Máma már nem durvul tovább...

Az eddigi választások előtt ilyenkor már mindenki azon nyávogott, hogy milyen hihetetlenül durvul a kampány, illetve hogy ez a színvonaltalan sárdobálás (tényleg, lehet színvonalasan is sarat dobálni?) már nem is kampány, hanem  az istenadta nép hülyítése, mintha lehetne más is egy tömegdemokráciában.

Na, ez idén elmaradt, hiszen nincs is kampány, illetve van, csak az 2002 óta tart folyamatosan, így fel sem tűnik már, megszoktuk, mint az ipari trappistát vagy a szomszéd hülyegyereket. Kampány helyett botrányok vannak, pártszóvivő-szintű (vagyis gyengeelméjű) egyujjas üzenetek, meg tucatnyi komolytalan kamupárt a méteres szavazólapon, szóval gumicsontok. Programok azok nincsenek, innen nézve érthető is, hogy a versengő felek között érdemi, pláne közvetlen vita nem volt, nem van és nem is várható. Főminiszter úr elve tizenéve elszokott attól, hogy tőle olyat kérdezzenek, amire nem szeretne válaszolni, meg hát nincs is mondanivalója, programja, ő maga mondta. (Mondjuk ez unikális, hogy egy nagykutya nemcsak bevallja, hogy nincs programja, de kicsit még büszke is rá, hogy ő aztán milyen jófej, ő a pilóta aki részegen, műszerek nélkül repül bele a viharfelhőbe és közben valami háborús indulót fütyörész. Igen öntudatosan és pálinkaszagúan.)

Vagyis egy vita úgyis csak annyiból állna, hogy:” - Rezsicsökkentés! – Anyád! – Te anyád! – Rezsicsökkentés! – Rohadj meg! – Te rohadj meg! – Anyádcsökkentés!Rezsirohadás! Csökkenjmeg!”

Ez meg ugye kinek hiányzik.

Így marad az, hogy a tokás főminiszter naponta többször munkavédelmi sisakot (opcionálisan védőköpenyt) vesz fel az öltönyhöz (miután tilosban parkolt a fodrásza előtt – azóta valaki már fel is festette az érintett járdaszakaszra, naná, narancssárgával, hogy: „Royal Parking”), és avat, avat, avat mint egy szalagátvágó-automata. Valószínűleg nincs az a csirkekeltető, vagy tejüzemi női zuhanyzó, aminek az avatásán meg ne jelenne ezekben a hetekben, és fel ne vázolná széles ívű elképzeléseit a jövőről: Termelési központ! Rezsicsökkentés! (ómagyarul: közmunka,szolgáltatók  kivéreztetése). Esetleg: Termeléscsökkentés, rezsiközpont! Ja és még hatszámjegyű növekedés, nulla számjegyű adó, meg ócsó energia, sőt legócsóbb evör, mintha legalább is gigantikus gázmezőink lennének, vagy a Mindenhez Értő Főminiszter feltalálta volna a hidegfúziós reaktort.

Szóval, ha valaki mostanában tervezi felújítani a kerítését vagy az udvari budit, az ne csodálkozzon, ha egyszer csak megjelenik egy fekete kisbusz, kiszáll belőle néhány mérsékelten értelmes tekintetű baltafejű meg egy köpcös, szétfolyó arcú kis fickó (aki amúgy nem hasonlít a botoxolt-fotosoppolt óriásplakátjára, ne tessenek csodálkozni), és „Tisztelthölgyeimésuraimkedvesbarátaim” néven mutatkozik be. Majd szónokol arról, amit lásd mint fent. Reméljük amúgy az avatásitisz gyógyítható, és már kezelik szegényt, így talán nem jut el a végstádiumba, és nem avatja fel rövid, frappáns szónoklattal azt, amit reggel a vécén alkot. Mert az már tényleg nem a magyarság világraszóló sikere, ha néha már komolyan így gondolja is.

Rendszerhiba

masfel hente rossz a laptopom' ha jo lesz majd irok. addig szunet. mindnenki egyen sok vitamint, stop.

Money for nothing

Hát, lehet hogy jön vissza a délutános műszak, miközben már épp kezdem megszokni a koránkelést. Gondolom most, miközben reggel négykor (ami még nem is reggel, hisz hideg van, sötét és a tévében csak ismétlések mennek) egyáltalán nem vagyok lelkes. Amúgy nem lenne baj a négyórai ébresztővel, ha pl. ötkor visszafekhetnék, de nem, akkor indulok dolgozni.

És persze kettőkor tetszik a délelőtti műszak, belegondolni is szörnyű, hogy csakk akkor kezdenék, és maradhatnék este tízig. Az igzi problém persze nyilván az, hogy nincs kedvem dolgozni, gyakorlatilag szinte soha. Valaki tényleg ajánlhatna egy olyan munkát, hogy én sokat olvasok, nagyokat alszok, és mindezt rengeteg pénzért, plusz ingyen kaja, szolgálati masszőr és saját valami, mindegy mi, csak másnak ne legyen olyan. (A durva, mutáns herpersz nem ér, azt beszerezhetem magamnak is.)

De ha ilyen nincs, mégis csak elmegyek politikusnak, de nem árulnék zsákbamacskát (sőt, külön-külön zsákot és macskát sem), lenne egy precíz megvesztegetési listám, mikor milyen természetű és értékű dolgokat fogadok el, illetve mennyibe kerül nálam egy szavazat a parlamentben/önkormányzatban/felügyelőbizottságban/Nagy Népi Hurálban. Államtiktári kinevezésem esetén pontosan melyik típusú nokiás dobozt kell megtölteni, pontosan milyen címletekkel, illetve melyek a kedvenc trópusi/hegyvidéki üdülőhelyeim. Lenne mondjuk egy excel-táblázat, hogy adott összegű közbeszerzés levjajazásáért mennyi jár nekem, és mennyit kell fizetni a Lajosnak meg a Zsoltnak, már ha a delikvens nem akar reggel egy lófej mellett ébredni.

Így a rendszer tiszta lenne és átlátható, a korrupció nem csak intézményes (mint most) de világos és  rendszerszerű is. Én meg ráérnék nyolckor kelni, és gyárat csak két esetben látnék belülről: ha felavatok valami új gyártócsrnokot, vagy ha veszek egyet. Esetleg kapok ajándékba, egy alig ismert, de nagyszívű és önzetlen barátomtól...

Mi a magyar? (Rút szibarita váz...)

Aszongyák a dunatévén pödört bajszos, népviseletes magyarok Helsinkiből (tényleg, helsinki az nyugat???), hogy ők nagyon őrzik a magyarságukat, ennek okán időnként csizmát (szerintük: csimmát) húznak meg kalapot, inget-gatyát nyilván, aztán danolnak a csitári hegyekrűl, meg hogy "szántababámsejhaj", meg táncolnak is, színpadon, jelmezben, ahogy nyilván minden igaz magyar.

Én meg nem értem. Szóval az a magyar (őrzi magyarságát), aki egy 18. század végi, 19. század eleji paraszti életmód kiragadott elemeit adja elő kétszáz évvel később egy (poszt)modern városi világban, valahol messze innen? Nem lehetne úgy magyarnak lenni, hogy pl. a kortárs kultúrát fogysztja? Tudomisén Esterházyt olvas, Kispált hallgat, netalán Megaxfaktort néz vagy hasonlót? Barátok köztöt néz? Az is magyar, és valszeg közelebb áll egy finnországi, kanadai vagy ausztráliai magyarhoz, mint a mezőkalászosi ijjujujj csűrdöngölő.

Mert a magyar nem bajszos (jó én az, de szakállas is), nem csimmában jár meg pörge kalapban, és nem erőspistát fogyaszt reggeli kávé helyett. A paraszti kultúra egy rezervátum, lehet játszani olyat, Cseh Tamásék is jól elvoltak indiánnak, de ne tessenek már azt mondani, hogy ez a magyarság, mert ez hazug baromság. (Ehhez képest pártunk és kormányunk is ennyit gondol a magyar diaszpóráról, hogy kell nekik népdalkör meg táncház, csekészet meg egyház, aztán fúdenagymagyarok lesznek. Pedig dehogy. Nyócker megvolt, for exaple?Jancsó, Tarr Béla, Quimby, Hevenyszívlebeny, Kurtág, Eötvös, Eörsi, Kispál, Kertész, Nádas, Kocsis, Dragomán, Háy, Petri, Dresch, Spiró, hiphop, slampoetry, rockabilly, fúziós jazz, dekonstrukció, hommage, terror,horror, szabadvers, avantgarde, intertextus, animgif, mém, link, irónia, szakrazmus, orbánviktor ehhezképest kiafaszom? We didn't start the fire.)

Szóval mindez a magyar, és rengeteg minden egyéb, és akinek csak Wassalbert meg népdalkör, az egy lelki nyomoronc, és sajnálom, de nem szánom, csűrdöngöljön egész nap Torontóban mondjuk, de nekem ez hadd ne legyen kötelező

A végén a csűrdöngölős is elmegy fagyasztott pizzát venni, nem vág mangalicát az erkélyen. Én is megyek pizzáért (vagy inkább rendelek), csak közbe nem mutatok képet. Márhogy nem vagyok képmutató, pusztán korom gyermeke (és a koromhoz képest jól nézek ki...), de kérem szépen, én nyelvem és szocializációm, tudásom és kötődéseim révén pont annyira vagyok magyar, mint egy pödört bajszú táncházos. Csak másképp, hisz eleve sokféleképp lehet.

A dolgok állása

Nem, nincs is kedvem írni mostanában, mert egyfelől vigyáznék a jó kedvemre, de ami itten történik az nem ad okot a jó kedvre. És most hagyján, hogy durvul a kampány, de ami itthon van, az végkép csak frusztrál. (Nagyszülő(k) mentális und fizikai leépülése, mint napi programszervező elv.)
Pedig lehetnék vidámabb is, például süt a nap (sajnos a viktátorra is, pedig szerintem ő már eljátszotta erre a jogosultságát, sütkérezzen a lecsúti stadióny lámpáinál), a kutyának elmúlt a szorulása, a munkahelyen meg elég jól elvagyok, meg én vagyok ismét és nyilvánvalóan a nélkülözhetetlen.
Meg tervezzük a nyári nemnyaralást (deutazást), meg persze ősszel lándön, addig meg heti szinten utazunk elméletben/virtuál. Viszont gőzöm sincs mi lesz addig, mi lesz akkor, mi lesz egyáltalán, nagymamám gyakorlatilg másfél éve fel sem igen kel, senki nem tudja mire készüljön vele kapcsolatban, hol jobban van, hol halni készül, mi meg már örülünk, ha megküzdünk azzal a nyűgős gyerekkel, aki (újra) lett. A második, és immár múlhatatlan gyernekkor eljöve, mi meg nem vagyunk képzettek, empatikusak kissé, de hozzá már néha tényleg valami leszedált pszichiáter kellene. Napi 8-12 óra gyár után meg már ritkán bírok az lenni.

Ilyenkor  kultúrember horrort olvas, annak ugyanis az a lényege, hogy valakinek nagyon-nagyon rossz (meg fáj), nem a szörnyes-misztikus, hanem a darabolós-fűrészes változatban, mert egy megerőszakolt, megcsonkított majd elvágott torkú brazil örökösnő fikciós sorsához képest az életem egy rózsaszín kéjhömpöly, egy én kicsi pónim, egy hippivé vált Songoku, h már rajzfilmek. (Horror és háborús dráma, modjuk durva csonkolással, amúgy a fogfájásra is jó, a srapnel meg a tekszaszi láncfűrészes egyből relativizálja a szuvasodást, ha nem is boldogan, de legalább megnyugodva dőlünk hátra a foghentes székében. Nekünk azért még így is jobb.)

