Állok a sorban a pénztár felé, előttem egy alak. Kicsit alaktalan, de így jár az, aki egyszerre négy irányban buggyan ki az utcai ruhaként viselt ujjatlan trikóból, ami elöl pörköltes, hátul szarrá izzadt, a kettő közt meg a legszőrösebb vállak, amiket valaha. Biztos büdös is, ezzel a lakótelepi haute couture megjelenéssel egyszerűen nem lehet nem büdösnek lenni, de nekem nincs szaglásom, úgyhogy tudja a fene. (Lehet, hogy én is büdös vagyok, de valószínűtlen, szagláshiányosan inkább a biztonság kedvéért túltolom a dezodort, de ha az is büdös menthetetlen vagyok, hisz nem érzem. Rendszerint veszek egyet az olcsóbb polcról, aminek tetszik a színe...)
Büdös Alak lelkesen pakol. Doboz söröket egy bazi nagy szatyorból a kosárba, közvetlenül a pénztár futószalagja mellett, aztán mikor kész van, egyesével felpakolja az összeset a kosárból a szalagra, és igen, a végén vissza mind a kosárba, hogy aztán két méterrel arrébb a kosárból a szatyorba. Nyilván kilométerhiánya van, csak utál gyalogolni, ezért pakolásba fojtja mozgásigényét. Aztán csodálkozik, hogy izzad, vagy nem csodálkozik, csak izzad, miközben odabent megy a légkondi, kint meg agyforraló huszonhat fok van, borult idő és mindjárt esik.
Egyébként pont huszonnégy doboz sört vett, nem számoltam meg, de a pénztáros csaj sem, csak bemondta, hogy huszonnégy. Az ilyesmit rendszerint elhiszik az aldi boltban, én így vettem a múltkor igen kedvezően öt zsömlét hat áráért, mert nem számoltam meg, de legalább buktam egy százast az üvegvisszaváltó automatánál, mert miután másodszor sem vette be a harmadik flakont, dühösen otthagytam, hogy ez elromlott. Az első kettő ára benne maradt, de három másodperccel később, mikor ez bevillant, már Néni bácsi, a környékszerte ismeretlen nyugalmazott papucsférj próbálta visszaváltani a tejesdobozait. Nem értette miért nem veszi be azokat a gép, hisz eleinte biztos ment, ki van írva a kis képernyőre, hogy eddig száz forint...
Néni bácsi amúgy nem volt büdös, határozottan szappan és kenőmájas szagúnak nézett ki, persze nem egyszerre.
Igen, ez a speciális képességem az elmúlt években, hogy látom a szagokat, akár szemüveg nélkül is, bár úgy nehezebben. Olyankor viszont kicsit hallom őket, a virágillatnak például madárhangja van, a sörszag úgy szól mint a mosógép, a sütemények ellenben sárgák. Mármint sárgás a hangjukból az a rész, ami látszik is.
És éppen ezért nem bírom, mikor egy Büdös Alak áll előttem, mert látom az izzadságfoltokat, és közben hallom ahogy serceg a bűze, de csak ha nem cseng a fülem a túl nagy UV-sugárzástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése