2018. május 21., hétfő

Végső elhülyülés

A magát valami furcsa tudatmódosító hatására még mindig "közszolgálatinak" minősítő M1 tévécsatorna újra, és ismételten bebizonyítja, hogy nem leehet róla paródiát csinálni, megoldja azt házon belül is. Avagy mindig van lejjebb, akkor is ha már-már kételkednénk benne.

Most épp egy német viccoldal álhírével sikerült gerjeszteni a morális pánikot (abban a maroknyi emberben, aki még nézi, sőt hitelesnek tekinti Párt Hivatalos Pánik Tévéjét), mert a derék rémhírterjesztők halálos komolysággal mondták be, hogy Essen városát bizony Fastenre nevezik át a Ramdán idejére, mert essen az ugye kajálás, a fasten meg azt is jelenti hogy böjt. És a német viccoldal szerint a polgármester tekintettel akart lenni a migráncsoló muzulmán terrorista mohamedánok vallási érzelmeinek megnyilvánuló sajátosságaira...

Ja, és fentebb linkelt 444.hu-poszt kommentszekciójában láttam a legjobb illusztrációt, egy Giovanni nevű hozzászólótól:



A magyar sajtószolgálatos keretlegények (leányok, transzneműek, rokonok, barátok, üzletfelek) meg rábuktak a nyilvánvalóan vicces álhírre, hogy íme, a haldokló nyugat már teljesen iszlamizálódik, a németek a migránsolók csicskái, még csak azt nem tették hozzá, hogy már csak Putyinban bízhatunk. Bár lehet hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Őfaszkalapsága (Bödőcs T. megfogalmazása) titkárságán már fogalmazza valami negyedosztályú tintanyaló a megfelelő álhírt, egyenesen az M1 elmeroggyant szerkesztőinek címezve. (Mondjuk hogy "egy pravoszláv ördögűző sikeresen kigyógyított az iszlámból egy arabot, aki azóta vezeklésképp borscsot főz a Szlovnij-Kamenegyevói kolostor messze földön ismeretlen sztárecének".)

Vagy simán átvehetné az M1 a hírcsárda nevű méltán rosszhírű viccoldal stábját, ilyen színvonalú rémisztgetést ők is csinálhatnának. Csak az olcsóbb lenne, meg szórakoztatóbb, hisz ha már az én adómból megy ez a szánalmas izé, legalább röhöghessek rajta. Ez is egyfajta nemzeti minimum.

De ha már Essen szóba került, egy kis ízelítő a város egyik legjelentősebb kulturális produktumából. Én bírom, és igen, volt már, bár nem pont ez:


Hétfőn is hétvége

Változatlanul nem tudok mit kezdeni a pünkösd nevű királysággal (vagy mi is ez), még mindig annyi van meg az egészből, hogy lett egy extra munkaszüneti nap, így a vasárnapi takarítást is nyugodt lélekkel toltam át mára. De különösebb ünnepi hangulatot a környéken sem tapasztalok, pedig itt a sarkon van egy  katolikus templom, ahol pünkösd vasárnap alkalmából sem volt különösebb nyüzsgés, sőt akkora sem mint egy átlag vasárnap. Amiből arra következtetek, hogy a római katolikusok (meg a helyiek is) mérsékelten értik a pünkösd teológiai und gyakorlati jelentőségét, viszont a római katolikusok (meg a milánóiak, meg a helyiek) is kihasználják a hosszú hétvégét, meg az egész jó időt, és lelépnek a Balatonra. Ahol aztán vagy elmennek a balatonfőkajári templomba spirituális stand up comedy-re, vagy csak tervezik, de a helyi Szent Kereszt templomot raktáráruháznak, esetleg az önkéntes tűzoltók bázisának nézik, nem indokolatlanul. (Egy tűzoltóság mellett nem is feltűnő a harangtorony, egyfelől hogy legyen mit félreverni ha akció van, másfelől a tüzet is meg kell valahonnan figyelni. A bejárat melletti feszület meg simán magyarázható a tűzoltók közismert transzcendentális érdeklődésével, például mindig átköpnek a bal válluk felett, ha szilveszterkor kéményseprőt látnak, lóhere alakú anyajeggyel a tarkóján.)

Meg persze lehetne pünkösdi népszokásokat is gyakorolni, de mivel a népszokás az amit a nép szok, ez manapság a hosszú  hétvége előtti nagybevásárlás, meg wellness-hétvége all inclusive, akármit jelentsen ez utóbbi a  a szállodai fürdőköpeny ellopásán kívül.
Az igazi pünkösdi népszokások amúgy nem állnak távol a kortárs néplélektől, hisz alapvetően a bulizás-ivás-csajozás háromszögben helyezkedtek el, különös tekintettel a pünkösdi királyság intézményére. Mert a kiválasztott legény hivatalos volt minden lakodalomba, keresztelőre, meg a csíksomlyói búcsúra is, bár az útiköltséget rendszerint inkább természetben elitta egy lakodalomban vagy keresztelőn. Esetleg simán a kocsmában, ahol amúgy is ingyen ihatott (a többiek fizették a fogyasztását utólag), míg el nem vitte az alkoholmérgezés. 

Felénk is vannak népszokások, ahogy a reggel is tapasztaltam, az indokolatlanul korai kutyasétáltatás egyik, tényleg nem értem, miért kell a lokális néniknek reggel ötkor lerángatni a félálomban kóválygó spánieleket, hisz attól, hogy ők rossz alvók, a kutyák még pihenhetnének. A nénik meg menjenek addig mondjuk az éjjel-nappaliba tubusos grízes tésztáért.
Ja, és népszokás még a kora reggel féldecis szilvát iszogatni az éjjel-nappali előtt, nagyobb számban mint egy átlag hétfőn, mert ha már nincs munkanap, nem csak a rokkantnyugdíjasok meg a hajléktalanok vesznek részt a programban, de az aktív szobafestő-mázolók is. Egyébként érdekes adalék, hogy a kora reggeli kisbolt előtt töményezők valahogy mindig szobafestő-mázolónak vannak öltözve, esetleg hidegburkolónak, nem mintha meg tudnám különböztetni a különböző céhek viseletét.

De a szentlélek kiáradását valahogy még mindig nem érzem, de van egy adag zöldborsófőzelék a hűtőben, hátha az hozza el a lelki ébredést. És mivel ünnepi ebéd lesz, rántott cukkinit is sütök hozzá.

2018. május 18., péntek

Rojál bóvli

Van bennem valami eredendő szemérmesség, ezért írtam a címben bóvlit a faszság helyett, de úgy tűnik, a főszövegben már nem gond a trágárság. Mert ez a királyi hercegi esküvő, ami a csapból folyik ( a langyos, azaz ihatatlan csapvíz mellett) egy nagy kupac szar, ami ráadásul régóta bűzlik, a brit monarchia nevű ostoba szappanopera többi hozzávalójával együtt. Mert az ürüléknek nagyjából az a természete, hogy minél tovább hagyjuk a napon, miközben öntözgetjük lelkesen, annál büdösebb lesz, és valahogy nem nő belőle rózsabokor. Mert korunkban a monarchia trágya növény nélkül, nem táplál semmit, csak bomlik, egyre rémesebb szagok kíséretében.
A minden címlapon vigyorgó herriherceg , ha  nem hercegnek születik, valószínűleg egy kávézóban nyomná a tejhabot a kapuccsínóra, hogy megkeresse a napi betevő füves cigije, meg söre árát. (Tudom katonáskodott is, de azt is csak azért mert palotába született, és a palotába született popsztárok jellemzően ezt tudják felmutatni teljesítményként, mert egyébként főállású palotábaszületettek.)

Vagyis a mai monarchiáknak (legalább is nyugaton) semmi értelmük, csak fenntartanak valami végtelenül szánalmas kasztrendszert, hogy nemesség, meg lordok háza, meg Szőr Kiafaszom Earl of Istenhátamögött A brit monarchia például remek műemlékeket hagyott hátra (én meg sok pénzt, hogy ezeket látogassam az elmúlt huszonévben), kevéssé dicső és vállalható háborúkat, de Második Bözsi nénivel nyugdíjba mehetne végre az egész. Nem kellene medveszőr kucsma, meg őrségváltás, a Buckhingam palota is lehetne múzeum, amúgy sem Bözsi néniék családja hozta össze a kecót, homloka verejtékével. (A kilovaglás, tömegnek integetés vagy a kutyasétáltatás után kastélyban teázás az nem munka, csk hogy tisztázzuk.)

De ha már monarchia, csinálják úgy mint mondjuk a norvégok (Norvégiáról valszeg a többség azt sem tudja, hogy királyság), ahol az aktuális Akárhányadik Harald biciklivel meg reggel a piacra friss halért, és ha a házasodik a gyerek, nem azzal van tele nálunk is a bármelyik tévé.
De az angolok (britek, egybesült királyságok) ócska szappanoperaként működtetik és fogyasztják a monarchiájukat, szerintem ennél olcsóbb és kényelmesebb lenne egy igazi szappanoperát csinálni, jó színészekkel, BBC-s minőségben, és nem kellene középszerű arcokat bámulni képeslapokon meg teásbögréken, csak mert valamelyik távoli őse valami német választófejedelem volt, und enyhén értelmi fogyatékos.

Avagy a születésnek semmi köze a képességekhez, a tudáshoz, az alkalmassághoz, persze a mai médiában elég látszani, a többiről szó se essék, ebben az értelemben egy királyi család, a királyi esküvőkkel meg a rojálbébikkel egy közepesen ócska reality vagy egészen ócska szappanopera, ráadásul drága, meg minek.

Jó, ne akasszátok fel a királyokat (ezt csak egy Petőfi művésznevű anarchista propagálta), , de hagyjátok őket figyelmen kívül. Hisze leve csak a nyilvánosságnak, meg a nyilvánosság számára léteznek, ha már a kutyát sem érdekli mi  van velük, talán eltűnnek szépen a balfenéken.
Rájuk is férne, ránk meg jajjde.

2018. május 16., szerda

Bizonyos állatok egyenlőbbek

Szintet lép a sírva röhögés mondanám, de minek, tudjuk hogy mindig van lejjebb, így az a hír, miszerint a türkmén diktátor arra jártában csak úgy megnyerte az országos ralibajnokságot. Türkmenisztánban persze, amiről a fene se tudja, mennyire rali-nagyhatalom, de legalább a fenét sem érdekli. Türkmenisztán Észak-Korea mellett talán a legszürreálisabb szörnyállam (versenyben még: Fülöp-szigetek, a mindenféle emírségek meg Venezuela), a remélhetőleg pokolra került néha Türkménbasival együtt. Türkménbasi, szül. Szaparmurat Nijazov egykori kommunista pártfőtitkár volt még a szovjetből, későbbi diktátor, aki még a hónapokat és a hét napjait is átnevezte, elvégre mennyivel szebb az, hogy Türkménbasi, mint az hogy január.  Vagy a szombat helyett az hogy  Ruh Gün, ami arra utal hogy e napon kell olvasni a nagy vezér Ruhnama című könyvét. (Ha én egyszer császárkirály, örököselnökúr-szeretettvezér leszek - erre amúgy kicsi az esély, már a buszsofőrök is vonakodva köszönnek vissza - a kedvenc könyveim lesznek a kötelező irodalom a suliban, töriórán meg minimum Napóleonhoz kell majd hasonlítani szerénytelen személyem, mínusz Szent Ilona szigete.)

Türkménbasinak amúgy remek utódja lett, egyik korábbi helyetteséből, a dallamos nevű Gurbanguly Berdimuhamedov ugyan nem állíttatott szobrot magának nagy méretben, fontosabb főtereken, de mint látjuk, legalább már ő a ralibajnok is. Érdeklődéssel várjuk, milyen egyéb trófeákkal gazdagítja még dicsőségei listáját, lehetne például a helyi légitársaság főpilótája (esetleg vezető stewardess),  hatszoros Michelin-csillagos séf, akadémikus atomtudós vagy szappanopera sztár, mondjuk mint Musztafa a Fasza Muff, és e minőségében Türkmenisztán első számú transzvesztitája is egyben.

Vagy mássza meg a Mount Everestet (helikopterrel), ha az nem megy, a harmadik emeletet, oda már vihetik a serpák is, tőle ez is nagy teljesítmény lesz.
Négy láb jó, két láb rossz, mert minden állat egyenlő, de bizonyos állatok...
Türkmenisztánban nem csak úgy ralibajnok lesz az ember, arra születni kell, nálunk sem lesz csak úgy valakiből tiborczistván vagy mészároslőrinc, a hely és idő mellett nem árt jól házasodni.

2018. május 15., kedd

Kolorglobál

Úgy találom, nincs is globális felmelegedés. Illetve lehet hogy volt, de már elmúlt. A múlt hónapban például biztosan volt globális felmelegedés, legalább is felénk, mert rohadt meleg volt gyakran, sőt május elején is. Most viszont szinte fáztam napközben, néha meg tényleg, azaz szó sincs felmelegedésről, már legalább két napja.

Hogy globálisan mi a helyzet, azt nem tudom, gondolom az északi meg a déli sarkon elég hideg van most is (a keletei meg a nyugati sarkokról nem hallottam semmit, de biztos ott is hasonló a helyzet, pingvinekkel meg jeges hódokkal), sőt Ausztráliában meg Brazíliában egyenesen közeleg a tél, amit mindennek gondolhatunk, de felmelegedésnek semmiképp.

Amúgy gyanús, hogy nem csak felmelegedés nincs globálisan,de gyakorlatilag semmi, a föld glóbusztekéje elég nagy ahhoz, hogy ne legyen mindenhol ugyanaz.  Ez még akkor sem menne, ha a Föld tényleg lapos lenne, de hát tudjuk, hogy nem az, mert akkor a nagyon nagy olajfúrótornyok átesnének rajta, de legalább is kilógna a végük. (Azt meg ne mondja egy laposföld-hívő sem, hogy de ez a cucc sok száz, esetleg sok ezer kilométer vastag, mert pont ők ábrázolják lapostányérnak, vastag káddugó, vagy fura henger helyett, szóval a mélyfúrások kilukasztanák a Földet, a lyukon bejönne az űr, ami még a globális felmelegedésnél is kevésbé hiányzik a bárkiknek.)

A Föld gömbölyű (a kisbetűs föld nem, az nyirkos, morzsalékos és hangyák vannak benne, meg traktorok rajta), és majdnem mindenhol másféle idő jár (néha ás), globális jelenségnek legfeljebb a Lyme-kór, a szappanoperák és az emberi hülyeség tekinthetők, de egyiktől sem esik több vagy kevesebb eső, vagy változik meg a relatív páratartalom.
Eddig legalább is.

2018. május 14., hétfő

Esett, esik, es fogni

Ma reggel végre esik, und remekül borult az idő. A kora reggeli egészségügyi sétám így elmaradt, mert szeretem én az esőt csak maradhassak a négy fal között, az eső meg csinálja meg magát odakint, de ablakból nézve remekül borongós a hangulat, mondjuk a havat is ebben a formában szeretem. Ablakon át nézve.

A májusi eső úgyis aranyat ér, lehet hogy ki kellene tennem a két lavórt meg a  felmosóvödröt az erkélyre, anyagilag ugyanis épp elég szarul állok. De az eső határozottan vízszerű, vagyis kicsi az esélye, hogy valami alkimista trükkel arannyá váljon az amúgy koszos zoknik áztatására használt műanyag lavórban. Persze a népi  mondás igazából azt mondja, hogy "aranyat ér", de kétlem hogy egy ékszerész vagy valamelyik zálogház komolyabb pénzt adna érte, ha bevinném az esővizet egy ásványvizes flakonban, meg hogy bizonyítanám hogy májusi, meg hogy eső, és nem most engedtem a csapból. Mert a májusi csapvíz pont annyit ér köbméterenként, mint a júniusi vagy az októberi, legfeljebb ihatatlanul langyos, tekintettel a túl meleg időre.

De legalább az erkélyre tettem ki száradni néhány frissen mosott darabot, amik aztán reggelre sokkal vizesebbek voltak, mint mikor kikerültek, mondjuk hogy kaptak egy extra öblítést, még szerencse hogy felénk még nincs savas eső.

Viszont lassan azért elállhatna már az eső, egyrészt mert mennék a dolgom után, és nem szeretem az ernyőt cipelni, az esőkabátomban meg úgy nézek ki mint egy enyhén értelmi fogyatékos mocsárszörny, talpig kékben, másrészt meg kedvelem az eső utáni illatot. Nedves fű, fákról csöpögő víz, kapualjban üldögélő hajléktalan (aki nagymosollyal, kétliteres ampullával a kezében láthatóan befelé bulizik, a fejében megy valami jó zene), a szigorú órarend szerint sétáltatott ázott kutyák, meg a hétfő reggelre már túlcsorduló szemetesek erjedő tartalma együtt adja ki a jellegzetes, lakótelepi esőutániság odőrjét. Ami nem pont egy Chanel no.5, de mégis frissebb, elviselhetőbb mint a harmincöt fokban párolódó flaszter vagy a kukákat tömegesen felkereső légyhordák.
Részemről ugyanis minden rovart utálok, nekem a katicabogár is csak egy csótány, tűrhető marketinggel, a méheket még elviselem a méz miatt, de nem tudom megkülönböztetni őket a darazsaktól, a légy meg nem csak undorító (kinézetre, szokásaira nézve egyaránt), de idegesítő is.  Egy rendes eső ugyanakkor tök jól elmossa a sok kis gecit, pontosabban csak beszorítja őket valami menedékbe, mert ha kisüt a nap, máris támadnak, a ronda kis ízelt lábaikkal. No meg a csápok...

Szóval egyre türelmetlenebbül nézem az ablakból ahogy esik, tarthatna egy óra szünetet, amíg elgyalogolok a kórházba a tüdőszűrő-eredményért, meg vissza, mert nem akarok buszozni, kell a napi sétám, amivel még adós vagyok magamnak.
De ha vizet akarnék, inkább az uszodát választanám, mert az uszoda úgy viszonyul az esőhöz, mint a kerítésszaggató házipálinka a sörhöz, gyors és hatékony, lefáradok kellően, de kellemesen. Megázni ellenben csak szar, pozitív élmények nélkül, már ha nem számoljuk bele a pillanatot, mikor hazaérve végre lerúghatjuk az átázott cipőt.
Ettől még szeretem az esőt. Látni, ahogy eláll.

2018. május 12., szombat

Szuicid szárnyasok

Fatornyos városunk kétszer is címlapra került az elmúlt kép napban a jelentősebb hírportálokon: először azért mert demjénrózsi koncertjét lemondta a szervező, ami demjén néninek nagy gázsikiesést jelent, ma meg azt olvasom, hogy a városligeti tó szűrőaknájából hét kacsát kellett a tűzoltóknak kiszedniük. A kacsák amúgy beleesés által kerültek a szűrőaknába, és nyilván nem haladtak tovább, az akna kiszűrte őket, csak egyedül nem tudtak kijönni, plusz eltömítették a szűrőt, ezért ki kellett piszkálni őket onnan a vízoltóknak, bele ne fulladjanak a tűzbe.

Na most a két hír közötti összefüggést nem nehéz felfedezni: a kacsák nyilván a Rózsi (!) nevű Ferenc rajongói, akik megtudták, hogy elmarad a helyi koncertje kedvenc Rózsijuknak (sőt, még Demjén Juci, Demjén Piri vagy Demjén Anasztázia sem jön helyette), és úgy látták, így már nincs értelme az életüknek, ezért heten (a Rózsi-keménymag tagjai) a szűrőaknába vetették magukat.

Csakhogy a tűzoltók nem hagyták, hogy maguk válasszák meg eltávozásuk időpontját, meg az eutanázia sem legális nálunk, ha embereknek nem csinálják meg az orvosok, akkor kacsáknak nyilván pláne nem. Ugyanakkor mégis csak lehet megoldás az életunt és a világban csalódott szárnyasok számára, a vágóhíd. Kétségtelenül nem túl kegyes halál, és a kacsa a végén a tányéron végzi, lehetőleg ropogós külsővel, ám legalább gyors, fájdalmas és biztos hatású. Azaz a hét öngyilkos-jelöltnek nem a szűrőaknába kellett volna ugrania, hanem keresni egy baromfi-vágóhidat, vagy legalább egy Ica nénit, akinek van nagykése a nyakak elvágáshoz, meg lepattant zománcú lavórja a vér kieresztéséhez. (Tényleg, ebben a kontextusban mennyivel rosszabbul hangzik a "nyakon vág"  kifejezés, pedig ugye eleve nem egy fagyi vattacukorral.)

Ráadásul ha a vágóhídon gyakorolják rajtuk a kegyes helyetti kegyetlen halált, a lelkük a Viziszárnyas-Walhallába , testük meg esetleg pont demjénrózsi tányérjára kerül, már ha nevezett szereti a kacsát is, nem csak a pénzt. Ez esetben poprajongó kamikáze-kacsáink élete igazán beteljesedett volna, de már késő, a katasztrófavédő vízzeltűzoltók sértetlenül halászták őket, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára.