Anthony Hopkins kitett egy felrobbant az internetet a valahová posztolva, amiben azt írja egy képe alá, hogy ők mind győztesek vannak, erre egy angol válogatottas fodbalmez van rajta viselve. Ettől kaptak agyfaszt a kommentelők, hogy azonnal vegye le Anglia mezét, hiszen ő walesi! (Miközben a kolumbiai származású feleségén mexikói felső látható, de az nem baj, ő eleve ilyen latinó, nem rendes kocsmai angol.)
Vagyis AH-nak nincs joga annak szurkolni, akinek akar, akkor sem ha a walesiek nem vesznek részt a világbajnoki kupán, elvégre a szurkoló az nem csak úgy lesz magától, annak születni kell, mint csigának az autópálya jó oldalára. Van persze szabad akarat is, de azért ne essünk túlzásokba!
Mindig is sejtettem amúgy, hogy a fodbal alapvetően nem sportverseny (annak túl korrupt), nem szórakoztatóipar (annak túl unalmas) hanem identitáspolitika, mégpedig törzsi-vérségi alapon. Blood and Honour, mondhatni, pedig a mániákus fodbalszurkolók közt szerintem még az angoloknál is erősen alulreprezentáltak a náci skinhead-ek, ugyanakkor rendes kispolgári kisvállalkozókból is előjön az utcai harcos néha, ha mindenféle jöttment skótok meg svédek drukkolnak az angoloknak. Nyilván csak azért, mert utálják őket, és ez a Valhhallából is látszik, onnan büntetik a nem fajtiszta szurkolójó válogatottakat. A dánok, meg norvégok, mert a Valhallában az ő halott felmenőik laknak.
Még szerencse, hogy egészen kicsit sem érdekel a fodbal, így aztán egészen vegyesen európai felmenőbben annak nem drukkolok, akiknek csak nem akarok, persze ha valamenyire érdekelne az egész, szerintem én is angoloknak. Ám ez teljesen hipotetikus, nem tudok olyan esetet elképzelni, hogy komoly mentális válság nélkül megússzak egy fodbalmeccs-megtekintést, pláne mert látom magam előtt a riasztó példákat. Mi mindent tesz az ember személyiségével, ha ha holmi labdakergető csapatok korrupció-meghajtású összetűzései révén egyszer csak a késő-paleolitikumban találja magát, ahol létkérdés a másik törzs erőszakos lealázása, a sóval behintés előtt.
Rendes ember szerintem autóversenyt néz, ahol kurva drága járművekben primadonnára hangolt sportgépek kergetik egymást unalmasan, két személyi edzős gyűrés meg gasztroenterológiai konzultáció közt, figyelve a verseny közbeni hidratálásra. (Istenem, mikor még James Hunt másnaposan megivott egy fél doboz cigit, és elszívott egy liter kávét, aztán megnyerte az F1-es világbajokságot... Jól emlékszem rá, két éves voltam.)
valahol.fészbuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése