A Főgonosz legújabb aljas tervei

De tényleg minek? Mármint a zorigóra, ahova csak szörnyülködni járok. Mondjuk lehet, hogy pont ezért, ma még egy árva horrort sem néztem, pedig mostanában muszáj valamivel ellensúlyoznom az odakint tomboló nyári verőfényt. Azt én nem szeretem. A jó idő a borús idő, mikor nem esik, de közben nem olvad le a felem a rohadt Naptól. Szóval ha nincs horror, jöhet egy, a politikai propaganda és a celebcsöcsök tematikája mentén szerkesztett szennylap, ebben a műfajban pedig eleve verhetetlen a zorigó. (Most majdnem hozzátettem, hogy angolul meg a Daily Mail, de az ő szennyfaktoruk sem éri el hazai termesztésű aljassággyűjteményét.)

Mai főcímük a főoldalon igencsak sikerült munka:

 „Karácsony Gergely követi a brüsszeli utasításokat: azt akarja, hogy a budapestiek éljenek rosszabbul“

Hát igen, ilyen ez a húsvétról elnevezett főpolgárjenő. Fölhívja Mr. (vagy Herr?) Brüsszelt, hogy mázeltov elvtárs, mik a heti direktívák? Mire Brüsszel (amúgy strasbourgi lakos, de Off-shore szigeteki állampolgár) közli, hogy csak ugyanaz, mint az elmúlt hetekben, sanyargatnia kell a budapestieket, de különös kegyetlenséggel ám! 

Hm, kezdjük mondjuk azzal elvtárs - morfondírozik el Brüsszel - hogy ezentúl hamarabb kacsoltatod le a díszkivilágítást. Semmivel sem lehet jobban ezeknek a senkiháziaknak a lelkébe tiporni, minthogy éjjel kettőkor már nem gyönyörködhetnek részegen a Citadella zászlórúdjában, mer' amúgy sötét van. Márpedig mi, sötétben bujkáló ellenforradalmárok épp ezt szeretjük, a hülye nép meg utálja, szóval lesz nagy sanyar ebből a gatásból. Sőt, lehet (mondom, csak tegyük föl), hogy nem kell huszonöt fokra fűteni a sok panelprolit télen, 23 fokban majd jól megdöglenek mind, mi meg eladhassuk kilóra a panelokat. (Vagy hogy szokástok ragzani, nem mindig beszélek magyart jól.) És akkor lesz majd fogaknak hullatása és könnyeknek csikorgatása.

Mert ilyenek mond ez a Brüsszel. Mit mond, utasít! Karácsony meg túl is teljesíti a parancsokat, ő ugyanis nem csak úgy generálisan gyűlöli, az őt amúgy megválasztó budapestieket, hanem külön az autósokat is, akiket parkolásai zónákkal terrorizál. Aztán majd magyarázkodhat, mikor az autósok tömegesen lesznek öngyilkosok a villamosokon, ahol ugye csak azért utaznak, mert nincs hol parkolni, ami kizárólag a főpolgár mesteri hibája, akarom mondani ördögi terve, pontosabban szólva annak szándéka. Vagy eredménye? Mindegy is, a lényeg, hogy kibaszott sötét egy alak ez a Karácsony, már akkor sem őszinte mikor levegőt vesz, de Brüsszelnek bármit megtenne, csak hogy csakazértis legyen végre.

Terrorral a békéért!

Az dicsőségtelen orosz vörös hadsereg már megint egy civilekkel teli plázát rakétázott széjjel, mert vagy annyira bénák, hogy a közeli vasútállomás helyett ezt találták el (ez esetben csúzlit sem lenne szabad a kezükbe adni), vagy direkt rámentek a bevásárlóközpontra, ez esetben viszont tömeggyilkos terroristák, avagy nettó háborús bűnösök. Mondjuk szerintem az utóbbi verzió a valószínű, hisz lőttek már szét színházat, óvodát vagy épp szülőotthont is, a számtalan lakótelepi házról nem is beszélve, amiket ugye még vodkaközi állapotban is nehéz ukrán katonai támaszpontoknak nézni.

A fentebb linkelt Azonnali cikk után az azonnal be is indultak a putyinista trollok, miszerint a.) nem is igaz az egész, csak sima deepfake, CGI, meg ilyenek; b.) vagy az ukránok lövik saját magukat, hogy aztán rákenjék a gáláns és lovagias megszállókra, illetve; c.) persze hogy szétlőtték a kurva plázát, mert az a nyugatimádók gyülekezőhele, plusz az ukrán hadsereg ilyen helyeken dugdossa az amerikaiktól kapott nehézfegyverzetét. Azaz az utolsó változat szerint egy pláza (kórház, iskola etc.) igen is katonai célpont, és egy háborúban teljesen legitim ezeket szarrá lőni. (Ja, hogy háború sem lenne, ha az orosz elvtársaknak nem tetszett volna odalátogatni tankokkal? Jelentéktelen mellékkörülmény.)

Odaát nyilván ez a halottakkal és sebesültekkel szegélyezett barbárság az igazán riasztó, persze innen nézve is, de itt még külön le lehet dermedni azokon az egyujjas agyú szemétládákon, akik még mindig ott tartanak, hogy az ukránok nácik, a pszichopata diktátor meg a nácitlanítás jegyében ágyúkkal védi tőlük a kereszténységet, a civilizációt, meg a pántlikás lófaszt. Úgyhogy ennek jegyében gyújtják rá a náci plázát a sok náci anyukára, akik a náci gyerekeikkel pont ott grasszálnak, nyilván a Soros-terv részeként, amit a New York-Tel-Aviv tengely origójából, Brüsszelből mosnak az agyukba nekik. e most aztán jól megadta nekik a felszabadító vérvörös hadsereg, mert hát igen, a békaharc az áldozatokkal jár!

Ahol fát vágnak, ott... (azonnali.hu)

A majonéz-irritabilitás

Egy atlantai szendvicsezőben egy idegállapotba került vendég rálőtt az alkalmazottakra, mert túl sok volt a szendvicsében a majonéz. Egy halott, egy sebesült a first world problem tematika nagyobb dicsőségére. Igazából nem tudom, hogy Georgiában (ami nem, ez esetben nem Grúzia, bármekkora divat is így hívni mifelénk mostanság) milyenek a fegyvertartási szabályok, de eléggé déli állam ahhoz, hogy ne gondoljam túl szigorúnak azokat. Elvégre Texasban is kábé annyira bonyolult egy pisztolyt venni, mint egy csomag rágót. Aminél legalább nem áll fenn a veszély, hogy túl sok benne a majonéz. Viszont ráguglizva kiderül, hogy Georgiában van olyan kisváros (a mi fogalmaink szerint falu), ahol minden háztartásban kötelező fegyvert tartani, mer' nincs helyi rendőr. Szóval...

Az eufemisztikusan incidensnek hívott ámokfutás amúgy egy Subway-ben történt, ami önmagában is összezavarhatja az embert. Mert a hülye amerikaiak subway-nek hívják a metrót, és underground-nak az aluljárót (ahol nincs metró, csak gyalog), szemben azzal a helyes és logikus angol hozzáállással, hogy az underground az metró, a subway meg aluljáró, de a jenkiknek elég egy óceánnyi távolság, és már keverik a szazont a fezonnal. Vagy mi.

És akkor erre jön még a majonéz-probléma, amit személy szerint nem értek, szerintem egy szendvicsben egyszerűen nem lehet túl sok majonéz, de van akiben felbaszódik tőle az ideg. Na, ilyenkor jönne jól, ha a sarki boltban legfeljebb vízipisztolyt lehetne venni igazi helyett, elvégre mégis csak jobb egy vizes (sőt, akár egy levizelt) alkalmazott, mint egy halott.

allergia.cafeblog.hu

Zümmedék

A férfi a méh ellen című izé egy nehezen meghatározható micsoda, de legalább unalmas. De hogy a meghatározatlanságánál kezdjem, ez egy majdnem egyszereplős (plusz egy animált rovar) film, mit valami érthetetlen oknál fogva 9-10 perces "epizódokra szeleteltek fel", azaz ahány rész (összesen kilenc) annyi poén, amire felfűzik Rowan Atkinson jól bejáratott bénázásait. Mert  ez egy afféle Mr. Bean mozgókép, leszámítva hogy hősünk (ki ez esetben Trevor) elég sokat fecseg, plusz van neki magánélete, bár - mivel béna - kudarcos az is. Szóval ő a csúnyán öregedő elvált pasi, érzelmeskedő kamaszlánnyal, aki végre talál egy állást, housesitter lesz Gazdag Sznobék házában, amíg azok valami medence partján koktéloznak, és hívják mindezt nyaralásnak. Arra a pár napra meg ő őrzi a kurva modern és überokos házat, ami annyira rideg, hogy azt már-már skandináv letisztultságnak kellene hívni.

De ő nem vigyáz a házra, hanem több mint 100 percen át egy méhet hajkurász, mely ténykedés közben viszont aprólékos gondossággal teszi tönkre (bontja le, gyújtja fel) a gondjaira bízott lakóingatlant. És részben a járműparkot.

És nem, sajnos nem vicces, pontosabban nem eléggé. Az egész valóban valami Bean-utánérzés, mintha a pasi nem is tudna már mást (pedig biztosan de), és hát egy filmnyi időt azzal tölteni, hogy egy darab pasi csetlik-botlik egy üres házban, ahol a méhen kívüli egyetlen társaság egy fosós kutya, nos ez húsz perc után már szimplán csak fárasztó (Méhen kívüli? Miket le nem írok...)

Tényleg monokomédia akar ez lenni (ha már van olyan, hogy monodráma), Atkinsonon kívül mindenki csak fél percekre feltűnő mellékszereplő, ő viszont egyedül már nem töltik ki a monitort. A Mr. Bean esetén ez még ment, de mikor nem nyolc-tíz perces szkeccseket csinál, hanem száztíz percet egyben (amit csak próbálnak szkeccseknek álcázni, de szólok, nem jön be), akkor lapos lesz, kiszámítható, és ettől aztán unalmas.

Szóval érdemes megnézni belőle egy fél órát, és akkor már mindent láttunk, igaz annak egy részét is Bab úr korábbi kalandjaiban. Szóval lehet, hogy fél órát sem ér meg az egész, hacsak valakinek nincs különösen szar délutánja, amikor már úgyis minden mindegy.

Nevek, napok, kevertek

Ma van az évfordulója, hogy 170 év múlva lesz ezer éve, hogy szentté avatták I. László magyar királyt, akit arról a pesti kórházról neveztek el. Ennek örömére nekem is ma van a névnapom, igen Bársonykának hívnak. Eredetileg persze nem, de csináltattam magamnak ilyen rendszámot és lakcímkártyát, amitől aztán belegyógyult az identitásomba a bársonykaság, azóta hímes mezőkön bégetek, színes gombolyagokkal játszok, szelíd vagyok és szeretni való, az kurvaélet!

A névnapnak egyébként az a jelentősége, hogy nincs neki. Régebben még alkalom lehetett a haverokkal való berúgásra, a huszadik századi irodalom is számos ilyen esetet jegyez fel, de manapság mindenki akkor rúg be, amikor csak, így aztán felesleges külön alkalmat keresni, pláne ha a sarkon amúgy is olcsóbb a kristály, mint a vodka.

Az embereknek amúgy sincs közük azokhoz a kaotikus naptárba kanonizált szentekhez, akikről el vannak nevezve, bár egyszer ismertem egy Ferencet, aki - a vonatkozó assisi pasihoz hasonlóan szintén - szerette az állatokat, csak ő főleg rántva, krumplival. De speciel Szent Bársonykáról azt se tudom, fiú vagy-e vagy lány, azt meg pláne nem, hogy hol szenteskedett a mikor.

De mondom, nincs közöm hozzá, ennyi erővel hívhatnának akár Lászlónak is, akkor se leszek egy királlyá váló rablólovag.

Alma a fájásról

Fiona Apple zenéje nagyon nem az én műfajom, mert indokolatlan ritkán szokott torzított gitárra hörögni (igazából talán soha), egyáltalán nem ugrál nagyokat, miközben a háttérben valaki gyorsan trombitál, és nem hirdet forradalmat a semmi ellen is. Viszont rémesen hasonlít valakire, csak nem tudom kire, meg olyan kellemesen intellektuálisan prüntyögő dalai vannak, néhol azért karcosabb szövegekkel, szóval összességében nem rossz, valahogy rendszeresen vannak kedvenc énekesnőim ebből a zsánerből. (Lásd: Alanis Morisette)

Amúgy '77-es évjárat, szóval lényegében az én generációm, New York szülötte, meg egy ottani művészcsaládé, párszoros Grammy-díjas, eléggé antiszociális (hát ja, 12 évesen megerőszakolták, ez után én sem lennék az a kifejezett kapcsolatfüggő, nem minta egyébként), kár hogy nem punkzenész.

De a reggeli tea mellé pont jól esik, pláne mert a kávém elfogyott. Pedig az alábbi dal pont nem a pozitív napindításra való (azaz nekem épp megfelel), ez talán az egyik megerőszakolásos-feldolgozós darab, amennyiben arra biztatja  a másikat, hogy fuss el tőlem bébi, de amilyen gyorsan csak tudsz. Persze akarok én tudni reggel hatkor angolul?

Házmestertempó

Kövér Bajusz parlamenti házmester és tankönyvi paranoid egynéhány dékás képviselőnek lecsípett a fizetéséből, miszerint túl sok szavazáson nem vettek részt. Mintha nem tudná (tudja persze, csak kurvára nem érdekli), hogy egy ellenzéki - vagy akár kormánypárti - képviselő részéről a nem szavazás is lehet pont olyan politikai véleménynyilvánítás, mint a valamire szavazás. A bojkott vagy az obstrukció lehet hogy nem igazán elegáns eszközök, de ettől még legitimek pláne ha az ellenzéknek a házmester úr szerint amúgy is a sarokban szipogva kellene kussolnia, és néha megszavazni az aktuális főpárti aljasságokat. Lássuk be, ebben a miliőben azért nem sok eszköze marad egy ellenzékinek, már nem a kar  a jakabpéteri értelemben vett krumpliszsákokkal bohóckodni.

De ha már az az indok, hogy nem végezték a munkájukat ("Há mémá' énsenem kapok fizetést, hanem megyek be!"), akkor azért lenne itt két megfontolni való:

- Egy parlamenti képviselő munkája kicsit több annál, mint hogy szavazáskor gombot nyom, mondhatni a nyomogatás valójában csak elenyésző része az egésznek, nem is a jéghegy csúcsa, hanem a jegesmedvekaka a jéghegy csúcsán. (Már ha a medvék oda, ugyebár...) Sőt, mivel a parlament maga egy cirkusz alakú valóságsó, immár jó ideje, ahol mindenki csak a nyilvánosságnak szerepel, és bármilyen érdemi vita legfeljebb a színfalak mögött lehetséges, pont az ottani performanasznak van kisebb jelentősége, pláne egy egyéni képviselő számára. Ezt nyilván tudja  a kövér nevű elmeroggyant is, csak úgyszintén nem érdekli.

- Ellenben nevezett bajszos házmester hivatalosan ugye egy "közjogi méltóság", miközben működése kezdete óta épp a méltóság az, ami fájdalmasan hiányzik az összes megnyilvánulásából. Van sértődöttség, pitiáner bosszúvágy, óvodás katonásdi (ahogy anno Novák Maris mondotta: pattog, mint kecskeszar a deszkán), ám ebből legfeljebb az agresszív kismalac viccbéli archetípusa rakható össze, de az meg csak méltóság nélkül működik. Mint a parlamenti házmesternél. Szóval ha ő, mint közjogi méltóság kapja a fizetését, akkor nyugodtan elmondható, hogy ő sem felel meg a munkaköri leírásának, azaz nem végzi el azt, amiért fizetjük, és akkor ez még csak a forma, a külsőség, a mögötte lévő tartalomba meg bele se gondoljunk, ez már egy pszichiáter dolga lenne.

De hát ő erre van tartva, utasítgat, büntet, be- és főleg leszól, mint a fideszesek jelentős része. Ahogy a haverjai a kormányban, igazából sokszor nem is ők a kormány, hanem inkább az ellenzék ellenzéke, ami azért elég szánalmas egy alapállás, de hát a pillanat uralása közben maximum ennyire telik nekik. Ennél többhöz a mohóságon és arrogancián túl már tehetség, no meg tudás is kellene, de az számukra csak valami bolsevista trükk.

Már az se lesz ingyen

Azt írja az újság, hogy nemsoká fizetni kell majd a plázavécékben. Még jó, hogy nem járok plázába, a legközelebbi felé menet is félúton van a Teszkó, és ott is van vécé, én oda járok! Ja, és nem fizetős, csak sorba kell állni ha épp beüt a hajléktalanszezon.

Mert igazából a fizetős plázavécével leginkább velük basznak ki, aki vásárolni megy oda, annak lesz aprója a fosodához is, de aki csak vécére menne be, az majd a környező bokrokba fárad át közszemérmet sérteni. Antihigiénés alapon. De bezzeg a légkondit az nem tekerik majd lejjebb, pedig mondjuk másfél-két fok eltéréssel már többet spórolnának plázáék, mint amennyit keresnek majd a klotyón. És egyáltalán, egy ilyen helyen mondjuk az alapszolgáltatások közé kell hogy tartozzon a vécé. Miként egy városban is, de például nálunk nem hogy ingyenes nyilvános vécék nincsenek (mint ahogy Londonban például vannak), de fizetősek sem.

És bárki járhat úgy, hogy halad a városban ködös céljai felé, és akkor nagyon kell, de speciel nincs nála készpénz, és akkor ő is mehet a bokor alá. (Egyszer pont Londonban jártunk úgy Petrával, hogy neki kellett nagyon, valahol Brixtonban, de pont nem találtunk ingyenes vécét, a metróállomáson sem. És akkor jött a közeli mekdoneldsz, bazi nagy sorral a női vécé előtt, úgyhogy becsempésztem a férfiszakaszba, még jó hogy nem jött közben más is.)

Én egyszer jártam úgy, hogy valami generális csőtörés volt a lépcsőházban, és egy esete elzárták a vizet, nagyjából másnap délutánig. Én meg reggel bedöntöttem az előre bekészített jeges kávém, és mentem a teszkóba vécére. De nem vettem semmit, csak hagytam ott nekik némi emléket a csatornarendszerben. Tényleg, miért is kellene fizetni az illetlen helyen, ha eleve nem hoznunk onnan, hanem viszünk oda? Valamit.

p.s. És mi lesz majd a pelenkázókkal? A mozgássérült vécékkel? Hogy akkor most lehet nekik ingyen parkolni, de a szarért-húgyért fizetni kell? (Na, csak nem jött össze, hogy a téma kapcsán ne írjam le az sz-betűset...)

Legyetek popsztárok!

Nem tudom, ki tudja, ki az aki régebben tudta, csak már nem, vagy ki az akit épp nagyon nem érdekel, de ma van a kábítószer-ellenes világnap. Ennek alkalmából mag nem fogok kokaint fogyasztani. (A vállalás súlyából levesz egy kicsit, hogy az elmúlt, kicsit több mint tizenhét és fél ezer napban sem fogyasztottam, de ami késett, az már elmúlt.)

Kávét azért iszom, hátha lesz tőle vérnyomásom, jól jön az majd nap közben, bár egyesek szerint a kávé is kábítószer, amennyiben belepiszkál az idegrendszerembe. Hát igen, de akkor kábítószer a gumibot, a pornó, a túrótorta és a hatalom is, ezek mind-mind az ember szinapszisait baszkurálják,  bár nem mindig a kellemesebbik irányba. Az igazi kábítószerek ezzel szemben  jelenben mindig kurva jók, a hosszú táv meg pont nem érdekli azt, aki épp magasra száll tőle. Gondolom ezért is illegális a legtöbb, a mindenkori hatalom mindig azon van, hogy a széles néptömegeknek ne legyen jó, a végén még nem fogják tudni, hol a helyük. (Jó, a pia meg cigi legális, pedig azok is igazi kemény drogok, csak hát van az az adóbevétel, amiért megéri a dögvészből üzletet csináltatni.)

Mert a kábítószer rossz. Azért rossz mert jó, és akkor is jó, ha egyébként nekünk rossz. Lenne. De mint az agyonkoptatott brit romkomban Billy Nighy előadta a tanácsát: "Gyerekek, ne vegyetek drogot! Legyetek popsztárok, és megkapjátok ingyen!"

És akkor ennek szellemében, a témába vágólag egy kis indie zene Észak-Karolinából:

Little Slam

Hétfőn kezdődik az idei wimbledoni tenisztorna, ami igazán érdekes lesz, mert kizárták az összes orosz és belorusz versenyzőt, így viszont nem járnak érte világranglista-pontok sem, azaz olyan mintha nem is lenne. Gazdag sportolók edzenek majd a végre teljes létszámú közönség előtt, mondhatnánk, hogy bemutatótornát tartanak, de igazából azt sem. Mert annak alapból az lenne  célja, hogy népszerűsítsék a sportágat,de azt a helyi fizető közönségnek pont nem kell. Így hát maradnak a nyilvános edzőmeccsek a tényleges Grand Slam torna helyett.

Viszont nyilvánvaló baromság bármilyen sportolók kizárása bárhonnan, csak azért, mert az állampolgárságuknak megfelelő országot épp egy pszichopata diktátor vezeti. Akárhogy is kormolnak az ügyben az angol szervezők, ez a kollektív bűnösség elvének gyakorlati alkalmazása, ami nem egyszerűen szar ügy, de egyenesen aljasság. (Annak hogy az állampolgárság alapján ítélnek, azért is van némi pikantériája, mert például a férfiak közt aktuális világranglista-vezető orosz Medvegvev például Monacóban él, és legfeljebb néha látogat haza.)

Anno, a jugoszláv polgárháború idején például kizárták az akkori, Milosevics-féle Kis-Jugoszlávia csapatát az olimpiáról, de a versenyzőket egyénileg nem. Azaz indulhattak, csak épp a NOB zászlaja alatt, ami egy béna kompromisszum volt, de legalább kompromisszum, nem ez a mostani fűnyíró-módszer.

Így viszont végre értem már, miért mondta azt az orosz állami tévében valami kormánypárti főfasz, hogy ha kitörne a harmadik világháború, részükről először is bombáznák Londont, aztán meglátnák, hogyan tovább. A Guruljov nevű hombárfejű, láthatóan a putyinizmus-alkoholizmus dialektikájának megvalósításán munkálkodó barom nyilván Wimbledonra gondolt, ami ugye Dél-Londonban található, szóval a világháború esetén érdemes észak felé elhagyni a várost.

De azért rendes volt  Gördüljev elvtárstól, hogy feltételes módot használt, vagyis azt mondta, "ha" kitör  világháború, nem pedig azt, hogy "amikor". Persze lehet, hogy az aznapi következő fél liter vodka után, már fogalmazgatta is a hadüzenetet.

Amerika halszagú

Pontosabban a Maine állambeli halászfalu, Szarfészek (nem így hívják, illetve csak az egyik főszereplő) halszagú, de az annyira, hogy rá lehet könyökölni. Az Átmenő forgalom (Blow the Man Down) című 2019-es műegész itt játszódik, történik, felsejlik és zajlik, a szokásos „kisvárosi titkok“ tematika mentén. Csak míg alapesetben ez egy Stephen King-regény lenne, itt inkább a Coen-fivérek, különösen a Fargo szellem idéződik meg, ha már felsejlés.

Az alaphelyzet az, hogy a két nagyon különböző, fiatal felnőtt nővérnek épp meghalt az anyja, rájuk hagyta a házat, a halboltot (mi mást?) meg ipari méretű adósságot. A csajok eltérőn dolgozzák fel az esetet, az egyik falfehér arccal aggódni kezd, hogy most mi lesz, a másik kocsmába megy, bár utólag egyik sem bizonyul gyümölcsöző stratégiának. A kocsmatündért például egy részeg állat megpróbálja megerőszakolni, mire ő tiszta önvédelemből torkon döfi valami kézreálló szigonnyal, de hát a helyi kultúra ugye.

És akkor jön a feminista fekete komédia, a nővérek végül is összezárnak, még szerencse, hogy a hullát könnyen eltüntetik, hisz a családi halbolt okán profin tudnak filézni, és bazi nagy hűtőládájuk van. Amibe korrektül bele tudják darabolni az elhunytat, hogy aztán a tengerbe vágják ládástul. (Ami persze nem biztos, hogy jó ötlet, ha már annyian halásznak a környéken...)

filmkatalogus.hu

És segítségük is akad, a kisvárosi öregasszony-trió személyében, akik a néhai anyukával még anno kötöttek egy afféle titkos szövetséget, amibe szép lassan beavatják a lányokat is. Na ja, egy ilyen helynek, valahol Isten háta mögött kettővel, ahol hideg van, hó és halál (meg halszag) saját törvényei vannak, amiket ráadásul a háttérben a nők hoznak meg, ha a már a pasik naphosszat csak halásznak, valamint halszagúak. És nem mellesleg, a fő háttérember a helyi bordélyház (hivatalosan panzió) madámja, ahogy azt egy ilyen helytől el is várjuk. Persze épp egy banya-palotaforradalom kezd kibontakozni ellene, részben mert sokat tud sokakról. (A lányok anyja is jó eséllyel kurválkodott kissé, illetve madámkodott, mikor még fiatal volt, kellett a pénz, és sok volt az átutazó matróz.)

Az egész sztori mögött ott vannak a múlt szokásosan sötét titkai (ha nem lennének sötétek, nyilván nem lennének titkok), halott prosti, torkon szúrt verőember, büdös szájú kispályás bandafőnök, lopott pénz, zsarolás, korrupt helyi zsaruk - komolyan, már az lenne a csoda, ha nem halottakkal lenne dekorálva a dramaturgia. Ha egy ilyen kisvárost meglátunk, már várjuk is a hulladékok hulláit, igazán csalódást keltő lenne, ha simán csak misére járnának két halászás között.

Az Átmenő forgalom tényleg fekete komédia, bár inkább fekete, mint komédia, de a hangulata tízből tízes, fura is, hogy nem angol és/vagy ír film, bár ott az ilyen tengerparti helyeken inkább fekete romantikus vígjátékok játszódnának, már ha létezik egyáltalán ez az alműfaj. (Ha nem, majd találja ki valaki, engem érdekelne.)

Rendőr vagyok, kérem szépen!

A pintérsándor alakú belügyminiszter szerint azért van egyre kevesebb rendőr, mert jól  megy a gazdaság. És ott, a reálszférában ugye közismerten örülnek a volt rendőröknek, hisz mondjuk aki korábban önbíráskodva gyanúsítottakat pofozott meg, abból elve remek HR-es lehet, a húszezresért gyorshajtás elnéző közlekedésiből mondjuk pénzügyes, és ismerve az általános rendőri nyelvhasználatot, bárkiből lehet irodalomtudós/nyelvész, aki korábban a testület állományában foganatosított szolgálatteljesítést.

Szóval ezzel még nincs is semmi gond, de mi az hogy jól megy a gazdaság? Ez megint valami felcsútista újbeszél? Mert azt különösebben senkinek sem kell magyarázni, hogy amúgy nyakig ér a szar. (Csak hogy gusztustalan is lehessek érintőlegesen: lassan vagy belefulladunk, vagy lenyeljük, de már nem tudjuk, melyik a rosszabb.)

Mondjuk azt el bírom képzelni, hogy Pintér nertársnak jól megy, az ismerőseinek is jól megy, elvégre bemegy a kormányülésre, és ott csupa elégedett embert lát, drága öltönyökben, sőt lehet hogy direkt örül a drága eurónak is, feltéve hogy abban tartja a szerény kis megtakarításait, és hát gondolom abban. A benzinárat meg például lazán leszarja, az ő fogyasztását az adófizetők állják, fájjon az ő fejük miatta.

Az ő feje láthatóan nem csak a rendőrség miatt nem fáj, pedig a belinkelt cikk szerint ő a mai napig is rendőrnek tartja magát (mondjuk egy polgári demokráciában innentől kéne kirúgni a francba a minisztériuma éléről), de majd fél kézzel megoldja az oktatás és az egészségügy dolgait is, csak elég határozottan kell kiadni a parancsot, hogy kuss legyen! Mert amiről nem beszélünk az nincs, amit mondunk az nettó baromság, lassan már akkor is hazudunk ha kérdezünk, és hívjuk mindezt "politikai kormányzásnak" - valami ilyesmi lehet a mögöttese. Sérelmünkre.

papaigabor.wordpress.com

Anyagüzem

Affene, már megint tovább korlátozzák a benzinet. Eddig csak az árát, pedig szerintem mindenkinek szabadnak kéne lennie annyiért venni, amennyiért csak akarja (elvégre hogy mulasson egy magyar úr, ha már az anyagüzem töltőkútnál sem?), most meg már a mennyiségét is. Hogy ötven liternél nem lehet egyszerre többet venni kannába, de csak ha van rajta magyar rendszám. (Az ilyen betű-betű-szám-szám, sokféleképpen, a lényeg hogy hatóságilag legyen, mint az árak.)

Ehhez képest én épp most akartam venni úgy hatvan litert, nem mintha lenne rá pénzem, de van egy eladó vesém, meg nem mintha szükségem lenne rá, csak szeretem.

Én azt úgy szoktam csinálni, hogy adok hozzá kicsi cukrot és kávéaromával ütöm föl, aztán meg flambírozom. Meglepőnek tűnhetik, de a benzinet elég könnyű flambírozni, csak aztán kiabál az emberrel a közös képviselő. De mit csináljak, hiába van itthon gáz a vezetékben, az nem olyan jó kávésan, mondjuk vaníliás pudingporral még nem próbáltam. No meg a flambírozott,enyhén karamellás beütésű benzin az nem olyan, hogy elmegy vele az elektromos autó is, és ugye visszafelé is ugyanez, hogy áramból csak egész szar koktélokat lehet keverni, mert ráz. 

Az meg csak a martininál jó, de elfogyott az olívabogyó, az olajból ugyan próbáltam visszaalakítani, de napraforgó lett belőle, én viszont nem járok fodbalmeccset tekinteni, szóval részemről nem szotyiz. Akó' már inkább egy hordó napraforgó, állítólag azzal is elmegy a kocsi, de csak ha gázolajos a dízele. Utána meg lehet krumplit sütni bele.

Ráadásul az se olcsóbb, mint a benzinek, és pofátlanul nem is drágább, szóval várom a csirkefarháttal hajtott biciklit, már csak a fékbovdeneket kell visszalopnom valamelyik szomszédtól, csak nem tudom melyiktől. De gyorsan, mielőtt a farhátat is ötven literben korlátozzák. Mert akkor át kell állni a lóerő meghajtásra.

(És milyen remekül betartottam a saját nyelvtani szabályomat, miszerint farháttal nem kezdünk mondatot!)

A szódás lova(gja)

Számomra most derült csak, hogy létezik egy szervezet, mely azt a hangzatos nevet viseli, hogy "A Magyarországi Szikvízkészítők Jedlik Ányos Lovagrendje". Lovagrendje??? Azért ezt nem enyhe túlzásnak érzem, én már az ilyen bor- meg pálinkalovagokon is röhögök, kábé annyira hangzik szakszerűen a lovagoskodás, mint a több országban is hivatalosan bejegyzett Jedi-egyház. Pedig azok még igazi kitalált lovagok voltak, izé, vannak lenni.

Persze lehetne az egész egy fricska is, mondjuk a "Veri, mint szódás a lovát" mondásra rímeltetve, itt a szódás lovagrendjét veri az élet, meg a kivagyiság, a név pedig nyilvánvalóan elírás, miszerint nem Jedlik, hanem (a fentieknek megfelelően) Jedik. Annak hogy 'ányos' meg úgysincs semmi értelme.

De ha már lovagrenendezünk, lovagrendezzünk egy szélesebb spektrum vonatkozásában. Azaz lehetne lovagrendje például a kakaós csigának, az álmatlanságnak, a szén-dioxid kibocsátásnak vagy épp az elengedett kormánnyal biciklizésnek is. Rendesen, hülye egyenpalástokkal, nyakba lógatott félkilós, de legalább értelmetlen plecsinkkel, és visszafogott szabadkőműves-motívumokkal. Meg persze a többszörös tagság szigorú tiltásával, azaz attól, mert valaki rosszul alszik, és szereti a kakaós csigát, még választanai kell majd, hogy melyik rendben akar lovagolni. Lovaglani.

De most tényleg, ez a dolog, hogy a vízbe buborékot rakók is lovagrendeset játszanak, az már csak a szánalmas-röhejes tengelyen értelmezhető, és az alábbi képen különösen felemelő (már a sötétítőfüggönyből komponált lovagi viselet mellett), ahogy a Rend tagjai műanyag pohárból fogyasztják a terméket. 

Jut eszembe, én szoktam zacskós levest csinálni, időnként néha, és ugye annak is az a lényege, hogy valamit teszünk a vízbe. Pont nem buborékot, de épp ezért alapíthatok erre is egy külön lovagrendet. Jelentkezni nálam lehet, tízezer éve tagdíj befizetésével, postafordultával meg küldöm a függönyt. De zöldet, nehogy összetévesszenek minket az aljadék szódásokkal!

444.hu

Vírusbarbi a csótányoknak

Ritkán fordul elő velem, hogy olyan gyorsan akarok bezárni valami böngésző-ablakot, ahogy arra a lepukkant gépem már nem is képes. Nade, mikor a jutyúbon, két The Stranglers szám között szembe jön a reklám, miszerint:

"Üdvözlünk Barbie műtermében. Nézd milyen szép vázát csinál! Szívecskés!"

Akkor centikre érzem magamtól az agyvérzést.

Mert oké hogy vannak reklámok, oké hogy még barbi szívecskés pónijának a faszát is elé tolják annak, akit ez érdekel, de azt honnan az istennyilából vette le az algoritmus, hogy engem ez érdekelhet? Hogy lennék én a célcsoport, akire marketingelhet?

A kicseszett jutyúbon én vagy politikai (szélső esetben, rémüldözési-röhögési céllal tekintett ezo-politikai) tartalmakat fogyasztok, vagy lázadó zenéket. És semmi mást. A Barbi-univerzumról (oké, felületes benyomásaim alapján, de) meg az az érzésem, az egyik nyomós ok, hogy végünk végett becsapódjon végre az a kurva aszteroida. Tanulságul mintegy, a csótányoknak, akik majd öröklik a világunk.

Vármegyek innen mindjárt!

Kocsismáté kormánypárti alhülye benyújtotta javaslatát, mely szerint a megyéket nevezzék át (illetve vissza és fel) vármegyékké, az eddigi kormánymegbízottak pedig hívassanak innentől főispánoknak. Príma, de tényleg. Már megint egy fideszes ostobaság, aminek semmi értelme, illetve csak annyiban, amennyiben Magyarország államformája feudális kussoljatokmá'. (Amúgy volt egyszer nemrég valami tisztesstégtelenségben megőszült, félhülye jogász - a nevére nem emlékszem, szerencsére - aki "levezette", hogy az egész köztársaságosdi tök érvénytelen volt, érvénytelen van, ezért az igazi államformánk az apostoli királyság, csak ezt titkolják a tuggyukkik.)

De ha már. Javasolnám a büntető törvénykönyvbe felvenni a deresre húzást, a polgáriba az első éjszaka jogát, illetve legyen már tényállás a felségsértés, hiszen túl sokaknak túl nagy a pofája, mikor például dagadt gecinek nevezik a Főméltóságú Urat. Ja, és ha már, legyen a pártvezér és kancellár ezentúl kormányzó, a szavazati jogot kössék vagyoni helyzethez, nem kell az a sok politikai izé, legyen csak egy Egységes Párt, és mellékbüntetésként írjuk át a helyesírás szabályait akként, hogy ezentúl a Magyar akkor is nagybetűs, ha melléknév! (Aki meg kisbetűvel írja, az nyilván hazaárülő, úgyhogy lefejezés előtt még deresre is kell húzni. Mert hisz lesz újra halálbüntetés is, miként sorkatonaság, egyházi tized, jobbágytelkek és szolgabírók - ne álljunk meg már holmi szimbolikus félúton, a teringettét!)

De most komolyan, ezeknek  faszfejeknek nincs jobb dolguk, egy durva és többszörös válság kellős közepén, mint hogy vármegyézzenek? 

Ja persze, nincs. Hisz ha szerintük a népnek cirkusz kell és kenyér, de a kenyér az egyre kevesebb, akkor marad a cirkusz. Vármegyei főispánokkal harcoljunk Brüsszel liberális diktatúrája ellen! Uff, illetve vivát!

Stadionnyi világnap

"Iszlamisták rohantak le jógázókat egy stadionban a Maldív-szigeteken" - ez a cím jött szembe a 444-en, de már meg sem lepődtem. Az iszlamisták ugyanis nem muszlimok, hanem ilyen -isták, az effélék meg főleg lerohanásban utaznak. Fasiszták, kommunisták, iszlamisták, terroristák, ugyebár. (Na jó, az anarchistákra ez nem feltétlen igaz, bár még az anarchizmusnak is volt egy terrorista szélsősége.) De az tényleg fura, hogy mi fájt ezeknek az aktuális istáknak azon, hogy egy csomó ember egyszerre jógázik egy stadionba? Nem mellesleg, mert ma van a jóga világnapja.

Nos, a muszlimsta barmok szerint, ez az egész jóga ellentétes az ő vallásukkal, amiből az következik, hogy szerintük a világon mindenkinek az ő szabályaik szerint kell léteznie, különben pofozva lesznek.

Pedig egy stadionnyi együtt jógázó az égvilágon semmire és senkire nem jelent fenyegetést, szimplán csak röhejes.

Mert a világ nagy részén azt gondolják jógának, hogy közepesen frusztrált háziasszonyok és másnapos egyetemisták egzotikusnak gondolt, álmosító háttérzenére gimnasztikának egy matracon, pénzért. Pedig ennél messzebb nem is lehetnének a jógától, ami filozófia és meditáció, és csak néha tartoznak hozzá testtartások, azok nélkül is tökéletesen gyakorolható. Amit a nénik összetornáznak, az a sokféle jóga közül az egyik (a hatha) végtelenül lebutított változata. Persze ha nekik ez jó, nekem azzal nincs bajom (nem vagyok mohamedista), de azért szánakozhatok rajtuk, hogy van valami, amit akár el is érhetnének, minimális erőfeszítéssel, de nekik bőven elég a teszkó gazdaságos változat, és közben még fúde spirituálisnak is képzelik magukat. Alaptalanul persze.

Misztikus spiritualitás... (szekesfehervar.hu)

Kikel, megesz, szétesik

"A nyolcadik hibámat csak

nehezen mondom el

Kaptam a központtól egy tojást

És várni kellett, hogy kikel

Kikelt és rögtön megvert

Aztán bedobott egy kútba

Azóta õ helyettesít õ visz

titeket tévútra"

(Kispál és a Borz: Gyónás)

A keltetés című finn-svéd horror, hát.... nos, egy horror. Annyi klisét pakol egymásra, hogy ahhoz képest meglepően eredeti lesz a cucc, nyilván a elvárhatóan beteg koncepció miatt. Miközben, ha levonjuk belőle a vért és beleket (ami azért elég nehéz), lényegében egy családi dráma.

Mert vannak ugye Diszfunkcionálisék kisvárosi kertvárosból, akik között nemigen akad azonosulható karakter. Anyuka egy skandináv Szörnyella, aki rózsaszín-habos vlogjában dokumentál egy soha nem létezett idillt, apuka a színtelen-szagtalan átlátszó semmi, szemüvegben, a kissé pszichopata fiacskája meg az ő agresszív klónja. Egyedül a tizenkét éves lány, Tinja az, aki még nagyjából embernek látszik, de az is ő, aki egy szörnyet nevelget az ágya alatt. Mert talál az erdőben egy tojást (valami varjútól, sosem tudtam, mi a különbség a varjak meg a hollók között), akinek anyuka korábban már kitekerte a nyakát, kidobták a kukába, csak hosszan tart, míg megdöglik, így aztán haldokolva még tojik egyet.

