Vendégszöveg

Ritkán teszek ilyet, de ezt most olvassátok, évek után most találtam rá újra egy antológiában, és hűde nagyon.

Dragomán György: Hevimetál

Dancsinak

Pólómat nézed, bazmeg? Úgy nézzed, hogy ez nem akármilyen póló bazmeg, ez bazmeg egy ősdzsudász poló, ez mindig szerencsét hoz bazmeg, mindig. Kurva nagy szerencsét. Nem hiszed, bazmeg? Hogy nem mondtál semmit, bazmeg? Na figyelj, bazmeg, mert elmesélem a legnagyobb sztorimat.

Úgy volt bazmeg, hogy eljön a dzsudász ide is bazmeg, és a koncert napján derült ki, hogy lemondták. A sok hülye paraszt nem vette a jegyet, pedig itt nálunk még sose járt a dzsudász, én mondjuk megvettem, rá is ment minden pénzem, bazmeg. Aztán mikor kiderült, hogy lemondták, a zsét nem adták vissza a jegyvisszaváltáskor, hanem azt mondták, hogy kiküldik majd postán. Ja, a faszomba velük, küzdőtér jegy volt, tizennégy ropi, bazmeg, eléggé magam alatt voltam, de tényleg. Nagyon rá voltam állva a dzsudászra bazmeg, kurvára látni akartam élőben, pláne, hogy halford újra visszament, amikor hat éve otthagyta őket, majdnem átálltam hipphoppra, annyira kivoltam, na jó, azért annyira nem, bazmeg, de kurvára látni akartam a dzsudászt a régi énekessel, érted. Mi van? Nem tudod, mi az a dzsudász?

Nem hallottál a dzsudászról? Bazmeg, nem hiszem el. Csak szívatsz, mi? Nem szívatsz? Hát, bazmeg, nem hiszem el, bazmeg, hogy nem tudod, mi az a dzsudász, bazmeg. Jól van, bazmeg, kérdezek könnyebbet. Hevimetál? Azt tudod, hogy mi a hevimetál? Ájronméjden? Igen, az ájronméjden az a hevimetál. Szóval az ájronméjdenről, arról már hallottál?

Igen? Szóval nem értesz hozzá, de annyit még te is tudsz, hogy az a legkirályabb? Az ájronméjden? Méjden, hagyjál már a méjdennel bazmeg, nem azt mondom, hogy szar a méjden, mert szarnak azért nem szar, nem, bazmeg, kurvára nem, sokáig az volt a kedvenc zenekarom, dikinzonnakelég jó hangja is van, nem mondom, csak az a baj, bazmeg, hogy mindent a dzsudásztól nyúltak, bazmeg, námber ofdőbiszt, bazeg, miről szól már bazeg, hatszáshzatvanhat, bazeg, a fenevad száma, bazeg, na aztán, bazeg, behugyozok, bazeg, mondom, bazeg, az egészet a dzsudászról nyalták, bazmeg. Tudod mi lesz a méjdenről szóló könyvnek a címe bazmeg? Megmondom bazmeg: hogyan lettünk a dzsudász előzenekara! Mert tényleg úgy kezdték, hogy azok voltak. Úgyhogy, bazmeg, dikinzont azért nem kéne egy napon emlegetni halforddal, mert, bazmeg, halford találta fel a fekete bőrdzsekit, meg a sikoltást, bazmeg, halford találta fel a hevimetált, ahogy halford sikolt bazmeg, úgy más nem sikolt, úgy ember nem sikolt, ilektrikáj, in dö szkáj, ilektrikáj, indészkáj, o jessz, az igen, öcsém, az igen.

A dzsudász, az igen, a péjnkiller öcsém, az egy lemez, öcsém, amikor először beraktam öcsém, a volkmenről lesett a szivacs öcsém, érted, leesett a fejhallgatójáról a szivacs, mer lelökte a hangerő, komolyan mondom, bazeg, és amikor visszaraktam, láttam, hogy kihasadt egészen, érted, halfordnak olyan sikoltása van, hogy kihasítja a szivacsot öcsém, nagyon kemény. Azért akartam olyan kurvára élőben is hallani. Csak bazmeg a sok suttyó paraszt nem vette a jegyet.

Na mindegy bazmeg, hazamentem, de nagyon le voltam törve, de tényleg magam alatt voltam. Annyira, bazmeg, hogy csak ültem az ágyamon, és rendesen a térdem közé lógattam a fejem, úgy néztem ki biztos, mind egy fakírmajom, majdnem bőgtem is, nem szégyellem, annyira kivoltam, nem volt kedvem semmihez se, bazmeg. Máskor, ha szar kedvem volt, mindig elkezdtem béoldalas toplistákon, vagy ilyen összetettebb dolgokon gondolkozni, hogy mondjuk milyen sorrendbe kéne rakni a tizenöt kedvenc számomat, ha csinálnék egyszer magamnak egy dupla dzsudász válogatás cédét, de bazmeg, most ahhoz se volt kedvem, nem volt kedvem egyáltalán semmihez.

Na bazmeg, ahogy ott ültem, egyszer csak eszembe jutott egy régi menövor számnak a refrénje, from a báttle áj kám, to a battle áj rájd, géjzing áp tu dö szkáj, pedig bazmeg nagyon rég nem hallgattam már menövort, mikor megtudtam, hogy füldugóval nyomják a koncertjeiket, mert nem bírják a saját hangerejüket, akkor örökre kiábrándultam dzsódimádzsóból, bazmeg mi az, hogy arra büszkék, hogy ők a leghangosabb zenekar a világon, hogyha egyszer nem bírják a saját hangerejüket, hát nem?

Na mindegy, bazmeg, mégis ez a szám jutott eszembe, a kingsz of metál lemezről, és akkor elszégyelltem magam bazmeg, mer ha még a menövor is azt énekli bazmeg, hogy csatából csatába visz a ló, akkor hogy a faszomba jövök én ahhoz bazmeg, hogy feladjam?

Úgyhogy felnéztem, bazmeg, és egyből megláttam a falon a dzsudász turnéposztert, amelyiken halford a krómozott tüzes hörlin ül és ilyen pengékből csinált szárnyai vannak, meg acélból készült szárnyas sisakja, britishsztil, o, jessz, és egy keréken áll, rajta európa térképén, a motorból meg szikrák szálnak meg láng csap ki, és európa városai lángban állnak, de csak azok, amelyikbe eljön a dzsudasz, a mi városunk is, bazmeg, pedig meg se érdemeljük. Na és akkor megnéztem a térképet, hogy hova jönnek még, bécs van a legközelebb, de ott már voltak, marad dortmund meg katovice, felálltam az ágyról bazmeg, nem adom fel bazmeg, ezt gondoltam, háj ánd májti vi ár dö kingsz, lengyel, magyar két jó barát, irány katovice, tizennyolc óra alatt csak kiérek, pénzem, az nem volt semmi, de mindegy gondoltam, felvettem ezt az ősdszudász polómat, ezt, ami most is rajtam van, ez nagy ritkaság, meg mondom, szerencsét is hoz, gondoltam, bazmeg, csak lesz valahogy.

Lett is bazmeg, lett is. A stoppolással elég unalmas volt bazmeg, de azzal is szerencsém volt, háromból kiértem, igazból kurva nagy mákom volt, mert harmadikra még a határ előtt felvett egy virágkertész, az majdnem végig elvitt a hűtőkocsival. Egyedül csak a rózsaszag volt idegesítő, azóta nem veszek virágot, azt hittem bazmeg, behalok, hogy végig abban kellett ülni bazmeg, a fickó azt mondta, hogy hermetikusan le van zárva a hűtőkabin, de ez csak duma volt, mert jött a hátamra a hideg, meg az a rohadt rózsaszag, nagyon unalmas is volt, a fickó végig azt magyarázta, hogy a virágokkal szépen kell bánni, mert meghálálják a szeretetet, meg ilyenek, nem volt bazmeg egy komoly sztorija se. Kérdeztem, milyen zenét hallgat, erre azt mondja, hogy táncdalokat meg magyar nótát, ja bazmeg, a faszomba, de mákom volt, mert a magnóját kilopták az előző úton csehbe, úgyhogy nem tudott berakni semmi zenét, ha végig az kellett volna hallgassam útközben, hogy deres már a határ, az ereimet is felvágtam volna, az egyszer biztos.

De mondom bazeg, így is majdnem megkattantam az úton, annyira unalmas volt bazeg, muszáj volt dumáljak vele, végig azon siránkozott, hogy a virágpiac hogy omlik össze, mert jönnek a hollandok a fagyasztott bimbókkal vagy mi a fasz, muszáj volt nekiálljak sztorizni, hogy ne bolonduljak meg. Gondoltam, mégis jobb, ha én beszélek bazmeg, akkor nem a bimbókat meg a virágtőzsdét kell hallgatni, úgyhogy bazmeg nem tudom mér, de azt hazudtam, hogy temetésre megyek, vagyis a nagyanyám sírjához, azért vagyok feketébe, mert hogy ott halt meg kint lengyelbe a nagyanyám, akit nem is ismertem egyáltalán, elhagyta a nagyapámat egy lengyel vasutasért, még amikor anyukám egészen kicsi volt, úgyhogy én nem is ismertem, csak a gyászjelentésből tudtam meg az egészet. A fickó meg bazmeg az egészet beszopta, mondta, hogy milyen megható történet, meg, hogy a családi kötelékek a legfontosabbak, meg ilyenek, erre én is bólogattam, hogy igen, igaza van. Mondjuk igazából az egész sztorit egy king dájmond konceptlemezről vettem, na jó, a vadabb részeket, a vudumágus állomásfőnökről meg a zombi váltókezelőkről meg a szellemmozdonyról azért kihagytam bazmeg, nem akartam bazmeg, hogy a fickó nekimenjen egy fának. Kingdájmond, bazmeg, az nem normális, igazi lábszárcsontból van a mikrofontartója bazmeg.

Mindegy, maradjunk a témánál, a kingdájmond sztorimat majd máskor mondom el. Szóval bazmeg, vissza a virágkertészhez.

Igazából bazmeg, elég laza csávó volt. A hevimetált mondjuk nem vágta, mindegy bazmeg, te se vágod. Nem vághatja mindenki bazmeg, nem lehet mindenki kemény. Na mindegy, bazmeg, a faszikám asszem megszeretett, mert bazmeg a végén azt mondta bazmeg, hogy ha akarom kerülőt tesz, elvisz egész a temetőig, ha megmondom, hogy merre találja. Mondtam, hogy honnan a faszomból tudjam, hogy hol az a kurva temető, soha az életben nem voltam még katovicében. Erre mondta bazmeg, hogy megérti hogy feszült vagyok, de azért nem kell káromkodni, akkor kirak valahol, jobb is, ha egyedül megyek, legalább lesz időm összeszedni egy kicsit a gondolataimat. Úgy is lett bazmeg, egy lehajtónál búcsút vettünk egymástól. De, bazmeg, mielőtt kirakott volna, még a kezembe nyomott egy nagy krizantémcsokrot, hogy tegyem a nagymamám sírjára. Előre be volt csomagolva celofánba meg ilyen zöld zsírpapírszerűségbe, el akartam dobni, de olyan szép aranyszínű szalaggal volt átkötve, hogy nem volt szívem, bazmeg, úgyhogy vittem magammal, gondoltam bazmeg, jó lesz jegy helyett. Ja bazmeg, elég hülye voltam, de végül is nekem lett igazam.

Hát bazmeg, nem volt már nagyon sok idő a koncertig, úgyhogy elindultam, de gondoltam bazmeg, majd csak megtalálom, majd legfeljebb megyek a tömeg után. Kinéztem magamnak valami templomtornyot bazmeg, azt elindultam.

Hát, bazmeg, eleinte elég néptelenek voltak az utcák, de aztán bazmeg egyre többen lettek, és bazmeg mindenkinél gyertya volt, úgy mentek bazmeg, gyertyával a kézben bazmeg, kurva jól nézett ki. Na mondom, a dzsudász aztán nem cicózik, ezek bazmeg megmondták, hogy lángba borítják európát, és tényleg bazmeg, olyan volt katovice bazmeg, mint egy kurva nagy gyertyaláng, bazmeg, lobogott az egész. Na gondoltam, én jó helyre jöttem, ennek a koncertnek kicsit más hangulata lesz, mint amit abban a redves kisstadionban nyomtak volna, jól van, faszák vagyunk, így kell ezt csinálni.

Hát bazmeg, gondoltam, hogy legegyszerűbb az lesz, hogyha megyek a tömeggel, mentem is egy darabig, de aztán bazmeg lassan kezdett leesni, hogy ezek mégse mind dzsudász rajongók lesznek bazmeg, mert csomó volt közöttük az ilyen kendős anyóka, de mondjuk fiatalok is nagyon sokan voltak, de bazmeg, ahogy jobban megnéztem őket, hát bazmeg azok se kimondottan metálosoknak néztek ki, bazmeg.

Egy idő után bazmeg gondoltam, hogy megkérdezem bazmeg, kakoj dzsudász, vagy hogy a faszomba mondják, hogy hol van. Na ezt bazmeg senki se értette, csak egy öregasszony kezdett makogni valamit, hogy barzo tragedije vagy mi a faszom, mondom erre neki megint, hogy dzsudasz, kak, vagy koj vagy hogy a faszomba kell kérdezni, de bazmeg fasznak se értették. Pedig bazmeg, egy időben sokat hallgattam váder demokat a basszusgitáros miatt, na ezt aztán bazeg biztos nem tudod, a váder az egy lengyel szpídmetál banda, kurvajók voltak, főleg a basszerük meg az első dobosuk, na és azokon még lengyelül énekeltek, úgyhogy benne volt a nyelv hangzása a fülemben, azt hittem bazmeg, tudok én lengyelül, ha kell. Hát bazmeg lófaszt tudtam, mindenki csak barzozott meg dobzsézett nekem, mint állat.

Na bazmeg, akkor egy ilyen fiatal srácot kérdeztem, de hiába, mer egy szót se értett abból, amit kérdeztem, úgyhogy gondoltam, megpróbálom magyarul. Figyeljél már bazmeg, hol lesz a dzsudász buli, arra mentek mind, nem? Mondjuk amikor kérdeztem is tudtam már, bazmeg, hogy egy lófaszt mennek arra, na mindegy. Hát a srác erre rám néz bazmeg, de úgy, mint a baromra, úgy kérdezi, hogy dzsudász?, de pont úgy, mint te az előbb, mint aki még életében nem hallott róla bazmeg, ja mondom erre, dzsudász, a dzsudász priszt, de akkor már olyan dühös voltam, hogy lehúztam a bőrdzsekimen az oldal cipzárat, mutattam neki a polómat, mint az előbb neked, mondom, pont ez volt rajtam, ez az ősdzsuádsz szerencsepólóm, amelyiken halford fejjel lefele van keresztre feszítve a judászjelvényre, király, nem?

Na neki se tetszett, bazmeg, mert bazmeg keresztet vetett bazmeg, de nem csak egyszer, hanem egy csomószor elkezdte magára hányni a keresztet és úgy makogott valamit lengyelül, de hogy mit, arról már lövésem se volt, megint csupa ilyen barzo meg dobzse meg anyámkínja, de akkor már tudtam, hogy jobb, ha elhúzom a csíkot, mert baj lesz, mert mindenki minket nézett, úgyhogy mondtam neki, hogy nyugi, lazuljon le, a bulit megtalálom egyedül is, gyorsan eltakartam a pólóm a virágcsokorral, szerencsére még mindig nálam volt, aztán szomorú pofát vágtam, hogy úgy nézzek ki, mint a többiek, aztán előrementem kicsit.

Na bazmeg az lett a vége, hogy kiértünk valami térre, az volt a cél, bazmeg, mindenki arra a kurva térre ment, annyi volt ott az ember, mint egy koncerten, csak kurva nagy csend volt, vagyis nem egészen, mert mindenki mormogott maga elé, de kőkeményen.

És akkor láttam, hogy ki van rakva egy kurva nagy fénykép a tér közepére, egy kurva nagy fénykép egy kurva nagy aranykeretben, a képen meg egy kedves ősz hajú faszi mosolygott, szépen meg volt világítva, de ez volt az egész só, semmit több. Az emberek meg bazmeg a képet nézték, de olyan szomorúan bazmeg, hogy éreztem bazmeg, hogy mindjárt engem is elkap a bánat. Nem tudom, mi a fasz volt velem, szerintem akkor jött ki rajtam a stressz, tudod, az elmaradt koncert, a stoppolás meg minden.

Azt gondoltam, bazmeg, hogy nem kellett volna hazudni mégse a virágkertésznek, ez most a büntetésem, mer ez most tényleg valami temetés vagy virrasztás vagy mi a faszom, nem lesz már ebből koncert, potyára jöttem, tudtam, hogy kész vége, bazmeg, nincs esélyen, ebből aztán bazmeg nem lesz dzsudász koncert.

A fénykép előtt az aszfalt tele volt gyertyákkal meg virágokkal, meg térdelő emberekkel, látszott, hogy mindenki nagyon ki van borulva, és mondom bazmeg, az ilyen szomorúság az ragadós, bazmeg, mert mondom, engem is kurvára elkapott, eszembe is jutott, hogy régebben, amikor éjszidiszi rajongó voltam, hogy fogadkoztam, hogy egyszer elmegyek ausztráliába, és kimegyek a frémantléji köztemetőbe, és megkeresem bonszkot sírját, ez végül is ugyanaz, ha már itt vagyok, akkor legalább próbáljam meg a legtöbbet kihozni belőle, mindenki megérdemli a tiszteletet.

Úgyhogy gondoltam bazmeg, szégyen, nem szégyen, letérdelek bazmeg én is, itten már csak az imádkozás segít bazmeg, lehet, hogy még azt se, de végülis mit veszthetek, ha megpróbálom bazmeg, ha egyszer annyi embernek bejött, hát nem? Úgyhogy szépen előrementem a krizatémcsokorral bazmeg, aztán letérdeltem a többiek mellett a kőre, aztán elkezdtem magamban mondogatni a hellóv bi dáj ném szövegét, na az például egy jó méjden szám,

de igazából egy imádság, szenteltessék meg a te neved, azt jelenti, egy halálraítélt faszi imádkozik benne, mielőtt felakasztják, kurva nagy szám, az tényleg majdnem felér a dzsudásszal, az egyetlen normális szám a námber of de bisztről, tízszer végigmondtam, for dö szendsz of time for mi are ránning ló! És tényleg bazmeg, az idő homokszemei nekem is kurvára peregtek, tudtam, hogy ha nem történik két percen belül valami, annyi lesz az egész koncertnek, bazeg, a helyszint se találtam meg, nemhogy jegyet szereztem volna, kész, bazmeg, annyi, kámpec. Úgyhogy tényleg rendesen imádkoztam, halóv bi dáj ném, halóv bi dáj ném, halóv bi dáj ném, bár történne valami csoda, még azt is megfogadtam bazmeg, hogy kibékülök apámmal, megbocsájtok neki, hiába ő a hibás azért, hogy sose ismertem a nagymamámat.

Na és bazmeg, nem fogod elhinni, bazmeg, akkor tényleg csoda történet. Mert bazmeg egyszer csak azt hallom, hogy bőg bazmeg egy hörli. Mert a dzsudász koncertek mindig úgy kezdődnek bazmeg, hogy halford egy hölrin beegykerekezik a színpadra.

Hát bazmeg, tudtam, hogy ezt csak képzelem, az nem létezik, hogy a hörli bőgése idáig elhallatsszon a stadionból, de bazmeg odanéztem, és azt hittem, meghülyültem, mert látom ám, bazmeg, hogy tényleg ott egy motor a tér sarkában bazmeg, és rajta bazmeg ott ült malkolm, málkolm fákhed sztivensz.

Na róla biztos soha nem hallottál, pedig kurva nagy arc, a dzsudász leghíresebb ródja, kezdetek óta velük van, pakolja a hangládákat, meg szerzi nekik a csajokat, minden rajongó ismeri, legendás fazon, mert egyszer összeverekedett ozi oszbornnal losz ángeleszbe, mert ozi állítólag odaszart a liftbe, és málkolm fel akarta szedetni vele, abból akkora bunyó lett, hogy szétverték a fél szállodát, minden dzsudász borítón rajta van a neve, hogy külön köszönet még malkolm fákhed sztivensznek.

Na és bazmeg, ez a hülye fákhed odajött bazmeg egy hörlin a térre, épp hogy csak be nem hajtott az imádkozó emberek közé. Szegény málkolm nem tudom mi a faszt akarhatott, de az biztos bazmeg, hogy eléggé be volt rúgva, majdnem leesett a hörliről, úgy hajolt előre, hogy láttam, hogy mindjárt rókázni fog, a térdelő emberek meg elkezdtek felállni, és lehetett érezni, hogy itt most mindjárt kurva nagy balhé lesz.

Tudtam, hogy muszáj lesz csináljak valamit, gyorsan felálltam, felkaptam a krizantémcsokrot is, jó magasra emeltem, hogy magamra vonjam a figyelmet, aztán elkezdtem amilyen hangosan csak tudtam énekelni a lengyelhimnuszt, jessze polszká nyezgelinye, hogy nincs még veszve lengyelország, a szöveget még a vadertől tanultam, az egyik első demojukon eljátszották szpidmetál verzióban, de az, hogy ott és akkor az egész eszembe jutott, egy kurva nagy csoda volt, komolyan mondom, mert legalább tíz éve nem hallottam már azt a számot.

És akkor bazmeg mindenki rám nézett, biztos azt hitték, bazmeg, hogy bolond vagyok, de aztán valaki egyszer csak elkezdett velem énekelni, aztán még valaki, aztán még valaki, úgyhogy lassan már majdnem mindenki énekelt, én meg közben a krizantémmal a kezemben mentem a hörli felé.

Málkolm meg csak nézett, mint aki nincs magánál, én meg lassan odaértem a motrohoz, letettem a virágcsokrot a földre, keresztet vetettem, bazmeg, aztán odaszóltam malkolmnak, hogy faster den a bálet, terifájing szkrim, ez a péjnkiller első sora bazmeg, tudtam, hogy ettől magához tér, meg érteni is fogja, és tényleg bazmeg, rám nézett, láttam, hogy még mindig nem tudja, hogy mi a fasz van, de akkor fél kézzel lehúztam a cipzárat, és megmutattam neki is a pólómat, igen bazmeg, mondom, ez ugyanaz a polo, amit málkolm is látott. Na és akkor rögtön tudta bazmeg, hogy vele vagyok, és mondta, hogy kámon ászhol, én meg akkor felugrottam mögé a hörlire, aztán már mentünk is mint az állat, úgy bazmeg, faster den a bullet egyenesen bazmeg a stadion felé, a téren még mindig a himnuszt énekelték, de engem az már nem érdekelt bazmeg, mert az én fejemben már a rám it dáon szólt, a kedvenc dzsudász számom, és tudtam bazeg, hogy most már minden rendben van, most már minden fasza lesz.

Ja.

Hát bazmeg, röviden ennyi. Málkolm aztán bevitt hátra, onnan néztem végig az egész koncertet. Beksztédzs bazmeg, kurva jó volt, annyira bazmeg, hogy azt már nem is lehet elmesélni. Ja bazmeg. Hevimetál. És azt már nem is mondom, bazmeg, hogy a hörli, amin fakheddel ültünk, a halford saját hörlije volt, mert azt már nem hinnéd el úgyse. Pedig bazmeg, kurvára igaz.

Válaszd az életet!

Ma végre megtekintem a moziban a T2-t, ami nem terminátor, csak ugye húsz év után folytatódik a TRAINSPOTTING, még jó hogy nem biciklivel megyek (élő szövet a fémvázon) hanem Petrával, még jó hogy nemrég megnéztük egütt az egyik kedvenc filmem, és asszem mindkettőnknek tetszett még mindig, bár ő a bemutató idején kábé nyolcéves volt. Én huszonkettő, és az akkor megnyitott Corvinban láttam (talán az első multiplex volt a maga nemében), Jenő barátom ötlete volt, és a Transpotting bennem ragadt.

Én meg most húsz év után jobban várom a Danny Boyle-féle folytatást, mint a legutóbbi karácsonyt. A karácsony uncsi, minden évben van, de ez egyszeri alkalom mint a pornóbarbie, nem lesz újabb esély. A pornóbarbie amúgy azért releváns asszociáció mert annak idején Irvine Welsh megírta a Transpotting folytatását is Pornó címen, de eddig kellett várni rá hogy forgatóköny meg film legyen belőle.

Álítólag igazi fan service, ha valaki nem nem hogy nem rajongója az eredetinek, de véletlenül nem is látta, az csak nézhet hülyén, hogy ezek a középkorú fazonok a bénázásaikkal mégis mi a holdkóros kutyafaszát keresnek a mozivásznon? Ők látnak egy kétórás tűrhető videoklipet, én nyilván mást fogok látni.

És előbányásztam a Trainspotting pólomat, az eredetei film híres monológjával ("Choose life..."), és abban megyek, egy középkorú, középszerű cinikus faszitól ez iszonyú szentimentális, de valahol nekem is kell ilyennek lenni. Néha.

NaNeNőNap

Nos, ha már itt van a már március van, fontos emlékezni az idusára, hisz március 15-én közeleg egyfelől a Teisfiam Brútusz (ami pogány ünnep, szót sem érdemel), másfelől a Nemzetközi Nőnap, ami arról híres, hogy Petőfi ez alkalomból szavalta el a Nemzeti Múzeum lépcsőjének látványtervén, hogy "Szabad-e locsolni?"

Na most az világos, hogy a nemzeti ünnepekkel nem tudunk mit kezdeni (a többség szerint augusztus huszadika a tűzijáték ünnepe, október 23. meg a 48-as szabadforrás és házadalomé), a nemzetköziekkel meg pláne nem, a nőnap például pont ilyen.

Mert a család nőtagjainak még vesz virágot az ember, muszáj, de nekem pl. a kutyám is nőstény volt (sőt a teknősöm még mindig az, ha csak a nőséget ki nem szervezte magából a legutóbbi tojással), szóval meddig tart a család, és pláne meddig tart az a generáció, amelyik még elvárja. Mert a páromnak pl. nem veszek virágot, nem várja el (a Nemzetközi Valentinnapra sem, nincs hozzá közünk, közös megállapodásal, teszem hozzá gyorsan), én sem kapok tőle elsőnapi borítékot a Nemzetközi Bélyegnapra, pedig nekem a saját választásom, hog mit gyűjtök, de tudtommal nem ő akart nőnek születni. (Így sikerült, ez az én mázlim.)

Az a szörnyű eset van, hogy nincsenek nemzetközi ünnepnapok, még a karácsony is csak alig, annyi a különbség az egyes kultúrák vonatkozó hagyományai között. Keresztre feszített Mikulások Japánban, hogy mást ne mondjak, pedig a keresztények szerint mindenkit Krisztus váltott meg, még a koreaiakat és a japánokat is.

Avagy nem értem a nőnapot, globális mint a felmelegedés és épp ennyire érezhetjük magunkénak, olcsó mint a valentinnap (nem anyagi, szimbolikus értelemben) és személytelen mint egy bírósági határozat, miközben a környeetemben lévő nők egy részéhez személes viszony fűz (de ennyi virágra sincs pénzem), a többit meg pont leszarom.

A nőnap az az, mikor a cégvezetés (az üzemvezető, az ő prófétája által) egyenbonbont küld a humánerőforrás-állomány nőnemű részének, és akkor bárki álljon oda egy csokor hóvirággal, amiért ráadásul már egy ideje le is csukják???

Inkább megjegyezem a születésnapokat.

A világ állása négy és fél epizódban

Oké, Thea kívánságra írok, de tényleg zsinórban három betegség tett padlóra. (Egyszer még kórházban is voltam! Másfél-két órát, de engem már a legkisebb hospitalizáció is kicsinál. De ennyit a világ igazán érdekes dolgairól...)

1. Amúgy meg a világban főleg politika van, arról most nincs véleményem, egy trumplit tovább gyalázni, vagy pénztáros lőrincen röhögni, az nem bír sportértékkel.

A világban felénk viszont nem lesznek limpiák, ami jó, elbasszák a rengeteg pénzt másra az jó, de főleg magukra, az rossz.Ha én tehetném magamra, az persze jó lenne, bár nem vagyok biztos benne mit is vennék, valószínúleg sok csokis kekszet meg egy repülőgép-anyahajót a Balatonra, és ha még maradna, kaparós sorsjegyet (úgy három tonna vegyesre gondolok) befektetési alapnak.

2. Kulturálisan kiosztották az oszkár-díjakat, de az se fontos, az oszkár-díjki osztás az csak annyi, hogy a nők valamit villantanak, a faszik meg azt hiszik, hogy a tényleg kúl, ha borostásak a szmokinghoz, a filmek szempontjából közepesen nagyon érdektelen az egész, a világ aktuálisan legjobb filmje úgyis biztos valami japán tini-darabolós kannibál anime, csak sose látok majd, főleg mert utálom az ilyesmit.

A világ második legjobb filmje meg szovjet-oroszországban játszódhat, ahol ufók támadják meg a szimbolikus sármezőket, miközben a konkrét téltől náthás lesz az összes alien és elmarad az invázió. Ezt a filmet persze egy francia rendező jegyzi, lengyel színészek, meg kínai pénz. És nálunk forgatják a Nagyon-Alacsony-Tátrában (ez lenne a Hortobágy), a kínai pénz meg azért kell, mert kurva drága a műhó.

3. A sport világáról érdemes tudni, hogy ott főleg sport van, bár a hírportálok a formaegyes híreket is oda sorolják, amiben nem tudom mi a sport, de azzal ellentétben legalább szeretem. Csak nem várom.

Sporthír az is hogy emberek gyorsan úsznak, meg nagyon verik egymást, ámde kit érdekel az ilyen közvetlen testiség, nem pornó ez kérem!

(Meg lenne a foci, de ott csak addig jutottam, hogy milyen meccs lesz este? Osztrák-magyar. És kivel játszunk?...Én kérek elnézést!)

4. A technológiában érdekes fejlemény, hogy a luxemburgiak befektetnek az űrbányászatba, persze nem bányásznak, csak céget hoznak létre erre, hogy ha valaki befektetne... Mondjuk nem tudom hogy van luxembugrischul az "űrbányászat", de ha a befektetők is így vannak ezzel, nem jósolok nekik túl nagy sikert. És nem tudjuk, hogy lesz-e valaha hyper loop (ilyen váákumos csővasút) Bécs és Budapest között, de ha mégis, küldjenek Sacher-tortát, de csak ha épp Pesten vagyunk, különben Kaposvárig eleve hétszeresére nő a szállítási idő, és még nincs benne  a dombóvári átszállás...

És még sorolhatnám, csak nem értek az üzlethez, nincs érzékem a médiához, távol áll tőlem a tengerhajózás, a kézműves sörök palackozása valamint a kalózrádió-alapítás, jégkrémesstanddal.

De innentől írok majd, ha valakit érdekel, ha már így összefoglaltam a világ nagy dolgait, végre írhatok újra a szívemnek kedves piszlicsáléságokról (de szép szó, istenem...).

David Bowie

Mindig is akartam írni egy posztot, aminek az a címe, hogy  "David Bowie", mert Bowie annyira menő (igen tudom: szexi, fenszi és kúl), igazából nem is értem, hogy lehet hogy egyetlen egyház sem avatta még szentté, pedig  a Repülő Spagettiszörny felekezettől minimum elvártam volna.

Viszont az ötnapos antibiotikum-kúra eléggé kifektetett, úgyhogy ennyire telik, enjoy!

Már megint itt van a xerelem...

Közeleg a valentin-nap, ami kábé annyira ünnep mint a nemzetközi nőnap  vagy szálkásszőrű hódok világnapja, vagyis semennyire, csak ilyenkor is muszáj virágot venni, meg el lehet menni moziba, ahol sok pénzért még sötét is van, mintha annyiért nem telne világításra. A valentin-nap valami furcsa okból mindig Bálint napjára esik, úgyhogy nem árt óvakodni február idusától, különben lesz nekünk teisfiam brútusz, avagy a kínzó szerelmi szenvedély egyszer csak piros plüsszívekké és gálánsan túlárazott kakaós tejbevonó-masszává transzformálódik, jeles napilag. Hollywood találkozása a tortadíszítőkkel a boncasztalon.

Még szerencse erre az alkalomra nincsenek hazai néphagyományok (legfeljebb ha hideg, száraz idő van, berúg majd sok legény, mert jó termés várható), már amennyiben a vicces cicás videók megosztását és az oravecznórai transzcendens létfilozófia posztulátumainak  falvédőre hímzését nem tekintjük annak.

Vagyis érezhető itt egy piaci rés, lehetne hagyományokat teremteni a celofános fagyasztott rózsa kényszeres vásárlásán túl is, illeszkedve a magyar hagyományok valamint néplélek ősi, tősgyökeres izéinek miafenéjéhez, organikusn persze, megfelelve a kor kihívásainak, valamint.

Locsolkodás csíki sörrel, kocsmai verekedés farsangi kolbásszal (ha ilyen nincs még, azt is ki lehet találni: kolbász babból, erőspaprikából és disznószárny-aprólékból, sok borssal), a választott lány kertkapujának késő esti lehányása (lakótelepi választottak esetén postaládába hányás, szintidőre, kollégiumban lakó választottak esetén a portás lehányása, rövidvágtával), esetleg romantikus ácsorgás a buszmegállóban, akinek előbbőbb jön meg a busza, az dönthet, hogy gumival vagy gumi nélkül etc.

Hisz a hagyományteremtésben a teremtés a fontos, mert hagyomány az ugye még nincs, a Néprajzi Lexikon meg nem segít azzal hogy megjegyzi: szent Bálint a szerelmesek mellett a lelkibetegek és az epilepsziások védőszente is, ez utóbbiakra ugyanis nehéz vállalható hagyományt teremteni, különösen mióta a kényszerzubbony, az elektrosokk valamint a frontális lobotómia valahogy kiment a divatból.

Pedig ebben a kontextusban már érthetővé válik az „őrülten szerelmes vagyok!“ kijelentés is, elődeink láthatóan értették a szélsőséges lelkiállapotok közötti összefüggéseket, és a szerelmet is afféle kúrálandó lelki nyavajának tekintették. (Na ja, hisz a házasság meg a család az gazdasági egység volt, az érzelmekre meg hideg fürdőt javasoltak, legalább is akkor, amikor egyáltalán reális alternatívának tekintették a fürdést, bármivel szemben...)

Mi már persze nem tekintjük annak, meg hát szoktunk fürdeni, időnként hideg vízben is, és nem tudtuk nem észrevenni, hogy a nyaralás közben akkor is szerelmesek maradtunk, ha aznap épp kurva hideg volt a tenger. Ha meg eleve nem voltunk azok, a vízhőfoktól nem álltunk be szerzetesnek. (Vagy igen, de nem e miatt.)

Nagyjából a romantika korától lettek fontosak az érzelmek meg a szerelem (legalább is a nyugati kultúrában, a japánok pl. még mindig Godzillára izgulnak rá), onnantól illik ünnepelni is, miközben egyáltalán nem ünnepeljük mondjuk a napfolt-tevékenységet vagy a fogszuvasodást pedig mindkettő pont olyan természetes, sőt természeti jelenség, mint a szerelem vagy az életösztön.

Mert most vagy az van, hogy a szereleseknek minden egütt töltött nap ünnep, vagy ha mégsem, a valentin-nap miért lenne az? És ebbe a „minden nap ünnep“-be sok minden belefér, a gyerekkorban Lego által kiváltott háromnapos karácsonyi eufóriától egy jól sikerült születésnapi bulin át a kínos és unalmas március 15-i iskolai ünnepély borzalmáig. Elvégre vannak ócska és semmitmondó ünnepek is, vannak meghittek és utcabál-jellegűek, felemelőek, meg olyanok, amiken csak essünk már túl.

Na, pont ez van a szerelemben is, minden nap ünnep, csak nem minegyik karácsony vagy diplomaosztó, van benne kínos húsvéti locsolkodás, beszédek hallgatása a suli tornatermében, sőt halotti tor is. 

És akkor most valentinapozzuk el az összeset?

Family First!

Trumpli elnök és rémes csapata meredek ívben fideszesedik, az elnök legutóbb egy áruházláncnak esett neki, mert nem rendelnek többet a lánya cégének ruháiból. Aszongyák, nem igazán fogynak ezek a cuccok, de a fehér házi agyhalottak átlátnak a szitán, tudják jól, hogy ezzel csak az elnök politikáját támadják, hisz egy elnöki politika mindig a leggyengébb és egyben legérzékenyebb ponton támadható, azaz a blézerek, kosztümök és körömcipők nemzetiztonságilag is súlyponti területén.

Trumpli bácsinak még mindig nem esett le, hogy ő hivatalosan már nem üzletember (maffiafőnök, pitiáner ügyeskedő, valóságsó-bohóc etc.) hanem egy világhatalom vezetője, az ovális iroda meg nem arra való, hogy onnan intézze a család üzleti ügyeit.

Nekünk persze itthon ismerős ez a tempó, a miniszterelnök saját lábán álló lányától (aki persze igazából a mi lábunkon áll, hiába szólunk hogy szálljon már le a tyúkszemünkről) pénztáros lőrincig. A felcsúti kisgömböcöt nagyjából három dolog érdekli: a család és a strómanok jó üzletei (de mivel nem ért az üzlethez, kénytelen közpénzzel tömni őket), a saját hatalmának szimbólumai (stadionok, limpiák, milliárdos dolgozószoba a várban) meg a hatalom édes íze, ami már önmagában kielégítő. Trumplit és kábé ezek izgatják, tojik ő a törvényhozásra, láthatóan szeretne elnöki rendeletekkel kormányozni, mint valami dél-amerikai diktátor, felhőkarcolókra és szállodákra írja ki bazi nagy betűkkel a nevét (most képzeljük el, hogy a Buckingham-palotán is lenne egy bazi nagy kivilágított felirat, hogy Windsorok, bazmeg!), meg hát itt van az Ivanka lány biznisze is ugye. Közel keleti válság, az egészségügyi rendszer válsága, klímaváltozás - ezek mind másodlagosak, ha valami buzi áruház (tényleg, milyen név már az hogy Nordstom, ez nem is rendes amerikai név, ahhoz túl halszagú) nem akar rendelni a jány kosztümjeiből, pedig remek kosztümök ezek, elnökúr is hordja őket mikor kurvákkal pisiszexel egy-egy kokainnal pörgetett moszkvai éjszakán.

Még szerencse, hogy ez az egész egy politikai támadás, így rájuk lehet küldeni a szíjájét, ami ugye egy szimpla üzleti döntésnél bonyolultabb lenne, de hogy mi a politiki azt ők mondjk meg, elvégre erre kaptak hatalmas felhatalmazást attól a hárommilióval kevesebb választótl, akik nem a Hilörire szavaztak. Így persze nem tudjuk majd meg, a Clinton-lány milyen bizniszben utazik ha egyáltalán.

(Nálunk meg a lézer jános van háborodva föl, hogy ő nem adott felhatalmazást a Heinekennek, hogy Romániában támadja a népnemzeti sört, ez lényegében ugyanaz a sztori, ő a miniszterlnökségről üzeni meg egy cégnek hogy mit csinálhat és mit nem, ráadásul külföldön. A görögök ezt a hozzáállást úgy hívták hogy hübrisz, bár miniszterünktől nem várjuk el, hogy ismerje e fogalmat. Ő valahogy megmaradt annak a sima modorú használtautó-ügynöknek, aminek mindig is mutatta magát.)

Vers mindenki másnak

„Nem állítom, hogy különösebben értenék a költészethez. Elvégre angoltanár vagyok, nem homoszexuális.“ - mondja Stephen Fry a Hugh Laurieval közös műsoruk egyik jelenetében. (Miközben Fry persze homoszexuális, állítólag be sem engedik Máltára.) Nos, én sem állítom hogy értenék a költészethez, de legalább nem is szeretem, ha meg kell neveznem a kedvenc versemet mondok valami Gregory Corso vagy Lawrence Ferlinghetti címet, de azok sem kedvencek. Van kedvenc ételem, regényeim, zenekarom, filmjeim, kávém még kedvenc ülésem is van a helyi buszokon (ez könnyű, tök egyformák), de versem az nincsen.

Nem olvasok, nem tanulok meg, pláne nem szavalok verseket, furcsa félszerzeteknek látom azokat akik igen, ez a művészeti ág (tudom, irodalmi műnem, ifjan teljes fél évig voltam magyar szakos is) engem egyszerűen elkerült, miként a balett vagy a bábszínház, a költészet a citromfagyi a pultban, de én a vaníliát szeretem meg a karamellt. Igazából már az is zavar, ha egy dráma szövege verses formában íródott, és sohasem veszem ki a könyvtárból Banánok Dezső „Barna csíkok vagyunk Isten alsóján“ című lírai önfeltárását.

Én a prózát szeretem, a vers az eleve természetellenes, mint a zsenge hónapos retek januárban amit vettem, mondjuk a kivégzőosztag előtt a való világban senki sem kezd aszklepiadészi strófákban hitet tenni a szent ügy mellet, és a szerelmi bánat is csak egész kevés emberből vált ki akut szonettírást. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki nagyon boldog épp, akkor a boldogságtól ordítani tudna, de verset írni nem, ha mégis megpróbálja legfeljebb valami szörnyű mulatós-dalszöveg lesz belőle, ami alá már eleve halljuk a casio szintetizátor tapsolós dobgépét. Vagyis legfeljebb ordít a boldogságtól.

Talán nem véletlen hogy a boldogságról nem születtek vállalható versek, a bánatról meg ki a bánat akar olvasni? Egy rendes világban attól is ordítani tudnánk.

Ehhez képest az iskolában végig fura költők életét kellett megtanulni, ahol persze kihagyták hogy József Attila mániás-depressziós volt (csak később lett Tudományegyetem), Ady alkoholista, Byron meg egy gazdag és züllött seggfej, és még csak ez után jöttek a béna verselemzések, amiknek olyannyira semmi értelmük nem volt, hogy egy-egy dolgozatban simán írtam ilyeneket a vonatkozó vers elolvasása nélkül. (Így utólag fura is, miért akartam én akkortájt magyartanár lenni, nyilván már akkor is lusta voltam valami komoly dologgal foglalkozni.)

Az iskolai magyarórák ugyanakkor tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember egy életre megundorodjon a költészettől, bár nekem nem volt erre szükségem, én már az óvodai mondókáknál ellenálltam ennek a kulturális terrornak. És onnantól kezdve a költészet valami magasrendű dolognak van beállítva, nem csoda hogy elfordulnak tőle a dolgozó tömegek, a költők meg eladnak kétszáz példányt az aktuális kötetükből, és meg lehet az a jó érzésük, hogy ez most nagyon elitkultúra, hisz ami ennyire nem érdekel senkit, az már csak jó lehet.

Amivel nem azt akarom mondani hogy együnk lószart mert egymillió légy nem tévedhet, avagy a tömegízlés az igazi, csak azt, hogy én e tekintetben a tömeggel tartok. Engem nem zavar, ha egyes emberek verseket írnak, amíg ezt otthon, a négy fal között csinálják.

És ez az egész onnan jutott eszembe, hogy beleszaladtam valami rádióműsorba, ahol páran épp attól olvadoztak, hogy milyen jó volt régen a tévében (akkor még egy volt) a Vers mindenkinek című műsor, mert akkor bezzeg még adtak a kultúrára. Na ja, meg diktatúra volt. Ez a versmindenkinek amúgy gyerekkorom leggyűlöltebb tévéműsora volt (ennél jobban csak hétfői adásszünetet rühelltem), már épp kezdődött volna a Derrick vagy Columbo, esetleg az Onedin család, de előtte még meg kellett hallgatni, ahogy mondjuk Sinkovits Imre előmodoroskodik valami bágyadt marhaságot, sérelmünkre.

A kultúra az amit magamnak választok, hogy mások meg más dolgokat, az engem nem érdekel. Attól hogy bölcsész vagyok még lehet ízlésem.

Lassított személy

Harmadik napja vergődöm lázasan, de ez az első nap, hogy nem megyek be dolgozni, ennek önmagában javítania kellen a helyzetemen, de nem. Az a perverz vélekedésem, hogy jobb egészségesen részt venni a kapitalista kizsákmányolásban, mint lázasan itthon vegetálni.

Mert manapság valami belassult, kis híján növényi szinten létezem, reggel fél órámba került míg az ágytól eljutottam a fotelig és húsz perc lelki rákészülés után kerestem meg a tévé távirányítóját. (Mert csak tévézem, az olvasásra teljesen alkalmatlan vagyok, az íráshoz is, ez itt fél órája készül...) Aztán újabb fél óra után nagy erőfeszítéssel bevettem a lázcsillapítót és csekély másfél órával később már jobban is lettem, elég erőt érezve ahhoz, hogy elkészítsem a reggelim, avagy ráöntsem a tejet a kukoricapehelyre.

Így aztán a betegszabadságból csak a beteg az igaz, egyáltalán nincs az az érzésem hogy szabadságon lennék, és végre elolvashatom azt a hat könyvet amit karácsony óta halogatok, vagy kipróbálhatok néhány érdekes receptet, vagy mittomén kitalálhatok egy nagyon menő titkosírást.

Ilyesmiről szó se nem nincs, passzív-agresszív médiafogyasztásra vagyok csak alkalmas, azaz a tévén kívül a bámulok a laptopba is nagyokat, de nincs hír ami felzaklatna, generálisan kívánok a pokolba mindenkit aki mozog, lélegzik, fotoszintetizál vagy csak visszaveri a fényt, a valóság körülöttem egyetlen ragacsos masssza. A teleshop, valami sorozat, egy dokumentumfilm mind egyre megy, a takony fátyla mögül nem látok lényegi különbséget köztük, mint ahogy a hírek között is azonos súlyúnak tűnik Ápdét Norbert és a kokain vegyjele meg az hogy lesz-e olimpiaügyi népszavazás vagy államcsőd pár éven belül.

A láz összemos mindent, a dolgok egy nagy egységgé állnak össze, csak ez nem valami csillogó kristályszerkezet hanem egy gusztustalan szürkés-barnás trutymó, nem is olyan enyhe csatornaszaggal. Remélem ez nem valami megvilágosodás, mindig is szerettem volna egységben látni a világ dolgait, csak nem ilyennek, mondjuk hogy a hurrápessszimizmusom a lopakodó homloküreg-gyulladásból ered.

És még néhány megfigyelés: lehet hogy Ápdét Norbert szerint a C-vtamin a rákot is gyógyítja de nálam még placebo-hatása sincs; ágyban, párnák közt alsznak a múzsák is (no tetterő, no kreativitás); a gyógyteák csak egészségesen finomak, betegen nagyon gusztustalanok, valamint ezzel összefüggésben: ha valami rossz ízű vagy fáj, az még nem jelenti azt, hogy használ. Ami nem öl meg az nem erősebbé tesz, csak mázlista túlélővé.

Náci zombik

Letámadott a légcsőhurut, lázzal , elesettséggel, ocsmány köhögéssel, de én dolgozom (már megint ez a working class hero -dolog), mert aki helyettesíthetne szintén beteg és ő ment előbb táppénzre, szóval próbálok kitartanai, de csak módjával. Ma mondjuk egy bő órával a munkaidő vége előtt befejeztem a tennivalókat, aztán szakszerűen teáztam, elvégre (precíz marxi terminológiával) a munkavégző képességemet áruba bocsátom, de az egészségem nem. Plusz a lelkem nem a vállalatot illeti meg. És ha valaki beszól, megyek a háziorvoshoz meg betegszabadságra, örüljenek, hogy egyáltalán ott vagyok, és dolgozom, arccal a tüdőgyulladás felé.

Viszont hallottam ma valami igazán vicceset, meglepő módon a Puzsértól (ő alapból nem vicces, az a vicces, mikor magából kikelve üvölt valami nagyon mindennpi téma kapcsán), Szélsőközép a műsor címe, nincs kedvem linkelni, a jutyúbon lehet böngészni. És a ma hallgatottban épp az volt a téma, milyen könyveket lehet jól eladni, a konklúzió pedig az volt a két húzótéma a szex meg a nácik, lehetőleg a címben is benne kell lenni, és nem baj ha trágár. Ennek értelmében az ultimate könyvcím, ami már a borítóval elad valami rekord példányszámot: „Hitlert basztam!“

Majdnem ez lett a postr címe is, de magamat is meglepve vagyok annyira prűd, hogy a baszást nem írom bele a címbe, a náci zombik viszont egy remek (asszem norvég) film, amolyan horror paródia, és hát a szex mellett a zombi-vámpír vonal tud még figyelmet kelteni, főleg náci kontextusban.

index.hu

No meg a zombiság mint olyan a mai napom alapélménye volt, bár úgy rémlik nem ettem agyat, vagy legalább is nem szó szerinti értelemben.

Hungary second!

Mióta a hülye amerikaiak elnököt csináltak a trumpli bácsiból az egész világ a trumpli kreténségeivel van tele. Dzsordzs Dáböljúnál azt hittük ennél szerencsétlenebbül hülye elnöke már nem lehet az usákoknak, erre jön ez a trumpliskodás, két hete elnök, de már többszörösen csinált bohócot magából, röhögnénk is rajta, ha nem az ő keze lenne az atomrakéták indítógombját, plusz nem hirdetne fegyverkezést és egyáltalán, nem lenne ekkora faszfej. (És arra most ki sem térek, hogy az itthoni imádói is micsoda sötét alakok, ma már ittam kávét, a vérnyomásom rendeben ven.)

Azt viszont jól érzik szerte a világ glóbusztekéjén, hogy alapvetően és egyelőre mégis csak röhögni érdemes rajta, egyfelől mert a wannabe diktátorok azt tűrik a legrosszabbul ha nevetségessé teszik őket, másfelől meg mi legalább jól szórakozunk.

A hvg.hu-n talátam ezt a remek holland videót, kora reggel óta röhögök rajta, úgyhogy nyilván nem tudom kihagyni:

A legszebb benne az, hogy milyen remeül parodizálja ennek az egyujjas agyúnak a stílusát, a trumpli az tényleg a tőmondatok meg a misztikus hatszázas szókincs embere, valahol a hetvenes évek elején be kellett volna szállnia a Black Sabbath-ba (amúgy Ozzyval egy korosztály, hasonlóan kifinomultak és mindkettejüknek volt már saját valóságsója), és ma kopaszodó egykori rockerek másolnák a frizuráját, meg bőrdzsekit talán tudna hordani, ha a már az öltönnyel szemben alulmaradt.

Amúgy a szövege is olyan mint valami részeg hülyegyerekeknek szóló , őszinte és kőkemény rock, egy alternatív világban trupli bá ma kiöregedett rocksztár lenne. Esetleg westernhős, de az inkább mégsem, mert egy westernszínészből ugye lehetett elnök, szóval nem biztos hogy azzal jobban jártunk volna.

Viszont olvastam valahol, hogy a tolmácsoknak kész rémálom trumplit fordítani, mert a szó szerinti fordítás megmutatja mekkora tapló (attól meg a diplomáciában inkább eltartják a kisujjukat), ráadásul a mondatai között nem feltétlen van kapcsolat, ő egy elnöki fogadáson is úgy beszél mintha valami beltenyésztett redneck kisvárosba uszítana épp, gondolom máshogy nem tud.

És persze remekül parodizálható az „America first!“ szlogen is, számos ország jelentkezett már be hogy oké, de hadd legyünk mi a második, elvégre az ezüst is szépen csillog, persze nem olyan szépen mint a hamis gyémánt.

Jelentkezhetnénk mi is, elvégre a mi miniszterelnökünk nyelve előbb volt a trumpli alfelében mint bárki másé a kontinensen, nálunk nics ilyen menő pónifarm mint a hollandoknál, de viszont tényleg a mi nyelvünkben vannak a legjobb szavak és a többi nyelvek tévednek, beleértve a hollandot is.

Valmint nekünk van a legmenőbb londoni parlamentünk Anglián kívül, mi félünk a legjobbaan azoktól akik nem is akarak ide bevándorolni és nálunk van a világ legrövidebb bicikliútja:

kerekagy.blog.hu

Valamint az érzéketlen románokkal meg szlovákokkal szemben nekünk még fáj Trianon (bár  a trumpli szerint az valami sütemény a puhapöcsű európaiaknak), úgyhogy a „Make Hungary great again!“ jelszóra nálunk árpádsávos tömegek indulnának meg a Zöld Sasok Borbár és Pénteken Ketrecharc nevű vendéglátóipari egységbe, hogy ott hősies hazafisággal igyák le magukat a trupli elnökúr egészségére Igaz Icsí Kisörrel, amibe már a pónifarmos hollandok sem köthetnek bele, akkor sem ha ők óceánt építettek maguk és Mehikó közé.

(Egyébként az Igazi Szittya Fos nevű népben-nemzetben gondolkodó nutella kakaókrém fejlesztése a tervek szerint halad. Már vettem kakóport, csak még tüsszögök tőle és egyáltalán nem kenhető...)

Tegnaplév

Ma mindenféle portálokon megemlékeztek arról hogy pont öt éve állt le végleg a Malév, uralkodó a kesernyés nosztalgia, igazából csak a fapadosinfo szedte össze korrektül, hogy miért is jó, hogy végre hagyták kivérezni ezt a pazarló mammutot, ami valahol tíz és húszmilliárd között fájt az adófizetőknek. Avagy ennyibe került, hogy legyen „nemzeti“ légitársaság (azért az idézőjel, mert ilyen nincs is, hogy nemzeti légitársaság, olyan van hogy „flag carrier“, de azt csak itt Észak-Balkánon fordítják nemzetinek).

És persze tényleg kiderült, hogy a Malév már rövid távon sem hiányzik igazából senkinek több helyre és olcsóbban lehet repülni mióta nincs, a gépei festése kétségtelenül decenseb volt mint a wizzair Hasfájós Barbie-stílusa, de ha valakinek ez hiányzik nézzen Lufthansa gépeket kicsit hunyorítva, majdnem olyan és ingyen van. 

Egy ilyen malévnak amúgy is kábé annyi értelme van mint egy repülőgép-anyahajónak a Balatonon, jól mutat a képeslapokon, meg mutatja hogy nekünk erre is telik, bár  Balatonban nem sok víz maradna mellette. (Másik ilyen zseniális ötletem - asszem már emlegettem - a teljes vasútvonalak hosszában húzódó vonatok. Nem kellenének mozdonyok, nem kopna a sín,  olcsóbb lehetne a jegy, az utas meg szépen felszáll mondjuk Kaposváron a vonatra és előremegy Dombóvárig. Mindezt kedvezményes jegyárért, plusz a testmozgás is egészséges.)

Meg amúgy is utálok repülni, csak időspórolásra kell néha, de ahova nem sokkal hosszabban és kényelmesebben el lehet jutni, oda inkább nem. És persze a fapados repülés majdnem a legkényelmetlenebb, csak az a rosszabb nála, mikor valaki más lábán állok a buszon, miközben az én lábamon is áll valaki, de ha a ryanair megcsinálhatta volna az állóhelyes ötletét, behozhatták volna a repülésbe is a négyeshatos villamos életérzését. (Régen persze ez is jobb volt, csini sztyuárdeszek hozták a pezsgőt kaviáros homárral, csak épp megfizetni nem lehetett, ma meg kibírhatóak az árak, csak bírni kell a szomjúságot, mert a reptéren és pláne a fedélzeten egy nettó átlagbért kérnek egy féldecis kóláért meg egy szégyenletes szendvicsért, mégsincs luxusérzetünk. Ennyi erővel papírpénzzel is törölhetnénk feneket, az otthoni vécében legalább nincs légörvény, vagy nem úgy.) 

És hát a malévozás sem volt más mint pénzzel fenéktörlés, káeurópai dubajozás, úgy mulattunk mi magyar prolik, hogy milliárdokat adtunk össze arra, hogy repülhessenek mások azzal a céggel, amivel mi sosem (jó, én gyerekkoromban egyszer oda-vissza), mi már akkor fapadossal jártunk mikor még volt Malév. Vagy vonattal, csak ott sokat kellett menni az első kocsiig...

Sörfesztivál

Most már kormányzati szinten megy a bullshit a Zigazi Csikisör nevű izé miatt, ami máris a nemzeti emlékezet, a székely történelmi identitás meg a helyi kiafaszagyerek-bajnokság kulcsmomentuma, zigazi csikisör nélkül a magyarság mint olyan nemzetkarakterológiája  értelmezhetetlen, azonosságtudata zavaros, golyói megerszkedettek.

Nem rossz egy sörmárkától amit már majdnem három éve gyártanak, e tekintetben méltó párja a szintén pár éve létező székely zászlónak, amit az átlagosan (azaz alul-) művelt fideszkádéenpések valamiféle történelmi ereklyeként tisztelnek, igaz ötévesen még én is azt hittem a banáncímkékről, hogy azok országok címerei ahol banánt gyártanak. (Az elképzelhetetlen volt, hogy egy olyan jól tervezett dolog mint a banán, csak úgy valami fán teremjen.) Persze biztos Soros György a hibás, vagy ez esetben a gonosz ikertestvére Sörös Gyorgy...

sortesztek.blogspot.hu

Így aztán a szellemileg ötéveseknek valami olcsó sör lesz a történelmi hányattatások szimbóleuma avagy origója (attól függ melyikkel értelmesebb a mondat), amit a gonosz multi el akar taposni mert csak úgy, persze az ilyen szimbóleumos felhorgadásra mindig van lehetőség: a rosszabikosok például állítólag fordítva eszik a spagettit, mert az olaszok ellopták a nemzeti színeinket, de fordítva már jó a sorrend, a kádéenpések meg Slayert hallgatnak visszafelé, állítólag így már rejtett bibliai üzenetek vannak rajta állítólag. 

Ez a visszafelé módszer itt is működhet, nemzeti radikálisok hányjanak naponta többször Heinekent (ez lenne az ivás inverze), nem nehéz amúgy, elég ránézniük a címkén a vörös csillagra, majd ha már elfogy a pénzük és kikészülnek a sok okádástól, nagy nyugalommal rogyhatnak a kanapéra (mint a Brian életében a Júdeai Nemzeti Front öngyilkos kommandója, miután hasbaszúrták magukat): most megmutattuk nekik!

Ha lesz egy kis tőkém, azonnal beindítom az Igazi Szittya Fos kakaókrém gyátrását, csomagolása mint a nutelláé, ize mint a fos, de hát a névben is jelzett alapanyagból sokkal többet nem lehet kihozni, drágábbra meg nem költünk majd. Aztán ha beperel a Ferrero meg Kula Bá a szauszparkból, az lesz az igazi ingyenreklám. Népnemzeti alapon!

Csömörből vödörbe

Csömört (nem az érzést, a települést) ma kétszer is több órára gyakorlatilag lezárják Vlagyimir Diktátorovics Undorodov elnök elvtárs látogatása alkalmából. Elvégre elnök elvtárs konvojosan elhajt a település mellett, és félő hogy a csömöriek csömörükben még taktikai atomfegyvert vetnének be ellene, esetleg túszul ejtenék ő cári személyét és csak egy atommeghajtású stadionért adnák vissza, pontosabban azért hogy olyat náluk ne építsenek az oroszok. Hitelből, világból de stádiumból sem.

Értem én hogy biztonság meg mifene, nyilván Trump esetében is lezárnának minden környékbeli zsákfalut (nehogy megharapja a helyieket), de lehetne ezt úgy is csinálni, hogy nem hívunk meg ide minden cinikus despotát, ha a felcsúti térdre esve le akarja ápolni valamelyiket, folyamodjon alázatosan audienciáért, és kényeztesse őket otthon Moszkvában vagy Washingtonban.

Vagy ha már elnökúr elvtársat mégis ide eszi a fene, dobják le ejtőernyővel a Kossuth térre, aztán lőjék ki onnan hazafelé, a csömörieket biztos kevésbé zavarná a légtérzár annál, hogy egy darabig se autóval se gyalog, se ki se be. Ez az ejtőernyőzés meg nyilván olyan lenne mint a Csinibabában a kretén úttörő, elnökúr elvtárs is lehetne rövidnagrában meg piros nyakkendőben, hülyén dobolna és azt kiabálná, hogy „pajtások, meghoztam a direktívákat!“ 

Elvégre igazából ezért jön, nem?

Mind the gap!

Még mindig nagyon megy az olimpiai topic a médiában, a postán sorbanállók között valamint a 23-as buszon (egy elitista állat vagyok, a néplélek számomra leginkább a 23-as buszon tárul fel, bontakozik ki), most persze leginkább a lehetséges népszavazás okán. Mellékes, de jellemző az a momentum, ahogy a népek megtárgyalják, elmenjenek-e szavazni, mert nem nyilván nem tudják, hogy budapesti népszavazás lesz, ha lesz egyáltalán, bár igazából mindegy is, úgysem mennének el. És lássuk be egy máshol meg sem rendezett népszavazásra a legkönyebb nem elmenni, de egy máshol megrendezettet sem nehéz kihagyni, így a 23-as népének mondhatni házhoz jön a komfortérzet, nem akarják megtenni, amit amúgy sem lehet.

Nekem viszont eszembe jutott egy szempont, amit eddig valahogy senki sem hangsúlyozott (azt nem mondom, hogy fel sem merült, mert biztos igen, csak nem ezt súlytotta a hang), nevezetesen hogy pár év alatt, koncentráltan fejlesztenénk ezermilliárdokért az ország amúgy legfejlettebb régióját. Így is elég baj az, hogy az ország vízfejű (na ja, egy háromszor ekkora fővárosának készült Budapest, ami persze akkor még kisebb is volt a mostaninál), és persze máshol is van ez így, nagyjából minden ötödik svéd is Stockholmban lakik, de ettől ez még nem normális.

Biztos remek lesz az új stadionok mellé két új Duna-híd meg ötös metró (mondjuk addigra az lesz a négyes, mert a hármas  eltűnik - összedől, leég, aztán süllyed el), de közben nekem meg Kaposvárról jóval tovább tart Pestig a vonatút, mint onnan Londonig a repülés, autópálát meg felénk leginkább a tévében látni, és akkor ott van Borsod meg a Nyírség, csupa depressziós térség. 

Vagyis a limpiázás (az O- meg a Para-) az olyan, mintha  külön pénzekkel segítenénk a gazdagokat mert ők a rászorulók, őket nyomasztja a vagyonnal járó gond meg felelőség, a szegények meg úgyis megoldják valahogy, hisz lám, eddig sem haltak éhen, csak néha egy kicsit. (Tényleg, lehetne valami komoly intézményrendszer a gazdagok támogatására: luxusfüggőségben szenvedők ellátóközpontjai, Svájci szanatóriumi beutalók, Bentley betegszállító autók, és akkor majd lesz mit mutogatni, ha az egészségügy sikereiről kell beszámolni a magyaridőknek.)

Igazából egy ekkora országban nem lehetnének ilyen ordító területi különbségek, simán kiegyensúlyozottabbnak kellene lennie a gazdasági, kulturális, szociális infrastruktúrának, viszont egy olimpiarendezés még tovább mélyítené a szakadékot a közmunkán tengődő borsodi falu meg a főváros és környéke között. Odáig tehát stimmel a dolog, hogy a faluval kellene valamit kezdeni, de „a“ falu az nem az olimpiai.

Bp. 1916 - egykor.hu

Huhh, ez elég komolyra sikeredett, de majd ha ma este is seggre esem a buszmegállóban, fájdalmam majd megint humorba oldja a történelem, egy rendes forró fürdő után mindenképp.

Jég velem!

Mindenféle médiákok sikoltoztak hogy vigyázzunk, mert jön az ónos eső, pedig szerintem csak csúszosak lettek a járdák, de ónt azt nem láttam sehol, sőt hazafelé jövet már nem is esett. Ezzel együtt biztos hogy víz fagyott a buszmegálló flaszterére is, ónon egyszerűen nem lehet ennyire seggre esni mint én nemrég, az ón nem csúszik. Azzal forrasztani szokás, ha például a kínai boltos fülhallgatóra kell új jack-dugót applikálni, de a forrasztó ónhoz sem eső, hanem vásárlás útján jutunk hozzá, szóval ez az ónoseső-hisztéria műbalhé, a bukott baloldal akarja vele elterelni a figyelmet az ország látványos fejlődéséről.

A mocskos időhöz való hidegről persze a Háttérhatalom gondoskodik, olvastam hogy az északi sarkon húsz fokkal melegebb van mint szokásos, ami nem csoda, hiszen a mínuszfokokat onnan szállítják hozzánk teherhajóval a zsidó szabadkőművesek. Igaza van amúgy a Trumpelnök Úrnak is, kamu a globális felmelegedés, hisz lehet hogy van ahol meleg van, de ez hogy lenne már globális mikor itt meg kurva hideg.

Igazából az a helyzet, hogy a Föld pont ugyanolyan meleg most is mint régen, csak ide-oda viszik a hőmérsékletet, a szegény országok, meg a leendő gyarmatok kénytelenek eladni a saját hőmérsékletüket, hogy a gazdag imperialisták dőzsölhessenek, meg rakhassanak maguknak félre belőle. Mert ha majd mennek a Marsra is (ahol szintén kurva hideg van), jól jön majd a plusz hőmérséklet, amit rakétákba tesznek űrhajósok (akik nem voltak a Holdon), hogy a Marson is legyen majd Golf-áram meg trópusi légtömegek, persze csak a szabadkőműveseknek, a többieknek meg marad az olajradiátor, meg a magas villanyszámla. Láttam egy dokumentumfilmet, abból kiderült, hgy a többiek majd a saját szarukkal termelnek krumplit a homokviharban, miközben Sándorjózsef Benedek zsákban viszi a meleget, az igazán szabad kőműveseknek kifejezetten balzsamos trópusit, benszülött lányok bőrének kókuszos illatával.

Na én meg pont ezért csúsztam el ma a buszmegállóban. Még jó hogy tisztán látom az összefüggéseket, persze azért a Háttérhatalom is igyekezhetne, kitalálhatna ennél az ónos eső-mesénél valami jobbat is. A végén még azt is kitalálják majd, hogy azért van hideg mert tél van, de ennyire senki sem lehet hülye.

Szombatos

Manapság már a szombat sem a régi, még jó hogy nem vagyok zsidó, annyira nem tartom a sabbatot hogy azt már a könyvespolcon lévő Krisna-kép is rosszallóan szemléli, márpedig ha Ő rosszall valamit, akkor az nagyon rosszallva van.

Merthogy múlt szombaton dolgoztam, e hét szombatján dolgozom, az azt követő szombaton minden jel szerint dolgozom (aztán lesz egy meglepetés szabad szombat), majd munkával ünnepelhetem a hónap utolsó szombatját.

Amiben az a remek, hogy közben délutános vagyok, vagyis csak úgy tudok szombaton reggel hatkor harcrakész állapotban nem összeesni, hogy pénteken egy teljesen hülye időbeosztással délelőtt tíztől este hatig bocsátom áruba mukavégző képességem, hogy utána értetlen arccal kérdezzem meg bárkitől: mi a faxom az, hogy hétvége? (Megfejtés: az a vasárnap, igazából nem is értem mit rinyálok, ez csak ilyen elpuhult legújabbkori módi, hogy már szombaton sem dolgozunk, én alsósként pl. minden második héten jártam iskolába. Gyűlöltem oké, de hősiesen toltam a környezetismeret nevű rejtélyes tudományt hétvégén is, bár sosem jöttem rá hogy mi is lehet az.)

De egy ideje újra az van, hogy direk furcsa a kétnapos hétvége, dehát se kutyám se macskám (macskám mondjuk sosem volt, az öcsém dolga), a délutános műszak miatt meg Petrával is távkapcsolattá alakulunk, szóval ha kicsivel többet nem vagyok otthon, az legfeljebb a teknősnek tűnik fel, már az hogy hagyják aludni.

Egy szombati műszakban amúgy nyilván Black Sabbath-ot kellene hallgatni, kár hogy nem szeretem, ha már gitározós metáloskodás, akkor részemről az ÁjronMéden:

Helyi hülyék akcióban

Szombat van de nekem munkanap volt, szóval fáradt vagyok mint a nyúl, különösen mivel eleve nem tudtam kialudni magam múlt éjjel. Hajnali kettőkor ugyanis arra ébredtem, hogy valami péntek esti buliból hazafelé tartó, erősen bekarmolt tinédzser üvöltözik az ablak alatt hogy (és ez esetben nem én leszek a trágár, idézet jön): „Baszni akarok, hé cica baszni akaróóóók!“

Mint egy tíz percig akart baszni az erkélyem alatt, legalább is eddig üvölgött, aztán abbahagyta. Vagy elmúlt nála a baszdüh mert végül is kielégült (hangja alapján ez kevéssé valószínű, egyszerűen nem lehetett abban az állapotban) vagy tovább támolygott hogy mások ablka alatt is elszerenádozza rövid ám kifejező műsorát, mint afféle posztmodern betlehemező, már túl a szexuális forradalmon és még innen az alkoholmérgezésen.

Én viszont már nemigen tudtam visszaaludni, mondhatni elbaszta a pihenésem az ismeretlen trubadúr, négykor meg szólt az ébresztő, úgyhogy most csak komolyabb téli álomra vágyom, de ha valaki a szombat esti bulizás után megint a ház előtt akar afterpartyt szekszualizálni, azt megdobálom nehéz tárgyakkal, hisz vízzel mégsem önthetem le a mínusz ötben, még meg találna fázni.

(Ja, és hajnalban láttam még egy lokális istenbarmát, aki nyilván szintén valami buliból ment hazafelé, biciklivel, részegen, a jégen, de legalább lámpája sem volt hogy észrevegye, eleve az út rossz oldalán próbálkozik, még jó hogy szombaton reggel ötkor itt a főútvonalon sincs igazi forgalom.)

Túinvan (esti valóságszeletek)

Hallom, hogy a főpolgármester (igazából főpolgár, úgy mester ő mint Mekk) is benne van, hogy bontsák le a szentistván parkban Lukács György szobrát, a helyére meg tegyék Államalapító Szentistván szobrát, hátha valaki az hinné a park nevéből, hogy a szemüvegs öregember az állam alapító szentistván, hisz elég rég élt ahhoz, hogy ki tuggya, ő már Koppány Kunbéla alatt népbiztos volt, pedig az épp hogy csak a pattintott kőkor utánra esett. (Az István nevű királynak viszont tuti nem volt benne a személyiében hogy Államalapító Szent, hisz egyik sem igaz, csak az utókor szeret leborulni, hol sírjaik domborulnak, mert a bálványimádást régebben talátuk fel, mint a kereket.)

Ámde Lukács György filozófusvolt, fiatalon idealista, aztán marxista (ez határozott visszafejlődés szerintem), de azt kevesen tudják hogy később amerikába ment, és megcsinálta a Star Wars-t. Jól álcázta magát, de tényleg senkinek nem tűnt föl, hogy a George Lucas az melyik magyar név fordítása???

Szóval nem elvinni kellene  a szobrát, hanem álllítani mellé egy Yodát, meg egy R2-D2 alakú ivókutat, ők biztos nagyobb példaképek lehetnek, mint egy szentistván-szerű középkori despota. Darth Vader országalmával, ugyan már...

- o - 

Egészmás. Egy pennymarketes reklámban meg azt mondták, hogy sokat kell vásárolni („hogy teli legyen a hűtő“, meg ilyen pontgyűjtős baromság miatt is), és hozzáteszik, hogy most a nemtommilyen vécérúdért extra hűségpont jár. Vagyis vegyünk olyat, hogy azzal (is) legyen tele a hűtő... Hát nem tudom, lehet hogy le vagyok maradva a legújabb trendektől (nem vagyok elég szekszi és fenszi), de részemről nem szarok a hűtőbe, ezért nem is óhajtom azt telerakni vécérúddal, pláne mert a nem elég trendi hűtőmben kaját tartok és nem vizőblítéses. Igen tudom, ez már annyira kínosan kétezertizenhat... 

Aki menő az lájkol, hájpol, sztenadpol és a hűtőbe szarik (a tableten vág hagymát, kólával töltött bífszteket süt, tvittel az instagramon, szakállas, SZTK-szemüveges, kézműves dizájner-drogot tol és megnyúlt fejjel lögyböli a bort berúgás előtt, valamint kedvenc videojátéka a „Kiafszom az a James Joyce?“ RPG, és már eleve nem tudja, hogy a lol az egy rövidítés, ő már élőben is így röhög, a nője egy fiú csak transz és szerinte a hawaii pizza az egy étel).

A zero meg egy kólaíz.

Köz

A közmédia vezetői Szingapúrig meg Új-Zélandig mentek, hogy személyesen beszélgessenek a helyi magyarokkal, mit akarnak látni a dunavörldön vagy min. Hát igen, ha a szingapúri meg az újzélandi magyarok csak simán ímélt írnak az kevés lett volna, a közérdekű pártmédia vezetőinek személyesen kellet jelen lenniük egyfelől nyilván nem tudnak olvasni, másfelől meg szenvedni kell a nemzetért, be kell vállani a bizniszklasszt, elutazni a nyárba önfeláldozóan, és hősiesen megszállni valami szutyok ötcsillagosban, ahol nics is tizenkét éves csivaszregál a minibárban, mit kell szenvedni a nemzetért...

És akkor jön egy liberálbolsevik háttérhatalmista heccportál, és kritizálja ezeket a nemes férfiakat, akik idejüket és  pénzünket nem kímélve ugye, a diaszpóra magyarságának boldogulásáért még a kaviáros tojást is megeszik, akik priority boardingot vesznek közpénzből és merő hősiességből, mert nekik semmi sem drága, pláne ha nem kell fizetni érte, ők honfiúi hevülettel küldetik ki magukat Szingapúrba, közben a napidíjat is szabadságharcos lendülettel költik el, elvégre a Henessy konyak a nép itala, melyet választott képviselői által fogyaszt. Esetleg választott képviselői kiválasztott haverjai által...
Közmédia akarok lenni most azonnal!

43

Ennyi éves lettem ma, illetve leszek úgy félóra múlva. A 43 az szerintem egy kicsit sok. Az olyan mint 43 korsó sör, 43 fekvőtámasz, 43 tükörtojás, 43 óra alvás nélkül, az én koromban már nehezen viselem ezeket, ha nem érem meg a nyolcvanat (márpedig nem valószínű), kevesebb mint 37 évem van hártra, ami keresztrejtvényhez sok, önmegvalósítani kevés, új barátokat meg már nehezen szerez egy ilyen vénember.

Egyesek szerint negyven felett kezdődik az élet, de én őszülök, kopaszodom és romlik a szemem (épp ma jöttem rá, hogy a távolbalátó mellett kellene egy  olvasószemüveg is), no meg a túlsúlyom is egyre inkább velem marad, bár ha az élet úgy kezdődik, hogy nincs fogunk, ahhoz azért közeledek.

És ez még csak a középkorúság, de mit fogok én itt panaszkodni tíz év múlva, te jó ég...

No Limpia!

Végre lehet népszavazásra gyűjteni olimpiaügyben, ami remek bár én nem szavazhatok majd, de függetlenül az esetleges szavazás eredményétől az jó lesz, ha egyáltalán lehet szavazni. Nincs kétség, hogy ártunk és ormányunk mindent bevet majd ez esetben a saját álláspontja mellet (pénz nem számít, pláne ha a mi pénzünk), bociszeműre ternírozott sportolók ábrándoznak majd minden felületeten a hazai pálya felemelőségéről (a hazai pályán gyorsabban futnak, fényesebb és selymesebb lesz tőle a szőrük), az ellenzőkről pedig pillanatok alatt kimutatják, hogy a nemzetközi szabadkőmüves összeesküvés ügynökei, akik még a sportot is gyűlölik, mert az iskolban egyszer hanyatt estek a távolugráskor és egyedül nekik lett mínusz harminc centi az ereményük.

Pedig a propaganda ez esetben tényleg felesleges, az olimpiának ugyanis nincs semmi értelme. Nem csak annak hogy mi rendezzük meg (annak pláne nem, a magyar lopási faktor ismeretében főleg a mészárosésmészáros káefté járna jól vele meg a pancsó aréna akadémia, már ha ez két különböző), hanem általában sincs értelme az egésznek.

Vannak a kitenyésztett ún. „élsportolók“ akik abból élnek hogy gyorsan futnak vagy messze, vagy dolgokat dobálnak, esetleg lövöldöznek, és ez a tevékenység alapesetben rajtuk és családjukon kívül a kutyát sem érdekli, nagyjából négyévente kíváncsi rájuk a közönség, de akkor is csak azért, hogy lehessen egy jót őrjöngeni szigorúan nemzeti alapon. Éremtáblázat, előzzük a románokat, hurrá. De ettől még a lakosság nagy része nem kezd el futni gyorsan vagy messze, dolgokat csak veszekedés alkalmával dobál, lövöldözni meg szsrencsére szintén nem szokott, de az ún. „élsportból“ azért páran megélnek, közpénzből naná.

Mert van az a sport ami látványosság, és ekként eladható, azt lehet professzionálisan csinálni, amire meg nincs közönségkereslet, azt mindenki csinálja hobbiból, és se kérek állami támogatást a bélyeggyűjteményemhez meg nem töltöm a fél életem filatéliai edzőtáborokban, igaz nem is akarok ebből megélni.

Vagyis legyen profi sport ott, ahol ezt a közönség megfizeti, meg legyen tömegsport mindenkinek elérhetően közpénzből, de ne keverjék a szezont a fazonnal. Ne hazudják hogy az olimpián a részvétel a fontos, mikor mindenki az aranyért doppingol, meg hogy a nemzetek nagy összejövetele, mikor mindenki a törzsi totemeit hordozza körbe, meg hog az egész valami szép és éteri dolog, miközben a világ legkorruptabb szervezete rendezi meg, multicégek szponzorpénzeivel, és annyiért adja el a közvetítési jogokat, hogy abból több holdraszállás is kijönne.

gigaom.com

Szóval az olimpia egy nagy negédes hazugság, legitimálja az amúgy felesleges élsportot, ráadásul a rendezőknek sem ige éri meg, nem csoda hogy Boston vagy Hamburg (miként Róma) végül is sikítva menekült ki a pályázatból. Nekünk is ezt kellene tenni, mert ha másnak nem éri meg, nekünk biztos nem, hisz eleve négyszeres áron menne minden (lásd úszó vb - ott kábé a négyszeresénél tart a költésgvetés az tervekhez képest), aminek a felét ellponák, és bár egy Kongó-vasút építésnél nem lehet elleget lopni (írta volt Rejtő), de szerintem meg de. 

Lőrinc barát és a felcsúti haverja már így is elég zsírosra hízott, ha ez máshol sok év börtönt ér, nálunk ne érjen már olimpiát.

Gyógyhitel

Aszongya a tévében a reklámanyuka, hogy egy jó kis provident-kölcsönnel milyen kisimult tud így lenni januárban (miközben fürdőruhában pancsol a wellnesben), mert hát mindenkire ráfér a pihenés az ünnepi hajtás után.

Miközben mondjuk november magasságában minden anyuka, apuka, meleg szingli, a hét törpe és a Mókus őrs is arról ábrándozik, hogy jön a karácsonyi szünet, lehet kicsit lazítani (ez mondjuk buszsoförőkre, mentőápolókra és hasonszőrüekre nem vonatkozik), ilyenkor meg jönnek az „ünnepi hajtással“, ami szerintem értelmetlen, esetleg a szilveszteri ügetőverseny kontextusában jelenthet valamit.

Mert a két hét szabadság alatt én is takarítottam eleget, meg főztem is dolgokaat karácsonyra (sőt, jobban belegondolva sütöttem is), de alapvetően pihenésként éltem meg, nem valami végtelenített háztartási maratonként. Aki  meg igen, az nagyjából magára vessen, akinek az ünnep az teljesítménytúra, túlélőverseny és ketrecharc egyben az valamit nagyon nem ért világból, de valamit nagyon megérez a fogyasztói társadalomnak nevezett valóságsóból.

Mert az ünnep az olyan, hogy nem dolgozunk, kábé az ószövetségi idők óta ez különbözteti meg a hétköznaptól, meg hogy ebből adódóan nem kell korán kelni, és a függöny is hatásos fegyver a  koszos ablak ellen. Az ünnepre lehet készülni, akár ablaktisztítással is, de amikor eljön már csak dőljünk hátra, mint az ortodox zsidók, hogy ha bejön a sabbat már nem dolgoznak, még csak nem is főznek, mindent el lehet rendezni előre.

Igaz ez esetben  kurva drága provindentes kölcsönt is sokkal nehezebb rásózni bárkire, meg amúgy sem világos, mitől is lenne egy kölcsön pihentető az ünnepi hajtás után. De még egy áruhiteltől sem érezzük magunkat kisimultabbnak, a személyi kölcsöntől sem lesz rugalmasabb a bőrünk, az alacsony THM pedig nem orvosolja a prosztatat-problémákat, az adósság még senkinek sem gyógyította meg a gyomorhurutját.

Bármit is  mond a reklámnéni a tévében, ő igazából nem kölcsönt vesz fel, hanem pénzért hazudik.

The Naked Truth

A szentendrei uszodában (már a neve is kínos: Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidőközpont) kedden és pénteken csak pucéran szórakozhatnak a wellnesrészleg szigorúan tizennégy év feletti vendégei legalább is délután négy után - írja az mno.hu. 

Én egyfelől nem értem, hogy ez miért hír, az emberi társadalmak nagy részében, történelmük nagy része alatt nagyjából ez volt a normális, ha fürödtek egyáltalán azt nem ruhában tették, sőt kifejezetten értelmetlen lett volna koszos ruhában tisztálkodni, hacsak nem vonták össze a fürdést a mosással egyetlen műveletté. (Mint valami westernvígjátékban - a címe semmiképp nem fog eszembe jutni - ahol a szőrös és fogatlan segédcowboy a kádban ülve, szivarral a szájában, vigyorogva szappanozza a retkes gönceit, amiket persze nem vett le, hisz ha húsz évig elvolt bennük, minek variálni?)

Másfelől viszont nagyjából a viktoriánus kor óta valahogy mégis rászoktunk a fürdőruhákra, amik ugyan egyre kisebbek lettek az elmúllt száz évben, de nem tűntek el. És mivel én is egy ateista, ám  morálisan erősen viktoriánus csládban nőttem fel, eszembe sem jutna meztelenül szaunázni, és nem csak azért, hogy ne tegyem ki látványomnak a többieket, de jobbára nem is óhajtanám a többiek hasonló látványt. (Bár ha Lucy Liu ülne a szaunában, talán lazítanék az álláspontomon.)

Ja, és mi a helyzet a fanszőrzettel, az mehet, de csak ha ápolt?

A szentendrei esetben persze a belénk nevelt prüdérián túl azt találják aggályosnak, akik találják, hogy a pucéran wellnesező felnőttektől pár  méterre, az uszodában úsznak a gyerekek, és mi lesz ha az összekötő folyosón meztelen emberekbe futnak bele fürdőruhás kiskamaszok? Vagy meztelen tizenöt évesekbe, hisz tizennégy felett már benevezhet bárki a kötelezően fürdőruhátlan pancsolásra? A fürdő vezetése is maszatol, hogy hát ennek kicsi az esélye, a két rész külön van, tehát érzik, hogy valami másoknak nem tetsző azért lehet itt.

Vagyis részben valami fordított pedoflia áll az aggodalmak mögött (gyerekek ne lásssanak pucér felnőtteket, bár akkor a háborúkat is húzzuk ki az általános iskolai törikönyvekből, ráérnek tizennégy felett, a középiskolában szembesülni a meztelen igazsággal), ami aztán nem fordítottá válhat, részben meg a félig fellazult viktorianizmus, hogy lehet meztelenkedni, de csak a négy fal meg egymás között, egy folyosón lengő farok már az Armageddon előjele.

De ha ez utóbbi a szempont, akkor pusztán a fürdőruha alapján elkövetett elkülönítés szerintem kevés. Mert mi lenne ha egy csomó pucér fideszes (mert pucér kádéenpés biztos nem lenne) egy adag pucér gyurcsányistával kerülne egy élménymedencébe, és akkor aztán lehetne  találgatni, hogy ki kinek a mijével  csalánt ugyebár, már ha a wellnesben lenne csalán, bár reuma ellen kifejezetten jó.

Sőt mi lenne, ha máshol is lenne elkülönítés, bizonyos időszakokban csak vegánok (esetleg vegetariánusok) látogathatnák az uszodabüfét, hogy olyankor ne kelljen mindenféle rántotthúsos zsemlékkel szembesülniük, meg azzal a sokkal, ahogy azokat mások barbár módon a szájukba tömik.

Amivel csak azt akarom mondani, hogy ha vannak fürdőruhamentes napok, akkor be kell vállani, hogy a fürdőruhás úszokkal fededten elsődleges nemi jellegek jöhetnek szembe a folyosón, de ha ez gond, akkor hagyni kell az egészet a fenébe. Az nem megy, hogy egyfelől kötelezővé tesszük  meztelenséget, másfelől meg mindehogy igyekszünk ellleplezni azt. Ez így már túlzottan hasonlít arra, amit felénk politikának hívnak, vagy csak nyilvánosságnak. Awellnesezők meg amúgy is törölközőben flangálnak, vagy ha nincs kéznél, felveszik a budiajtót.

És én meg ilyen jól megúsztam ezt a szöveget anélkül, hogy leírtam volna a fasz szót. Fenébe...

Kenyérharc

Reggel van a rádióban esik, tejjel kifli ha megyek a boltba - illetve tejjel pogácsa, illetve tejjel rozskenyér lett végül, de erről nem én tehetek hanem a Nénikommandó vs. Pistabácsi dogfight, ami után végül mégsem aakartam pogácsát venni reggelire.

Mert az úgy van, hogy reggel, mikor kitolják a frissen sült sajtos pogit ami kedvező áron gőzölög, veszek belőle, még akkor is meleg mikor hazaérek vele, ami hihetetlen versenyelőny minden más péksüteménnyel szemben. Ám vannak a Nénik, a környék legkeményebb bandája, akik monopolizálni akarják a piacot, a maguk rézéről lenyúlnák az árut mások elől, ebben legfeljebb Pistabácsi képes megakadályozni őket, aki egyszemélyes szuperhíró, bottal és rikácsolással dolgozik, és valószínűleg van valajol egy garázsa, teli szikkadt pogácsával. (Ezek persze nem az igazi neve, azt eleve nem tudom, de nem is akarom, én nem folyok bele a fél-alvilág vagy al-félvilág vagy amilyük van sötét ügyeibe.)

Ma reggel épp tanúja voltam, ahogy az egyik Néni (nevezzük Mancikának, más úgysem nevezi sehogy) már teljes testtel fedezi a pogácsás pultot, bevásárlókocsival blokkol, ekkor jön Pistabácsi, bottal csinál helyet magának, míg Mancika reménytelenül próbálja szétváálasztani a harci műanyag zacskót, ő egy papírzacskóba kezdi lapátolni a készletet, közben meg egyre izgatottabban nyáladzik a maradékra. Ezt Mancika nem érzékeli, némi elégtétellel rak el ő is egy adag pogácsát, miután gondosan végigtapogatja az összeset, közben visszatámadásként rátolja Pistabácsi veséjére a bevásárlókocsit, majd üldözőbe veszi a menekülő ellenséget az akciós lekvárok irányába.

Én nézem a megmaradt három szomorú sajtospogit, pont ennyit akartam venni, de inkább maradok a szeletelt és csomagolt(!) rozskenyérnél, szeretem azt is, és bezacskózva legalább biztos nem vált harci tereppé, tehát nem kell eleve szenessé pirítanom ahhoz, hogy meg merjem enni.

Holnap korábban megyek, egyszer én is lehetek győztes.

Hétheted

Je suis civil szervezet - mondanám ha tudnék franciául vagy ha simán csak modoros lennék anélkül, hogy tudnék franciául. Nem tudok persze, nem is mondok ilyet.

Pedig mondhatnék, elvégre tényleg ciil szervezet vagyok. Ebből  szervezet az egyszerűbb, könnyen belátható hogy van vesém, májam, gyomrom és egy csomó egyéb szervem, melyből hagyományosan pörköltöt főz  magyar, mozgok, beszélek, szén-dioxidot lélegzek ki, jövöra majd fotoszintetizálok is, ha meglesz hozzá a diplomám.

A civilség sem bonyolult persze, naná hogy civil vagyok, elvégre nem vagyok katona, tűzoltó vagy vadakat terekő juhász, sőt színész sem (mert valamiért mindig ilyeeneket mondanak közepesen ismert színészek, hogy nem, a párom nem szakmabeli, ő civil), egyszóval civil szervezet vagyyok, a háttérhatalom szolgálatában álló hím organizmus, így aztán engem is támad a kormány, személyemben mintegy, nyilván ezért vagyok náthás is.

Elítélem a rezsicsökkentést (most pláne, piaci alapon olcsóbb lenne az energia a hatóságilag megszabott árnál), nekem nem fáj Trianon, minden hónapban várom a csekket Sorostól (csak nem jön, ha meg igen, akkor nekem kellene fizetni) és titokban Hitler-bajuszt rajzolok a fideszkádéenpés plakátokra, kivéve ha nő van rajta, akkor dalísat. Alávaló egy szemétláda vagyok, na.

Ehhez képest igen meglepődtem, mikor ma értesültem róla, hogy megszűnik a heti hetes. Mert hát gondolta a fene, hogy eddig bírta, ez az a műsor ami már tíz éve is szánalmas volt, de most hogy megszűnik, belenéztem egy-két közelmúltbeli adásba, és határozottan állítom, hogy szánalmasból borzalmasba ment át, eljutott a hajdúsztívi mélységekbe, szó szerint, hisz a róla elnevezett hajdúsztív is benne ripacskodott, sérelmünkre. Meg az a para-kovács aki régen olyan jókat írt, mára meg tényleg ő lett a szegény ember hajós andrása, bár már nem tudom ez utóbbit ki mondta.

Viszont nem baj hogy vége, nekem pláne nem, én úgy nyolc évvel ezelőttre tettem volna az idejét, ha fegyvert szegeznek a homlokomnak egy kvízműsorban, plusz van másik, már párszor belenztem a hírtévés hetihetesbe amit szabadfogásnak hívnak, és legalább szórakoztató. Ott ugyanis nem az van hogy fajkasháziteddi elmeséli hogyan találkozott az albán királlyal Bayeruthban (ejtsd: baajajjth) a többiek meg alszanak, amúgy mindig mindenki egyetért mindenkivel, hanem hogy a puzsér nevű felháborodásügyi népbiztos önfeledten üvöltözik egy gójmotorossal, aminek határozottan nagyobb a szórkoztató-faktora. Abból persze, hogy nem csak azonos véleményűeket ültetnek össze, lesz az egésznek valami sajátos autodfé-hangulata, de hát az ilyesfajta méciacirkuszokok helyettesítik (legalább is részben) a nyilvános kivégzéseket, és hát még mindig jobb ezt a verbális iszapbirkózást nézni, mint mondjuk egy tetszőleges politikai nagygyűlést, vagy a békemenet élő közvetítést, mely unalmában leonyid brezsnyes temetésével vetekedhet, pedig azt még bírtuk is, mert aznap nem volt tanítás...

A hetihetesről meg azt olvastam, hogy eddig pont 108 vendége volt összesen, és bár még lesz pár adás idén, szerintem itt kellene abbahagyni, a 108  legtöbb hindu szerint szent szám, és mit ilyen szerencsét hoz. Úgyhogy én mint civil szervezet és a háttérhatalom fizetetlen ügynöke ezúttal sem fogok tiltakozni, persze van az a pénz.

Korán kellés

A délutános műszak előnye, hogy addig alhatom ameddig csak akarok, de ma hajnali hétkor keltem, mert időpontom van orvoshoz, kilencre, persze a város másik felére, de legalább használható busz sincs, én meg egyre kevésbé látok ki a takonyból.
Persze akkora hős vagyok, hogy elvonszolom odáig földi maradványaim, bár a tükörből egy elég ijesztő zombi néz visza, valahol félúton  Freddie Krueger és Kibédy Ervin között, utóbbira a hangom is kezd hasonlítani. Közben meg nem lehetek igazán beteg mert borul a munkarend, úgyhogy vitaminokkal meg kamillateával tartom karban magam, a kamilla amúgy is univerzális szer, kellő töménységben valószínűleg a leprát is gyógyitja.
Én meg csak kissé meg vagyok fázva.

