Az erőszakosság diadala

Már egy ideje mást sem hallani a médiákokból (felől), mint a Szabadság-téri megszállás-ügyi emlékmű körüli viharokat, melyeket a Felcsúti Ramszesz szerint persze csak a nyomorult kommenista ellenzék halálhörög vesztét érezve, pedig nem. Sőt, szerinte kocsmai színvonalon hőbörögnek, mintha legalább is nem ő lett volna, aki a kortárs magyar politikai életben politikai programmá, és egyben győzelmi stratégiává tette a szotyizós, pálinkázós, földre köpködős tahóságot. Pedig de.
(Mellékszál, ám fontos, hogy ma már oda jutott Döbrögi uram, hogy kormányprogramot sem hirdet meg, nehogy már a saját korábbi hazugságait olvassák a fejére későbbi, ellentétes hazugságai okán. Meg hát ha választási programjuk sem volt, miféle kormányzati cselekvés is következhetne belőle? Majd az lesz, hogy Döbrögi Ramszesz felkel reggel, benéz a stadionjába neki, és ha nem nyer a csapat, majd betiltja a többi csapatot, osz't jónapot, legfeljebb hadat üzen az EU-nak tizenvalahány Gripennel, és lembomázza a Bayer Münchent.)

De az emlékmű akkor is gond, nagyjából három szempontból:

1. Emlékezetpolitika: Döbrögi szerint az angyal az minden áldozat, a birodalmi sas meg nem csak a nácik, de minden német. Hááát... Menjen inkább a fenébe  primitív történelem-értelmezésével. Államjogilag, a kis sunyi. Mert a zsidók jogfosztása és kifosztása nem a német megszállással kezdődött, zsidótörvények, munkaszolgálat (éheztetett emberek félig megfagyva aknát szednek kézzel, a hősiesnek hazudott, ám szintén lerongyolódott hadsereg előtt, a túlélés szerencse kérdése), plusz deportálások, amik a fidesz házi hortystája szerint csak idegenrendészeti eljárok voltak, de nyilván a halálba küldött tizenezer ember között nem szerepelt egyikük felmenője sem. Ám mindez a német megszállás előtt történt, utána meg épp csak a hadsereg, a csendőrség meg úgy általában az állam segédkezett haláltáborba küldeni még pár százezer embert. Mert nem tetszett a vallása, a vagyona, a bőrszíne, a politikai vagy a nemi irányultsága. Márpedig az az állam, mely így működik, az ócska fasiszta diktatúra. Hogy ezer embert ölet-e meg, vagy százezret, az már - e szempontból - nem számít, hisz egy deportált zsidó, egy elgázosított cigány is sok, és rohadjon meg az a kormányzó, aki államfőként csak sunnyog, hisz tudjuk, lehetett volna akár önfeláldozó jellem, akár hős is, de gyáva volt, így nem lett államférfi, csak egy száműzött a történelem szemétdombján. És azokhoz képest, akiket cserben hagyott, hú de jól járt.
Vagyis ezért hazugság az egész emlékmű, a magyar állam nem áldozat volt, hanem cinkos. Orbán meg ne értekezzen a történelemről, mert egyrészt szörnyülködnek rajta, másrészt kiröhögik, tudhatja épp, mi történt, tudhatja, hogy maga a "szobrászművész" írta le, hogy nála az angyal az bizony a magyarság szimbóluma (és nem az összes áldozaté, kiknek jó részét addigra már kitagadták  magyar nemzetből), csak vagy nem érdekli, vagy nem is nézett utána. ám bármelyik esetben alkalmatlan pozíciójára. Szóval tényleg menjen a fenébe, igazgasson fociakadémiát vagy szotyolapörkölőt, vedeljen pálinkát, kit érdekel. Csak hagyjon már békén.

2. Esztétika: Ez rövid lesz. Ugyanis - már amennyire a vázlatos látványtervekből kiderül - itten egy harmadosztályú ócska giccs készül, valami bronzba vasbetonba meg műkőbe álmodott izé, min amit a Sarki Józsi, a sírköves dobna össze, ha már maradt neki némi anyag, az önkormányzat meg vevő valami szakállas fejre (szentisván-szentlászló mindegyis), jó pénzért. Hogy egy nyavalyás makettet sem látott senki, hogy Melocco bácsinak viszont tetszett, az már mindegy is, nálunk is az az 56-os emlékmű, hogy valami formátlan kövek előtt szélben áll egy angyal (vizespóló-verseny résztvevője lehet), bronzból amúgy, a kövek fölött meg valami amorf izé, asszem zászló akart lenni, na az is szörnyű, de úgy tűnik ez a trend.

3. Erkölcsi: Komány Viktor orbánfő megmondta, hogy ő sosem hazudik. (kivéve mikor igen.) De ez ügyben konkrétan közölte, hogy persze, elhalasztják az emlékmű-építést húsvét utánra, akkor majd újra beszélnek róla. Aztán tojt magasról az egészre,a szakik kezdtek betonozni, húsvét meg még két hétnyire volt. nos, akkor mit is szónokolhatna itt erkölcsről, meg szavahihetőségről? Az Ember Aki Sosem Hazudott De Ha Igen Észre Sem Veszi? És még kereszténynek is hazudja magát, pedig az nála legfeljebb annyi, hogy húsvétkor berúg, meg smúzol tetszőleges püspökkel, de a krisztusi szeretet, az valahogy felejtős....

Rekordok

Olvasom a mai újságban, hogy Nyíregyházán felállították (vagy megdöntötték?) az egy időben, egy helyen legtöbben zumbázók világcsúcsát. Na most, nem tudom pontosan mi az a zumba, megnézhetném a guglin, de nem érdekel, annyi nekem elég, hogy valami aerobikos marhaság (Csókolom, Ae Robika vagyok, harmadik osztályos tanuló!), de az igazán lényeges itt a világcsúcs. Mert nem hinném, hogy a világ tele lenne csoportosan, közterületen zumbázó hordákkal, akik véres küzdelemben igyekeznek elhódítani egymástól az újabb és újabb rekordokat. Hogy bebizonyítsák, senki nem zumbázik úgy, ahogy ők zumbáznak, de legalább is nem ennyien. Vagyis egy ilyen rekord maga az értelmetlenség, akkor lenne értelme, ha tényleg elterjedt mozgalom lenne a tömeges zumbázás, és a zumbászati szaklapok tárgyalnák az aktuális esélyeket, lenne belőle Európa-bajnokság meg Világkupa, életkori kategóriák vagy súlycsoportok, meg egyéni és csapatverseny. Meg Zumba Hall of Fame, (esetleg Holló Fém), zumbás energiaital, az Adidas meg piacra dobná a zumbára optimalizált, tutti-frutti ízű edzőcipőt.

Amivel azt akarom mondani, hogy mi abban a világcsúcs, amiiben verseny sincs? Mert az például tényleg világcsúcs-gyanús, amit a Dogmában mond a tizenharmadik apostol Jay-nek ("Te maszturbálsz a legtöbbet a világon! - Jó, de ezt mindenki tudja!"), bár kétségtelenül nehezen ellenőrizhető. De az már mitől lenne rekord, hogy én gondolok a legtöbbet a spagettire a világon, vagy a legnagyobb szobrot építettem fülzsírból?

Vagyis az összes "a világ legnagyobb ananászos-fokhagymás gázon sütött lángosa"-típusú rekord menjen a fenébe, pláne mert eredeti funkciójukat sem teljesítik. Az 1950-es években ugyanis Sir Hugh Beaver, a Guinness sörfőzde tulajdonosa (fedőneve: Hód) azért találta ki a híres rekordok könyvét, mert egyfelől jó ötletnek tűnt, másfelől kitűnő kocsmai olvasnivalónak, márpedig aki leragad a kocsmában a legtöbb tojást megevő ember, vagy a leghosszabb indokolatlan alpesi alagút szócikkeit olvasva, az nyilván fogyaszt még valamit, a mentális sokk mellé. De ehhez az illető rekord legyen mondjuk összemérhető másokkal, vagy legalább érdekes, ám nyilván nem tartozik egyik kategóriába sem, ha egyszerre a legtöbben bámulják hülyén a Függetlenségi Nyilatkozat pornóverzióját. Vagy zumbáznak Nyíregyházán...

Rémesék

"- Mondd, hogy "Sohamár" - kérte Árnyék.
 - Baszd meg - mondta a holló. Többé meg sem szólalt, amíg az erdőben voltak."
(Neil Gaiman: Amerikai istenek)

A mesékkel mindig baj van. Már kora gyermekkoromban (a késői még folyamatban) is utáltam a klasszikusnak kikiáltott meséket, a Grimm meg Andersen-féle pszeudo-horror történeteket. Nem értettem, igazából ma sem értem, mi lehet bennük a jó, a sztorik szürreálisak, a részletek borzasztóak, a morális tanulságot meg e nélkül is felfoghatjuk, hogy például legyünk jók másokkal, mert akkor hasonlót várhatunk el mi is, meg ilyenek. Ehhez nincs szükség darabolós gyilkosságokra, hatalmi önkényre, családon belüli erőszakra meg hasonlókra, melyek a klasszikus mesék alaptoposzai. És persze ott vannak még azok a rémes karakterek.

Szegény farkas például egy ragadozó, vagyis nem élhet erdei gombán meg bogyókon, Piroska viszont egy felelőtlen, túlmozgásos kiscsaj, nyilván ekit meg spurit nyom hétvégente, meg valami hallucinogént, különben hogy keverné össze a nagyit a farkassal. A vadász meg szadista seggfej, élve boncol egy védett állatot, közben titokban biztos a nagyira hajt, vagy csak a betétkönyvére.
Hófehérke perverz, hisz hét törpével él együtt, Hamupipőke (régi magyar név amúgy: Isa Por Es Chomu Pipoe) egy nettó lúzer, hagyja hogy kitúrják az apai örökségből, meg egerekkel húzatja magát a bálba. Jancsi und Juliska, meg szimplán hülyék, hogy bedőlnek egy pedofil kannibálnak, tényleg, a mesékben végképp nincs tabu, talán nekrofíliával még nem találkoztam, de biztos van olyan népmese is melyben megdugnak egy halottat, ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal írják le az esetet.

De persze gyerekként nem ez idegesített igazán, a horror sokaknak bejön, hanem az a rémes gügyögős stílus, melyben a rémtörténeteket rendszerint elővezetik. (Csak ettől lesznek amúgy gyermekmesék, a Texasi Láncfűrésze meg a Vasorrú Bába között nem a mézeskalácsház a valódi különbség, hanem az előadásmód naturalizmusa. - Mellékszál, de mit jelent itt az, hogy bába? Egy elzüllött szülésznő, aki megutálta  gyerekeket és már csak gasztronómiailag képes értékelni őket?)
Szóval attól, hogy főhősünk csillagszemű igamondó, pirospozsgás, szőke mint a napfény félisten, és ennek ellenére kibelezik vagy ő belez ki valakit, csak rémesebb lesz az egész. Azt meg, hogy a gonosz az tényleg gonosz, értjük anélkül is, hogy zöld trutymó csöpögne bűzhödt testéről, miközben sátáni kacaj szakad fel odvas fogai közül.

Mondjuk a westernben megvan minden szükséges elem, felesleges túlzások nélkül (mert nem feleslegesek azok persze vannak benne), jók, rosszak, igazságtalanság, küzdelem az igazságtalanság ellen, meg a remény, hogy a jó nyerhet a végén. És  a zenéje is jobb. De én például Dumas-regényeket olvastam gyerekként, meg néha indiános könyveket (így hívtuk akkoriban a westernt), meséből meg legfeljebb a rajzfilmek mentek, leginkább még a Vuk jött be, de az is csak részeg libák meg a két hibbant kutya miatt.

És akkor még nem is szóltam arról, hányszor cseszte el a napomat a Kis gyufaáruslány, meg néhány hasonló rokona. Mintha nem lett volna elég bajom...

Hitelvilág, Stádium

Most már egészen biztos, hogy én is akarok miniszterelnök lenni, és pont ebben az országban, elvégre nekem is van hobbim, és én is szeretnék valami szép nagyot építtetni a házam mellé, naná a mások pénzéből. Először mondjuk egy házat szeretnék építtetni magamnak  mások pénzéből, aztán épülhetne mellé egy grandiózus izé, nemzetközi sztárépítész által tervezve lehetőleg.

Mert ha Döbrögi Viktornak jár a Sancho Panza Sziréna (vagyis Muréna.... izé, Aréna - ráadásul lehet, hogy Pancho Sanza?), akkor nekem is járna mondjuk egy bélyegmúzeummal kombinált autóversenypálya, mert én meg azt szeretem, nem a szotyit. Esetleg lehetne még benne zenés színház, azt nem szeretem, de valakim igen, és az ember már legyen bőkezű und nagyvonalú, ha már úgysem ő fizeti.

Persze nem olyan vacak kis Hungaroring-szerű dolog lenne, hanem legalább 15 kilométeres, Le Mans formátumú pálya, mert a Forma-1 úgyis unalmas, itt inkább hosszútávú GT-versenyeket rendeztetnék. Csak.
És persze az egész azért lenne, hogy legyen utánpótlás-képzés, hisz ma Magyarországon érdemtelenül elhanyagolják (a makrogazdasági és nemzetstratégiai szempontból egyaránt kiemelt fontosságú) autóversenyző-képzést, miközben milliárdokat dobunk ki mindenféle hülye kórházakra meg egyetemekre. És ha esetleg nem akadna rá elég pénz, majd veszünk fel hitelt az oroszoktól, 40 éves lejáratra, tétre, helyre, befutóra. És a nép örömmel fizeti majd a részleteket, hisz a La Mancha Circuit Ring sokkal, de tényleg sokkal szebb lesz, mint Döbrögiék stádiumja, amit majd hamutartóként hasznosítunk újra a pálya VIP-páholyának szivarszobájában.

A kulturális állandó

Ismét kiderült, hogy a húsvét valódi ünnep, a valódi ünnepnek ugyanis két alapvető sajátossága van:
- Nem kell munkába menni.
- Valahol, valamelyik tévében mindig megy egy Carlo Pedersoli - Mario Girotti film.

És ez idén sem volt másként, heripotter, indianadzsonsz meg a hallhatatlan (illetve várjuk meg, egyelőre mindketten életben vannak) páros.

És ez nem is baj, karácsonykor például csak ritkán esik hó, de a Bud Spencer-Terence Hill (merthogy ugye róluk van szó) kettős örök, ők a fix pont, az origó, mely körül kifordítható sarkából a világ. Kellően bugyuta történet (ostoba gengszterek, tökös hősök, pofonok, verekedés vér nélkül), állandó képregényfigura-karakterek, gyerekzsúrra való zene, agyonidézett beszólások, nagyjából ennyi. Olyan mint a klasszikus pankráció (nem ez a mai, eltorzult fejjel üvöltözős izé), cirkuszi műesések, vurstli-poénok, harsány és kétdimenziós világ, naná, hogy mindenki imádja.
Hisz pont olyan gyerekes felnőttek szernénk lenni mind, mint amilyenek ők, szétütnénk a rosszfiúk között, de úgy, hogy azért ne haljon meg senki, lennénk mi is alul traktor, felül békegalamb.

Mert Carlo és Mario ilyen mesehős-félék, csak közelebb állnak hozzánk mint a legkisebb királyfi, hisz filmjeikben általában csórók, babot esznek és söröznek, cinikusak de nagyot tudnak ütni. Ha jól belegondolunk, akár Rejtő is írhatta volna őket, de legalább is nem lennének ízlése ellen valók.

Hát én má' nem is tudom mi lesz itt, komolyan mondom

Na már most, van nekem ez a már korábban megénekelt új kedven rádióm, a róla Lánchíd, pontosabban ott egy délutáni műsor. Az a címe, hogy Lecsó (merthogy ők belecsapnak), a műsorvezető meg valami fazon, valamelyik régi Megaszarból, de nem ismerős, csak az elsőt néztem, talán nem abba volt, vagy ha mégis hamar kieshetett. A fazon egyébként egy sima modorú, félművelt, szemellenzős izé, igazából érdektelen, a műsort kizárólag az eldurrant agyú fideszes harci nyugdíjasok teszik szórakoztóvá, de ők aztán nagyon.

Megtudhatjuk tőlük például, hogy Gyurcsányi (sic!) idegbeteg, ezt onnan lehet tudni, hogy vörös a feje, kigúvadnak a szemei neki, rángatózik meg ordibál. A Nagyvezír ellenben okos, szelíd és (nem vicc) bibliás (!!!) ember, ez onnan is látszik, hogy okos, meg szelíd pedig hogy támadják szegényt. (Sőt meg is akarják ölni! Egy jogász is betelefonált erre, percekig sorolta a a Btk. vonatkozó paragrafusait, merthogy a Zorbánt meg akarják ölni, ezt olvasta a neten, de hogy pontosan mit is mondott a ki is, azt nem tudja, mert neki nincs nete. De a paragrafusokat később, a biztonság kedvéért elküldte esemesben is.)

Egész héten ezeken a csodás hozzászólásokon röhögtem munka közben,és már vártam a pénteket, mert feltűnt, hogy, napról-napra egyre abszurdabb az egész, tehát jönnie kellett a csúcspontnak, a nagy finálénak, és tényleg, jött is. Én meg jegyzeteltem, ilyeneket:

"Legközelebb majd küldök erről egy internetet!"
"Hazaáruló senkiházi egy banda ezek, csaló gazemberek mind, én má'  nem is tudom mit is mondjak, mindegy, áldott húsvétot!"
"Előttem nagyon jól leírta a néhány emberkével előttem beszélő úriember."
"Egyébként a költségek is olcsóbbak lettek, mármint, hogy kevesebbe kerülnek a költségek, olcsóbb."
"Én új fiú vagyok itt, már ami a betelefonálós kapcsolatunkat illeti."
"Hogyan keltsék fel a tanítók a tanulóknak a motivációját arra, hogy motiváltak legyenek tanulni?"

De a legjobb persze talán a mai utolsó néni volt, aki elve bibliai idézetekkel támadott, bevallotta, hogy a választások előtt sokat imádkozott "Orbán Viktor Urunkért", aki valami általa parafrazált igei idézet szerint "munkatársunk Krisztusban".
Hát igen, tényleg a fidesz ma a legnagyobb és legmilitánsabb térítő egyház kies hazánkban. De a hívek legalább viccesek,

Alternatív

Ahogy elmúlt a gyerekkor a húsvét is kezdte elveszíteni korábbi jelentőségét. Elmaradtak az ajándékok, Lego és társai, a csokinyuszi sem olyan vonzó már mint egykor, a locsolkodást már ötévesen is rühelltem (és ennek megfelelően szabotáltam is), a tojásfestés rendszeresen katasztrófába torkollt, úgyhogy abbahagytam, sonkát meg már jó ideje nem eszem. Ja és az eredeti (vallási) jelentőségéhez sincs közöm.

Így marad a hosszú hétvége, meg az annak kapcsán kibontakozó alternatív húsvét. Mert végül, minden behelyettesíthető valamivel.

Nálam például nyúl helyett teknős van, ő is tojik, csak azt nem festjük ki. Locsolkodás helyett, az ünnepre tekintettel lehet sokkal hosszabban fürdeni, sőt dezodort használni, ez így együtt már igen rituális. Hagyományos húsvéti étellé avathatjuk a spagettit, ez esetben a hosszú tészta az örökkévalóságot jelképezi, a paradicsom a Paradicsomot és nyilván a sajt is valamit, mondjuk a feltámadást, hisz a romlott tej valami új minőségben támad fel, sajtként.

A mogyorók bejövetele

A nap eddigi híre, hogy egy 17 éves ír srác szívinfarktust kapott és kómába esett, miután az iskolában egy haverja viccből megmogyorózta jól.
Hát itt tényleg félrenyeltem a joghurtot, nem is a drasztikus következmények miatt, inkább azért, mert a másik tökeinek morzsolgatása legalább is szokatlan lett volna akkoriban, mikor én jártam középiskolába. Pedig az egy fiúiskola volt, lányok nélkül, mégsem működött semmiféle börtön-effektus, viccből sem markolásztuk egymást. Egyfelől nyilván az azonnali és végleges lebuzizás miatt (ilyen súlyos bélyeget egyetlen marha sem akart magára égetni évekre), másfelől meg eszünkbe sem jutott. Persze nem is voltunk írek, a whiskey, a nagy éhínség, a polgárháború és Michael Flatley földjén lehet, hogy máshogy működtünk volna.

Ugyanakkor feltűnő, hogy a mogyórózás-kómába esés kombó az emberi (és pláne a magyar) társadalom általános működési modellje:
- Kulturálisan például az ún. "kereskedelmi média" jól megmogyorózott mindenkit, mert hát milyen az a rádiós vagy tévés tartalom, amely hézagmentesen fogyasztható vasalás, mosogatás, szaakdolgozat-írás vagy gyermeknevelés közben, és a kontentből tényleg elcsíphetünk minden morzsát, ezek eleve a háttérfogyasztásra vannak kitalálva.
- Politikailag meg elmondható, hogy a fidesz és az ő főminisztere is jól megmogyorózta az országot, az ország meg előbb hülyén nézett maga elé, aztán kómába esett, és most kómában tapsol, meg szavaz. Ráadásul a kormány, meg a kormány kis barátai jól megmogyorózták a gazdaságot is, most meg nézzük bambán az euróárfolyamot.
- Az oktatásban meg a diákok nem egymást mogyorózzák, hanem a tanárok őket, a tanárokat viszont egy ostoba államtitkár mogyorózza, de  mivel ő van a tápláléklánc csúcsán, ő már élvezi is.
- A beosztottat a főnökei mogyorózzák,  az adóst a bank, a munkanélkülit a helyi kiskirály, a nyugdíjast az árak, a beteget az egészségügy, a gyengébb kutyát az erősebb.

És a vége az, hogy mindenkinek van oka kómába esni, többszörösen is. Mert ennek ez  lényege, nem kicsinálni kell a gyengébbet, csak megbénítani, cselekvésképtelenné tenni. Ha pedig ez megvolt, nyugodtan bele lehet petézni, élő keltetőnek használni, ahonnan aztán szárnyra kelhetnek az erősek ivadékai, hogy magasan szálljanak. Magasan felettünk.

Crazy gránát

Új kedvencem van a rádiós piacon, a Lánchíd Konyakról nevezett harcosan kormánypárti rádió. (Tényleg, az milyen már, hogy valaki harcosan kormánypárti? Az normális???) Itt az ellenzék támogatói buták és ijesztőek, az a részhalmazuk pedig, aki még mondjuk tüntetni is elmegy, na azok egyenesen állatok. És nem csak a betelefonáló harci nyugdíjasok szerint, de az okoskodó, ám nem okos műsorvezető szerint is.

Merthogy a derék lánchidasok (láncos hidasok, hídláncolók, vagy hogy kell ezt nevesíteni) észrevették ugyan, hogy, vége a kampánynak (mer' ugye az európai az kit érdekel immár), csak nyilván nem érdekli őket. Egyszer már bemásztak a Kis Vezető hátsójába, azóta is jól érzik magukat ott a puha melegben, úgyhogy nem vesznek vissza. Fő közéleti üzenetük ma is az, hogy "gyurcsánybajnaigyurcsánybajnaihööörrrrr", miközben például a pártszolgálati Kossuthnál már a Simon-ügyi alszerkesztőséget is megszüntették, már nem érdekli őket, honnan a sok pénz. Nyilván eddig sem érdekelte, de kampányfegyvernek valóban elsőrangú volt. De azóta visszakapcsoltak a harci üzemmódból, már nem raknak le annyi taposóaknát.

A Lánchíd viszont szilárdan áll, mint a kő, és rendületlenül megy előre! (Igen képzavar, de ezt még Orbánné nyilatkozta egyszer a na, vajon kiről.) Viszont a nagy nemzetieskedés mellett, ahogy az általában lenni szokott, kissé döcögősen megy  magyar nyelv. Tegnap azt mondja franctudjaki műsorvezető, hogy ő fészbukozik provokatív tartalmakat, hogy legyen érdemi vita, de ehelyett tücsköt-bogarat dobálnak rá. Most álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el, ahogy valakik (tudjuk kik, naná) tücsköket meg bogarakat dobálnak. Egy őrá! Mondjuk tücsköt dobálni elég macerás lehet, a tücsök az elugrál, bár könnyű megtalálni, legalább is ha ciripel. Na de dobálni? Meg persze a bogaraknál sem mindegy milyen, egy madagaszkári óriáscsótány például már jól dobhatónak tűnik, de a hétpettyes katica az konkrétan elrepül, és egyáltalán nem biztos, hogy arra, amerre eredetileg dobtuk, sőt szinte biztos nem.
Vagyis egy bogarat olyan közelről érdemes csak dobni, ahonnan már nem érdemes, olyan távolságból már egyszerűbb leköpni az utált másikat, a nyál elve kéznél van (illetve az jön a nyelvünkre), nem kell a fűben keresgélni. (Vagy ha igen, azonnal forduljunk orvoshoz)

És persze nyelvileg még mindig verhetetlenek, a betelefonáló harci droidok, akik közül feltűnően sokan preferálják az álnépies-áltájszólásos stílust, azaz olyan tájszólásban beszélnek, ami nincs is, keverik a szögedit a pálócossal, leginkább talán Gárdonyi Géza Göre Gábor-könnyveire hajaz a nyelvhasználatuk.
Példamondat: "Há mán mindig rinyá az a Gyurcsányi, hogy a Zorbánék báncsák ütet, de mink mögvéggyük a miszterelnök urrat." Őrület, mi mást mondhatnánk.

Az értelmetlenség diadala

"Akié a föld, azé a haza!"- mondá valami hatodrangú senki a rádióban, és hozzátette: "Ez fordítva is igaz!" Én meg persze egyből a rossz megfejtésre gondoltam, miszerint "Azah a éza, dlöf a éika!" Ez viszont egyáltalán nem tűnk igaznak, sőt szépnek sem, ami logikus, hisz a kettő együtt jár, legalább is sok filozófus gondolja így. A fentebbi mondat inkább úgy hangzik mint valami viking átok, amit mondjuk Szőrösnadrágú Harald vághatott a részeges vitorlamester fejéhez, amikor az lehányta a kormányost Skagerraknál.

Persze az ilyen mondatokkal az a baj, hogy nem megfordítva sem igazak, egyszerűen nem bírnak jelentéssel, nem magyarul mondva ezek üres lózungok, faliújságra kitűzhető mozgalmi izék. Az még ugye megvan tucat évvel ezelőttről, hogy a" a haza nem lehet ellenzékben"? Nos az előző mondatba behelyettesítve a megállapítás már úgy hangzik: "Akié a föld, az nem lehet ellenzékben!" Ez az, haladunk, így már kezd értelme lenni, valami ilyesmi látunk manapság. (De mivel az előbb idézett kijelentés kontextusában a "haza" egyenlő a fidesszel, ezért alternatív olvasatban a nyitómondat lehet az is: "Akié a föld, azé a fidesz!", és ha tényleg megfordítjuk: "Akié a fidesz, azé a föld!" - és hát tuggykkiké.)

Ugyanakkor tudjuk azt is hogy "A (magyar) föld nem eladó!",  vagyis "Akié nem eladó, azé a fidesz, aki nem lehet ellenzékben!" De ez már nem stimmel, hiszen tudjuk, hogy azé lehet a fidesz, akinek mindene eladó, a szakértelmét, a hitelességét sőt a hallhatatlan lelkét is beleértve. Vagyis eladó a föld is, de nem mindenkinek, csak annak, akié a fidesz. Vagy mi...

Mindegy már kezdek belezavarodni, nem érdemes ott értelmet keresni, ahol nincs. A lényeg úgyis, hogy nem lehet ellenzékben, a többi már csak ebből következik.

Elvárások

Még mindig közeleg a választás (szerencsére hétvégén vége a kampánynak, nemsoká lehet megint a kutyáról meg könyvekről is írni), úgyhogy mint választó (már feltéve, hogy meglesz a személyim vasárnapig) ezennel megfogalmaznám, hogy mit várok a párttól, amelyik a szavazatomat szeretné. Csak a mihez(hozzám)tartás végett, hisz még nem késő programot újraírni, a legtöbb amúgy is elfér egy söralátéten, a többségét meg nyilván eleve arra is írták.

Tehát a párt, amelyre szavaznék:

- Legyen szép, okos és csak kicsit korrupt. (Hogy ugyanis egyáltalán ne legyen korrupt, az a priori elképzelhetetlen. A Max Weber-féle politikadefiníciót kissé  kiegészítve: A politika a hatalomért és a pénzlenyúlás lehetőségéért folytatott harc.)

-Legyen határozottan liberális, miközben eléggé baloldali is, és semmiképp se legyen bolsevik (mint pl. a fidesz), meg kádárista állampárti (mint pl. a fidesz). Amúgy ez a fideszesség nem egyedülálló régióban, ez nacionalista giccsel leöntöt, populista állampártiságot vitte anno Milosevics (jó tudom, igazából Milosevity, de az első verzió  ragadt meg hazai köznyelvben, pedig szerb volt), aztán látjuk mire jutott vele. Vagy épp Fico polgártárs, aki tőlünk északraa baaloldalinak határozza meg magát, miközben kiköpött OVi, csak nem annyira hajlamos a hízásra.

- Ígérjen minden hülyeséget (ingyensör, örökélet, korlátlan lőszer) kit érdekel, a lényeg, hogy ne akarja betartani őket. Ami viszont betartható, meg komolyan gondolt, az tartsa is be.

- Ne kampányoljon gyűrött zakós, nagytokájú, zsíros hajú, téeszelnök külsejű, suk-sükölő funkcionális analfabétákkal, ez nekem speciel nem jön be. Mert ilyenből látunk eleget amúgy is, és nem, nem az átlagembert kell egy jelöltnek megtestesíteni, legalább is nem ebben az értelemben.

- Kerülje az tőmondatos (sokszor már csak egyszavas) kampányüzeneteket, az ingerküszöböm Thomas Mann-ra van kalibrálva, vagy Salman Rushdie-ra. Szóval a "a jövő pártja" a "hiteles erő" vagy a "tiszta kezek" nekem kevés, igénylem az argumentációt is, azaz tessék elmagyarázni, hogy ez mit is jelent, és miért is érvényes épp rájuk.

-Ne keressen meg otthon, levélben, ímélben, a személyes kampány-megkereséseket nem törődésnek vagy érdeklődésnek, hanem zaklatásnak veszem, és ehhez mért gorombasággal reagálok rá.

És mivel egyelőre egyik párt sem felel meg ezen elvárásaimnak, lehet, hogy nem is olyan nagy baj, hogy nem találom a személyim. Azért persze megkeresem, mert bár tudom hogy nem valakikre, hanem valakik ellen fogok szavazni (mondjuk inkább: savazni), ez mégis több a semminél. Szóval a plusz egy elvárás: Olyan pártra vagyok csak hajlandó voksolni, melyben nincs Orbán, Kövér, Lázár, Rogán Budai, Selmeci, Papcsák nevű jelölt, pontosabban ezek így együtt. Meg Vona.

Vagyonnyilatkozat

Hát kérem, hogy én ugye hótisztán járulhassak a választások urnája elé, mint állampolgár és magánlaklamazott, tekintettel a későbbi elszámoltatás lehetőségének fennállására, illetve vagyonosodási eljárásom folyamatba tételének eshetőségére, ezennel nyilvánossá teszem vagyonnnyilatkozatom bevallását, hiszen nemcsak a politikai kusoknak kell eztet tennie, hanem a választópolgárnak is, aki elszámolással tartozik a magasságos államnak, hamár.

