melegek felvonulása, hanem egy polgárjogi tüntetés. Amely minél kellemetlenebb a hatalomnak, annál fontosabb mindenki másnak. Mert a polgárok mi vagyunk, legyünk akár zsidók, cigányok, krisnások, melegek, liberálisok, foci-nemkedvelők, mi mind csak gyanús szubkultúrák lehetünk a hatalom szemében, ahol állnak a férfiak rozsdás vasszagúan, ahol az a férfi aki kalbászt tölt, asszonyt lerendez és bepálinkázik...

de nagy hányingerem van ettől énnékem...

És jó látni a maroknyi normáslist a mérhetetlen ellendukker között.
(Szolid utóirat: Ha jól rémlik, egy Jézus nevű szakadár, és anarchoszindikalista csoportja a kiirtandók közé tartozott a Római Birodalom hatlmasságai szerint. Nyilván neki lett igaza, de  mit tettek szellemével a hivatalos egyházak... ikluzíve szent inkvizíció.... Pedig Jézus csak annyit mondott, mi lenne, ha a változatosság kedvéért megpróbálnánk szeretni, de legalább elfogadni egymást.)

A kádéenpé ma liberális fertőnek tekintené Jézus tanait, ha egyáltalán foglalkozna velük, egyéni képviselői indítvánnyal törvénnyé téve  tiltatná be azt a 'jézusista desktuktív csürhét'. Értjük.

Gay Hussar

A héten az életveszélyes unalom ellen megint ráfanyalodtam a Kossuth Nemzethy Főadóra („otthon a világban”) szigorúan csak estefelé, és meg kell állapítanom, hogy a Belépő című „kulturális” műsor igen szórakoztató, naponta felváltva vannak benne vállaható filmesek-zenészek, meg máriaországa-mintájú miskakancsókat alkotó, magukat bibliás-istenesként meghatározó keramikus nénik. Mivel tegnap opera meg színház volt a téma, ma menetrendszerűen érkeztek wassalbertes-kárpáthazás kretének a lovacskázó huszárokkal, bár ez utóbbiakról nem derült ki, mennyire bibliásak.

Viszont lesz Verőcén ilyen huszártalálkozó, rögtön a kárpáthaza templom mellett (bocs, nem is sejtem, hogy írják, egybe-e vagy külön, utánanézni meg nincs kedvem), ami ha jól értettem a wassalbert utcából nyílik (tudom hogy kell írni, de nincsen hozzá kedvem) ahol van a wassalbert (a turbómagyar, hátrafelé nyilazó polgármesternek ’albibácsi’) múzeuma is.

Meg a huszártalálkozó mellett, ahová több mint harminc huszár várható, lesz mindenféle íjazás, vagyis gyalog meg lóról, gondolom majd huszár üti gyalogot, az meg íjaz a nyilaival, vagy nyilaz az íjaival, ki hogy szokta. Meg lesz majd a Pablajozs Provezzorúr, a szívsebészből átképzett szívcsakrás vicces öregember, nyilván rendez majd lélekcsendesítő regölést is a beborozottan izzadó huszároknak, szokása az neki.

És itt a műsorvezető mikrofonállvány felteszi a kérdést, milyen is az igazi huszár? Hát kérem, az igazi huszár az nincs, ez a fegyvernem nem létezik már egy ideje, mondjuk a franciáknál még van ilyen alakulat, de ma már ők is valamiféle ejtőernyős desszantosok, már ha van nem ejtőernyős is, egyébként csak simán desszantosok.

A nálunk fellelhetők huszárok pedig két részre oszthatók: operetthuszárokra és opera hétvégi huszárokra Előbbiek erősen kisminkelt bájgúnárok, utóbbiak pedig jellemzően minimum középkorú, kissé túlsúlyos nagyon bajszos palik, akik szeretnek lovazni (így mondta a műsorbéli) meg szerintük jól mutatnak pitykés dolmányban kacagányos zekével, vagy valami. És persze már tavaly is találkoztak ott a Duna-parton, az élükön lovagolt be a faluba az ősmagyar polgi, persze huszárnak maskarázva, az iskola meg óvoda gyerekei meg lelkesen integettek, ha már kivezényelte őket, mint azt jól elszólta.

Pedig a gyerekek szerintem inkább Jedi-lovagok lennének (és főleg ilyeneket néznének), autóversenyzők vagy varázslótanoncok, és csak egy kisebb szubkultúrájuk lenne huszár vagy másféle lovazós. engem tényleg nem zavar, hogy ezek meg felnőtt férfi létükre lovaznak meg fura ruhákban izzadnak, de tegyék inkább otthon a négy fal között, és ne mutogassák az utcán, ahol a többségi nemhuszár nemlovazósok is láthatják. Vagy az ilyesmi csak másoknak tilos?

ps. A Gay Hussar az egy híres londoni magyar étterem, ha valakinek nem lenne meg.

pps. Hazafelé még a főminisztertől is halottam egy jó dumát, hogy ugyanis vállalkozóbb barát adórendszert szeretnének. Csinálni, tehát senki ne vegyen nekik olyat. (Na bumm, a vállalkozók meg nyilván vállalkozó-barátabb rendszerre gondolnak, de így jártak.) De akkor is: egy adórendszer ne legyen a barátom, akkor se ha bevállalós(abb). A főminiszter meg tudjon jelzős-szerkezeteket is fokozni, ne csak az arroganciáját.

Teljesítmények

Benyújtotta, aztán gyorsan vissza is vonta a Főpárt egy képviselője, hogy ezentúl a művészeknél a Kossuth-díj, a sportolóknál meg az olimpiai érem is doktori fokozattal egyenértékű, ha meg valaki rendelkezik valamelyikkel, már habilitálnia sem kell az egyetemi professzori (meg dékáni, rektori) kinevezésekehez. A javaslatot tehát visszavonták, de a hozzáállás a jól megszokott:

- Személyekre szabunk jogszabályokat, így aztán a kézilabdaedzőből is lehet rektor, ha már csináltunk neki újra önálló egyetemet.

- Kis kedvenceinnek lehetővé tesszük, hogy mellőzzék a másoktól elvárt szakmai kritériumokat, mert hiszen aki pl. elég gyorsan tud futni elég sokáig, az biztos alkalmas vezető oktatónak is az egyetemi szférában, aki pedig a kormány kedvenceként kapott Kossuth-díjat, az meg pláne. Ákos (angolul akosh) lehet például a Zenekadémia rektora is, elvégre van neki olyan díja, meg diplomája is, sőt nem is főiskolai hanem egyetemi, szóval már túl is teljesítette az elvárást, az elképzelés szerint ugyanis elég a díj/érem plusz egy legalább főiskolai (BA/BSc) diploma. Vagyis az óvónőképző levelezőn meg egy bronzérem a curling csapatversenyen már lehetővé teszi hogy az illető nagy tudós legyen, vagy legalább is hogy akként kelljen kezelni. (Özv. Gizdáné a másodikról meg isteni krumplis tésztát főz, tehát nyilván vele töltetjük ki az adóbevallásunkat is.)

De akkor (ha már, ugyebár), ha valakinek van fokozata, az kapjon automatikusan valamilyen érmet, PhD-hez a citációs index meg az impakt-faktor alapján járjon arany, ezüst vagy bronz, DLA-hoz meg a Kossuth (Munkácsy, Liszt stb.) díj, hisz az összefügés nyilván a másk irányba is működik. Nekem mondjuk nincs meg a PhD, de azért valameddig eljutottam, így járhatna nekem legalább egy Európa-bajnoki ezüst, az általam választott sportágban. Legyen mondjuk a tamagocsi.... izé a dzsúdó, abban úgyis ilyen nagydarab fószerek gyűrik egymást pizsamában.

Persze egyszerűbb megoldás is van. Mindenki kapjon elismerést ott és azért, amit tényleg elért (bár fenntartom, hogy a szórakóztatóiparon kívüli, közpénzből fizetett profi sportot be kéne szántani), másért meg ne. Aki meg ilyen ötletekkel áll elő, az menjen a fenébe, akkor is ha főpárti képviselő, iletve akkor főleg.

Apróm

Olvasom, hogy van egy amerikai vállalkozás, amely 10 dollárnyi aprót  (negyeddollárosokat) ad 15 dollárért, mondjuk ebbe benne van a szállítási költség. Persze lehet, hogy kamu az egész, sőt valószínű, de a probléma valós, hogy ugyanis honnan a fenéből vesz az ember egy nagy marék aprót, ha épp kell. És az usákokban majd mindenkinek kell a negyeddolláros, azzal megy az összes automata, miszerint mosógép, kávé, üdítő cigi és újság, amik persze nem fogadnak el kártyát, az átlag jenki meg nemigen hord készpénzt magánál, illetve amit igen az is papír alapú. Így aztán pár dollárnyi mosás-szárításért túrhatja át az összes zsebét, táskáját valamint összes autója kesztyűtartóit. (Ezekben egyébként soha senki nem tart kesztyűt, miként kalapot sem a hátsó ablakban, ideje lenne megváltoztatni a nevét mindenféle-bizbasz-tartóra például.)

Az apró amúgy nálam is gond, például mikor a heti rendelt kaját kell fizetni és ugye pontos összeg kéne, mikor a munkahelyi kávéautomata nem tud visszaadni (vagyis szinte mindig, pontosabban ha tudna visszaadni akkor nincs benne anyag, ha meg mindkettő adott akkor simán rossz), meg mikor otthon felejtem a telefont, aztán mehetek a pénzbedobóshoz, amit szerintem lassan már csak én használok.

És a másik probléma az, hogy ugyanakkor rengeteg felesleges apróm van, teljesen valószínűtlen helyeken (tornacsukában, kutyatál alatt, szemüvegtokban), javarészt felhasználhatatlan címletben (vagyis egy meg kétforintosok, régi húszasok, sőt találtam már egy könyvben papír kétszázast is) vagy már nem létező pénznemekben (drachma, schiling) esetleg már nem létező országokból (mert találok néha jugoszláv dínárt is.) És mivel nem gyűjtök érméket, pénzt meg inkább csak a bankszámlámon, mindez nettó szemét, zavaró tényező ha nyomja a ballábam nagylábujját vagy félrenyeli az eb.

De minden közül az igazán idegesítő a felhasználható, csak épp értéktelen apró, ennek jellegzetes példája a Londonban felgyűlő kétpennys, ami nagy, randa és semmit sem lehet venni érte, igazából sokszor két pennyért sem igen. Ez mindig megmarad, ott sem lehet hagyni a pénztárnál/kocsmapultnál, mert a hülye angolok/bevándorlók mindig precízen visszaadnak, nyilván ők sem szeretnének külön vacakolni a rézpénzekkel. A helyzeten csak az segít némileg, hogy minden nagyobb üzletlánc bevezette már az automata pénztárakat. Azokba meg nyugodtan bele lehet táplálni azt a fél kiló aprót, amit egy szerves-organikus pénztárosnak már nem lenne pofám a képébe tolni.

Menő élményeim

Na, szóva’. Vótunk Londonba, eztet ott úgy mongyák hogy Lándönba, ami tök menő, mer ugye nem mindenki megy oda, csak mink meg az a csomó paraszt aki még vót a gépen, de minek, ezek úgyis mind mosogatni mentek, deaztis hijába. Mink viszont túristák mentünk, mer london az menő, és az ilyen menők mint mink, azok oda valók londonba menni. Menő!

 Akkó most elmesélem merre voltunk menőzni londonba. Hát először is a repülő. Ferihegy elég menő lenne, de szar, meg kurva drága, deazér vettünk a dutyifribe kétliteres sanel parfümöt. Má’ odafele, mer ekkora arcok vótunk, ha már londonba megyünk, ami ngen sirály, akkó nem szarozunk ilyenken, virícsuk a lóvét ezerrel.  A gépen rajta meg vettünk kicsi borokat meg féldecis söröket, meg ilyen lehányt színű pólós tedimacit a otthoniaknak, had lássák, mink repülővel mentünk ám, nem vonattal, mint a parasztok meg  csórók.

A londoni reptér az elég tré, nincs álmenyezett, pedig a kömüvessuliban is alap, hogy szarul zsaluzol, aszt rábaszod a álmennyezetet, máris sirály. De ezek ottan gyíkarcúak, ilyen csövek vótak a plafonon, meg kurva hosszú sor, de azér átjutottunk, azt kerestük a vonatot ami nem vót sehol, pedig monták. Szóval felszáltunk egy buszra, meg le, nem bírták felváltani a húszejurósomat, vagy mi vót a  bajuk, nem értettük. Aszt kiderűt, hogy nem is ejró van hanem font, azt váltottuk, asztán buszoztunk be a városba. Ja mer a reptér kinnn van a pérón, mondom hogy tök hüjék ezek a angolok.

Akkó megérkeztünk a városba ami london, valami pályaudvar mellé és vettünk sört. Helyi Steffilt, ami tök más, mint a itthoni, de a doboza az olyan. Meg az ize. Aztán vettünk ilyen metrójegyet, de nehezen ment, ezek nem beszélnek semmilyen nyelvet, csak lehúzzák a menő turistákat mint mink. Hogy buszjegyet hol lehet venni arra nem jöttünk rája, úgyhogy csak metróval jártunk mindenhova. Azt ha a metró fement a főd fölé, le is szálltunk mindig, nem tuttuk, akkó érvényes a jegyünk-e még arra. Vótunk például a trafalgár téren, vót ott valami múzeum, de csak képek vótak benne, sok félpucér nővel meg majdnem pucér jézussal, de a csöcsökponthun jobban vannak, nem jézusosak mondjuk. Ja, meg nncs is trafalgár nevű megálló a térképen, pedig ottan van, leszáltunk onnan, de a térképre hüjék voltak felrajzolni írni. A Csering krossz meg egy pályaudvar, pedig tökre aszittük valami jó metálbanda, de nem, mindegy vót arra jó kocsma ott ittunk fröccsöt, aztat ott valami szájbernek vagy minek hívják, rohadt drága de nem rossz.

Aztán mentünk a britismuzeumba is mumiákat nézni, de nem lettek meg, sok bazi nagy sírköveket láttunk meg törött vázákat, el is ment a kedvünk töle gyorsan, de a sarkon vót egy jó kocsma, ottan ittunk dzsint, ami tök vodka, csak szarabb az ize. Márhogy van neki. Aztán megnéztük a kovent gárdent, de nem vót ott kert, pedig monták, hogy a gárden az az, de kornyikáltak ilyen emberek a gödörben, ócska vót, de vettem egy tök jó pólót, amin egy rothadó koponya hányik éppen, hát ez mégiscsak jobb mint a unalmas festmények a muzeumba, azok tök egyformák, így higgyétek el nekem.

Grinicsbe mentük egyik nap utolsóelötti nap, kiderűt hogy nem grinicsvilics, az nem is londonba van, nem is tuttunk füvet venni, csak kivülről mekbámulni ilyen vitorlást, ami nem is ment sehová, mer’ nem is vót alatta víz, de láttunk mellette igazi pofaszakállas angolt. Meg sört. Meg láttuk  keleti féltekét vagy a nyugatit má nem emlékszek mejik van ott, de nagyon látványos. És arról a féltekéről ami ott látható nézik a csillagokat meg a héli üstökőst, úgy is hívják hogy Vizsgáló Rojál. Csinátunk is rólam olyan helyi képet ahogy nézek felfelé ahol. Mongyuk a vizsgálón kívül, mer nem vettünk ingyenes belépőt, kellet a pénz sörre, de igy is elég menő.

A londoni kaják elég trék, szaguk van meg minden, meg ilyen ázsiai izék főzik, büdösek na. Még jó hogy találtunk igazi angol kajáldát is, vót mekdonálsz meg pidza hát, meg ittunk sört. Meg ugye soppingoltunk ezerrel, nemazé repülünk (!) londonba, hogy csak hüje muzeumokat nézzünk (egyikbe mongyuk vótak ilyen gépágyus repülők meg tankok, az jó vót), hanem vásárolás ment ezerrel. Vettem én ilyen bigbenes kulcstartót meg ilyen karácsonyfaégős tóvarbridzs, ami nem az a kártya, meg ilyen faking voltam a faking londonba pólót, had irigyeljék otthon a gizdák. Szóval menő dógokat vettem, meg órát is, rolexeset egy tizesé  a Roxford sztíten, komojan!

Meg vótunk igazi teszkóba is! Nem ilyen szar magyarba, hanem igazi nyugati angolba, ahol tök menő cuccok vannak, ilyen szendvicsek meg minden. Ott vetünk Kajzer sört, ami tök ritka, meg nagyon angol sör a Kajzer. Meg tök érdekes szendvicset, sonka vót benne meg sajt, és háromszögűletre vót vágva, amitől sokkal tök finomabb, meg menő. És egy padon ettük meg egy parkba, talán pont ott ahol a angol kirájnő is szok enni ilyen menő szendvicseket. De hát mink is menők vagyunk, mink londonba esszük a szendvicset a kiráji parkban a nővel.

Ottan ráadásul nem csak teszkó van de spár is, meg sansz…. sanissz… sinész… mindegy, valamilyen buri, de mongyuk tök egyformák, viszont otthon ijen nincsen is, legallább is nálunk a lakótelepen bisztos. Szóval má biztos tök menők vagyunk, mennyi helyen vótunk má.

Asztán mikor haza kellett jönni vettünk még a reptéren ami a emeleten már nem is annyira tré, a dutyifríben tobleróne angol csokit ötkilósat, meg másfél literes olcpájsz aftersérv arcsszeszet. Meg pléjsztésönt, de londonit ám! A gépen meg láttuk a sok parsztot akiket idefele, gondótam én má akkó, nem jött be a mosogató meló, meséték is a előttünk ülő parasztok hogy ilyen tóverba vótak meg operába, mosogatás hejett nyilván, de hijába, nem lehet mindeni akkora menő arc mint mink. Meg a gyíkok monták láttak bífitereket, nagy ügy, mink ittunk is olyat.

Jövőre meg Lózan Cseleszbe megyünk filmsztárokkal hetyegni, meg dutyifríbe!

Gyászos sörfesztivál

Hát szóval, volt ez a „szabadság koncert” nevű izé a Hősök terén (a budapestin, nem itt a helyi lokalitásban, a cukorgyár és a temető közé ékelt templom mellett), és igen szépen jelezte, hol is tart ma a magyar társadalom und hatalmi elit, emberileg és szakmailag egyaránt. A béka feneke alatt kicsivel. Mert:

-          A szervezők szerint itten a rendszerváltásra volt emlékezve, pedig a rendszerváltás nem esemény, hanem folyamat, melynek Nagy Imréék újratemetése kétségtelenül szimbolikus pillanata volt, de csak az egyik.

-          A lassan hivatalos kánonná váló felfogással szemben nem azért ment ki a Vörös Hadsereg anno, mert a felcsúti focista hazaküldte őket, ott és akkor, pedig nyilván ezért volt az egész felhajtás. (Az már csak hab a torkán, hogy a derék főpárti főminiszter jól elment Portugáliába néppártozni, mert ugye kínos lett volna, hogy az alkalomból ide látogató német államfő nemigen akar találkozni vele négyszemközt, pláne, hogy később viszont Demszkyvel meg hazaáruló, liberálbolsevik, nemzetvesztő etc. egykori ellenzéki haverjaival vacsorázott barátilag. Akiknek volt pofájuk aktívan közreműködni a rendszerváltásban, míg a felcsúti azért inkább szájkaratéban volt erős, meg neki amúgy sem a rendszerrel volt baja, csak azokkal, akik irányították, vagyis, hogy azok nem ő volt, mint ezt volt szíves kifejteni.)

-          Június 16. nem ünnepnap, miként október 6. sem, ez egy kivégzés, és egy jócskán megkésett temetés évfordulója. Úgyhogy dermesztően ízléstelen ez alkalomból (nem mellesleg, a gyászszertartás egykori helyszínén!) sörfesztiválos rockkoncertet szervezni, és hívni mindezt nemes egyszerűséggel ’örömünnepnek’. Ez már megint az olyan jól ismert, arroganciával kevert kivagyi bunkóság, a” csakazértis szarunk bele” mentalitása.

-          Ráadásul két ilyen, khmm…. lejárt szavatosságú bandával, akik egykori nagyságuk romjain igyekeztek végleg porig alázni magukat, a felvételek tanúsága szerint meglehetős sikerrel. És ne felejtsük el, hogy ez az egykori nagyság is igen relatív, az Omega csak nálunk volt világsztár, nyugaton legfeljebb egynapos érdekesség a vasfüggöny mögül, a Scorpions meg csak a másodvonal volt minden komoly rocker számára, hisz létezett a Iron Maiden is (tényleg, ők még ma sem kínosak, vállalhatón öregszenek nyilván), meg a Judas Priest, nem is beszélve a Metallicáról. Vagy a Slayer! Hozzájuk képest a skorpiók inkább csak a vicces németek voltak az izzadós-menetelős metál B-ligájában. Volt egy világslágerük, bő harminc éve, de az meg nem is rock, meg mondjon valaki még egy számot tőlük, ami nem a Változás szele... Na, ugye.

-          De a közönség nem is azért ment, mert akkora rajongó, hanem mert ingyé’ volt, márpedig ha valami ócsó vagy ingyenes, bukj rá, mint gyöngytyúk a takonyra, ez a lecsúszó alsó-középosztály életfilozófiája és egyben politikai credója.

-          És végül adódik a kínzó kérdés, hogy kinek is rendezték ezt a cirkuszt? Talán a főminiszternek, aki szereti ünnepeltetni magát, de aztán ott sem volt, így aztán eggyel kevesebb emléktáblára vésetheti fel majd a nevét, pedig komoly passziója az neki. Esetleg a közönségnek, de azoknak meg mindegy ki a fellépő, ha van sör meg nincs belépő, jöhetne bárki, csak ne komolyzenét játsszon, mert az idegen a hazai néplélektől, mely azt tekinti zeneirodalom csúcsának, mikor Lakodalom Lajos tombitaszólózott Fülig Zámbó Dzsimi egyik romanto-erotikus nagyívűjében. Esetleg nem is rendezték senkinek, csak volt valami kormányközeli rendezvényszervező, akinek kellett kis pénz, az illetékes helyettes-államtitkár meg oda sem figyelve szignálta ki azt a 300 milliócskát, elvégre sietni kellet a délutáni fallabda-meccsére. Londonba.

Sár, dob, állás

A közélettel kapcsolatos kommunikáció (netán: diskurzus) egyik alapeleme, gránitsziládsárgú kőbe vésett pillére (avagy betonba öntött nagyívű fundamentuma, mindegy is, a képzavar az képzavar tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim), hogy a sárdobálást mint olyat (milyet?,) be kellene végre fejezni, és hozzálátni az árkok betemetetéséhez. Pedig Uj Péter lényeglátó meglátása szerint a megfelelő intenzitású sárdobálással az árkok igen is betemethetők, bunkóság te szülj nekem rendet!

Hát legyen, tegyük fel, hogy kietlen hazánkban a végsőkig fokozzuk a karaktergyilkossággal tűzdelt mocskolódó hangütésű negatív kampányt, elvágva az értelmes beszéd é a racionális gondolkodás utolsó halvány reményét is (itt még tisztázandó, hogyan kell elvágni a reményt, és pontosan mivel is?), ettől valahogy béke lesz és egyetértésben pácolt szeretet, de mi lesz azután? A rosszabbikosok vagy a Főpárt kis vazallusai nem lesznek szimpatikusabbak attól, hogy nem akarják minden héten lámpavasra húzni a Gyurcsánybajnai Koncsitavursztot, mert ettől még bátran hazudnak és lopnak tovább (hiába no, kicsit azért büszkék is rá), a maradék emeszpések meg attól, hogy nem leplezik le permanensen a lopakodó diktatúrát, még permanensen csomagolják el maguknak a maradékokat, ameddig még lehet (és közben kicsit azért szégyellik magukat). Kenyér ettől nem lesz, de elvezik m indennapi cirkuszunk is, ami legalább két okból is rossz.

A főpárti sajttájokon szocializálódott rajongóknál komoly elvonási tüneteket okozhat, ha nem kapják meg napi selmecigabriella-adagjukat, a hirtelen megvonástól agresszívvá, kiszámíthatatlanná válhatnak, hisz olyan nekik a bukottbaloldalozás, mint törékeny virágnak az éltető napfény. Ráadásul a végén még Ertéel-híradókból tájékozódnának, márpedig az Ertéel épp most lépett szövetségre a Sátánnal, homlokán (vagy inkább homlokzatán) a Fenevad bélyege, hallhatatlan lelke örök üdvösségét kockáztatja minden viktoriánus. (Elég egy tudósítás Felcsútról, és a derék főpárti társutas már megy is a levesbe, amit egy nagy kondérban kevergetnek vasvillával a patás kollégák.)

Másrészt lehet, hogy a hívek hamar megunják az Ertéeles faszhelikoptert, olvasni kezdenek (könyveket! mondjuk, könyveket! hát hova vezet ez???), aztán a végén még a gondolkodással is megpróbálkoznak, netán a Főpártról meg a Vezérről is támadnak súlyosan eretnek gondoltaik, amitől ugye elkárhoznak mint fentebb, ráadásul másra szavaznak, vagy egyáltalán nem, aztán főhet a derék főpárti képviselők feje, hogyan kellene úgy hegeszteni  a választási szabályokat, hogy egközelebb Mari néni meg z Orbán-zászlós Lujzika szavazataival is meglegyen  négyötöd.

Egyszóval nem, ne hagyja abba senki a sárdobálást, a mai magyar politikának per pillanat ez az egyetlen működőképes szelete, ez még megy, nem kellene szétbarmolni ezt is. (Oké, mondjuk a lenyúlásban is jók, csak annak hagyományosan nem a politika az elsődleges terepe, hanem a fehérgalléros bűnözés, akkor is, ha a kettő gyakran összeérni látszik.)

Nagy kutak

Mivel a böngésző állandóan felajánlja, hogy lefordítja az adott magyar oldalt alapból angolra, ezért kipróbáltam hogy nézne ki az előző bejegyzés, persze visszafordítva magyarra. Nos, a régi poén még mindig működik, íme, vágatlanul:
(Mondjuk az angol nem ennyire rémes, de kétszeres gépi fordítás megteszi hatását.)

Nad kutak

Egyes hölgyek, akik szeretik a dolgokat ilyen kutya sétál ki lelkesen, és a hó és a fagy, és közel támadási mód, ha látják a nagyobb kutya olyan békés ez. Ebben az esetben a rémült arcát kezdenek húzza, zsebre a csomagokat rágcsáló, még jó, hogy nem indul a spin őket a pórázt, mint Huckleberry Finn a halott macska spárga. Aztán nagy ívben elkerülik a "nnagy Kutty", azaz minket, a Dudle nem nagy, ez normál méretű labrador típusú (nyomokban tartalmaz más fajták), esetleg egy kis zsír, de ez csak azért van, mert a régi és mozgassa kevesebb az étvágyat, hogy ugyanaz, mint amikor ő volt a terror Töröcskei kert barátok.

De nem értem, mi ez a félelem, mert:

- Tudományosan igazolták, hogy FAKTUM igazolt tény, hogy a nagy kutyák nem a nagy kutya, mert kölykök reggelire, és néha a vacsorát. (Kivéve az elképzelhetetlen esetben, ha az olcsóbb kutya konzerveket a beledarálnak néhány késő morzsákat és Blökit, szó szerint értelmezte a "kutya konzerv".) Tény, hogy a nagy kutyák macskák alig esznek, hogyan macskák nem is vadászik egerek fogyasztanak el, különösen szörnyű kínzás egyszerűen csak szeretem őket halálra a kisebbeket.

- A nagy kutyák testalkata nem fertőző! Ez nem valószínű, hogy lehet, hogy Fifike túl közel egy nagy kutya, elkapták nagy kutya próbanyomat, akkor mire hazaértem Icuka néni (földszint kettő, mint invective Gézáné) Fifike már kétszer olyan magas, mint amikor elindult, és nem fér bele a kocsi egy héttel később, hogy csak alszik az erkélyen. Plusz a nyak, a büdös konzerv csirke túl sok a nyugdíj, így a nagyétkű Fifi kénytelen törmelék-tészta diéta, ami a haj lesz unalmas válik morcossá, így a ravaszság tényező általában monoton lefelé.

- Az én tapasztalataim szerint a komoly nagy kutya nem nagyon érdekli a kiskutya, mint a valós életben, uh, mint az emberek, a kutya ugat (jó, nyafogás, nyögve, vernyákol), a nagy kutya mozog, nincs szükség a lakókocsi, a Yorkshire-Chihuahua egyszerűen nem éri el a küszöböt a stimuláció. Tehát egy nagyon kis kutya ugat hiába, nem lesz egy nagy kutya, akkor azt mondják, nem maguk a felugatni nagykutyaságig. Amint ez megtörténik, hogy megszülessen.

Nad kuták

Vannak a nénik, akik ilyen kutyaszerű izéket sétáltatnak lelkesen, valamint hóban-fagyban, és infarktusközeli állapotba kerülnek, ha meglátnak egy nagyobb ebet, bármilyen békés is legyen. Ilyenkor rémült arccal kezdik el rángatni, zsebrevágható kiszerelésű rágcsálóikat, még jó, hogy nem kezdik el pörgetni őket a pórázon, mint Huckleberry Finn a döglött macskát a spárgán. Aztán nagy ívben kikerülik a ’nnagy kuttyát’, konkrétan minket, pedig a Dudli nem is nagy, teljesen normális méretű labrador-jellegű (nyomokban más fajtákat is tartalmaz), kicsit talán kövér, de ez csak azért van, mert öreg és kevesebbet mozog, az étvágya meg ugyanolyan, mint amikor ő volt a töröcskei kertbarátok réme.

Én viszont nem értem mi ez a félelem, ugyanis:

-        -   Tudományosan kimutatott, miszerint verifikált ténybeli faktum, hogy a nagy a kutyák nem attól nagy kutyák, mert kiskutyákat reggeliznek, esetenként vacsoráznak. (Kivéve azt a nem elképzelhetetlen esetet, mikor olcsóbb kutyakonzervekbe beledarálnak néhány néhai Morzsát és Blökit, szó szerint értelmezve a ’kutyakonzerv’ kifejezést.) Sőt, a nagy kutyák macskákat sem igen esznek, miként a macskák sem azért vadásznak egérre, hogy elfogyasszák azt, egyszerűen csak szeretik különös kegyetlenséggel halálra kínozni a náluk kisebbeket.

-          - A nagy kutyák testalkata nem fertőző! Vagyis nem fordulhat elő, hogy Fifike túl közel megy egy nagy kutyához, elkapja tőle a nagykutyaságot, aztán mire hazaérnek Icuka nénivel (földszint kettő, Förmedvény Gézáné néven), Fifike már kétszer akkora, mint mikor elindultak, és nem fér bele a kosarába, egy hét múlva meg már csak az erkélyen alhat. Plusz a csirkenyak meg a büdöskonzerv túl sokat visz el nyugdíjból, így a nagyétkű Fifi selejtes-száraztészta diétára kényszerül, amitől fakó lesz a szőre, morcossá válik, szóval a cukiság-faktora monoton lefelé tendál.

-         -  Tapasztalataim szerint a komoly nagykutyákat nemigen érdeklik a kiskutyák, pont mint az életben, izé, mint az embereknél, a kiskutya ugat (na jó, nyüszít, vinnyog, vernyákol) a nagykutya halad, még karaván sem kell hozzá, egy yorkshire-csivava egyszerűen nem éri el az ingerküszöbét. Szóval a kiskutyák igenis hiába ugatnak, nem lesz belőlük nagykutya, mondhatni nem tudják felugatni magukat a nagykutyaságig. Arra ugyanis születni kell.

Fodbalverseny

Mingyá kezdődik a fodbal ejrópa... izé fodbalvilág-bajnokság verseny, Rijóban vagy Lózan Cseleszbe, már amelyik délebbre van a Amerikában. A köztévé is ezen rugózik' mongyuk érthető, a fodbalozó hapsik több nézőt vonzanak mint egy rogánantali harcias kiállás sajtótájékoztatilag, vagy borbásmarcsi amint meglepődik egy fokhagymát szagolgató lovon, vagyis ló láttán.

A közrádjóba meg este írók beszélnek a fodbalról, hogy ugye a tizenegyes az maga a tömény görög dinnye, izé dráma, pedig az a metaxa meg a úzó. Meg hogy pszikológiája van neki, jól. Én hüje meg aszittem, csak köpködő félműveltek rohangásznak meg üvölgenek a biróval, asztán hazamennek ízléstelen házaikba sportkocsival csajaik műmelleihez. Persze nem is vagyok pszikologus, már igy iskolailag papírozva, mert egyébként.

Még jó hogy nem nézem az ilyesmit, asszem negyven év alatt egy meccset sem láttam, bár a hetvenes évekre nemigen emlékszek. De az biztos, hogy a fodbal nem a világ globuszának legnépszerűbb sportja, mert az az adócsalás.

Ráadásul most olvasom egy újságcikk címeként, hogy "A futball az igazi művészet!". Na ilyet kultúrember viccből sem ír le...

Mivamma mámegint?

Mint minden évben, idén is nagy kérdés, hogy mi is ez a pünkösd, már azon kívül, hogy valakinek a királysága, de nem vagyok egy katolikus teológus. A pédia azt mondja, hogy a húsvét utáni hetedik víkend, meg a szent léleknek a kiáradása. Na most, én húsvétkor sem vettem húst, szóval ez ügyben nincs miért ünnepelni, a lelkem meg nem szent, de a szent lélek az meg egy galamb (láttam a guglin), de az meg ne áradjon ki, múltkor is alig bírtam levakarni az erkély korlátjáról a kiáradást.

Egyszóval marad, hogy hét törpével ezelőtt volt húsvét, ezt stílszerű lenne száznapos tojással ünnepelni, valamint megunt nyúllal, aki ráadásul a ketrecét is kinőtte. Ilyenkor viszont fel lehetne díszíteni, és pünkösdi királlyá választani, amíg el nem készítik pörköltnek, esetleg galambbal.

Persze az egész csak a görög-római kaotikusoknak fesztivál, meg nyilván a pünkösdistáknak, a hetednapi adventisták meg csendben sunnyognak a sarokban, mert egyfelől nem advent van, másfelől meg ez a mostani amúgy is hetedheti vasziszdasz.
A protestánok meg hülyén néznek, és a hindu-budhista-muszlim agnosztikus ateistákkal együtt élvezik a hosszú hétvégét, és a strandra mennek Csíksomlyó helyett.
Persze ők ideológiailag nem elég képzettek...

Parole

"Értesítjük a tisztelt lakótulajdonosokat, hogy a kaputelefon szerelésí munkálatai X-Y közötti időpontok történik elvégzésre." Hát mit is mondhatna erre az ember, bocsánat, lakótulajdonos? Legfeljebb annyit, hogy ügyes fiam, leülhetsz, egyes. A szöveg mögótt persze még felsejlik a tulajdonképpeni nyelv, értjük mi az ajtóra applikált üzenetet, csak nem szeretjük. Pedig bőven van alkalmunk hozzászokni ehhez a rendőri-hivtali szarunkbele stílushoz, és adódik a játék, hogy mi lenne ha..., mondjuk ismert költeményeket dekonstruálnánk emígyen. Két példa:

"Befordúltam a konyhára/ Rágyujtottam a pipára..."

Özv. P-né részére, Helyben!
Tisztelt lakótulajdonos, ezuton hivom fel T. figyelmét, hogy a főzésre/étkezésre jogosított ingatlan-tulajdonrész (melegkonyha) rendeltetésszerű használatának elvégzésekor nyílt láng és dohányzás használata  csak élelmezési céllal engedélyezett, még közvetlen családtagok vonatkozásában is, köpni peig csak az ablakon kifelé min. ötméteres hatótávolsággal, a háziállatok nyugalma érdekében 7-től tízig közötti időpontokban. Felhívnám további figyelmét rá, hogy fia szerelmi lángolása a vonatkozásban említett melekonyha viszonylatában  tűzvédelmileg ellenjavasolt, valamint a nyílt lángú tűzhely illetve azt üzemeltető fehérszemély tűz és munka védelmi oltási könyve mutassák be, nyolc napon át!
Üdvözlettel: Háztűznéző kezelőség zéerté!

"Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény..."

Gyanusitottként előállított J. A. fogllkozás nélküli, enyhén zavart személy alapos megalapozottsággal gyanusitható BtK izéper346 alapjáni tényállást kimutató, hirtelen felindulásból elkövetett poetikai bomlasztás vétségével Nevezett figyelmen kívül hagyta a legalapvetőbb elemi szabályait a klasszikus versformáknak, mind a rímteknika mind a tagolás vonatkozásánk tekintetében. Sulyosbító tényezőként veszendő figyelembe, hogy cselekményét kultúrális közterületen, kávéforgalmazásra szakosodott vend.ip. egységben foganatosította, fiatalkoruakat is veszélyeztetve sérelmükre lehetségesen.
Ezért a VII/a ker. r.kap.ság elrendeli gyanusitott őrizetbe vételét a bűnismétlés veszélyének alaspos gyanuja miatt (J. A. állitólag néptanitónak készül idézem "nem középiskolás fokon" idézet vége). Formabontó töltőtollát elkobozzuk későbbi bűnjel bizonyítékaként, cipőfüző maradhat, gyanusitott nem mutat szuicid hajlamokat sérelmére.
Horger A. Lajos r.t.zls.

Az esszenciális betelefonáló

Kniedvenc legröhejesebb rádióműsoromban valahogy minden betelefonáló egy srófra jár, vasgyis egyformán elfogultak, indulatosak, beszűkültek, egyszóval fényre sötétedő rajongói a vezérnek (masszív jobboldaliak, ahogy egyikük mondta, vagyis kövérek és jobboldaliak) valahol a világfájadalom (mérnincs börtönbea' gyurcsány?) és a közelgő gutaütés (szégyenhogynincs börtönbea gyurcsány!!!) között félúton. Ám a mennyiség ez esetben átcsap minőségbel, az egyenként szánamlmas/dühítő hozzászólások nagy tömege már igazi szürreális élvezet.

"Tiszteletem szervusz szerkesztőur, én Géza mama vagyok Békéstolnáról, ez itten van nógrádba' rögtön Pest mellett. Namost! Én szeretnék hozázólni ezekhez hozzá, mer ugye a Bajnói az vót a biliberger csoportnak a öszesküvéses kongresszusán a ottan és ugye árúta ja hazát, ezt így higgye el nekem szerkrsztöur! És ez a gunáros tolvaj Bajnói ez gazdag is ám, az én fijamnak meg négy szakmája van idegi alapon. Meg hidegburkoló szintén. Azt meg se hívják a billerbeckek, izé... a hogyhijják, a burgerber találkozásra, pedig ott olyam izék vannak, tuggya na, dehát nekünk ugye tuggya na, hát mink ugye csak... Meg báncsák a Zorbánurat.
Másik! A megijákat, nna médijákt azt be kellene zárni, mer csak mérgezik a ifjúságnak a lelkét meg a szivét meg a tüdejüket. Mi meg ugye nem is nézzük a ilyen szemetet, mint ez a "Barátoké a közért", pláne mijóta a Zuzu megcsalta a Totyát a Sziszivel, ocsmány módon, ezt így higgye el nekem, én nem nézek ilyet este fél nyóckor, pénteken fékilenckó. Mink inkább ilyen szép könyveket nézünk Trijanonró, meg ilyen jávorpvál-filmeket a Kabossal, tuggya a hagymátishagymávalossal. Az jó, meg lelkünk is van tőle, de eztet a ertékávéeltét vagymit hogyhíjják, eztet csak adóztassák meg mint macskát szarni, már izé na bocsánat, sok buzi aki ott van pénzé'
Mindegy, enyit akartam, hajrá fideszká, hajrá déenpé,hajrá magyarock! Meg fradi..."

Karamellás pirítós

Most készültem el egy adag halavával, illetve ez nem pontos, nem az lett, hanem címben jelzett izé, kábé nouvelle cousine felfogásban. A karamellszirup még nagyjából ment, bár asszem fahéj helyett csipetnyi köménnyel bolondítottam, de a búzadara már komolyabb gondot okozott. Túl gyorsan pirult, ezért hirtelen felindulásból rázúdítottam a szirupot, viszont a lötty nem sűrűsödni kezdett, hanem ha lehet, még löttyszerűbb lett.

Ekkor jött a felismerés, hogy alighanem a zsemlemorzsát pirítgattam a dara helyett, mondjuk elég sápatag volt, plusz húsz év alatt nagyra nőtt a konyhaablapk alatti fa, de a végeredményre nincs mentség. Vajas pirlítós morzsává alázva, köményes karamell öntettel, ez így konkrétan csak egy éhezőnek lenne ehető, mindenki más számára viszont a kínzás egy különösen kifinomult eszköze.

A kutya mondjuk lelkesedett az erkélyen hűlő trutymó körül, de ő meg időskori diabétesszel működik, plusz kinek hiányzik egy adag kutyahányás a szőnyegre? Ráadásul köményes-karamellás ízben...

Devizahitler

"A fiam is benne van a devizában!"

(Néni a 10-es buszon)

"Bevizel a venezuál deviza a Visa-nál!"

(El nem ismert alanyi költő)

Devizában lenni rossz lehet, hiszen azt sem értjük, hogy kerültünk oda, nem találjuk a térképen és térerő sincs. Nincsenek devizai  (devizál?) ismerőseink, nem tudunk devizául, valamint fogalmunk sincs a helyi szokásokról, milyen lehet például a deviz konyha?

Pedig lassan meg kellene tanulnunk, hisz a devizázás (régebben: külföldi pénzzel való illegális üzletelés a Keletiben, a gíroszos mellett jobbra; ma: panaszkodás a besült hitelek miatt) lassan igazi magyaros hungrikum lesz, és talán jobban is jellemez minket, mint a sok hízott libás, kolbásztöltős csűrdöngölés, esetleg a csűrtöltős, libapálinkás kolbászhizlalás. Mondjuk ezt valahogy nem tesszük óriásplakátra, hogy ugye mi lennénk a milliónyi balek országa, ahol a zemberek úgy vesznek fel hitelt, hogy nem olvasnak, nem számolnak (vagy nem eleget) és nem gondolnak bele a lehetségeskövetkezményekbe. Aztán néznek bután, ha szó szerint a fal adja a másikat. Aztán a bajt oldja meg valaki, a kormány, ejrópa, a fogtündér vagy a mikulás, esetleg a hétszűnyű kapanyányi monyók.

Peig ez esetben az állam (illetve a kormány, e kettő nálunk momentán ugyanaz) csak épp annyit mozdul, hogy ne veszítsen túl sok szavazatot, de hitel nem társasút, a Devizában ragadtkért nem indul charterjárat, de még egy nyavajás konzulátusunk sincs arrafelé.

Vagyis ne vegyünk fe hitelt (az előbb melléütöttem, pedig jó volt az is: nem, ne vegyünk fel Hitlert sem, hiába stoppol az út szélén az esőben), de ha már muszáj, tegyük azt forintban. Meg egy hajléktalan ismeretle személyiével, lehetőleg.

Ágyban párnák közt, lóval

Most láttam a cinken, milyen szép Lehel Vezér szobrot avatott a búsképű államfő, tényleg tiszta Kövér László, és hát igen, ennyire szervilisnek lenni már tényleg művészet. Ámde:

- A szobor igen fura pózban áll, illetve van, a vezér ugyanis melső középtartásban hadonászik valami haleffal, as ló pedig láthatóan haldoklik, hisz egy rakás meghatározhatatlan ágyneműn fekszik, miközben fájdalmadasn nyerít fel az égre. (Az alkotók szerint talán felhőkön lovagol kövérelvtárs, de ennyi kővel nemigen megy a légies hatás.)

- A mindig kókadt Áder meg olyat szólt avatásilag, hogy csak azoknak a népeknek van jövőjük, melyek ragaszkodnak hagyományaikhoz, és nem cseré
ik le azokat újabbakra. Pedig dehogy. Azok maradnak meg, akik újakat találnak ki, mint pl. a keresztények, akik a téli napforduló fényünnepére rászervezték a Főnök fiának szülinapját. (És sokkal később egy Luther  nevű anarchista tök új hagyományt csinált, mikor ez alkalomból feldíszített egy haldokló örökzöldet.) És nevezik ezt vala karácsonynak a hagyománytszembeköpő rohadékok, a helyett, hogy az ősanyát imádnák lóáldozattal és nyereg alatt puhítanák a hátrafelé nyilazást.

De hát a hagyomány már csak olyan, hogy folyton variáljuk meg átértelmezzük, és ettől lesz élő, nem pedig poros múzeumi tárgy. Vagy giccs, mint ez a szánalmas szobor a szánalmasan lapos áderi öblögetésekkel együtt.

Bilderbergerek

(A laptopom még rossz, a tableten meg irtó kényelmetlen írni, ezért rövid leszek, de legalább már tudok ekezeteket irni jol.)
Szóval hallgatom a rádiót szokásosan, most épp Bajnai akadt be a droidoknak, hogy elutazott Kőbenhávenba (gyengébbeknek Koppenhága) a Bilderberg-találkozóra, így aztán csak úgy sorjáznak zsidó világösszeesküvésről, esetleg az összezsidó esküvilágról szóló elméletek, a sok fényre sötétedő agyhalottól. Már csak ufók hiányoznak az egészből, ufók nélkül a nemzeti oldal félkarú órás, elméletileg.

A Bürgerberger-találkozó egyébként annyira titkos, hogy tele van vele minden újság, meg az információs szupersztráda világhálós internetje. A baj inkább az lehet, hogy oda nem hívták meg a vörös fejű kollégákat, de még a fényességes padisahot, izé Miniszterelnök Urukat sem, a tuggyukkik.

De hát ilyenek ezek az összeesküvők, már a gyökerekkel szívják magukba az anyatejet, illetve azzal a gonoszságot, sérelmünkre.

Mondta is az egyik betelefonáló, hogy ki kéne menni a Bajnai elé a reptérre, ott rögtön letartóztatni, és ki sem engeni száz évig, vagy amíg el nem mondja mi volt a Birkaburger konferansziéban, amelyik előbb lesz. De mi van, ha a Bajnai nem repül, hanem vonattal jön, ezek meg kinn állnak a lisztferihegyen kis felfújható libákkal, meg félnáci nemgárdistákkal, az érkező félrészeg angol bulitúristák meg népi zenekarnak nézik őket (hángerijen moriszdenszörz!), aztán táncolhatnak az apróért...

p.s.szar lehetett alapkotmánytörvényt alkotni tableten, nekem már ennyi is sok(k).

újabb hiba

megint bedöglött a laptopom, majd írok, haj ólesz, azaz kap új merevlemezt.

Szakértelem

Nemsokára focivébé, ami engem nem érdekel, de egyáltalán nem, viszont a közpártszolgálati tévécsatornákon megy, amiket nem nézek, így az össznépi hisztéria, mely egy felfújt golyót füvön kergető pasik körül alakul ki, engem teljesen elkerül.

Viszont nemrég hallottam nyilatkozni a közpártszolgálati vízfej sportügyi főakárkijét, aki megjegyezte, hogy manapság már a tudósítóknak is komoly technikai felkészültségre van szükségük, hogy tudjanak online tudósítást csinálni, vagy kurvaokos telefonnal felvenni valami és elküldeni. Nos, én ennél a pontnál nyeltem félre a vajas kiflit, mert igen nehéz elképzelni, hogy a tudósítók ne lennének képesek erre. Még akkor is, ha azon a szemétdombon dolgoznak ahol, a kis kontraszelektált kollégáikkal.

Érdekesebb a főakárki hozzáállása, ami igen jól szemlélteti a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerét,  azt a szemléletet, hogy ugyanis valamikor a Horthy-rendszerben lenne jó, ahol az ellenzéket le lehet csukni, a Főpárt nyer minden választást,  a Főpárt írja az újságokat, és nincsenek ilyen Internet-szerű  gyanús izék, amik gúnyolják a Főpártot aljasul. A mostani rezsim egyszerűen rühelli a net szabadságfokát, ezért nem is foglalkozik vele, csak amennyire nagyon muszáj, így aztán nem is érti, ezt már sokszor láttuk. Volt például az, amikor valami állami főhatóság alá akarták vonni a komplett online világot, nyilván fogalmuk sem volt róla, mit jelent az, hogy „hálózat”, azt hitték, az internet is olyan, hogy van központja, van valahol egy szobában egy nagy piros gomb, amivel le lehet kapcsolni, és ők megszerezhetik a kulcsot. Ezt talán már nem hiszik, de még ma is ott tartanak, hogy a közpénzből gründolt házi intézetnek weblapja még nincs, de nagy fejlesztésként adják elő, hogy e-mail címe már van, több hónap után. A net minimum gyanús, de lehet, hogy direkt ellenséges, ahol mindenféle vélemények is megjelenhetnek, amik nem az ő véleményeik, hát nem lenne jobb összesen  egy újság (legyen a neve mondjuk Magyar Krónika), ahol megírják, hogy minden szép és jó amíg mi vagyunk hatalomban?

Mindeközben pedig a főminiszter az egyik legnagyobb lájkkurva a fácse hazai vonatkozásában, mert tényleg csak ennyit értett meg az egészből, hogy kellenek a rajongók, bárhol.

Vagyis ebben a közegben nem is furcsa, hogy különleges képességnek számít, ha valaki csinál egy rövid videót a telefonjával, és azt elküldi/megosztja. Mert ebben  közegben a kalbász meg a házipálesz számít, a giccses szobrok meg a túl szűk zakók, a foci meg a szotyoládé, ezzel  sok modern izével meg csak baj van, a gyerekek meg mindig a kütyüket nyomkodják, a helyett, hogy fociznának  grundon, meg zsíroskenyeret ennének hagymával. A tudósító meg csak szotyolázzon a vébén a leletón, aztán küldje az anyagot telexen, ha még van olyan, ha nincs akkor meg postagalambbal, az olyan szép hagyományőrző dolog, meg magyaros hungarikum, vagy nem.

Tényleges

A pocakos főminiszter már megint fel van háborodva egy bírósági ítélet nyomán, mintha legalább is nem jogász lett volna valaha, mikor még nappali világosságban is normális embernek tűnt, nem pedig ennek a fényre sötétedő rákosielvtársnak, akinek mostanában. Mert hát hogy jön ahhoz  az Emberi Jogok  Európai Bírósága, hogy megkérdőjelezze az ő csalhatatlanságát, és belekössön abba, hogy minden későbbi felülvizsgálat lehetősége nélkül lehet ma embereket tényleges életfogytiglanra ítélni. Legalább is egyelőre, Magyarországon.

Pedig a amiről az ominózus ítélet szól, az csak annyi, hogy ne vegyünk el elve minden reményt még azoktól sem, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követték el. Például azért, mert elsősorban emberek, és csak másodsorban szörnyetegek, akikből akár még ember is lehet újra. Ha meg nem lesz, maradhatnak a rácsok mögött életük végéig. Hisz az európai bírák csak azt mondják, hogy húsz vagy huszonöt vagy harminc évvel az ítélet után, meg lehessen vizsgálni, hogy az akkora nagyjából már öreg sittesek ártalmasak-e még, vagy esetleg kiengedhetik őket, hogy a híd alatt, vagy egy fapados szeretetotthonban tengethessék a keveset, ami még hátravan. Ha veszélyesnek tűnnek, akiket az elmúlt börtönévek (évtizedek) csak még dörzsöltebbé és antiszociálisabbá tettek, akkor meg maradjanak a körletben, hisz nem lenne kötelező kiengedni őket adott idő után, csak lehetséges, ha minden feltétel adott. Hisz az ember változhat, emlékszünk még egy farmerdzsekis, borostás, radikálisan liberális politikusra, akire viszont a mostani kádárista-szájkeresztény-populista főminiszter már nem is akar emlékezni. De az ember változik, egy gyilkos is megjavulhat és megbűnhődhet, ha meg nem, vagy nem eléggé, még mindig megrohadhat a kóterban.

A felcsúti generalisszimusz viszont ezt vagy nem gondolja végig, vagy igen, csak már alapból löki a bornírt baromságait, hogy ezek az ejrópaiak (mér’ mi mik vagyunk?) jobban ügyelnek a gyilkosok emberi jogaira, mint az áldozatokéra, vagy azok hozzátartozóiéra.  Pedig nem jobban, hanem is, mert emberi jogai mindenkinek vannak, ezért hívják őket emberi jogoknak és nem mondjuk rendes emberek jogainak, vagy daliás fideszesek jogainak. De a felcsútit ez nem érdekli, ő népszerű szeretne lenni, mert az szavazatokat jelent, a szavazatok hatalmat, a hatalom pénzt, a pénz meg még több hatalmat, amivel még több szavazatot lehet szerezni, hisz előbb utóbb előáll a helyzet, amikor már tényleg mi vagyunk mindenhol, mi vagyunk minden. És ezért ilyeneket kell mondani, ez rezonál a nép „szemet-szemért” ószövetségi etikájára. (Persze csak akkor, ha másról van szó, mert  ha közeli hozzátartozónk esik bűnbe, rögtön megértő lesz az ember, valamint  a büntetőjog túlzott szigorának és a hazai börtönviszonyok elszánt kritikusa.) Ráadásul a Rosszabbik nevű szélsőjobboldaliak már lenyúlták tőle a halálbüntetés-visszakövetelés témáját, pedig azt a viktátor magának szerette volna, akkor aztán nagy beleéléssel és látható élvezettel adhatta volna elő az összevont szemöldökű pátriárkát, lehetett volna egy túlsúlyos és kissé szétcsúszott Savonarola.

De halálbüntetés nem lehet, így marad ez az emberi jogokkal szembeni kocsmai emberkedés (főleg szájalás útján realizálva), meg a fantáziálás arról, hogy egyszer azért lesznek még nyilvános korbácsolások a Panco Ordenáréban, amit ős majd a víájpí páholyból szemlélhet majd szigorú igazságossággal a fényes tekintetében. Addig is beszól a bíróságoknak, és dolgozik rajta, hogy egyszer a bíróságok is ő lehesen.

Brit tudósok

A húsevők büdösebbek mint a vegák, utóbbiak csak akkor szaglanak kellemetlenül, ha brokkolit, karfiolt vagy ilyesmit esznek, mondjuk ezek már főzés közben is büdösek. Ilyen fantasztikus tudományos eredményre bukkantam az origo.hu -n (még azt is megírták, hogy ha halat eszel, halszagú leszel), és ez egy igen fontos felfedezés.

Mert eddig nyilván senkinek nem tűnt fel, vagy igen, csak nagyon kellett a tudományos megerősítés, hisz az ilyen kérdések szakszerű megválaszolása viszi előrébb a világot, oldja meg az emberiség legfontosabb problémáit és teszi jobbá az embert mint olyat, erkölcsileg és szakmailag egyaránt. Egy ideje már "brit tudósok megállapították" felütéssel adják el a legostobább bulvártudományos majdnemhíreket, aminek egyfelől oka lehet, hogy a britek tudósai tényleg ennyire hülyék és/vagy ráérnek, másfelől ha mégsem, simán elhisszük róluk, az etnicista sztereotípiáknak meg a Monty Pythonnak köszönhetően.

És néha nyilván arról van szó, hogy valóban fontos kutatások melléktermékeként létrejönnek olyan eredmények, melyek a kontextusukból kiragadva simán viccesek, pedig nem is ez volt a cél. Mondjuk egy komoly társadalomkutatás során valaki kiszúrja, hogy a páros házszámok alatt lakók között szignifikánsabb magasabb az Arsenal-szurkolók vagy a pollenallergiások aránya, mint a páratlan házszámúaknál. Persze ez csak együttjárás, nem oksági kapcsolat, de egy Blikk-szintű újságimitáció szerkesztőjét ez már nem érdekli, ha érti egyáltalán. Így aztán jöhetnek a "Páros szám alatt lakik? Vegyen papírzsepit!" -szintű ostobácska címek, pedig.

Viszont, ha a soha meg nem nevezett brit tudósok tényleg a poénra mennek, akkor lenne jó néhány téma, melynek mélyreható vizsgálatát az akadémikus tudomány eddig mereven elutasította. Vizsgáladó hipotézisnek jók lennének ezek:

- A foltos macskák inkább szangvinikus, az egyszínűek inkább melankolikus vérmérsékletűek.
- A fehér csokitól kevésbé büdöset kakálunk.
- A piros autók a szimpátia elve alapján gyakrabban kapnak pirosat.
- A lottónyertesek között sokkal több a kopasz férfi, mint az alapsokaságban.
- A nők sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek terhesek, mint a férfiak.
- A volt menyasszonyoknak csak nagyjából egyharmada végzi feleségként.
- A piros M&M's finomabb mint a sárga.
- A vajas kenyér nagyobb valószínűséggel esik a vajas felére, ha uborka is van rajta.
- A világon a legtöbben az angol nyelvet használják rosszul.
-A hatalom és az intelligencia a demokráciákban fordítottan arányos.
- A csíkos fogkrémek finomabbak, mint a simák.
- A skandinávok többsége szerint a pepita egy szín.
- A csípős ételek kedvelői gyakrabban használnak óvszert az átlagnál, de ritkábban eredeti funkciójában.
- Egyszer volt egy ember, szakálla volt kender.

Agyarszövetség

 A 444.hu nyomán odatévedtem a Magyarok Világszövetsége nevű szervezet honlapjára, ahol először csak a Kolbász Pina című remekbe szabott, ám kétséges helyesírású (hiába no, a turbómagyaroknak legtöbbször a magyar nyelvvel akad gondja) sajtóközleménybe botlottam, mely tudjuk miről szól, és szerzői tényleg kis híján hadat üzennek Ausztriának.  De aztán nem álltam meg ott, elmerültem honlapjuk valószínűtlen világában, és ismét, mondhatni sokadszorra rácsodálkoztam, hogy valóban nagy az Isten állatkertje, és az egyik szegletében rovásírással írnak, vagy rónak, vagy hogy kell ezt mondani.

Az első ami föltűnik, hogy az MVSZ-ben sündörgő alakok nemigen értik az internetet, amit meg értenek belőle, azt nem szeretik. Így aztán egy trianonozós petíció a „világhálón olvasható”,  olvasható a világhálón, ráadásul a vonatkozó szöveg egyben egy link is, szóval egy kissé torlódnak az utalások, de persze ezt meg lehet nekik írni „villámpostán”, ami ma már kábé annyira röhejesen hangzik, mint az „ottlap” amit szintén láttam valahol. Viszont a trianonozás örök, úgy tűnik ez teszi ki a világszövetség tevékenységeinek nagy részét (és általában nemzetpolitikának hívják, persze nekik nemzetpolitikai az is, hogy miért Székesfehérváron készül a győri keksz), idén például a hagyományoknak megfelelően Versailles-ba mennek június 4-én tüntetni, a francia elnök (amúgy Hollande, ez már hogy néz ki nemzetpolitikailag???)meg már hetekkel előtte nyugtatókon él az Elizélt palotában. Ha jól rémlik a szegény hülye MVSZ-esek írtak annak idején petíciót a teszkónak vagy valamelyik hasonszőrűnek is, mert forgalmazni merészeltek egy Trianon márkanevű francia tányérkészletet. Ami nyilván lelken taposott minket durván, az Antant sáros bakancsával rúgva szét nemzetpolitikai érzékenységünk matyómintás hímes tojását. Márpedig a nemzet tojásait ne rugdalja senki, mert az nekünk fáj, plusz hülye hangon vinnyogunk tőle, és Horthy-szobrokat avatunk nagy fájdalmunkban. Szóval a mocsok franciák csak húzzák meg magukat, zabálják a spagettijüket (a magyar nokedlit eszik, meg ősi magyar grenadírmarsot, turulpörkölttel), meg bámulják a bikaviadalaikat a fjordjaikban, de minket ne provokáljanak. Bennünket.

A trianonozás mellett a másik fő tevékenységük a gyurcsányozás, azaz „országkáromló Gyurcsány Ferenc” basztatása. A „Sátán, el a Szent Koronától!” című szösszenetükben is épp tőle jutnak agyvérzés-közeli állapotba, bár az nem világos, hogy Gyurcsány maga a Sátán, vagy ennyire nem tartják nagyra, és csak a Sátán kis segítőjeként tekintenek rá. (Mellékszál: a kaotikus egyházzal megosztották már meglátásaikat? És ha igen, ördögűzőt, vagy pszichiátert küldtek át hozzájuk?) Egyébként az vágta ki náluk a biztosítékot, hogy GY. F. miniszterelnökként feloszlatta a Szent Korona Testületet, melynek hivatalból tagja lett volna, de érthető módon nem volt kedve önjelölt vitézi rendekkel meg zavaros  tekintetű püspökökkel bohóckodnia.

Ráadásul buzgón oktatják is egymást (azért egymást, mert ép ésszel nehéz elképzelni, hogy spiritiszta ufóklubjukon kívül bárkit is érdekelnének a marhaságaik) magyarságtudományra, így aztán kacifántos nevű látszatintézményeket kreálnak, majd nyilván kinevezik egymás professzornak mondjuk az Atilla (sic!)Király Népfőiskolára, a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetemre, vagy birodalmi főturulnak a Kárpát-Haza Nemzetőrségbe. A Csőrösi Koma Sándor egyébként érdekes intézmény lehet, képeznek magyarságtudósokat, népi gyógyítókat, masszőröket és buddhista tanítókat is, a legtöbbet ráadásul egy éves időkeretben, ami egyetemnél elve világrekord-gyanús. Vagyis az igazi nemzeti érzelmű honfi/honleány az olyan ajurvédikus ősmagyar buddhista rovásírásos táncházas csillogó szemű kis izé, akinek az fehérneműje is piros-fehér-zöldnemű, amely ráadásul nedves lesz, ha meglátja Orbán Viktort vagy Szörényi Leventét. Gyurcsány láttán pedig ördögűző regölésbe kezd nyomban…

A különböző MVSZ-tematikák a végén persze mindig idült szentkoronázásban kulminálnak, komolyan mondom, kéne ezeknek a szélütötteknek csinálni egy limitált szériás Szentkorona Barbit, egy ilyen műanyag királyi ékszert hosszú combokkal és cserélhető függőkkel, helyes rózsaszín tokban, és akkor otthon játszhatnának vele, becézgethetnék, meg felajánlhatnák nekik a hétvégi házukat, mer rendezhetnének neki teadélutánt, amire eljönnének barátaik is, magukkal hozva Jogar meg Országalma diznihercegnőiket. (És a legmenőbb persze az Imre lenne, aki nem szent  ugyan, de van neki zenélős Nagyboldogasszony Barbija. Természetesen Szkíta-Hun Kennel, meg hozzá kumisszal töltött Én Bazi Nagy Pónim, jurtával.

Szóval, ezek a derék futóbolondok azt gondolják, hogy ők, és igazából csakis ők képviselik a magyarságot (náluk: Magyarságot – de hát a helyesírás, ugye…), és igazából fel sem tűnik nekik, hogy a nagy többséget kitevő relatív normálisok körberöhögik őket. Persze nincs velük semmi baj, kifejezetten szórakoztató, ahogy eljátszanak egymással kis homokozójukban, csak a pénzünket ne akarják, mert annyira azért nem viccesek.

Stadionalapú gazdaság

Nagyon boldogok mostanában fideszéknél, és velük örülnek kicsi segítőik a közszolgálatinak csúfolt lakájmédiában is. Mert ugye a kétharmad, meg sokmillió ember volt a Kossuth téri koronázáson, és akkor még itt van a fantasztikus adat, hogy ugyanis 3% felett van a gazdasági növekedés. Persze csak az első negyedévben (amit az utolsó rendre kiegyenlít, az ellenkező irányba mozdulva), és csak a tavalyi első negyedévhez képest, ami eleve a béka feneke alatt volt, ráadásul a KSH idén más módszerrel számol, szóval a két adat nem is lenne összehasonlítható, de akkor minek örülnének a pártszolgálatos talpnyalók? Amúgy 3% körüli eredmény önmagában is elég gyér lenne, egy válság utáni feltápászkodásban pedig még inkább, amikor eleve nagyot lehet nőni, mert ugye van honnan.

És persze a nagytiszteletű KSH is megjegyzi, hogy hát az építőipar lendített ekkorát a részeredményen, ami mindennapi nyelven azt jelenti, hogy hogy bazi nagy stadionokat építenek rohadt drágán és nagyjából feleslegesen, hogy a Főnöknek legyen hol szotyoláznia. Ezért igen fontos, hogy lehetőleg mozgólépcső közlekedjen a fűtött ülésekkel felszerelt víájpí páholyba, a Pocakos Tábornok ugyanis láthatóan öregszik, arcát meggyűrte már a haza sorsa feletti folyamatos aggodalom, meg a legális házipálinka, már csak az hiányzik, hogy még fel is fázzon magyarfoci (igen, ez külön sportág, így egybeírandó) tekintése közben, vagy beleálljon a görcs a lábába. Aztán imádkozhatnak naphosszat a Lánchíd konyak rádió harci nyugdíjasai a Szent Kétballáb körmeneten.

Ám valószínű, hogy hosszú távon a stadionalapú gazdaság fenntarthatatlan, miként nem lehetünk végtelenségig a látszóbeton és a térkő országa sem, egyszer már valami olyasmit is kellene építeni, ahol termelnek, és pláne szolgáltatnak valamit, amire Kazahsztánon meg Fehéroroszországon kívül is van igény, akkor is, ha nincs rajta matyóhímzés. Mert ilyet nálunk leginkább a gaz külföldi multik építenek, vagyis gyárat, áruházat meg call-centert, a magyar állam és csatolt részei pedig egyfelől játszótereket betoznokav, meg főtereket díszburkolatoznak vadul  EU-s  pénzekből, másfelől folymatosan figyelik, hol lehet valamit lenyúlni maguknak, esetleg a Terike fiának, aki olyan nagy hazafi, hogy már az óvodában Fidelitas-tag volt (és játékdömperrel küzdött a kommunisták ellen), plusz  politológiát tanult a Navracsicsnál, a nagybátyja meg helyettes al-államtitkár.

De a szép új stadionokból nem lesz igazából semmi, legfeljebb koszlott, lepukkant régi stadionok, ám fenntartani ugyanolyan drága lesz, pláne ha a haverok számlázzák a költségeket legendásan vastagon fogó ceruzájukkal, hogy ugye maguknak, esetleg a Terike fiának, mint fentebb.

Halihó, az aranyér!

„Soli deo gloria – mondaná erre Orbán Viktor, mert mostanában mindenre ezt mondja. Ebből a szolit és a deót mindenki érti, gloria meg este fan.”

(Uj Péter: Merre is tart Európa…)

Na most épp hogy szoli nincsen, mármint nap, ez persze önmagában nem baj, fenének hiányzik a rohadt meleg, mikor az aranyhal halászlékockáért könyörög, hogy vessen már véget szenvedéseinek, a hibiszkusz meg simán kimegy zuhanyozni, de ez nyálkás őszi idő már tényleg túlzás.

Tudom én hogy májusi eső aranyat ér, de talán nem korlátlan mennyiségben, úgy már inkább csak pont annyira hiányzik, mint az aranyér, vagyis nem, egyáltalán.  Először is ugye a hideg. Az nem normális, hogy vastag zokniban meg kötött pulóverben kell fotelszörfölnöm május közepén, a gyárban meg ennél is hidegebb van, a tarhonya tömbbé áll össze a kajásdobozban, nyilván fázósan bújnak egymáshoz a szemek, de hiába. Ezt a tarhonyát már hiába próbálnám elvetni, biztos nem csírázna ki.

A hidegnek amúgy vannak kellemetlen mellékhatásai is, például a takony, a köhögés, meg hogy egészen randa felsőket kénytelen hordani az ember, mert azok legalább melegek, aztán próbálhatom a járókelőknek testbeszéddel kommunikálni, hogy a fekete, szkinhed-fazonú kapucnis pulcsi ellenére nem vagyok náci, és nem tervezem senki szűkebb családjának kiirtását. Ebben mondjuk a testalkatom, az arcszőrzetem meg a póráz másik végén található nagy fekete kutya nem sokat segít, talán egy táblát kellen a nyakamban hordanom, hogy „Liberális értelmiségi vagyok (és turista), a kutya meg nagyon barátságos csak kicsit fingós.  – Ugyanott fűnyíró eladó!”

És persze az eső sem sokat segít a hangulatomon, már bekészítettem a szandált, meg a vászon tornacsukát, erre húzhatom fel az acélbetétes munkavédelmi bakancsot, mert az legalább víz és mindenféle álló, bár a fent említett imidzs-problémát csak tovább súlyosbítja. Az eső következtében sáros kutyanyomok a szőnyegen, soha meg nem száradó farmerek a hideg radiátoron, vagyis minden, a mi ráerősíthet arra a rossz érzésre, ami olyankor fogja el az embert, ha délben is csak lámpafénynél lehetséges olvasni.

A kutya pedig nem heverészhet naphosszat az erkélyen (ami naptárilag már indokolt lenne), így aztán folyamatosan itt üldögél, és nagy boci szemekkel bámul rám és az erkélyajtóra, finom utalásféleképpen. Ha kiengedem, ő nem fázik (legfeljebb fel, de akkor meg óránként mehetnék le vele a ház elé pisilni, és nem, én nem pisilnék ott és akkor), én viszont még taknyosabb leszek idebenn, ami nem jó, mert fogytán a papírzsepi, esőben meg nem megyek boltba. Szóval legyen már június, az akkori esőről nincs semmi kretén népi mondás, legalább is remélem.

Waffel SS

„Az illegális másolás rossz karmát okoz!”

(Felirat egy Mayapurból származó krisnás cd-n.)

Kedvenc legborzasztóbb rádióműsoromban ma kiemelt téma volt az Ejróvízijónak az ő dalversenyét megnyerő osztrák transzvesztita. Kiakadt rajta a sok népnemzeti belvárosi alsóközéposztálybeli úri keresztény nyugdíjas, bár  legalább ketten elismerték, hogy a palinak jó hangja van,  látni meg nem látták vasalás közben, csak később csodálkoztak, helyesebben szörnyülködtek rá.

De a legjobb az a fazon volt, aki sehogy sem bírta eltalálni a jeles előadó művésznevét, a helyes megoldáshoz akkor járt a legközelebb, amikor így nevezte: Palacsinta Raus. Vagyis Palancsita Kifelé! Tisztára mint valami gasztromilitáris mozgalom neve, mely kérlelhetetlen keresztes hadjáratot hirdet a  serpenyőben sül tésztafélék ellen, szoros szövetségben a brit Pancakes Go Home! múvmenttel, melynek tagjai a yorkshire-pudingot védelmezik utolsó leheletükig a beszivárgó lángosokkal szemben.

Úgy tudom az egészet elképzelni, ahogy mégy gyerekkoromban láttam egy filmben (a címe nyilván nem jut eszembe), ahol egy pasi átveszi a hatalmat a városban, virtigli náci rohamosztaggá fejlesztve a kis vegetáriánus egyesületet. A végén már csak az éj leple alatt mernek kenőmájast csempészni konspiratíve a dílerek, mert akit elkap a Karalábé-Gestapó, azt „mocskos húsevő!” felkiáltással verik agyon a nyílt utcán.

Vagyis a Palacsinta Raus! tagjai und támogatói nyilván valódi botránynak tartják, hogy mindenki mindenfélét sütögethet serpenyőben csak úgy, bele a világba mintegy, ez kérem nem mehet így tovább, ez kérem anarchia kérem! Rendes magyar/német/osztrák/maláj csak kemencében süt, hisz a Bibliában is írva vagyon „És ne süssél te az tűznek fölötte, mert nem kedves az én szememnek,  hanem süssél sárból tapasztott kis kunyhókban, elrejtve az tűznek égető paráznaságát. És ne használj te olajat az oltáron kívül, mert az csak az egy igaz Istené, ki lekvárral kedvelé vala!”  (Szent Ramzai harmadik levele a Trüffelbeliekhez 1.5.6/5.7)

Persze a derék antipalacsint mozgalmárok nem értik, hogy vezérük miért néz ki ilyen hülyén, de nyilván betudják annak, hogy gyerekkorában  minden másnap megverte az anyja egy piroggal, innen a fixációi, de a hangja legalább jó.

Az én elméletem, ami az enyém

A diszkurzív logika hermeneutikai fenomenológiája explicit módon konvergál az episztemé ontológiai hipotézisei irányába, miközben az a priori kategóriák kontingens jellegűvé transzformálódnak a relativizmus által generált kvázi-kauzalitás síkján. Így a tudat reaktív permutációi projektálódnak az objektív funkciók kognitív diszpozícióiba is, miközben a látens prepozíciók aktualizálódnak, manifesztté válnak, segítve deszkriptív perspektíva habitulizációját. Ez persze a divergens kommunikátumok esetében csak differenciált módon realizálódhat, tekintettel az interszubjektív regulák nivelláltságára, mely csak szituatív módon hierarchizálható, kizárólag a partikulárisén-prezentációk viszonyrendszerében.

Vagyis minden implicit teória magában hordja az inkluzív-exkluzív dinamika stabilizációjának, sőt stratifikációjának esélyét, azaz a kognitív origók pozícióinak lehetséges rigiditását, mint az objektivációk illúzióját. Ám tudunk kell, hogy e pszeudo-transzcendens státusz nem implikálja ab ovo a státuszok vertikaitásának realitását, legalább is nem fenoménként. Ennek következtében minden kommunikatív, deliberatív aktus értelmezési horizontja legfeljebb szubjektív kategóriaként adódik, mely persze nem zárja ki a kovergencia lehetőségét. Minden szeparált szubjektum immanens módon generál egy vagy több argumentumot, adott kontextusokhoz rendelve, miközben szofisztikált módon differenciál a felkínált paradigmák szimbólum-készletei között, transzparenssé téve a megértés-mintázatok határait. Igazából ez teszi lehetővé az egészet.

És ez pont így van, én tudom, mert sokat gondolkodtam rajta jól.

Unalom TV

Régebben néztem a formaegyet (ami csak nálunk forma, máshol formula, de nekünk nyilván mindegy az "előírás" és az "alak" közti különbség, meg hát rövidebb is), sőt ma is kísérletet teszek rá, de a helyzet egyre reménytelenebb. Korábban voltak versenyek, ma leosztott körözés van, csapatutasítás, meg takarékos sofőr droidok, csak izgalom nincs.

Nekem ez az egész ne legyen tudomány, nem érdekel a leszorítóerő, meg hogy ki melyik szektorban gyorsabb féltized másodpercel a másik egyensrácnál, legyen verseny, legyen megint Piquet meg Mansell, Senna meg Prost, de lehetne rögtön egy új James Hunt is. hajmeresztően vezető vagány playboyokat akarok látni, kütyük fölé görnyedő mérnökök helyett, hogy ne laptopokon dőljön el a verseny, hanem a pályán (paliklászlóul: aszfaltcsíkon). És ha már itt tartunk, sótlan szakértők helyett lehetne megint Palik, vagy valami hasonló fazon, aki egzaltáltan üvölti minden előzési kísérletnél, hogy "jajj de keggyettlennn....!!!", ha meg nem történik épp semmi, fáradtan közli, hogy "akkor most beszélj te valamiről, Gyulám!".

A romlás persze nem most kezdődött, hanem a Súmakkernél, az ő regnálása idején lett agypusztítóan unalmas az egész, de annyira, hogy hozzá képest a Szomszédok akciófilm. Súmakker volt az első robotpilóta, mára már az összes olyan, kivéve talán Rájkőnent, aki iszik és vezet, de egy fecske nem csinál havat. (Mondjuk több sem. Ideális esetben nem is látnak olyat. Ráadásul a Súmakker után nem sokkal jött a Fettel, a következő versenygyilkos német (huncut a nímöt, nna), kiegészítve a nagyképű Alonzóval meg a bulvárceleb Hemiltonnal. Most már ott tartok, hogy menjen az összes a fenébe, én má" nem is tudom mi lesz ebből, mi lesz má' itten, hogyismodjam, ebből na, komolyan mondom... (Majd jól betelefonálok a lánchídrádjóba, aszt kiadom magam...izé magamból.) Régen ki nem hagytam volna egy versenyt, mostanában már sokszor csak belenézek, majd utána neten meglesem a végeredményt. Hisz közben annyi más izgalmas program van, rendezgethetem például a bélyegeimet, miközben fél szemmel követem a kabócák családi életének fordulatait a National Geographicon, az is nagy adrenalinlöket.

Lassan tehát újabb nézni való szórakoztató sportversenyek után kell néznem, ami nem könnyű. A foci sohasem érdekelt egy csöppet sem, más meg nemigen van, mi ilyen focinéző ország vagyunk, akinek meg nem tetszik, az tanuljon meg horgolni, vagy szerezzen barátokat, akikkel kirándulhat. Meg vannak ezek a kajak meg kenuizék, de az tök unalmas, például kanyarok sincsenek, meg kicsúszások, csak azért meg nem nézek valamit, mert abban jók a magyarok, meg a szerbből lett magyarok. (Kivéve a kézilabdát, azt mondjuk igen.)

Esetleg néhány szabálymódosítással lehetne a Formaula Egyet is izgalmasabbá  tenni, például minden futam előtt véletlenszerűen négy autónak elrontanák a fékjeit, a felniken lennének ilyen Ben Hur-os abroncsnyíró pengék, időnként nyulak szaladnának át a pályán, meg őzek, viszont az autókon lenne katapultülés (mentőernyővel) meg hiperűrsebesség-kapcsoló. (Aki Föld körüli pályára áll, két plusz pontot kap.) Vagy legyen egyszerűen hendikepp rendszer mint a túraautóban, két futam egy hétvégén, a másodikon az első futam első tíz helyezettje fordított sorrendben indul. Akkor legalább látnánk valami autóverseny szerűt.  Vagy z is lehet, hogy teljesen átszokok a túraautó-versenyekre, meg az Indycarra. Plusz követem a szomszédok családi veszekedéseit, az is elég látványos, hangos és akciódús, ráadásul kábeltévé-előfizetés sem kell hozzá.

Európa halott, és élvezi

Aszongya a főtábornok vezérminiszter (pajzsra emelése alkalmából), hogy Ejrópa haldokolik, mer' túl liberális, mi viszont tősgyökeres konzervatívok tuggyuk, hogy kozervatív fordulatra van szükség, és a magyar (angol, portugál, lengyel stb.) név megint szép lesz, méltó, régi. Ami nála persze azt jelenti, hogy csináljuk meg újra a kádárizmust, csak nacionalista szósszal leöntve, pedig tudhatná, hogy a nemzeti+szocialista az egy elég nem jó párosítás. És itt most nem is Hitlerre gondolok, hanem mondjuk Ceausescu-ra vagy Milosevicsre, mindig sírás lett a vége, meg sok vér.

Európa boldogabbik fele meg nem veszi észre, hogy haldoklik, a hülyéje. Érzik persze a válságokat, meg a problémákat, de  megoldást rendszerint a több szabadságban látják, és nem a kevesebben, mint a felcsúti fáraó. Nem modernizált középkort karnak, hanem valami újat, ami ma is működik, posztmodern, civilt szféra, hálózati társadalom gadnóz. Nálunk meg nagy eredményként jelenti be egy milliárd közpénzből működő "tudományos" "intézet", a zártkörű konferenciáján (!), hogy pár tízmillió elköltése után, már ímél-címük is van, még száz milla és weblapjuk is lesz, becsszó.

És hát Európa nyugati felén járva sem úgy néz ki a dolog, mintha a végüket járnák. Zúgolódnak a britek az olcsó külföldi munkaerő miatt, a spanyolok a munkanélküliség miatt, az osztrákok a eurovíziós szakállas nő miatt, de köszönik megvannak, aktuálisan mindegyik sokkal élhetőbb hely Magyarországnál, például mert a gondokból nem következik automatikusan a reménytelenség. Nálunk viszont az utóbbit személyesen garantálja a fővezír, akinek azért kisebbségben lévő hívein kívül senki nem hisz, mondjuk épp innen a reménytelenség. A "nemsoká minden jó lesz, tejjel-mézzel csöpögtetünk majd Tokaj szőlővesszein" típusú szövegeket a hívek egy része sem veszi komolyan. (Mellékszál, de a templomba járók hány százaléka hívő? Szerintem ők is kisebbség, a többinek meg csak kulturális rutin.) Azt pedig, hogy itt és most nem jobb, azt sokan érzik, leszámítva nyilván a mindenféle-közeli nímandokat, akiknek valahogy sokkal, de sokkal több méz folyik a tejükbe. Mint egyszer már írtam, egy állami A6-os Audiból nézve valahogy egész más a világ, mint a késő esti 23-as buszról.

Orbán azt öblögeti, hogy ő érzi a nép lelkét, de baromságot beszél. A népnek egyfelől nincs lelke (pontosabban milliónyi van neki), csak egészen aljas politikusok gondolják a társadalmat homogén masszának, másfelől pedig ő csak a saját kispolgári, pálinkázós, kolbásztöltős uram-bátyám alapú félművelt kispolgári korlátoltságát érzi, és próbálja kivetíteni ránk is. De ez hosszú távon nem megy, legalább is remélem, nem vagyunk homogén massza.

Ráadásul Orbán a liberalizmus kritikájától eljutott a kommunizmus kívánásáig, hiszen koronázási ünnepségén azt harsogta a tömegnek, hogy „Mindenki tegye meg, ami tőle elvárható, és kapja meg, ami neki jár.” Ez pedig ugye gyakorlatilag azonos azzal az elvvel, hogy mindenki dolgozzon képessége szerint és részesedjen a javakból szükségletei szerint. Csak ez már a Kommunista kiáltvány tanulsága, biztos ott olvasta anno...
Csak azt nem értem, hogy akkor miért kommunistázik folyton?

Én sem voltam szkinhed!

Illetve egyszer igen, pontosabban majdnem, vagyis az történt, hogy az új hajnyírót rosszul állítottam be, így sikerült nullásgép funkcióba helyezni. És persze bevállalós módon középen kezdtem a nyírást, és onnantól már muszáj volt végigcsinálni.

Viszont a jobbikos seggfejekkel, meg az egyéb náci szennyedékkel ellentétben sosem fordult meg a fejemben, hogy az erőszakkultuszos, fasisztoid, rasszista hülyeségeket egy pillanatig is komolyan vegyem, szocializációm, lelki alkatom és jó karmám miatt mindig is ilyen liberális-féle voltam. (Úgyhogy én a náci söpredéket sem tiltanám be, náculjanak nyugodtan, otthon egymás között, ha nekik erre áll fel, magukat teszik csak röhejessé. Persze ha vonulgatnak, meg közben karlengetve üvölgenek, az nekem nem esik jól, de még az is mehet, ha közben nem azt üvölgik, hogy valakiket fel kellene húzni  lámpavasra, vagy lelökni a földre durván, mert csak. Az már nem mehet, akkor vigye el őket a yard, jó messzire.)

Plusz azt hiszem, nácinak lenni, meg náci mód viselkedni jó adag műveletlenséget is feltételez, kultúrember nem lesz szkinhed, dzsihádista, városi gerilla, de még fideszes harci nyugdíjas sem. Vagy esetleg lesz, de csak fiatalon, aztán továbbtanul, és/vagy kinövi. Aki ma bárhol a nyugati világban (mert azért Afrika törzsi területeire például nem vonatkoztatnám) náci, vagy mondjuk anarcho-kommunista, az semmit sem ért a jelen társadalmaiból. Elzúgtak ugyanis forradalmaink.
Vagyis a radikalizmus leginkább csak tehetetlenségből fakad, pontosabban abból, hogy legtöbbünknek gőze sincs, mit is tehetnénk, ha valami nem tetszik a körülöttünk lévő világban.  Mari néninek mondjuk nem tetszik, hogy kora reggel zörög a kukásautó az ablaka alatt, ezért ordibál Irénke nénivel a másodikról, hogy a macskájának  a muskátlijaira hullik a szőre. Meg szidja a Gyurcsányit (vagy ki is most a főtitkár) meg a tanácselnököt (arról elve nem tudja ki lehet), esetleg betelefonál a lánchídrádjóba', hogy a komenisták nem hagyják őtet aludni. Az unokája meg narancssárgára festi a haját, halálfejes láthatósági mellényt húz, és a haverjaival a munkából hazafelé tartó kukásokat inzultál biciklilánccal. Ahelyett, hogy kitalálnák, mi lehetne tenni az ügyben.

Amivel azt akarom mondani, hogy a szkinhedekkel és hasonszőrűekkel az igazi baj az, hogy beszűkült ostoba bunkók. Minden más csak ennek következménye, az is, hogy elfogadhatatlan dolgokat tesznek, és az is, hogy elfogadhatatlan, ha parlamenti alelnökök lesznek.

Úr ír - Topgír

Ma futottam bele a Top Gear Live című izé, na jó, sóműsor, amit Sport László Papparénában rendeznek majd egyszer. Illetve kétszer, de csak egyetlen napig, mint vándorcirkusz a kisvárosi piactéren, ami jogosnak tűnik, tekintettel az eredeti műsor világszerte elszenvedett ismertségére és a hazai piac korlátottságára. Mert hát nem hiszem, hogy milliós Top Gear rajongótábor flangálna fel s alá kies hazánkban,  a jó helyekre meg több mint harmincezer egy jegy, szóval a kettő együtt legalább is nem tesz indokolttá több előadást.

Vagy mit is, mert nehéz ezt az egészet színpadon elképzelni, habár ugye egy tévéműsorról van szó. De annak a lényegét meg a kisfilmek adják, amit csak összekötnek a jópofáskodó műsorvezetők, igaz, élő közönség részvételével, de ilyen stadionméretekben, azért elég valószínűtlen a cucc. Mert itt a szokásos műsoridő legalább dupláját kellene kitölteni viccelődéssel meg autók színpadon való mutogatásával, esetleg lehet valami autós rodeót belevinni, de ahhoz meg minek Clarksonék?

De ha már nem keresnek eleget a BBC-nél, és kell ilyen hakni is, lehetne még fejleszteni rajta. Legyen mondjuk Top Gear On Ice, ötméteres korcsolyázó Richard Hammond bábuval, jégmotorozással, háttérben egy szimfonikus zenekar játszaná a főcímzenét: Meg lennének benne korcsolyázó dínók, hogy dúsítsák a programok. Aztán jöhetne a Stig - The Musical a West Enden, a zenét szerezné James és Brian May.

Az erőszakosság diadala

Már egy ideje mást sem hallani a médiákokból (felől), mint a Szabadság-téri megszállás-ügyi emlékmű körüli viharokat, melyeket a Felcsúti Ramszesz szerint persze csak a nyomorult kommenista ellenzék halálhörög vesztét érezve, pedig nem. Sőt, szerinte kocsmai színvonalon hőbörögnek, mintha legalább is nem ő lett volna, aki a kortárs magyar politikai életben politikai programmá, és egyben győzelmi stratégiává tette a szotyizós, pálinkázós, földre köpködős tahóságot. Pedig de.
(Mellékszál, ám fontos, hogy ma már oda jutott Döbrögi uram, hogy kormányprogramot sem hirdet meg, nehogy már a saját korábbi hazugságait olvassák a fejére későbbi, ellentétes hazugságai okán. Meg hát ha választási programjuk sem volt, miféle kormányzati cselekvés is következhetne belőle? Majd az lesz, hogy Döbrögi Ramszesz felkel reggel, benéz a stadionjába neki, és ha nem nyer a csapat, majd betiltja a többi csapatot, osz't jónapot, legfeljebb hadat üzen az EU-nak tizenvalahány Gripennel, és lembomázza a Bayer Münchent.)

De az emlékmű akkor is gond, nagyjából három szempontból:

1. Emlékezetpolitika: Döbrögi szerint az angyal az minden áldozat, a birodalmi sas meg nem csak a nácik, de minden német. Hááát... Menjen inkább a fenébe  primitív történelem-értelmezésével. Államjogilag, a kis sunyi. Mert a zsidók jogfosztása és kifosztása nem a német megszállással kezdődött, zsidótörvények, munkaszolgálat (éheztetett emberek félig megfagyva aknát szednek kézzel, a hősiesnek hazudott, ám szintén lerongyolódott hadsereg előtt, a túlélés szerencse kérdése), plusz deportálások, amik a fidesz házi hortystája szerint csak idegenrendészeti eljárok voltak, de nyilván a halálba küldött tizenezer ember között nem szerepelt egyikük felmenője sem. Ám mindez a német megszállás előtt történt, utána meg épp csak a hadsereg, a csendőrség meg úgy általában az állam segédkezett haláltáborba küldeni még pár százezer embert. Mert nem tetszett a vallása, a vagyona, a bőrszíne, a politikai vagy a nemi irányultsága. Márpedig az az állam, mely így működik, az ócska fasiszta diktatúra. Hogy ezer embert ölet-e meg, vagy százezret, az már - e szempontból - nem számít, hisz egy deportált zsidó, egy elgázosított cigány is sok, és rohadjon meg az a kormányzó, aki államfőként csak sunnyog, hisz tudjuk, lehetett volna akár önfeláldozó jellem, akár hős is, de gyáva volt, így nem lett államférfi, csak egy száműzött a történelem szemétdombján. És azokhoz képest, akiket cserben hagyott, hú de jól járt.
Vagyis ezért hazugság az egész emlékmű, a magyar állam nem áldozat volt, hanem cinkos. Orbán meg ne értekezzen a történelemről, mert egyrészt szörnyülködnek rajta, másrészt kiröhögik, tudhatja épp, mi történt, tudhatja, hogy maga a "szobrászművész" írta le, hogy nála az angyal az bizony a magyarság szimbóluma (és nem az összes áldozaté, kiknek jó részét addigra már kitagadták  magyar nemzetből), csak vagy nem érdekli, vagy nem is nézett utána. ám bármelyik esetben alkalmatlan pozíciójára. Szóval tényleg menjen a fenébe, igazgasson fociakadémiát vagy szotyolapörkölőt, vedeljen pálinkát, kit érdekel. Csak hagyjon már békén.

2. Esztétika: Ez rövid lesz. Ugyanis - már amennyire a vázlatos látványtervekből kiderül - itten egy harmadosztályú ócska giccs készül, valami bronzba vasbetonba meg műkőbe álmodott izé, min amit a Sarki Józsi, a sírköves dobna össze, ha már maradt neki némi anyag, az önkormányzat meg vevő valami szakállas fejre (szentisván-szentlászló mindegyis), jó pénzért. Hogy egy nyavalyás makettet sem látott senki, hogy Melocco bácsinak viszont tetszett, az már mindegy is, nálunk is az az 56-os emlékmű, hogy valami formátlan kövek előtt szélben áll egy angyal (vizespóló-verseny résztvevője lehet), bronzból amúgy, a kövek fölött meg valami amorf izé, asszem zászló akart lenni, na az is szörnyű, de úgy tűnik ez a trend.

3. Erkölcsi: Komány Viktor orbánfő megmondta, hogy ő sosem hazudik. (kivéve mikor igen.) De ez ügyben konkrétan közölte, hogy persze, elhalasztják az emlékmű-építést húsvét utánra, akkor majd újra beszélnek róla. Aztán tojt magasról az egészre,a szakik kezdtek betonozni, húsvét meg még két hétnyire volt. nos, akkor mit is szónokolhatna itt erkölcsről, meg szavahihetőségről? Az Ember Aki Sosem Hazudott De Ha Igen Észre Sem Veszi? És még kereszténynek is hazudja magát, pedig az nála legfeljebb annyi, hogy húsvétkor berúg, meg smúzol tetszőleges püspökkel, de a krisztusi szeretet, az valahogy felejtős....