Már megint a kommenterek

„Létezik, hogy ez az elmebeteg kommunista ukrán és brüsszeli ügynökkormány 4 évig hatalmon lesz? Mert ez a második Trianon.“

(kommentelő a Mandineren)

Mit lesz, az az hogy lesz, mi ez a liberálbolsi jövőidő kérem? Ez már most a második Trianon, nem az van, hogy új Trianon épül, hanem már omlik is ránk. Négy év alatt simán lesz még kettő, aminek a végére marad hat szittya Őhazákjukos képviselő a Kárpát-Magyar Nagyhaza gyepűjén, darutollas fövegben persze, és mindenki más ukrán kommunista lesz Brüszelből. És buzi! Mondjuk pont ezért halunk ki, hogy buzik leszünk egytől-egyig, átkozottak felmenőink, akik nagy bazmegeléssel köpnek le ránk az égi vadászmezők széléről.

Nagyjából idáig jutok viliágnézetileg, mikor még mindig vagy hat hete nincs itthon kávé, és kommenteket fogyasztok alacsony vérnyomás ellen. Jó, lehet hogy a hőteremburája alatt nem is kell koffeinnel feltolni a pulzusszámom, a Mandiner hamar múlik egy kis visszakézből (mandinerből) Philip K. Dick-olvasástól, most épp újra az esszéinél tartok, a Csúszkáló valóságokból.

Az ő világképe alapvetően hurrápesszimista, hogy a világ egy egészen kitekert, furcsa módon szar hely, de ez nem valami rendszerhiba, ez eleve ilyen, legfeljebb néha elhitetjük magunkkal, hogy van valami értelme a politikának, a gasztronómiának, az építészetnek vagy a kamarazenének.

- Először is baj van a valósággal, márhogy van-e, vagy e nem-e, avagy valóságos-e a valóság, , mármint valójában? Híres tézise szerint „a valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne”. Márpedig az ő regény- meg novellahősei rendre úgy járnak, hogy kicsit nem hisznek benne, és hirtelen valami egészen sivár, és néha ijesztő helyen találják magukat. (Nemrég pont valami ilyesmi jött szembe egy Neil Gaiman-novellában is, csak ott volt annyi remény, hogy azt idegen űrlények csinálták.)

- Ennek megfelelően az ember ritkán az, akinek hiszi magát, az identitásunk szabadon választott, csak kérdés, hogy ki választja nekünk. Én például nemmagyar hazaáruló vagyok, de ezt csak bizonyos sajtótermékek olvasásakor veszem észre, akik kíméletlenül leleplezik tévedéseim.

- Ez persze mindegy is, az ember is csak egy biológiai gép, köztünk meg Dick androidjai közt legfeljebb annyi a különbség, hogy az androidok néha emberségesebbek, hisz az igazi, őszinte gecizmust nem lehet programozni, annak szívből kell jönnie, az meg egy robotnak nincs.

- Így aztán az emberi társadalmak természetes állapota az elnyomás, a diktatúra sem rendszerhiba, mert szívből geci biorobotokkal csak így lehet bánni.

És akkor már az se olyan nagy gáz, hogy kint süt a Nap, ha a valóságok csúszkálnak, az is lehet, hogy mégis csak az a helyes világnézet, mely szerint: „ MP összejátszik az ukrán maffiával! Hitványságának következményeit a lakosságra akarja tolni. Ez a degenerált mini Hitler hamarabb felszámolja magát, mint bárki gondolná... a hazaáruló bolsevik csürhe egy ciklust sem húz ki.... „ 

Amiben nekem új információ, hogy ezek szerint az Ukrán Maffia (szerintem így kéne írni) sem akkora spíler.

Ez még nem a megvilágosodás, de dolgozom rajta, és kávéra gyűjtök.