2017. július 26., szerda

Gnózis

Az isteni tudás az enyém, legalább is ezt mondta  álmomban a furcsa kis ember, én már tudom hogy készül a narancsos sárkány, mitől kék a szivárvány egyik csíkja, mi a tuti lottó-kombináció. De nem akarok nyerni, szegény vagyok, ám értékelem, a lemondást gyakorlom, távol állnak tőlem a világi hívságok, csak legyen net meg kábeltévé, nem vágyok többre.

Mert a titkos isteni tudás meglepő helyeken van elrejtve. Hétvégén mikor kórházban feküdtem nem volt kábeltévé, nézhettem ki az ablakon naphosszat, viszont az ablak előtti fa ágai egy enberi arcot formáztak (egy részen), és mintha beszélt volna. Mondjuk ilyeneket mondott hogy "ne sózd meg a krumplit sütés előtt" meg hogy "etesd meg a teknősöd",de ha másfél napnál tovább fekszem a sürgősségin, talán komolyabb kinyilatkoztatásokba is belefutotottam volna.

De mivel a gyakorlatlan beteg vagyok, viszont gyógyíthatatlan racionális, elmaradt a titkos tudás, maradtam én, aki javíthatatlan kételkedő,a gnózisra nem fogékony, szorri... Gnózisbárkimásnak...

2017. július 24., hétfő

Bocsi, epilepszia

Eukaptilusz, nem nem, ez epilepszia basszameg, kicsit sokszor ébredtem mostanában mentőben, néha ha nézem milyen messze  a buszmegálló, már izgulok hogy hazaérek-e?
Mert egy epilepszia-rohamban pesze öndtudatlan leszel, és otthon is lehetsz egyedül, de kis rutinnal tudod, hogy kell túlélni, és ne mentőben ébredj.
Nekem eddig ez egyszer jött össze, amúgy mindig mentőben ébredrem, legutóbb a helyi sürgősségi osztályon, ott is aludtam.
Ja, és nincs munkám épp, szóval lehet ötleteket....
És igen, én is unom, hogy megint bocsánatot kérek, de a munkanélvülivé válás, meg egy kórházi ágyon fekvés talán elegendő. (Eett már valaki össze buszmegállóban vagy épp buszon? Ha igen dumáljunk róla!)