Mikor tegnap reggel hatkor kinéztem az ablakon, sőt még nyolckor is (igazából rendszeres, hogy naponta többször is kinézek), embereket láttam az utcán, hosszúnadrágban! Márpedig egy jó hétig ilyet soha többé nem láttam, kivéve mikor menetrend szerint közlekedve időnként áthaladt a Füredi csomóponton Csöves Zuzu, aki foglalkozására nézve is az. Átutazó. Ő nyilván egyszer annyira fázott, hogy azóta sem tud átmelegedni, főleg mióta egyre olcsóbb és egyre gyengébb szeszeket iszik. Így aztán negyven fokban is susogós tréningalsóhoz húzott kapucnis pulcsit, és nem foglalkozott vele, hogy neki itt most össze kéne esnie a hőgutától. Valójában kívülről nézve minden napja úgy telik, hogy úgysem jut el a következő utcasarokig, de egy másfél óra múlva már visszafelé jön, és még mindig nem tudja honnan.
A melegben nyilván az a rossz, hogy nem elég hideg, de ha enyhül az idő, akkor az a baj, hogy mi ez huszonkét fok baszki, július van, vagy mi a rohadás! Már megvettük az új gumimatracot, erre kiszárad a Velencei-tó? Miért nem esik már végre, az erkély muskátlijai most kértek menedékjogot a fürdőszobában! Már megint esik? Miközben háromezer a sajtos-lekváros lángos? Ilyenek.
Szerencsétlen nagybritánokkal kapcsolatban van az a közkeletű képzet, hogy ha nem jut eszükbe semmi téma, mindig tudnak az időjárásról beszélgetni, pontosabban arra panaszkodni, hogy mi ez a pötyörgés, ők rendes esőre számítottak, és akkor most ezért cipelik egész nap az ernyőt? (Ez amúgy nekem is többször bejött arrafelé...) Ehhez képest mi viszont nem csak a sokmillió meteorológus országa vagyunk, hanem a sokmillió fodbaledzőé, politikai elemzőé, baleseti helyszínelőé és filmkritikusé is (és ezek külön-külön is mind tudják a tuti pörköltreceptet), jobban belegondolva nem is értem, hogy férünk el egy ennyire kis helyen, egy relatíve közepes népsűrűség mellett?
Feltehetően úgy, hogy az időjárás eleve ritkítja a népességet, de még inkább átrendezi. A minapi hőhullámnak volt vagy másfél ezer halálos áldozata Európában, ez lenne a ritkítás, a negyven fok árnyékban miatt ugyanakkor sokkal kevesebben vannak az utcán, ettől többen a lakásokban, vagyis még mindig sokan vagyunk filmkritikusok, de kevés négyzetméterre koncentrálva, és kevésbé láthatóan. (Ilyenkor amúgy az emberek ritkábban viszik le a szemetet, ettől kevesebb a kukázó, kivéve persze Csöves Zuzut, és ezzel megint csak kevesebben vannak az utcán, a lakásokban viszont sűrűbb a rohadó krumplihéjszag. Is.)
Az ideális időjárás mindig az, amit az ember álmában beállít a Nagy Égi Légkondin, azaz huszonhárom-huszonöt fok, enyhén fátyolfelhős napsütés, virágszag és madárcsicsergés (és semmiképp nem madárszag virágcsicserrel), langyosan őszies tavasznyári eső, de csak ha nem akarunk faszenet grillezni a kertben rummal, bár ha van rum, az esőtől elázni már nem is akkora szám. Minden ettől kicsit is eltérő leosztás már szar időnek számít, főleg mert a természet is olyan hülyén találta ki magát, hogy sosincsenek egyszerre őszi színek tömény virágillattal, egy pálmafás tengerpart síparadicsomában. Biztos ezért vannak viszont all inclusive szállodák, hogy valahol azért lehessen az ember egyszerre dinamikusan lusta, biztonságosan kalandvágyó, takarékosan luxizó, jóllakot, részeg, kalandvágyó, intellektuális, kifinomult sötét tahó, aki felé akkor is műmosolyt küld a személyzet, ha most hányt bele a lift melletti padlóvázába. Mondjuk ez inkább Csöves kolléga életideálja lenne, ha lenne értelmezhető élete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése