Ma jött csak szembe egy vicces Pride-utánlövés, a Femina című, csajosságegészségügyi index-melléküzemág termeléséből, hogy Jordán Adél „ritkán látott párjával“ volt a melegügyi felvonuláson prájdolni büszkén. Együtt tüncikéztek, na!
Ugyanakkor az van, hogy Jordán művésznő párja Székely Kriszta film- és színházrendező, und egy ideje már a meglehetősen jelentős Katona József Színház igazgatója, tehát nyilván ritkán látott. Az elődje például Máté Gábor volt a színház élén, őt is alig lehetett látni, kivéve mikor játszott, nyilatkozott, rendezett, interjút adott, valamint padlizsánt vett a zöldségesnél a piros hetes villamoson. Székely Kriszta is mindig teljesen láthatatlan a nyilvánosság számára, ha épp nem ad interjút, szólal föl valamilyen ügyben, esetleg alszik vagy vécén van. Ilyen az élet.
Ez meg olyan mintha azt mondanám, hogy szomszédom Ritkánlátott Eszter, akit tényleg ritkán látok (akkor viszont nem ismerem fel), mert kéthetente egyszer hagyom csak el a lakást, akkor is este tíz után, sötétben meg nem tudom elolvasni a névtáblát az ajtaján, ezért van, hogy költőivé hanyatlott fejemben az igazi vezetékneve. vagy szőke vagy barna, vagy valahol a kettő között, de azt határozottan tudom, hogy van haja, valamint a két füle közt hordja a fejét, csak ezt ritkán tudom látva ellenőrizni.
Fel se tudom hívni, mert nem tudom a telefonszámát, pedig szívesen megkínálnám a legújabb baracklekváros rántott spenótommal, amit fokhagymás aranygaluskával tálalok, döglöttpolip-ágyon.
Ezért mondjuk már verne Gyula, aki eleve egy francia gourmand volt. És ritkán látott, de akkor messzire.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése