Gittrágás zavaróan másképp

Néha mostanában belnézek a Videóbíróság című jutyúbus műsorba, amitben az Egri Viktor nevű néhai sportriporter, aktuális politikai megmondóinfluenszer, meg a Somogyi Zoltán kolléga (szociológus, oda járt ahova én, időben is némi átfedéssel, sőt ugyanarra a doktori képzésre is, ehhez képest nem ismerem) vitat meg nagy egyetértésben (igen, ők így vitatnak meg bármit) aktuálpolitikai beszólásokat und megmondásokat.

A műsor maga fura, nem is bírom mindig - főleg a formátum miatt. Mert ül a két faszi egy stúdióban, fodbalbírónak(!) öltözve, mintha a videobíróknak is kellene egyenruha, kívülről meg időnként bekiabál egy hang, hogy akkor a néhai orbánista államtikár parlamenti viszontválasza az most gól volt, vagy les miatt nem-e mégsem? Nem tudom miért kell erőltetni ezt a fodbalos izét, gondolom nem akartak a huszonszázadik politikai podcast lenni ahol két beszélő fej... nos, beszél. Így viszont két beszélő fej jelmezben beszél, de minden más szempontból ugyanúgy, ez a fodbalos keretezés meg kurva erőltetett, tehát kínos.

Kettejük közül az Egri nekem már kicsit sok, némileg mintha belezakkant volna az elmúltitzenhatévbe, annyira vonalas, hogy akkor se mindig bírom, ha épp én is pont arra nézek, és nagyjából onnan, mint ő. Én kérem egy rendes anarchista vagyok, azaz nem dogmatikus, mert a dogmák mindig az uralom eszközei.

A Somogyi  meg a konzervatív módon szakszerű tudományoskodást hozza még itt is, ennek megfelelően különösen hülyén néz ki fodbalbírónak öltözve. (Ja, eszembe jutott még egy közös pont, itt Kaposváron lakva határozottan somogyinak érezhetném magam, bár pont megyei identitásom nincs, legalább is eddig nem vettem észre ilyet. Például fel se tűnik, ha már Tolnában jár a vonat, vagy Baranyában, pedig utóbbi lenne a szülőföldem...)

Eleinte nem is bírtan nézni a produkciójukat, de a néhány utóbbit  már végighallgattam (nem néztem, annyira nem vagyok önbántalmazó, semmilyen podcastot nem nézek, csak hallgatok), mert annyit mindenesetre még nálam is elértek, hogy tényleg nem a szokásosan unalmas gittrágás, ami egy magamfajta hír- és közéletfüggőnek időnként elmegy, de jobb ha inkább nem jön.