Március 15. és a sajtószabadság

Derék szaniszló ferenc (csupa kisbetűvel) március idusa alkalmából Táncsics-díjat kapott kiemelkedűő újságírói ámokfutásáért, melyet hétről-hétre élvezhetünk a le nem írom a nevét tévében. Sokak szerint tudatos náci a bácsi és a figyelemre hajt, szerintem  viszont nettó elmebeteg, így nem is ő a hibás, hanem a kövér baltafejű milliárdos, aki a házi tévéjében engedi tombolni. (Meg ki az a kretén aki ezt a szerencsétlent felterjeszti egy ilyen elvileg komoly díjra? Hogy ki adja oda, azt tudjuk, az egykori lelkész miniszter megint rúgott egyet saját korábbi, szavakban még ma is vállalt elveibe.) szaniszlóferi ezzel együtt szórakoztató, a sztendap egy sajátos, sírva röhögtetős  (a word ajánlata: röhög tetős)műfaját műveli. Mindegy, de valami ilyesmi a műfaj (üres stúdió animált háttérrel, nincs hír, ritkán van vendég, általában az egész Világ-panoráma műsor egy monológ):

Üdvözlök mindenkit, forró magyar szeretettel, Csíkszeredától Nyékládházáig, Torontótól Vlagyivosztokig, Makótól Jeruzsálemig, faltól falig. (Bólint, szün., fordul)

                                                                                                                                                                               

Ismét a magyarokat támadja a háttérhatalom, a magyarokat, akik megvédték Európát, aki immár ellenünk van, Brüsszeltől Felcsútig, tétre, helyre, befutóra. Mert a brüsszeli urak és hölgyek, a nemzet gerincét megroppantó bürokraták siserehada a földbe akar alázva taposni minket, mert fel mertük emelni fejünket ahonnan. Látszik-e az eurós kiskosztümből a magyar gazda körme alatti trágyaszag, a megmaradás záloga, lopta el-e már-e kissebségi élősködő cigány a zeuból a vécépapírt, hogy aztán ott üljön a bajban, a végén beáldozva az alsógatyáját? (hatásszün, fordul, fej oldallra billent – kenetteljesen néz)

És mi van székelyi erdélyekkel, mi van az elszakított, oláh diktatúra alatt nyögő véreink nyomásával, elég magas-e már-e nekik egy agyvérzéshez. Mert ősi, pár éve tervezett zászlajuk nem lenghet szabadon ahol, valamint máshol igen, de az ahol az jobban fáj. Trianon!

A világot igazgató urak és hölgyek belegondoltak-e, mit jelent egy giccs indokolatlan és állandó lobogtatása az igazi hazafiaknak? Nem gondoltak, nem gondolnak bele, nekik nem hazájuk van hanem bankszámlájuk, ők azok akik. Zsidók!

A világ a magyarok ellen van, ne legyenek illúzióink, a magyaroknak látszó véglények is a magyarok ellen vannak, igazából alig van már magyar itt a Kárpátoktól valamint lángoktól ölelt csonkahazaországban, talán én meg Zsolti, meg az Ottó, a Tót Ottó. (kivert kutya tekintet, fordul)

De tartsunk ki mi kevesen, vessük hátunkat egymásnak, együnk fittyet, aztán hányjuk rá a haza- és nemzetárulókra. Turulban születtünk mi, Lánycsóktól Bugyiig, Ondódtól Pornóapátiig. Kitartás, éljen Szálasi a haza! Viszont látásra a jövő héten, ha még meglesz a gyógyszerem és nem találnak meg az ápolók… (szerény meghajlás)

És egy link a sok közül, remek, de tényleg: index.hu/video/2013/03/14/szaniszlo/

Cápaválasztás

Azt mondják a médiákok, hogy az új Ferenc nevű Fransziszkó pápa (aki nem az első, az majd utólag lesz, ha lesz második - szegénynek még egy római szám sem jutott Rómában), szóval hogy ő, a 266. lenne "az első nem európai egyházfő".

Nos, ezzel több gond is akad, a világ ugyanis tele  van nem európai egyházfőkkel ( a Dalai Láma megvan?), sőt a kereszténység is (ortodox pátriárkák vagy épp a kopt pápa), de még a római katolikusokra sem igaz a fenti állítás. Az első pápa Simon (mozgalmi nevén Péter), Galileából származott, ami akkor sem számít Európának, ha az idő tájt pont római uralom alatt állt.

Viszont feszítő, bár egyáltalán nem sürgető kérdés, hogy pár ezer év múlva (ha még lesz r. kat. egyház, de hát miért ne lenne, mi az az idő az örökkévalósághoz képest?), mi lesz a neve a 666. pápának, illetve hogy lesznek-e neki szarvai meg patái? Vagy a bíbornokok jól megtrükközik a Fenevadat, és az a 665. után egyből a 667. jön, esetleg a 665/A.

Az új pápa egyébként elég unalmas bácsinak tűnik, még is inkább engem kellet választani, de vissza se hívtak a bíbor enklávéból, ami azért elég nagy udvariatlanság, de persze megbocsátok. Biztos az volt a baj, hogy európai vagyok, meg még igen sokára múlok el hetven, de én ráérek. Ha egyébként a Dalai Lámában előbb lesz üresedés, azt is vállalom, megvan a Buddha beszédei, van imamalmom is, meg szépen kántálok.
De ha nincs szabad világvallás, lehetek király is valahol, lényeg a sok szolga, meg hogy ne kelljen dolgozni.

Az élcsapat

Alkotmányban rögzítjük, hogy hajléktalannak lenni bűn, de legalább is hiba, hogy a sok rohadt ingyenélő diák nehogymá külföldön keressen munkát (ha már itthon nem talál), hogy az alkotmánybíróság ne ugathasson bele abba, ami a nevében is szerepel, hogy ki az egyház azt majd Semmilyen Zsolt meg a Harrach Pipi mondhassa meg (a keresztényi szeretet jegyében, meg a Szent Inkvizíció szellemiségével), de a rezsi az csökken, mint a cövek.

Egypárti, ócska kis autokráciát farigcsálunk abból a demokráciából, ami nyilván nem tökéletes, de Sir Winston szíves közlése szerint, jobbat még nem találtak ki.

De a rezsi legalább csökken.

Magasról tojunk a független bíróság ítéleteire, mi tudjuk mi a jó, nem hülye bírók (bírákok), akik még nyugdíjba se akarnak elmenni, ha épp oda küldeni van kedvünk őket. Sőt, a nem tetsző ítéletek miatt először megsértődünk, majd hisztizünk, végül heveny szotyizással meg törvényalkotással vezetjük le a gőzt, azaz csinálunk valami kodifikációs remekművet, alany és állítmány ugyan nincs egyeztetve benne, de hát tudjuk, a hejesirás bolsevik trükk.

De a rezsi legalább csökken, ennyit bírunk mondani  mindeközben. (Pedig nem is,a gonosz cégek, akik pofátlan módon profitért dolgoznának, meg adnának munkát zembereknek, simán áthárítanak majdnem mindent a fogyasztóra, és ez rendben is van, költség-haszon elemzés, Marshall-kereszt, meg ilyen alapfokú közgázos dolgok ismeretében evidens. A gonosz inkább az aki a hetente talál ki új adókat, hogy aztán véletlenül se lehessen legalább középtávra előre tervezni.)