A kiscsaj meg hazaviszi, és mivel kamaszodik, magányos, és tornásznia kell, miközben alapvetően utál tornászni, szóval nekiáll kikeltetni a tojatot. Ami ki is kel, csak előtte kurva nagyra nő, és ami előmászik belőle az egy retardált madár (merthogy félig valami dínóféle) és egy űrszörny keveréke.

port.hu

És innentől elkezd szétesni, ami addig csak a felszín alatt rohadt, hisz nincs az a rémesen giccses, és közben nagyon prosztó kertvárosi nappali, amit ne lehetne nagyon gyorsan összevérezni, főleg szimbolikus, de néha konkrét értelemben. 

És persze az egész rém metaforikus, a gusztustalan vérvarjú ugyanis a Tinját ért traumákkal párhuzamosan növekszik, mintegy azok megtestesülése, no meg a bosszú angyala, de mondtam hogy egy nagy kupac klisé az egész, épp csak eredeti mód összerakva. Na jó, azért nem annyira eredeti módon, a Relic (asszem írtam már itt róla) például tuti jobban csinálja, de nekem már az is felüdülés, ha nem a Texasi láncfűrészes 6-ot kell megnéznem a Sikoly 9 alkotóitól, mondjuk szerencse, hogy ilyen film nem is létezik.

Közhelyes ez néha magától is, a szörny egy idő után a kiscsaj alteregójává változik, csak hogy a nagyon leárnyékolt szellemek is értsék a metaforát, aztán a végére a helyébe is lép, csak hogy pszichoanyu se maradjon megbosszulatlanul. Bár ez utóbbit csak sejtjük, a legvacakabb horror/thriller hagyományoknak megfelelően ugyanis épp a bosszút nem láthatjuk már beteljesedni. Vagy ki.

És csak a jegyzőkönyv kedvéért: a főszereplő Siiri Solalinna úgy tud nézni a bosszú angyalaként, hogy nem szeretnék vele egy sötét sikátorban találkozni. Miközben egy törékeny, szőke tizenhárom éves, és mégis ijesztő.

filmtett.ro

Az ír úr nem ír, beszól

Most már tisztán és egyértelműen a Ryanair a magyar családok legnagyobb ellensége, hisz ha a cég vezére idiótának nevez egy magyar minisztert, akkor apu azért iszik mert te sírsz, és a sarki boltban drágább lesz a kacsapárizsi, pedig liba alakú szójából szerelik össze alulfizetett bangladesi gyerekmunkások. (Tudja fene, szerintem ha valaki ma, mifelénk miniszternek áll, akkor ne legyen sértődős, mert eleve lemondott már az önérzet jogáról és lehetőségéről. Haragudni csak a főnőkért szabad, illetve médiumként közvetíteni a felcsúti karmelita felől felől fújó haragos szelet.)

O'Learey amúgy egy világszerte közbunkó, többek közt ezért lett piszok gazdag, én Hombár miniszter úr helyében örülnék, hogy kétszázhetvenhatodiknak végre nekem is beszólt. (Elvégre, mint A tanúban: Bátya elvtársat már meg sem akarják ölni? Bástya elvtárs már le van szarva? - kérdi Bástya elvtárs, egy friss agyvérzéses felindultságával.) Akit O'Learey leidiótáz, az már számít valamit, persze az igazi súlyát az adja meg bármely tetszőleges közszereplőnek, ha a faszba is elküldi. Közgazdasági zsenink még nem tart itt, bár láthatóan rajta van a témán.

Amúgy a fapados légitársaságok alapból nem szoktak nagyon szimpatikusak és/vagy utasbarátok lenni, ám ez nem is dolguk nekik. Nem a szimpátiánkat akarják, hanem a pénzünket, illetve nem árulnak zsákbamacskát (legfeljebb túlárazott szendvicset meg plüssmacis parfümöt), azér' a pénzér' az az élmény jár.

Ryanair-rel összesem egyszer repültem, akkor is minek. Londonból jöttünk hazafelé, odaúton még Wizzair volt, bár én azt a céget sem szeretem, csak nekik volt olyan menetrendjük, hogy tizenvalahányszor ők lettek az opció. (Nekem ezeknél az EasyJet szimpatikusabb volt, de leginkább a SkyEurope. Utóbbi cég meglepően utasbarát volt, csődbe is mentek pár év alatt.) De a Ryanair az a minden alatti igénytelenséget hozta, ők tényleg nem vállalnak többet, mint hogy elvisznek A-ból B-be, és épp csak annyira húznak le, hogy még ne pártolj át a konkurenciához, dús káromkodások közepette. Ja, és némi felárért, fel sem pofoznak.

Szóval aki ezekre besértődik, az tényleg hülye, aki meg egy O'Learey kaliberű pasit poiltikai ellenfélnek kezel, az még hülyébb. Nálunk ezt röviden úgy hívják, hogy Valamilyenfejlesztési Kitudjamilyenügyi miniszter. Tényleg, ki tudja?

pinterest.com

Józanészek, mi?

Szijjártó Kakadu kükümminiszter reméli, hogy jó lenne, ha a nemsoká becsapódó madridi NATO-csúcson, idézem "A józan ész kerekedik felül". Baszki, ezt ő maximum csak remélni tudja, mert hozzá nem tesz egy centit sem, ebben nagyjából biztos vagyok, ő a diplomácia hisztis picsa oldalát képviseli, amióta csak ő volt a fidelitász. (Oké, már hivatkoztam a Macskafogóra, hogy "Safrenek, ki most a fidelitász?", de hát ő meg a Rogán Tonyó is volt már az, azt'  mire vitték? Hát, ha ez nem a tipikus apparatcsik-komisszár karrier, akkor mi a búbánat?)

Szerinte, ők a háború kezdete óta határozottan képviselnek egy álláspontot. Na ja, a magyar kormány egyébként kibaszott határozottan képvisel egy-egy álláspontot, bár ha kell, minden héten mást. 

Mittomén, szorulása van-e a felcsútinak, rászólnak-e Moszkvából, basztatják-e Brüsszelből, kikapott-e a fradi, szóval mindig van ok világpolitikai helyzetnek feltüntetni, hogy mindenáron, mindig és mindenhol akarja a hatalmat, de nagyon. Kakadu meg azt képviselni, amit mondnak neki, ezért is furcsa, hogy a józan ész győzelmében bízik, hisz azt ő, mint kívülálló is csak messziről látja. Egyszerűen nem ez a működésmódja, az ő szakmája az arrogáns kivagyiság, bár azt kétségtelenül jól is csinálja.

Csak erre nem szoktak - a posztszovjet diktatúráktól nyugatra - diplomáciát építeni.

Péterünk szimplán leszarja, hogy háború van a szomszédban, és egy agresszív kvázi-nagyhatalom bombázza a mellettünk lévő országot, ő olcsó gázt akar venni a pszichopata diktátortól, nagyjából a fél világ kontójára. Amihez innen is gratulálok, hülyébb ő már nem lehet, de aljasabb talán bármikor.

A valláskárosult

Nem gondoltam volna, hogy egyszerűen nincs is hét kedvenc REM-számom. Pedig van. Izé, nincs, érti mindenki. Mert ilyen ez a popszakma, egyszerűen rosszul lehet lenni amúgy teljesen korrekt daloktól is. (Példabeszéd: a Queen. Már tényleg hányingerem van a valaha volt kedvenc zenakarom egy-egy dalától, csak mert eladták reklámnak, és naponta sokszor, már kurvára elegem van belőle. És tényleg, jó dalokról beszélek, de mióta például a Kokakóla megvette a Kind of Magic-et, szomorú beletörődéssel kapcsolok/kattintok el onnan, hogy de most már rohadtul tessenek engem békén hagyni ezzel.

És hát az REM sem úszta meg, anno annyit ment a Losing My Religion mindenféle zenecsatornákon, hogy  a fal adta a másikat, mint innen Makótól Jeruzsálem. Ha már a valláskárosult a lírai Én. De egye fene, úgyis mindjárt kifejtem még a véleményem Kakadu Péter elvtársról, de róla eleve nem feltételezem, hogy valaha vallása lett volna a fideszen  kívül, szóval előbb kultúra, aztán a mocsár!

De legalább nem a Sájnihepipípöl. Attól jönne a Brrrr...

Ember a Holdon

Na, tényleg no comment:

A sapkás macska visszajött

Az oldalkígyó meg alszik ma éjjel. Nem keresek én már logikát vagy pláne dramaturgiát az REM-dalszövegekben, hogy mi az értelmük, azt csak az isten tudja. Meg Michael Stipe, de vele is elég ritkán beszélgetek, mondhatni soha.

(Meg persze lett volna valami felhorgadásom, ha már megint ránéztem a zorigó címlapjára, miszerint némi fodbalügyi meccs alapján: "Ez az évszázad mérkőzése: Megaláztuk a térdepléssel provokáló angolokat!" Évszázad, mi? Provokáltak a  gecik, és nem, nem győztek a magyar fodbaliárusok, hanem megaláztak... Gratulálok, innen is. BTW- a sportnak, mint olyannak nem az a lényege, hogy a vesztes fél is méltósággal tudjon lejönni a pályáról? Nem megalázva, hanem egy méltó küzdelmet elveszítve? Ahh, origós droidok asse tuggyák...)

Nade a lényeg:

Az undortól való visszahúzódás nem egyenlő az apátiával

Mondtam, hogy szinte kommentár nélkül. Hogy miért pont ez? Másnak is elgurult a gyógyszere, mint mikor a Lírai Én számon kéri  Kenneth-en?

Gyors Szemmozgás Hét

Akkor REM, tegnap vasárnap már volt egy itt, de gondoltam csinálok egy hetet, amolyan no comment módon, hogy naponta egy dal. Naná, magamnak főleg, de rendületlenül bízom benne, hogy hátha tetszik még akárkibárkinek, aki erre fogyasztva tévedt. Majd holnaptól igyekszem beilleszteni, meg szétbele asszociálni, de most szar nap van, a rádióban esik:

A miről jut az eszembe a félre

Az alábbi viccet valahol, valamikor, valami kommentfolyamból másoltam ki (és én ezt épp ilyen pontosan tudom), és bár nem akarok házi jellegű Mórickába oltott saskabarét prezentálni, de ez szerintem szellemes. (Ige, ha kell vessenek a mókusok elé!) De azzal a fajta, a félrehallással analóg félreolvasással operál, amit alapvetően bírok. (Tudom, mókusok...)

Egyszer egy pap levelet írt a rejtvényújság szerkesztőségének:

"Tisztelt Szerkesztőség!

Mélységesen felháborodtam az Önök által szerkesztett keresztrejtvényben szerepelt feladvány miatt: "A szerelem nyílása". A megoldás 4 betű, most nem írnám le. Ez egyszerűen gusztustalan. Nyilvános bocsánatkérést követelek az igaz hitűek nevében!"

A szerkesztőség válasza:

"Tisztelt Uram!

Elnézését kérjük, ha ez Önt felháborította. Azonban fel szeretnénk hívni a figyelmét egy kis apróságra. Az Ön megoldását (pina), sajnos nem tudjuk elfogadni. A feladvány ugyanis "A szerelem nyilasa" volt, melyre a megoldás "Ámor" lett volna. Összesen 7346 megoldás érkezett be szerkesztőségünkbe. Ezek között mindössze 2 rossz megfejtés volt, egyik az Öné, másik a Püspök Úré. Sajnos az ő megoldását (segg) sem tudjuk elfogadni."

Meg épp eszembe jutott róla a nemrég elhunyt Moldova György egyik poénja, ami egy politikai pamfletnek szánt írásában olvastam, és azóta sem tudom feledni. Az volt az alaphelyzet, hogy valami szélsőnacionál mozgalom úgy nevezte el magát, hogy A Csodaturul Szárnyalása. De az írás szerint, egyes nemzetietlen ellenzékiek rendszeresen leradírozták a 'szárnyalás'-ból az első ékezetet...

Moldovának köszönhetjük amúgy a Kádár-rendszer legjobb, és nem kicsit rendszerkritikus abszurdjait (vonatkozó irodalom: Magyar Atom, Tíz tucat), Józsitól a beszélő, és feltűnően párttitkár-alakú disznótól (aki mindig volt téeszbeli gondozóját idézte: "Józsi, a kurva anyád!"), H. Kovács Gézán, a fröccsért bármilyen fradis sztorit kitaláló kocsmai Münchausenen át, a Lakinger Béla zsebcirkálóig.

No meg ott volt a verhetetlen tizenegy, a Váci Utcai Bányász, amiről meg az a hírem  jutott eszembe, hogy:

A Sátánista Akció a Váci Utcai Bányászért extremista szurkulói csoport ultrái összecsaptak a Brendonváros anarcho-hipszter keménymagjával szerdán, a Leszezmégígyse Söröző és Cukrászda teraszának kerthelyiségében. (Vagy helységében, a szerkesztőség véleménye e tekintetben megoszlani látszik lenni.) Korábban már a Májmérnökség Bárban is megmérkőztek egymással, csak ott még billiárdban és csapba hugyozásban. Szerdára azonban eldurvult a helyzet, mikor a sátánisták egyik helyettes vezetője kemény szavakkal illette saját italozó életmódját, amit a konkurens csoport tagjai zokon vettek, hogy az ő jelenlétükben és törzshelyükön (pláne törzshelyükön való jelenlétükben) ezt már mégsem tűrhetik. A sör-unicum nem szent, de sérthetetlen, pláne egy mocskos Bányász-drukker részéről. Az összetűzés vérfertőzésbe torkollt, további fejlemények a holnapi kiadásban...

wiki, naná

Ahogy ismerjük...

A Blikk című tudományos szakfolyóirat szerint 2022-re is várható egy világvége, de ehhez gyakorlatilag már hozzászoktunk, világvége mifelénk átlag félévente van. Az origó című mértékadó, BBC-jellegű portál pedig amúgy is a címlapon hozta a minap, hogy kitört a harmadik világháború. (Ezt egyébként a mértéktartásáról és súlyos tényfüggőségéről ismert orosz állami tévében hallották, egy köztiszteletben álló pszichopatától).

De szerintem tévednek, mint ahogy azt már sokszor megírtam, de akkor most ezek nem olvasnak engem?. (Hogy Nostradamus, akire a Daily Blikk hivatkozik nem olvas, azt még elnézem neki, elvégre egy félig kitalált alak a pokolban is félig kitalált alak. Úgy értem tényleg létezett egy ilyen művésznevű csillagász, de nem jósolt meg lófaszt sem ilyenekből, hogy Hitler, atombomba vagy mesterséges intelligencia.) De a magyar sajtóval már nem vagyok ennyire megbocsátó.

Mert az van, és akkor elmondom megint, hogy világvége nem lesz, hanem már megvolt. Csak még nem vettük észre, illetve nem mindenki. De én olvastam több könyvet is a témában, meg láttam számtalan hollywoodi dokumentumfilmet, amikben csak a fehér ház minimum háromféleképpen pusztult el. New York sem létezik már, csak úgy csinálnak a tuggyukkik, de Ausztrália például sosem létezett. (Járt már ott valaha valaki? Na ugye!) London pár éve még biztos megvolt, de azóta láttam felrobbanni, szóval mostanában már a Sky News-nak sem igen hiszek. És akkor itt van még az alábbi zenés dokumentumműsor, és mit mondjak, a világvége néha nálam is így néz ki. Csak nem ennyire.

A rendszerhű komcsi

Most mondja azt valaki, hogy a politikában uborkaszenonilag zajlik a majdnem semmi, ha annyi uborkám lenne mint közéleti botrány/baromság, az jó lenne mer' szeretem, meg árulnám is a felesleget. Feltéve ha nem mindenkinek annyi uborkája lenne.

Tegnap például Thürmer elvtárs tüntetett elszántan Oroszország mellett, és egyúttal a fasiszta ukránok ellen, hisz az ö világképe bár nem egyedi, de sajnálatosan ostoba. Ebben a hazában úgyis mindig a hülk voltak többen, de ő legalább marginális és következetes közhülye, amennyiben még mindig az utolsó, magát kommunistaként definiáló pártot vezeti. Mind a hat főt, úgyhogy szerintem nem mindig biztos, hogy a párttagságból kijön az elnökség létszáma, lehet hogy indőnként importálni kell valakit a fideszből. Mert bár az állampárt a komplett ellenzéket folyton kommunistázza (ami azért 2022-ben elég röhejes, csak úgy tűnik működik - mondom, hogy mindig a hülyék voltak többen), az egyetlen máig harcoló kommunista sejt az, amely folyton és kritika nélkül áll ki a a FUR (Felcsúti Uradalom Rendszere) mellett.

Tegnap is felmondta az elvtárs a szokásos putyinista szart, hogy az egész háborút a nyugat provokálta ki, és Vlagyimir Vlagyimirovics Pszichopatov  birodalmi nosztalgiájának meg hatalmi nagyravágyásának nem volt ehhez az égvilágon semmi köze.

És beszéde nem szándékolt dramaturgiai csúcspontján egyszerűen rádőlt a mögé isntallált díszlet, ami nagyjából orosz zászlókból állt. Mondhatni összedőlt, ami összetartozott, úgyhogy az elvtársat nem is igen hozta zavarba az incidens, mintegy baráti ölelésnek tekintette, és öblögette tovább az ordas nagy baromságokat.

A fentebb linkelt hvg-cikk kommentelői meg a mellett, hogy röhögtek és bosszankodtak, felvetették azt a kínzó kérdést, ami engem is érdekel, hogy tudniillik miből él ez a faszi évtizedek óta már? Elvégre egy olyan pártocska örökös vezetőcskéje, ami soha be nem jutott a parlamentbe, soha nem volt a legcsekélyebb mértékben sem tényező, de ő megélt belőle. Előtte mondjuk a nem szép emlékű MSZMP-ből, az egykori állampártból, ott volt valami íróasztalt támasztó funkci, szóval elmondható, hogy dolgozni azért nem nagyon dolgozott hülyeségben megőszült személye.

És lehet, hogy itt van a megfejtés, ő egyszerűen szeret állampártoknak dolgozni, arról meg igazán nem tehet, hogy most az épp a fideszkádéenpé. Azt a segget kell nyalni ami van (hisz a fidesznek is jó, hogy van olyan házi ostobája, aki kimondhatja, amit ők már nem), biztos stabil megélhetést biztosít az ilyesmi, ha nagyon meggazdagodni nem is lehet belőle. De azért gondolom sokan kíváncsiak lennének a pontos receptre. Hisz a hülyékhez hasonlóan a seggnyalókból sem állunk rosszul, de lehet hogy lenne igény továbbiakra is.

A fél párt a székház előtt (nepszava.hu)

Farkasok

Ha ember embernek farkasa, akkor farkas farkasnak embere, de kicsoda a farkasember? Ez még egyszerű, logikailag is, farkasember farkasembernek emberfarkasa. Na de a vérfarkas? Gondolom egy másik vérfarkas vérembere.

Szép ez a kétpolusú univerzum, sehol semmi macska, cincér vagy fülesbagoly, csak emberek és farkasok, utóbbiak komplementer viszonyban fogyasztják el a nagymamákat és Piroskákat, ami még mindig jobb, mintha fordítva.

A naptárban nyár van, a fészbukon esik.

Dudák

Nem az Al Bundy-i értelemben vett nagy dudák, hanem autókba szerelt zajkeltő eszközök, melyet ilyenkor nem félnek használni a bunkó násznépek. Én tényleg nem értem, hogy attól mert valakinek épp házasodik a fia vagy a lánya mi a francért kell a komplett násznépnek dudálva végigvonulnia a városon. És mivel egy csomópontban lakom, két főútvonal találkozásánál, nem egy dudáló konvoj jön erre ilyenkor, hanem jönnek ezek egész délután.

Mert valamiért mindenki szombaton szeret házasodni, nagyjából május és szeptember között, úgyhogy ilyenkor más dudálós szombatok vannak. Jó, én végül is sosem házasodtam, de ha, az szűk családi körben lett volna, ohne duda.

Mert a dudálóknak evidens, hogy egyszer az életben házasodnak, vagy csak kétszer-háromszor szóvl nagy nap ez nekik, de én hónapokon át hallgatom minden hétvégén ezt a zajt.Tényleg, ma volt újítás is, az egyik konvoj konkrét multaós szart bömböltetett a lehúzott ablakokon át, mely leginkább a kulturális környezetszennyezés fogalmával írható le . Vagy simán csak bunkóságként.

Egykor

Valaha még néhai lehettem volna, ma már csak egykori, néha még mondhattam a páromnak, aki már szintén egykori, hogy néha. Fenébe is, mi a nyavalya a helyzet, mikor már magamnak is bizonyítanom kell, hogy vagyok? A levés elviselhetetlen könnyűsége nehézség. Enni, aludni, vanni nem olyan bonyolult, de élni az már macera. Ahhoz másokra lenne szükség, de a mások már nem veszik fel a telefont, vagy nem hívnak vissza, ja, hát mások.

Alkáli alkalom

Ma már többször jött szembe a hírekben, hogy a nagybritánok és északírek egyesült királynője valami fémről elnevezett évfordulót jubilál. Nem emlékszem pontosan milyet is, én a helyükben valami unikálisabb alkáliföldfémről nevezném el az alkalmat, hogy berilliumjubileum, vagy stronciumjubileum, azok mégis jobban hangzanak mint a szintén ebbe a kémiai csoportba tartozó, de rémesen közönséges magnézium meg kalcium. Olyan még nekem is szokott itthon lenni, pezsgőtabletta formátumban.

Mikor hazaértem a délelőtti sétámból, leültem ebédelni, és ahogy rossz szokásomnak megfelelően kinyitottam a laptopot, mindjárt azt olvastam, hogy"Elkezdődött a ceremónia, így ünnepli a világ II. Erzsébetet". Basszus, engem már megint kihagytak a világból, mert olyan kurvára nem ünneplem Bözse nénét, hogy egy dicsőbb korban a Towerbe csuktak volna felségárulásért, még jó hogy évek óta nem jártam Angliában. (Mondjuk a Towerbe elég drága a belépő, egy bebörtönzés legalább ingyen van, bár idegenvezetés azzal sem jár, ha jól tévedek.)

No meg mi az már, hogy a világ ünnepli a királynőt, a világ úgy en bloc? Most megint jöjjek elő Argentínával, Dél-Koreával (pláne Északkal) vagy például Algériával? Nem hinném hogy ott fúdenagy ünneplés lenne a a matróna miatt. De még a britekhez földrajzilag közeli, ráadásul szintén monarchia skandináv államokban sem pörög az Elizabetfeszt, most néztem rá egy svéd oldalra (tudja a franc, mennyire mértékadó), és ott Greta Thunberg a címlap, még annak apropóján is, hogy valami norvég énekes, aki róla is írt dalt, mennyi széndioxid-kibocsátást magánrepülőzik össze egy év alatt. Sokat.Van még svéd belpolitika dögivel, üzletelő politikusok, illegális bevándorlás, NATO-csatlakozás, business as usual, de a londoni királypárti felhabzásról épp egy szó sem esik. Hát, látjátok feleim szümütükkel, így ünnepel ez a rút világ.

A Zindex azonban "percről-percre" tudósít, olyan lélegzetelállítóan izgalmas eseményekről, mint hogy az egyik herceg egy másik herceg társaságában elkezdett valamerre lovagolni, miután a karórépa alakú Charles hivatalosan inspekciózta (bármit is jelentsen ez) a királyi valamilyen lovasezredet. Hát igen, inspekció nélkül szart sem ér egy rendes jubileum, no meg a herceg foglalkozásúaknak is kell az a kis munka, ha már kastélyokkal kedveskedik nekik szeretett népük. (Ha valakinek eddig nem lett volna nyilvánvaló, kicsit sem vagyok royalista, én a Petőfi-féle "Akasszátok fel a királyokat!"-paradigma enyhébb változatát támogatnám, akasztás helyett elzavarással.) Elvégre a brit királyi család  nem más, mint a világ legrégebben futó, legunalmasabb, ám legdrágább szappanoperája. Bár lehet hogy pontosabb lenne a scipted reality meghatározás. (Éjjel-nappal palota?)

Aztán érdekes, világpolitikai jelentőségű hír volt, hogy kettő-három darab, nyilván köztársaságpárti tüntető a hülye kucsmában masírozó díszbohócok elé vetette magát, és legalább öt rendőrnek kellet arrébb rugdalniuk őket, a közönség tapsa mellett. (Ezek biztos azok a hülyék, akik a repülőn megtapsolják a pilótát leszálláskor, de a buszsofőrt soha, ha eltalál a végállomásig.)

Mindeközben Paul McCartney még ebéd előtt gratulált, ha ettől nem megy föl a font árfolyama, akkor semmitől.

De végül, legjobb meggyőződésemnek megfelelően, hagytam a fenébe a percről-percrét, elvégre időközben kijött az Obi-Wan Kenobi-sorozat harmadik epizódja, letöltöttem, és akkor inkább azt. Asszem jobb volt.

De azért a világünnepi alkalom eseményének apropóján mintegy, egy antiroyalista manifesztum a Carter a Megállíthatatlan Szexgép nevű duótól, melyben a költő kifejti, hogy nem anarchista, de ismer egyet, és nincs vele baja, ellentétben a Királyokhercegekgrófok című játék bábjaival.

A nemrómai pópa

Döbrögiék már megint blokkolják az EU-döntéseket az Oroszország elleni szaankciók ügyében, Ugocsa Felcsút non coronat, elvégre a brüsszelita keresztényüldöző-kommandó szankcionálná Kirill pátriárkát, az az áldott jó embert. Befagyasztaná a svejci bankókban tárolt  vagyonkáját, meg ilyen aljasságok. Hát igen, ő az evangéliumi szegénységet egy-egy (forintban számolva) pármilliós órával a csuklóján gyakorolja, egy időben az ország legnagyobb cigaretta-importőrévé tette az egyházát, arról beszél, hogy szerinte a háború egy metafizikai dimenzióban a buzifelvonulások ellen zajlik (közben álmában nácizik is picit), és valamivel több mint száz évvel le van maradva, amennyiben az első világháború tábori püspökeihez hasonlóan, nettó háborús uszításban utazik.

A tisztességtelenségben megőszült főpravoszláv amúgy a szovjet időkben a KGB ügynöke is volt, de ma már szinte büszke rá, ami nem is csoda, tekintettel arra, hogy a főnöke (úgy értem a tényleges főnöke, nem az akit hívei fölé, az égbe gondolnak) szintén a komcsi titkosszolgálati erőszakszervezetben szocializálódott. (Azt' a világ meg csodálkozik, hogy diktátor lett belőle.)

Kirill pópa a putyini rendszer egyik oszlopa, nem mellesleg jelentős oligarchája, akinek  a vagyonát úgy négymilliárd dollárra becsülik. Tudja fene, valahogy nehéz elhinni róla, hogy a mélyen megélt és megvalósított hit embere, vagyis ha a a cárevics többi maffiózójának kimenekített milliárdjait is szép sorban zárolják nyugaton, akkor miért pont ez véresszájú, simlis alak lenne kivétel.

A középkor állítólag régebben volt már, nem kellene, hogy valami egyházi rang bármi módon is felmentsen bárkit a világi (az érthetőség kedvéért: polgári) szabályok alól. Kivéve persze, ha a trón és az oltár még mindig, vagy már megint, nem bír kiszakadni a másik halálos öleléséből. Ez esetben szó szerint.

p.s. Közben kiderült, hogy az uniós vezetők hétfői tárgyalásán nem pátriárkázott a felcsúti stábja, kedden sem pátriárkáztak, még szerdán is kussolt mindenki, és esetefelé, a szavazás alkalmával ugrottak elő a vétóval, mert csak. Acélos egy jellem a pártvezér és kancellár, akárki megmondja. Oly bátran sunyít,ahogy nem sunyít senki más.

Ehhez pofa kell!

A Mastercard biometrikus azonosítást vezetne be, azaz  a pénztárnál elég lenne egy ujjlenyomat vagy az arcunk, hogy az alapján már tudják is kik vagyunk, és levonhassák a viszkis pizza meg a szalonnás fogkrém árát a számlánkról. Lehet hogy nincs ezzel gond, de részemről a bankkártya használata sem jelent akkora mentális és/vagy fizikai megterhelést, hogy igényem lenne az ilyesmire, ráadásul amennyi pénzem nekem van, az rendszerint megduplázódik, amint találok egy elgurult kétszázast az ágy alatt. Szóval nem érzem érintettnek magam, de azért vicces belegondolni az efféle szituációkba.

Ugyebár az a helyzet, hogy a banknak van egy ki tudja hány éves aláírás-mintája tőlem, és ha valami megbízásra nem pont úgy írok alá (tudja fene, kialvatlan vagyok,  megvágtam az ujjam a reggeli müzliszeletelésnél, és máshogy fogom a tollat), vissza is dobják kíméletlenül. Egy kivételével az összes közmű-szolgáltatónál ez történt, mikor régen még próbáltam csoportos beszedési megbízással letudni a befizetéseimet. (Ma már nem baj, hogy ez nem jött össze, hogy sakkoznék most akkor a sárga  csekkekkel, amik egy része amúgy fehér?)

De ennek analógiájára, most nyilván regisztrálni kéne a pofám látványával, aztán mondjuk a kamerás automata  pénztárnál megpróbálni pont olyan fejet vágni, hátha megismer a mesterséges, de még nem igazán intelligencia. A PIN-kód ennél még - egyelőre - egyszerűbbnek tűnik.

És mi van azzal, aki simán csak túl nagyképű az egészhez, vagy képtelen konstans képet vágni minden tranzakcióhoz, bohóc a közeli cirkuszból, és nem volt ideje lesminkelni előadás után, esetleg ő Dzsim Kerri, és eleve nem tudni, hogy most nagyon vicces, vagy valami nagyon fáj neki? De mindennapibb probléma lehet, hogy mi van ha szakállt növesztek, vagy (mivel ez nálam huszonéve töretlenül történik) leborotválom azt? (Nem, nem, soha!) A helyes válasz gondolom az, hogy akkor használjak ujjlenyomatot.

Ám ahhoz meg le kell tennem a kezemből a mosóport, gyereket, kézifegyvert vagy telefont (utóbbival jó eséllyel amúgy is fizethetnék), de ha már, ennyi erővel előhúzhatom az a lesajnált kártyát is, a teringettét!

Azt hiszem az van, hogy a mindenféle tech-cégek meg közvetítő-szolgáltatók kényelmi funkcióknak behazudott innovációi nagy része simán csak bonyolultabbá teszi az életünket. Az ujjlenyomat-azonosítás nyilván biztonságosabb, mint az egy összeghatárig  PIN nélkül is lecsippantható kártya (bár az ujjunk is lopható, csak egy kés/bárd-applikáció kell hozzá, legfeljebb hülyén néz ránk a pénztáros, mikor előhúzunk egy mutatóujjat a tárcánkból), de kényelmesebb nem lesz, egy kicsit sem.

Biztos van az ilyen multiknál egy halom fejlesztő, akik jó fizetésért ötletelnek, meg pár vezető mérnök, akik nagy prémiumért hegesztik össze hozzá a technikát, és az egészet a végén úgyis a fogyasztó fizeti meg. (Mellékszál, de pont mint az "extraprofitra" kivetett különadókat.)

A lényeg persze amúgy sem az, hogy bármi gyorsabb vagy könnyebb legyen, hanem hogy még nagyobb eséllyel hozzon a nem tisztelt vásárló egy-egy impulzív döntést, hisz akkor is tudna hirtelen felindulásból zenélő szalámiszeletelőt venni, ha nincs nála bakkártya vagy telefon. Hogy közben egy gigantikus, fényképes adatbázist is fel lehet építeni, az már csak bónusz, járulékos ám fontos nyereség.

Ez egy remek, bár nem szabványos portré rólam...

(nefényképezzé.saját.hu)

Sötétség ilyenkor

Horrorváltozatban megy a Hófehérke, unom, a Piroskásat jobban szeretem, bár Fehérke is eléggé tocsog a művérben. De a másikban sokkal több a morális dilemma. Ha például ember embernek farkasa, akkor farkas farkasnak embere, de kicsoda a farkasember? Ez még egyszerű, logikailag is, farkasember farkasembernek emberfarkasa. Na de a vérfarkas? Gondolom egy másik vérfarkas vérembere. Vámpírok vs. Vérfarkasok meccs, e hír rám terhet ró, a felállás Zs-kategóriáért kiált, de talán már láttam is valahol.

Szép ez a kétpólusú univerzum, sehol semmi macska, cincér vagy fülesbagoly, csak emberek és farkasok, utóbbiak komplementer viszonyban fogyasztják el a nagymamákat és Piroskákat, ami még mindig jobb, mintha fordítva. Nem mintha számítana, még a mesében is élveboncolás a vége (mintha). Már csak a vér végett is.

A naptárban nyár van, a fészbukon esik, remélem elzártam a gázt a mosógép alatt, vaníliapudingból próbálok csokit csinálni, egyelőre édes a félsiker. Éjszakai műszakból érkezik egy szomszéd, betanított borkóstoló lehet túlóra után, abból gondolom, ahogy ugatja a Holdat a felhők mögött, de az erkélyem alatt. Nem vérfarkas, akkor vonyítana, csak vörösbort hány a Szemkontaktus Optika kirakatára, beleeszik a valaki által kirakott madáreleségbe, aztán felbotladozik a lépcsőn, mielőtt utolérik a sánta kutyát.

Három mentő és egy tűzoltó  szirénázna bele a sötétségbe, ha nem lenne közvilágítás, a lámpa négy töküres sávnak piros, a kávém meg folyadék létére is úgy melegszik a mikróban, hogy közben a közepe hideg marad. És még csak hajnali négy.

kaposvarmost.hu

Hálaad O.

O. Zoltán, plébános állagú közéleti szekértoló, misézett egy lendületeset a felcsúti döbrögi születésnapja alkalmából, ahol még imádkoztak is a hatalmi gőgben megőszült örökös pártvezér és kancellárért. Oké, biztos rá is fér a pasira, és a katolikusok szerint sosem késő megúszni a pokolot (pokolat... poklat... azt), még egy olyan református esetében sem, mint a mi zsebdiktátorunk.

Ámde. Amit a plébános (aki korábban a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét is vezette, és nem szakadt rá az ég az indokolatlan jelzők miatt) művel, az színtiszta benyalás a hatalomnak, nem is értem, hogy bír (már bocsánat) szaros nyelvvel prédikálni. Ráadásul visszaesőként, szíves közlése szerint ez ugyanis náluk, a Főboldogasszony Nagyplébánia templomban már afféle hagyomány, mármint a köpcös szociopatáért imádkozni. Mert ő Krisztus követe a nép számára, az atya szerint, hát mit mondjak, annál rosszabb a népnek. Mert ha ő az, aki "Jézus erejével tölti be saját küldetését", akkor vagy Jézus tanított valami alapvető marhaságot, vagy a plébános szaki beszél félre, hogy szívből vagy érdekből az mindegy is. De lehet tippelni.

Egyébként rendes, komolyan keresztény ismerőseim egyike sem szokott hatalommániás és képmutató alakokat igénybe venni közvetítőként Krisztus követéséhez, megy az nekik maguktól is, meg a magukhoz hasonlókkal közösen. (Bár a római kaotikus egyház azért preferálja a palotákban lakó, dúsan aranyozott főpapokat, de az egy darab itt felejtett feudalizmus, az én vallásgyakorló keresztény ismerőseim meg jobbára protestánsok.)

A felcsúti viszont "fáklyaként világít" a mocskos, dekadens Európában, ja ezt látjuk mi is, minket is leéget a civilizált világ előtt, folytatólagosan. Már egy rendes ünnepi gyűlöletkampányban sem tudom végighallgatni a pasit, akkora bennem a szekunder szégyen. Mert ugyan ő az, aki intellektuálisan alulról célozza meg a felső tagozatot, de nekünk kell helyette is szégyenkeznünk, ha már ő efféle műveletekre láthatóan képtelen. (Nem mindegyikre persze, a kicsinyes bosszú, meg a cinizmussal felütött arrogancia például jól megy neki, utóbbit próbálják a hívei humorérzéknek eladni.)

De szektavezérnek pont ideális, és bár a Jézus nevű egykori is egy kis, szakadár zsidó eretnekmozgalmat indított el, az ő startup-ja évezredes távon is sikeres lett, ami a Felcsútok Géniusza esetén finoman szólva is valószínűtlen. Bármennyit is imádkoznak érte kormányhitű plébánosok.

(fészbuk)

p.s. A hvg.hu beszámolójának a címe is egy idézet O.-tól, a szégyenpapság eme jeles képviselőjétől, miszerint "Lehet jól is érteni azt, hogy Diktátor." Akkor most rossz hírem van: Nem, nem lehet.

010674-48

Ma van az egyik kedvenc énekesnőm, Alanis Morisette születésnapja, és mivel ugyanabban az évben hagyta el a szülőcsatornát, mint szerénytelen személyem, innentől ő sem engedhet a negyvennyolcból, akkor sem ha szeretne. De hát a szültesnép kegyetlen dolog. (Érdekes, de az egyik kedvenc színésznőm, Olivia Colman is 74-es évjárat, ráadásul ő még ugyanabban a hónapban is született, mint mikor én januárban.)

Állítólag ilyen dance-pop albumokkal kezdett, de hát fiatal volt, biztos kellett a pénz, aztán a Jagged Little Pill már rendesen rockosra sikerült, és mindenféle eladási rekordokat máig megdöntött. Aztán mindenféle Grammy- meg egyéb díjak, újabb lemezek meg turnék, és mindenféle történt vele, aminek apropóján le lehetne írni, hogy mindenféle.

Csak hogy legyen mihez képest, jó értelemben egyfélének lennie.

Egy szimpatikus, ám időnként haragvó isten

(dailywaffle.co.uk)

De itt most csak két apró érdekesség:

- Az anyja magyar születésű, gyerekként, még 56-ban emigrált a szüleivel (minek következtében fiú ikertestvére egyik keresztneve Imre).

- Kevin Smith Dogma című filmjében ő játszotta Istent, mondjuk szövege az pont nem volt, de hát Isten nem kommunikál közvetlenül a halandókkal (attól felrobbanna a fejük), hanem ott van neki Alan Rickman, az Úr egy igaz hangja.

Alanis hangjától viszont nem robban fel a fejünk, ami tök jó, mert rendszerint ott hordjuk az agyunkat, az meg kell, hogy értsük a szövegeit, mert esetében azokat is érdemes.

A harmadik ne magad légy...

Az orosz állami tévé szerint már zajlik a harmadik világháború, erre itt tegnap délutánra már majdnem kisütött a nap. Aztán olyan nagyon mégse, elvégre az nem illendő egy világháború esetén. De van abban valami, hogy a durvuló autokráciák (jó, hát a putyini rezsim az inkább már diktatúra, csak részben posztmodern eszközökkel) egyre jobban bezárkóznak, egyre inkább magukat igyekeznek a világ közepének láttatni.

A moszkovita média nem győzi hangsúlyozni, hogy immár az egész világ ellenük van (tényleg, tudnak erről mondjuk Nigériában, Uruguayban vagy például Burmában?), tehát nekik van igazuk. Mindenki más hülye, hogy szembe jön az autópályán. Próbálják valamiféle perverz Dávid és Góliát történetnek láttatni az egészet, hogy őket itt kérem báncsák a Külföldi Bárkik, ők nem az ukránokkal háborúznak, hanem a komplett NATO-val (ha így lenne, már nem lenne így, csak szólok), és a kicsi, gyenge mindig szimpatikusabb kell hogy legyen. Hát igen, gyilkolnak, fosztogatnak, erőszakolnak, de ahol a korsó jár a kútra, ott hullik a forgács.

És ha az egész világ ellenük van (mínusz öngyűlölet, hisz az egészben ők is benne lennének), és épp háborút agresszorálnak, akkor az világháború, nyilván. És ha van párhuzam az egykori második, és a mostani harmadik között, akkor ugye Putyin Hitler, a Szocsiban (egy nyaralóhelyen) elkövetett téli olimpia az 1936-os berlini, Ukrajna Lengyelország, Lengyelország meg a fene tudja mi, Lavrov külügyminiszter viszont egy személyben a Molotov-Ribbentrop paktum.

Bár ezt talán az orosz propagandisták sem így értik, nem akarnak ők egy távoli munkatáborban megrohadni.