Horogkeresztény

Bayerzsolt kormánypárti főmegmondó, úgy is mint az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, láthatóan nem olvassa a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének épületes nyilatkozatait. Ez önmagában nem lenne baj, kevés unalmasabb és szemforgatóbb dolog van a magukat kereszténynek nevező (keresztény = orbánista, legalább is szerintük) értelmiségiek álszent nyavalygásainál, de ez esetben bayerzsót személyében is igencsak érintett. Mert a KÉSZ legutóbb pont azon sopánkodott, hogy micsoda színvonalra süllyedt a közbeszéd, hogy milyen stílusban értekeznek a politikusokról (márhogy bajszos szar meg geci), bár érdekes, hogy náluk csak az veri ki a biztosítékot, mikor a pártvezérükről s kancellárjukról beszél csúnyán az istenadta nép. Abba már nem gondolnak bele, hogy ennek egyfelől oka van, másfelől meg hogy az általuk is rendszeresen körbenyalt párt prominensei süllyesztették ilyen szintre a diskurzust. De ha Gyurcsányt mondjuk rohadék szarnak nevezik, az nekik nem fáj, hiszen ő az, de ha a Vezért illetik trágár szavakkal a prolik (akik ugye nem felebarátok, hanem egészen barátságtalanok), attól felbaszódik bennük az ideg, izé... felzaklatja mélyen keresztény lelküket.

Ezért lehet, hogy a bayer nem hallgat rájuk, hisz keresztény szemszögből csak a fideszkádéenpét nem szabad sértegetni, a többiek gonosz sorosbérencek a sorosegyetemről, azoknál ez jogos, miként visszamenőleg a szent inkvizícióban is találnak pozitív vonásokat nyilván. A bayernek tehát nem inge, nem is veszi magára. Mert ő láthatóan iszonyúan nagyon keresztény, minden porcikájában, valamint az utolsó leheletéig, bár lehet hogy az utolsó lehelete is egy elhaló bazmeg lesz. De az is egy pedigrésen keresztényi bazmeg.

Így aztán erkölcsi fölénye biztos tudatában, bátran küld el a kurva anyjába bárkit, aki nem azt gondolja a világról, mint amit a Vezér gondoltat vele. Ennek következtében pedig ilyen plogári-konzervatív mondatok hagyják el a száját, a tüntetéseken kemény beszédeket mondó gimnazista lány kapcsán (via  444.hu):

„Ő a mi kis Blankánk, a jövő politikusasszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi, kretén, barom állat. És még csak 18 éves!”

„No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt, kis proli.”

És ilyenkor a bayer fan club tagjai azzal érvelnek, hogy de hát a nevezett csaj is használt trágár szavakat a beszédében. Ezért aztán teljesen legitim lebaromállatozni, már csak a lovagiasság jegyében is, hisz egy öregedő férfi bármikor bókolhat azzal egy gimnazistának, hogy rohadt proli. Pont ezt ajánlják az illemtankönyvek, és ezt diktálja a felebaráti szeretet. Hisz írva van, ha megdobnak kővel, lőj vissza géppisztollyal, illetve ha megütik az egyik orcádat, verd szét a másik orcáját. Illetve csak gondolom, hogy ez lehet az újabb kiadásokban, ha már egy olyan mélykeresztény mint a bayer, ilyen következetesen alkalmazza őszintén megélt vallása alapelveit.

És eme alapelvei mentén sziklaszilárdan osztja a minősítéséket, a valamiért show-nak hívott, nevét viselő műsorában, az ekhó tévén. Hogy ez a minden vasárnapi fröcsögés mitől show, azt nem tudom, elég fura lelki világgal kell rendelkeznie annak, aki ezen jól szórakozik. Mert a műsor lényege, hogy az első részben az ötös számú párttag a fenti idézetek stílusában monologizál (letagadva például a nemfideszesek emberi mivoltát, ők szerinte csak fehérjehalmazok), aztán jön egy fideszes politikus, akivel már kettesben lehet ezt folytatni, némi nettó seggnyalással körítve.de tényleg, van aki szerint ha bayer beszélget egy szíjjártópéterrel, az egy showműsor?

Persze mint a klasszikus vicc tartja, azért rendesek ezek a fazonok, hogy csak ilyen műsorokkal büntetnek. Elvégre közénk is lövethettek volna.

Kreatív halál

Az elmúlt egy hétben megnéztem a Végső állomás című, többek által misztikusnak mondott horror-thriller sorozat öt részét a hatból, a hatodikat talán majd ma este. Az elsőt még láttam sok évvel ezelőtt, de a többi nem érdekelt, hisz mindegyik pontosan ugyanazt a dramaturgiát követi. Van valami különösen véres tömegkatasztrófa, amit egy középiskolából épp kinövő, kertvárosi tini előre lát az ő látomásában, így aztán pár haverral vagy idegennel megússzák, míg sokan meghalnak. Aztán a túlélők is elkezdenek meghalni, nagyjából egyesével, igen változatos halálnemekben, a lényeg hogy fájdalmas legyen, gyors és véres. (Hogy aztán elevenen megsülnek a túlpörgő szoláriumba, átfúrja a fejüket egy karó vagy felszeleteli őket a szögesdrót az már mindegy, ha elég gyomorforgató a látvány. Jut eszembe, fogyókúrás tippnek esem rossz, az ember ha épp nassolni támad kedve, nézzen trancsírozós horrort, máris nem lesz olyan éhes.)

Az egésznek az lenne  lényege, hogy a Halál, szigorúan nagybetűvel, bár nem személy hanem valami céltudatos erő, persze ezen nem filozofálgatnak sokat. Szóval a Halál nem kikerülhető, ha a főszereplőknek a felrobbant repülőn, a tömegkarambolban vagy a széteső hullámvasúton kellett volna meghalniuk, akkor meg is fognak halni, méghozzá abban sorrendben ahogy eredetileg is eltávoztak volna, elvégre ez volt nekik megírva, a sors meg nem matekdolgozat, hogy sokat lehessen csalni.

És mid az öt filmnek, sőt gondolom a hatodiknak is ez a sztorija, a szereplők meghalnak szép sorban, de legalább kreatív módon, miközben próbálják kicselezni a Halált, a sorsot, a karmát vagy a Nagy Manitut. És nézőként egyáltalán nem lehet sajnálni őket, az ember némelyiknél már várja, hogy dögöljön meg végre, fröccsenjen az agyvelővel kevert vér, lehetőleg a többiek arcába.

Mert a Végső állomás filmek (eredetiben: Final Destination) nemigen hagyják hogy azonosuljunk a szereplőkkel, méltán tök ismeretlen színészek, egy kaptafára felhúzott ál-dialógusok, óvodások pálcika-bábjainak szintjén kidolgozott karakterek, egyszóval semmi olyasmi, amitől minimálisan is szurkolnánk nekik.

De valószínűleg pont ez a lényeg, mert így tudunk felhőtlenül szórakozni a válogatott és fájdalmas halálnemeken, enném már csak csak az okozna nagyobb kielégülést, ha látnánk ahogy a forgatókönyvírót és/vagy a rendezőt lapítja ki egy felboruló daruskocsi, hogy csakúgy fröcsög szerteszét a húspép, ami egyébként is visszatérő motívuma eme műveknek.

Hisz aki egy ilyen széria harmadik, negyedik meg ötödik részét is habozás nélkül nekiül nézni, az nyilván a változatos, és látszólagos véletlenek láncolatából kreált elhalálozásokat akarja látni, ezeknek van igazi húzása, a többi csak szükséges töltelék, egyik felnyársalt hullától a következő szétloccsanó koponyáig.

És akármilyen szarok is ezek a filmek (mert fimnek nagyon azok), akármennyire is értékelhetetlenek a szereplők, én remekül mulattam minden epizódon. És persze gondolkodtam, hogy de miért is, eddig azt hittem viszonylag jó ízlésem van, de úgy tűnik, van az a trash (na jó, B meg C-kategóriás darab), ami nekem is jó kikapcsolódás.

És vannak válaszaim is naná, elvégre előző életemben mégis csak értelmiségi voltam, így a felesleges dolgokkal kapcsolatos okoskodás a véremben van. Amíg ki nem ontja egy elszabadult poroltó vagy fék nélküli furgon. Tehát:

- Ezekben a filmekben mindig a sorsszerű véletlenek gyilkolnak, sohasem emberek, azaz úgy jön a fájdalmas vég, hogy nincs gyilkos, akit el kellene, vagy egyáltalán el lehetne kapni. Így lehet a cucc natúr horror, és nem kell a krimiszállal vesződni, és minden véres epizód ellenére nincs benne kegyetlenség. Csak simán durva.

És távoli analógia, de talán passzol: anno Bud Spencer is azt mondta, hogy a filmjei(k) titka az, hogy nagyon nagyokat verekednek, de vér nélkül. Azaz hiába verik gyakorlatilag félholtra a gaz ellent, az nem vérzik, nem hal meg csak viccesen vonyít, később meg elfut. Na a VÁ is valami ilyesmi logikával dolgozik, csak egy szinttel feljebb, leszakadó végtagok vannak és kiontott belek, de a vég mindig gyors, nem kell a hosszú agóniát néznünk, a megpusztuló  karakterrel amúgy sem azonosultunk, és hát nincs benne gonoszság miként nincs tettes sem.

- A karakterek szinte kivétel nélkül elkényeztetett, kisvárosi,legalább középosztálybeli tinédzserek, az amerikai tinifilmek legócskább kliséi szerint összerakva. Vannak az iskolai focicsapat nagyképű, izomagyú, sörvedelő szarzsákjai, a csajok, akiknek minden vágyuk hogy pompomlányok legyenek és lenézhessenek mindenki mást, aki nem pomol a pommal, meg van a főszereplő (jellemzően csaj), aki a kívülálló. Az a típus aki közben persze az iskolaújságnál nyüzsög, meg otthon könyvmolyol. Tényleg az ilyen jenki tinifilmekben az iskola csak arról szól, hogy kiafaszagyerek, ki kivel ül egy asztalnál az ebédlőben és melyik sportcsapatba veszik be, meg hogy ki kivel megy a bálba. És ezek életük legfontosabb problémái (meg esetleg az, hogy apuciék milyen autót vesznek nekik a tizenhetedik születésnapjukra), szegénység, nélkülözés, betegség nem fenyegeti őket, valóban csak azon agyalnak, hogy legyenek menőbbek az iskolafolyosó minitársadalmában. Mert ha nem elég menők, még depisek lesznek, meg emósok.

Na pont ezeket a gyökereket látjuk sokféleképp vérbe fagyni, ami azért nyújt valami szimbolikus elégtételt,miszerint azért ők sem fenékig tejfel. (Ha mégis, akkor épp azon csúsznak el, hogy beleessenek mondjuk a komposztdarálóba.) Vagyis az alkotót trükkje tényleg csak annyi, hogy sablonos és unszimpatikus karaktereket raknak elénk, akiknél egy pillanatig sem érezzük, hogy jajj szegények, de kár értük. Vagy hogy nem ezt érdemelték. Mert de. Mindenki meghal egyszer, vagyis a születésünkkel már kiérdemeltük a halált, de ezeknél a figuráknál legalább van benne szórakoztató-faktor is.

- Így aztán a VÁ minden nyomasztási szándéka ellenére kifejezetten vicces is tud lenni, ráadásul a szereplőket időnként eleve olyan abszurd módon nyírják ki, hogy képtelenség komolyan venni, márpedig a jó horror az, amin röhögni is lehet. Plusz nem is kell rosszat álmodni tőle, miközben örülhetünk, hogy nekünk ehhez képest még mindig milyen jó. Mert bár nincs kertvárosi házunk, autónk, úszómedencénk, de még mindig belélegezzük az oxigént és ki a szén-dioxidot, és még tudunk röhögni a sorban elhulló mamakedvence veszteseken.

nemtonhonnan

McLondon

A McIzé trilógia harmadik része akkor legyen London, elvégre a McDonald's-analógia ide is illik, különös tekintettel a mindenféle utazási irodák pár napos városnéző autodaféire, ahol gyanútlan turistákat rángatnak végig a lehető legtöbb látnivalón, drágán. Merthogy ezek az utak is menüben vannak, az nem úgy megy, hogy Kovácsék még elüldögélnének a Kings's Armsban (ami lehet bárhol, ez egy igen gyakori kocsmanév, én kettőt ismerek, de csak mert nem figyelek oda eléggé), de nem lehet, egy idegenvezetőnek nevezett idegeikre menő sürgeti őket, hogy a délelőttbe még bele kell férnie a a Picccadily Circcus-nek meg a közeli kínai negyednek, hátha van még akciós tornacipő.

Az idegenvezető szerepe amúgy is gyakran annyi, hogy (mint az nevéből is látszik) maga is idegen, így az utas nem érzi magát egyedül az elveszettségben, de jobb esetben ő legalább beszéli a nyelvet, és meg tudja kérdezni, merre van a legközelebbi nyilvános vécé.

saját kép, mint a többi is

Mostanában igazán fapados utakat lehet találni a neten, a utazás fapados repülőjárattal, közlekedés a városban gyalog és tömegközlekedéssel. Képzelem milyen remek lehet, amikor a harmincfős turistacsoport egyszerre próbál felszállni egy zsúfolt metróra délután ötkor, és ez nyilván nem sikerül, a peronon maradó tíz  szerencsétlen meg hülyén néz maga elé, hogy akkor ez most így hogy? Azt még sejtik, épp hol vannak, de hogy miképp jutnak el a célhoz onnan, az helyismeret hiányában inkább urbánus túlélő-túrává változtatja az egészet. (Mondjuk hol is kellene leszállni a melyik metróról ha az ember a British  Museumba akar eljutni? Szerintem a Totttenham Court Road a legegyszerűbb, de ezt a párom vitatja...)

Az idegenführer amúgy csak az idegesítő faktor, a tabletek, GPS-ek, okostelefonok és okoscipőfűzők világában valóban nagyon hülyének kell lenni, hogy az ember eltévedjen, pláne Londonban, ahol tényleg minden ki van írva, mondjuk épp ezért olvasni azért tudni kell hozzá, és nem csak a betűk felismerésének szintjén. De aki így is képes elveszni, az megérett a selejtezésre, mint az egyik Dr. Who epizódban, ahol a kertészeti reality kiesőit komposztálják.

Egyébként sincs értelme a rohanásnak, Londont nem lehet néhány nap alatt megismerni, még megnézni sem, egyszerűen túl sok a látnivaló, túl sok olyan hely van, ami ugyan nem szerepel az útikönyvekben, de megéri oda menni. Ez utóbbiak mostanában főleg filmes helyszínek voltak, de részemőrl el voltam bűvölve Ealing-től is, különös tekintettel a korábbi püspöki rezidenciára és környékére. Vagyis a London McMenü egy alapvetően reménytelen és értelmetlen vállalkozás, ha az embernek eleve csak pár napja van, mert nem tud több időt vagy pénzt szánni rá, akkor vissza kell menni még egyszer-kétszer-kilencszer, mint ezt Petra is megtapasztalta.

Ilyen tömörített programot, fapados kiadásban persze én is ki tudnék találni.:

Első nap: Indulás Ferihegyről fapadossal, extra tízezer forint hiányában csak állóhelyet tudnak biztosítani, kivéve ha az utas elfér a kézipoggyászban. Akkor csak ötezer. A lutoni reptérről stoppolás a Victoria pályaudvar felé, VIP-utasoknak vonatozás a reggeli ingázókkal (remek ismerkedési lehetőség), aztán sok gyaloglás. A Tower és a Tower Bridge megtekintése a Belfast cirkáló mellől, (három az egyben látványosság!), otthonról hozott szendvicsek fogyasztása a Trafalgar téren, esetleg a National Gallery, ha valakit érdekelnek unalmas festmények. (Figyelem, a Monaliza az Párizsban van, azért senki ne nézzen meg mindenféle Rembrandtokat, mert azt keresi!) Utána a Picccadily Circus fényreklámjainak megtekintése, aki tud fotózni Kokakóla-menteset, az esete jutalomsört kap a Bivalyfő Grand Caféban. Séta a Piccadilyn, közben a Ritz lesajnálása, illetve szörnyülködés a Hard Rock Cafe árain. Green park, majd a Buckingham palota őrségváltására tolongó tömeg megtekintése, indokolatlan sértésekkel. (Fontos tudnivaló, hogy a helyiek jellemzően nem beszélnek magyarul, kivéve azt a pár tízezer migránst, aki épp a soros.) Este kocsmázás, kocsmában vagy előtte az utcán, plusz tíz fontért verőemberekkel garantáljuk a benti helyet. Aztán néhány átszállással visszatérés a hotelbe. Ha megtaláljuk, ha nem.

Második nap: Tradicionális angol reggeli a hotelben (zsemle, margarin, tejeskávé, plusz öt fontért kukoricapehely és narancslé is), majd indulás Greenwichbe. Menet közben antikapitalista felhördülés a Canary Wharf felhőkarcolóinál, majd vásárlás az ottani gigaplázában, a wi-fi hiénázás opcionális. Uatzás a DLR-el a Cutty Sark-hoz, a hajónál nosztalgiázás az Onedin családról, majd a közeli nyilvános vécé meglátogatása. Látnivalók: Painted Hall (nagyon puccos, csak erős idegzetűeknek!), Royal Observatory (a nullmeridián fogalmának reménytelen magyarázgatásával), esetleg a tengerészeti múzeum, de nekünk nincs tengerünk, nem vagyunk érintettek. Később az előző este vásárolt akciós szendvics és  langyos sör elfogyasztása alkalmas padokon, ezek hiányában a nyuszi ül a fűben. Ebéd után a helyi piac megtekintése, kézműves termékek, kínai bóvlik és zsebtolvajok mentén, majd feljelentés tevés a kerületi rendőrkapitányág Eltűnt Pénztárcák osztályán.

A belvárosba visszatérés után tömörülés a Covent Gardennél, az utcai mutatványosok zaklatásának elviselésével, majd bosszankodás a lezárt metróállomásnál. Eltévedés után a kínai negyedben lyukadunk ki, ahol fakultatív lehetőség adódik a magyar és angol kínai konyha összehasonlítására, és szusinak gondolt zselés cukor vásárlására. A kinai negyed után megtekintjük a Leicester Square-t. (Az utasok egy része közben elveszik, mert a csoport egyik fele a Leszter helyett Lejcseszter teret veszi célba. Ők főleg azok, akik korábban vorcseszter szószt kértek a kínai étteremben vusztör helyett.) A téren, a színházi jegyirodánál ábrádozás arról, mit néznénk meg, ha nem egy Porsche árába kerülnének a jegyek.

Utána kocsmázás, a frusztráció sörbe fojtásával.

Harmadik nap: Reggeli a hotelben, másnaposság délig, az előző esti kocsmázás kiheverése a közeli parkban, mindegy melyikben, valami park úgyis adódik. Fejfájás közben ismerkedés az angol park-kultúrával, rövidre nyírt fű (elszívni sem lehet), rohangáló kutyák, rohangáló kutyákat üldöző gazdák, agresszív víziszárnyasok  és rámenős mókusok. Ebéd a parkban bolti szendvicsekkel és reggeliről lopott péksüteménnyel, szükség esetén a mókusoktól zsákmányolt rágcsálnivalóval. Ha a Hyde parkban vagyunk, a Royal Albert Hall és az Albert Memorial felé vezető ösvény megtekintése, finom utalással a Natural History, a Victoria & Albert és a Science Museum közelségére. (Öt az egyben nevezetességek!) Ebéd után eltévedés a Hyde parkban, majd megérkezés a Hyde Park Cornerhez, itt van nyilvános vécé, ha még aktuális a park bokrai után. Lelkesítő beszéd arról, hogy fogalmunk sincs merre van a Speaker's Corner, de kit érdekel, azok ott úgyse tudnak magyarul, elvégre nem a Szíriuszról jöttek, csak Kelet-Pakisztánból vagy a még egzotikusabb Yorkshire-ből. Később buszos városnézés az Oxford Street környékén, pontosabban ácsorgás a dugóban a 139-es,, 59-es, 94-es vagy bármelyik arra járó busszal. Vacsora (kocsmázás helyett) a boltban vett hatos csomag cider, és a legközelebbi McDonald's kukájából, a tíz perc után el nem adott, így kidobott hamburgerek segítségével, közben illuminált elmélkedés a környezetvédelem és az újrahasznosítás összefüggéseiről.

Negyedik nap: Az utasokat kirakjuk a Sohóban, aztán mindenki menjen a dolgára, nincs ott semmi látnivaló. Ez az úgynevezett szabadprogram. De akik a "Rabok tovább leszünk!" fakultatív programot választják, azokat elcipeljük a British Museumba múmiásan dobozolt egyiptomiakat nézni (10-12 perc), az Imperial War Museumba plafonról lógó repülőket sasolni (15-20 perc) és a British Library-be, ahol megnézhetik a Magna Carta mindhárom változatának eredetijét (amiből persze egy szót sem értenek) és rácsodálkozhatnak, hogy Scott kapitány milyen rondán írt a naplójába, mielőtt halálra fagyott. Lehet látni eredeti Gutenberg-féle Bibliát is (figyelem, a Bbliát amúgy nem Gutenberg írta!), már ha valaki tudja még, mi is az. (1,5-2 óra, mert az idegenvezetőnek eddig tart átnyálazni a könyvtár bélyeggyűjteményét, a sok hülye könyv helyett. A többieknek addig fakultatív kávézás, ingyen vécéhasználattal.) Délután indulás a lutoni reptérre, előtte rövid megemlékezés a Sohóban és  Notting Hillnél elesett utastársakról, majd csomagjaik felosztása aki kapja marja alapon.  A repülőtéren  a maradék apró elköltése tucatcsokikra és bigben alakú műanyag biszbaszokra, majd jogos felháborodás a másfél órás késé miatt. Lisztferihegyre érkezés után a maradék frusztráció levezetése az elveszett csomagok miatti ordibálással, aztán mindenki mehet, ki merre lát. (Aki már látni sem bír, azt vendégül látja éjszakára a reptéri rendőrőrs. Reggelit nem adnak!)

A csomag ára számottevően borsosan jelentős, de megéri. Fizetés átutalással, kenőpénzzel vagy bírósági végrehajtó segítségével, az odautazás garantált, a visszatérés bizonytalan. Mer' ez egy kaland, szóval beszariaknak nem ajánlott, és csak csomagban érvényes. Na, csak azért!

McVáltó

A haifai művészeti múzeum előtt véres összecsapásokra került sor, mert az aktuális kiállításon látható egy finn művész (Jani Leinonen) McJesus című alkotás, ami egy keresztre feszített Ronald McDonaldot ábrázol. És ezen a helyi keresztények annyira felháborodtak, hogy az intézmény előtt tüntetnek, de enyhén szólva sem Mahatma Gandhi stílusában. Három rendőrt kellett orvosoknak ellátnia, mert feje találták őket kövekkel, valami meg Molotov-koktélt dobott a múzeum épületére. Hiába no, a keresztényi szeretet und megbocsátás nem ismer tréfát, vagy ahogy Hruscsov elvtárs mondta anno, harmadik világháború nem lesz, de lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad! 

Mert hogy a tüntetők szerint a keresztre feszített bohóc az nem ironikus művészi gesztus, nem a fogyasztó társadalom kritikája ( a feszület szintjén kulturális ikonná vált figurával), hanem szimpla vallásgyalázás és mint ilyen káros, felháborító és egyáltalán, tűzre vele.

Na most ez a mentalitás az, ami szerintem nem fér bele egy demokráciába. Nem az illiberálisban, mert olyan nincs, a modern demokrácia alapvetően liberális, ez a lényege. És egy szabad társadalomban bizony szabad vallást gyalázni is, szabad azt visszautasítani, de egy dolgot nem szabad: betiltani. Mert a szólásszabadság határai tágak, mások szabadságának határáig terjednek, és egy múzeumban kiállított műtárgy nem feszegeti senki szabadságának a határait. A helyi keresztények jogosan utálhatják, fel is háborodhatnak rajta, de senkinek nem muszáj megnéznie, a kiállítás tényleg az a műfaj, amit négy fal között csinálnak.

timesofisrael.com

Ennyi erővel felháborodhatnának bármin, ami kívül esik a kereszténység általuk preferált hagyományain, az iszlámon, a buddhizmuson, az ateizmuson (valójában bármilyen izmuson), a fogyasztó társadalmon és mentalitáson (bár a McJézus pont erről szólna), Hollywoodon, a Wall Streeten, a tömegmédián, a pornóiparon vagy a tömegközlekedésen,  mindegyik tele van nagyon keresztényietlen dolgokkal. Minden vallás és világnézet képviselőjének tudomásul kell vennie, hogy nem a középkorban élünk, nyugdíjazták a Szent Inkvizíciót, az emberek nagyobbik része nem azt gondolja a  világról amit ő és eszmetársai. és ez így van jól, mert pont ezért gondolhatja ő is szabadon azt, amit.

A modern művészetnem meg amúgy is lételeme a provokáció, ahogy belemerülünk a napi rutinba, a mókuskerék-világunkba, egyre erősebb gesztusok kellenek ahhoz, hogy felkeltsék a figyelmünket, hogy elgondolkoztassanak. Hogy felrázzanak. (Mint a klasszikus viccben: "- Figyelj, valami nagyot kellene dobni, mit szólnál hozzá, ha beleszarnék a zongorába? - Á, úgysem értenék...")

Mert hát a művészet provokatív darabjait nem feltétlenül érti a közönség, sokan valójban nem is akarják. Egyszerűen csak jó valami ellenségképet kreálni, mert onnantól "a Hit védelmezőiként" tűnhetnek föl, és jó nem reflektálni a saját hitükre, mert ők igazából nem is hitet, hanem dogmákat követnek, nem belső, hanem külső kontroll alatt gyakorolják a vallást. Az ilyenekből lesznek az igazán bigott vallási fanatikusok, akik mennek Molotov-koktélt dobálni. A szeretet vallásának nevében nyilván.

Amúgy ha Haifában végeztek, mehetnének Japánba is, ott például a karácsonyt szeretik félreérteni. mert nekik annyi van meg belőle, hogy Jézus, meg Télapó, és össze is hozzák belőle a keresztre feszített télapót. Bár sokak szerint ez városi legenda, nemrég láttam pár képet japán kirakatokról, ahol tényleg ez volt látható:

markbellis.blogspot.com

Vagy mit szólnának például ehhez, különös tekintettel az első képre, amely nyilván a papi pedofíliára utal, nem is burkoltan.

civishir.hu

McMeleg

A Füredi csomópont még mindig nem teljes értékű része a Mátrixnak, miközben hol -15, hol meg +10 fokokat jósolnak, itt mindig ugyanaz az 1-3 fok celziuszol. Ha minden előrejelzés szerint borús-ködös idő várható, felénk hét ágra süt a nap, ha pedig napos időt jósolnak, akkor is.

És közben a radiátor vagy majdnem hideg hideg, vagy tojást lehet sütni rajta, a globális felmelegedés lokálisan már megvan, a nappaliban örök nyár uralkodik, ha kimegyek az utcára, csodálkozom is hogy tényleg tél van.

Elméletem szerint ez a féktelen fűtés a rövidnadrág-gyártók háttérhatalmi összeesküvésének eredménye, el akarják sózni a blekfrájdéj után is a nyakukon maradt készleteket, ha már az emberek annyira szűklátókörűek, hogy blekfrájdéjkor főleg csak okostévét vesznek meg kávéfőzőt. Vagy simán csak elkezdtek atomot hasítani a kazánházban, és úgy belejöttek, hogy azóta sem tudnak leállni vele. Én meg nem tudom leállítani, távfűtés van, és valahol a város egy másik pontján van az a gomb, amivel lejjebb lehetne tekerni. Én ezt menüben kapom, mint a mekiben a sült krumplit a burger mellé, amit viszont nem eszek. (Csupasz sült krumpliért viszont nem megyek el odáig.)

De ha a rövidnadrág lobbi van a háttérben, akkor velem csúnyán rácsesztek, van két rövidnadrágom, az egyik mindig mosásban. a másik rajtam, és ritmusosan cserélem. Túlélésre rendezkedtem be, nem a divat, hanem a praktikum számít, plusz a harmadik rövidnadrágom nem találom. Az nyilván az aranytartalék, ami csak akkor kerül majd elő, ha A-kategóriás vészhelyzet lesz, mondjuk a mosógép komposztálja a soros koszos darabot.

Ám addig is elég két nadrág váltógazdasága, és a világot átszövő Bermuda-összeesküvés örüljön, hogy nem fűszoknyában járok itthon, bár lehet hogy azt is ők intézték el, hogy télen ne juthasson az ember értékelhető minőségű fűhöz. Pedig nem is arra kellene, hogy elszívjam.

Felsőfokú ostobaság

A már többször emlegetett mindmeghalunk.com rendszeres lelőhelye az emberi butaság modellértékű megnyilvánulásainak, néha még egy némethszilárd-nyilatkozatnál is szórakoztatóbb, pedig ő aztán igazán mélyre tud merülni az ostobaság sötét kútjában. Intellektusát csak szépsége múlja felül.

De hát minek is az a sok okoskodás, aki eleve okosnak születik, annak nem kell az iskola, aki meg eleve butának, annak meg felesleges. Valami ilyesféle logika látszik ki az alábbi szöveg foszladozó mondatai közül is, már ha tulajdoníthatunk neki logikát egyáltalán.

Tipikus érvelés amúgy, a szerző azt gondolja hogy ha ő tanulatlan, az csak azért lehet, mert már eleve okos, neki a sok tudós már úgysem tud újat mondani.(Meg az iskola amúgy is az állam kezében van, az meg a háttérhataloméban, az meg a gyíkemberekében, akik meg valahonnan az űrből, de direkt megtévesztő szándékkal.)

Ebből aztán következhet az is, hogy aki viszont tanult und képzett, az jó eséllyel eleve hülyének született, minél tanultabb annál hülyébbnek, kivéve ha hidakat meg számítógépeket tervez. Olyankor ugyanis nem a tanulás miatt okos, hanem annak ellenére.

Nos, mivel én még egy hidat sem terveztem, számítógépeket meg eddig csak tönkrevágnom sikerült, nyilvánvalóan egy retardált állat vagyok, a Rendszer által elhülyített gyenge báb, ostobán fokok meghalni , az biztos. Ráadásul két diplomám is van, tehát nem simán vagyok hülye, hanem nagyon, még jó hogy a doktorimat végül sohasem fejeztem be.

Ez az egész valami jóféle determinációs elméletnek tűnik, a születéskor már genetikusan/karmikusan elrendeltetik, hogy ki az okos és ki az ostoba, akinek meg nem jutott sok a velezsületett tudásból, az így járt.

Még szerencse, hogy vannak a fenti szöveg szerzőjéhez hasonló megvilágosult lelkek, akik taníthatják a sok túliskolázott barmot, tiszta szívjóságból.

Hisz annyira bírnak minket, hogy lehazudnák nekünk a csillagokat az égről. Mondjuk pont ezt teszik.

Fedetlen gatyák

Aszongya a volt miniszterelnök, a Hóbagoly becenevű, hogy a szent korona nincs jó helyen a Parlamentben, mert ott mindenféle fickók gatyában bámulhatják, a nők meg fedetlen keblekkel (sic!), és ez tűrhetetlen. Sőt, szerinte az is baj, hogy állandóan megnézheti mindenféle jöttment látogató, jobb lenne ha a csak néha, alkalmilag mutatnák meg a pórnépnek, elvégre egy szentnek nevezett korona nem való csak úgy mindenkinek. Pláne nem bármikor.

Persze az egész agybaj ott kezdődik, hogy mi a fenéért kell egy tárgyat szentnek titulálni? A szent az szerintem egy ember lehet, jellem, viselkedés, életforma, mifene kérdése a dolog, csupa olyasmin múlik, ami egy tárgynak eleve nem lehet. Ez nagybetűs szentkoronázás, ez még komolyan keresztény ismerőseim szerint is szimpla bálványimádás, egy korona lehet történelmi relikvia, lehet szimbólum, de nem lehet szentség. A szentokorna-tan meg egy súlyos marhaság, hatalmi-politikai okokból kreálták anno, de ettől egy tárgyat megszemélyesíteni, akár jogilag is, durva aránytévesztés.

És mivel a korona (kisbetűvel) csak egy tárgy, ezért hülyeség azon háborogni hogy gatyában, meg fedetlen keblekkel nézik meg. (Ha amúgy igaz lenne ez a fedetlen keblekkel dolog, és nem csak költőietlen túlzás, akkor engem is érdekelne...) Egy ötvösművészeti darab, egyúttal történelmi emlék nem szokott megsértődni az őt bámulók öltözékén, ezt talán még a volt vendéglős, volt miniszterelnök is elismerheti. Vagy csak simán az fáj neki, hogy nem őt bámulják fedetlen keblekkel? Pláne gatyában?

Ezzel együtt persze a korona nincs jó helyen az Országházban. Mert egy királyi felségjelvénynek semmi keresnivalója egy köztársaság törvényhozásában, szóval nem a budai várba kellene vinni, mint azt főhősünk javasolja, hanem vissza a Nemzeti Múzeumba, ahol volt. (És nem, fel sem merül a gondolat, hogy azért kellene a várba vinni, mert a felcsúti is oda költözött, a parlamentből.)

A dermesztő az, hogy Boross Péter (aki remekül elvolt persze a Kádár-rendszerben is) egykor ezt az országot vezette, ezekkel a szellemi képességekkel. Oké, Antall halála miatt lett miniszterelnök, de gondolom nem volt kötelező válni, mondhatta volna azt is, hogy kösz nem. De úgy tűnik, politikusi képességeinél csak az önismerete volt kisebb.

Én sem tudnék országot vezetni (se autót, se traktort, legfeljebb áramot), de legalább nem is ambicionálom.

alfahir.hu

Starman

Ma lenne 72 éves David Bowie, késő tinédzserkorom és a húszas  éveim meghatározó zenésze. Kedvenc lemezem tőle egy kazetta, amit még '95-ben vettem valahol Angliában, és hazafelé az egész napos buszozás alatt végig az szólt a walkman-ben. Egy 1972-es Santa Monica-i koncertfelvétel volt., főleg a Ziggy Stardust dalaival, de nem csak.

És tényleg micsoda őskövületnek érzi magát az ember! Egy mai húszévesnek nemigen mond semmit az hogy walkman (szivacsos fülhallgatóval), 1972 meg valamikor a kora középkorban lehetett, legalább is számukra. Mondjuk tényleg annyira régen volt hogy még én sem éltem akkor, illetve ha van lélekvándorlás akkor igen, csak épp egy isiászos mosónő voltam Radzsasztánban, akit nem sokkal később halálra taposott egy zebu.

De legalább nyugaton, pontosabban a nyugati világ keleti felén újjászületve, halhattam Bowie-t, húsz évvel később. Hősünk megjelenése az alábbi, pont 1972-es felvételen nehezen megbocsátható, de a korszakkal azért magyarázható.

Mensa Hungary

Tegnap óta akadnak ki sokan azon, hogy a Pocakos Tábornok (a Felcsúti Ramszesz) új, alig pár milliárdért felújított hivatalába mennyiért lehet Gundel kaját enni. Olcsón, kurva olcsón, és nem csak lángoló palacsintát, pedig nyilván sokan megnéznék, ahogy például rogán antalnak kigyullad tőle a nyakkendője.

A botrány lényege ugye az, hogy a nagyon puritán, milliókat kereső miniszterek und államtitkárok olyan áron esznek az ottani "menzán", amennyiért egy közepesen lepukkant kínai büfében sem lehet jóllakni. Hisz mondjuk az a somló galuska ami a Gundel városligeti éttermében 2700 HUF, az a puritán menzán 260. Ennél több persze nem is lehet, mert akkor már nem lenne eléggé puritán, márpedig a református (magát reformátusnak mondó) miniszterelnök irodáját egy karmelita szerzetes meg is szentelte(!), és egy szent helyen hogy nézne már ki a rongyrázás?

A főnök természetéből adódóan is igazán puritán alak, ő a focit szereti szotyolédával, a disznótorost pálinkával, meg nyilván kanállal eszi a pörköltet nokedlival, mer' a villa pazarol.

Vagyis érthető a visszafogottság, de az embernek mégis kinyílik a zsebében a bicska a 300 forintos csülkös bablevestől, akkor is ha maga meg nem enné, legfeljebb ha fizetnének érte. Nem véletlen, hogy a nem kormánypárti médiumokban nagyot megy a történet, hisz a  magas labdákat le kell ütni. De ebben az is benne van, hogy a párvezér és kancellár abbahagyta a pávatáncot, a legutóbbi választások óta már a látszatra sem ügyel, pontosabban szólva egy másik látszatra tért át. Most már a teljhatalmú őfőméltóságát próbálja játszani, aki persze a nép közül jön, és vannak plebejus vonásai, de már az új arisztokrácia csúcsán ül. Mikor például kiderült, hogy a garancsi nevű, közpénzen hízott döbrögi magángépén repked focimeccsekre, csak megvonta a vállát, hogy hát ő már harminc éve így utazik, ezentúl is így fog, akinek meg nem tetszik az bekaphatja. Ez a mentalitás persze szinte a végtelenségig fokozható, már várom, hogy a méltóságos urak mikor szavaztatnak meg maguknak  (a parlamentjükkel) némi kárpótlást azért, hogy ennyire ragon és áron alul kénytelenek étkezni, miközben egy ország sorsának súlya nyomja az ország többi részének vállát.

És már rég nem érdekli őket, meddig mennek el a gátlástalanságban, hisz tudják, hogy egy normális országban annak a tizedébe belebuknak politikusok, amit ők eddig tettek, azaz nincs vesztenivalójuk.

Úgyhogy a gazdagoknak, azon belül is maguknak biztosított olcsó étkezéstől sem fogják sem szégyellni, sem rosszabbul érezni magukat. 

Az előbbit nem is ismerik, az utóbbit meg nagyvonalúan ránk hagyják..

World's End

Már megint a tévékettő, de hát ha valakik debil műsorokat csinálnak hülyén, akkor én kiröhögöm őket. Vagy szörnyülködve világvégét vizionálok, hangulattól függően. Most amúgy épp az utóbbi játszik, mert mikor egy reggeli műsorban nostradamusozni kezdenek (de szép ige lett!), valami kókler, magát "mestermágusnak" tituláló agyhalottal, akkor tényleg érdemes bespájzolni babkonzervből, biztos ami biztos.

A magát Frabatonak nevező unszimpatikus pasas (gondolom Béla vagy Lajos, nem hinném hogy bárkit is hívhatnak anyakönyvileg mondjuk Kovács Frabatonak) szerint eljön idén a harmadik ntikrisztus, szóval lehet hogy ebben a világvégében mégis van valami. Bár hogy az előző két Antikrisztus ki lehetett azt nem tudom, de ez nyilván a súlyos műveletlenségem számlájára írható. Fontos azonban, hogy a harmadik kék turbánban lesz majd, innen lehet megismerni a nyavalyás migránst.

depositphotos.com

Vagyis amint a fenti képből jól kivehető, Antikriszti nem muszlim lesz, hanem szikh, de ez az átlag magyarnak ez  mindegy, elég ha turbánt és szakállt hord a fején. Pedig a szikhizmus egy Guru Nanak által kábé ötszáz éve alapított észak-indiai vallás, sokkal közelebb a hinduizmushoz, mint az iszlámhoz. Ja, és igen békés vallás, de ha Antikriszti mégis közülük kerül ki, akkor lehet hogy mégsem.

Ez persze a Frabato nevű szélhámost (jut eszembe, lehet hogy ez a vezetékneve és igazából Frabato Géza? - oké, meggugliztam, Fischl András) nemigen izgatja, láthatóan nagyjából annyira művelt mint egy középfokú végzettségű mosogatószivacs. Viszont rutinosan nyomja az "ezoterikus" halandzsát. De alapból nem szabad hinni senkinek, aki mágusnak vagy táltosnak nevezi magát, és olyanokat mond hogy szívcsakra, rontás, bevonzás, energiavámpír,  és mindezt hót komolyan, mint valamiféle alternatív világmagyarázatot tálalja.

Az illető nemúriember honlapja amúgy szórakoztató olvasmány. Is lehetne. De inkább csak szánalmas, és dühítő, ahogy a sok sötét ostobaságot nyomatja. Oké, erről szól a fél internet, de ritkábban olvasok ilyesmit, pedig alapvetően érdekelnek a futóbolondok és a mániáik. (Lásd a lapos Földet.)

Ennél a faszinál a szórakoztató faktort az olyan mondatok biztosítják, mint: "Az áttörést a 2004-es év hozta, amikor Guiness jóslás rekordot állítottam fel." Na ja, nekem meg 2005-ös eszetendő volt az áttörés, amikor a Guiness "legtöbbet gondoltam mások anyjára, negatív értelemben" rekordot állítottam fel.

A dühítő viszont az, hogy ez a sarlatán egyfajta pszichológusként vagy pszichiáterként működteti vállalkozását (hisz ez az egész mágusoskodás csak a pénzről szól) ahol a hozzá fordulók legbelsőbb érzéseit és legféltettebb titkait akarja tudni, hogy megmutassa az utat. Mondjuk utat én is tudnék mutatni neki: menjen a fenébe!

De a világvége mindettől függetlenül lehet, hogy közeleg. Remélem legalább olyan vicces lesz, mint ahogy azt Simon Pegg és Nick Frost előadja:

Elszakadni

Azt bírta mondani a tévékettő nemrég, hogy Vona Gábor Isztambulba utazott a feleségével, és ez is azt jelzi, hogy nem tud elszakadni a muszlim világtól. Én aztán szívből nem kedvelem a Rosszabbik nevű pártot, de ez tényleg ízléstelen. Amúgy Vona esetében az volt az alaphír még régebben, hogy "állítólag" áttért az iszlámra. (Mint A tanúban: egy nagyon megbízható névtelen feljelentést kaptak.)

Meg ugye  felcsúti hellóröfi is előszeretettel utazgat Törökországba, az ottani rokonlelkű diktátorhoz, meg Türkmenisztánba, meg Kirgizisztánba, csupa muszlim országba, róla mégsem mondanak ilyet. Nyilván azért mert ő el tud szakadni a muszlim világtól, csak nem akar, Vona viszont el sem tud. Világos, nem?

444.hu

És akkor az isztambuli bevásárlóturisták sem tudnak elszakadni a muszlim világtól? Merthogy a nyolcvanas években fél Magyarország oda járt bőrdzsekit, aranyláncot, meg hamisított Nike szabadidőruhát vásárolni, nyilván az iszlám hihetetlen vonzereje miatt. És ha én szeretem az almateát, a lokumot, a török kávét, meg egyáltalán az ottani gasztronómiát (amit persze a pesti kebabos meg a londoni török étterem képvisel főleg), akkor én sem tudok elszakadni a muszlim világtól. És tényleg, kezdek gyanús lenni magamnak, eddig azt hittem, hogy a hindu világtól nem tudok elszakadni (és ott nem csak a konyhát bírom, de persze azt is nagyon), de lehet hogy a muszlimtól sem?

Amúgy gyanús, hogy a kettő igazából ugyanaz, és mind a kettőt a vatikáni zsidó jezsuiták találták ki, mint ezt egy nagyon megbízható laposföld-hívő oldalon olvastam nemrég.

Párom meg bírja a Szulejmán című török sorozatot (Szulejmánról még vaskos szakirodalmat is beszerzett), meg a török konyhát, úgyhogy együtt nem tudunk elszakadni a muszlim világtól.

Én meg ezen röhögöm hülyére magam, egy remek török műalkotás, de az ép elme védelmében, inkább csak ezt a vicces összefoglalót teszem ide:

És ezek után akarjon az ember elszakadni a muszlim világtól? Ahol ilyen csodálatos filmek készülnek? És szerintem Vona Gábor ezt még nem is látta, képzelem mi lenne ha egyszer mégis.

Formagyakorlat a majdnem jégen

Az elmúlt napokban nem voltam valami nagy formában, a vércukrom sem volt nagyon rendben, meg volt némi megfázás is. De mára mindez végre elmúlt, ma reggel már úgy keltem, hogy fizikailag teljesen jól érzem magam.

Aztán reggeli (igazából tízórai, mert későn keltem) után levittem egy szatyornyi szemetet. Ami hiba volt, mert a kukák előtt sikerült egy rendes seggre esést bemutatnom, de sajnos senki nem járt arra épp, hogy pontozza a gyakorlatom. (Fünf komma null, gondolom)

Az ugyanis a helyzet, hogy a járdákat letakarították, de az utat, itt a házak között nem, és hiába olvad, az úton még nem víz van, hanem valami nyálkás jégkása, egyfajta wannabe víz, ami még nem az, de már nem jég. És a fene gondolta volna hogy ez ennyire csúszik.

Úgyhogy prezentáltam egy ilyen féloldalas, kézzel tompítós esést, a jobb bokám korrektül alám fordult, úgyhogy most borogatom, kenegetem, és sántikálva megyek vécére is.

Nyilván el vagyok átkozva, hogy ha végre elmúlik a nátha, és nem szédülök egész délelőtt, akkor sikerül összehozni egy kisebb balesetet. Még jó hogy egyéb bajom nem esett (én esetem ugye, nem az egyéb baj), de túrázni most rövid távra sem indulok, legalább is ma. Holnapra talán jobb lesz a húzódás, pláne ha pihentetem, úgyhogy postára, boltba el tudok majd menni, ha már ilyen közel vannak.

De azt változatlanul fenntartom, hogy városban be kellene tiltani a havat. Ha már eltakarítani nem bírják.

...és hózik

Itt minálunk felénk már tegnap este óta már megint esik a havazás, csak nem értem hogy minek neki. Merugye a falusi vidék mezőgazdaságában még lehet jelentősége, hogy ugye a vetés meg rajta a hótakaró, de városban a hózás teljesen értelmetlenül felesleges, hisz csak a gond van vele.

Egyfelől el kell takarítani az utakról meg a járdákról, miközben azokat felsózzák valamivel, ami nem só, de még tavasszal is idegesítően hordja a szél, vagy másvalamivel ami viszont apró kavics. Ez utóbbi beleragad a cipő talpába jól, a kutyákra meg cipőt kell húzni, hogy ne vérezzen séta után a mancsuk. És ha már kutyák, a hóban látszik a kutyapisi is, ami egy fűben nyilván nem.

Ráadásul a városban síelni is elég bonyolult, szánkózni egyszerűbb de ha elmúlt az ember tizenéves (és nincs gyereke) akkor nagyon kínos. A gyerek persze remek ürügy lehet, de akkor még mindig kérdés, hogy egy lakótelepen mégis hol.

Szóval a városi hó csak arra jó hogy legyen, de ez kevésnek tűnik, valahogy nincs értelme az egésznek.

Valami időjárásügyi főhivatali kormánymegbízott igazán betilthatná már a városi havazást, sokat lehetne spórolni vele. Eshetne helyette eső, az mégis kellemesebb, nem kell például sózni a nemsóval. Vagy hullhatna az égből manna is, ugyan nem tudom mi az, de gyerekkoromban valami különösen finom krumplisziromnak képzeltem, natúr ízesítésben. És akkor még a kaján is spórolhatnának a városi népek, ha már vannak annyira bénák, hogy nem képesek megtermelni maguknak a gabonát, a zöldséget meg a disznósajtot. Meg egy rendes kertvégi budi sincs a lakásukban, hanem mindenféle csatornázási művekre szorulnak, komolyan mint a gyerekek.

Szóval a városokban be kellene tiltani a havazást, valami nagy-nagy bírságot kiszabni a hóra, ha le mer esni. Esetleg még a Százholdas Pagonyban is be lehetne tiltani, hisz erdei körökben szilárd vélemény, hogy ilyenkor Micimackó fázik. Mondjuk nem csoda, ha nem hord nadrágot.

A föld meg lapos

Olvasom, hogy egyre több híve van a lapos föld elméletnek, miután évszázadokig egyre kevesebb volt. Az inga visszaleng, avagy a laposföld-hit is valami színuszgörbe mentén működne? Nem hiszem, inkább az lehet mögötte, hogy a Földön az intelligencia mennyisége állandó, csak az emberiség lélekszáma növekszik. Az internetes világháló meg korlátlan lehetőségeket kínál a hülyeség terjesztéséhez, ami ugyanakkor folyamatos szórakozási lehetőség nekem.

Ezért hozom elő időnként a témát, hisz végre valakikhez képest okosnak érezni magam, legalább is a felvilágosodás óta, ahányszor csak reinkarnálódtam.

Úgyhogy megint ilyen oldalakat nézegettem, és találtam is remek olvasnivalókat, például ezt itt. Az idézett írás azt állítja, hogy a laposföld-hívők a Bibliára és mérésekre hivatkozva érvelnek elméletük mellett. Hát nem tudom, van itthon Biblia, meg is mértem, mégsem tértem meg az eszmének, persze lehet hogy nem a Bibliát kellett volna megmérni, de csak vonalzóm van, azzal meg mást nem nagyon lehet.

Ugyanakkor a laposföld elkötelezettjei (legfőképp ők, meg nemzetközi leágazásaik) azért nem sokat bíbelődnek a szorosan vett tudománnyal, inkább bibliáznak, ami szerintük úgyis lenyomja a tudományt. Hogy a komplett űrkutatás, holdraszállásokkal, nemzetközi űrállomással, Hubble teleszkóppal együtt akkor mégis mi, arra nagyjából az a válasz, hogy az a Sátán műve.

Nade. Nem igazán érthető, hogy a Sátán azzal szórakozik, hogy elhiteti az emberekkel, hogy a Föld nagyjából gömbölyű? Minek? Jó persze biztos gonosz, sőt maga az esszenciális gonosz, de akkor miért nem szervez egy jó kis atomháborút, miért foglalkozik kamu űrkutatással?

Mellékszál, de azokat sem értem, akik szerint sosem jártak emberek a Holdon, az is szimpla hazugság, egy stúdióban vették fel az egészet. Mert ugye az még lehet, hogy űrverseny, meg le kellett győzni a szovjeteket, de hány embernek kellett volna tudnia az állítólagos csalásról, akik mind kussoltak évtizedekig. De tegyük fel összehozták, nagyjából a szervezett bűnözésre hajazó módszerekkel (ők ezt persze nemzetbiztonságnak hívják), és a helyett hogy örültek volna, hogy megúszták, eljátszották még hatszor, inkluzíve Apollo-13.

De olvastam már olyat is, hogy Challenger űrsikló nem simán felrobban annak idején a fellövéskor, csak nekiment a lapos föld feletti burának. Na ja, amikor viszont a Columbia robbant fel, az visszafelé történt, ők nyilván lepattantak arról a buráról, úgy másfél hét késéssel.

Egyszóval ez a laposföldezés igazán szórakoztató, engem már csak az érdekelne, ami Elon Muskot is, hogy miért nincs még Lapos Mars társaság, vagy esetleg azt tetszenek gondolni a hívek, hogy a csak a Föld lapos, a többi bolygó meg gömbölyű. A Marsra vagy a Vénuszra már szarik a Sátán?

mno.hu

A magyarság kutat ás

Végre fellélegezhetünk, elindult a Magyarságkutató Intézet, nemsokára tudni fogjuk, mi is a magyar? Rút szibarita váz, ha ez még mond valakinek valamit, én mondjuk még a Berzsenyi Dánielről elnevezett főiskolára (is) jártam, úgyhogy nekem még csak-csak.

De tényleg, a magyarságot kutatni nem kell félnetek, hisz a magyarság el van nyomva e lángoktól ölelt geopolitikai realitásban, így aztán nem sokat tudunk róla. Milyen nyelven beszél, mitől a paprikás  krumpli, mikor csak piros, hogy nem szégyelli magát Tokaj, hogy a vesszein nektárt csepegtet, pedig ez Onán bűne? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre várok választ az Intézettől, és remélem Schmidt Mária is beszáll, elvégre tényleg szeretném már tudni, Magyarország hogy a fenébe is nyerte meg az első világháborút. Nekem csak valami versaillesi palota rémlik, a Kis-Trianon, de ott nem sok dicsőség termett a magyaroknak.

De jut eszembe, Scmidt szerint ugye a tengelyhatalmak lenyomták volna Európát, csak Amerika beavatkozott, ami tényleg felháborító egy világháborúnak hívott mészárlás esetében, elvégre a jenkik mióta gondolják, hogy ők is a világ? És milyen jogon? Hisz ők csak egykori gyarmatok, rossz ízléssel és zsírdús konyhával...

De a magyarság húszezer éve érkezett a Szíriuszról DNS-csavarodás útján, és eredetileg mindenki magyarul beszélt, csak a többiek elfelejtették. És a finnugor elmélet egy marhaság, hisz a hülye nyelvészek honnan tudnák már, hogy két nyel mitől rokon, egyáltalán hogy épül fel egy nyelvcsalád, az meg ugye belátható, hogy mondjuk a Mika Hakkinen, az nem egy tipikus ősmagyar név. Na ugye.

Ahogy a 444 egyik kommentelője írta, lassan eljutunk oda, mint a szomszédaink anno: 

 "Ceausescu elvtárs megtekintette az őskori dák temető leendő helyszínét."

Az viszont megnyugtató, hogy az új intézet vezetője eddig egy társasházkezelő cég tulajdonosaként kutatta a magyarságot, de hát ha már a házmesterek országa vagyunk, ennek csak örülni lehet. Legalább is ahhoz képest, hogy lehetett volna Dózsa László (1942- ) is, a házfalról.

Hanuár

Basszus, már megint január van? Hogy képzeli az ilyen, hogy egyszer csak január? Ócska egy hónap ez, nekem például születésnapom is van, Petrának pláne (csak neki indokolatlanul kevesebb a nemlétező tortán a nem gyertyák), és van akinek meg névnapja...

Állítólag január 21. az Ágnes névnap, tudom huszonéve már, de meggugliztam, biztos ami.

Elvégre sose hívtam Áginak. Boldog névnapot Jessica! (Tudom hogy korán van még, de nem akarok 45 lenni, ha nem muszáj.)

Karácsonyfuck

Na jó, most már mindjárt szilveszter, meg amúgy is bevallottam hogy idén még karácsonyfát is díszítettem itthon, sőt rögtön hármat, ha már ennyi műfenyőm akad, egy élethűbb (ennek még a tolla, izé tűlevele is hullik), meg két egyforma retró, amik tényleg olyanok, mintha a nyolcvanas évekből, a közeli ábécé pénztárja mellől származnának. Azaz zöld szőrös drótokkal dekorált partvisnyél mindkettő, de bennem nosztalgikus nosztalgiát keltenek gyerekkori emlékeim emlékeiből, vagy alapján, és tényleg van az a mennyiségű teszkó gazdaságos dísz, amitől ki is néznek valahogy.

Plusz a kínaiboltos, szőrös partvisnyeleknek nem hullik a szőrük, ebben jobbak a tizenkétszer annyiba került barákácsáruházas darabnál, sőt egykori kutyámnál is, akinek meg de.

Nade, év végi giccs, egyenesem a nappaliból. Mert hát giccs az ami nem szép, de tetszik, és mindenki lehet néha léha, pláne ha benyomott egy fél gesztenyés bejglit.

Különösen figyelemre méltó a harmadik harácsonyfa, arról nincs is teljes kép,mert akkor látszana a háttérben az ágyon összehányt ágynemű (ez az a darab, ami nem a nappaliban van), és bónuszként hátat fordít a kamerának a télapó, meg az angyal, utóbbi mondjuk nem tudom mire föl, a papírszárnyával úgyse menne semmire, ha én nem lógatnám fel a fára. Na jó, nem abban az értelemben...

A szobrot elvitetni nem kell félnetek...

Az éj leple alatt vitték el Nagy Imre szobrát a parlament mellől. Persze régen lebegtették már, hogy valami hortysta emlékművet akarnak visszaépíteni a helyére, a nemzeti vértanúkét, ami önmagában is egy esztétikai bűncselekmény. Az ugyanis így nézett ki:

444.hu

És most merje valaki azt mondani, hogy ez szép, kifejező, vagy van bármi emlékező/érzelmi gesztus benne, pláne ahhoz képest aminek a helyére állítanák:

balmagyar.hu

És nem is egyszerűen csak ízlésítéletről van szó, de egyfelől érthetetlen, miért nem lehetett Nagy Imrét békén hagyni, másfelől meg teljesen indokolatlan ártunk és ormányunk féktelen nosztalgiája a Horthy-rendszer iránt. Az egykor liberális demokraták ma már valami király nélküli királyságot szeretnének (a pártvezér és kancellár sem véletlenül költözteti magát a budai várba, ha már ő az őfőméltóságú kormányzó), és legszívesebben kitörölnék a történelemből az 1944 utáni időszakot. Naná hogy kétezer tízig, hisz akkor kezdődött újra a történelem, ennek a szemléletnek persze hátránya, hogy így nehéz szemkilövetőgyurcsányozni, de valamit valamiért.

Meg nehéz nem észrevenni azt a pitiáner sunyiságot, amivel ezt a szoborügyet intézik, hogy eleve az ünnepi időszakban, és akkor is éjszaka. Mintha azért mégis csak be lennének szarva egy kicsit, hogy megint jönnek a tüntetők, hisz a fideszkádéenpé jellemzően szavakban bátor, főleg ha újságírónak álcázott mikorfonállványoknak kell nyilatkozni. Meg gyújtó hangú beszédeket mondani játszóterek átadásán. De ha tesznek valamit, akkor azt inkább sunnyogva, lőrinc barát is stikában vette meg a fél országot, a legtöbben csak akkor vették észre, mikor már tényleg az övé volt minden mozdítható. Most már ő az ország leggazdagabb embere, nincs az a gyáriparos vagy bankvezér aki beelőzné, hiába no, aki ilyen tehetségesen tud gázt szerelni, az többre hivatott mint hogy falusi polgármester legyen. Még akkor is ha a falunak stadionja is van, kisvasúttal.

És hát stikában vitték el a volt miniszterelnök szobrát is (rosszmájúak szerint azért, hogy a jelenlegiét állítsák a helyére, de nem kell minden kommunista propagandának bedőlni), nehogy valami élőlánc legyen ott, hisz a Kossuth téren tüntetni csak a gyurcsányi meg a soros ellen ér, kordont bontani is csak népben-nemzetben gondolkodó, kereszténydemokrata elkötelezettségű hazafiaknak szabad.

De így, az éj leple alatt már nagyon oké a dolog, az a néhány kósza újságíró is csak reggel szúrta ki, hogy volt-nincs emlékmű, ezért jó a felcsútiéknak, hogy nem kötnek minden apróságot a sajtó orrára, például hogy mikor is állnak neki bontani, így mindenki már csak a kész helyzettel szembesülhet.

És nem, nem szégyellik magukat, az ilyen gyengeséget sugalló érzelmeken már rég túl vannak, inkább csak be vannak kicsit tojva, ezért kell amit lehet titokban intézni. Elvégre az istenadta népnek nem az a dolga, hogy tiltakozzon meg egyáltalán véleménye legyen, hanem hogy négyévente szavazzon a Pártra, aztán maradjon kussban. Hisz véleményt onnantól a Párt, de főleg annak vezére fogalmazhat meg, hisz erre kaptak felhatalmazást szerintük. És amit a Nagy Imre szoborral műveltek az apróság egyéb ügyleteikhez képest, de jól szimbolizálja a rendszert.

Amit ők  még mindig demokráciának hívnak, látszik, hogy nem sok gőzük van róla, mi is az.

Garázsvásár

A karácsonyi harácsolásban nyomult minden kereskedelmi lánc, volt blekfrájdéj, karácsonyi akciók, most meg a mégis nyakukon maradt cuccokat poszt-karácsonyi akciókkal próbálják meg elsózni. Mindenhol óriási leárazásokat hirdetnek, szinte bármire, ezek tényleg leáraznák a macskát is a tetőről. Mert ha  valaki nem is akart okostévét venni a karácsonyi akcióban, az nyilván megbánta már, és vesz egyet az év végi leárazásban.

A sarki boltban is leárazták a szaloncukrot, hát hiába, a csokimikulással ellentétben ezt nem lehet átcsomagolni húsvéti nyúlnak, de a kuszkuszt is. Pedig a kuszkusz nem tipikus karácsonyi étel, legalább is Európában, úgyhogy valószínűleg arról van szó, hogy a törzsközönség nemigen tudja mi a fene lehet, de azért el kellene adni, ha már. A törzsközönség amúgy leginkább féldecis piákat vesz dobozos sörrel, nem elvitelre, hanem a bolt előtt fogyasztva, a fához kikötött csivavák társaságában. (Gondolom kutyasétáltatás ürügyén lépnek le otthonról, felest inni meg fociról dumálni a garázsbolt előtt.)

Ennek megfelelően a boltban kétféle sajt van csak, trappista meg valami noname kockasajt, egy rokfortot úgyse venne meg senki mert drága, és ahhoz képest még penészes is. Nincs francia konyak csak Bandy márkájú szeszesital, nincs brokkoli csak hagyma meg krumpli, maximum karfiol, de azért van minden, csak választék nincs. Azaz mindenből van egy-kétféle cucc, én egyszer még olívabogyót is tudtam ott venni, fokhagymával töltve, de a kuszkusz az úgy tűnik túl van minden határon. (Meg a gránátalma, amikor kérdeztem, hogy van-e esetleg talán nemdebár, az eladó csaj visszakérdezett, hogy az mi, mondtam hogy olyan mint a tojásgránát, csak nem tízes dobozban árulják - máshol - viszont a gránátos kockához nem ajánlott.)

Ezzel együtt bírom a garázsboltot, ez van legközelebb, nem kell sorban állni mint az aldiban benne, és félreteszik nekem a rozskenyeret, el ne fogyjon, mire másnap beesem érte.

Az meg a sajátos lakótelepi hangulathoz tartozik, hogy hétköznap festékes ruhás, hétvégén meg melegítős, borostás férfiemberek állnak a garázsbolt előtt, és fogyasztanak.

De a témák alapvetően ugyanazok: a foci, a Géza (Lajos, Ede etc.) meg a nők. Ezekről posztolnak egymásnak az élő fészbukon.

Kézmű

A harácsonyi vásárok kapcsán került elő a mindenfelé médiában, hogy ma már minden terméket (kaját, szappant, sört etc.)úgy próbálnak eladni, hogy az adott termék "kézműves". Ami persze eleve hülyeség, mert egy kisvállalkozás jellemzően eleve nem ipari tömeggyártásban utazik, az éttermek mégsem írják ki, hogy kézműves pörkölt, pedig a szakács nyilván nem egy automatizált gépsoron gyártotta le. Ha meg igen, akkor a végeredmény nem egy éttermi fogás, hanem egy konzerv a sólet lecsókolbásszal meg a székelykáposzta feliratú dobozok között, a bolt polcán.

Szóval amit nem iparilag gyártanak le az összeszerelő soron, az lehet kézműves, mint a kézműves lecsó, amit nem rég csináltam, a kézműves karácsonyfa, amit nem ipari robotok díszítettek, a kézműves vers, a kézműves festmény, sőt a kézműves blog.

Kézműves a disznóvágás, a horgászat, a lópatkolás, vagy a maszturbálás, ehhez képest mondjuk szájműves tevékenység szavalni, előadást tartani, gyóntatni vagy pszichoterápiában részt venni, nem-műves tevékenység viszont aludni, halottnak lenni, vagy meg sem születni. (Tényleg, az hogy hangzik, hogy kézműves reinkarnáció, vagy kézműves üdvözülés?)

Ezekhez képest egy kézműves pizza igazán semmiség, vagy a rá pakolt kézműves sajt meg kolbász, legfeljebb azon lehet aggódni, hogy derék kézműves, mikor épp készíti a cuccot a jó meleg konyhában, beleizzadja arca verejtékét a tésztába, a szószba, a lekvárba, a sajtba. A vásárló meg találgathatja, mi a titkos összetevő, amitől pont olyan, amilyen.

gymlive.net/mashollattam

Persze attól mert valami kézművesnek hirdetnek még bármilyen minőségű lehet, ez is csak egy kifejezés, ami épp divatba jött mint gyerekkoromban a márványfarmer vagy a harmincas években az antiszemitizmus.

Csak simán nem kell bedőlni neki, nemsokára úgyis robotok gyártanak majd mindent, a kézműveseket is beleértve.