2014. február 18., kedd

A teljesen őrült munkahét

Na kérem, ezen a héten az van, hogy öt nap alatt négyféle munkarendben dolgozom. Hétfőn délelőtt tíztől este tízig, kedden (vagyis ma) délután kettőtól hatig, holnap reggel hattól este hatig, csütörtök péntek meg reggel hattól du. kettőig. Derült ki  mindez tegnap...
És bár a változatosság gyönyörködtet, a kiszámíthatóság viszont kényelmes, és ahogy öregszem, egyre inkább at utóbbit értékelem. (Bár lehet, hogy régebben is így volt, e tekintetben mindig kissé koravén voltam.)

Ez így viszont lassan olyan, mintha mondjuk tűzoltó volnék, akkor dolgozom, mikor riasztás van, és egy hétre sem látok előre, pedig én inkább vadakat terelő juhász lennék (és semiképpen sem katona), merugye az csak terelgeti nyáját, fújja furulyáját (na jó, halgattjam ájpodját) és birkaszartba lép, de ez is jobbnak tűnik, mint  ami mocskot kedves kollégáim termelnek. Plusz a lyuhász csak othhagyja a juhbirkakakát, sőt kollégája a kutya után sem takarít.

És nagyon kiszámítható az élete, tavasszal kihajt, ősszel beterel, vgy valami ilyesmi, a kettő között meg népi fafaragásokat készít, valamint slambucot. Szemben a tűzoltóval, ki állandóan tiszta ideg, hogy mikor kell vonulni, sok csonkolt hullát lát véres autóbalesetekben, a végén meg bennég vlahol, de ha nem, elveszik a szolgálti nyugdíját. (A ktonákról nincs információm, abból csak néhány akadt a közvetlen családban...)

2014. február 7., péntek

Ne csinálj magadnak nyomtatott képet

Még szerencse hogy nincs kampány, hogy hivatalosan még nem is lehet a pártoknak kampányolni (majd csak február 15-től), mert így nyilvánvaló, hogy a környékbeli buszmegállókban látható fideszkádéenpés plakátok nem a kampány részei. Vagyis nem azért bámul engem ostoba tekintettel valami tornatanárból lett pártkáder, nem azért lóg a tokája a nyakkendőjére nyilvánosan (valamint sérelmünkre), mert azt akarja, hogy majd rá/rájuk szavazzak (hisz az kampány volna ugyebár), hanem mert csak.

Nyilván csak szeretné megosztani mindenkivel önnön szépségét, arcának ragyogó mását ez a modern Narcissusba ojtott Teréz anya (na jó, apa, tekintettel pártjának hímsovinizmusára), aki nem pusztán elmerül saját csodálatosságában, hanem ezt önzetlenül megosztja a széles közönséggel is. Nem, nem akarja, hogy rá szavazzunk, szerényebb ő annál, amolyan ibolyaszerűen, meg nagyon törvénytisztelő is, tehát eszébe sem jut kampányolni, csak ebben a csúf időben egy kis szépséget csempészne szürke hétköznapjaink sáros díszletei közé.

Vagy – és ez a másik lehetőség – mégis csak kampányol, hisz ő fideszkádéenpés és magasról a törvényekre, nem alárendeltje ő a törvényeknek, a jog van őérte és pont, akinek ez nem tetszik arra meg ráküldi a kétharmadot meg annak kodifikációs remekműveit. És ha kell lesz majd „lex Akkorkapmpányolokamikorakarok” , meg egyébként is, hát a nyamvad plakátra csak az van ráírva hogy „Agyarország jobban teljesít!”, meg a pasas neve, plusz két pártlogó, az egész narancssárga keretben, de seholse nincsen ráírva, hogy „Szavazz rám!”, vagyis nem kampányplakát, csak köztéri arckép.

Egyébként felesleges is lenne kampányolniuk, megteszi ezt helyettük a CÖF (a rövidítés feloldása: Civil Összefogás Fórum Nemcivil Széthúzáspárti Kusslegyen), bár a bohócos óriásplakátok nyomán nekem egyre szimpatikusabb a Gyurnai meg a Bajcsány, valamit tényleg jól csinálhattak, ha ez az arrogáns és ostoba hatalom így be van tojva tőlük. A cöf (innentől inkább csupa kisbetűvel) persze a mi pénzünkből kampányol, hisz vezetőjük, a főcivil csizmadia úr, a legfőbb pénzosztó tótumfaktum civil vonalon, azaz hosszas tépelődés után megszavaz magának egy halom pénzt, a költségvetés terhére, naná.

Így aztán az álcivilek kampányolnak, a kormány informál (bár az egymondatos üzenethez nem kell óriásplakát, nyomhatnák tejesdobozokra is, vagy kirakhatnák a fészbukra), a fideszkádéenpé pedig még nem kampányol, hisz még nincs itt a törvényes ideje. Mint azt tapasztalhatjuk. De tizenötödike után majd indul a menet, és megtudhatjuk végre, hogy akor most Eurázsiával vagy Keletázsiával állunk-e háborúba mindig is, illetve a héten mióta.

2014. február 4., kedd

Hey! Teachers! Leave them kids alone! (Pink Floyd)


 Tegnap azt mondja a rádióban a Grosics Gyuláról nevezett  (naná sporttagozatos) általános iskola igazgatója, hogy „2008-ban, mikor felvettük a Gyula bácsi nevével fémjelzett iskola nevét…”, én meg félrenyelem a vajas kenyeret, mert:

-         Egy iskolaigazgató (aki ugye tanár, bár sporttagozat esetén felmerül a gyanú, hogy tesitanár, ami meg köztudottan nem ugyanaz) ne egyszerűen a magyar nyelv alapjaival legyen tisztában, hanem használja azt kifinomult módon. Ezt a mondatot azonban még egy alapfokú magyar nyelvvizsgán is kiröhögné a vizsgabizottság. Szóval tudjon akár spontán is megfogalmazni egy értelmes összetett mondatot, akkor is, ha nem magyarszakos, hisz nyilván ez lenne az evidens védekezés.

-         Az milyen dolog már, hogy egy élő emberről nevezünk el valamit, utcát, iskolát, kerületi nemibeteg-gondozót, bármit? Mert ehhez alapesetben halottnak kell lenni, az elnevezés ab ovo megemlékezés az illetőről, egy szimbolikus emlékmű. Itt viszont a 88 éves névadó születésnapját ünnepeltetik a gyerekekkel, aki szintén valami magyarnak hangzó nyelven hatódik meg, de neki megbocsátható, már csak a kora okán is. Viszont ez róla elnevezett iskola olyan lehet, mint mikor a spórolós özvegy már előre felíratja a saját nevét is a közös sírkőre ( a második évszám kihagyásával persze), aztán évekig nézegeti, hogy de kár hogy meghaltam (csak tudnám, mikor?), pedig olyan jó ember voltam…

-         Az igazgató azt is elmondja, hogy a gyerekek mennyire tisztelik a Gyulabácsit, de szerintem inkább meglepődtek, hogy még él, és nem a Rákóczi-szabadságharc hőse i.e. (Internet előtt) valahányszázból. Így ztán igazi csasztuska-stílusban nyomják soronként váltogatva az „olimpiaibajnok-világbajnokiezüstérmes etc.” mantrát, és hallhatóan gőzük sincs mi az az aranycsapat. És nem is kell, hogy legyen, akkoriban még a szüleik sem éltek, de iskoláinkba lassan visszatért az a szép korszak, mikor csillogó szemű kisdobosok és úttörők szavalnak fejhangon hülye ünnepélyeken, amik attól ünnepélyesek, hogy sorba kell állni, meg csöndbe kell maradni és nem szabad feltűnően ásítozni. Bár, jobban belegondolva, lehet, hogy ezek az idők sosem múltak el, most már csak az iskola köpenyt meg az úttörő cserkész nyakkendőt kell megint kötelezővé tenni.

-         Ezt a „jó tanuló, jó sportoló” fasiszta-sztahanovista izét viszont a jelek szerint rendületlenül viszik tovább, a jó gyerek még mindig az, aki alul traktor, felül békegalamb. (Az „elég jó matekos, tehetsége művész” meg szóba sem jön.) 

A tesitanárok országa, voltunk, vagyunk és még kapunk fogni egy vajszínű árnyalatot.

2014. február 3., hétfő

McDöglesz


Már egy ideje idegesít az a hülye mekdonáldos reklám, hogy különböző szerencsétlenek milyen hamburgert „terveztek”, mintha ez valami kreatív kihívás lenne, pedig csak ostobácska marketing, szánalmasaknak. De lehetne sokkal érdekesebb is, vagy legalább viccesebb:

McDöglesz (Gráf „Állat” Szebasztián, pénzbehajtó): Két húspogácsa között egy szelet sült szalonna, pirított hagymás májjal és fokhagymás sült vérrel.

Ócó finom purker (Li CsaoHong, ruha-játék importőr, elvitelre is!): Két kici palacinta között ropogósz-omlósz cirkebőr. Meg szójaszósz.

„Hamburger” (Studebéker Ervin, programozó-matematikus hallgató): Félbevágott zsemlében marhahúspogácsa, saláta, uborka kecsap. Esetleg sajt is, de akkor nem hamburger a neve, hanem hamsajt.

McSpórlós (özv. Józsefvárosi Béláné, parkolóőr): Két szelet kenyér mellett egy főtt csirkefarhát, teszkó gazdaságos tormával. Már ha a kutyától sikerül elvenni a farhátat…

McLepetés (Lassanthy-Kovács Emília, gasztodizájner, hajstylist): Egy szelet zsemlére rakunk két pirított rákfarkat eperdzsemmel, kéksajtot, majd egy szelet pirítóst. Erre jön egy szelet kenőmájas zsályával és fokhagymás spárgaszósz endíviával, valamint vaníliás bélszín-csíkok, közepesre sütve. A tetejére még egy szelet zsemle libazsírral, néhány mentalevél. Meg rengeteg kecsap. Aztán az egészet készre hányjuk.

2014. január 28., kedd

Miért ne nézzük az olimpiát?


Számos oka van, hogy az ember miért ne nézze a téli olimpiát, ezek csoportosíthatók is:

-         Általános okok:

  1. Az Olimpia (és bármilyen „limpia” végződésű izé egy) nagy humbug, gazdag multicégek és korrupt politikusok hatalmai játszótere, a nagy eszmék meg már díszletnek sem jók.
  2. Az ún.  élsportolók teljesítményhajszoló nyomorultak, akik nem értik, hogy miért nem értem, hogy, hogy miért akkora dolog fél másodperccel gyorsabban futni körben valahol. Fél életüket edzésen töltik, aztán negyvenévesen rokkantak lesznek, és már csak parlamenti képviselőknek jók. (Kivéve azokat, akik tudatosan építik karrierjüket, egyetem járnak a sport élezése mellett, így aztán negyven felé már reklámozhatnak joghurtot vagy lehetnek helyettes államtitkárok, de e kettő végső soron ugyanaz.)
  3. Hatezer jobb dolgot lehet csinálni annál, mint hogy azt nézzük, hogy sok ember, kurva lassan és iszonyú ronda ruhákban vigyorogva bevonul egy stadionba, ott végigunatkozik egy giccses esztrádműsort, később izzad és örül vagy izzad és szomorkodik, ha meg nem utazik haza időben, megint vonulgathat hülye formaruhában, korrupt sportdiplomaták előtt. (Smittpál megvan még valakinek?) A hatezer jobb dolog között meg ott van az ha te sportolsz valamit inkább. Meg a falafel.
  4. Nem is értjük a legtöbb téli sportot, hogy sílövészet meg curling meg az ilyen korcsolyázások. Minek nézni? (Mondjuk a bob meg a síugrás az talán maradhat, az elsőben amúgy is a legjobb csapat a mi csapatunk, az eeeeeeelső jaaamakai bobcsapat!)
-         Aktuális okok:

  1. Ez itt a világ legdrágább limpiája lesz, Putyin cárevics grande önfényezése, már eleve egy hányinger. A Putyin is, igen. Nekünk meg épp elég, hogy pártunk és kormányunk épp bemászott a fenekébe és lelkesen integet ki onnan (Paks, háromezermilliárd, junó) ne kövessük őket. Büszkén tojjunk Putyin fejére és házi limpiájára, nézzünk autóversenyt meg amerika focit, utóbbit mondjuk akkor már csak felvételről. DE! Limpia előtt Super Bowl! Mert nem az élsport az érdekes, hanem a látványos verseny, ezt a rómaik már tudták, a görögök asszem még nem.
  2. A helyet, ahol rendezik úgy hívják: Szocsi. Hát ez meg meg hogy néz már ki, hülye a neve, nem egy Lake Placid vagy Calgari esetleg Lillehammer vagy Albertville.
  3. Nincs okunk elővenni a hajrámagyarok-típusú nagy löttyöst, nem pálya nekünk, az meg nem tök mindegy, hogy melyik posztszovjet sminkreklám nyeri a műtánc-jégkorcsolyát?
  4. Van itthon is elég sok hó, meg rohadt jég éppen,és szeretjük??? Egy fenét, én már az ablakból nézni sem, nemhogy a tévén….
  5. Plusz az egészet a közmédia nevű szarkupac köveztíti, oda meg kultúrember csak végszükség esetén kapcsol. (Nálam a gyárban végszükség van általában, így a királyi orbánista rádióban azt hallgatom napok óta, hogy a fidesz az fasza, mert csökken és emel, pont ahol kell, meg szeret minket, az ellenzék meg közénk lövetne. Mindez persze tizenegy éves gyerekek színvonalán, nyilván a szerkesztőik itt tartanak, és a baromságaikat többet mantrázzák, mint egy buddhista a szent szövegeit…)

2014. január 25., szombat

Nyolcvan felé, félúton

Mert ugye tegnaptól negyven éves vagyok, még ízlelgetem a szót, keresem a keresetlen hangot, de akkor is fura, hisz belül nagyjából huszonkettő vagyok, immár egy nagykorúságnyi ideje.

A kutyám is öregebb nálam (ő még most csak tizennégy), de tartok tőle, életem nagyobbik fele már letelt. Nem hiszem, hogy leszek valaha nyolcvan, szóval megy már a visszasszámlálás.

Viszont az jó volt, hogy remek ajándékokat kaptam, párom olyan tortát hozott, hogy húúú. Finom und Tower Bidge van rajta a Temzén, vagyis ezt ábrázolja, illetve ábrázolta, a család lassan felfalja a hidat, meg alóla a Temzét, dehát marcipán (volt) midkettő.

Már azon agyalok, négy év múlva mit hozhatok össze Petrának, akkor lesz neki kerek szülinapja, nyilván toronyóra lánccal, mondjuk Big Ben, de még egyeztetni kell, hogy hozzák ide, vagy hogy költözhetünk be mi, legyen net meg a fürdőben kád (pancsolósak lennénk, zuhanyozzanak mások), ha idehozzák olcsóbban megoldjuk, ha nekünk kell lándönbe költözni, jöhetnek a lengyel vízvezeték-szerelők. Káddal.

De tényleg, én mondjuk lándöni repjegyet kaptam, dekiált könyvet, meg az említett tortát, és valóban el voltam képedve mindezektől, kedvesem az igazi csodatévő, ráadásul huszonévesen is kitart egy ilyen vén fószer melett, akinek épp érzem magam.

2014. január 21., kedd

Max, Karl, Emil és Én

Igyekszem távol tartani magam a politikai témáktól, ez a szánalmas mocsár tapicskolásra sem jó, de akkor is előjön belőlem a szociológus, és hányingerem van pártunk és kormányunk aktuális ötleteitől.

Az, hogy egy következő generáció teljes életét eladják az oroszoknak drágán, még szót érdemel, mert ha vala lesz gyerekem, ő fogja fizetni az értelmetlen atomerőmű-bővítést, melyet a híresen antikommunista (valamint polgáry-kereszthény-hortysta) főfarok pacsizott le egy korábbi KGB-tiszttel, az elvi elkötelezettség és őszinteség nevében nyilván. Mely ex-KGB rezidens nyilván mélyen lenézi Vezénylő Tábornokunkat, de jót rögög, ahogy a csicska teper, mint a gép, de ő tudja, hogy gyarmat leszünk megint, nem a dicsőséges Vörös Hadsereg okán, csak mert neki van pénnze, elég korrupt, és akinek ez nem tetszik azt lecsukatja.

Plusz itt van még a tervezett emlékmű, Magyarország '44-es német megszállásáról, vaskereszttel, meg Gábriel arkangyallal, akkor giccsnek tűnik, hogy a fal adja a másikat. Amúgy nincs még tele az ország giccses-angyalos-turulos 56-os emlékművekkel. Meg gusztustalan műkő (ju nó, sírköves) szentistvánokkal meg csonkamagyarország formájú köztéri izékkel, a náci rohamsisakkal koronázott kopjafákról már nem is szólva...

Ez a Rétvári nevű (politikusnak látszó izé) meg elvitetné Marx szobrát a Közgáz aulájából. Érdekes, Londonban van köztéri szobra, meg emléktábla, a British Museumban, pontosabban a könyvtárában, melyik asztal isvolt a törzshelye az olvasóteremben. Mert Marx nélkül nincs szociológia, nincs modern társadalomfilozófia, sőt felhetőleg a közgazdaságtan sem úgy nézne ki ahogy, nélküle. Szoilógusként meg pont tudom, hogy Marx nem véletlenül az egyik alapító atya, Durkheim és Weber mellett, hozzá képest határozza meg magát majdnem mindenki, akkor is ha utálja a munkásságát, a diagnózisát és konklúzióit.

És Marxot hibáztatni Leninért vagy pláne Sztálinért/Hitlerért az pont akkora baromság, mint Jézust tenni felelősért a spanyol inkvizícióért, nem nélkülözi a logikát, a józan eszet viszont nagyon is. Karl Marx 1883-ban halt meg. Amíg élt, egy igazságosabb világot szeretett volna.
A "kereszténydemokrata"  államtitkár meg gondolkodjon el a jézusi tanításon, ha már úgyis rá hivatkozik, miközben az egyházi hierarchiára, meg a szavazatokra gondol. Meg a pénzre, amiől nála nincs hiány, bár a kufárokról az említett tanítónak is volt pár gondolata...

2014. január 15., szerda

Hiperszubjektív földrajz: Skócia


Skócia Angliától északra de az Északi-sarktól délre helyezkedik el a szélrózsa minden irányában. Területe dudoros, népessége számottevő, fővárosa Glazgó vagy Edinboró, esetleg Edinbörg, de az idő egyformán reménytelen mindenhol.

Gazdaságilag erős a mezőgazdaság, főleg a gabona termesztése, ebből viszkit és sört főznek, de inkább viszkit. A viszki kell ahhoz, hogy felnőtt férfiak abroszmintás szoknyában mászkáljanak, és ne fagykon le a tarsolylemezük, valamint elviseljék a dudálást, amit arrafelé népzenének hisznek. Fő exportcikkük az ordítás, a lóbálás és a véreshurka, utóbbinál legalább nem ordítanak. Talán nem is lóbálnak.

Skócia éghajlata jelentős, valamint vizes, ha nem ködös, de a köd is víz, csak máshogy. Számos mediterrán jellegű fürdőhely található ott, részben fedett fürdőkben, részben a viszki okán.

A skótok büszkék arra hogy skótok, valamint arra, hogy skótok, nem is beszélve legendás skót identitásukról. Ez főleg rönkhajigálásban nyilvánul meg, meg hogy kékre festett arccal lelekendeznek egy alkoholista és bigottan katolikus ausztrál filmjein, pedig a Mel Gibzonnál még a híres Észi/Villám/Díszi együttes is skótabb, ők legalább Glezgóból valók, sérelmükre. (Mer' hát legalább Angusz meg Melkolm, ahogy rendes skótokat hívnak, főleg ha férfiak.) Plusz a sótok büszkék arra, hogy legalább nem írek.

Skócia megközelíthető vonattal, repülővel, esetleg hajóval, de legjobb a Trevöl Csenöl, az megy a fotelból is, és nem kell hülye reptéri munkatársak vegzálását elviselni, skót viszki meg van a közeli teszkóban is, bár nem kell.

Az ideális állapot, mikor az ember Skóciában van, de vásárcsarnokban lehet kapni káposztás lángost, ám ez az idill csak durva tudatmódósítókkal jön össze.

Viszont a skótok lassan lehetnek függetlenek is, bár ennyire talán nem hülyék, de érdekes lenne, hogy akokor ki lenne az uralgó kiráj, vagy a miniszerierisztielnök, vagymi. Nyilván adódik Dzsoni Vóker, de asszem ő egy kitalált alak egy üvegcímkéről, szóval legyen inkább Sén MekGóven, ő ugyan benszülöt lándöni, ám neve és fogyaszási szokási vonzóak lehenek sok skótnak is, egy ilyen államfő, vagy elnök meg amúgy is ceremoniális, ami Sén esetében eleve reménytelen, ő bármely állami fogadáson gátlásalanul hányna a virágcserépbe. Amivel ismeretségben, ilyen lájkokban simán körözné a Urugváji elnököt, aki bajszos és topis, és s szakad farmjáról jár be dolgozni, mint elnök.

Skócia amúgy a legjobb hely a világon, de legalább is raja van az ezres listán (valahol), végül is arrafelé is szeretik a hurkát (csak a nevét nem tudják), leng a bőrdudájuk (csak nem kecske, de nem is macska), van nwkik szabadságharcuk meg elbukott lázadásaik, viszont arrafelé sosem volt létező szocializmus, csak kapitali angol (izé... brit) fontal, tényleg a függetlenség eseén ez skót font lenne? SCP (Scottish Pound - ha már nem Great British)?

Tanács: aki Skóciába akar utazni, tegye meg! Még Egybesül Királyság, meg Junijó, aztán fene tudja, bár a függetlenség igénye talán abból indul ki, amit Renon momdott a Trainspotingban, vagyis hogy a skótok annyira hülyék, hogy még egy rendes gyarmatosítóra sem tellett nekik, így maradtak az angolok. (Mi még ennyire sem jártunk jól, legfelebb Putyin elvtárs...)

2014. január 14., kedd

Van számos utca....

Az szerintem nem normális, hogy az ember januárban már azt tervezi, mi/merre lészen Lándönben ősszel, ez az agybaj idáig Petra privilégiuma volt, de mostanában azon kapom magam, hogy én is ezen agyalok, sőt remek közös téma: élvezetesebb, mint jelzőket kereni a legújabb és legszagosabb kutyafingra, izgalmasabb mint a Top Gear százharmincadik ismétlése, és jobban várjuk, mint a kar ácsonyt, mert bár korán kell kelni, de legalább nem kell műfenyőt porszívózni.

Plusz lesz Brighton, ami csomó új felfedezni való, bár a tematikus csatornák okán úgyszólván őslakosnak érzem magam a városban ahol sosem jártam, de hát Oxfordban is otthon éreztem magam, elvégre egykor jártam egyetemre is, ha nem is pont oda.

De tényleg lehetne már ősz, de legalább nyár, hogy legyen újra egy kis szabadságom, öreg vagyok, nem való már nekem a munka, pláne napi szinten. Vagy legalább lehetne újra délutános műszak, hogy ne kelljen hajnalban kelnem, rettegve várni a megszólaló ébresztőt, meg hogy estefelé nyugodtan ábrándozhassak. Például Lándönről. Egyszer úgyis odaköltözöm, legfeljebb mint hajléktalan.

Heti Agyar Krónika


Bajnai és Gyurcsány Fodor Gábor bankját robbantotta fel motorral, majd találkoztak az Orbánnal találkozó Putyinnal, majd Orbán a Rogán Vutton mamájával pálinkázott unottan, miközben Szanyi kapitány európai perspektívába helyzete a másnaposan bazmegelést, a devizahitelsek issssszonyúúúan meg lettek mentve megint, a rezsi csökken mint a cövek, a pitypang nyílik, Kerényi meg lassan egy nettó Ki Dzsong (Il/Un/Kerényi), bár még nem végeztetett ki senkit, de láthatóan jól esne neki, az oroszok meg a paksi spájzban vannak és megvesznek minket, de Orbán kap érte jó vodkát, házit, az nem hányat (jön számolatlanul), a fehérvári huszárok meg jól megbasznak meghágnak mindenkit, kivéve ha focisták, mert akkor nem, csak nézhetik hogy a szóljatok a köpcösnek díjat ad a svédnek aki szerb,  meg pénzt a Lajosnak sokat, ha már van tévéje meg rádiója valamiből működtetni is kell ugyebár, nem pattan minden pinaszakállú csiszár csak úgy ingyen, de Brian May legalább nem rákos, csak időskori elhülyülésben szenved, amit a színpadon vezet le, ez persze még mindig jobb mint a Súmakker, mert az meg kómában síel, nem a színpadon, én meg lassan már nem olvasok híreket mert ezek azok, meg hogy a VV mittoménhányban mennyi a hazudós prosti meg az egyujjas agyú kopasz, de hát erről szól, Iain Banks halott, Vonnegut halott és én is elég taknyos vagyok, meg köhögök rondán, de indul a nagy dalválasztó, kár hogy rendes black metal nem várható, pedig az ejróvízió már akkor kínos volt mikor még meg se nem születtem, hát még azóta, de jobban teljesítünk, idén nyilván a fehérvári huszárock, kit érdekel, a miniszterelnök munkavégzés helyett videós óvodásokat zaklat, álmában csönget egy picit, én meg délelőttös vagyok és vadakat terelő lyuhász, de egy darabig csak szépirodalmat vagyok hajlandó olvasni, a politikai és egyéb bulvár meg mennyen a fenébe, múltkor is hallom a rádióban, hogy a Dakar-rali résztvevőit a névadó szenegáli fővárostól egy egész kontinens választja el, én hülye meg azt hittem egy óceán, de a szakértelem egy bolsevista trükk, tudjuk, megírom.

2014. január 3., péntek

Zamúri Party Zánok

Bár még nem kaptam nekem címzett levelet Rezsiharcunk Vezénylő Csillagviktorától meg Rogán Vutton Krumplikutya alrezsinindzsától, de szeretnénk jelentkezni a Magyar Csapatba! Mer az imperilaista láncos rezsikutyákat meg kell fékezni, a bankokat is, meg az imperialista burzsoá hordák hazai szálláscsinálóival együtt!

Mer ezek mindig nyomorgatnak, áskálódnak meg köcsögösködnek. A Nép nyakán, a Magyarén. Úgyhogy én megyek a Magyar Gárdába Csapatba, ha lesz egyenruha is, a méretem sokikszel, majd küldjék ímélben.

Meg ha lesz ijen rezsimegvédő tanácskozás mindeféle képviselő meg álomtitkár urakkal, arról  szóljanak időben, hogy ráérjek, meg megszervezzem a gyárba a sejtet. Mer ott még sokan vannak akik ideológiailag képzetlenek, meg a Hírlapot se fizetik elő! Meg csak úgy "viktorozzák" a Miniszerelő... Minireszelő.... nna Miniszterelnök Urat, pedig ő értünk fárad arca verejtékével sütit sütve. Meg síjel! Hát a sok ellenforradalmár mikor síjelt? Pedig egészséges! De ezek csak isznak meg horgásznak, meg túlóráznak, a rezsicsökkentést meg baszn.... cseszn.... szóval rá se bagóznak megvédeni. Miközben a Kormány áldozatosan vért izzad, egy ijen nehéz harcban. Vagy ont...

