Kamupipőke

Néha szoktam origót olvasni, de csak néha, mert alapvetően rendben van a vérnyomásom, nincs mit emelni rajta. Kár hogy ritkán jutok túl a címlapon, és ha igen akkor is jobbára a gasztro rovat felé, mert a közéleti "híreik" pont hírként értelmezhetetlenek. Pontosabban a (leginkább a bátran névtelennek maradó) szerző általában már eleve a saját értelmezését tálalja hírként, főleg a "Mocskos migránsok megvető pillantásokkal illették a téligumival bicikliző hamburgi háziassszonyt" -típusú, címlapot érő bejegyzéseknél.

Ma is olyanokat olvastam azon a bizonyos címlapon, hogy hatalmas siker volt a tusványosi diáktábor, miközben ők például kizárólag fideszes államtitkárokat, helyettes államtitkárokat, helyettes alállamtitkárokat és minisztériumi alfőosztályvezető-helyetteseket ábrázoltak és szólaltattak meg és ábrázoltak, festői hegyek és kevésbé festői részeg tizenhét évesek háttere előtt. (Még szerencse, hogy részeg tizenhét évesek tényleg bulizni mentek oda, és taktikusan kerülték azokat, akik öltönyben fontoskodtak a sátraik közelében.

A migránsozás amúgy változatlanul alapvető origós tempó, szerintük Macron kedvenc minisztere azért akar párizsi főpolgármester lenni, mert migráns, még jó hogy több tucat migránst tartóztattak le a krétai repülőtéren, valamint van remek videó arról, hogy szállnak partra a migránsok egy spanyol nudista strandon. És ez csak egy délután termése, akkora a migránsügyi felbuzgás, hogy néha még sorosozni is elfelejtenek, pedig Soros náluk már nem egy ember, hanem eposzi jelző, amit egyéb eposzi jelzők (pl. Nőverő Juhász Péter) kiegészítésére használnak (Sorosista Összefogósdis Szél Bernadett), ha ez így megy tovább, cikkeket már nem kell írnia a portál Anonymusainak. Kellő mennyiségű eposzi jelzővel már eleve elmondják, amit az illetőről meg akartak írni.

Jó reggelt, hazudta Kovács László.

És mikor túl vannak a politikán, jöhet a hardcore bulvár, a félmeztelen celebtől Rózsa György rúdtáncos lányáig, az egész olyan mint valami baromfi-szaküzlet, azaz mellek és combok, combok és mellek, esetleg mellékes hírként hogy valaki válik, gyereke született vagy jógázás közben véletlenül megtanult tojást rakni. Vagyis origo-címlapra úgy lehet kerülni (feltéve, hogy az ember nem fideszes államtitkár vagy migráns) ha valaki bikiniben pózol, mert a portál szerkesztői láthatóan a fészbuk-tvitter-tinder háromszögben nézelődnek a nem közéleti hírek után. A tuti címlap persze az, ha egy arab származású fideszes államtitkár pózol bikiniben, aztán belerúdtáncol a naplementébe, miközben arról nyilatkozik, hogy a válása óta mennyit fogyott, mert egyedül nem tud körömpörköltet főzni. (Egyébként is rájött, hogy a köröm a disznónak az a része, amivel a disznószarban tapicskol, a kolbász meg abba bélbe van töltve, amelyen a vonatkozó disznószar korábban áthaladt.)

A bulvár egyik alapszabálya szerint kutyával és nővel szinte bármit el lehet adni, itt láthatóan az előbbin van a hangsúly, bár ezektől az egyen-luvnyáktól nekem ugyan nem támad kedvem akciós kölcsönt, új autót vagy nálam okosabb telefont venni, de még százas papírzsebkendőt sem. Még szerencse, hogy pénzem sincs ezekre.

De most mennem kell uralkodni magamon.

SzaRule

Lőrinc barát legújabb vállalkozásától épp el van ájulva a kormánypárti média, hogy micsoda remek dolog egy nemzethy sportszermárka. 

A 2rule egyébként igen szánalmas szóvicc, mert az angolos írásmód ellenére a turul csak magyarul poén, ebből így nem lesz nemzetközi karrier, másfelől meg az angolban ha valami kettő, az már többes szám - 2rules, csak így már magyarul sem szellemes, hisz nem jelent semmit - avagy a márkanév egy erőltetett szóvicc, rossz helyesírással.

Meg hát az sem világos, hogy egy Törökországban meg Kínában gyártatott sportszermárka miért is kell annyira a nemzetnek, hogy előbb van megrendelésük egyes kluboktól, mint mondjuk weblapjuk, vagy épp konkrét termékeik. Ehhez én ideológiailag nem vagyok elég képzett, nem látom át, miért is félkarú óriás a nemzet saját sportszermárka nélkül, és miért fontos hogy ezt a bizonyos márkát egy volt gázszerelő gyárthassa. Mert a "saját" márka az nem a miénk, az lőrinc baráté, biztos fájt már a kicsi szíve érte, elvégre miféle gázszerelő az, akinek csak egy falusi polgármesterség jut, egy komplett média-portfólió és nyomorult pár milliárdos vagyon, de focimezt azt nem gyártathat. Pedig hősünk legendásan sportos alkat, többször is látták már a a saját csapata saját stadionjának VIP-páholyában pörköltet enni, melegítőben, fitten és sportosan. (Egyébként meg kellene erősíteni a nemzeti sajtgyártást is, botrány hogy a sarki kisboltban lengyel trappista van, miközben a mozzarella meg eleve idegen a magyar néplélektől. Valamint kellene még nemzeti rágóipar, nemzeti teknőstenyésztés, nemzeti bukósisak-gyártás meg nemzeti galéria - ja, az már van...)

És ha már van saját csapata (valamint Nyuszi rokonainak, barátainak és üzletfeleinek is), akkor nehogy már a halódó nyugatot, ezen belül is a migránssimogató németeket tömjük pénzel holmi Puma meg Adidas felszerelések vásárlásával, épp elég a sok migráns focista, akiket drága pénzért szerződtetünk. Ahogy a népi mondás tartja: magyar seggbe magyar lófaszt, luxemburgi vendégjátékosra legalább magyar mezt (mezet?).

Pedig az igazi akkor lenne, ha legalább a fociválogatottunk bőgatyában, rámás csizmában és pörgekalapban játszana, ehhez a szereléshez ráadásul jár a karikás ostor is, ami biztos erősítené a védelmet is, egy hátvéd ostorral mindig hatékonyabban működhet.

Amúgy vicces volt, hogy a tegnapi forma-1 magyar nagydíjon, miközben egy népdalénekesnő elénekelte a himnuszt (na jó, az elejét), a háttérben pont ilyen bőgatyás, néptáncos kinézetű atyafiak tartották a magyar zászló XXXL-es kiadását. Mintha a népviseletnek (illetve a népies műdal mintájára: népies műviseletnek) bármi köze lenne egy autóversenyhez. A csikósgulyásnak öltözött kanászok olyan tájidegenek voltak a Hungaroringen (milyen szép, ősi magyar név, ugye?), mint szkinhedek egy bármicvón, legfeljebb itt senkin nem fenyegetett a veszély, hogy megverik.

De azt nem ártana időnként eltalálni, hogy a nemzetinek gondolt hagyományokat hol érdemes és hol röhejes elővezetni, mert különben legközelebb már szürkemarhákat is végigterelnek a mogyoródi pályán, aztán a csúszós tehénlepény miatt kell beküldeni a biztonsági autót, a Metallica-koncerten meg pusztarákosi botolóst járnak az indokolatlan háttértáncosok.

És az SzaRule nézne ki.

Biowellness Naturale

Gwyneth Paltrow egykor színésznő volt, közepesen tehetséges hollywoodí barbi, de mégis filmekben játszott. most meg már inkább csak üzletasszony, akinek a cége felesleges ám rohadt drága cuccokat árul, meg végtelenül ostoba életmódtanácsokat ad - írja a 444.hu.

Azon már önmagában röhögni kell, hogy szerinte a nőknek mi mindent kell a vaginájukba dugdosniuk a jobb szexualitás vagy az enyhébb menstruációs görcsök miatt (a legjobb talán a csekély 15 ezer dolláros arany műbráner), de vannak ezeknél egetverőbb hülyeségek is. Az egyik ilyen hogy a méhcsípéstől szebb lesz a bőrünk, meg hogy a napozástól nem kell félni, elvégre a napfény természetes, és ami természetes az automatikusan jó, nem árthet nekünk.

A fitnessz-velnessz önjelölt guruinak legkomolyabb tévedése ez, hogy ami természetes az jó. Ennyi erővel ugyanis költözzünk egy működő vulkán tövébe, elvégre a vulkánkitörés is természetes. (Miként a villámcsapás, a meteorit-becsapódás, a fekete himlő és a medvetámadás is.) A forró láva és a vulkáni hamu ráadásul rövid úton megszüntet minden bőrbetegséget, mondjuk a bőrünkkel együtt, de hát az egészségért áldozatokat is kell hozni.

Persze láttam én már vegán biovizet is palackozva, ami mégis csak megnyugtató, hogy egyfelől nincs benne hús, de tejtermék sem (pedig egy víznél ezek ugye alapvetőek), másfelől hogy nem  műanyag, nem egy vízgyárban hegesztették össze hidrogénből és oxigénből alulfizetett kínai munkások, hanem csak úgy lett magától, egy bioforrásban. Hogy aztán természetes eredetű bio-műanyag palackba töltsék a környezet-tudatosság nagyobb dicsőségére.

Észre kellene venni, hogy az ember már nem természetes, nem az erdőn vadászik meg gyűjti a gombát, hanem városokban él, a teszkóban lesi az akciókat és mindenféle virtuális valóságokban meg identitásokban éli ki magát. Vagy az internet is természetes?

Theának

Nos, az van hogy vagy háromszor írtam hozzászólást Thea posztjához, de valahogy nem látom. Lehet hogy ő igen, és akkor ez itt felesleges, de ha ő sem látja, akkor most.

Nagyon jó érzés volt, hogy valakinek hiányzok, van az a kivagyiság, mikor az ember elvárná a világtól, hogy tetsszen neki. Érdemtelenül persze, de mégis. És akkor kiderül, hogy van néhány ember a világban, akiknek (személyes ismeretség nélkül is) fontos lehetek. Ez igazán remek. Külön köszönet Theának.

Zebra

Paul McCartney átment egy zebrán. Ez akkora hír volt, hogy címlapon hozták a világlapok, elvégre McCartney nem szokott csak úgy átmenni zebrákon, ő minimum helikopterrel jár, vagy építenek neki egy hidat az út fölött.

Ez alkalommal azonban az Abbey road híres zebráján ment át, amin a hasonló című Beatles-album borítóján is átmennek, akkor még négyen. Most Sir Paul egyedül volt, viszont kordonok mögött sikoltozó rajongókkal a háttérben. Ami érdekes, mert ezen a bizonyos zebrán magam is mentem már át (ha jól emlékszem az ellenkező irányba, lehet hogy ez volt a baj), mégsem sikoltozott senki, néhány japán turista fotózta csak egymást. Ők meg nem sikoltoztak mikor megláttak, nyilván nem olvasták a remek szociálpszichológia cikkeimet.

Gondolom az a baj, hogy még nem szerepeltem lemezborítón, így a japánoknak nem lehettem ismerős, bár valamelyik Dragon Ball sorozatban láttam egyszer egy fazont, aki határozottan rám hasonlít, különösen mióta megszaladt a kezemben a hajnyíró. Vagyis tegnap óta.

Meg az is baj lehet, hogy viszonylag ritkán megyek át zebrákon, a közeli kisboltba menet például mindig átszabálytalankodom magam a nem-zebrán, mert a fene fog kerülni, viszont a két közlekedési lámpa között van olyan időszak, amikor az autóknak mindkét irányban piros, avagy nem jön senki.

Így aztán nem sok lehetőségem van gyakorolni, hogy kell szakszerűen átmenni egy zebrán (plusz még rosszul integetek), nyilván csak ezen múlik miért nem vagyok híres, és miért nem sikoltoznak ha meglátnak. De félek, ez már így is marad.

Megtöröm a csöndet

Volt az a gondolatom, hogy a fenének kell már ez a blog (kiafenének nem), törlöm az egészet a manóba, aztán mégse, leginkább azért mert nem jöttem rá hogy kell. Reménytelenül csak júzer vagyok, az ilyenekhez nálunk Petra ért, én a rossz szóviccekben és a meredek hasonlatokban vagyok jó. Csakhogy túl sok jó ötletem támadt, amiből persze most egy sem jut eszembe, ha agyonütnek sem, még szerencse, hogy van az interháló, ott mindig akad nyersanyag.

A mai nap híre az volt, hogy a csodás és méltán utált Rájener (már megint) el akart menni a Kanári szigetekre az utasok csomagjai nélkül, mondván hogy túl nehéz a gép. Elvégre a Cinege-szigetek kurva messze vannak, és sok tonna kerozin kell hozzá, hogy oda jussanak, nagyon sok. Így aztán a kedves, illetve innentől kedvetlen utasok bőröndjeit kivágták a csomagtérből azzal, hogy holnap, de legkésőbb holnapután utánuk küldik a Papagáj-szigetekre. (Ami azért vicces mert a közismerten fillérbaszó Rájener így egy adag utast valójában két géppel fuvaroz, amitől a vezérigazgató nyilván infarktust kap.)

Pedig lennének megoldások:

- Repüljenek közelebb, minek a Kanári-szigetekre menni, leszállhatnak rögtön a Balaton-parton is, ha még megvan Sármellék.

- Tankoljanak menet közben, valahol csak le lehet szállni egy negyedórás boxkiállásra.

- Induljanak eleve mondjuk Barcelonából, onnan már nincs olyan messze, az utasoknak persze kicsit drágább lesz a reptéri taxi.

- Szerezzenek egy olyan gépet, ami el bír menni odáig gond nélkül, akkor is ha a japán szumóválogatottat kell vinni a kihajtogatható edzőtermükkel együtt.

- Vigyenek kevesebb utast.

Az ideális megoldás persze az lenne, ha nem vinnének utasokat egyáltalán, a nem létező utasnak csomagja sincs. Sőt a nem létező utasnak repülőgép sem kell, ez aztán igazi költségcsökkentés. Sőt, egyáltalán nem kellenek repülőgépek, így fenntartási költségek sincsenek. (Nekem már van egy ilyen légitársaságom, még neve sincs, hogy ne kelljen feleslegesen dolgozni vele.)

Az ideális fapados társaság nem más mint egy online jegyértékesítési rendszer, ami mindenféle, extra pénzért vásárolható plusz szolgáltatásokat kínál, elvégre igazából abban van a pénz.

De repülő az nem kell azzal csak a gond van. A Rájener persze még nem nagyon messze van ettől a tökéletességtől.

Pozitívabb poszt

Nu, befejeztem a szociálpszichológia cikket (és gondolkodom a trágárság témán, bár erről kéne egyeztetnem a főszerkesztővel is), majdnem jó lett. Ha teljesen jó lett volna aggódnék, a tökéletesség az égi szférák sajátja, itt a földön a majdnem a jó, az igen jó.

Tessék a politikára gondolni, vagy Lewis Hamiltonra, a jó az, ami nem tökéletes. Magam ebből iskolát csinálhatnék, én vagyok a majdnem tehetséges csávó, az egykori nagy ígéret, a mégis mi lett belőle, az azért ugye még feláll innen is.

Van az a pillanat, mikor az ember összecsúszik, kicsit félni kezd a kókuszos szappantól, és a sarki, lakótelepi garázsboltba is csak akkor mer bemenni, ha az a kedvesebb mosolyú eladócsaj van épp. Mert pár zsömlét meg egy liter tejet kérni kihívás, ki ne billentsen a relatív egyensúlyból.

És akkor most én nem akarok egy depi-naplót írni (bár kedvem az lenne rá), de túl sok jó punkzene van a neten. Szóval ilyeneket nézek, just for fun:

Negatív poszt

Oké, régen írtam, de magam alá gyűrtek a gondok, annyira voltam (lettem volna) vicces, mint egy kissé büdösödő mosogatószivacs, vagyis asszem nem nagyon. Magam legalábbis most dobtam ki egyet, a szag okán.

A világ továbbra is egy szar hely, én meg akarok halni (negyven-ötven év múlva, de ez most mellékes), a környezetem meg annyira abszurd bír lenni, hogy ahhoz én már, szerény eszközeimmel ugye...

A depresszió nem játék, ezt lassan, de legalább a saját példámon tanulom meg, feltápászkodóban vagyok, de még nem a régi, hozzám képest a sarki hajléktalan egy boldog ember, bár ő mindig részeg, így könnyű röhögni a világon.

Én meg épp szociálpszichológia cikket írok (nem egyedi eset, régebbi rossz szokásom ez már nekem), küzdök a témákkal, a propaganda/manipulációt végül is félretoltam, maradt a személypercepció, az legalább megy nagyjából séróból.

De egyszer írnék már valamit, úgy szociálpszichológiailag a trágárságról, a faszba bazmeg.

Kéklámpások

Régen még azt gondoltuk, kék villogóval a rendőrök, a mentők meg a tűzoltók járnak, nekik vannak ilyen sajátos mintájú autóik, amik előnye, hogy eleve kitűnnek a többi közül, így például a közeledő rendőrautók elől még időben el lehet futni.

Ma már viszont boldog-boldogtalan kék lámpával villog, a közterület-fenntartóktól az adóhivatalig, ráadásul az autóik festése is eléggé hasonló. Én például a minap épp szabálytalanul haladtam át az úton, két zebra között, mert mindkettő messze esett volna, meg amúgy is van egy időbeli rés amikor a két kereszteződés közt nincsenek autók, mert mindkét felől pirosat kapnak, keresztutca meg nincs. Mondjuk a kanyarodósávból még érkezhet egy-egy kanyarodó.

Szóval épp nyugodtan szabálytalankodok át, mikor jobbra nézve érzékelek egy közeledő rendőrautót. Fejben másodpercek alatt átrendeztem a havi költségvetést, hogy ezek engem tuti meg fognak bírságolni. De ennél komolyabb következményt nem terveztem, úgyhogy még gyorsan át szaladtam előtte, el ne üssön. (Elméletem szerint ha már muszáj, egy mentőautó üsse el az embert, ott eleve közel a segítség. Engem amúgy eddig egyszer ütött el autó, de nem mentő volt.)

Viszont az illető személygépjármű (ha már rendőr, alkalmazkodjunk a stílushoz) rezzenéstelen arccal kék villogóval haladt el mellettem, én meg megcsodálhattam az oldalán a feliratot: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Pedig teljesen rendőrautónak nézett ki, csak közelről látszottak a finom különbségek, a vajszínű árnyalat, ami messziről nem tűnik fel:

Na ugye. A képek amúgy a policecars.hu oldalról származnak, mert ezek szerint vannak olyanok, akik a rendőrautókra gerjednek, a kéklámpa-fetisiszták, de hát minden szubkultúrának megvannak a maga kis körei a neten, rozsdás mozdonyokért és különösen hülyén kinéző zsebkutyákért is sokan lelkesednek, a pornóban meg eleve sokkal több versenyszám van, mint az olimpián.

Az persze nem igazán világos, mi a fenének kell az adóellenőröknek, vámosoknak, csatornatisztítóknak vagy a gázműveknek kék villogós autó? Ha például gáz van, nem a gázműveket hívjuk, hanem a mentőket meg a tűzoltókat, az ilyen megtévesztő festéseknek (mint az alsó képen) igazából annyi értelmük van, hogy a frászt hozzák az állam polgáraira, nem mert muszáj, csak mert szórakoztató. Hadd szarja csak össze magát sok hülye, amíg fél az állami hivataloktól, nagy baj nem lehet, legalább is nekik.

Viszont ma reggel láttam valamit, amit már magam sem hittem (sajnos nem tudtam lefényképezni), egy piros lámpánál állt egy az fentiekhez kísértetiesen hasonló autó, és az volt az oldalára írva hogy: KÉMÉNYSEPRŐ!

Úgyhogy ez úton javaslom a pizza futárok kék lámpával való ellátását, elvégre nem sok rosszabb dolog van. mint egy kihűlt négysajtos pizza, gumiszerű réteggé dermedt sajtokkal.

Zsúr-völgy

A hétvégén van a Vál-völgyi Zsúr, az alcsúti Sziget fesztivál, ami kicsit sárga, kicsit savanyú, rohadtul naftalinszagú, de legalább az övék, az igai magyar narancs. Fellép a Boney M, az Apostol, Szandi mag a Bikini, csak hogy a legnagyobb headlinereket említsem, hisz ebből is látszik, hogy ez a fesztivál, izé... zsúr mennyire szekszi, fenszi és trendi. Pont annyira és úgy, ahogy ezt ártunk és ormányunk vezetőitől elvárjuk, remélem lesz hurkakolbász meg pálinka is, meg valamelyik duplatokás elvtárs főz valami nagyon zsírosat bográcsban. Például pálinkát...

Bár Alcsút nem Felcsút, így stadion meg az akadémija nem jut neki, de mégis csak a Kisvasút (igazából csupa nagybetűvel kellene írni, de sajnos nem vagyok eléggé nemzeti gondolkodású, migránsellenes kereszténydemokrata) jár arra, meg amúgy is régi harcostárs. Így aztán az arborétumban düböröghet a Boniem, elvégre egy jó kis boniemezésre nincs is remekebb hel egy arborétumnál, ha én rózsa volnék (vagy mittomén, százéves  bükkfa), biztos nagyon karmolnám a Boniemet meg a Bikinit, csak a bikini ne a boniemeken legyen, mert azt tiltja a nemzetközi jog számos, tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tétele.

A magát egyébként gasztronómiai fesztiválnak pozicionáló izé számos támogatóval rendelkezi, ott van például a Mészáros és Mészáros Káefté, a Mészáros és Mészáros Káefté valamint a Mészáros és Mészáros Káefté, nem is beszélve a Mészáros és Mészáros Káeftéről, amely igen komolyan szponzorálja az eseményt. Némelyik Mészáros és Mészáros Káeftének persze más a neve, de mi tudjuk amit a tudjukkik is, ahogy a Párt lassan maga az állam, úgy Lőrinc barát lassan maga a magyar gazdaság, az EU-s támogatásokat elnézve, tényleg maga a kis magyar hatalmi abszurd, a 444.hu szúrta ki, hogy itt vannak a legerősebb színpad-nevek. Mert ugye egy ilyen fesztiválon a színpadoknak nevük van, nem tematika (világzene, metál, mulatós, családon belüli erőszak), inkább a szponzorok nyomán. Így aztán itt van Hungarikum Alkusz Kápolna Színpad és Takarék Csoport Völgy Színpad. További javaslatok: Pancsó Aréna Makovecz Színpad, Elveszítette Közpénz Jellegét Színpad, esetleg Keleti Nyitás Bartainak Baltás Gyilkos Önképzőköre Színpad. Ez utóbbira meghívhatnának valami rendes zenekart is, én a Sodomra gondoltam, ha már a német diszkó jelen van, ne tessék diszkriminálni a német trash metált sem. Az is nagyon családbarát, és a fideszes nyugdjasoknak is biztos tetszene. Oké, nem elsőre, dehát több embertől hallottam, hogy ők brokkolit vagy spárgát is csak a rendszerváltás után ettek először, addig nemige volt, azóta viszont megszerették, avagy sohasem késő. És a Sodom van olyan jó, mint a brokkoli, csak másképp, főleg mikor Peter Griffin kedvenc dalát játsszák:

Igazi arborétumba való muzsika, csak hozzá kell képzelni a fákat, bokrokat, virágokat meg a háttérben körhintázó kisgyerekeket, őstermelőket és kézműves söröket gyártó kézműveseket. A backstage-ben egy sörhasra gyúró, izzadt alpolgármester készíti a banános lecsót krokodilszárnnyal, csupa helyi alapanyagokból a dédi receptje alapján. (Bár ma már nem lehet rendes krokodilszárnyat kapni, csak ilyen tápos vackot, de ha jól elsózzuk, senki sem veszi észre.)

A rendezvény egyébként ingyenes, sőt az opcionális trópusi viharért sem kell külön fizetni, a szélviharral kombinált zivatar ugyanúgy grátisz mint a V-Tech koncert, ráadásul élvezetesebb is. A Kisvasút meg sűrített menetrendben jár, egyelőre még nem Bicskéig, de jövőre már biztos, sőt terveben van az Alcsútdoboz-Budapest-Tokió járat is.

Rétori szónoklatok

Ne kérték fel kormány viktor orbánfőt, hogy beszédet mondjon az Európai Néppárt épp most zajló találkozóján. Tavaly még felkérték, de azóta vagy jobb az ízlésük, vagy magasabb a vérnyomásuk, és nincs szükségük a népies mű-közmondásokra, a koherensnek hangzó, de zavaros, csak a pillanatot uralni akaró dumára, erre az egész, sörhassal pávatáncoló produkcióra. A felcsúti ugyanis tizenéve nem vitatkozik, csak kinyilatkoztat, egyre egyszerűbb marhaságokat, ma már a kiscsoport szintjén kommunikál, rég volt már, mikor még a tizenkét éves gyerekek szókészletével dolgoztak a beszédírói, a mából nézve akkor még akadémiai székfoglalókat tartott a pártvezér és kancellár.

Nem csoda hogy a néppárti fontos emberek ebből nem kérnek, mert nincs az a talpraesett tolmács, aki a faék egyszerűségű szövegeket valami vállalható politikai programbeszéddé tudja torzítani, hogy a főnök olyasvalakinek látsszon, mint aki legalább nyomokban államférfit tartalmaz. Mert nem tartalmaz, ez nyilvánvaló. Működőképes, sőt igen sikeres hatalomtechnikus, a szó klasszikus értelmében vett demagóg, de egyre rosszabb kommunikátor. Ami nem csoda, hisz ha valaki soha semmilyen vitába nem áll bele, hősiesen elbújik a kritikus kérdések elől, és derék, mikrofonállványként működő alakoknak osztja az észt (illetve valamit a helyett), akkor gyorsan megkopnak egykor jól látható retorikai képességei is. A beszédei meg egyenesen szörnyűek, tartalmilag a 38. számú Italbolt tanszékvezető pultmenti filozófusának, Ramaty Lajosnak (ejtsd: ramati, különben Lajos pofoz) hatfröccsös elmélkedéseire emlékeztetnek. (Hat fröccs után még szárnyal a szó, de már szabad  a gondolat, e fölött viszont már akad a nyelv, tehát a hat fröccs az optimum, ha az ember lelkesítő beszédet akar mondani a népnek, illetve annak a résznének aki nem a bejárat előtt cigizik.)

Hogy a felcsúti mit iszik a nyilvános beszédei előtt, tudja a fene (mondjuk pálinkakedvelőnek mutatja magát), de az a rekedt kiabálás, amit időnként előad, az tovább ront az egészen. Vagy nem, ha abból a szempontból nézzük, hogy legalább passzol a tartalomhoz a forma, a kocsmai szintre butított szöveghez adekvátnak tűnik a rekedt kiabálás. Ha már a mindenféle számú italboltok közönségéhez beszél, jó eltanulni a stílust, bár hadonászásban szerintem még határozottan gyenge. És ha alámegy a kiscsoportos nyelvhasználatnak is, akkor rekedten ordibálva fog gügyögni kurva sok magyar zászló előtt a színpadon, ami legalább szórakoztató lesz.

Akkor majd felkérik újra, hogy mondjon beszédet a néppárti dzsemborin, mert az európai értelemben vett konzervatívok is szeretnek röhögni.

Labradolog

Egy argentin labrador három napig bámulta egy buszmegálló kék falát, minden nyilvánvaló ok nélkül, számomra ez volt a tegnapi nap híre. Az eb időnként tartott kisebb szüneteket (hát persze, azért vannak biológiai szükségletek, evés-ivás, pis-kaki, galambok-macskák), de három napig tényleg a kék fal közelről való bambulása kötötte le energiáit, ráadásul még csak nem is kóbor kutya, a gazdi egyszerűen a vonatkozó buszmegálló közelében lakik.

kutyasweb.hu

Senki nem érti persze, mit nézett ilyen eltökélten, és ilyen hosszan, mert a fal valóban ingerszegény néznivalónak tűnik, amire elég lenne egy pillantás is. De az biztos, hogy bármi volt is, három nap alatt kinézte belőle, aztán lehetett visszamenni intézkedni a postás-macska vonalra.

Lehet hogy egyszerűen arra várt, tegye már ki valaki a buszmenetrendet, mert neki randija lenne egy német juhásszal a szomszéd városban, de nem tudja a pontos útvonalat, meg messze is van. De három nap elég volt arra, hogy rájöjjön, egy nő nem ér ennyit (feltéve, hogy heteroszexuális kankutyáról van szó, de most az elmélet kedvéért legyen), a postás meg jön menetrend nélkül is.
Netán ő egy ábrándozó típus, egy igazi égre néző kutya, csak nem túl okos, így elvétette a néznivalót, elvégre kék-kék, darab-darab, sőt a megálló kékje még jobb is mert állandó, és nagyon kék, szemben az éggel, ami sokszor tele van mindenféle hülye felhőkkel, miközben gyakran szürke.
Vagy elképzelhető, hogy egyszerűen csak megpróbálkozott a zen-buddhizmussal, egy maratoni meditációs gyakorlat keretében, ahol a megnyugtató kék színű kitartó bámulása által igyekezett feloldódni a nem-én élményében, vagy a nem-valamijében, amilyen a kutyáknak van. De a megvilágosodás vagy elmaradt, vagy beteljesedett (ez bizonyos zen-buddhisták szerint amúgy is mindegy mert ugyanaz, sőt ennek belátása már maga a megvilágosodás fontos lépcsőfoka), lehetett indulni haza.

Elterjed vélemények szerint a kutyák alapvetően két dolgot csinálnak, azaz vagy rágnak valamit, vagy mennek valahova, de ez a példa is bizonyítja, hogy ez nem igaz. Én is évekig éltem együtt egy labradorral (na jó, keverékkel, de ezt csak komolyabb szakértők bírták megállapítani róla, akikkel pont nem találkoztunk), és ő mondjuk igen erős volt a bambulásban, ha kifeküdt az erkélyre, órákig képes volt félálomban a lenti forgalmat szemlélni, gondoltam is, hogy kereshetne valami pénzt vele, mint forgalomszámláló. Vagy lehetne macskamegfigyelő is, macskákat sasolni (izé... kutyulni) amúgy érdekesebb, mint egy csupasz falat.

Az argentin kutyadék is betanulhatta volna a menetrendet, és ha már úgyis ott van, némi jutalomfalatért lehetett volna utastájékoztató, persze csak a nyelvi problémák leküzdése után, mert morgással, ugatással és némi nyáladzással viszonylag nehéz kommunikálni, mikor megy a következő busz Santa Akárhová, és pláne hogy át kell-e szállni, a hol.

Világcápa végevihar

Épp a minap értekeztem arról, hogy az ismeretterjesztő tévécsatornáknak felesleges ufós, összeesküvés-elméletes, szellemkastélyos témákat elővezetniük, a hülyeségre ott vannak a zs-kategóriás filmek, meg a teljesen érdektelen zsebcsatornák, amik ezeket elénk is vezetik, nagyobb épülésünkre. És íme, pont szembejött egy ilyen remek alkotás, ide is másolom a port.hu-ról a tartalmi összefoglalóját, önmagáért beszél (mi meg segítségért kiáltunk):

„Chad Turner (Craig Sheffer) és csapata egy titkos kormánykísérletet biztosít, ahol az Avanti cég tudósai egy, a világvége elkerülését célzó, speciális chip kifejlesztésén dolgoznak. Ám a labort támadás éri, és hogy megmentsék a chipet, Chad testébe injektálják, így a férfi az Avanti legféltettebb kincsévé válik. Chadet Berlinbe kísérnék, hogy a G-20-as csúcs keretében bemutassák a chipet, de a gépet egy világuralomra törő terrorszervezet támadja meg. Az akció során Chad megszökik, de jól tudja, hogy mostantól sehol nem lehet biztonságban.“

(A jelszó: Világvége 1.)

Az mondjuk nem igazán világos, hogy ez a műalkotás egy első rész és egy másodikkal is büntetnek (vagy szándékoznak) az alkotók, esetleg simán az a jelszó, hogy "világvége egy". (Oké, közben meggugliztam, még harmadik részt is összehoztak belőle, szeretném hinni, hogy nem a nagy sikerre  való tekintettel.)

Mindenesetre én fél óráig bírtam ezt az agyrohasztást, ennél több időm és türelmem nincs a hülyeségekre, akkor már inkább a Cápavihar (Sharkando) című mindenalatti műegész. Abban tornádók kapnak fel több ezer (!) cápát, és rakják le őket lakott területeken,  meg a hegyek között, meg nyilván Óz birodalmában. És a cápák ott csúnyán bántják az embereket, mert a cápa ugye olyan állat, amelyik elpusztul ha nem úszik, de a szárazföldön remekül boldogul. Mondjuk pont mint az ember, meg általában a szárazföldi állatok, beleértve ezek szerint a cápát is.

mozi24.hu

De míg a viharos cápák legalább kicsit viccesek (bár nehezen eldönthető, hogy min is röhögünk, mondjuk leginkább kínunkban), a világvége egyes jelszó, vagy mi, még csak trash-filmként sem vicces, röhögni meg szörnyülködni leginkább a fentebb idézett ajánlón lehet. A világvégét megakadályozó chip csak egy egészen retardált, elég részeg és kirívóan tehetségtelen forgatókönyvíró fejében képződhet meg, és pont ennek megfelelően szánalmas. Vicces akkor lenne ha több chip is létezne, ez esetben ugye többes szám, vagyis chips, és máris van értelme, hogy kerül a főhős testébe. Orálisan, aztán kezdődhet a versenyfutás, hogy még időben kimentsék a világvégét megakadályozó sültkrumplit a kemény csávó acélos emésztőrendszeréből. Különben szar lesz mindenkinek...

Pre-vakáció

Mindjárt vége a tanévnek, úgy tűnik az utolsó két hétben már nem megy vérre az iskola, biztos mindenkit lezártak már matekból, akit meg nem, annak már mindegy. Hogy egyébként nem nagyon mennek már rá a tanításra, azt abból a nagyon nem reprezentatív saját tapasztalatból szűrtem le, hogy szerte a környéken iskolások vonulnak az utcán, elvileg tanítási időben. Ha hordában teszik, elcsigázott tekintetű tornatanároknak látszó terelőpásztorok kíséretében az még érthető, meleg van, a suliban nincs légkondi, amúgy is mindjárt vége az egésznek. Ilyenkor se tanítani, se tanulni (na jó, tanulást imitálni) nincs kedve senkinek, így kiterelik a beiskolázott emberanyagot (humánerőforrást, állományt, mocskos kis szarháziakat) a szabadba, ahol még melegebb van, és biztos nincs légkondi. Esetleg valami múzeumba, skanzenba, munkatáborba, gyalog, busszal, léghajóval, mindegy csak érjenek el már végre a jövő hét végére.

Ennek megfelelően a környékbeli iskolák előtt mindenhol bérelhető buszok parkoltak reggel nyolc előtt. Az iskolák nyilván a legolcsóbbat keresik, ennyi harmincplusz éves, német feliratos, Setra márkájú buszt rég láttam egyszerre, kedvencem az én volt általános iskolám előtt várakozó volt, ami ma is büszkén hirdeti, hogy a linzi focicsapat szállítására hivatott, a nagy győzelmek felé vezető úton.

Hogy egy csomó felsőst hova hivatott szállítani azt nem tudom, de remélem valami közeli célpontra és nem Linzbe, mert a rozsdafoltok meg a sofőr aggódó tekintete alapján már akár a sarkon is lerobbanhatott a derék, enyhén roncstelepérett jármű. Persze erre is lehet B-terv, miszerint a nebulók (ez milyen hülye egy szó már...) megtekintik a sarki second hand boltot (kedvezményes rongyszőnyeg vásár!), isznak egy fröccsöt a Vakegér presszó és szendvicsbárban, illetve a társadalmi felelősségvállalásra nevelés jegyében szedhetnek szemetet a bokrok alól, de csak ha nem keltik fel a buszmegállóban alvó hajléktalant.

Egyébként nekem úgy rémlik, hogy bezzegazénidőmben csak az utolsó pár napot lógtuk el a suliban, nem az utolsó pár hetet, de mivel a tanév de facto május végén fejeződik be, lassan majd május közepétől kezdődik a intézményes semmittevés. Ami persze nem biztos hogy nagy baj lenne, a mai magyar iskola akkor használ többet ha épp nem próbál oktatni, csak megmarad nettó gyerekmegőrzőnek. Így a gyerekeket nem hülyítik valami negyven éve lejárt tanterv szerint, katonás rendben, meg a kölykök sem csak úgy az utcán csellengenek, ahol vehetnének akár drogot is. Így csak az iskolában kapható drogokhoz jutnak hozzá, meg szem előtt is vannak.

Ám úgy tűnik, ez a gyerekmegőrző-funkció sem mindig működik, egyes fiatalkorúak egyszerűen nem hagyják magukat leadni a ruhatárba. Tele van a város nyilvánvalóan tankötelezettekkel fényes délelőtt, amit nem értek. Mert láthatóan nem épp mennek valahonnan valahová, csak ülnek a parkban, plázában, kávézóban flegmán dohányozva, nem abban a hangulatban, mintha épp egy váratlanul jött lyukasórájuk lenne. Egy ekkor városban el se férne ennyi lyukasóra.

Vagyis inkább csak készülnek a felnőtt életre, mert a belvárosban felnőttek (és láthatóan nem nyugdíjasok) is tömegek korzóznak (azaz szintén nem mennek valahová) tetszőleges hétköznap délelőtt, márpedig ennyi délutános műszak sem férne el egy ekkora városban. Vagy csak simán lehet, hogy nálunk, a helyi lokalitásban már megvalósult a poszt-posztmodern társadalom, robotok dolgoznak a legtöbb helyen, hogy a korábbi munkásosztály már ne csak választott képviselőin keresztül fogyassza népi italát, a francia konyakot.

Erre mondjuk lehet készülni az iskolába nem járással, kár hogy a sötét nyolcvanas években, bár ugyanolyan marhaságokat tanítottak mint most, de hetekkel hosszabban, sérelmemre főleg.

p.s. Belegondolva a címbe, lehet hogy egybe kellene írni, prevakációnak, aztán mindenki gondolkodhatna egy darabig, hogy az mi is, és hogy kell egyáltalán prevakálni. Meg hogy fáj-e, ki lehet-e mosni és mennyibe is kerül?

Rokonok tányérokon

Ma egy családi ebédet szenvedtem egy jó hírnévnek örvendő helyi étteremben, annak alkalmából, hogy rövid látogatást tettek felénk egyébként ritkán látott rokonok, egyenesen Amerikából, illetve egyenesen Írországból, közvetlenül persze Pestről (izé, Budáról, gondolom). Az ebédet egyébként azért elszenvedtem, mert ma reggel meglehetősen koponyarepesztő fogfájásra ébredtem, és ez még akkor is tartott mikor odaértem a tetthelyre, de mire kihozták a kaját, szerencsére beütött a fájdalomcsillapító, így enni azért ehettem már, viszonylag zavartalanul.

Ami fontos is volt tekintettel arra, hogy a vonatkozó étterem olyan árakkal dolgozik, amiket én magamtól ki nem fizetnék, akkor sem ha telne rá (nem telik, most épp nem), így aztán felelőtlen pazarlás nem megenni az elém rakott cucccot. (A egy ezresért mért nagyobb palackos, amúgy teljesen mindennapi márkájú ásványvizet is megittam, mondjuk azt azért is mert szomjas volta.)

Amit viszont elém raktak az jó volt (rántott vargánya sütőtökös rizottóval, mert a húst ugye passzoltam), nem felejthetetlenül fantasztikus, de jó, és irdatlan adag, nyilván a mennyiséggel próbálták valahogy indokolttá tenni az árat. Ez még nem a fine dining, mert bár itt is négyzetméteres tányérokon szolgálnak fel, viszont ezeket rendesen tele  is pakolják, ha leszámítjuk az indokolatlanul sok díszítést (amiket én persze megeszek), akkor is irdatlanok az adagok.

Amúgy asszem mindenkinek ízlett amit rendelt , a számla szerintem ijesztő volt, de nem én fizettem, én valószínűleg akkor is inkább lángost ennék valami kínai raguval, ha sokkal több pénzem lenne, mint. Az nem világos, hogy a kínai büfébe rendelném-e a lángost a piacról, vagy fordítva, de gondolom inkább fordítva, a kínai büfék szoktak kiszállítani, lángososnál ilyenről még nem hallottam. Pedig igény az lenne rá, ha csak az enyém is. (Esetleg úgy kéne hívni hogy Hángérijen Pidza, és máris hozná a robogós futár, bizonyos összeg feletti rendelés esetén ajándék hosszúlépéssel.)

Szóval jó hely az itt meg nem nevezett étterem (egy fillért se kaptam tőlük, de valami kis desszertet sem, úgyhogy no reklám), de legközelebb akkor eszem ott, ha környezetemben valakinek jelentősebb, sürgősen elköltendő pénze adódik. Mint ahogy így volt ez korábban is.

Nácik, ufók, szellemek

Tudom hogy nem kellene, mégis rendre meglepődöm azon, hogy az úgynevezett ismeretterjesztő tévécsatornák hétvégére valami mássá változnak. Persze hét közben is vannak zálogházas, raktár-árveréses meg ház- vagy autófelújítós műsorok, de olyankor van ismeretterjesztés is. Már azon kívül hogy hány font egy használt (és csak félig szétrohadt)Mini Morris, hogyan üvöltöznek kidagadó nyaki erekkel középnyugati bunkók egy különösen kívánatos fűnyíró-szállítmány felett, meg hány dollárért nem veszi meg a zálogos fickó az állítólag John Lennon által összehányt cintányért.

Szóval mennek ezek hétköznap is, de van egy kis csillagászat, biológia, komolyan vehető történelem ( a kevésbé komolyan vehetőről majd később), kis földrajz meg műszaki izék, bár ez utóbbiakról csak annyit tudok van délelőttös meg délutános műszak, de itt inkább gépeket szerelnek össze, vagy szednek szét emberek szerszámokkal. (Tényleg ezeknek a műsoroknak lehetne az összefoglaló címe, hogy "Emberek Szerszámokkal", ha már nem valósult meg az afro-amerikai Muppet-show, a "Niggerek Bábokkal". A poén egyébként Chris Rock szájából hangzik el a Jay és Néma Bob visszavág című műalkotásban. Ennyit az indokolatlan Kevin Smith referenciáról.)

Hétvégén viszont jönnek a címben jelzett nácik, ufók és szellemek, paranormális izék, rejtélyes gyilkosságok meg hogy Hitler impotens volt-e vagy csak kicsit, illetve gyarmatosította-e volna a holdat, ha van rá ideje. Nyilván azt gondolják az ilyen diszkoveri nécsör hisztöri lörning csatornák szerkesztői, hogy ahogy hétvégén iskolába sem kell menni, a csillagászat meg a biológia órákat is szüneteltetni lehet a csenelen, ilyenkor jöjjön a szórakoztatás, azaz az infotaintment kifejezésből nyugodtan kimaradhat az information, elég az entertaintment, azaz a szórakoztatás. Márpedig az egyértelmű, hogy szórakoztatni valami ismeretterjesztésnek álcázott dolog kapcsán alapvetően nácikkal, földönkívüliekkel meg szexel lehet, bár a szex eleve csak esete tizenegy körül jöhet szóba, és akkor sincs sehol mondjuk egy fetisisztákról szóló doku, a legszendébb netes pornóhoz képest sem. Vagyis a szex felejtős, a többi kategória viszont összevonható, bár ebben sem diszkoveri-jellegű adók az úttörők. Mert náci szellemeket, náci ufókat, ufószellemeket már láttunk számtalan zs-kategóriás filmben, sőt azokban az alkotói képzelet még szabadabban szárnyalhat, úgyhogy jöhet a kannibalizmus, az ördögűzés und fekete mágia, a kínzókamrák és az elevenen eltemetés meg hasonló ínyencségek. 

Amiből persze látszik, hogy az ismeretterjesztő csatornák valami lájtos horrorral próbálnak szórakoztatni, rejtélyes gyilkosságokkal meg kísértetjárta házakkal meg titkos náci hátborzongatásokkal, csak nem érdemes.

Mert ha valaki összeesküvés-elméletekkel, sorozatgyilkosokkal vagy épp szentek által elkövetett csodákkal óhajtja szórakoztatni magát, az remek darabokra lelhet az említett zs-kategória izgalmas világában, de ha finnyás hozzá, nézzen Indiana Jones-filmeket, meg Davicsikódót meg Ördögűzőt, vagy bármit. (Az én személyes kedvencem a Hellboy, ebben van másik dimenzióból jött ördögi poronty, Raszputyin mint afféle sötét mágus, no meg nácik, zombi formában is a kihagyhatatlan titko bázison világmegmenető - naná - jenki tudósok és titkosügynökök mellett. Amúgy ha jól rémlik ilyesmik vannak a Marvel-filmek néven emlegetett képregényizékben is, de azokat én nem nézem, nekem annál drágább az időm, hogy ilyesmire pazaroljam.)

És erről jut eszembe, az emlegetett csatornáknak pont a magamfajta nézőkre kellene tekintettel lennie, akiket kurvára nem érdekelnek a szuperhősök (ufók, szellemek, konteók), de bármikor elbambulnak egy órácskát azon, hogyan épül föl egy repülőgép, vagy milyen az élet a Nílus mentén, esetleg milyen volt.

De most megyek, mert valahol már megy az aktuális nácis műsor, miközben máshol meg épp anyahajót építenek...

Mindjárt nyár egy ideje már

Igazán unom magamat is, mikor az időjárásról nyafogok, de ez már tényleg tűrhetetlen. Például hová lett a tavasz? A primavera az manapság legfeljebb egy ásványvíz vagy egy saláta, de egy salátától nem lesz nem harmincnyolc fok árnyékban délutánra, a harmincnyolc fokos ásványvizet meg felénk termálnak hívják, és fürdünk benne. (Ami így belegondolva elég bizarr, hogy az ember egy termálfürdőben egy csomó másik emberről leázó cuccok között ázik, ennél már csak a természetes tavak bizarrabbak, ahol még ugye a halak, kagylók, algák és döglött mindenféle állatok is áznak velünk.)

Ámde. Most kellene Skóciába (Észak-Skóciába) vagy norvég fjordokhoz költöznöm, a mai hőguta már szinte ijesztő volt, pláne hogy hazafelé a buszon a sofőr be sem kapcsolta a légkondit. Gondolom spórol a a hűtéssel, és a hűvöset inkább hazaviszi, elvégre neki kisgyerekei vannak, mi meg kibírjuk azt a tizenöt-húsz percet, a velem szemben ülő néni konkrétan egy bazi nagy japán legyezővel dolgozott. Még nekem is jutott egy kis légáram, ami nem légkondi, de a semminél több. 

Adtunk a szarnak gy pofont, mondta erre mindig nagyapám, illetve szerintem sokszor kakit mondott, mert illedelmes úriember volt (ennek következtében néha fenékfejnek nevezett különösen surmó embereket, persze röhögött is a modoroskodásán).

Viszont a május végi káni kula (ez ugye kutyaszar, mint már szerintem kifejtettem korábban, elvégre canes, canis az ugye kutya latinul, a kula meg kula, magyarszlengül) alkalmatlanná tesz egy csomó dologra. Például takarítani kéne, kipucolni az akváriumot, de kicsit még csúsztatom eme kötelességeket, mert ülve, minimális fizikai erőfeszítés mellett is átizzadom a fotelt. Sőt, rosszabb pillanataimban már úgy érzem, a talpam is izzad, bár ez anatómiailag kétséges.

De holnap már június, lehet nyár hivatalosan is, csak elég gyakran forduljon elő az előrejelzésekben a "hidegfront", a "hűvös, északi légtömegek" és végső esetben a "zápor, zivatar" kifejezések.

A lehetetlen pasas

Ma délelőtt álltam a buszmegállóban, már kezdett kurva meleg lenni, és épp nem volt hova bújni a tűző nap elől, mert a megálló teteje az esőtől véd ugyan, de a rohadt nap az szemből süt, mindenféle hülye égtájak miatt. (Pedig kelhetne nyugaton is, pláne akkor, ha nekem délelőtt van dolgomra mehetnékem, pont abból a megállóból.)

Szóval állok a megállóban, érzem ahogy egyre inkább veszik ki belőlem a talán sosem volt zen-buddhista, mikor észreveszem a mellettem álló pasas, aki a világ legvalószínűtlenebb szakállával (konkrétan a füléből burjánzott elő) talpig farmerdzsekiben meg valami bakancsban rendületlenül főtt a napon. Nagyjából olyan vörös fejjel, amilyen csak egy kezdő észak-német turistának lehet a Balaton parton, első nap.

Mikor én odaértem, már ott állhatott egy ideje, és  még nekem is várnom kellett vagy tíz percet, szóval a fazon negyedórát biztos aszalta magát a busztársaság bioszoláriumában,  mire megjött az illetékes járat. Felszálltam, gyorsan hálát adtam az Úrnak, amiért a sofőr nem mazochista és működteti a légkondit (mondjuk majdnem fáztam), láttam felszállni a pasast is, aki rögtön a megállóból való kihaladás után már nyomta is meg a leszállásjelzőt. Le is szállt a következő basz-sztopnál (a félreértésekre való utalásféleképpen: ez olyan hely ahol megállnak a baszok, inkább angolul), ami nagyjából három-öt perc sétára volt attól, ahol felszálltunk. Három-öt perc sétányira árnyékban!

De hősünk, aki láthatóan nem volt sem mozgássérült, sem részeg, akkurátusan helyet foglalt a járművön, mintegy 90 másodpercre (amiben volt egy piros lámpa fele is), aztán leszállt, és elindult visszafelé. Idáig bírtam követni, de mivel a kiindulóponton azt mutatta a digitális kijelző, hogy a következő busz tíz perc múlva jön, jogos volt azt gondolni, még azt is el akarja érni. Ugyanott. Hogy aztán megint csak egy megálló erejéig is, azt már nem tudhatom,  de hipotézisem lehetnek.

Mondjuk a fickó kényszeres, és a Füredi csomópont- Teszkó/Meki vonalon szeret csak utazni, de ott sokszor, mint az a rendes nacionalista, aki nagyon bírja a Himnuszt, de csak az első versszakát tudja, de azt sokszor egymás után, akár. Vagy összehasonlító buszológiai kutatásokat végez, azt vizsgálja mennyire más az utazási élmény a járatszám, meg a sofőrök függvényében. (A buszok maguk itt nem számítanak, azok tök egyformák nálunk, egyszerre vették az összeset, persze lehet hogy a csuklós busz más impressziókat ad, mint a csuklótlan. Izé... csuklatlan, nemcsulkó vagy hogy hívják.)

A talpig farmer und bakancs kombó meg nyilván a légkondi tesztelésére kell. Persze lehet, hogy csak simán nem volt kedve gyalogolni, viszont mikor leszállt a teszkónál, rájött, hogy otthon hagyta a pénztárcáját/ bevásárlólistáját. Mint én a múltkor, amikor egy szupermarkecban finoman figyelmeztetett a pénztáros, hogy a praktikeres törzsvársárlói kártyámmal itt nemigen tudok fizetni. (Pedig színre passzolt a másikkal.)

Ezzel együtt is, én gyalog járok a teszkóba, mert közel van, a buszmegállóban állás az egyik általam legjobban gyűlölt tevékenység, plusz a teszkó felé három-öt közlekedési lámpa van, a spár ellenben lámpanetesen megközelíthető, hasonló távon.  Meg mondjuk farmerdzsekit sem hordok, huszonöt fokban, tűzőnapon...

Meghökkentő mese

Valószínűleg rekorder a török márk nevű csupa kisbetűvel, mivel 32 évesen még mindig a szegedi egyetem hallgatói önkormányzatát vezeti, kis kihagyással 11 éve. A csávó amúgy 2003 óta egyetemista, és ez a tizenöt év még nekem is sok lett volna, a magam részéről beértem kilenccel.

Kétségtelen, hogy az egyetemi világban nem rossz HÖK-tagnak, pláne elnöknek lenni, ahogy én láttam mezei hallgatóként a fontoskodás, buliszervezés és a lógás az ilyen gittegyletek fő tevékenysége, érdekképviseletet, vagy legalább annak szándékát csak nyomokban tartalmaznak. Ennek megfelelően nem ritkán közutálat tárgyai, pont mint a fura mód "politikai elitnek" nevezett társaság. Hisz a politikusokat is generálisan utálja a magyar ugar, valahogy mégis szavaznak rájuk az emberek, nyilván hogy akkor pár évig megint legyen kit szidni.

Márpedig az egyetemi önkormányzatok nem véletlenül működnek ezzel a logikával, igen sokszor szimpla politikusneveldék, ahol még a nagybetűs életbe kilépés előtt meg lehet tanulni a fontoskodást, lenyúlást, levegőnek nézést, vagyis azokat a skilleket, amik nélkülözhetetlenek a sikeres közéleti szerepléshez. És bár Erzsébet-utalványt rendszerint még nem tudnak osztogatni, de a cirkuszt és kenyeret vonalon azért mozoghatnak, gólyabál, ingyensör, örökélet, miazmás.

A szegedi arc amúgy azt mondja, majd a biológia megoldja a dolgot, negyvenévesen már ő sem lesz elnök, hisz ki látott már olyat (talán mi fogunk, nyolc év múlva...), amúgy lehet hogy politikai pályára lép (ki gondolta volna...), hisz nyilvánvaló, hogy ő már az igazi munkaerő-piacon nem akarja áruba bocstani képességeit, meg tizenöt évnyi egyetemistáskodás elég erős érv a mellett, hogy úgysem ért semmihez. Mert ha értene bármihez a helyi pocsolyában való hatalomtechnikai lavírozáson kívül, már több lehetne egy furcsa esetnél, nálunk Abszurdisztánban.

Fürdős krumpli

A nap hírét a a 444.hu-n találtam, már a cím is olyan szép, hogy egyben kell idemásolni: "Egy angol férfi 5 napig tolta a hallucinogén drogokat, végül a rendőrök fogták el, amikor épp melltartóban, krumplival töltötte fel a szállodai fürdőkádat." Azzal érvelt, amivel a viccbéli pasas, aki arra a kérdésre, hogy miért ugrott be meztelenül egy rózsabokorba, annyit válaszolt, hogy pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Avagy adott helyzetben ez látszott a helyes lépésnek.

Nem tudom miket és milyen kombinációban szedhetett be a fickó, de biztos hogy én nem kérek belőle. Mert ki tudja a melltartó meg a krumpli előtt meddig beszélgetett a függönnyel, aki szerint a kádat csakis répával érdemes telerakni, de vécétartályban lakó vízikobold végül ímélben rábeszélte a burgonyára, hisz az népszerűbb és  kevésbé nyúltáp-jellegű, bár a színe kétségtelenül a répának menőbb. James Johnson nevű ápoltunk végül  koboldra hallgatott, aki eleve jobban ismeri a szállodai fürdőszobákat, lévén helyi lakos, ellentétben a függönnyel aki csak másodkézből, a zuhanyfüggöny rokonán át tájékozódik.

Persze lehet, hogy hősünk simán csak megéhezett, mert a szintetikus drogokban viszonylag kevés a kalória meg a vitamin, és ha több napig azokon él valaki, a végén már enne valami laktatót. A krumpli meg pont jó erre, szóval el bírom képzelni, hogy simán csak meg akart főzni egy zsák krumpli egyszerre, ehhez pedig a fürdőkád látszott a megfelelő méretű edénynek. Vízforraló minden rendes hotelszobában akad, és ha nem jönnek  zsaruk, valószínűleg még leugrott volna öt kiló vajért, meg egy karton tejért is, a kádnyi krumplipüréhez.

Viszont az nem tiszta, hogy is került oda a rendőrség. Esetleg a portás hívta ki őket, mert feltűnt neki, hogy ez zavart pasas látható ok nélkül veszekszik egy zsák krumplival, amely láthatóan nem szeretne beszállni a liftbe. Hogy már ekkor is melltartót viselt-e fontos kérdés lehet, mert egy krumpliszsákkal beszélgető pasast nézhetünk drogosnak, de egy a pólója felett női melltartót (tényleg ez miért fontos részlet, lenne férfimelltartó is?) viselő burgonya-fetisiszta már nyilván közveszélyes őrült, az ilyet meg jobb elkerülni, észre sem venni.

Amúgy laktam én már több olyan hotelben, ahol a pakisztáni portástól akár az előcsarnokot is kirámolhattam volna, a kötelezőnek tűnő félórás várakoztatás letelte előtt bármely esetben levegőnek nézett volna, illetve nézett is. A fősulis meg egyetemi koleszélményeimről nem is beszélve, de ezekről talán majd később, bár az ügyek persze rég elévültek. (Nem törvényekbe ütköztek amúgy csak a házirendekbe, no meg a portások, a nem pakisztáni Terike nénik és Gézukák ízlésébe és sajátos erkölcsi elveibe.)