És ha már a cím egy Wim Wenders-filmből kölcsönzött, lenne egy másik is, ott pont azöregség meg a haldoklás a téma, dokumentarista feldolgozásban, Villanás a víz felett ha valakit érdekel.

Durvul a kampány

Főpocakos Orbánvezénylő Viktortábornok például rögtön helikopterrel repül az ukrán határra (Internet baszki, könyörgöm!) megnézni a frásztudjamit, mert az autó lassú, a net ugye valami nyugati mákony, vagy csak simán azt hiszi, hogy net=fészbuk, a helikopter (harmincpáréves szovjet légi ócskavas) viszont macsó és jól mutat a fésznetbukon vagyhogyhívják.

Hogy komolykodó/fontokodó pofával (ami nyilván már az a maszk, ami az arcára égett, helyettesítve azt) mit néz, azt senki még csak nem is sejti, meg hogy mi köze van az egésznek a Kijevben zajló drámához, KIjev onnan is messzebb van mint Pest, pláne Felcsút...

De közben láttuk a hivatalos pártkampány-videót, vezér előbeszél eredményekről valami kék dossziét markolászva, aztán jönnek a jelöltek, akik ugyanazt a pár mondatok böfögik fel (ööö rezsiööcsöökentés...megvédeni...polgárok képviselni...bizlommöööö), de tényleg szóról szóra. És kár, hogy csak most láttam, mert az egyik kommentben megtláltam az ideálist választ, amit egy fideszes aláírásgyűjtőnek mondhattam volna, mintegy a Star Wars-t is megidézve:

"Nem ezeket a droidokat keressük!"

Mindegy, legközelebb. (A a kubatov bélistára már múgy is régebben behúztk.) Ha viszont jobbikos csönget, azzal úgysem leszek szellemes, elküldöm a náci durva anyjába.

Száll a zének

Megyek tegnap a buszon, a sofőr valami ótvar kereskedelmi rádiót hallgat (az ótvar pártszolgálati helyett), ahol folyamatosan magyar számok mennek. Szar magyar számok. Mert ügye kötelező kvóta van, hogy mennyi legyen a magyar számok aránya (nagy) így aztán az összes rettenetes magyar popizé belefér, mindahány Máté Péterbe ojtott, Kovács Kati lelkű Ákos. Így aztán van itt hóferér jaguárban felrobbant szerelembomba, jégduplaviszkivel, és ez még csak a kezdet, mert az ilyen megaszarfaktoros izék ún. "slágereit" szerencsére fel sem ismerem. És ez a sok szemét pont azért ömlik ránk, mert magyar, mert ugye ami magyar az jó, akkor is ha szemét, az a mi szemetünk nem a haldokló nyugaté, annak meghgyjuk a kokakólamámort meg az Elvisz a prézli című filmet, magyar seggbe magyar lófaszt, sejj! Hihopbojzot nekünk, Republikot meg atomot! (Meg azt a néhány félunderground bandát, akiket tényleg.)

Mintha egy kereskedelmi rádiónak nem az lenne az elemi érdeke, hogy jó zenét adjon (ha már a stúdióban ülő alkalmazottaik rendszerint nem tudnak beszélni, a hírek meg amúgy is a napi bulvárt jelentik) függetlenül nnak nemzetiségétől. És ha Ákos trágya (az), akkor adhassanak helyette nyugodtan mondjuk Beck-et, ha már az egynevű előadóknál tartunk. (Valamint monnyon le Demjénrózsi, az arca és hangja is szép egymás után.) Nemzetközi műfajokban nemzetfüggetlen kínálatot, ennyi kellene.

Képzelem, hogy mi lenne, ha csinálnék egy rendes punk/metál/ska rádiót, és a program felét ki kellen töltenem magyar zenékkel, szóval mondjuk a Judas Priest meg a Slayer helyett lenne Ossian meg ilyen hazai izék, mittomén  Móbidikk (ez mostanában ráadásul valami fura jobbikos szagot áraszt, illetve ttól bűzlik, meg  fejétől). Én kérnék elnézést...

(Jut eszembe, a Dankó rádiónk ilyen lapon elő lehetne írni, hogy legalább egyhrmad részben adjon külföldi magyarnótát, már csak a kiegyensúlyozottság végett is.)

A teljesen őrült munkahét

Na kérem, ezen a héten az van, hogy öt nap alatt négyféle munkarendben dolgozom. Hétfőn délelőtt tíztől este tízig, kedden (vagyis ma) délután kettőtól hatig, holnap reggel hattól este hatig, csütörtök péntek meg reggel hattól du. kettőig. Derült ki  mindez tegnap...
És bár a változatosság gyönyörködtet, a kiszámíthatóság viszont kényelmes, és ahogy öregszem, egyre inkább at utóbbit értékelem. (Bár lehet, hogy régebben is így volt, e tekintetben mindig kissé koravén voltam.)

Ez így viszont lassan olyan, mintha mondjuk tűzoltó volnék, akkor dolgozom, mikor riasztás van, és egy hétre sem látok előre, pedig én inkább vadakat terelő juhász lennék (és semiképpen sem katona), merugye az csak terelgeti nyáját, fújja furulyáját (na jó, halgattjam ájpodját) és birkaszartba lép, de ez is jobbnak tűnik, mint  ami mocskot kedves kollégáim termelnek. Plusz a lyuhász csak othhagyja a juhbirkakakát, sőt kollégája a kutya után sem takarít.

És nagyon kiszámítható az élete, tavasszal kihajt, ősszel beterel, vgy valami ilyesmi, a kettő között meg népi fafaragásokat készít, valamint slambucot. Szemben a tűzoltóval, ki állandóan tiszta ideg, hogy mikor kell vonulni, sok csonkolt hullát lát véres autóbalesetekben, a végén meg bennég vlahol, de ha nem, elveszik a szolgálti nyugdíját. (A ktonákról nincs információm, abból csak néhány akadt a közvetlen családban...)

Ne csinálj magadnak nyomtatott képet

Még szerencse hogy nincs kampány, hogy hivatalosan még nem is lehet a pártoknak kampányolni (majd csak február 15-től), mert így nyilvánvaló, hogy a környékbeli buszmegállókban látható fideszkádéenpés plakátok nem a kampány részei. Vagyis nem azért bámul engem ostoba tekintettel valami tornatanárból lett pártkáder, nem azért lóg a tokája a nyakkendőjére nyilvánosan (valamint sérelmünkre), mert azt akarja, hogy majd rá/rájuk szavazzak (hisz az kampány volna ugyebár), hanem mert csak.

Nyilván csak szeretné megosztani mindenkivel önnön szépségét, arcának ragyogó mását ez a modern Narcissusba ojtott Teréz anya (na jó, apa, tekintettel pártjának hímsovinizmusára), aki nem pusztán elmerül saját csodálatosságában, hanem ezt önzetlenül megosztja a széles közönséggel is. Nem, nem akarja, hogy rá szavazzunk, szerényebb ő annál, amolyan ibolyaszerűen, meg nagyon törvénytisztelő is, tehát eszébe sem jut kampányolni, csak ebben a csúf időben egy kis szépséget csempészne szürke hétköznapjaink sáros díszletei közé.

Vagy – és ez a másik lehetőség – mégis csak kampányol, hisz ő fideszkádéenpés és magasról a törvényekre, nem alárendeltje ő a törvényeknek, a jog van őérte és pont, akinek ez nem tetszik arra meg ráküldi a kétharmadot meg annak kodifikációs remekműveit. És ha kell lesz majd „lex Akkorkapmpányolokamikorakarok” , meg egyébként is, hát a nyamvad plakátra csak az van ráírva hogy „Agyarország jobban teljesít!”, meg a pasas neve, plusz két pártlogó, az egész narancssárga keretben, de seholse nincsen ráírva, hogy „Szavazz rám!”, vagyis nem kampányplakát, csak köztéri arckép.

Egyébként felesleges is lenne kampányolniuk, megteszi ezt helyettük a CÖF (a rövidítés feloldása: Civil Összefogás Fórum Nemcivil Széthúzáspárti Kusslegyen), bár a bohócos óriásplakátok nyomán nekem egyre szimpatikusabb a Gyurnai meg a Bajcsány, valamit tényleg jól csinálhattak, ha ez az arrogáns és ostoba hatalom így be van tojva tőlük. A cöf (innentől inkább csupa kisbetűvel) persze a mi pénzünkből kampányol, hisz vezetőjük, a főcivil csizmadia úr, a legfőbb pénzosztó tótumfaktum civil vonalon, azaz hosszas tépelődés után megszavaz magának egy halom pénzt, a költségvetés terhére, naná.

Így aztán az álcivilek kampányolnak, a kormány informál (bár az egymondatos üzenethez nem kell óriásplakát, nyomhatnák tejesdobozokra is, vagy kirakhatnák a fészbukra), a fideszkádéenpé pedig még nem kampányol, hisz még nincs itt a törvényes ideje. Mint azt tapasztalhatjuk. De tizenötödike után majd indul a menet, és megtudhatjuk végre, hogy akor most Eurázsiával vagy Keletázsiával állunk-e háborúba mindig is, illetve a héten mióta.

Hey! Teachers! Leave them kids alone! (Pink Floyd)

 Tegnap azt mondja a rádióban a Grosics Gyuláról nevezett  (naná sporttagozatos) általános iskola igazgatója, hogy „2008-ban, mikor felvettük a Gyula bácsi nevével fémjelzett iskola nevét…”, én meg félrenyelem a vajas kenyeret, mert:

-         Egy iskolaigazgató (aki ugye tanár, bár sporttagozat esetén felmerül a gyanú, hogy tesitanár, ami meg köztudottan nem ugyanaz) ne egyszerűen a magyar nyelv alapjaival legyen tisztában, hanem használja azt kifinomult módon. Ezt a mondatot azonban még egy alapfokú magyar nyelvvizsgán is kiröhögné a vizsgabizottság. Szóval tudjon akár spontán is megfogalmazni egy értelmes összetett mondatot, akkor is, ha nem magyarszakos, hisz nyilván ez lenne az evidens védekezés.

-         Az milyen dolog már, hogy egy élő emberről nevezünk el valamit, utcát, iskolát, kerületi nemibeteg-gondozót, bármit? Mert ehhez alapesetben halottnak kell lenni, az elnevezés ab ovo megemlékezés az illetőről, egy szimbolikus emlékmű. Itt viszont a 88 éves névadó születésnapját ünnepeltetik a gyerekekkel, aki szintén valami magyarnak hangzó nyelven hatódik meg, de neki megbocsátható, már csak a kora okán is. Viszont ez róla elnevezett iskola olyan lehet, mint mikor a spórolós özvegy már előre felíratja a saját nevét is a közös sírkőre ( a második évszám kihagyásával persze), aztán évekig nézegeti, hogy de kár hogy meghaltam (csak tudnám, mikor?), pedig olyan jó ember voltam…

-         Az igazgató azt is elmondja, hogy a gyerekek mennyire tisztelik a Gyulabácsit, de szerintem inkább meglepődtek, hogy még él, és nem a Rákóczi-szabadságharc hőse i.e. (Internet előtt) valahányszázból. Így ztán igazi csasztuska-stílusban nyomják soronként váltogatva az „olimpiaibajnok-világbajnokiezüstérmes etc.” mantrát, és hallhatóan gőzük sincs mi az az aranycsapat. És nem is kell, hogy legyen, akkoriban még a szüleik sem éltek, de iskoláinkba lassan visszatért az a szép korszak, mikor csillogó szemű kisdobosok és úttörők szavalnak fejhangon hülye ünnepélyeken, amik attól ünnepélyesek, hogy sorba kell állni, meg csöndbe kell maradni és nem szabad feltűnően ásítozni. Bár, jobban belegondolva, lehet, hogy ezek az idők sosem múltak el, most már csak az iskola köpenyt meg az úttörő cserkész nyakkendőt kell megint kötelezővé tenni.

-         Ezt a „jó tanuló, jó sportoló” fasiszta-sztahanovista izét viszont a jelek szerint rendületlenül viszik tovább, a jó gyerek még mindig az, aki alul traktor, felül békegalamb. (Az „elég jó matekos, tehetsége művész” meg szóba sem jön.) 

A tesitanárok országa, voltunk, vagyunk és még kapunk fogni egy vajszínű árnyalatot.

McDöglesz

Már egy ideje idegesít az a hülye mekdonáldos reklám, hogy különböző szerencsétlenek milyen hamburgert „terveztek”, mintha ez valami kreatív kihívás lenne, pedig csak ostobácska marketing, szánalmasaknak. De lehetne sokkal érdekesebb is, vagy legalább viccesebb:

McDöglesz (Gráf „Állat” Szebasztián, pénzbehajtó): Két húspogácsa között egy szelet sült szalonna, pirított hagymás májjal és fokhagymás sült vérrel.

Ócó finom purker (Li CsaoHong, ruha-játék importőr, elvitelre is!): Két kici palacinta között ropogósz-omlósz cirkebőr. Meg szójaszósz.

„Hamburger” (Studebéker Ervin, programozó-matematikus hallgató): Félbevágott zsemlében marhahúspogácsa, saláta, uborka kecsap. Esetleg sajt is, de akkor nem hamburger a neve, hanem hamsajt.

McSpórlós (özv. Józsefvárosi Béláné, parkolóőr): Két szelet kenyér mellett egy főtt csirkefarhát, teszkó gazdaságos tormával. Már ha a kutyától sikerül elvenni a farhátat…

McLepetés (Lassanthy-Kovács Emília, gasztodizájner, hajstylist): Egy szelet zsemlére rakunk két pirított rákfarkat eperdzsemmel, kéksajtot, majd egy szelet pirítóst. Erre jön egy szelet kenőmájas zsályával és fokhagymás spárgaszósz endíviával, valamint vaníliás bélszín-csíkok, közepesre sütve. A tetejére még egy szelet zsemle libazsírral, néhány mentalevél. Meg rengeteg kecsap. Aztán az egészet készre hányjuk.

Miért ne nézzük az olimpiát?

Számos oka van, hogy az ember miért ne nézze a téli olimpiát, ezek csoportosíthatók is:

-         Általános okok:

1. Az Olimpia (és bármilyen „limpia” végződésű izé egy) nagy humbug, gazdag multicégek és korrupt politikusok hatalmai játszótere, a nagy eszmék meg már díszletnek sem jók.
2. Az ún.  élsportolók teljesítményhajszoló nyomorultak, akik nem értik, hogy miért nem értem, hogy, hogy miért akkora dolog fél másodperccel gyorsabban futni körben valahol. Fél életüket edzésen töltik, aztán negyvenévesen rokkantak lesznek, és már csak parlamenti képviselőknek jók. (Kivéve azokat, akik tudatosan építik karrierjüket, egyetem járnak a sport élezése mellett, így aztán negyven felé már reklámozhatnak joghurtot vagy lehetnek helyettes államtitkárok, de e kettő végső soron ugyanaz.)
3. Hatezer jobb dolgot lehet csinálni annál, mint hogy azt nézzük, hogy sok ember, kurva lassan és iszonyú ronda ruhákban vigyorogva bevonul egy stadionba, ott végigunatkozik egy giccses esztrádműsort, később izzad és örül vagy izzad és szomorkodik, ha meg nem utazik haza időben, megint vonulgathat hülye formaruhában, korrupt sportdiplomaták előtt. (Smittpál megvan még valakinek?) A hatezer jobb dolog között meg ott van az ha te sportolsz valamit inkább. Meg a falafel.
4. Nem is értjük a legtöbb téli sportot, hogy sílövészet meg curling meg az ilyen korcsolyázások. Minek nézni? (Mondjuk a bob meg a síugrás az talán maradhat, az elsőben amúgy is a legjobb csapat a mi csapatunk, az eeeeeeelső jaaamakai bobcsapat!)

-         Aktuális okok:

1. Ez itt a világ legdrágább limpiája lesz, Putyin cárevics grande önfényezése, már eleve egy hányinger. A Putyin is, igen. Nekünk meg épp elég, hogy pártunk és kormányunk épp bemászott a fenekébe és lelkesen integet ki onnan (Paks, háromezermilliárd, junó) ne kövessük őket. Büszkén tojjunk Putyin fejére és házi limpiájára, nézzünk autóversenyt meg amerika focit, utóbbit mondjuk akkor már csak felvételről. DE! Limpia előtt Super Bowl! Mert nem az élsport az érdekes, hanem a látványos verseny, ezt a rómaik már tudták, a görögök asszem még nem.
2. A helyet, ahol rendezik úgy hívják: Szocsi. Hát ez meg meg hogy néz már ki, hülye a neve, nem egy Lake Placid vagy Calgari esetleg Lillehammer vagy Albertville.
3. Nincs okunk elővenni a hajrámagyarok-típusú nagy löttyöst, nem pálya nekünk, az meg nem tök mindegy, hogy melyik posztszovjet sminkreklám nyeri a műtánc-jégkorcsolyát?
4. Van itthon is elég sok hó, meg rohadt jég éppen,és szeretjük??? Egy fenét, én már az ablakból nézni sem, nemhogy a tévén….
5. Plusz az egészet a közmédia nevű szarkupac köveztíti, oda meg kultúrember csak végszükség esetén kapcsol. (Nálam a gyárban végszükség van általában, így a királyi orbánista rádióban azt hallgatom napok óta, hogy a fidesz az fasza, mert csökken és emel, pont ahol kell, meg szeret minket, az ellenzék meg közénk lövetne. Mindez persze tizenegy éves gyerekek színvonalán, nyilván a szerkesztőik itt tartanak, és a baromságaikat többet mantrázzák, mint egy buddhista a szent szövegeit…)

Nyolcvan felé, félúton

Mert ugye tegnaptól negyven éves vagyok, még ízlelgetem a szót, keresem a keresetlen hangot, de akkor is fura, hisz belül nagyjából huszonkettő vagyok, immár egy nagykorúságnyi ideje.

A kutyám is öregebb nálam (ő még most csak tizennégy), de tartok tőle, életem nagyobbik fele már letelt. Nem hiszem, hogy leszek valaha nyolcvan, szóval megy már a visszasszámlálás.

Viszont az jó volt, hogy remek ajándékokat kaptam, párom olyan tortát hozott, hogy húúú. Finom und Tower Bidge van rajta a Temzén, vagyis ezt ábrázolja, illetve ábrázolta, a család lassan felfalja a hidat, meg alóla a Temzét, dehát marcipán (volt) midkettő.

Már azon agyalok, négy év múlva mit hozhatok össze Petrának, akkor lesz neki kerek szülinapja, nyilván toronyóra lánccal, mondjuk Big Ben, de még egyeztetni kell, hogy hozzák ide, vagy hogy költözhetünk be mi, legyen net meg a fürdőben kád (pancsolósak lennénk, zuhanyozzanak mások), ha idehozzák olcsóbban megoldjuk, ha nekünk kell lándönbe költözni, jöhetnek a lengyel vízvezeték-szerelők. Káddal.

De tényleg, én mondjuk lándöni repjegyet kaptam, dekiált könyvet, meg az említett tortát, és valóban el voltam képedve mindezektől, kedvesem az igazi csodatévő, ráadásul huszonévesen is kitart egy ilyen vén fószer melett, akinek épp érzem magam.

Max, Karl, Emil és Én

Igyekszem távol tartani magam a politikai témáktól, ez a szánalmas mocsár tapicskolásra sem jó, de akkor is előjön belőlem a szociológus, és hányingerem van pártunk és kormányunk aktuális ötleteitől.

Az, hogy egy következő generáció teljes életét eladják az oroszoknak drágán, még szót érdemel, mert ha vala lesz gyerekem, ő fogja fizetni az értelmetlen atomerőmű-bővítést, melyet a híresen antikommunista (valamint polgáry-kereszthény-hortysta) főfarok pacsizott le egy korábbi KGB-tiszttel, az elvi elkötelezettség és őszinteség nevében nyilván. Mely ex-KGB rezidens nyilván mélyen lenézi Vezénylő Tábornokunkat, de jót rögög, ahogy a csicska teper, mint a gép, de ő tudja, hogy gyarmat leszünk megint, nem a dicsőséges Vörös Hadsereg okán, csak mert neki van pénnze, elég korrupt, és akinek ez nem tetszik azt lecsukatja.

Plusz itt van még a tervezett emlékmű, Magyarország '44-es német megszállásáról, vaskereszttel, meg Gábriel arkangyallal, akkor giccsnek tűnik, hogy a fal adja a másikat. Amúgy nincs még tele az ország giccses-angyalos-turulos 56-os emlékművekkel. Meg gusztustalan műkő (ju nó, sírköves) szentistvánokkal meg csonkamagyarország formájú köztéri izékkel, a náci rohamsisakkal koronázott kopjafákról már nem is szólva...

Ez a Rétvári nevű (politikusnak látszó izé) meg elvitetné Marx szobrát a Közgáz aulájából. Érdekes, Londonban van köztéri szobra, meg emléktábla, a British Museumban, pontosabban a könyvtárában, melyik asztal isvolt a törzshelye az olvasóteremben. Mert Marx nélkül nincs szociológia, nincs modern társadalomfilozófia, sőt felhetőleg a közgazdaságtan sem úgy nézne ki ahogy, nélküle. Szoilógusként meg pont tudom, hogy Marx nem véletlenül az egyik alapító atya, Durkheim és Weber mellett, hozzá képest határozza meg magát majdnem mindenki, akkor is ha utálja a munkásságát, a diagnózisát és konklúzióit.

És Marxot hibáztatni Leninért vagy pláne Sztálinért/Hitlerért az pont akkora baromság, mint Jézust tenni felelősért a spanyol inkvizícióért, nem nélkülözi a logikát, a józan eszet viszont nagyon is. Karl Marx 1883-ban halt meg. Amíg élt, egy igazságosabb világot szeretett volna.
A "kereszténydemokrata"  államtitkár meg gondolkodjon el a jézusi tanításon, ha már úgyis rá hivatkozik, miközben az egyházi hierarchiára, meg a szavazatokra gondol. Meg a pénzre, amiől nála nincs hiány, bár a kufárokról az említett tanítónak is volt pár gondolata...

Hiperszubjektív földrajz: Skócia

Skócia Angliától északra de az Északi-sarktól délre helyezkedik el a szélrózsa minden irányában. Területe dudoros, népessége számottevő, fővárosa Glazgó vagy Edinboró, esetleg Edinbörg, de az idő egyformán reménytelen mindenhol.

Gazdaságilag erős a mezőgazdaság, főleg a gabona termesztése, ebből viszkit és sört főznek, de inkább viszkit. A viszki kell ahhoz, hogy felnőtt férfiak abroszmintás szoknyában mászkáljanak, és ne fagykon le a tarsolylemezük, valamint elviseljék a dudálást, amit arrafelé népzenének hisznek. Fő exportcikkük az ordítás, a lóbálás és a véreshurka, utóbbinál legalább nem ordítanak. Talán nem is lóbálnak.

Skócia éghajlata jelentős, valamint vizes, ha nem ködös, de a köd is víz, csak máshogy. Számos mediterrán jellegű fürdőhely található ott, részben fedett fürdőkben, részben a viszki okán.

A skótok büszkék arra hogy skótok, valamint arra, hogy skótok, nem is beszélve legendás skót identitásukról. Ez főleg rönkhajigálásban nyilvánul meg, meg hogy kékre festett arccal lelekendeznek egy alkoholista és bigottan katolikus ausztrál filmjein, pedig a Mel Gibzonnál még a híres Észi/Villám/Díszi együttes is skótabb, ők legalább Glezgóból valók, sérelmükre. (Mer' hát legalább Angusz meg Melkolm, ahogy rendes skótokat hívnak, főleg ha férfiak.) Plusz a sótok büszkék arra, hogy legalább nem írek.

Skócia megközelíthető vonattal, repülővel, esetleg hajóval, de legjobb a Trevöl Csenöl, az megy a fotelból is, és nem kell hülye reptéri munkatársak vegzálását elviselni, skót viszki meg van a közeli teszkóban is, bár nem kell.

Az ideális állapot, mikor az ember Skóciában van, de vásárcsarnokban lehet kapni káposztás lángost, ám ez az idill csak durva tudatmódósítókkal jön össze.

Viszont a skótok lassan lehetnek függetlenek is, bár ennyire talán nem hülyék, de érdekes lenne, hogy akokor ki lenne az uralgó kiráj, vagy a miniszerierisztielnök, vagymi. Nyilván adódik Dzsoni Vóker, de asszem ő egy kitalált alak egy üvegcímkéről, szóval legyen inkább Sén MekGóven, ő ugyan benszülöt lándöni, ám neve és fogyaszási szokási vonzóak lehenek sok skótnak is, egy ilyen államfő, vagy elnök meg amúgy is ceremoniális, ami Sén esetében eleve reménytelen, ő bármely állami fogadáson gátlásalanul hányna a virágcserépbe. Amivel ismeretségben, ilyen lájkokban simán körözné a Urugváji elnököt, aki bajszos és topis, és s szakad farmjáról jár be dolgozni, mint elnök.

Skócia amúgy a legjobb hely a világon, de legalább is raja van az ezres listán (valahol), végül is arrafelé is szeretik a hurkát (csak a nevét nem tudják), leng a bőrdudájuk (csak nem kecske, de nem is macska), van nwkik szabadságharcuk meg elbukott lázadásaik, viszont arrafelé sosem volt létező szocializmus, csak kapitali angol (izé... brit) fontal, tényleg a függetlenség eseén ez skót font lenne? SCP (Scottish Pound - ha már nem Great British)?

Tanács: aki Skóciába akar utazni, tegye meg! Még Egybesül Királyság, meg Junijó, aztán fene tudja, bár a függetlenség igénye talán abból indul ki, amit Renon momdott a Trainspotingban, vagyis hogy a skótok annyira hülyék, hogy még egy rendes gyarmatosítóra sem tellett nekik, így maradtak az angolok. (Mi még ennyire sem jártunk jól, legfelebb Putyin elvtárs...)

Van számos utca....

Az szerintem nem normális, hogy az ember januárban már azt tervezi, mi/merre lészen Lándönben ősszel, ez az agybaj idáig Petra privilégiuma volt, de mostanában azon kapom magam, hogy én is ezen agyalok, sőt remek közös téma: élvezetesebb, mint jelzőket kereni a legújabb és legszagosabb kutyafingra, izgalmasabb mint a Top Gear százharmincadik ismétlése, és jobban várjuk, mint a kar ácsonyt, mert bár korán kell kelni, de legalább nem kell műfenyőt porszívózni.

Plusz lesz Brighton, ami csomó új felfedezni való, bár a tematikus csatornák okán úgyszólván őslakosnak érzem magam a városban ahol sosem jártam, de hát Oxfordban is otthon éreztem magam, elvégre egykor jártam egyetemre is, ha nem is pont oda.

De tényleg lehetne már ősz, de legalább nyár, hogy legyen újra egy kis szabadságom, öreg vagyok, nem való már nekem a munka, pláne napi szinten. Vagy legalább lehetne újra délutános műszak, hogy ne kelljen hajnalban kelnem, rettegve várni a megszólaló ébresztőt, meg hogy estefelé nyugodtan ábrándozhassak. Például Lándönről. Egyszer úgyis odaköltözöm, legfeljebb mint hajléktalan.

Heti Agyar Krónika

Bajnai és Gyurcsány Fodor Gábor bankját robbantotta fel motorral, majd találkoztak az Orbánnal találkozó Putyinnal, majd Orbán a Rogán Vutton mamájával pálinkázott unottan, miközben Szanyi kapitány európai perspektívába helyzete a másnaposan bazmegelést, a devizahitelsek issssszonyúúúan meg lettek mentve megint, a rezsi csökken mint a cövek, a pitypang nyílik, Kerényi meg lassan egy nettó Ki Dzsong (Il/Un/Kerényi), bár még nem végeztetett ki senkit, de láthatóan jól esne neki, az oroszok meg a paksi spájzban vannak és megvesznek minket, de Orbán kap érte jó vodkát, házit, az nem hányat (jön számolatlanul), a fehérvári huszárok meg jól megbasznak meghágnak mindenkit, kivéve ha focisták, mert akkor nem, csak nézhetik hogy a szóljatok a köpcösnek díjat ad a svédnek aki szerb,  meg pénzt a Lajosnak sokat, ha már van tévéje meg rádiója valamiből működtetni is kell ugyebár, nem pattan minden pinaszakállú csiszár csak úgy ingyen, de Brian May legalább nem rákos, csak időskori elhülyülésben szenved, amit a színpadon vezet le, ez persze még mindig jobb mint a Súmakker, mert az meg kómában síel, nem a színpadon, én meg lassan már nem olvasok híreket mert ezek azok, meg hogy a VV mittoménhányban mennyi a hazudós prosti meg az egyujjas agyú kopasz, de hát erről szól, Iain Banks halott, Vonnegut halott és én is elég taknyos vagyok, meg köhögök rondán, de indul a nagy dalválasztó, kár hogy rendes black metal nem várható, pedig az ejróvízió már akkor kínos volt mikor még meg se nem születtem, hát még azóta, de jobban teljesítünk, idén nyilván a fehérvári huszárock, kit érdekel, a miniszterelnök munkavégzés helyett videós óvodásokat zaklat, álmában csönget egy picit, én meg délelőttös vagyok és vadakat terelő lyuhász, de egy darabig csak szépirodalmat vagyok hajlandó olvasni, a politikai és egyéb bulvár meg mennyen a fenébe, múltkor is hallom a rádióban, hogy a Dakar-rali résztvevőit a névadó szenegáli fővárostól egy egész kontinens választja el, én hülye meg azt hittem egy óceán, de a szakértelem egy bolsevista trükk, tudjuk, megírom.

Zamúri Party Zánok

Bár még nem kaptam nekem címzett levelet Rezsiharcunk Vezénylő Csillagviktorától meg Rogán Vutton Krumplikutya alrezsinindzsától, de szeretnénk jelentkezni a Magyar Csapatba! Mer az imperilaista láncos rezsikutyákat meg kell fékezni, a bankokat is, meg az imperialista burzsoá hordák hazai szálláscsinálóival együtt!

Mer ezek mindig nyomorgatnak, áskálódnak meg köcsögösködnek. A Nép nyakán, a Magyarén. Úgyhogy én megyek a Magyar Gárdába Csapatba, ha lesz egyenruha is, a méretem sokikszel, majd küldjék ímélben.

Meg ha lesz ijen rezsimegvédő tanácskozás mindeféle képviselő meg álomtitkár urakkal, arról  szóljanak időben, hogy ráérjek, meg megszervezzem a gyárba a sejtet. Mer ott még sokan vannak akik ideológiailag képzetlenek, meg a Hírlapot se fizetik elő! Meg csak úgy "viktorozzák" a Miniszerelő... Minireszelő.... nna Miniszterelnök Urat, pedig ő értünk fárad arca verejtékével sütit sütve. Meg síjel! Hát a sok ellenforradalmár mikor síjelt? Pedig egészséges! De ezek csak isznak meg horgásznak, meg túlóráznak, a rezsicsökkentést meg baszn.... cseszn.... szóval rá se bagóznak megvédeni. Miközben a Kormány áldozatosan vért izzad, egy ijen nehéz harcban. Vagy ont...

Szóval ott a hejem a csapatban benne, a Polgári Körünk már amúgy is kifingott (pedig igen jó kis bagázs volt az Olajban Főtt Szent Jeromos Polgári Kör és Fogyasztói Csoport, csak lecsukták a Totyát, ő volt a dolog lelke), de most új csapatot építhetünk Mini Szterelnök Ur vezérletével. Ugyanott aloeverás cucccok rendelhetők!

Újévi köszöntő

Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván

Kilenc mogorva trafikos
Nyolc talpnyaló, a Főnök oldalán
Hét fociklub-tulajdonos
Hat helyettes államtitkár
Öt kormánypárti rockzenész
Négy kádéenpés (a teljes párt)
Három szakszervezet, és sokkal több stadion
Két bajszos fideszes (az egyik az elnökúr)
És egy csíz a csupasz körtefán.

Az cukormérgezésrűl

Merugye feleim szümütükkel, a cukor, az nagy dózisban méreg. Közepes dózisban drog, kis dózisban meg értelmetlen.
Pedig én vigyáztam, csak kicsi süti, kicsi bejgli, kicsi szaloncukor, ehhez képest egy pohár kóla látványától émelygek. Nem baj, ha cukormentes, az íz, és a hozzá kapcsolódó élmény a lényeg. Szóval teát iszom üresen (a tonik túl édeskés) meg paradicsomlevet, kicsi worchester szósszal és csipetnyi borssal, ez lenne az alkoholmentes Bloody Mary. Ha jut, zellerel...

Így lassan túlélem az ünnepeket, és jöhetnek a normális hétköznapok (meg a nem normálisak), mikor úgy hetente kétszer-háromszor eszek édességet, az is ilyen bukta, meg hasonlók, csak csütörtökönként durvulok el három falat aranygaluskával.

A cukrot meg tiltsák már be, az édes likőrökkel együtt (a durván étcsoki meg a sör az maradhat), disznózsírt használni lassan már igazán snassz, de a "tíz deka liszthet húsz deka cukrot" típusú receptek még mennek, mondjuk errefelé is... Asszem jövőre nem lesz hagyományso angol puding, egyszerűen jó szorosan beletömködök egy halom szárított gyümölcsöt egy tálba, majd pár napra ráülök. Aztán lehet is szeletelni.