Szóval ott a hejem a csapatban benne, a Polgári Körünk már amúgy is kifingott (pedig igen jó kis bagázs volt az Olajban Főtt Szent Jeromos Polgári Kör és Fogyasztói Csoport, csak lecsukták a Totyát, ő volt a dolog lelke), de most új csapatot építhetünk Mini Szterelnök Ur vezérletével. Ugyanott aloeverás cucccok rendelhetők!

2014. január 2., csütörtök

Újévi köszöntő

Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván

Kilenc mogorva trafikos
Nyolc talpnyaló, a Főnök oldalán
Hét fociklub-tulajdonos
Hat helyettes államtitkár
Öt kormánypárti rockzenész
Négy kádéenpés (a teljes párt)
Három szakszervezet, és sokkal több stadion
Két bajszos fideszes (az egyik az elnökúr)
És egy csíz a csupasz körtefán.

2013. december 28., szombat

Az cukormérgezésrűl

Merugye feleim szümütükkel, a cukor, az nagy dózisban méreg. Közepes dózisban drog, kis dózisban meg értelmetlen.
Pedig én vigyáztam, csak kicsi süti, kicsi bejgli, kicsi szaloncukor, ehhez képest egy pohár kóla látványától émelygek. Nem baj, ha cukormentes, az íz, és a hozzá kapcsolódó élmény a lényeg. Szóval teát iszom üresen (a tonik túl édeskés) meg paradicsomlevet, kicsi worchester szósszal és csipetnyi borssal, ez lenne az alkoholmentes Bloody Mary. Ha jut, zellerel...

Így lassan túlélem az ünnepeket, és jöhetnek a normális hétköznapok (meg a nem normálisak), mikor úgy hetente kétszer-háromszor eszek édességet, az is ilyen bukta, meg hasonlók, csak csütörtökönként durvulok el három falat aranygaluskával.

A cukrot meg tiltsák már be, az édes likőrökkel együtt (a durván étcsoki meg a sör az maradhat), disznózsírt használni lassan már igazán snassz, de a "tíz deka liszthet húsz deka cukrot" típusú receptek még mennek, mondjuk errefelé is... Asszem jövőre nem lesz hagyományso angol puding, egyszerűen jó szorosan beletömködök egy halom szárított gyümölcsöt egy tálba, majd pár napra ráülök. Aztán lehet is szeletelni.

2013. december 27., péntek

A hét kifejezése

Elvégre épp kakácsony múlt, sérelmünkre...

Hallom ugyanis a tévében, valami szegedi kocsifeltőrős hírben a melegítős nénitől (aki tanú), hogy "épp szentestéztünk, mikor hallom, hogy..."

Én meg félrenyelem a diós tekercset (épp bejgliztem....), hogy ez mekkora találmány, bár az etimológiája legalább is kérdéses. Elsőször adódik, hogy egy Szentes környéki népszokásról van szó, de meg kellene kérdezni valakit onnan, hogy szoktak-e tézni, illetve, hogy ez nagyon tájjellegű-e? Vagy csak kicsit-e? (Már hogy még Szegeden-e is lehet-e eszentestézni-e?)

Vagy van olyan, hogy Szent Este, aki egy kevésbé ismert szent valahonnan a közel-keletről, egy részeges centúrió rossz útra tévedt és később megtért lánya, akit ugyan kihagytak az evangéliuomkból, de lelkes tanítvány volt, amúgy Ester, csak az utoló betűt véletlenül kihagyta egy írnok. (Erdetileg persze Július Augustus September Petronellának hívták, csak a keresztségben vett fel egy szép ószövetségi nevet.)
És szentesete Szent Estére emlékeznek, azaz szentestéznek, ez olyan, mint a betlehemezés, csak ohne pásztorok oder háromkirályok.

Van viszont Este alakú mézeskalács, radiátor mögé dugott macska és a hagyományos csirkeszárny kétféle szósszal, vuszterrel és vorcseszterrel. Meg stílenaht, amiről kevesen tudják, hogy egy Szent Estét dicsőítő kopt himnusz német fordítása, rossszul.

Vagy az is lehet, hogy a szenteste mégis az amire gondolok. Ez esetben Jézus születesére emlékezünk. És csak emlékezünk, hisz a szülinapja nem akkor van, de emlékezni bármikor indokolt lehet.

2013. december 22., vasárnap

Karácsonyi ajándék magamnak

Vettem egy könyvet, kicsit régi, mert '90-ben jelent meg, de első kiadás, számozott és hátul ott egy aláírás, ami a szerző neve: Salman Rushdie.

Amúgy a Hárún és a mesék tengere az, ez volt az első könyve amit annó olvastam, ez a kötet pedig csak negyven font volt, de úgy döntöttem, hogy kell nekem. Megkaptam, hurrá! (Na jó, plusz postaköltség...)

Dr. Who The Fuck?

Dajcsomi (na ja, csak így) aztat twittelte (eddig az évtized igéje - magyarul ez esetben inkább: óbégatta, nyöszörögte esetleg picsogta), hogy a NAV-botrány kirobbantója egy paranoiás: Meg futóbolond. Da akkor mint mondjunk Dajcs Márnemfür Tamásról, aki huszonöt éva abból él, hogy ő a fülbevalós fideszes. Sok jót nem. Érdemi politikusi, közéleti tevékenységéről nem tudunk, jó, volt annó az a Tocsik-bizottság, de oda bárkit küldhettek volna. Most meg egy ideje el van dugva a Európai Parlamentben, ez amolyan (k)Áder-lerakat fideszeseknél, de azért reméljük, belőle nem csinálnak köztársasági elnököt: Vagy alkotmánybírót...

Valamint hála a netnek, manap, mert róla ság ő a magyar poltika szánalmas bohóca, az aktuális torgyánjózsi, mondjuk nem annyira irritáló, de a szánalmas-infantilis dimenziókban már egál van. A különbség abban áll, hogy ami a rózsadombi kisgazdánál még pöfesszkedő dagályosság volt, az nála már csak szimpla bunkóság, jófejségnek gondolt trágárság. Szóval doktordajcs csak ne beszéljen, mert róla is joggal kérdezheti bárki, hogy kiafax ez a  futóbolond? Meg miért az én pénzemből?

2013. december 14., szombat

Petra szeint a világ - London part two

Merugye Petra szabotálja, én meg olvasnám, szóval következzen az, ő hogyan írná - szigorúan szerintem (és rövidítve, mivel várom azért...)

"...Ráadásul kaptunk egy ilyen 'bunker' szobát, úgy értem a pincében félig, az egész egy franciaágy volt fürdővel, tévé semmi, a káddugót meg szokás szerint tejeskupakkal pótoltuk. Mondta is párom, hogy, hát, ez már tényleg a szokott.
Másnap mentünk valahová, már nem emlékszem pontosan mikor, de Greenwich, kiértünk hamar . Ott hatalmas csalódás ért, a Beachomber Seafood ami igen hatalmas kedvencem volt, meg páromé is (valóban) bezárt, így kénytelenek voltunk enni a Kings Arms nevű kocsmában, bár csak tizenkettő után volt kiszolgálás, vissza is mentünk később. A fish&chips-ük egyébként elég jó, de hiányzik a Beachomber, kérem vissza!!! Plusz a helyi lemezboltban ez alkalomal nem találtam semmit, Laci mondjuk igen, úgy tűnik mostanában rákattan a ska-ra.
(...)
Nem időrendben írom, de voltunk Wappingban pizzát enni, tekinettel arra, hogy a Baker Street-i egység már nem igazán a szívem csücske. Ez viszont szuper volt, párom jól ki is találta, hogy jutunk el oda metró nélkül (visszafelé már mondjuk használtuk), bár kicsit aggódott, hogy a busz elmegy-e odáig. Elment :)
(...)
A Parlament az egészen szupercsodás volt, bár mivel utolsó napra időzítettük, aggódtam, hogy belefér-e, mivel csak időpontra lehetett jegyet venni. De hát csak szombaton volt látogatható, kicsit 'puffogtam', mer ugye utolsó nap, visszaérni a hotelbe, felvenni a csomagokat, kiérni a reptérre úgy, hogy még a parlamenti látogatás után be volt tervezve egy indiai étterem is. Ez nyilván nem jött össze, pedig én Laci kedvéért gondoltam az indiait, de azt mondta, nem baj, majd legközelebb. (Végül ettünk fish&chipset, egész jó volt, de akkor most a parlamnetről: ..."

És nem, ez nem paródia, igyekezetem, pár mondattal utánozni őt, mert várom már,(hiányzik a  szövege azért!) szerintem egész jó vagyok stilárisan, csak a memóriám gyengébb, a hangulat meg sehol, vagy csak utánérzés. Hé, plíz!

2013. december 13., péntek

Munkáslevelező II.

Tisztelt Főviktor Orbánúr! Elnökminiszter!

Látom, hogy van itten ez a gyurcsányi, a Fletó, aki ilyen hazaáruló, mer olyanokat mond hogy. Pölö vegyük el a határontuliak szavaztatát, pedig még nem is szavaztak eccer se nem, de már venné el a gyurcsányi. Pedig én igen szeretném, ha Kolozsváron meg Májamiban döntenék el, hogy Maga legyen a főminiszter-enökur, őket nem érintik a itteni adók meg mindenféle bölcs rendeletek, ők asztán tényleg elfogulatlanok valóban, és tuggyák, hogy Viktor Elnök a jó választás nekünk. De ez a gyurcsányi máshogy gondolja a fejével! Mer ilyen!

Monta is a rádjóban a nőszemély a határon tulról, hogy ez a gyurcsányi megalázza őtet, meg parazitázza. Mer tényleg! Pont eztet monta aza szemét! Nem monta mongyuk hogy para Zita, de gondóta, ez egészen biztos. Halottam belőle, ki! Merha nem teccik valami, mondom is, szerintem nemjó, akkor nyilván paparazzi zitának gondolom akiről mondom, ha nem mondom, nyilvánvaló-e nem?

Szóval! Kűggyék mán el a gyurcsányit valahová, mongyuk a Pralinéból, mi…, na a Paralametiből ki. Házelnök Urra is mindig beszól vagy néz, a szemivel, hát eszt már hotyan lehet hagyni, hátnem? De igen! Legyen ujj hásszabály, mek rakják ki a Orszák Házába is, mennyit csökkent a rezsi, mijóta majd a Pálfiur nem ihat a büfébe konjakot majd. Már hogy majdakkor azóza. Mer ez is fontos, nekünk egyszerű embereknek, mi csak ilyen munkások vagyunk, akinek itala ugye a konjak, és választot képviselójik által fogyasztyák.

Kormánymegbizott Úr Is Monta, mikor a gyerek ment a festményes alkotmánytörvény-kiállításra kötelezően, de! matekóra hejett, hogy elmúttnyócév, és de igaza volt, főleg! Így kell az ijen kommunistákokkal el bánni. Mekmondani nekik, mindig minden hol, főleg ahol, de ottan mindig. Hogy tuggyák! Meg!

Vagyis a Fletótat aztat csukják má le, tök idegesít, ehhez meg nincsen joga, hiszen a Semelecezecezi Anikó Szenátorszony, vagyhogy hívják, tuggya na a gülüszemű szőke, a fidesz tévéből, na ő is monta, hogy maffia meg baloldal meg hogy tisztára bukott az egész, és eszt a tévébe monta, szóval akkor mér nem viszi már a rendőr Pintér Belügyi Űr eztet a mocsok Gyurcsókot??? Csak itten mérgezi a közlevegőt, meg uszít! A KormányEllen! Ne haggyák én aztat mondom, csapjanak oda, ahova köll! Asztán ha má a szingszigben ül, lecsukathattyák a Tarlósit is, meg a Rogányit? Vagy azok magukkal vannak? Akkor maraggyanak, csak szójjanak nekik, hogy drága a sör, meg koszsos a villamos, szóval ne arcoskodjanak. Meg köcsögösködjenek! Deha fideszesek, úgyse lesznek kirugva, de azér Viktorminiszter Úr igazán szólhatna be, megára hallgatnak, meg maga ugyse tudhat rola, hogy mi minden, ezér is szólnék:

Tisztelettel: Gráf Ödön, fölcint Kettő/PerBé

A betegség vége

Nos, végre egy hét után újra határozottan embernek érzem magam (e kávéházi szegleten), mert elmút, a légcsőhurut, és hála az atntibiotilumok gyilkos hatásának, egy darabig nem is merészkedik vissza. Jön amúgy, minden télen hibátlanul, és pont egy hétre tesz harcképtelenné, és mindig ugyanaz: első nap láz. aztán idul a fuldokolva alig alvás, a takony az agyban meg a reggeli öklendezős felköhögés: Meg láz, magas und napokig, ilyenkor lassan már jobban sajnálom magam, mint a kóbor állatokat a városban, bár persze tudom, hogy nekik azért összehasonlíthatatlanabbul rosszabb.

De vége, ma már úgy keltem, mint egy ember, újra olvasok könyveket meg takarítok, lehet hogy mosni is fogok (lenne mit...), dolgozni azt mondjuk még három hétig nem kell, a hosszú karácsonyi szabadságot pont négy hétre sikerült nyújtani, bár én kicsit máris unok folyton itthon lenni. Nyilván innen a takarítási mánia, amint jobban vagyok...

Meg esetleg lehet szó grafomániáról is, vagy újra kezdek hímezni! Én ugyanis egyetemi (hallgató majd oktató koromban is) nyári szüneteim alatt több terítőt is... mondjuk Tour De Francot nézve, hideg sörökkel a kánikulában, de mégis.

2013. december 2., hétfő

Munkáslevelező


Kedves Kormány Viktór Polgárúr!

Parlament, Iroda, helyben

 

Én is csak azt akarom mondani írni Magának, hogy mink nagyon igen támogattyuk a rezsicsökkentésnek a csökkentését, mert a rezsi az nagyon drága vót eddig. Villanyszámla, áramszámla megggáz számla, meg víz meg villany. Ez így együtt sok! Meg nálunk fütik a lébcsőhazát is, feleslegesen, mer minek? Ottan nem lakunk egyáltalán! Meg világitanak is benne, de azis minek, mer? Montam, ottan nem lakunk, minek világítani neki. Le is vertem a összes villanykörtéket, meg elloptam a radijátorokat is, hogy ne fűccsenek vele, el. (Vettem az árábul bort, az fütésnek is jó, meg nem is rezsi, mer folyékony.) Má várom, hogy kifüggesszék a lébcsőházba, emnnyivel csökkentettem a rezsiárcsökkentést, én egy magamam

Meg támogattyuk azt is, hogy bezárjanak a tarfikákok az ilyen plázákba meg benzinkutaknál, mer minek ugye, az is ottan? Túl sokat keresnek, a kissebb tafikálók meg éhen halnak nagyon, meg Igor se jön aki ukrán és cigidiszkont egyszerre. Mútkor is láttam egy ilyen plázás tafikboltosat, aki ki jött a plázából, és be szállt az autójába! Mer az ilyenek autóval járnak, mer meghíznak a mi vérünk zsírján, ahztán csak atókáznak fölalá. Nekem meg felmeg a vérnyomásom, a Brandy márkájú konyak is alig viszi le, deazér. Na, az ilyenektől vegyék csak el a bótot, azt mennyennek inkább dógozni.

Meg szeretünk járni színházba mostanába, hogy má nem buzik vannak azokba benne, hanem szép magyar kövér emberek, akik kijabálnak, meg nagyon művészien mennek felalá. Eszt jó látni! Meg főleg ha Csurka darabok mennek, az jó ember vót, kövér meg minden, és szépen kijabált, mindig halgattuk is a Hősök terén, ahol. De asszem ő már mekhalt egy ideje.

Meg mikor váltyák má le az EUt, mikor lesznek már olyan választások ahol le lehet majd őket zavarni, Brüsszelből el. Vagy Strasszburgból! Szóval hogy ne mongyák má nekünk, hogy mit csináljunk meg. Az jó lenne! Biztos tavasszal lehet majd erről választani a szavazáson, reméljük! Ha nem, követlejük! Menetelünk is hakell!

Szóval mi itt mint (Én meg a Irén) Vikror Polgár Elvtárssal vagyunk, csak küggye a pénzt ezentúl is, merha nem kűdi a rokkantnyugdíjat (tuggya, derekammal vagyok idegi alapon), akkor máskor nem írom alá a „Csökkennyen a rizsa” című ível alá. És ezt veheti fenyegetésnek!

Tisztelettel alássan:

Stuccer Jani (főcint három, csengő rossz!)