Szóval, van nekem:
- Egy lakásom, 50, nem 52... izé 54 négyzetméter, lelakott panel, de legalább zajos, és garantáltan rossz a levegő.
- Garázs, hétvégi ház egy nagyjából ezer négyszögöles telek valamint egy balatonfőkajári nyaralaó, na ezek nincsenek.
- Szuzuki Micsubicsi 1,6XXL személygépkocsim, továbbá Honda Mittomén motorkerékpárom szintén nincs.

Rendelkezem továbbá:
- Egy darab öreg kutyával (40%-os tulajdonrészben), és egy középkorú teknőssel (100%-os hányadban).
- Egy közepesen kaotikus, ám kiterjedt bélyeggyűjteménnyel.
- Túlsúllyal és enyhébb ízületi gyulladással.
- Alacsony jövedelemmel, és rossz kilátásokkal  jövőre.
- 240 ezer HUF megtkarítással (+10 GBP) - lesz még egy kevés őszig, de jelentős része majd elmegy Londonra.

(Ja, és van két diplomám is, azok mondjuk elég sokba kerültek, mármint pénzben és időben egyaránt mindkettő értelemben, viszont csak egy kevés papírból vannak, vagyis értéktelenek...)

Szóval asszem ennyi, ha valami eszembe jut, majd utólag beírom, gondolom ezt nekem is szabad, és nem visz el rögtön az APEH, illetve most már NAV (vagy Cseka, Gestapo ki tudja követni?), meg nem kapcsolják ki statáriálisan a kábeltévémet.

Földalatti mozgalom

A múlt héten elég rövid ideig voltak tele a médiákok a földalatti metróval, a négyessel, pedig ennyi év és ennyi pénz elköltése/ellopása után nagyobb hírverést vártam volna.

De ez a négyesmetró ez nem bír tetszeni senkinek. Illetve csak tetszeni bír, merthogy modern meg menő, mind építészetileg mind emberileg jajjdejó, viszont drága és felesleges. Pártunk és kormányunk ráadáásul külön fanyalog, nem ők találták ki, nem ők döntöttek róla (illetve annó az előkészületek leállításáról), nem a sagítségükkel, hanem ellenükre készült el.

Ráadásul tényleg minek az egész? Pár száz méterenként egy megálló, összesen - h jól emlékszem - tizenhárom perces menetidő, ráadásul meg sem épült az egész, ahogy már lett volna értelme. (Annak mondjuk ettől még jól jön,aki át akar szállni, és nem kell bemennie a Délibe, Kelenföldről hamarabb átér a Keletibe, de erre metróvonalat alapozni talán túlzás.)

Ráadásul itt Kaposváron nem sokra megyek a négyes metróval, szóval azt mondom mégiscsak jobb lett volna egy repülőgép-anyahajót venni, vagy még inkább egy csillagrombolót, azzal mi lettünk volna a legmenőbb ország egész Európában, sőt, a Naprendszerben is! Vagy Halálcsillagot! (Csak ne az oroszoktól...)

Máma már nem durvul tovább...

Az eddigi választások előtt ilyenkor már mindenki azon nyávogott, hogy milyen hihetetlenül durvul a kampány, illetve hogy ez a színvonaltalan sárdobálás (tényleg, lehet színvonalasan is sarat dobálni?) már nem is kampány, hanem  az istenadta nép hülyítése, mintha lehetne más is egy tömegdemokráciában.

Na, ez idén elmaradt, hiszen nincs is kampány, illetve van, csak az 2002 óta tart folyamatosan, így fel sem tűnik már, megszoktuk, mint az ipari trappistát vagy a szomszéd hülyegyereket. Kampány helyett botrányok vannak, pártszóvivő-szintű (vagyis gyengeelméjű) egyujjas üzenetek, meg tucatnyi komolytalan kamupárt a méteres szavazólapon, szóval gumicsontok. Programok azok nincsenek, innen nézve érthető is, hogy a versengő felek között érdemi, pláne közvetlen vita nem volt, nem van és nem is várható. Főminiszter úr elve tizenéve elszokott attól, hogy tőle olyat kérdezzenek, amire nem szeretne válaszolni, meg hát nincs is mondanivalója, programja, ő maga mondta. (Mondjuk ez unikális, hogy egy nagykutya nemcsak bevallja, hogy nincs programja, de kicsit még büszke is rá, hogy ő aztán milyen jófej, ő a pilóta aki részegen, műszerek nélkül repül bele a viharfelhőbe és közben valami háborús indulót fütyörész. Igen öntudatosan és pálinkaszagúan.)

Vagyis egy vita úgyis csak annyiból állna, hogy:” - Rezsicsökkentés! – Anyád! – Te anyád! – Rezsicsökkentés! – Rohadj meg! – Te rohadj meg! – Anyádcsökkentés!Rezsirohadás! Csökkenjmeg!”

Ez meg ugye kinek hiányzik.

Így marad az, hogy a tokás főminiszter naponta többször munkavédelmi sisakot (opcionálisan védőköpenyt) vesz fel az öltönyhöz (miután tilosban parkolt a fodrásza előtt – azóta valaki már fel is festette az érintett járdaszakaszra, naná, narancssárgával, hogy: „Royal Parking”), és avat, avat, avat mint egy szalagátvágó-automata. Valószínűleg nincs az a csirkekeltető, vagy tejüzemi női zuhanyzó, aminek az avatásán meg ne jelenne ezekben a hetekben, és fel ne vázolná széles ívű elképzeléseit a jövőről: Termelési központ! Rezsicsökkentés! (ómagyarul: közmunka,szolgáltatók  kivéreztetése). Esetleg: Termeléscsökkentés, rezsiközpont! Ja és még hatszámjegyű növekedés, nulla számjegyű adó, meg ócsó energia, sőt legócsóbb evör, mintha legalább is gigantikus gázmezőink lennének, vagy a Mindenhez Értő Főminiszter feltalálta volna a hidegfúziós reaktort.

Szóval, ha valaki mostanában tervezi felújítani a kerítését vagy az udvari budit, az ne csodálkozzon, ha egyszer csak megjelenik egy fekete kisbusz, kiszáll belőle néhány mérsékelten értelmes tekintetű baltafejű meg egy köpcös, szétfolyó arcú kis fickó (aki amúgy nem hasonlít a botoxolt-fotosoppolt óriásplakátjára, ne tessenek csodálkozni), és „Tisztelthölgyeimésuraimkedvesbarátaim” néven mutatkozik be. Majd szónokol arról, amit lásd mint fent. Reméljük amúgy az avatásitisz gyógyítható, és már kezelik szegényt, így talán nem jut el a végstádiumba, és nem avatja fel rövid, frappáns szónoklattal azt, amit reggel a vécén alkot. Mert az már tényleg nem a magyarság világraszóló sikere, ha néha már komolyan így gondolja is.

Rendszerhiba

masfel hente rossz a laptopom' ha jo lesz majd irok. addig szunet. mindnenki egyen sok vitamint, stop.

Money for nothing

Hát, lehet hogy jön vissza a délutános műszak, miközben már épp kezdem megszokni a koránkelést. Gondolom most, miközben reggel négykor (ami még nem is reggel, hisz hideg van, sötét és a tévében csak ismétlések mennek) egyáltalán nem vagyok lelkes. Amúgy nem lenne baj a négyórai ébresztővel, ha pl. ötkor visszafekhetnék, de nem, akkor indulok dolgozni.

És persze kettőkor tetszik a délelőtti műszak, belegondolni is szörnyű, hogy csakk akkor kezdenék, és maradhatnék este tízig. Az igzi problém persze nyilván az, hogy nincs kedvem dolgozni, gyakorlatilag szinte soha. Valaki tényleg ajánlhatna egy olyan munkát, hogy én sokat olvasok, nagyokat alszok, és mindezt rengeteg pénzért, plusz ingyen kaja, szolgálati masszőr és saját valami, mindegy mi, csak másnak ne legyen olyan. (A durva, mutáns herpersz nem ér, azt beszerezhetem magamnak is.)

De ha ilyen nincs, mégis csak elmegyek politikusnak, de nem árulnék zsákbamacskát (sőt, külön-külön zsákot és macskát sem), lenne egy precíz megvesztegetési listám, mikor milyen természetű és értékű dolgokat fogadok el, illetve mennyibe kerül nálam egy szavazat a parlamentben/önkormányzatban/felügyelőbizottságban/Nagy Népi Hurálban. Államtiktári kinevezésem esetén pontosan melyik típusú nokiás dobozt kell megtölteni, pontosan milyen címletekkel, illetve melyek a kedvenc trópusi/hegyvidéki üdülőhelyeim. Lenne mondjuk egy excel-táblázat, hogy adott összegű közbeszerzés levjajazásáért mennyi jár nekem, és mennyit kell fizetni a Lajosnak meg a Zsoltnak, már ha a delikvens nem akar reggel egy lófej mellett ébredni.

Így a rendszer tiszta lenne és átlátható, a korrupció nem csak intézményes (mint most) de világos és  rendszerszerű is. Én meg ráérnék nyolckor kelni, és gyárat csak két esetben látnék belülről: ha felavatok valami új gyártócsrnokot, vagy ha veszek egyet. Esetleg kapok ajándékba, egy alig ismert, de nagyszívű és önzetlen barátomtól...

Mi a magyar? (Rút szibarita váz...)

Aszongyák a dunatévén pödört bajszos, népviseletes magyarok Helsinkiből (tényleg, helsinki az nyugat???), hogy ők nagyon őrzik a magyarságukat, ennek okán időnként csizmát (szerintük: csimmát) húznak meg kalapot, inget-gatyát nyilván, aztán danolnak a csitári hegyekrűl, meg hogy "szántababámsejhaj", meg táncolnak is, színpadon, jelmezben, ahogy nyilván minden igaz magyar.

Én meg nem értem. Szóval az a magyar (őrzi magyarságát), aki egy 18. század végi, 19. század eleji paraszti életmód kiragadott elemeit adja elő kétszáz évvel később egy (poszt)modern városi világban, valahol messze innen? Nem lehetne úgy magyarnak lenni, hogy pl. a kortárs kultúrát fogysztja? Tudomisén Esterházyt olvas, Kispált hallgat, netalán Megaxfaktort néz vagy hasonlót? Barátok köztöt néz? Az is magyar, és valszeg közelebb áll egy finnországi, kanadai vagy ausztráliai magyarhoz, mint a mezőkalászosi ijjujujj csűrdöngölő.

Mert a magyar nem bajszos (jó én az, de szakállas is), nem csimmában jár meg pörge kalapban, és nem erőspistát fogyaszt reggeli kávé helyett. A paraszti kultúra egy rezervátum, lehet játszani olyat, Cseh Tamásék is jól elvoltak indiánnak, de ne tessenek már azt mondani, hogy ez a magyarság, mert ez hazug baromság. (Ehhez képest pártunk és kormányunk is ennyit gondol a magyar diaszpóráról, hogy kell nekik népdalkör meg táncház, csekészet meg egyház, aztán fúdenagymagyarok lesznek. Pedig dehogy. Nyócker megvolt, for exaple?Jancsó, Tarr Béla, Quimby, Hevenyszívlebeny, Kurtág, Eötvös, Eörsi, Kispál, Kertész, Nádas, Kocsis, Dragomán, Háy, Petri, Dresch, Spiró, hiphop, slampoetry, rockabilly, fúziós jazz, dekonstrukció, hommage, terror,horror, szabadvers, avantgarde, intertextus, animgif, mém, link, irónia, szakrazmus, orbánviktor ehhezképest kiafaszom? We didn't start the fire.)

Szóval mindez a magyar, és rengeteg minden egyéb, és akinek csak Wassalbert meg népdalkör, az egy lelki nyomoronc, és sajnálom, de nem szánom, csűrdöngöljön egész nap Torontóban mondjuk, de nekem ez hadd ne legyen kötelező

A végén a csűrdöngölős is elmegy fagyasztott pizzát venni, nem vág mangalicát az erkélyen. Én is megyek pizzáért (vagy inkább rendelek), csak közbe nem mutatok képet. Márhogy nem vagyok képmutató, pusztán korom gyermeke (és a koromhoz képest jól nézek ki...), de kérem szépen, én nyelvem és szocializációm, tudásom és kötődéseim révén pont annyira vagyok magyar, mint egy pödört bajszú táncházos. Csak másképp, hisz eleve sokféleképp lehet.

A dolgok állása

Nem, nincs is kedvem írni mostanában, mert egyfelől vigyáznék a jó kedvemre, de ami itten történik az nem ad okot a jó kedvre. És most hagyján, hogy durvul a kampány, de ami itthon van, az végkép csak frusztrál. (Nagyszülő(k) mentális und fizikai leépülése, mint napi programszervező elv.)
Pedig lehetnék vidámabb is, például süt a nap (sajnos a viktátorra is, pedig szerintem ő már eljátszotta erre a jogosultságát, sütkérezzen a lecsúti stadióny lámpáinál), a kutyának elmúlt a szorulása, a munkahelyen meg elég jól elvagyok, meg én vagyok ismét és nyilvánvalóan a nélkülözhetetlen.
Meg tervezzük a nyári nemnyaralást (deutazást), meg persze ősszel lándön, addig meg heti szinten utazunk elméletben/virtuál. Viszont gőzöm sincs mi lesz addig, mi lesz akkor, mi lesz egyáltalán, nagymamám gyakorlatilg másfél éve fel sem igen kel, senki nem tudja mire készüljön vele kapcsolatban, hol jobban van, hol halni készül, mi meg már örülünk, ha megküzdünk azzal a nyűgős gyerekkel, aki (újra) lett. A második, és immár múlhatatlan gyernekkor eljöve, mi meg nem vagyunk képzettek, empatikusak kissé, de hozzá már néha tényleg valami leszedált pszichiáter kellene. Napi 8-12 óra gyár után meg már ritkán bírok az lenni.

Ilyenkor  kultúrember horrort olvas, annak ugyanis az a lényege, hogy valakinek nagyon-nagyon rossz (meg fáj), nem a szörnyes-misztikus, hanem a darabolós-fűrészes változatban, mert egy megerőszakolt, megcsonkított majd elvágott torkú brazil örökösnő fikciós sorsához képest az életem egy rózsaszín kéjhömpöly, egy én kicsi pónim, egy hippivé vált Songoku, h már rajzfilmek. (Horror és háborús dráma, modjuk durva csonkolással, amúgy a fogfájásra is jó, a srapnel meg a tekszaszi láncfűrészes egyből relativizálja a szuvasodást, ha nem is boldogan, de legalább megnyugodva dőlünk hátra a foghentes székében. Nekünk azért még így is jobb.)

És ha már a cím egy Wim Wenders-filmből kölcsönzött, lenne egy másik is, ott pont azöregség meg a haldoklás a téma, dokumentarista feldolgozásban, Villanás a víz felett ha valakit érdekel.

Durvul a kampány

Főpocakos Orbánvezénylő Viktortábornok például rögtön helikopterrel repül az ukrán határra (Internet baszki, könyörgöm!) megnézni a frásztudjamit, mert az autó lassú, a net ugye valami nyugati mákony, vagy csak simán azt hiszi, hogy net=fészbuk, a helikopter (harmincpáréves szovjet légi ócskavas) viszont macsó és jól mutat a fésznetbukon vagyhogyhívják.

Hogy komolykodó/fontokodó pofával (ami nyilván már az a maszk, ami az arcára égett, helyettesítve azt) mit néz, azt senki még csak nem is sejti, meg hogy mi köze van az egésznek a Kijevben zajló drámához, KIjev onnan is messzebb van mint Pest, pláne Felcsút...

De közben láttuk a hivatalos pártkampány-videót, vezér előbeszél eredményekről valami kék dossziét markolászva, aztán jönnek a jelöltek, akik ugyanazt a pár mondatok böfögik fel (ööö rezsiööcsöökentés...megvédeni...polgárok képviselni...bizlommöööö), de tényleg szóról szóra. És kár, hogy csak most láttam, mert az egyik kommentben megtláltam az ideálist választ, amit egy fideszes aláírásgyűjtőnek mondhattam volna, mintegy a Star Wars-t is megidézve:

"Nem ezeket a droidokat keressük!"

Mindegy, legközelebb. (A a kubatov bélistára már múgy is régebben behúztk.) Ha viszont jobbikos csönget, azzal úgysem leszek szellemes, elküldöm a náci durva anyjába.

Száll a zének

Megyek tegnap a buszon, a sofőr valami ótvar kereskedelmi rádiót hallgat (az ótvar pártszolgálati helyett), ahol folyamatosan magyar számok mennek. Szar magyar számok. Mert ügye kötelező kvóta van, hogy mennyi legyen a magyar számok aránya (nagy) így aztán az összes rettenetes magyar popizé belefér, mindahány Máté Péterbe ojtott, Kovács Kati lelkű Ákos. Így aztán van itt hóferér jaguárban felrobbant szerelembomba, jégduplaviszkivel, és ez még csak a kezdet, mert az ilyen megaszarfaktoros izék ún. "slágereit" szerencsére fel sem ismerem. És ez a sok szemét pont azért ömlik ránk, mert magyar, mert ugye ami magyar az jó, akkor is ha szemét, az a mi szemetünk nem a haldokló nyugaté, annak meghgyjuk a kokakólamámort meg az Elvisz a prézli című filmet, magyar seggbe magyar lófaszt, sejj! Hihopbojzot nekünk, Republikot meg atomot! (Meg azt a néhány félunderground bandát, akiket tényleg.)

Mintha egy kereskedelmi rádiónak nem az lenne az elemi érdeke, hogy jó zenét adjon (ha már a stúdióban ülő alkalmazottaik rendszerint nem tudnak beszélni, a hírek meg amúgy is a napi bulvárt jelentik) függetlenül nnak nemzetiségétől. És ha Ákos trágya (az), akkor adhassanak helyette nyugodtan mondjuk Beck-et, ha már az egynevű előadóknál tartunk. (Valamint monnyon le Demjénrózsi, az arca és hangja is szép egymás után.) Nemzetközi műfajokban nemzetfüggetlen kínálatot, ennyi kellene.

Képzelem, hogy mi lenne, ha csinálnék egy rendes punk/metál/ska rádiót, és a program felét ki kellen töltenem magyar zenékkel, szóval mondjuk a Judas Priest meg a Slayer helyett lenne Ossian meg ilyen hazai izék, mittomén  Móbidikk (ez mostanában ráadásul valami fura jobbikos szagot áraszt, illetve ttól bűzlik, meg  fejétől). Én kérnék elnézést...

(Jut eszembe, a Dankó rádiónk ilyen lapon elő lehetne írni, hogy legalább egyhrmad részben adjon külföldi magyarnótát, már csak a kiegyensúlyozottság végett is.)