Az ördög maga

A reggeli kukoricapehely mellé már nem kellett a kávé, jött ez a remek hvg-cikk, amitől felébredt bennem a szociológus, és erős bazmegelésbe kezdett.

Van ugye ez a századvég nevű (amúgy szépemlékű de hányingerkeltő jelenű) alkalmazott „tudományos“ műhely, mely az utóbbi években addott nekünk (hisz közpénzből készült) egy adag kamutanulmányt milliárdokért meg egy géfodorgábort, a társadalomtudományok Gollamját, és kábé ennyi, nem mintha ennyiből nem lehetne már épp elegem.

És persze rendszeresen szállítanak ilyen „közvéleménykutatásokat“, amik már nem is akarják a szakmaiság látszatát kelteni, szimpla benyalások a kormánynak, plusz hivatkozási alapok a rezsiszilárdi kirohanásokhoz, bár rezsiszilárd maga pont képtelen egy összetett mondat megfogalmazására, mármint olyanéra, aminek van valami közel koherens tartalma.

Jelen „vizsgálatukkal“ kimutatták hogy a magyar emberek (régebben keményen dolgozó kisemberek, még régebben polgárok) 61%-ának negatív véleménye van Soros Györgyről, míg csak 14%-a kedveli.

Egy ilyen eredmény nyilvánvalóan egetverő baromság, hisz a magyar zemberek elsöprő többsége számára Soros egy mesebeli figura, jellemzően félúton a hétfejű sárkány és a gonosz mostoha között, ennyi erővel Voldemort nagyúrról is kérdezhettek volna, bár róla azóta kiderült hogy fideszes képviselő. Nekem például nincs véleményem róla úgy általában, azt láttam/látom hogy az emúlt évtizedekben mi mindent tett az alapítványa Magyarországon és nekem az tetszik, meg fontosnak gondolom, de például fogalmam sincs róla milyen üzletember, ott mennyire etikuan viselkedik vagy mondjuk milyen a magánéletében, igaz ez utóbbi nem is érdekel. Vagyis nincs az a közvéleménykutatásnak álcázott ócska kormánypropaganda ami belőlem ki tudna sajtolni egy általánosított véleményt róla, mert olyanom nincs.

Pedig az őszinte, tálib elszántsággal gyűlölködő orbán-szekta tagjaival ellentétben én legalább olvastam egy könyvét (a nyitott társadalomról amúgy, de az orbán-tálibok számára ez olyan mint egy középkori inkvizítornak a sátánizmus), avagy összességében a véleményem inkább pozitív lenne.

De a szektatagoknak Soros csak egy név, egy fénykép szobájuk falán, egy szimbóluma annak amit gyűlölni akarnak íly módon nekik nem véleményük van róla csak zsigeri reakciójuk, ők csak egy feketemisén bírják elképzelni, amint áldozati csecsemők vérét issza sátáni kacajjal kísérve. (Hogy ivás közben hogy kacag azt ne részletezzük, ettől sátáni.)

A nem szektatagok meg csak annyit érzékelnek hogy bazi régen megy már ez a sorosozás, és ugye nem zörög a paraszt, estébé. Annyit tudnak róla hogyvan és szidni szokták, tehát biztos valami nincs rendben benne, pláne mert gazdag, hisz akkor biztos van pár mocskos részlet a múltjában, így megy ez.

Az már csak hab a tortán, hogy a századvéges pubik a sugalmazó kérdéseikből azt a következtetést is levonták, hogy a magyarok elutasítják a „soft power“ gyakorlatát, mintha néhány társadalomtudóson és habonyárpádon kívül bárkinek is lenne gőze nemhogy e fogalom jelentéséről, de egyáltalán a létezéséről.

Persze lehet hogy nekik van igazuk, a magyar emberek kivétel nélkül közéletileg tájékozott, politikailag tudatos, ízlésükben fradista öntudatos dolgozók, a Párt elképzelésének és iránymutatásának megfelelően, és egyöntetűen elutasítják a nemzetközi imperializmus aknamunkáját, egyúttal kiállnak Pártunk és Kormányunk, egyszersmind a pártvezér és kancellár határozott, nemzeti- keresztyén politikája mellett, szeretve és támogatva azt.

Ez esetben viszont én emigrálok, vagy illegalitásba vonulok. Bár gyanús, hogy mégis a századvéges társadalomkutatókkal van a gond.

Hullajó: hózik

Eszembe jutott ma, hogy egyre régebben volt a karácsony, nekem meg még mindig megvan a karácsonyfa (mind a három), miközben a kuka mellett gyűlnek a kidobott fenyők. Vagy fenyvek? Mindegy, ezek itt fémből és műanyag-hulladékból lettek Kínában, úgyhogy maradhatnának bármeddig,  mert végül is karácsonyfát bámulni jó, sokkal jobb mint a porszívózás, mert szebbek mint a rezsicsökkentés és a direktmarkeing együttvéve.

Ezzel együtt úgy hánytam meg magamban, hogy még egy hétig maradhatnak, avagy jövő hét végén szétkapom őket, egyfelől mert négy héttel karácsony után ez már indokolt, másfelől meg jön a születésnapom, ami már egy másik ünnepkör, más népszokásokkal. (A legfontosabb népszokás ez ügyben egyébként a puncstorta.) Nade karácsonyfa: nyilván vannak számosan akiknél egész évben van, mert kedvelik ezt a legitim giccset, és hát én is így vagyok vele, de mégis furának érezném nyáron a obdzsektet, kell az a tizenegy hónap mikor nincs, hogy ha jön a korán sötétedés, latyakban átkozódás und a bejgli, akkor kell a hangulathoz, meg lehet várni. Apropó, ma ettem meg az utolsó két szelet bejglit, ez is jelzi a következő ünnepkör közeledtét.

Ugyanakkor ma esett, pontosabban most is esik a tél első hava (vagy hója? mindegy, amelyik zik-zik), azt meg a legjobb az ablakból bámulni a karácsonyfa mellől. Plusz van még szaloncukor is, már nem sok, de csak a hangulatért.

Szombatti Zenne Gyedike

A péntek tizenharmadika egyesek szerint valami régi babona, mondjuk a Jézus-történetből vagy a templomos lovagoktól, a valóság ezzel szemben az, hogy a péntek tizenharmadikát az 1960-as években találta ki a SzíJáJé, hogy több kokakólát adhasson el az ájbíem, mert a dezinformációk szerint a fokhagymás biblia és a szenteltvízbe áztatott ezüst pisztolygolyó mellett a kokakóla véd meg a legjobban a péntek tizenharmadikától. Vagyis kellett valami jó ürügy, hogy az úri közönség betojhasson, közvetlenül fogyasztásra ösztönzött állapotba kerülhessen.

Ha ugyanis nem készülünk fel rendesen, szörnyű dolgok eshetnek meg velünk, persze csak a SzíJáJé szerint: összecseréljük a pirosarany tubusát a technokoléval (így nem tudjuk majd szétszedni  szendvicset, hogy kidobjuk belőle a fonnyadt salátát); a lift a második emelet helyett Hajdúszoboszlóra visz minket; a telefonunkon váratlanul hellokittys háttérkép és csengőhang jelenik meg, amit képtelenség törölni; egy közeli munkatársunkról kiderül hogy vámpír, de nem a szexi bredpittes, hanem az alkonyatos, kókadt tinédzseres változatból; esetleg eljön a világvége, de valamiért csak a mi utcánkba, és oda is busszal.

Ez persze tényleg csak ócska ijesztegetés, a péntek tizenharmadika pont olyan nap mint a többi, csak jobb mint a hétfőtől-csütörtökig tizenharmadika, hisz jön a hétvége. Így aztán ma sem érhet minket semmi különösebb balszerencse (a szokásos balszerencse persze működik, business as usual), különösen ha felkelés után kokakókát köpünk hátra háromszor a bal vállunk fölött, és kerüljük a fekete macskákat, ők meg a bármilyen színű kutyákat. Hisz nem vagyunk babonásak, a 13-as buszra is csak azért nem szállunk, mert pont ma tényleg nincs arra dolgunk.

(Használ még az Akidam Rahnezit Ketnép mágikus formula ismételgetése, pláne mert ez amúgy babonaság ellen is jó!)

Vegyes, vágatlan

Visszakapcsolok író módba, az utóbbi időben blogírás helyett podcasteket hallgattam, de semmi para, olyat nem akarok csinálni, megijedek a saját hangomtól is (fura, mint mindenkiek a sajátja, de az enyém idegesítő is), viszont nem akartam magamról írni, nem is volt mit, kellett a fenének az egotrip.

Mivel délutános vagyok, kissé amúgy is átrendeződött a napi programom, délelőtt bambulok, délután dolgozok, éjjel alszom. Meg néha veszek zsömlét, de csak ha lehet kapni.

A délutános műszak egyébként már nem jön be annyira, az jó hogy nem órára kelek, hanem arra hogy ideje kivonszolni földi maradványaim a vécére, de utána a délelőtt hülyén telik. Máskor az ember felkel, elrohan dolgozni, avagy először letudja a napi melót, és aztán pihenhet. Most viszont órákat töltök még itthon ébren, olvasok (néha írok) tévézek, bélyegezek (nem úgy, tényleg gyűjtő vagyok), de félsszemmel mindig az órát lesem, hogy akkor még van három órám indulásig, még két órám, még fél órám, még kibaszott tíz perc de már kabátban ülök... Nem véletlen, hogy gyakorlatilag senki sem szeretné előre tudni a halála időpontját (pont elég a tudat, hogy nekem már a B-oldal megy), ki akar húsz évig visszaszámolni?

És pont ez van a délutános melóval is, az egész délelőtt egy visszaszámlálás, mértékkel lazulás szolid óra-frásszal. Este meg álmos leszek hamar, pedig talán az lenne a matek, hogy délben kelek, egy után indulok otthonról, de hajnali ötkor fekszem le, és meglenne a munka/szabadidő dinamika optimuma (már megint hogy beszélek?), kutya már nincs sajnos, a leghülyébb időrendet is megengedhetném magamnak.

És akkor ugorgyunk, tényleg nem kell az egotrip, mert az elmúlt kép napban (némi kihagyás után) elkezdtem politikai híreket fogyasztani (kifogytam a stand-up comedy mp3-akból), és persze percek kérdése volt, hogy valamin felbaszódjon bennem az ideg, bocs, ez az egyik kedvenc prosztó trágárságom, a másik hogy szókimondó módon főfaszoknak nevezek főfaszokat, szóval jön szembe rezsiszilárd a fideszes vágóhídról, és egy latin szerető meg Einstein szerelemgyerekére emlékeztető módon azt mondja, hogy ők csak kiszorítanák már az ilyen emberi jogi szervezeteket mint a tasz vagy a Helsinki Bizottság, a végén még kiderítik, hol épülnek majd a koncentrációs táborok. Az meg ugye kell a fenének, már lepapírozták hozzá a közbeszerzést is. De ez tényleg undorító, politika off.

Mert én itt közben (este tizenegykor, csak a jegyzőkönyv kedvéért) meleg vacsorát állítok elő, és épp sütőport keretem. Egy bontott sütőport (bontatlan van még húsz zacskó), mert egy adag elég több adag lepényhez, de a múltkor kilenc forint volt darabja a teszkóban, vettem húszat, kevesebbet kínosnak éreztem volna, ez így másfél évre elég, csak közben ne jöjjön hozzám a TEK, hogy mik is azok a kis tasakok fehér porral a rumaroma mögött?

De hasonlóan vagyok a zsemlemorzsával is, egy ideje nem dobok ki száraz zsemlét, kicsit szárítom még, ledarálom és megy egy jól zárható üvegbe. Üvegekbe... Ha valakinek kell, tudok küldeni, kis skótkockás bizbaszt ne teszek az üvegbe, de nálam valahogy nem fogy. Nincs szívem kidobni a szikkadó kiflit, takarékos vagyok de lusta is, így aztán megveszem a spárban a panírozott-fagyasztott karfiolt, de zsemlemorzsára tényleg nem  költök.

Rezsicsökkentés, hogy végleg rapszodikus legyek mára...

Spór

Kezdhetek spórolni. Petra ma 29 éves, viszont a kerek szülinapokra jár az angliai út ajándéknak. Mikor 20 volt, ezt kapta tőlem, mikor én negyven szintén. Szóval jövőre én jövök, de az utána következő alkalmat nem  siettettném, az nekem lesz az ötvenedik, de az bármiből sok, plusz hol van az még, lehet eső, lehet hó, valaki feltalálhatja a hallhatatlanságot vagy jönnek a dalekek és kiirtanak mindenkit, nekem mindkettő jó ötlet nem megöregedni....

Menteget

Bocsánat a hallgatásért, de a bejglikóma plusz szaloncukor-attak ellustít, meg a túlóra. És ehhez jön hozzá, hogy holnap lapzárta, én meg semmi érdemlegeset nem bírok összehozni a zsivány egyesről, leszámítva, hogy A halál ötven órája jobb háborús film, ez meg a legjobb sztárvórz a Dzsedi óta...

Ja és a Zsiványt azt a Corvinban láttam, mert a két ünnep között (emberek! miafaszom az ünnep a sziveszterben??? Komolyan!!!) voltunk Pesten, én meg utólag szégyellem magam, hogy nem hívtam a Marist, de jófej akartam lenni, gondoltam elég terhes már, de bánom, nálam fittebb és vidámabb posztot rakott ki, mindegy már, jövőre két goodfoodot kap, vagy nyolcat, sok teával....Jóváteszem, na.