Nekünk amúgy a tiltakozó diákok Bajnai-gárdisták, ork-szerű anarchista csőcselék, a Szenátor Asszony nápolyija meg igen is házi sütemény, aki mást mond az büdös kommunista, örüljön, hogy nem lóg a lámpavason.
Nekünk ötös számú párttagkönyvünk van, foci-akadémiánk, negyvenmilliós házunk, közmunkásokkal műveltetett gyümölcsösünk. Médiahatóságunk van, dupla költségtérítésünk, arroganciánk és ostobasággal spékelt képmutatásunk, meg hatalmunk, főleg hatalmunk. Mi másféle anyagból vagyunk gyúrva, nekünk ez jár.

Fideszesek vagyunk, na.

Game Over

Meghalt Csávez Hugó venezuál elnök, a világ egyik legnagyobb demagógia-exportőre, még a kubai elvtársak odaadó kezelése sem mentette meg a ráktól, elfogytak az életerő pontjai, ha tölténye maradt is még. De legalább Joszif Viszarionovics Szálin halálának hatvanadik évfordulójára időzítette végleges szabadságolását, ami legalább is bizarr, de mindenképp jellemző.
Halottakról jót vagy semmit, ugyebár. Akkor semmit.

Azt viszont tényleg rossz látni, ahogy a derék venezuálok a Hugó képét szorongatva sírnak bele a kamerába. Mert miféle világ az, ahol önimádó, kissé zakkant autokratákat tekintenek a Messiásnak, csak mert van egy kis pénzük az olajból, ha már valódi gazdasági teljesítményre nem futja az eszükből. De diktátorok azok szívesen lennének, és nem csak Venezuelában.

BBC tudatlanság

A napokban (na jó, inkább pár hete) a német ertéel helyett feltűnt egy BBC Konowledge névra hallgató csatorna, ami egyfelől jó, mert BBC, másfelől menjenek a fenébe, mert a kezdeti angol hang után lassan minden szinkronizált lesz. Belehalnának egy feliratba? Olcsóbb, nekem kellemesebb, plusz a szinkron eleve a legköltségkímélőben kivitelezett, így aztán minősíthetetlen színvonalú, mintha leszedált mormoták kezdő beszédgyakorlait hallanám, ami nem passzol a szereplőkhöz, de legalább időben is elcsúszik. (Kivéve ha nem, de az nyilván azért van, mert csomó magyar nyelvű csatorna tűzött már műsorra BBC-s dokukat, mondjuk innentől kérdés, hogy minek is ez a remek csatorna.)

Egy másik probléma, hogy személyes benyomásom szerint a műsor 70-80 százaléka Top Gear. Ennyi már nekem is sok, pedig bírom a sorozatot, rendelkezem több Jeremy Clarkson kötettel, megy egy díszdobozos TG válogatással, nade. A spagettit is szeretem, de ha naponta háromszor az lenne a kaja, egy héten belül tomboló pszichopatává változnék, a további elhízásról és a hiánybetegségekről már nem is szólva. Ha viszont nem TG van, akkor is jó eséllyel valamelyik műsorvezetője vezet egy másik műsort, az előbb épp James May értekezett a naprendszer kialakulásáról, hiába ezek ilyen univerzális fickók, történelem, technika, szörfözés (izé... inkább sörfőzés) egyformán megy nekik, vagy egyszerűen csak csomagban vette őket a cég, így őket a legegyszerűbb bármibe benyomni.
De ha már van ez a  remek adó, lehetne még egy pár:


- BBC Hooligans: minden, amit a tetoválásokról, foci/rögbi-szurkolásról, sörről, kocsmai verekedésről és parkban hugyozásról tudni érdemes - történeti és szociológiai kontextusban, enyhe gasztroenterológiai beütéssel, miszerint kaki, pisi, hányás. (Plusz Top Gear válogatás: utcai gyorsulási versenyek, optikai tuning, roncsderbik.)

- BBC Victorian: viktoriánus patika, farm, egyéb dokuk, Candelfordi kisasszonyok és tök egyforma házakról szóló építészeti műsorok. (Meg néha Top Gear válogatás: szekerek, bricskák (ja azok nincsenek benne), gőzmozdonyok, gőzautók, gőzmosodák

- BBC  Comedy: AbFab, Fekete Retek, Cs'getett M'lord? etc. (Plusz a Top Gearból bármi ahol a műsorvezetők vízbe esnek, leöntik őket/egymást valami trutymóval, kigyulladnak vagy megcsonkítják őket - lényeg, hogy vicces legyen.)

- BBC TR: nos-stop Tony Robinson, vagyis kultúrtörténet, ásatás, történelem, ásatás, ásatás, történelem, Fekete Viperából ahol sáros-koszos. (Valamint semmi Top Gear - végre!)

A puha sajtok olyan önelégültek

A legújabb irodalmi kedvencem egy bizonyos Christopher Moore, aki nagyjából úgy ír, mint ahogy egy beszívott Kevin Smith (vagyis mint egy KevinSmith) filmet rendez, csak nála több a vér meg a szex, de például a trágárság az passzentosan ugyanaz. Meg a humor is, a címben idézett mondat például a Leghülyébb angyal című szösszenetben található, ott gondolja ezt a lökött csaj (aki hangokat hall a fejében, pedig csak egy gyümölcsevő denevér beszél hozzá, vagy a halottak a temetőből, ez végül is nem világos, csak mindegy) három csomag ricotta láttán.
A jeles műben amúgy van egy halom zombi is, akik persze nem igazi zombik, hiszen azok nincsenek, hanem a címbeli angyal által tévedésből feltámasztott hullák. Mert a béna (és Snickers- meg kábeltévé-függő) Úr Angyala egy igazi karácsonyi csodát akar tenni, de az ásóval megölt télapó helyett a helyi temető bentlakó állományát kelti életre, akik aztán agyakat akarnak enni majd elmenni az IKEA-ba. Van még benne füves helyi zsaru, kanos helikopter-pilóta, szabálytalanul közlekedő karácsonyfa meg a saját heréit elektrosokkoló büdös etológus, szóval pazar egy állatkert.

Meg a szokásos kisvárosi háttér, félúton John Steinbeck és Stephen King világa között, bár talán Steinbeck van közelebb (földrajzilag is, hisz a Kék öbölből ismerős Monterey csak egy köpésre van a több Moore-regény hátteréül szolgáló Pine Cove-tól), meg a mészárlás is röhejes, szándékai szerint sem akar horrorba hajlani.

A legjobb könyv eddig amúgy a Biff evangéliuma volt, ami nem meglepő módon Lévi akit Biffnek hívnak története, meg Józsua haverjáé, aki Kabultól Indiáig próbálja megtanulni, hogyan kell messiásnak lenni, még buddhista szerzetesnek is beáll pár röpke évre, de kiderül hogy sem taoista sem a hindu messiás-szak nem akkreditál Galileában, szóval marad a gyakorlati képzés meg a nyilvánvalóan eszelős Keresztelő János, aki vízbefojtásos technikával térít. (Jobban belegondolva, nem is csoda, hogy Biff evangéliuma végül kimaradt a Bibliából, amit amúgy maga jelenben feltámasztott Biff is elképedve olvas titokban a vécén, a Máté nevű fószer például egyáltalán nem ismerős neki.)

Egyszóval Moore egy vicces fazon, a szövegeinek nagyjából olyan hatása van, mint amikor az embert egy fagyasztott borz farkával csiklandozzák, miközben tortát eszik kanállal. (Nem a borz)

Indulok a választáson!

Nem, nem pont azon ami Isten Kalapjának Bokrétáján (vö. Petőfi) lesz jövőre, ha a Kegyelmes Úrék is úgy gondolják, megérdemli azt az istenadta nép. Hanem inkább a római cápa... izé pápaválasztáson, úgy hallom arrafelé épp üresedés van a főnöki székben. Nekem meg kedvem lenne uralkodni arrafelé, asszem menne is, a Vati Kánban nincs parlament se, nem szólnának mindenbe bele, a Püspöki Enklávé (vagy mi) meg úgyis csak akkor ülne össze, ha feldobnám a bakancsot, akkor meg már nem érdekelne, nyilván.
Állítólag a jelöltnek nőtlen, katolikus férfinak kell lennie, ebből kettő már eleve megvan (vagyis kétharmad!), a többi meg nem lehet akkora gond, mert bár sose voltam katolikus, van számos előnyöm:

- Nem vagyok olyan öreg, mint az eddigiek, szóval nem kell mindenhova olyan hülye üvegkalitkában tolni, bírja még a lábam.
- Hiszek istenben, bár nem pont úgy képzelem, mint egy Blake-rajzon (nagy szakállú ősz bácsi, félúton Poszeidón és a Télapó között), meg bírom  gótikát és barokott, a templomépítészetben is.
- Utaztam már páternoszterben, az valami ilyen katolikus lift, legalább is annak gondolom.
- Jól áll nekem a fehér, nem is kövérít, mert már nincs hova.
- Tudok olaszul - étteremben rendelni, meg pályaudvaron érdeklődni, de majd gyúrok a szaknyelvre is.
- Remekül tudok leborulni különböző kifutópályákon, bár poplemezt azt nem tervezek kiadni.
- Jó pénzért boldoggá avatok bárkit, aki nem ölt embert, de a pedofilokat azokat kíméletlenül kírúgom, mert én nem lennék egyik lekötelezettje sem.
- Eltörlöm a papi nőtlenséget, vagy nem, tudja fene (ezt még meghányom magamban), de a szex nem lesz bűn eleve, hallgatunk végre Freudra.
- A pápalátogatások sűrűbbek lennének itthon, és nem is lenne drága, nem kelle például szálllodába mennem, elég egy retúrjegy Kaposvárig.

Szóval kedves Bíbor Konkávok az Enklávéban (vagy hol, szóval ott Sziksztuszi Bábolnában), tessék engem választani Pópának, tényleg jól csinálnám, higgyék el! Még bibliám is van itthon valahol (megkeresem, ígérem), meg Bhagavat-Gítám, sőt egy Mormon Könyve is akad valahol, érdekel a geológia, nem is, a teológia és szépen integetek.
Választ az ímél címemre kérek, ha hívnak csak délelőtt, de ne olaszul, telefonban még kissé esetlen vagyok.

Schindlert listáznák

Mindenki fel van háborodva a csúnya eltés (eltebétékás) hökösök csúnya listázásán, melyben a szép reményű gólyatáborosok zsidó pofáját, illetve a csajok dughatósági faktorát szedik excel-táblázatba. De nem értem, mi ez a csodálkozás. A hökös, a hazai felsőoktatásban legalább is, a törtető bunkó szinonímája volt az elmúlt huszonévben.

 A hökös ugyanis nagyhangú, formátlan jellemű, tahó, magának, valamint rokonainak, barátainak és üzletfeleinek osztja az ösztöndíjat meg a kollégiumi helyeket, bulikat szervez tisztes haszonért és büdös a szája neki. A hökös felnőtt korában minisztériumi főosztályvezető helyettesként listázza a jó seggű titkárnőket, meg a haverjait veszi fel fénymásoló-kezelőnek havi nettó kétszázért (amivel az ember ugye könnyen viccel). Hökösnek lenni világnézet és életforma, kietlen hazánkat meg egy ideje már eluralta a hökösök irányította államapparátus, ami olyan is. Drága, de cserébe alig működik, valamint büdös a szája.

Szóval nem kell csodálkozni az eltés bunkókon, pláne, hogy a Jobbik immár komplett generációi kötődnek hozzájuk, a Szörnypárt kialakulásának története pl. elég jól lekövethető volt a BTK (korábbi) épületeinek fiúvécéiben, a falfirka formátumú politikai nyilatkozatok rendszerré szerveződésén keresztül. És ezek a véglények elvileg gyerekeket taníthatnának, meg tudományt művelhetnének, legalább is erről lesz papírjuk, mert lesz, efelől ne legyen kétségünk. Lehet, hogy ennél az is jobb, ha valami állami cég felügyelő-bizottságában nem csinálnak semmit, de még jobb, ha kimennek Londonba egy mekdonálcba éhen halni, a futballhuligán oktatáspolitikus kolléga szíves közlése szerint. Vagy csak egyszerűen menjenek a fenébe.

A retorika művészete - vagy valami, annak hiányában

Az alábbi szöveg Pocakos Tábornok méltán megütközést keltett Ópusztaszeri (tényleg, mitől is Ó? ) beszéde részletének hiteles, azaz guglis fordítása, pontosabban oda-vissza fordítása, a különösen giccses és szánalmas turulizé avatása alkalmából elkövetett röhejes öblögetés, röhejesebbé tétele. Alkalma pedig, hogy ma délelőtt épp a gépi fordításokról s hasonló témákról volt egy remek film a Spektrumon (nem is az MTV-n, elvégre nincs benne se püspök, se viktor , se operett), ott épp Kispál-szövegekkel játszott a Lévai (a Balázs) meg a Lovasi (a Lovasi, született András), de ez se semmi. A kiemelt részek összeolvasása már-már nostradamusi magasságokba emeli az amúgy vacak szöveget (az eredetit), melyet a dadaista félrefordítások csak viccesebbé tesznek, de elviselhetőbbé aligha.

„A prototípus a magyarok Turul archetípus. Születési idő, mint a nyelv és a történelem. A prototípus a vér és bukása otthon. Azóta a magyar és a világ jövünk, a hét törzs szövetségben a vérben a Szent István alapította a kormány hadsereg el fogja veszíteni a mohácsi csata, a Turul, amelyben ma élünk, meghalt, majd a kapott jelképe a magyar nemzeti identitás.
Azok, akik belépnek a politikai vezetés, hogy képes legyen olvasni a jeleket. A kormány célja, hogy olvassa el a jeleket. Azok, akik irányítják, tudja, hogy idő áll rendelkezésre. Jelzi, ha ez a munka, és ha van ideje a hallgatásnak. Beszélek ma napján St. Michael. Michael a gazdasági év során. Szerint a régi szokás a pásztorok a megadott számú jószágról rájuk bízott. Mi azt mondja, hogy a Szent György-nap, amikor mindenki tudja húzni egy pásztor, de abban az esetben, Szent Mihály, a fellendülés csak a napon a pap, aki a hatalom. A politikusok és a rendszergazdák egyaránt elismerik a pásztori népek rábízottakkal.”

Az eredetire keressen rá, aki mazochista, ennél jobbat úgysem talál. De tényleg, mint egy betépett indián főnök a washingtoni kongresszusban, amikor magasztos akar lenni,pedig csak nem beszélni nyelv, vérben.
De legalább Szent György nap alkalmából mindenki meghúzhat egy pásztort, ha  már a Főnök megígérte.

Betegség, szabadság...

E kettő kell nekem, na jó inkább csak a második. Mert a héten itthon punnyadok légcsőhuruttal, ez olyasvalami amitől az ember köhög és nem szmog. Én marha meg múlt héten azt fejtegettem valakinek a munkahelyemen, hogy minek előre ledolgozni az ebédszüneteket (minek ledolgozni egyáltalán???), mert mi van, ha mondjuk jövő héten ledönt az influenza, és be se jövök? Hát ez bejött, legfeljebb nem influenza, de a láz-takony-elesettség háromszög adott.

Plusz azt hiszem nyűgös beteg vagyok, nyilván az idegeire megyek a környezetemnek, csekély vigasz, hogy ebbe a saját idegeim is beleértendők (hogy azok miért tartoznak a környezetemhez, abba most nem menjünk bele, nyűgös vagyok, mondom).
És mivel minden rosszban van valami jó (bár hogy pl. egy tökönrúgásban mi a jó, azt nehéz elképzelni), így igyekszem számba venni a jókat:
- nem kell dolgozni
- valamint nem kell dolgozni
- a munkahely hanyagolásáról már nem is szólva

Hát, nagyjából ennyi, egyébként rémes...

Viszont vicces volt, hogy épp egy éve épp ez volt a bajom, úgyhogy a körzeti orvos ctrl+c/ctrl+v technikával írta fel a szereket...

Az világ romlásának egy médiás aspektusárul

A délutános műszakok túlélésének immár többször megénekelt eszköze a rádió. De mivel a közpártszolgálati csatorna agresszívan búsongó magyarkodása (nekik Trianon fáj, meg hogy már többször is nem pont Orbán Viktor lett a miniszterelnök – „eemútnyócéév” ugyebár) vicces ugyan, csak hót unalmas, naszóval ma (majdnem) végigszenvedtem az országos kereskedelmi csatorna kínálatát. Mert ugye csak egy van, a konkurencia torkát elegánsan elvágatták a nagyméltóságú médiatanáccsal, vagy hatóssággal, vagy szent inkvizícióval, gadnóz.

A műsor tömören: igen nagyon, elképesztő mértékben ótvar szemétdomb, közepesen érdektelen hírek szakítják meg a tök egyforma zenék áradatát, meg fejhangú kretének (ún. „műsorvezetők” ) sikoltoznak eksztatikusan ezeréves altesti poénokon, de akkor már inkább a slágerek… (Leszámítva azt az apróságot, hogy ha még egyszer végig kell hallgatnom Teló Misi „Ajjaj szőrcsipogó” című örökbecsűjét, akkor baltás ámokfutást rendezek a 23-as buszon vagy beállok trappista szerzetesnek, ahol némasági fogadalmat kell tenni, meg lehet sajtot csinálni, legalább is így hallottam.)

A derék Klasszefem (egy kolléga szíves közlése szerint F.szkefe) zenei kínálata amúgy nagyjából három Best Of cédében merül ki, gondolom bejön az aznapi zenei felelős, rádugja a telefonját aa gépre amin adást szerkeszt, aztán mehet a random lejátszás, ami húsz-huszonöt szám esetén állandó ismétlésekhez vezet. Még jó, hogy a következő héten más az ügyeletes és ő nem pont azt a Lédi Gyagya számot tárolja a telefonján, mint a kolléga, hanem egy másikat.

És a legjobb: este jön a Tsiszár Yenő (a fanszőrzet arcon viselésének hazai apostola) és olyanokat mond, hogy nézzünk fel a csatorna weblapjára (nem, nem, soha!), mert ott egy remek társaság van, aki(!) folyamatosan csetel meg lájkol! Aztarohadt… ezek nyilván azok akik a reklám szerint jó arcok és emelt dijakkal csetelnek, illetve akik régebben a bulizz saját mobilon! kampány célcsoportja voltak, és a mellékneveket is becézik, ami tényleg szupcsi.

Meg ilyeneket mond a Jenoe, hogy mindenki mesélje el milyen napja volt, a skála az „ingyenkávét adott az ótómata” sztoriktól a „kiraboltak, lelépett a csajom és meghalt a nagyapám”mini-horrorig terjed, a derék stúdiólakót persze az első típus érdekli, a másodikhoz már embernek kellene látszania/hallatszania, az meg neki nem zsánere.

Szóval e remek rádió azt a produkciót nyújtja amit két tizenöt éves, kicsit bunkó és rettenetesen rossz ízlésű csávó dobna össze egyikük szobájában pizza, meg az ágy alatt dugdosott sör társaságában. Csak ők a maguk szórakoztatására csinálnák, nem komoly gázsiért és nagy pénzekkel játszva, mint a rádió gyanús létformái.