„Ne a gyerekeken verjék le a bosszút” – Szülők tucatjai aggódnak az MCC jövőjéért
A párbeszédet egy aggódó erdélyi szülő nyílt levele indította el.
Eztet írja a Mandiner, ahol most a maradék betűipari szakmunkások igen aggódnak a az egyre inkább terebélyesedő diktatúra miatt. Magam már napok óta a Rákosi-korszakban érzem magam, hiszen például 1952 júliusában is pont nyár volt, madarak üvöltöztek a fák ágain, a fagyi megfizethetetlenül drága volt, és a Moszkvából atomfegyverekkel fenyegették a világot (addigra már pont volt nekik), szóval egy az egyben az a mocskos kommenista elnyomás volt, mint napjainkban. Mínusz internet.
Így aztán erősen aggódom a Matiász Korvinusz Kollégiumért (tényleg, mi a frásztól MCC, he?), mert abból a gyanúsan értelmiségi műhelyből olyan jó kis janicsárképzőt és kifizetőhelyet varázsoltak a Dagadték, hogy még Amerikából is a csodájára jártak, fejenként alig pár tízezer dollár plusz szállás-útiköltségért.
Jó, hát fény ettől kissé megkopott, de én még találkoztam olyan korábbi emcécéssel, aki szerint színvonalas volt a cucc, és ha nem is teljesen, de jobbára ideológiamentes. Mostanra mondjuk már nem az, de ettől még nem kell beszántani, ahogy nem is szántják be. Hiszen nem magát a kollégiumot szüntetik meg, csak azt a közhasznúnak hazudott párthasznú vagyonkezelő alapítványt, amibe irdatlan közpénzeket szerveztek ki. Ezt valami olyasmi lehet, hogy ha itt nálunk hirtelen megszűnne a társasház, mint tulajdonosi jogi szerkezet, attól a házat még nem bontanák le, nem kellene másik kunyhót keresnem, ami nem a negyediken van, ha néha fáj a lábam.
Ettől persze egy Mandiner-alakú vonalas propiportálnak még hisztiznie kell, főleg mert ők is az, MCC tulajdonában vannak lenni, úgyhogy az állam mint alapító nevében az alapítvány felől fellépő kormány belepofázhat a jövőjükbe. Ez persze így volt eddig is, csak az még az a kormány volt, melynek alfelét annyi pénzért nyalták, hogy ettől már élvezték is. Most meg visszanyal a fagyi? Nem, ez még képzavarnak is rémes...
Tetszik amúgy a felháborodás megfogalmazása, bár ez a „leverni a bosszút“ biztos valami erdélyizmus, azért hangzik nekem furán, ha már népnemzeti-jobbos kötelezvényként rögtön megtört szívű erdélyi édesanyákat kell magunk előtt látnunk, akik a távolian szomszédos anyaországba szakad, egyetemista kisgyerekekért aggódnak, akiket nyilván elrabol a koldusmaffia, ha nem lesz nekik már külön vagyonkezelő a kollégiumuk mögött. L, hogy ősztől már szemetet sem viszik majd el, és meghalnak mind kőszáli leprában.
De hát mi más várhattunk? Mint egy láthatóan képben lévő, elemző hajlamú kommentelő tűpontosan megállapította. „A tiszarnak mindent elborító agymosó propagandára van szüksége, a vérkomcsi diktatúrája kiépítéséhez.“ Ehhez amúgy fel tudok ajánlani néhány alapvető szakirodalmat, amik még az ötvenes évekből maradtak a nagyszüleim szekrényében, de ezek szerint újra aktuálisak. Megvan például Sztálintól A leninizmus kérdései, meg A pártmunka fogyatékosságairól s a trockista és egyéb kétkulacsosok felszámolását célzó rendszabályokról című kötet, mindkettő jó állapotú, megsárgult darab, korszerű mondanivalóval.
Minden esetre majd még a jövő héten utánakérdezek, hogy egyébként társasház vagyunk-e még, vagy már szuverén lakások laza konföderációja, mert akkor ennek szellemében viszem le a szemetet. A szomszéd lépcsőház kukájába.
Azért a jelszavak maradhatnak...
(valahol.fészbuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése