Minden forrás szerint állítólag ma van az évfordulója annak, hogy „az utolsó megszálló szovjet katona“ elhagyta Magyarországot, 1991-ben. Jól emlékszem arra a napra, szerda volt, már elkezdődött a nyári szünet (ami szakközepesként nekem szakmai gyakorlatnak nevezett semmittevéssel indult), rántott karfiol ettem ebédre, és esta valamit néztem a tévében. Persze tudja fene, mindezt csak gyanítom, de pár dolog azért biztos.
Például hogy nem pont egy darab utolós katona hagyott el minket haza, hanem egy adag utolsó katonákok. Akik viszont nem voltak már megszállók, legfeljebb a néhai megszállók maradékai, egy maroknyi egyenruhás rakodó, akik vonatra pakolták a felszerelés ittfelejtett részét, és közben már tuti nem volt idejük megszállni is, legfeljebb este a laktanyában.
1991-ben amúgy épp szétesett a Szovjetunió, hivatalosan december 26-án szűnt meg (előrehozott karácsonyi ajándékként, hisz az ortodox karácsony január 6-án szentestézik, és az ünnep maga hetedikén csapódik be), de azon a nyáron már haldoklott, augusztusra a balti államok már kinyilvánították a függetlenségüket, meg se várva a formális véget. Szóval kilencvenegy nyarán már nemigen voltak megszállók, akkor se, ha például Észtországból 94-ben ment ki az utolsó Vörös Hadsereg.
De mára már annyira szabadok vagyunk, hogy ma van Imodzsen és Imogén névnap is, ami 1991-ben még teljesen elképzelhetetlen lett volna. Eredetiben persze Imogen, és eléggé angol női név, ami egyébként teljesen kitalált, csak az menti, hogy maga Shakespeare találta ki, egy kevéssé ismert darabja, a Cymbeline egy szereplőjének neveként. (És közben megkérdeztem Pédia Wiktóriát, aki szerint a kelta, „lány” jelentésű inghean szóból ered.) De ennyit mára a szovjet hadseregről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése