Uborka Lajos aznap reggel kissé másnaposan ébredt. Rémlett neki, hogy előző este, a meccsnézés után még lement a Cicó bárba, ott valami halványkék koktélt rendelt félliteres korsóban, kis esernyővel persze, meg később táncolt az esseni illetőségű Kreator zenekar Pleasure To Kill című lemezére, de onnantól csak sötétség van, meg néma csend. Meg valami furcsa szájszag, félúton a pirított mókus és a frissen falra hányt borsó között, enyhe kókuszos jegyekkel.
Mindegy is - gondolta Lajos - a lényeg, hogy végre szerda van, majd beszólok a céghez, hogy oldják meg nélkülem, ha már én vagyok a stróman, nehogy már mindennap be kelljen mennem. Vagy be kelljen menjek? - nem, nem, ez olyan székelyesen hangzik, én meg úgyis Horvátba járok nyaralni októberben néha, utószezon, csevapi, travarica, szopornyica, miazmás.
Itt elgondolkodott egy kissé, milyen cégnek is az ügyvezető igazgatója, esetleg vezérigazgatója ő, halványan derengett, hogy gyártanak valamit ilyen emberek valaki másoknak, akinek megint mások viszik el terhelt autókkal. Nagy csarnokban gyártják a dolgokat, (ja, megvan, úgy hívják amit gyártanak, hogy: termék)meg vannak gépek is, de igazság szerint sosem járt az igazgatott gyárban, pontosabban csak az irodaházig jutott. Oda viszont lelkiismeretesen bejárt, minden második kedden, aláírni az aláírni valókat, meg kipakolni a minibárt. Meg ott látott képeket emberekről, akik dolgoznak. A gyárában.
De mivel épp bejött a szerda az ablakon, a jól végzett munka nyugalmával és közepesen erős hányingerrel feküdt vissza hanyatló párnái közé, hogy ágyban párnák közt vészelje át a Balta a fejbe című tréfás vetélkedő ismétléséig hátralévő másfél órát.Ez oly annyira sikerült, hogy mire újból felébredt, más az utolsó megcsonkított holtestét húzták ki a stúdióból, így egy zacskós bloody maryvel vigasztalódott, amit előrelátóan bekészített az ágy melletti hányóvödör mellé. Aztán - ha már belejött a paradicsomos ízekbe - rendelt magának egy pizzát, szamarasat, sok csilivel és extra szőrös füllel. Míg ezen rágódott, megfordult a fejében, hogy ezek ott a pizzériában csalnak, megint nyúlfület tettek a tésztára, de hát mit várjon az ember egy belvárosi pizzériától, honnan szereznének azok rendes, zsenge szamarat, pláne márciusban. Az persze már túlzás, hogy a mozzarella meg madártejből készül, bár az enyhít a dolgon, hogy legalább fürjtejről van szó, nem mondjuk galambról. Az gusztustalan.
A hevenyészett ebéd után kikászálódott az ágyból, csoszogva kicipelte az ágyneműt a fürdőszobába, majd a kádba hányva (mindkét értelemben), tessék-lássék módon felgyújtotta az egészet. Bár ezen a gyűrött napon valahogy nem okozott igazi örömöt a lángoló párnahuzat, meg is jegyezte magának, hogy délután a Ligetben esetleg felgyújthatna még valamit (fát, bokrot, kukát), elvégre egy rendes piromán-orgazmus neki is jár néhanap.
E gondolatban megnyugodva megborotválkozott, fogat mosott és felvette legjobb színjátszós öltönyét, készen arra, hogy szembenézzen a délutáni üzleti megbeszéléssel , melyre Pöcsi Úr várta a Nyugati aluljáróban, a metrókijárattól jobbra. (Lajos korábban még sosem találkozott Pöcsi Úrral sokszor, megbeszélték, hogy majd a szagról, meg a „Vijetnámi Veterán vagyok, kécer is halálos sebet kaptam“ ismeri meg.) Pöcsi amúgy kolléga volt, mint a Szupermegatrade 2000 Kft. többségi tulajdonosa, de csak nemrég kezdte az ipart, még nem telt neki olyan menő szoba-konyhára, mint Uborka igazgatónak, így aztán a csikkszedő-bizniszben is voltak még érdekeltségei.
Mikor Lajos odaért a Nyugatihoz, bement egy „Keleti Gyors Gyros Büfé-Falatozó“ nevű helyre, és vásárolt egy mokaszinos frapuccsnót tojáshabbal a Szupermegatrade 2000 Kft. automatájából műanyag kanállal, zsebre vágta a kávét, és megkereste Pöcsi Urat. Pár perc alatt elintézték a formaságokat, bevásárolták magukat a másik cégébe 25% plusz egy szavazat erejéig, aláírták az adócsalási nyomtatványokat, és Lajos m ár indult is a Ligetbe gyújtogatni, ahol nagyszerű. A Klauzál tér magasságában gyanús lett neki, hogy nem erre van a liget, de aztán a Bicskázóban megivott három unicumos fantát (gépi fantát, gépi unicummal, felgyújtott egy villanyoszlopra szerelt narancssárga szemetest, és az égő műanyag aromájától úgy érezte, hogy végül is egész jó kis nap lett ez a mai.
A délután hátralévő rész vásárolgatással telt. Vett néhány francia krémest, egy kis orosz hússalátát, egy lefóliázott bécsis zsömlét, és európai értelemben vett strómannak érezte magát, szórakozottan rugdalta az európai értelemben fehérré száradt kutyaszart, és még fütyörészett is valamit az Ájron Médentől, csak mert romantikus hangulatba került. Felmerült benne, hogy esetleg ma este is lemehetne a Cicó bárba, ugyan leszbi-este van, de legalább nem kell strapálnia magát, kanti alapon (szép az, ami érdek nélkül tetszik) stírölheti a csajokat, miközben koncentrálhat az ivásra, meg a lenémított meccsközvetítésre. Aztán hazafelé vesz majd egy csalamádés hamburgert Fejszálnál, de csak otthon eszi meg hidegen, a hűtőajtónk dőlve, már csak a szokás kedvéért.
Ahogy a hűvösödő márciusi estén hazafelé ballagott a villamoson, belső zsebében egy kis savanyúsággal, arra gondolt, az élet lényegében majdnem szép, ő is hasznos tagja a társadalomnak (miközben szép) és a jövő horizontja beláthatatlan magasságokba ível. Különben is, mindjárt itt a karácsony.
2015. június 12., péntek
Eredet
Olvasom, hogy lebukott egy amerikai polgárjogi (a színes bőrűek hátrányos megkülönböztetése ellen fellépő) szervezet vezetője, a következetesen afro-amerikainak mondta magát, pedig nem is az. A családja szerint német, holland meg cseh felmenői vannak, és talán valahol egy darab indián. A fénykép alapján sem tűnik feketének, részben sem, ami látszik, az egy kis szolárium, meg fodrászilag előállított afrofrizura. Persze ép ott van a kutya lényege elásva, hogy, hogy egy rendes liberális demokráciában szabad az identitásválasztás, és mindenkit annak kell tekinteni, aminek ő mondja magát. Vagyis nincs itt semmi látnivaló, tessenek tovább haladni...
Az egész csak azért érdekes, mert valahol (és tényleg meg nem mondom már hol), olvastam egy remek kommentet, amit nem szó szerint, ám jelentős tartalmi hűséggel beidéznék itten: Ha az evolúció-elméletnek van igaza, akkor az emberiség ősei Afrikából jöttek, vagyis valahol mind afrikiak vagyunk. Ha viszont inkább a Bibliát vennénk alapul, akkor mind Ádámtól és Évától eredünk, illetve az özönvíz nevezetű intermezzót is figyelembe véve Noétól, vagyis mind zsidók vagyunk! Mint mondtam, nincs itt semmi látnivaló, ez ennyire egyszerű.
Az egész csak azért érdekes, mert valahol (és tényleg meg nem mondom már hol), olvastam egy remek kommentet, amit nem szó szerint, ám jelentős tartalmi hűséggel beidéznék itten: Ha az evolúció-elméletnek van igaza, akkor az emberiség ősei Afrikából jöttek, vagyis valahol mind afrikiak vagyunk. Ha viszont inkább a Bibliát vennénk alapul, akkor mind Ádámtól és Évától eredünk, illetve az özönvíz nevezetű intermezzót is figyelembe véve Noétól, vagyis mind zsidók vagyunk! Mint mondtam, nincs itt semmi látnivaló, ez ennyire egyszerű.
2015. június 11., csütörtök
Zsarolás (zsellérek reloaded)
Ma sikeresen izzadtam egészen amorf ronggyá magam a munkabán, amint tizenkét felejthető órát töltöttem egy poros de legalább jól átforrósodott műhelyben. Igazi túlélő túra volt, három zsemlével, két banánnal meg egy csíz a csupasz körtefán rengeteg hideg szódával, és közben még remek híreket is mondott a rádió.
Különösen érzékeny hangulatomban talált meg az infó, hogy rossz arcú belügyminiszterünk benyújtott egy törvénymódosítást, miszerint nem kaphat közmunkát az a munkanélküli, a felmondással vagy a közös megegyezéssel hagyta ott az előző munkahelyét.
Gyönyörű, mit ne mondjak. Ha ugyanis valakit úgy rúgnak ki, hogy a munkaadó kierőszakolja a közös megegyezést, vagy valakinek csak szimplán elege lesz a létminimum alatti fizetésből, a ki nem fizetett túlórákból meg a főnökei arroganciájából, és saját mentális és egyéb egészsége érdekében a váltás mellett dönt, az megnézheti magát. Hogy miért kellene ezt büntetni arra persze nincs magyarázat, ami mondjuk nem meglepő, hisz nincs racionálisan megérthető oka. A magyarázat fideszül ilyenkor úgy hangzik: Csak!
Így aztán a rossz arcú belügyminiszer szimplán csak zsarol, mert élvezi, nyilván. Pár száz éve valószínűleg rabszolga-kereskedő lett volna ez a leszerepelt rendőr, az olyan testhezálló neki. Rohadjon meg a neve napján, lehetőleg minél hamarabb.
Update: Ma meg azt olvasom, hogy a mezőgazdasági idénymunkát is közmunkásítanák. Vagyis az ügyeletes döbrögi a helyi lokalitásban ezentúl nem maga toborozná az idénymunkásokat, hanem szólna a polgármesternek (már ha nem épp ő az), az valami hivatalok közbeiktatásával meg kiutalna neki közmunkásokat. És ha pl. az aktuálisan állástalan pedagógus nem akar mondjuk szőlőt kapálni éhbérért, akkor a fentiek szerint három hónapra eleshet minden szociális támogatástól Ez már nem zsarolás, ez annál több. Kéne még valami röghöz kötés (aki költözni merészel, annak sem jár semmi, meg egyházi tized, és máris visszaértünk a jobbágysághoz. Szép új világ, bazmeg...
Különösen érzékeny hangulatomban talált meg az infó, hogy rossz arcú belügyminiszterünk benyújtott egy törvénymódosítást, miszerint nem kaphat közmunkát az a munkanélküli, a felmondással vagy a közös megegyezéssel hagyta ott az előző munkahelyét.
Gyönyörű, mit ne mondjak. Ha ugyanis valakit úgy rúgnak ki, hogy a munkaadó kierőszakolja a közös megegyezést, vagy valakinek csak szimplán elege lesz a létminimum alatti fizetésből, a ki nem fizetett túlórákból meg a főnökei arroganciájából, és saját mentális és egyéb egészsége érdekében a váltás mellett dönt, az megnézheti magát. Hogy miért kellene ezt büntetni arra persze nincs magyarázat, ami mondjuk nem meglepő, hisz nincs racionálisan megérthető oka. A magyarázat fideszül ilyenkor úgy hangzik: Csak!
Így aztán a rossz arcú belügyminiszer szimplán csak zsarol, mert élvezi, nyilván. Pár száz éve valószínűleg rabszolga-kereskedő lett volna ez a leszerepelt rendőr, az olyan testhezálló neki. Rohadjon meg a neve napján, lehetőleg minél hamarabb.
Update: Ma meg azt olvasom, hogy a mezőgazdasági idénymunkát is közmunkásítanák. Vagyis az ügyeletes döbrögi a helyi lokalitásban ezentúl nem maga toborozná az idénymunkásokat, hanem szólna a polgármesternek (már ha nem épp ő az), az valami hivatalok közbeiktatásával meg kiutalna neki közmunkásokat. És ha pl. az aktuálisan állástalan pedagógus nem akar mondjuk szőlőt kapálni éhbérért, akkor a fentiek szerint három hónapra eleshet minden szociális támogatástól Ez már nem zsarolás, ez annál több. Kéne még valami röghöz kötés (aki költözni merészel, annak sem jár semmi, meg egyházi tized, és máris visszaértünk a jobbágysághoz. Szép új világ, bazmeg...
2015. június 10., szerda
Lömán
A hétvégén lesz végre megint Le Mans-i 24 órás verseny, ami köztudottan a versenyszezon legjobban várt versenye. És az egyik legunalmasabb is, komolyan, unalmasabb, mint a formula-1, de ez olyan otthonos módon unalmas, mint mondjuk a Tour de France, ahol is elve lehetetlen három hétig a körmünket rágva izgulni, de még a napi öt-hat óra is sok, hogy kibírjuk főzőcskézés, bevásárlás vagy alvás nélkül.
Valahogy így van ez lömánnal is (úgy tűnik a franciák bírják a ráérős izgalmakat), csak azt nem értem, hogy miért van hogy lemansnak írják és lömánnak ejtik, hát, ebben nem jobbak a hülye angoloknál. (Példamondat: A lömáni pálya hosszabb mint a szilversztoni. Az lö pöti.) Viszont a verseny maga az perfekt, lehet vele együtt élni, vasárnap délutánra már én is legalább olyan fáradt vgyok a fotelben mint a versenyzők, vagy a szerelők, ráadásul ők nem fotelban alszanak éjjel, hanem ilyen kis sámlikon, tűzálló ruhákban meg sisakban, ami biztos nem túl pihentető. Bár nagyon biztonságos, nyilván.
A lömáni 24 órás az maga a a teljesen felesleges heroikus erőfeszítés, egész éves rákészüléssel, rengeteg pénzért, és a vége az, hogy pont ugyanoda érkeznek ahonnan elindultak, csak sokkal gyűröttebben és borostásan. Meg nyilván büdösebben is, képzelem milyen férfias oroszlánszag lehet az autók kabinjában, ami mondjuk jól passzolhat a benzin meg az égett gumi odőrjéhez. A nézőnek viszont pompás, lehet nézni a közvetítést, párhuzamosan lesni a netet, röhögni a kialvatlan kommentátorokon, követni, hogy az évi kiszemelt kedvenc autó épp holt tart: leginkább sehol. Az utóbbi években egy kiszemelt kedvenc sem ért célba, legtöbben az éjszaka áldozatai lettek, bár néha összejött a nagy dráma, és mondjuk az utolsó körökben állt bele valaki a gumifalba.
És a legjobb persze itt is a vége, pont mint a Túr dö Fransznál. Ott az utolsó körökben már pezsgőznek, ez lömannál nyilván ellenjavallt, viszont mivel nagyjából 13 km egy kör, az idő lejárta előtt mindenki lelassít, hogy ne kelljen húsz másodperccel a vége előtt belekezdeni egy utolsó utániba, így aztán barátságos sétatempóban autóznak egymás mellett az autók. Mondjuk az elsők meg a középmezőny között lehet akár tíz kör különbség is, tényleg nincs hová rohanni.
Szóval csodás punnyadós hétvégi program a lömán, és hasznos is. Erősíti az ember monotóniatűrését, ellazult, meditatív állapotba ringat, és tengernyi teljesen felesleges információhoz juttat, és tavaly már majdnem utánanéztem a guglin, mi a frász az a "mekperszon rugóstag". Lehet, hogy idén már meg is nézem!
Már csak azt kellen megoldani, hogy kitartson a kukoricám is a célig. (Ha már a moziban nagyjából a reklámok/előzetesek alatt eltakarítom.) Egyébként elsősorban a kék, másodsorban a zöld autóknak drukkolok...
Valahogy így van ez lömánnal is (úgy tűnik a franciák bírják a ráérős izgalmakat), csak azt nem értem, hogy miért van hogy lemansnak írják és lömánnak ejtik, hát, ebben nem jobbak a hülye angoloknál. (Példamondat: A lömáni pálya hosszabb mint a szilversztoni. Az lö pöti.) Viszont a verseny maga az perfekt, lehet vele együtt élni, vasárnap délutánra már én is legalább olyan fáradt vgyok a fotelben mint a versenyzők, vagy a szerelők, ráadásul ők nem fotelban alszanak éjjel, hanem ilyen kis sámlikon, tűzálló ruhákban meg sisakban, ami biztos nem túl pihentető. Bár nagyon biztonságos, nyilván.
A lömáni 24 órás az maga a a teljesen felesleges heroikus erőfeszítés, egész éves rákészüléssel, rengeteg pénzért, és a vége az, hogy pont ugyanoda érkeznek ahonnan elindultak, csak sokkal gyűröttebben és borostásan. Meg nyilván büdösebben is, képzelem milyen férfias oroszlánszag lehet az autók kabinjában, ami mondjuk jól passzolhat a benzin meg az égett gumi odőrjéhez. A nézőnek viszont pompás, lehet nézni a közvetítést, párhuzamosan lesni a netet, röhögni a kialvatlan kommentátorokon, követni, hogy az évi kiszemelt kedvenc autó épp holt tart: leginkább sehol. Az utóbbi években egy kiszemelt kedvenc sem ért célba, legtöbben az éjszaka áldozatai lettek, bár néha összejött a nagy dráma, és mondjuk az utolsó körökben állt bele valaki a gumifalba.
És a legjobb persze itt is a vége, pont mint a Túr dö Fransznál. Ott az utolsó körökben már pezsgőznek, ez lömannál nyilván ellenjavallt, viszont mivel nagyjából 13 km egy kör, az idő lejárta előtt mindenki lelassít, hogy ne kelljen húsz másodperccel a vége előtt belekezdeni egy utolsó utániba, így aztán barátságos sétatempóban autóznak egymás mellett az autók. Mondjuk az elsők meg a középmezőny között lehet akár tíz kör különbség is, tényleg nincs hová rohanni.
Szóval csodás punnyadós hétvégi program a lömán, és hasznos is. Erősíti az ember monotóniatűrését, ellazult, meditatív állapotba ringat, és tengernyi teljesen felesleges információhoz juttat, és tavaly már majdnem utánanéztem a guglin, mi a frász az a "mekperszon rugóstag". Lehet, hogy idén már meg is nézem!
Már csak azt kellen megoldani, hogy kitartson a kukoricám is a célig. (Ha már a moziban nagyjából a reklámok/előzetesek alatt eltakarítom.) Egyébként elsősorban a kék, másodsorban a zöld autóknak drukkolok...
2015. június 9., kedd
Duplagondol
Ma a felcsúti előadta magánszámát az arab bankárok valamiért épp Budapesten rendezett nemzetközi találkozóján, ahol felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország milyen nyitott és toleráns, nem úgy mint a rothadó nyugat, sőt, a magyarok igen tisztelik az iszlámot. És tesz ezt annak tudatában, hogy:
a.) nem szakad rá a plafon,
b.) az arab bankárok tolmácsai vannak annyira tapintatosak, hogy nem fordítják le az idegengyűlölő kormányzati plakátok szövegeit.
Ez már nem is pávatánc, ez gusztustalan seggrázás, szegecselt bőrtangában, a belédugdosott dollárok reményében. Hisz a felcsúti végtére is azt üzeni (min arra már számos publicista rámutatott), hogy "a szegény bevándorlókat elzavarjuk a picsába, haljanak éhen otthon, a gazdag bevándorlóknak (lásd: letelepedési kötvény) kinyaljuk a seggér".
Nyilván pont ez a logika következik a kereszténység szeretetvallás-jellegéből, meg a fidesz által keresztényként azonosított Európa etikai alapvetéseiből, a tízparancsolattól a kanti kategorikus imperatívuszig. Vagy talán mégsem.
Mert az a taktika, hogy a szónokló politikus csak és kizárólag az adott pillanatban jelen lévő közönségnek beszél, és így akár ugyanazon a napon is képes durván ellentmondani önmagának, leginkább a diktátorokra vagy diktátor aspiránsokra jellemző. Mindenkinek megígérnek mindent, pontosan tudva, hogy ez így együtt végrehajthatatlan, de nyilván eszük ágában sincs mindent végrehajtani, az egyetlen cél a hatalom, ha az megvan, akkor meg majd majdcsak lesz valahogy. A felcsúti és hűbéresei számára a hatalom önértékkel bír, nem eszköz valami végrehjtásra, hanem maga a cél, ezért van, hogy csak a pillanatot akarják uralni, csak ma meg a holnap számít, a holnapután meg messze van.
Így aztán nem zavarja őket, hogy egy párját ritkítóan aljas, xenofób kampány kellős közepén udvarolnak arab pénzembereknek, meg hadoválnak a nagy nyitottságról. Ez Orwell 1984-éből már nem is az újbeszél, hanem a dulpagondol, annak képessége, hogy homlokegyenest ellenkező dolgokat állítunk, de úgy, hogy minden esetben hiszünk is az aktuálisan kimondottak igazságában. Tudjuk, hogy hazugság, de elhisszük. Ha valaki olvasta a regényt annak ismerős a helyzet: Óceánia mindig is Keletázsiával állt háborúban, és nem Eurázsiával. Akkor sem, ha két órája, még fordítva volt.
Szóval az egyik lehetőség az, hogy fideszéknél ezt a duplagondolt gyakorolják igen eredményes, vagy simán csak paranoid-skizofrén az egész vezérkar. Persze az is lehet, hogy simán csak hazudnak, pofátlanul, hisz csak úgy érdemes.
a.) nem szakad rá a plafon,
b.) az arab bankárok tolmácsai vannak annyira tapintatosak, hogy nem fordítják le az idegengyűlölő kormányzati plakátok szövegeit.
Ez már nem is pávatánc, ez gusztustalan seggrázás, szegecselt bőrtangában, a belédugdosott dollárok reményében. Hisz a felcsúti végtére is azt üzeni (min arra már számos publicista rámutatott), hogy "a szegény bevándorlókat elzavarjuk a picsába, haljanak éhen otthon, a gazdag bevándorlóknak (lásd: letelepedési kötvény) kinyaljuk a seggér".
Nyilván pont ez a logika következik a kereszténység szeretetvallás-jellegéből, meg a fidesz által keresztényként azonosított Európa etikai alapvetéseiből, a tízparancsolattól a kanti kategorikus imperatívuszig. Vagy talán mégsem.
Mert az a taktika, hogy a szónokló politikus csak és kizárólag az adott pillanatban jelen lévő közönségnek beszél, és így akár ugyanazon a napon is képes durván ellentmondani önmagának, leginkább a diktátorokra vagy diktátor aspiránsokra jellemző. Mindenkinek megígérnek mindent, pontosan tudva, hogy ez így együtt végrehajthatatlan, de nyilván eszük ágában sincs mindent végrehajtani, az egyetlen cél a hatalom, ha az megvan, akkor meg majd majdcsak lesz valahogy. A felcsúti és hűbéresei számára a hatalom önértékkel bír, nem eszköz valami végrehjtásra, hanem maga a cél, ezért van, hogy csak a pillanatot akarják uralni, csak ma meg a holnap számít, a holnapután meg messze van.
Így aztán nem zavarja őket, hogy egy párját ritkítóan aljas, xenofób kampány kellős közepén udvarolnak arab pénzembereknek, meg hadoválnak a nagy nyitottságról. Ez Orwell 1984-éből már nem is az újbeszél, hanem a dulpagondol, annak képessége, hogy homlokegyenest ellenkező dolgokat állítunk, de úgy, hogy minden esetben hiszünk is az aktuálisan kimondottak igazságában. Tudjuk, hogy hazugság, de elhisszük. Ha valaki olvasta a regényt annak ismerős a helyzet: Óceánia mindig is Keletázsiával állt háborúban, és nem Eurázsiával. Akkor sem, ha két órája, még fordítva volt.
Szóval az egyik lehetőség az, hogy fideszéknél ezt a duplagondolt gyakorolják igen eredményes, vagy simán csak paranoid-skizofrén az egész vezérkar. Persze az is lehet, hogy simán csak hazudnak, pofátlanul, hisz csak úgy érdemes.
2015. június 7., vasárnap
Közösség
A délelőtti kutyasétáltatás közben a Lánchíd nevű vicces rádiót hallgattam (legalább is nekem vicces), ahol nem tudom mi okból beszélgetett két nemtudomki, de már nem is érdekel. Az egyik ugyanis épp azt fejtegette, hogy a 21. század elejére már csak két igazi közösségi tér maradt, ki nem találnánk: a templom meg a focistadion.
Már visszafelé haladtunk az ebbel, mikor eljutott odáig a fickó, hogy persze a kulturális intézmények is fontosak, meg az oktatás, a foci meg az egyház mellett!
Azt eddig is tudtuk, hogy ma Magyarországon a fideszes törzsszavazók képezik a legnagyobb destruktív szektát, de ennyire egyujjas agyú megnyilvánulás még abban a nyájban is párját ritkítja. Van hazánkban néhány százaléknyi aktív vallásgyakorló, meg hétvégente párezren kimennek a hússzor ekkora tömegre méretezett stadionokba, de hogy pont ott épülnének a nagy társadalmi közösségek, az szimpla baromság.
Persze akik ezt a maszlagot nyomják nagy átéléssel, azok nagyjából átfedésben vannak azokkal, akik szerint magyarnak lenni nehéz feladat, de egyúttal boldogságos büszkeség is - ahogy a Vasárnapi Újság című heti árvalányhajas uszulásban fogalmazott valami tájszólásos. És nyilván én vagyok a hülye, hogy már a kora reggeli séta alkalmából is ilyen fantasztikus rádióműsorokat hallgatok. Mert magyarnak lenni nem feladat hanem állapot, még csak nem is választás kérdése, itt rakott le az a nyomorult gólya, oszt jó napot. Büszkének meg ugyanúgy nem vagyok rá büszke, mint ahogy arra sem, hogy kék a szemem (arcom csupa derű). Mindenki szükségszerűen ember, és csak esetlegesen valamelyik horda, törzs, klán, nemzet tagja, úgyhogy ez önmagában semmit nem jelent. (Ich bin ein bevándorló!)
Akinek meg a foci und egyház kombó a közösségiség non plus ultrája, az nyugodtan imádkozzon mondjuk a felcsúti Sancho Panza Arénában a Nagy Szotyolázóhoz, hogy átélje szubkultúrájának kellemes akolmelegét. Én úgyse megyek oda, úgyhogy nem zavarjuk egymás köreit, csak az ő hite ne legyen nekem kötelező, mint szerencsétlen gyerekeknek a hit- és erkölcstan.
Már visszafelé haladtunk az ebbel, mikor eljutott odáig a fickó, hogy persze a kulturális intézmények is fontosak, meg az oktatás, a foci meg az egyház mellett!
Azt eddig is tudtuk, hogy ma Magyarországon a fideszes törzsszavazók képezik a legnagyobb destruktív szektát, de ennyire egyujjas agyú megnyilvánulás még abban a nyájban is párját ritkítja. Van hazánkban néhány százaléknyi aktív vallásgyakorló, meg hétvégente párezren kimennek a hússzor ekkora tömegre méretezett stadionokba, de hogy pont ott épülnének a nagy társadalmi közösségek, az szimpla baromság.
Persze akik ezt a maszlagot nyomják nagy átéléssel, azok nagyjából átfedésben vannak azokkal, akik szerint magyarnak lenni nehéz feladat, de egyúttal boldogságos büszkeség is - ahogy a Vasárnapi Újság című heti árvalányhajas uszulásban fogalmazott valami tájszólásos. És nyilván én vagyok a hülye, hogy már a kora reggeli séta alkalmából is ilyen fantasztikus rádióműsorokat hallgatok. Mert magyarnak lenni nem feladat hanem állapot, még csak nem is választás kérdése, itt rakott le az a nyomorult gólya, oszt jó napot. Büszkének meg ugyanúgy nem vagyok rá büszke, mint ahogy arra sem, hogy kék a szemem (arcom csupa derű). Mindenki szükségszerűen ember, és csak esetlegesen valamelyik horda, törzs, klán, nemzet tagja, úgyhogy ez önmagában semmit nem jelent. (Ich bin ein bevándorló!)
Akinek meg a foci und egyház kombó a közösségiség non plus ultrája, az nyugodtan imádkozzon mondjuk a felcsúti Sancho Panza Arénában a Nagy Szotyolázóhoz, hogy átélje szubkultúrájának kellemes akolmelegét. Én úgyse megyek oda, úgyhogy nem zavarjuk egymás köreit, csak az ő hite ne legyen nekem kötelező, mint szerencsétlen gyerekeknek a hit- és erkölcstan.
Kivan a két kereke
Korunk hőse a bicikliúton sétáló ember. Ez nálunk teljesen általános jelenség, ha valahol véletlenül épül egy bicikliút (és nem csak egy sárga csíkot festenek az út szélére, mint rendesen), rögtön jön arra andalgó párocska, szatyros homeless, nénitrolis néni, ízléses sormintaként váltakozva a menetrendszerű kutyasétáltatókkal. Nem bunkók ők persze, csak egyszerű gyermeki lelkek, akik igen örülnek az újabb járdának, rögvest hanyagolják is a régit, és meglehetős elánnal üvöltöznek az arra tévedő biciklisekkel, jobb esetben huligánként, rosszabb esetben potenciális gyilkosokként azonosítva őket.
Mentsége erre csak a színvonalas lakótelepi kocsmából hazafelé tántorgóknak van, tőlük már a bringások sem várják el, hogy megkülönböztessék a két aszfaltcsíkot, elég, ha nem hánynak oda, vagy nem fekszenek keresztbe, úgy emberileg mind szakmailag.
És bármennyire is elkülönített a bicikliút, bármennyi táblát meg felfestést pakolnak is rá, a nénik és kutyasétáltatók, és főleg a kutyasétáltató nénik, rendületlenül mennek ott, avagy rajta, szemükben kurucos dac, szembeszállnak ők akárhány küllős kerékkel, mert ami keskenyebb, mint az országút és le van betonozva az kérem járda, akárki meglássa. Meg hát elve természetellenes és visszataszító, hogy egészséges felnőtt emberek nem képesek használni az istenadta két jó lábukat, mindenféle szerkezetre ülnek és veszélyeztetik az egyszeri emberek életének testi épségét, nyilván a muskátlik is miattuk száradtak el.
Az ilyen bicikliúton sétálás pont olyan, mint mikor valaki a külső ülésre ül a buszon, a belsőt meg a szatyrával óvja illetéktelen ülepektől, vagy mikor a szupermarkecben a pénztárnál csak az összeg bemondása után kezdi el keresni a pénztárcáját, mintha nem számított volna rá, hogy itt fizetni is kell. (És persze mikor megvan a tárca, másfél kiló aprót borít a pénztáros elé, hogy akkor válogassa ki ő. A többszörösen minősített eset pedig az, hogy ezek után áfás számlát kér a fia bétéjének nevére, amit persze csak ötödik kísérletre bír lebetűzni...)
És miután kedves honfitársunk leszáll a buszról, kijön a markecből, elégedetten elindul hazafelé a bicikliúton, naná.
Mentsége erre csak a színvonalas lakótelepi kocsmából hazafelé tántorgóknak van, tőlük már a bringások sem várják el, hogy megkülönböztessék a két aszfaltcsíkot, elég, ha nem hánynak oda, vagy nem fekszenek keresztbe, úgy emberileg mind szakmailag.
És bármennyire is elkülönített a bicikliút, bármennyi táblát meg felfestést pakolnak is rá, a nénik és kutyasétáltatók, és főleg a kutyasétáltató nénik, rendületlenül mennek ott, avagy rajta, szemükben kurucos dac, szembeszállnak ők akárhány küllős kerékkel, mert ami keskenyebb, mint az országút és le van betonozva az kérem járda, akárki meglássa. Meg hát elve természetellenes és visszataszító, hogy egészséges felnőtt emberek nem képesek használni az istenadta két jó lábukat, mindenféle szerkezetre ülnek és veszélyeztetik az egyszeri emberek életének testi épségét, nyilván a muskátlik is miattuk száradtak el.
Az ilyen bicikliúton sétálás pont olyan, mint mikor valaki a külső ülésre ül a buszon, a belsőt meg a szatyrával óvja illetéktelen ülepektől, vagy mikor a szupermarkecben a pénztárnál csak az összeg bemondása után kezdi el keresni a pénztárcáját, mintha nem számított volna rá, hogy itt fizetni is kell. (És persze mikor megvan a tárca, másfél kiló aprót borít a pénztáros elé, hogy akkor válogassa ki ő. A többszörösen minősített eset pedig az, hogy ezek után áfás számlát kér a fia bétéjének nevére, amit persze csak ötödik kísérletre bír lebetűzni...)
És miután kedves honfitársunk leszáll a buszról, kijön a markecből, elégedetten elindul hazafelé a bicikliúton, naná.
2015. június 6., szombat
A nagy kékség
A kormányzati gyűlöletkampányra meg is érkezett az első adekvát válasz, mikét arról annyi sok hírportál sietett tudósítani. Hogy ugyanis szép bilikék festékkel lemázolták a (nyilván nem a bevándorlóknak címzett, hiszen magyarul fogalmazott) hányigerkeltően fasisztoid szöveget, I. Xenofób uralkodásának újabb szellemi és morális mélypontjának szimbólumát.
Mert arra, hogy zuhant egy jelentőset a fideszkádéenpé népszerűsége, nem az a válasz, hog gyorsan találjunk ki egy ellenséget, és uszítsuk ellen az embereket, azok meg legalább egy darabig nem a megélhetési gondjaikkal vannak elfoglalva. Lehetne például jól is kormányozni, nem a rokonok és haverok zsebét tömni adóforintokkal, milliárdos önreklám helyett valós problémákkal foglalkozni, de ehhez kellene némi ötlet, szakemberek, meg a mai magyar társadalom minimális ismerete - de ezek helyett csak kocsmai szintű kormányzati hőzöngés van, meg valami szirupos-turulos álomvilág. (De hát nem lehet elégszer ismételni: Aki a szolgálati audiból nézi a világot, az a maga szempontjából tényleg úgy látja, hogy jobban már nem is mehetnének a dolgok.)
De ez a bevándorlós náculás már megint ne cselekvés, csak figyelemelterelés, annak sem túl ravasz. Mert ugye a bevándorló (összemosva a menekülttel) az igazi fantom: rendszerint nem áll előtted a sorban a pénztárnál, nem jár a gyereke egy osztályba a tiéddel, nem melletted öltözik a az uszodában etc. Az emberek kisebb részének vannak csak (leginkább felületes) tapasztalatai e téren, hisz kietlen hazánk egyetlen normális menekültnek/bevándorlónak nem célországa, csak útba esünk Nyugat-Európa felé, átugrani meg mégsem lehet minket. Azaz aki jön, menedéket kér, az azonnal lép is tovább, annyira senki nem hülye, hogy Orbánisztánan akarjon élni hosszú távon, még a magyarok egy jelentős része sem. E szempontból teljesen feleslegesek a plakátok, illetve csak annyiban fontosak, hogy a Rogán Vuitton szomszédja kapta a megbízatást, de hát úgy tűnik, a bandatagok mostanában már az apróért is lehajolnak.
Az viszont régi recept, hogy ha ellenségképet gyártasz, az legyen minél kevésbé konkrét, vagyis legyen túláltalánosított. (Vö. A zsidók pénzéhes hatalommániások; a bevándorlók meg naplopók és terroristák egyben, segélyen akarnak élősködni és elvennénk a munkánkat is - hajrá kognitív disszonancia!) Másfelől meg az ellenség legen olyan, akiről keveseknek van közvetlen tapasztalatuk (lásd fentebb), hisz mégis csak könnyebb utálni olyasvalakiket, akikkel amúgy semmi kapcsolatom, így nem áll fenn az az akadály, hogy esetleg embernek tekintem őket, nem pedig problémának, vagy gennyes fekélynek a csodás közösségünk habfehér testén.
A magyarok negyede utálja a pirézeket, vagyis utál bármit, amit nem ismer, vagy csak egyszerűen nem mi , és rajtuk kívül is sokan utálnak létező, de általuk valójában nem ismert csoportokat.
Példabeszéd:
- Én utálom a négereket!
- Miért?
- Mert büdösek!
- Szagoltál már meg egyet is?
- Dehogy, hiszen büdösek!
Nagy irodalma van a társadalmi előítéleteknek, de nem hiszem, hogy a felcsúti olvasta volna bármelyik alapművet is, legfeljebb a tanácsadói, ő csak annyit tud, hogy a széles tömegek legborzasztóbb, kirekesztő reflexeire akar játszani. Felrajzol egy rémképet, aztán a szájkarate nemes fegyverével harcba szál ellene, habzó szájjal ismételgetve gyökérszintű baromságait.
És közben üdvözült képpel néz körbe, hogy lám, én a pálinkaszagú, zsírfejű hős, ismét lenyomtam a hazánk ellen fenekedő gaz ármányt, én egymagam, fél kézzel persze (a másik kezemmel szaftot tunkolok épp, focilabdával), ti meg legyetek hálásak.
Hát egy frászt! Ahogy épp pártunk és kormányunk üzente nemrég Brüsszelnek: Több tiszteletet a magyaroknak! Ne nézzenek minket idegengyűlölő tahóknak, és pláne ne akarjanak idegengyűlölő tahókat csinálni belőlünk. Mert nem vagyunk azok, mint erre a szépen lefestett plakát is rávilágít. Jó munkát, és sok kék festéket a szorgosaknak!
Mert arra, hogy zuhant egy jelentőset a fideszkádéenpé népszerűsége, nem az a válasz, hog gyorsan találjunk ki egy ellenséget, és uszítsuk ellen az embereket, azok meg legalább egy darabig nem a megélhetési gondjaikkal vannak elfoglalva. Lehetne például jól is kormányozni, nem a rokonok és haverok zsebét tömni adóforintokkal, milliárdos önreklám helyett valós problémákkal foglalkozni, de ehhez kellene némi ötlet, szakemberek, meg a mai magyar társadalom minimális ismerete - de ezek helyett csak kocsmai szintű kormányzati hőzöngés van, meg valami szirupos-turulos álomvilág. (De hát nem lehet elégszer ismételni: Aki a szolgálati audiból nézi a világot, az a maga szempontjából tényleg úgy látja, hogy jobban már nem is mehetnének a dolgok.)
De ez a bevándorlós náculás már megint ne cselekvés, csak figyelemelterelés, annak sem túl ravasz. Mert ugye a bevándorló (összemosva a menekülttel) az igazi fantom: rendszerint nem áll előtted a sorban a pénztárnál, nem jár a gyereke egy osztályba a tiéddel, nem melletted öltözik a az uszodában etc. Az emberek kisebb részének vannak csak (leginkább felületes) tapasztalatai e téren, hisz kietlen hazánk egyetlen normális menekültnek/bevándorlónak nem célországa, csak útba esünk Nyugat-Európa felé, átugrani meg mégsem lehet minket. Azaz aki jön, menedéket kér, az azonnal lép is tovább, annyira senki nem hülye, hogy Orbánisztánan akarjon élni hosszú távon, még a magyarok egy jelentős része sem. E szempontból teljesen feleslegesek a plakátok, illetve csak annyiban fontosak, hogy a Rogán Vuitton szomszédja kapta a megbízatást, de hát úgy tűnik, a bandatagok mostanában már az apróért is lehajolnak.
Az viszont régi recept, hogy ha ellenségképet gyártasz, az legyen minél kevésbé konkrét, vagyis legyen túláltalánosított. (Vö. A zsidók pénzéhes hatalommániások; a bevándorlók meg naplopók és terroristák egyben, segélyen akarnak élősködni és elvennénk a munkánkat is - hajrá kognitív disszonancia!) Másfelől meg az ellenség legen olyan, akiről keveseknek van közvetlen tapasztalatuk (lásd fentebb), hisz mégis csak könnyebb utálni olyasvalakiket, akikkel amúgy semmi kapcsolatom, így nem áll fenn az az akadály, hogy esetleg embernek tekintem őket, nem pedig problémának, vagy gennyes fekélynek a csodás közösségünk habfehér testén.
A magyarok negyede utálja a pirézeket, vagyis utál bármit, amit nem ismer, vagy csak egyszerűen nem mi , és rajtuk kívül is sokan utálnak létező, de általuk valójában nem ismert csoportokat.
Példabeszéd:
- Én utálom a négereket!
- Miért?
- Mert büdösek!
- Szagoltál már meg egyet is?
- Dehogy, hiszen büdösek!
Nagy irodalma van a társadalmi előítéleteknek, de nem hiszem, hogy a felcsúti olvasta volna bármelyik alapművet is, legfeljebb a tanácsadói, ő csak annyit tud, hogy a széles tömegek legborzasztóbb, kirekesztő reflexeire akar játszani. Felrajzol egy rémképet, aztán a szájkarate nemes fegyverével harcba szál ellene, habzó szájjal ismételgetve gyökérszintű baromságait.
És közben üdvözült képpel néz körbe, hogy lám, én a pálinkaszagú, zsírfejű hős, ismét lenyomtam a hazánk ellen fenekedő gaz ármányt, én egymagam, fél kézzel persze (a másik kezemmel szaftot tunkolok épp, focilabdával), ti meg legyetek hálásak.
Hát egy frászt! Ahogy épp pártunk és kormányunk üzente nemrég Brüsszelnek: Több tiszteletet a magyaroknak! Ne nézzenek minket idegengyűlölő tahóknak, és pláne ne akarjanak idegengyűlölő tahókat csinálni belőlünk. Mert nem vagyunk azok, mint erre a szépen lefestett plakát is rávilágít. Jó munkát, és sok kék festéket a szorgosaknak!
2015. június 5., péntek
Fame
Mióta mindenki sztár akar lenni, lehetőleg a jútyubon (magyarosan: TeCső), én is elméláztam azon, hogy teljesíthetném ki évtizedek óta bujkáló tehetségemet, mint nemzetközi multimédiás sztár, sokoldalú szelfmédmen. nyilván írni kéne valami zenét (csengőhangra és ütőhangszerekre), irodalmi színvonalú (ám prozódiailag vállalhatatlan) szöveggel, csinálni hozzá klipet, a TeCsőre, esetleg valami témába vágó játékot is, aztán jöhetnek az akciófigurák, képregények, Blikk-címlapok, frencsájz, mörcsendájzing, sika, kasza, léc.
Műfajilag a mulatós gengszterrepet lőttem be, ezzel lehet elérni a legszélesebb célcsoportot, és adekvát hozzá a legnépszerűbb műfajban (cselekményes pornó) forgatott videoklip. A második számhoz (amiben lenne némi ska-beütés is) valami tarantínós kellene, sok kivert foggal, véres takonnyal, meg éjszakai, esős testelásással. És ha már elég sokan látták a remekműveimet, mondjuk 1.5-2 millióan, haknizni indulnék, országos turnét hirdetve, a borzosrémesi Highlight Flash Forward diszkótól a hajdúalantasi Silver Tropical Bar&Grill-ig.
Mennék persze reggeli műsorokba is, ehhez hosszú távon persze nem elég, hogy internetes sztár vagyok, kell minimum egy-két műtét, én kislábujj plasztikára gondoltam, ott nem feltűnő ha véletlenül elszúrják (de ettől még baromi sokat lehet nyilatkozni róla), és legrosszabb esetben egy kisujj kinek hiányozna, mehet a pi... piros betűs fejlécbe a Napi Vér és Genny címlapján.
A másik lehetőség ha lecsuknak rövidebb időre, mondjuk ittas vezetés, karambol, verekedés, drogbirtoklás vagy bolti lopás miatt. Ezek persze tetszőlegesen kombinálhatók (ittas lopás, karambol a dílremmel, bolti verekedés), lényeg hogy pár hónapnál ne legyünk bent többet (mert árthat a bőrnek), de kevesebbet sem, mert akkor meg nem tud könyvet írni rólunk/belőlünk H. Henrik. Ha nem vállaljuk be a börtönt, mondjuk a rossz kaja meg az ingerszegény környezet miatt (egyébként sincs kire hagyni addig a kutyát), magukban a reggeli műsorokban is garantálhatjuk az újabb műsorokba szóló meghívásokat, elég ha lekurvázzuk/lebuzizzuk a műsorvezetőket, majd rájuk borítjuk az asztalt (köpködés opcionális), és a végén még mi sértődünk meg.
Egy eddig nem tárgyalt lehetőség a közönség (mit közönség, rajongók!) figyelmének ébren tartására, ha írunk még baromi jó mulatós gengszterrep számokat, de ez a legrázósabb változat. Lássuk be, a választott műfaj lehetőségei korlátosak, meg könnyen járhatunk úgy, mit a „Baszódjál meg KDNP!“ című világsláger szerzője, aki egyszerűen túl hamar ért a csúcsra, ahonnan ugye már csak lefelé vezet ittasan. Szóval mégiscsak marad az asztalborogatás, azzal garantáltan híres maradhatok. Legalább másfél hétig, az legalább 1008-szor több, mint az Andy Warhol által bejósolt tizenöt perces garantált hírnév.
Műfajilag a mulatós gengszterrepet lőttem be, ezzel lehet elérni a legszélesebb célcsoportot, és adekvát hozzá a legnépszerűbb műfajban (cselekményes pornó) forgatott videoklip. A második számhoz (amiben lenne némi ska-beütés is) valami tarantínós kellene, sok kivert foggal, véres takonnyal, meg éjszakai, esős testelásással. És ha már elég sokan látták a remekműveimet, mondjuk 1.5-2 millióan, haknizni indulnék, országos turnét hirdetve, a borzosrémesi Highlight Flash Forward diszkótól a hajdúalantasi Silver Tropical Bar&Grill-ig.
Mennék persze reggeli műsorokba is, ehhez hosszú távon persze nem elég, hogy internetes sztár vagyok, kell minimum egy-két műtét, én kislábujj plasztikára gondoltam, ott nem feltűnő ha véletlenül elszúrják (de ettől még baromi sokat lehet nyilatkozni róla), és legrosszabb esetben egy kisujj kinek hiányozna, mehet a pi... piros betűs fejlécbe a Napi Vér és Genny címlapján.
A másik lehetőség ha lecsuknak rövidebb időre, mondjuk ittas vezetés, karambol, verekedés, drogbirtoklás vagy bolti lopás miatt. Ezek persze tetszőlegesen kombinálhatók (ittas lopás, karambol a dílremmel, bolti verekedés), lényeg hogy pár hónapnál ne legyünk bent többet (mert árthat a bőrnek), de kevesebbet sem, mert akkor meg nem tud könyvet írni rólunk/belőlünk H. Henrik. Ha nem vállaljuk be a börtönt, mondjuk a rossz kaja meg az ingerszegény környezet miatt (egyébként sincs kire hagyni addig a kutyát), magukban a reggeli műsorokban is garantálhatjuk az újabb műsorokba szóló meghívásokat, elég ha lekurvázzuk/lebuzizzuk a műsorvezetőket, majd rájuk borítjuk az asztalt (köpködés opcionális), és a végén még mi sértődünk meg.
Egy eddig nem tárgyalt lehetőség a közönség (mit közönség, rajongók!) figyelmének ébren tartására, ha írunk még baromi jó mulatós gengszterrep számokat, de ez a legrázósabb változat. Lássuk be, a választott műfaj lehetőségei korlátosak, meg könnyen járhatunk úgy, mit a „Baszódjál meg KDNP!“ című világsláger szerzője, aki egyszerűen túl hamar ért a csúcsra, ahonnan ugye már csak lefelé vezet ittasan. Szóval mégiscsak marad az asztalborogatás, azzal garantáltan híres maradhatok. Legalább másfél hétig, az legalább 1008-szor több, mint az Andy Warhol által bejósolt tizenöt perces garantált hírnév.
2015. június 4., csütörtök
Your Hero
Láttam ilyen óriásplakátokat (mondjuk nem az utcán, csak a neten), ahol katolikus szerzetesek néznek ránk, mindennapi helyzetekben, mindennapi tárgyakkal, és az van ráírva a kompozícióra nagy betűkkel, hogy: Rendben vagyunk. Ez mondjuk egy apáca láttán nem kérdés, bár az elmúlt időszakok gyerekzaklatási ügyei kissé megtépázták a vonatkozó egyház tekintélyét, így aztán a „rendben vagyunk“-nak van egy kis magyarázkodós jellege, valami olyasmit is sugallhat a tájékozott, de nem elkötelezett kívülállóknak, hogy „nem vagyunk pedofilok“. Vagy már nem, ha egész rosszindulatúan olvassuk.
De hát így jár az egyház, ha a marketing mosópor-vonalon kikísérletezett módszereivel népszerűsíti magát, egy reklámszlogenben rögtön a többszörös jelentés keressük, ez esetben is, pedig az alapszöveg valójában egész szellemes. Meg az is rendben van, hogy a vallás ne maradjon a templomok falai között (egyik vallás sem), legyenek részei az életnek, hogy mindenkihez közel mehessenek, aki ezt igényli.
Ekkor viszont nagyon kevés pár óriásplakát, csináljanak ródsót, főzőversennyel, misebor-kóstolóval, újpesti papok - kispesti papok focimeccsel, esete Dáridó Lakodalom Lajossal. Vagy ha ez túlzás, legyen mondjuk egy képregénysorozatuk, saját katolikus szuperhőssel, aki persze civilben meg nagyon cuki. Eukariszti Kriszti a rózsafüzéres igazságosztó. Egyik kezével bűnözőket kap el, másik kezével betegeket ápol, a lábával zongorázik, az orrával citerázik...
Ezt amúgy a kormányzati kommunikáció is kihasználhatná, nekik is lehetne saját rajzolt szuperhősük az agresszív Kovács meg a hat másik szóvívő helyett. Dzsídípiarányosan Csökkenő Államháztartási Hiány Kapitány (kezében a rezsikarddal) hamar a tinédzserek kedvence lehetne, lenyomva olyan béna öregeket mint Batman, Spiderman vagy az aszfaltrajzokban létező Bituman. És mennyivel egyszerűbb lenne a fő kormányzati üzeneteket kommunikálni (pl. Hőőőő, Nemáááá, Mivaaaa????) egy képregényben, ott mindenki hozzá van szokva az ilyen emfatikus átírásokhoz a képmezőkben. (Kedvencem egy Rózsaszín Párducban volt, a párduc éjszaka oson egy házban, körülötte a felirat: „nyikorr, nyikorr“.)
p.s. A katolikusok plakátjai amúgy kilóméterekkel szimpatikusabbak, mint pártunk és kormányunk konkrét idegengyűlölő üzenetei, a „Ha Magyarországra jössz, takarodj vagy rohadj meg!“ tematikájú kampányukban, amit persze már megint a mi százmillióinkból tolnak az orrunk alá. Minta nem lenne már így is elég büdös...
De hát így jár az egyház, ha a marketing mosópor-vonalon kikísérletezett módszereivel népszerűsíti magát, egy reklámszlogenben rögtön a többszörös jelentés keressük, ez esetben is, pedig az alapszöveg valójában egész szellemes. Meg az is rendben van, hogy a vallás ne maradjon a templomok falai között (egyik vallás sem), legyenek részei az életnek, hogy mindenkihez közel mehessenek, aki ezt igényli.
Ekkor viszont nagyon kevés pár óriásplakát, csináljanak ródsót, főzőversennyel, misebor-kóstolóval, újpesti papok - kispesti papok focimeccsel, esete Dáridó Lakodalom Lajossal. Vagy ha ez túlzás, legyen mondjuk egy képregénysorozatuk, saját katolikus szuperhőssel, aki persze civilben meg nagyon cuki. Eukariszti Kriszti a rózsafüzéres igazságosztó. Egyik kezével bűnözőket kap el, másik kezével betegeket ápol, a lábával zongorázik, az orrával citerázik...
Ezt amúgy a kormányzati kommunikáció is kihasználhatná, nekik is lehetne saját rajzolt szuperhősük az agresszív Kovács meg a hat másik szóvívő helyett. Dzsídípiarányosan Csökkenő Államháztartási Hiány Kapitány (kezében a rezsikarddal) hamar a tinédzserek kedvence lehetne, lenyomva olyan béna öregeket mint Batman, Spiderman vagy az aszfaltrajzokban létező Bituman. És mennyivel egyszerűbb lenne a fő kormányzati üzeneteket kommunikálni (pl. Hőőőő, Nemáááá, Mivaaaa????) egy képregényben, ott mindenki hozzá van szokva az ilyen emfatikus átírásokhoz a képmezőkben. (Kedvencem egy Rózsaszín Párducban volt, a párduc éjszaka oson egy házban, körülötte a felirat: „nyikorr, nyikorr“.)
p.s. A katolikusok plakátjai amúgy kilóméterekkel szimpatikusabbak, mint pártunk és kormányunk konkrét idegengyűlölő üzenetei, a „Ha Magyarországra jössz, takarodj vagy rohadj meg!“ tematikájú kampányukban, amit persze már megint a mi százmillióinkból tolnak az orrunk alá. Minta nem lenne már így is elég büdös...
Para
A Magyar Paralimpiai Bizottság gondoskodik róla, hogy ne szoruljunk a globalizált, imperialista korrupciós rendszerekre, nekünk mit sem jelent a FIFA-botrány, nekünk bizony fifából is van sajátunk, főképp ami a pofátlansági együtthatót illeti. Mert a Blatter Jóska legalább lemondott (ami persze nem jelenti azt, hogy a közeljövőben nem vezethetik el bilincsben, az úri közönség nagyobb örömére), de ez a Gömöri nevű alak olyan, mint egy beszpídezett pénzbehajtó, egyszerűen nem tud leállni.
Abban mondjuk nincs semmi furcsa, ha valaki kiabál, miközben a golyóit szorongatják, ám az már nem szokványos, hogy pont azokkal kiabál trágárul, akik szorongatják. Mondjuk most épp a sajtóval. A hvg.hu például egy végtelenül arrogáns ügyvédi levelet kapott, az általuk feltett kérdésekre adott válaszok helyett, hogy beperelünk, feljelentünk, megöljük a kutyádat,ha már ugatol itt te köcsög. Egyébként is milyen aljas dolog a sajtótól, hogy kérdezni merészel, és ezzel zaklatja a MPB keményen dolgozó kismunkavállalóit, az ilyen sajtók (vagy sajtok?) a végén még még teljesen elkanászodnak, és cikkeket is írnak. De nem akármilyeneket ám, hanem olyanokat, ahol bírálják az Elnök Urat, sőt az Alelnök Urat is, pedig ő nagy ember (meg szakmailag is), a Dajcs-Márnemfür Tamás, személyesen.
Persze jellemző, és ezért régről ismerős a tempó, ha valaki a szennyesünben turkál, vagy vajas fejjel akar kizavarni a napra, azt jól bepereljük, hogy legközelebb maximum a kakán keressen csomót. Vagy ráküldjük a NAV-ot, a TEK-et a CBA-t (ja, azt nem) esetleg a birodalmi rohamosztagosokat. Pedig egyszerűbb lenne annyit visszaírni a jogi blalblába csomagolt fenyegetőzés helyett, hogy. KÖZÖD??? És ha ez nem segít, a sajtók meg tovább kérdezősködnek, és nem hagyják, hogy nyugodtan parázzanak a limpiai bizottsági dolgozók, akkor meg lehet írni kulturáltan, elegáns vajszínű, fejléces papíron, hogy: Fejjezzed abba most, vagy meghalol!!! Dátum, pecsét, üdvözlettel: aláírás. A mai erőből politizálós, maffiatempójú kormányzati nyomuláshoz ez passzolna, és legalább a képmutatás bűnébe nem esnének e remek vezetők, ha már a többiben úgy is nyakig ülnek.
Amúgy nekem gyanús, hogy ez a Gömöri nem a parasportolók iránti féktelen odaadás okán lett elnök, csak itt látszott lehetőség egy kis hatalmi und gazdasági visszaélésre (ha már e kettő nemigen megy egymás nélkül), privát bizniszekre, kenőpénzekre, kapcsolatépítésre etc. Ha a Nemzeti Búgócsiga-hámozó Társaskör állami pénzekkel bélelt puha fészkében látta volna meg a lehetőséget, abba ül bele, de nyilván remekül el lett volna a Szépművészeti Múzeum vagy a Csirkenem-megállapító Intézet élén is, a lényeg, hogy legyen lé, meg legen hozzá szívószál, jó vastag. Bár, ha már szívásról van szó, úgy tűnik, a pasi lassan a dolgok rosszabbik végére kerül. Szopás.
Abban mondjuk nincs semmi furcsa, ha valaki kiabál, miközben a golyóit szorongatják, ám az már nem szokványos, hogy pont azokkal kiabál trágárul, akik szorongatják. Mondjuk most épp a sajtóval. A hvg.hu például egy végtelenül arrogáns ügyvédi levelet kapott, az általuk feltett kérdésekre adott válaszok helyett, hogy beperelünk, feljelentünk, megöljük a kutyádat,ha már ugatol itt te köcsög. Egyébként is milyen aljas dolog a sajtótól, hogy kérdezni merészel, és ezzel zaklatja a MPB keményen dolgozó kismunkavállalóit, az ilyen sajtók (vagy sajtok?) a végén még még teljesen elkanászodnak, és cikkeket is írnak. De nem akármilyeneket ám, hanem olyanokat, ahol bírálják az Elnök Urat, sőt az Alelnök Urat is, pedig ő nagy ember (meg szakmailag is), a Dajcs-Márnemfür Tamás, személyesen.
Persze jellemző, és ezért régről ismerős a tempó, ha valaki a szennyesünben turkál, vagy vajas fejjel akar kizavarni a napra, azt jól bepereljük, hogy legközelebb maximum a kakán keressen csomót. Vagy ráküldjük a NAV-ot, a TEK-et a CBA-t (ja, azt nem) esetleg a birodalmi rohamosztagosokat. Pedig egyszerűbb lenne annyit visszaírni a jogi blalblába csomagolt fenyegetőzés helyett, hogy. KÖZÖD??? És ha ez nem segít, a sajtók meg tovább kérdezősködnek, és nem hagyják, hogy nyugodtan parázzanak a limpiai bizottsági dolgozók, akkor meg lehet írni kulturáltan, elegáns vajszínű, fejléces papíron, hogy: Fejjezzed abba most, vagy meghalol!!! Dátum, pecsét, üdvözlettel: aláírás. A mai erőből politizálós, maffiatempójú kormányzati nyomuláshoz ez passzolna, és legalább a képmutatás bűnébe nem esnének e remek vezetők, ha már a többiben úgy is nyakig ülnek.
Amúgy nekem gyanús, hogy ez a Gömöri nem a parasportolók iránti féktelen odaadás okán lett elnök, csak itt látszott lehetőség egy kis hatalmi und gazdasági visszaélésre (ha már e kettő nemigen megy egymás nélkül), privát bizniszekre, kenőpénzekre, kapcsolatépítésre etc. Ha a Nemzeti Búgócsiga-hámozó Társaskör állami pénzekkel bélelt puha fészkében látta volna meg a lehetőséget, abba ül bele, de nyilván remekül el lett volna a Szépművészeti Múzeum vagy a Csirkenem-megállapító Intézet élén is, a lényeg, hogy legyen lé, meg legen hozzá szívószál, jó vastag. Bár, ha már szívásról van szó, úgy tűnik, a pasi lassan a dolgok rosszabbik végére kerül. Szopás.
2015. június 2., kedd
Apórue - visszaút Európának
„A multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világához.“ - mondá a felcsúti Ramszesz, és nem szakadt reá a plafon. Pedig szakadhatott volna, ez az ordas baromság ugyanis még a mi félnótás, pálinkahuszár, wannabe Napóleon miniszterelnökünktől is erős.
Kezdhetnénk ott, hogy Szent István intelmei, meg folytathatnánk az évszázadok alatt bevándorolt/betelepített népcsoportok hosszú sorával, melynek valahol a végén a sarki kebabos meg a líbiai fogorvos áll, és futólag megemlékezhetnénk az osztrák-magyar monarchiáról is. Inkluzíve Trianon, ami a Zorbán szívének nyilván igen kedves, hisz egy multietnikus, multikulturális társadalomból épp a radikális csonkolás csinált egy majdnem homogén nemzetállamot, mely (mint azt jobboldalon oly szellemesen emlegetik) nagyjából önmagával határos.
De felesleges bármit is emlegetni, a felcsúti már rég nem a valóságban él, hanem valami kádárista, kisfröccsös, disznóvágásos műidillben (kiegészítve persze a hanyatló nyugat luxuscikkeivel - nagy autó, nagy ház, nagy stadion, svájci magániskola), valahol a paraszti és a földesúri tempó sajátos elegyével, meg persze leöntve valami nacionál-klerikál poszthortysta mázzal. Na most, ebből a világból nemigen látszik, hogy Európa már rég multikulturális, nem azért, mert valakik ilyenné tették, hanem mert ilyenné fejlődött. Legalább is a boldogabbik fele, mi meg itt a szögesdrót rosszabbik oldalán kimaradtunk ebből, és a Kádár-rendszerben szocializálódott fideszese főkutyák, negyed század után sem értik ezt a világot, ők azt szeretik ha rend van, meg kussolás, és mindenki egyfelé tekint fényes reményekkel a jövőbe. Ugyanabba a jövőbe persze. Persze nem így kezdték, de a felcsútin a jelek szerint Oxford sem csiszolt sokat, vagy csak már rég lekopott róla minden, amit egykor még természetesnek tekintett, és lett belőle ez a visszataszító Döbrögi, akit kultúrember lassan már bottal sem piszkálna meg.
Az általa vágyott keresztény Európa + nemzeti kultúra (fideszül: Nemzeti Kultúra) az igazából nem más, mint átmenet a középkorból az újkorba (még államvallás a valamiféle kereszténység de már van kulturális értelemben vett modern nemzet), de az ipari forradalom még csak a színfalak mögött készülődik. Valami ilyen kellemesen kései feudális világba vágyik Zorbán, és ettől azt gondolja, a Zemberek is (ezért dolgoznak keményen kicsit), pedig az a világ csak az ő, meg néhány „nemzeti“ futóbolond képében létezik. A keresztény Európa már nem létezik (van vallásilag meg kulturálisan, életstílusok és szubkultúrák szerint sokszínű Európa), és nem jön újra el, hála az égnek.
Mert a keresztény Európa az nemcsak az, hogy az apuka meg anyuka kézen fogják a gyermekeket vasárnap, és ünneplőbe öltözött lélekkel elmennek a templomba (és közben nem találkoznak egyetlen barna bőrű, turbános, hosszú hajú, száriba öltözött vagy farmernadrágos illetővel), hanem jelenti egyúttal a keresztes háborúkat, a gyarmatosítást, a Szent Inkvizíciót, a politikai antiszemitizmust, a dúsan aranyozott püspöki palotákat, a trón és az oltár szövetségét, az „aki a föld, azé a vallás“ elvét, a háborúkban mészárszékre küldött katonákat megáldó tábori lelkészeket etc. Na ez például az a része a keresztény Európa hagyományának, ahová menjen vissza az, akinek két anyja van.
A nemzeti kulrúrákat pedig nem veszélyezteti a sokszínűség. Egyrészt mert itt a kontinensen eleve elég rég élnek egymás mellett, másrészt meg egy nemzeti kultúra (bármit is jelentsen ez aktuálisan), pont a többihez képest tud egyedi és sajátos lenni. Ami veszélyezteti, például a mi nemzeti kultúránkat, az épp a fideszes, nagyképűséggel és szűklátókörűséggel kombinált ízléstelenség, amely nem hogy a mások kultúráját nem viseli el, de legszívesebben kitagadna a magyar kultúrából mindent, ami neki épp nem teszik, nem értékítélet, pusztán hatalmi szempontok alapján. Meg úgy egyáltalán: Isten óvjon minket olyanoktól akinek egy kerényiimre az udvari kulturális beszállítója, meg akiknek egy felesleges, de drága focistadion az egészségügyi intézmény.
Kezdhetnénk ott, hogy Szent István intelmei, meg folytathatnánk az évszázadok alatt bevándorolt/betelepített népcsoportok hosszú sorával, melynek valahol a végén a sarki kebabos meg a líbiai fogorvos áll, és futólag megemlékezhetnénk az osztrák-magyar monarchiáról is. Inkluzíve Trianon, ami a Zorbán szívének nyilván igen kedves, hisz egy multietnikus, multikulturális társadalomból épp a radikális csonkolás csinált egy majdnem homogén nemzetállamot, mely (mint azt jobboldalon oly szellemesen emlegetik) nagyjából önmagával határos.
De felesleges bármit is emlegetni, a felcsúti már rég nem a valóságban él, hanem valami kádárista, kisfröccsös, disznóvágásos műidillben (kiegészítve persze a hanyatló nyugat luxuscikkeivel - nagy autó, nagy ház, nagy stadion, svájci magániskola), valahol a paraszti és a földesúri tempó sajátos elegyével, meg persze leöntve valami nacionál-klerikál poszthortysta mázzal. Na most, ebből a világból nemigen látszik, hogy Európa már rég multikulturális, nem azért, mert valakik ilyenné tették, hanem mert ilyenné fejlődött. Legalább is a boldogabbik fele, mi meg itt a szögesdrót rosszabbik oldalán kimaradtunk ebből, és a Kádár-rendszerben szocializálódott fideszese főkutyák, negyed század után sem értik ezt a világot, ők azt szeretik ha rend van, meg kussolás, és mindenki egyfelé tekint fényes reményekkel a jövőbe. Ugyanabba a jövőbe persze. Persze nem így kezdték, de a felcsútin a jelek szerint Oxford sem csiszolt sokat, vagy csak már rég lekopott róla minden, amit egykor még természetesnek tekintett, és lett belőle ez a visszataszító Döbrögi, akit kultúrember lassan már bottal sem piszkálna meg.
Az általa vágyott keresztény Európa + nemzeti kultúra (fideszül: Nemzeti Kultúra) az igazából nem más, mint átmenet a középkorból az újkorba (még államvallás a valamiféle kereszténység de már van kulturális értelemben vett modern nemzet), de az ipari forradalom még csak a színfalak mögött készülődik. Valami ilyen kellemesen kései feudális világba vágyik Zorbán, és ettől azt gondolja, a Zemberek is (ezért dolgoznak keményen kicsit), pedig az a világ csak az ő, meg néhány „nemzeti“ futóbolond képében létezik. A keresztény Európa már nem létezik (van vallásilag meg kulturálisan, életstílusok és szubkultúrák szerint sokszínű Európa), és nem jön újra el, hála az égnek.
Mert a keresztény Európa az nemcsak az, hogy az apuka meg anyuka kézen fogják a gyermekeket vasárnap, és ünneplőbe öltözött lélekkel elmennek a templomba (és közben nem találkoznak egyetlen barna bőrű, turbános, hosszú hajú, száriba öltözött vagy farmernadrágos illetővel), hanem jelenti egyúttal a keresztes háborúkat, a gyarmatosítást, a Szent Inkvizíciót, a politikai antiszemitizmust, a dúsan aranyozott püspöki palotákat, a trón és az oltár szövetségét, az „aki a föld, azé a vallás“ elvét, a háborúkban mészárszékre küldött katonákat megáldó tábori lelkészeket etc. Na ez például az a része a keresztény Európa hagyományának, ahová menjen vissza az, akinek két anyja van.
A nemzeti kulrúrákat pedig nem veszélyezteti a sokszínűség. Egyrészt mert itt a kontinensen eleve elég rég élnek egymás mellett, másrészt meg egy nemzeti kultúra (bármit is jelentsen ez aktuálisan), pont a többihez képest tud egyedi és sajátos lenni. Ami veszélyezteti, például a mi nemzeti kultúránkat, az épp a fideszes, nagyképűséggel és szűklátókörűséggel kombinált ízléstelenség, amely nem hogy a mások kultúráját nem viseli el, de legszívesebben kitagadna a magyar kultúrából mindent, ami neki épp nem teszik, nem értékítélet, pusztán hatalmi szempontok alapján. Meg úgy egyáltalán: Isten óvjon minket olyanoktól akinek egy kerényiimre az udvari kulturális beszállítója, meg akiknek egy felesleges, de drága focistadion az egészségügyi intézmény.
2015. június 1., hétfő
Melegfront
Most meg kérem meleg van, az esős őszből egyből átcsaptunk a harminc fokba, mondjuk én ezt már februárban éreztem a derekamban, közvetlenül azután hogy leestem a hokedliről. Meg látom a kutyán is, hogy alig bír felmászni az emeletre, nyilván ő is érzi az ízületeiben az időváltozást, több mint tizenöt éve gyakran, de nyilván az időváltozás miatt lassult be, mert a lépcsőn lefelé még tök fürge főleg, ha kakálnia kell.
De vissza az időre. Ez kérem nem normális ami itt van, biztos a gyurcsány csinálta ezt is az európai biztosságnál lobbizva, minket meg kemtréleznek a gyarmatosító nagyhatalmak, kéne nekik az olcsó munkaerő meg a magyar anyaföld. A kopár szik, az, tikkadt szöcskenyájastól együtt, ezért van ilyen dög meleg. A meleg ellen védekezni viszont többféleképpen lehet:
elutazhatunk valami skandináv országba, ott határozottan jobb az idő, meg a szociális ellátórendszer, bár lehet, hogy azt is lapra szerelve lehet kapni. Ha ez nem megy, itthon is lehet szaunázni, utána a harminc fok árnyékban már nem is tűnik olyan vészesnek. Vagy bele lehet ülni a hűtőbe, csak az szűk, meg sötét is van, de legalább nem kell kimenni kajáért, meg a sör is kéznél van.
Én amúgy bírnám a nyarat, csak épp dolgozni kell a nagy részében, ami nem jó, mert a munkahelyemen eddig majd meg fagytunk, de ma már pólóban is izzadtam, és hol van még az igazi kánikula... Ráadásul a munkavédelmi bakancs, meglepő módón, mukavédelmi okokból tökéletesen zár, néha eleve csak az erkélyen merem lehúzni, ha hazaérek. És ott van az a porhanyósra ázott rongycsomó, ami reggel még a zoknim volt, na azt se merem berakni a szennyestartóba, mert félek, hogy irreverzibilis erjedést indít be a használt ágyneműk között, és reggelre kimászik az egész cucc, esetleg meg is támad. És ugye nincs rosszabb egy szakadár lázadó kispárnahuzatnál, aki túszul akar ejteni. A dolgozós farmerommal viszont legalább nincs sok gond, délután csak letámasztom a sarokba, az ajtó mögé, és ott elvan reggelig.
De vissza az időre. Ez kérem nem normális ami itt van, biztos a gyurcsány csinálta ezt is az európai biztosságnál lobbizva, minket meg kemtréleznek a gyarmatosító nagyhatalmak, kéne nekik az olcsó munkaerő meg a magyar anyaföld. A kopár szik, az, tikkadt szöcskenyájastól együtt, ezért van ilyen dög meleg. A meleg ellen védekezni viszont többféleképpen lehet:
elutazhatunk valami skandináv országba, ott határozottan jobb az idő, meg a szociális ellátórendszer, bár lehet, hogy azt is lapra szerelve lehet kapni. Ha ez nem megy, itthon is lehet szaunázni, utána a harminc fok árnyékban már nem is tűnik olyan vészesnek. Vagy bele lehet ülni a hűtőbe, csak az szűk, meg sötét is van, de legalább nem kell kimenni kajáért, meg a sör is kéznél van.
Én amúgy bírnám a nyarat, csak épp dolgozni kell a nagy részében, ami nem jó, mert a munkahelyemen eddig majd meg fagytunk, de ma már pólóban is izzadtam, és hol van még az igazi kánikula... Ráadásul a munkavédelmi bakancs, meglepő módón, mukavédelmi okokból tökéletesen zár, néha eleve csak az erkélyen merem lehúzni, ha hazaérek. És ott van az a porhanyósra ázott rongycsomó, ami reggel még a zoknim volt, na azt se merem berakni a szennyestartóba, mert félek, hogy irreverzibilis erjedést indít be a használt ágyneműk között, és reggelre kimászik az egész cucc, esetleg meg is támad. És ugye nincs rosszabb egy szakadár lázadó kispárnahuzatnál, aki túszul akar ejteni. A dolgozós farmerommal viszont legalább nincs sok gond, délután csak letámasztom a sarokba, az ajtó mögé, és ott elvan reggelig.
2015. május 31., vasárnap
Basz
A héten egy teljesen felesleges, de láthatóan drága levelezőlap landolt a postaládámban. pontosabban kettő, az egyiken a polgármester üzeni meg, hogy mikor hol lehet vele beszélgetni (beszélgessen vele ilyen propagandaizéken, akinek két anyja van), a máikon meg szavazni lehet, hogy milyen legyen az új város buszok új színe. Hááát... Ahogy a képekről kivehető, van ugye a láthatósági-mellény színű (na, ezt nem), a fidesz-narancssárga (rohadtul nem) meg a bordó (jobb híján).
De igazából én piros buszokat szeretnék. Emeleteseket lehetőleg, nem is tudom honnan van nálam ez a dolog. Meg szeretnék indiai büfét a sarokra, meg cornish pasty sütödét. Valamint lehetnénk rögtön a tengerparton is kisebb hegyekkel a háttérben, legyen hűvös a nyár és enyhe a tél (nem kell hó, már nem szeretek szánkózni), meg kéne valami rendesebb munkahely is, háromnapos munkahéttel, kiugró fizetés mellett. De ha ez már nem jön össze, legalább bordó legyen a busz.
Bár elég szánalmas, hogy összesen ennyiről kérdezik meg a polgárokat, de ezt nagy felhajtással, mintha valami fontos dologról lenne szó Pedig a lényeg nem ott van, ahol a buszok (angolosan ejtve: baszok).
De igazából én piros buszokat szeretnék. Emeleteseket lehetőleg, nem is tudom honnan van nálam ez a dolog. Meg szeretnék indiai büfét a sarokra, meg cornish pasty sütödét. Valamint lehetnénk rögtön a tengerparton is kisebb hegyekkel a háttérben, legyen hűvös a nyár és enyhe a tél (nem kell hó, már nem szeretek szánkózni), meg kéne valami rendesebb munkahely is, háromnapos munkahéttel, kiugró fizetés mellett. De ha ez már nem jön össze, legalább bordó legyen a busz.
Bár elég szánalmas, hogy összesen ennyiről kérdezik meg a polgárokat, de ezt nagy felhajtással, mintha valami fontos dologról lenne szó Pedig a lényeg nem ott van, ahol a buszok (angolosan ejtve: baszok).
2015. május 30., szombat
Gratula
Kormány Viktor orbánfő, a felcsútiak ünnepelt földesurának atyai barátja, túlsúlyos ex-focista valamint lelkes antidemokrata már megint nagyot gurított. Blatter József FIFA-elnök újraválasztása kapcsán a fácsén gratulált az említettnek, valószínűleg egyedüliként ejrópa kulturáltabb országainak vezetői közül.
Mert ugye a legtöbben kiakadtak azon, hogy a gennyesen korrupt szervezet sunyi keresztapáját simán megszavazták a derék küldöttek, még úgy is, hogy több bűntársát bilincsben vezették el még a tisztújító közgyűlés kezdete előtt. De a többiek is sokan voltak és elegen, hogy ne változzon semmi, csorogjanak csak tovább dollármilliók züllött orosz zsebdiktátoroktól, meg középkori kényurak módjára pöffeszkedő burnuszos sivatagi rablóktól, a lényeg hogy a tisztelt vezetésnek fűtött legye az úszómedencéje és a magán a repülőgépe. Meg svájci a bankszámlája, esetleg kajmán-szigeteki.
Innen nézve már érthető a felcsúti Ramszesz gratulációja, és nem kételkedhetünk annak őszinteségében, biztos nagy csodálója az ősz mesternek. Ő és alvezérei még csak forintban tudnak annyi pénzt lenyúlni a közösből, mint a Blatter Józsi dollárban, egyfelől tehát látszik a fejlődés horizontja, másfelől meg hogy bizonyos szint felett már le sem lehet bukni. Illetve lebukni még lehetséges, de megbukni már nem. És ez nyilván melegséggel tölti el a viktátor szívét, homlokán kisimulnak a ráncok, szemében meg dollárjelek pörögnek, mint Dagobert bácsiéban.
És persze a gratulációval nem is a Jóskának üzen, mert az nyilván nem tud magyarul, plusz miért pont a felcsúti fácséját (milyen szép kifejezés!) olvasgatná? Ez az üzenet nekünk szól, mutatja, hogy kiáll a magafajtákért, a világ ellen (és afrikai meg posztszovjet diktátorok mellett) csakazértis!
(És mellékszál, de a FIFA gyülevészsége amúgy a legőszintébb döntést hozta - mint azt többen megírták - mert ha most hirtelen az elnök ellen fordultak volna, azzal azt üzenték volna, hogy eddig semmit nem tudtak a sötét ügyekről, hogy nem ők adták el a következő két VB-t kenőpénzért. De nem fordultak, ez legalább őszinte gesztus volt, a maffia összezárt. Persze az is lehet, hogy a szavazás reggelén egy-egy lófejet találtak az ágyukban.)
Mert ugye a legtöbben kiakadtak azon, hogy a gennyesen korrupt szervezet sunyi keresztapáját simán megszavazták a derék küldöttek, még úgy is, hogy több bűntársát bilincsben vezették el még a tisztújító közgyűlés kezdete előtt. De a többiek is sokan voltak és elegen, hogy ne változzon semmi, csorogjanak csak tovább dollármilliók züllött orosz zsebdiktátoroktól, meg középkori kényurak módjára pöffeszkedő burnuszos sivatagi rablóktól, a lényeg hogy a tisztelt vezetésnek fűtött legye az úszómedencéje és a magán a repülőgépe. Meg svájci a bankszámlája, esetleg kajmán-szigeteki.
Innen nézve már érthető a felcsúti Ramszesz gratulációja, és nem kételkedhetünk annak őszinteségében, biztos nagy csodálója az ősz mesternek. Ő és alvezérei még csak forintban tudnak annyi pénzt lenyúlni a közösből, mint a Blatter Józsi dollárban, egyfelől tehát látszik a fejlődés horizontja, másfelől meg hogy bizonyos szint felett már le sem lehet bukni. Illetve lebukni még lehetséges, de megbukni már nem. És ez nyilván melegséggel tölti el a viktátor szívét, homlokán kisimulnak a ráncok, szemében meg dollárjelek pörögnek, mint Dagobert bácsiéban.
És persze a gratulációval nem is a Jóskának üzen, mert az nyilván nem tud magyarul, plusz miért pont a felcsúti fácséját (milyen szép kifejezés!) olvasgatná? Ez az üzenet nekünk szól, mutatja, hogy kiáll a magafajtákért, a világ ellen (és afrikai meg posztszovjet diktátorok mellett) csakazértis!
(És mellékszál, de a FIFA gyülevészsége amúgy a legőszintébb döntést hozta - mint azt többen megírták - mert ha most hirtelen az elnök ellen fordultak volna, azzal azt üzenték volna, hogy eddig semmit nem tudtak a sötét ügyekről, hogy nem ők adták el a következő két VB-t kenőpénzért. De nem fordultak, ez legalább őszinte gesztus volt, a maffia összezárt. Persze az is lehet, hogy a szavazás reggelén egy-egy lófejet találtak az ágyukban.)
2015. május 21., csütörtök
Technológia
Hallottam ma a rádióban, minden hülyeség kútfej-forrásában, pandorábilis szelencéjében avagy sötét fekete lyukában, hogy "internetes webáruház". Aha. Én eddig a buta fejemmel úgy gondoltam, hogy a webáruház az eleve az internetes információs szupersztrádán (esetleg aszfaltcsíkon) található, és nem mondjuk a közeli pláza mallban, vagy a teszkó vegyes butiksorán. De ha tényleg szükséges a jelző is, márpedig biztos, hogy szükséges, hisz az okos szerkesztők ott pártrádióban mindig okosan újságírnak, és nem tévednek ekkora marhaságot általuk.
Így aztán nyilván van nem internetes módon offline webshop is, talán a benzinkutakon vagy máshol. Ennek az a lényege, hogy vásárolni csak személyesen lehet, fizetés szigorúan készpénzzel, de az árut nem adják oda, hanem elküldik imélben, ami jó, mert az ímél gyorsabban hazaér, mint mi, és cipelni sem kell. Mondjuk egy könyvet, zenét vagy játékprogramot még el is lehetne küldeni így, de a hímzőcérnával vagy a szafaládéval már kissé körülményesebb a dolog, de ezt nyilván megoldották már a Szilícium völgyben a NÁZÁ-nál. Ami jó, mert ha lehet majd nemsokára mindjárt jégkrémet ímélezni, akkor nem kell parázni, hogy a csokivaníliaeper valami halvány-vörösesbarna homogén trutymóvá olvad hazafelé. Mert a fagyi ugyanis kell, hisz kurva meleg lesz majdan a nyáron, és ez olyan furán van kitalálva, hogy pont akkor veszünk mindig háromliteres gazdaságosat, amikor haza se nagyon tudjuk vinni, lelki sérülések nélkül.
De ha lesz valami fagyit ímélező program (ami a vaníliát konvertálja pédéefbe vagy empé háromba, szíjájébe mittomén), akkor dolog meg van oldva mint Kolombusz tojása Gordiuszban. Már csak valami ventilátor/klíma alkalmazás kéne, de hatékony ám, mert a múltkor is hiába tartottam a fejemhez a laptopot, az oldalsó kis rácson tök meleg levegőt fújt ki. Szóval ezen dolgozzon még a náza, meg a 3D-s omlettnyomtatón.
Így aztán nyilván van nem internetes módon offline webshop is, talán a benzinkutakon vagy máshol. Ennek az a lényege, hogy vásárolni csak személyesen lehet, fizetés szigorúan készpénzzel, de az árut nem adják oda, hanem elküldik imélben, ami jó, mert az ímél gyorsabban hazaér, mint mi, és cipelni sem kell. Mondjuk egy könyvet, zenét vagy játékprogramot még el is lehetne küldeni így, de a hímzőcérnával vagy a szafaládéval már kissé körülményesebb a dolog, de ezt nyilván megoldották már a Szilícium völgyben a NÁZÁ-nál. Ami jó, mert ha lehet majd nemsokára mindjárt jégkrémet ímélezni, akkor nem kell parázni, hogy a csokivaníliaeper valami halvány-vörösesbarna homogén trutymóvá olvad hazafelé. Mert a fagyi ugyanis kell, hisz kurva meleg lesz majdan a nyáron, és ez olyan furán van kitalálva, hogy pont akkor veszünk mindig háromliteres gazdaságosat, amikor haza se nagyon tudjuk vinni, lelki sérülések nélkül.
De ha lesz valami fagyit ímélező program (ami a vaníliát konvertálja pédéefbe vagy empé háromba, szíjájébe mittomén), akkor dolog meg van oldva mint Kolombusz tojása Gordiuszban. Már csak valami ventilátor/klíma alkalmazás kéne, de hatékony ám, mert a múltkor is hiába tartottam a fejemhez a laptopot, az oldalsó kis rácson tök meleg levegőt fújt ki. Szóval ezen dolgozzon még a náza, meg a 3D-s omlettnyomtatón.
2015. május 19., kedd
A falusi bíró világa
Aszongya a felcsúti Ramszesz, hogy Magyarország nemhogy nem multikulturális társadalom, de sosem volt az. Amivel ugye az a gond, hogy a miniszterelnöknek csúfolt zsebdiktátor (fociügyi guru és közbeszerzési főhóhér egy személyben) nemcsak a realitásérzékét veszítette el végleg, de ahogy öregszik, már egy érettségiző diák műveltsége is meghódíthatatlan csúcs számára.
Ugyanis csak így elképzelhető, hogy nem emlékszik Szent István intelmeire (mer' ugye szerinte a homogenitás érték, bár nem fejti ki, pontosan miért is, nyilván nehéz egy akkora baromságot argumentálni), de még csak az osztrák-magyar monarchia sem rémlik föl neki történelmi tanulmányaiból. Pedig pl. Budapestet, ahogy a belső részét ma ismerjük, a tizenkilencedik század végén építették fel, többnyire németek, szlovákok meg zsidók, nagyjából akkortájt, mikor az aktuális kormányzat kimondta, hogy minden felekezet egyenlő, amikor természetes volt a soknyelvű város, és nemcsak Pest esetében.
Amúgy a felcsúti arra hivatkozik, hogy nem voltak gyarmataink, nem kellett mindenféle gyanús benszülöttekkel huzakodni, és pláne elviselni, ahogy aztán jól bevándorolnak hozzánk. Ám ezzel két baj van:
- Egyfelől mondjuk Németország sem volt az a kifejezett gyarmati nagyhatalom (csináltak is belőle első világháborút), mondjuk a porosz-francia háború végéig egységes Németország sem volt, ám ma mégis náluk él többmilliós, mára többgenerációs török kisebbség. És lehet, hogy Merkel szerint a multikulti nem jött be, de egy politikusnak eleve ne higgyünk el mindent, és főleg ne ideológiakánt értelmezzük a társadalmi tényeket.
- A britek meg nagy gyarmatbirodalmat építettek, tele is vannak indiai meg pakisztáni származású emberekkel, de ahogy látom, teljesen jól működnek együtt (leszámítva az iszlamista wannabe terroristákat), hisz mennyivel unalmasabb hely lenne Britannia mondjuk a curry vagy a tikka masala nélkül....
Egyszóval a felcsúti igazán visszavonulhatna már kolbászt tölteni, meg a tornácon pálinkázni, ha már úgyis saját maga paródiájává vált, egy rátarti de ostoba falusi bíróvá, aki okosnak álmodja magát, és "mögtapasztalja" az általa amúgy nem értett külvilágot, de mindig a község pénzén....
(Szakirodalom: Gárdonyi Gézától bármelyik Göre Gábor-könyv.)
Ugyanis csak így elképzelhető, hogy nem emlékszik Szent István intelmeire (mer' ugye szerinte a homogenitás érték, bár nem fejti ki, pontosan miért is, nyilván nehéz egy akkora baromságot argumentálni), de még csak az osztrák-magyar monarchia sem rémlik föl neki történelmi tanulmányaiból. Pedig pl. Budapestet, ahogy a belső részét ma ismerjük, a tizenkilencedik század végén építették fel, többnyire németek, szlovákok meg zsidók, nagyjából akkortájt, mikor az aktuális kormányzat kimondta, hogy minden felekezet egyenlő, amikor természetes volt a soknyelvű város, és nemcsak Pest esetében.
Amúgy a felcsúti arra hivatkozik, hogy nem voltak gyarmataink, nem kellett mindenféle gyanús benszülöttekkel huzakodni, és pláne elviselni, ahogy aztán jól bevándorolnak hozzánk. Ám ezzel két baj van:
- Egyfelől mondjuk Németország sem volt az a kifejezett gyarmati nagyhatalom (csináltak is belőle első világháborút), mondjuk a porosz-francia háború végéig egységes Németország sem volt, ám ma mégis náluk él többmilliós, mára többgenerációs török kisebbség. És lehet, hogy Merkel szerint a multikulti nem jött be, de egy politikusnak eleve ne higgyünk el mindent, és főleg ne ideológiakánt értelmezzük a társadalmi tényeket.
- A britek meg nagy gyarmatbirodalmat építettek, tele is vannak indiai meg pakisztáni származású emberekkel, de ahogy látom, teljesen jól működnek együtt (leszámítva az iszlamista wannabe terroristákat), hisz mennyivel unalmasabb hely lenne Britannia mondjuk a curry vagy a tikka masala nélkül....
Egyszóval a felcsúti igazán visszavonulhatna már kolbászt tölteni, meg a tornácon pálinkázni, ha már úgyis saját maga paródiájává vált, egy rátarti de ostoba falusi bíróvá, aki okosnak álmodja magát, és "mögtapasztalja" az általa amúgy nem értett külvilágot, de mindig a község pénzén....
(Szakirodalom: Gárdonyi Gézától bármelyik Göre Gábor-könyv.)
2015. május 16., szombat
Ájszlend
Tegnapelőtt igazán elkötelezett, komoly és gyilkos jégeső zúdult reánk, én épp hazafelé tartottam busszal, mikor úgy kezdett záporozni a diónyi jég, hogy beszélgetni sem lehetett a buszon, meg aggódtam, mi lesz, ha le kell szállnom?
Addigra a csomópontban már nem volt jég, eső is mérsékelt, Petra meg a józan ész nyomán felmenekült a kutyával, nem a megállóban vártak.
Viszont. Másnap (avagy most épp tegnap) reggel a buszon persze mindenkinél ez volt a téma. Nagyjából három téma mentén:
- Kurva jég, szétverte a kertemet...
- Kurva jég szétverte a kocsimat... (két horpadás is vót)
- Kurva ufók kemtrélezik a főd szívcsakráját nálunk, mer irigyek, hogy mink ilyen táltos szíriuszi izék vagyunk...
Szóval a jégeső legalább három paradigma szerint értelmezhető. Van a mezőgazdasági, az urbánus, meg a zakkant, de az tény, hogy legalább egy napra mindenki amatőr meteorológussá vált, de minimum jégszakértővé. A helyett, hogy a tonikjukba tennék a jeget. A természet ellen úgysem tehetünk sokat, de ha isten citromot ad, csinálj limonádét, ha jeget, tedd bele...
Addigra a csomópontban már nem volt jég, eső is mérsékelt, Petra meg a józan ész nyomán felmenekült a kutyával, nem a megállóban vártak.
Viszont. Másnap (avagy most épp tegnap) reggel a buszon persze mindenkinél ez volt a téma. Nagyjából három téma mentén:
- Kurva jég, szétverte a kertemet...
- Kurva jég szétverte a kocsimat... (két horpadás is vót)
- Kurva ufók kemtrélezik a főd szívcsakráját nálunk, mer irigyek, hogy mink ilyen táltos szíriuszi izék vagyunk...
Szóval a jégeső legalább három paradigma szerint értelmezhető. Van a mezőgazdasági, az urbánus, meg a zakkant, de az tény, hogy legalább egy napra mindenki amatőr meteorológussá vált, de minimum jégszakértővé. A helyett, hogy a tonikjukba tennék a jeget. A természet ellen úgysem tehetünk sokat, de ha isten citromot ad, csinálj limonádét, ha jeget, tedd bele...
2015. május 13., szerda
A néhai bajnok
Kokó "Kovács" István egykori boxbajnok számos fideszes kampány után egyszer csak kijelentette, hogy soha nem volt fideszes-legfeljebb fidesz-szavazó. Na már most, én eddig úgy tudtam, hogy fideszes nem csak az lehet, akinek párttagkönyve van, de e fogalom alatt értjük azokat is, akik mindig a fideszre szavaznak, és ezt nyíltan vállalják is. De alanyunk egyszer csak elkezdett máshogy emlékezni, nyilván nem függetlenül a fidesz jelentős népszerűségvesztésétől, mely neki, mint a népszerűségből, és egykori dicsőségének emlékéből élő médiacelebnek, különösen kellemetlen. Így viszont még nehezebb helyzetbe hozta magát, hisz aki kurvának áll, az ne csodálkozzon ha rendszeresen megdugják, és pláne ne próbálja meg utólag letagadni.
Vagy ha már nekiáll, legalább ne sértődjön meg, ha annak nevezik ami, egy közepesen buta opportunistának, aki sértődött fácsés bejegyzésében hosszan , de legalább összefüggéstelenül , a szerénység teljes zárójelbe tételével. Hogy ő, akinek a szíve mindig a hazáért meg a címerért meg ilyenekért dobogott, és csak a mi kedvünkért lett sportoló, hogy a hazát szolgálja, szóval egy ő, egyszer csak azzal szembesüljön, hogy sokan nem is szeretik! Egy olimpiai bajnokot, hallatlan! Ez egyébéként többször is előjön, hogy ő olimpiai bajnok, ezért őt szeretni kell, arról nem is beszélve, hogy tiszta, becsületes meg minden, még jó hogy nem tette hozzá, hogy szerény is.
Márpedig én úgy gondolom, hogy annyira nagy és tiszta hazafi valaki, akkor hazát szolgálnia lehet kicsit jobban is annál, hogy idegeneket ütlegelünk közönség előtt, hívják bár ezt a korrupcióval átszőtt eseményt akár olimpiának is. Meg nyilván hazaszeretetből állt profinak (mintha addig nem a sportból élt volna), nem pénzért, ahol ráadásul úgy lett világbajnok egyetlen meccs erejéig, hogy nem is verte meg az aktuális világbajnokot, őt viszont rögtön az első címvédésén, illetve helyett. De eme dicsőséges bajnokság előtt még megvert néhány ismeretlen, kissé elhízott mexikói villanyszerelőt is, ún. "felhozó" meccseken. Mondjuk ennek fényében nem is furcsa, hogy csak azt mantrázza, hogy "de hát én egy olimpiai bajnok vagyok, egy óóóó-lim-pi-aaaiii baj-nóóók", és nem érti, miért nem szereti őt a fél ország. A maga részéről a csúnya megosztó politikát hibáztatja, de hát abban meg épp kedvenc miniszterelnöke a legjobb, aki mögé oly bátran odaállt még nemrég, és amely eseményeket most oly hősiesen letagadna. De a közönsége emlékezete szerencsére hosszabb, mint amit kinézett belőlük.
Vagy ha már nekiáll, legalább ne sértődjön meg, ha annak nevezik ami, egy közepesen buta opportunistának, aki sértődött fácsés bejegyzésében hosszan , de legalább összefüggéstelenül , a szerénység teljes zárójelbe tételével. Hogy ő, akinek a szíve mindig a hazáért meg a címerért meg ilyenekért dobogott, és csak a mi kedvünkért lett sportoló, hogy a hazát szolgálja, szóval egy ő, egyszer csak azzal szembesüljön, hogy sokan nem is szeretik! Egy olimpiai bajnokot, hallatlan! Ez egyébéként többször is előjön, hogy ő olimpiai bajnok, ezért őt szeretni kell, arról nem is beszélve, hogy tiszta, becsületes meg minden, még jó hogy nem tette hozzá, hogy szerény is.
Márpedig én úgy gondolom, hogy annyira nagy és tiszta hazafi valaki, akkor hazát szolgálnia lehet kicsit jobban is annál, hogy idegeneket ütlegelünk közönség előtt, hívják bár ezt a korrupcióval átszőtt eseményt akár olimpiának is. Meg nyilván hazaszeretetből állt profinak (mintha addig nem a sportból élt volna), nem pénzért, ahol ráadásul úgy lett világbajnok egyetlen meccs erejéig, hogy nem is verte meg az aktuális világbajnokot, őt viszont rögtön az első címvédésén, illetve helyett. De eme dicsőséges bajnokság előtt még megvert néhány ismeretlen, kissé elhízott mexikói villanyszerelőt is, ún. "felhozó" meccseken. Mondjuk ennek fényében nem is furcsa, hogy csak azt mantrázza, hogy "de hát én egy olimpiai bajnok vagyok, egy óóóó-lim-pi-aaaiii baj-nóóók", és nem érti, miért nem szereti őt a fél ország. A maga részéről a csúnya megosztó politikát hibáztatja, de hát abban meg épp kedvenc miniszterelnöke a legjobb, aki mögé oly bátran odaállt még nemrég, és amely eseményeket most oly hősiesen letagadna. De a közönsége emlékezete szerencsére hosszabb, mint amit kinézett belőlük.
2015. május 5., kedd
Rojálbébi II.
De most komolyan, ki a fenét érdekli az aktuális rojálbébi, a hír maximum annyi benne, hogy megszületett, meg mondjuk, hogy lány, oszt jónapot. De az röhejes és szánalmas, ahogy amúgy komoly hírportálok próbálnak valami lebutított hírfolyamot generálni, hogy mondjuk:
- Már vajúdik!
- Megszületett! (Már persze nem az aki vajúdott...)
- Lány!
- Van neve is már!
És mindezt persze végig címoldalon, vezető hírként tálalva, mintha az egész legalább is fontos lenne nekünk, pedig dehogy. Az egész egy hír lett volna normál esetben, mondjuk egy fotóval valahol a bulvársávban, ha már az ilyen királyi családok igazából nem is uralkodnak,csak biztosítják az alattvalóknak a permanens szappanoperát. Az a szerencsénk, hogy ez hírsűrűség nem fog így menni sokáig, így talán nem kell arra számítanunk, hogy pl:
- Ma reggel is kakált. Sajtóértesülések szerint barnát, közepesen büdöset. A rojálkaka állaga egyébként közepesen sűrű, enyhén krémes, az ifjú hercegnő jól van, a kormány a helyén. Ő királyi izésége, tervek szerint a délelőtt folyamán büfizni is fog, amint ez bekövetkezik, azonnal kapcsoljuk helyszíni tudósítónkat....
Esetleg készülhet majd film is, a Rjálbébi II., Rojálbébi Visszatér esetleg Rojálbébi Reloaded címen, a moziban lenne anyatej ízű kóla, meg répapüré a popcornra...
- Már vajúdik!
- Megszületett! (Már persze nem az aki vajúdott...)
- Lány!
- Van neve is már!
És mindezt persze végig címoldalon, vezető hírként tálalva, mintha az egész legalább is fontos lenne nekünk, pedig dehogy. Az egész egy hír lett volna normál esetben, mondjuk egy fotóval valahol a bulvársávban, ha már az ilyen királyi családok igazából nem is uralkodnak,csak biztosítják az alattvalóknak a permanens szappanoperát. Az a szerencsénk, hogy ez hírsűrűség nem fog így menni sokáig, így talán nem kell arra számítanunk, hogy pl:
- Ma reggel is kakált. Sajtóértesülések szerint barnát, közepesen büdöset. A rojálkaka állaga egyébként közepesen sűrű, enyhén krémes, az ifjú hercegnő jól van, a kormány a helyén. Ő királyi izésége, tervek szerint a délelőtt folyamán büfizni is fog, amint ez bekövetkezik, azonnal kapcsoljuk helyszíni tudósítónkat....
Esetleg készülhet majd film is, a Rjálbébi II., Rojálbébi Visszatér esetleg Rojálbébi Reloaded címen, a moziban lenne anyatej ízű kóla, meg répapüré a popcornra...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)