2017. szeptember 20., szerda

A nemzetközi helyzet fokozódik

Ma nem dolgozom. Elsősorban szeptember 20. tiszteletére, hisz jeles nap ez is, 1187-ben Szaladin e napon kezdi meg Jeruzsálem ostromát, 1870-ben ekkor ért véget a porosz-francia háború,1929-ben levetítik az első hangosfilmet Budapesten és 1990-ben ekkor ratifikálják Németország újraegyesítését. Valamint - elképzelhető, de nem biztos - Büdös Lajos konyhafőnök egy szeptember huszadikán találta fel a felöntött pörköltalapra épülő gulyáslevest, a BKV-nál is pont ezen a napon vezették be az izzadsággenerátor kék nejloninget, és ilyentájt lehetett, hogy valakik (elég sokan), valahol a harmicas évek elején Németországban a homlokukra csaptak, hogy "Tökös gyerek ez az Adolf, asszem rá szavazok..."

Valójában persze minden világtörténelmi párhuzam ellenére azért itthon csépelem a billenytűzetet, mert valami cseh beszállító nem szállította be a beszállítanivaló alkatrészt, így a kizsákmányolt proletariátus ma délelőtt nem termel autóipari biszbaszt, minek következtében nekem meg nincs mit minőségellenőriznem, avagy mindenki marad otthon, majd később ledolgozzunk.

És hát a ledolgozás az remek dolog, jövő hétre már eleve három tizenkét órás mókázást tervezek öt napra, mit mondjak, alig várom, nincs is jobb mint tizenkét óra a légkondiszárította neonfényben, nagyrészt egy monitor előtt, demost tényleg elviszem a tabletem, hogy szabad perceimben olvashassak vagy halgathassak valamit, mielőtt bedugnám a fejem a lézerhgesztőbe.

De igazából az van, hogy muszáj, mert valahol mínusz tizenóránál járok (mint amúgy elég sokan), és az nem használ az ember fizetésének, ha újabb mínuszokat hoz össze, önhibájám kívül, mert a csehek nem szállítanak. Persze mit is várhat az ember egy olyan népségtől, amelynek az országát Bohémiának hívják, Hrabalt meg az iható sört adták a világnak. Hát tudnak az ilyen bohémek rendes érintkezőket gyártani, pláne határidőre? Na ugye.
Szerintem rendeljünk inkább sört tőlük, meg knédlit, legfeljebb majd nem autóipari izéket gyártunk, hanem ételkiszállítást vállalunk, minden adag szószos knédlihez (sörrel) ajándék savanyúkáposzta jár, azt beszállíthatom én is, tele vele  a hűtőm és nem fogy az elvárt tempóban.

És akkor a munkanélküliség nem kérdés többé, csak távoli lehetőség. Így az érlelődő lokális proletárforradalom is elnapolható, egy időre.

2017. szeptember 16., szombat

Gonoszt birizgálni

Délelőtt elhaladtam a megyei könytárba, kivettek egy csomó sci-fit, meg a kiárusításban vettem társadalomtudományi alapművet is (elvégre lelkem mélyén még mindig egy értelmiségi sznob vagyok), Petrának összegumiztam néhány filmplakátot, aztán indultam haza. A buszmegállóban viszont azt írta ki a kijelző, hogy két perc múlva jön valami, ami elvisz hazáig, úgyhogy megvártam, elvégre az újra csöpögni kezdő esőben nem tűnt jó ötletnek a plakátokkal a hónom alatt hazáig sétálni. (Mellékszál, de mi a vihar az a „hón“, csak azt tudom mi az ami alatta van... Vagy hogy hol...)

Nade a buszon olyannal találkoztam, hogy ha origos „újságíró“ lennék, azonnal színes-szagos riportot kerekítenék belőle, mert feltűntek minden kormánypárti hecclap kedvencei, a migránsozó nyugdíjasok. (Akiknél ma csak a jobbikosoktól rettegő nyugdíjasok a népszerűbbek.) Volt ott minden,  ugyanis szerintük a határainkon szakadt hordák állomásoznak, csa arra várva hogy áttörhessék a kerítést, egyébként is, az egyik néni látta a rádióban, hogy valaki halotta, hogy ezeknek kilencven százaléke nem tud sem írni, sem... ööö... olvasni, legalábbis így írta a tévé. (Innentől lehet sejteni, hogy a néni a tévéjét még 1978-ban a magyaregyre kapcsolta, és azóta sem néz mást, arról meg nem halott, hogy hamvas lánysága óta több rádió is van a Kossuthon kívül. Az internet meg nyilván valami soros-izé, ahol pornó van meg bombareceptek, meg zsidó propaganda...)

catoonmovement.com

És persze ártunk és ormányunk „kampányai“ után nem csoda hogy itt tartunk, de az aszalt fejű fogatlan bácsi a muslincamintás zakójában, meg a gurulós szatyorhoz rögzített lángvörös bongyorhajú néni (tényleg, miért van minden néninek bongyorhaja, illetve miért gondolják, hogy a célkavörös az felettéb természetes?) olyan precizitással mondták fel a fideszkádéenpé egyujjas agyú üzeneteit, mintha tényleg lenne bármiféle tudásuk vagy kicsit is megalapozott vélményük a kérdésről.

Pedig ők csak abban a virtuális világban hisznek, amit a média eléjük pakol, nincsenek már referenciáik a dolgok állásáról, illetve azt hiszik, hogy a média maga a referencia, amit kinyomtatnak az újságban meg bemondanak a tévében az úgy van és kész, nincs mit nézelődni tessenek továbbhaladni. Ami persze már 1978-ban sem volt igaz, sőt pont annyira nem volt igaz mint ma, de ha évtizedekig elvoltak a hülye propaganda alernatív valóságával, akkor most ebben érzik magukat otthon, az a jó, ha jön a pártvezér és kancellár, kijelöli az ellenséget, meghirdeti a harcot, aztán lehet szurkolni mint egy focimeccsen, és lehet fröcsögve hőbörögni a buszon, pont mint mikor a fradiemtéká meg a vasas a téma a honvéd-szurkolóknál.

Pedig mndenki tudhatná hogy kormányviktor orbánfő és csatolt részei a valóság ellenében beszélnek, megállíccsák brüsszellet, a sörös-tervet meg a migrációt, bár ez utóbbit eddig nemigen sikerült, hisz ahhoz túl sok magyar él Berliben, Londonban vagy bárhol Európában. Ha már itthon Európa legaláb is zárójelbe került az oroszokhoz, azeriekhez és hasonló valóban félázsiai diktatúrákhoz képest.

De a buszon idáig nem jutnak el, pedig viszolgag hosszú az útvonala, ráadásul a 13-as járat. Balsors akit régen tép...
És innen a cím, ha valakinek nem esett volna le:


2017. szeptember 13., szerda

Oltási marhaság

Azt olvastam a 444.hu-n, hogy Esztergáylhorvátiban helyi rendeletet hoztak arról, hogy menekült csak akkor nyaralhat náluk, ha bemutatja az oltási könyvét. (Most elegánsan ugorjuk túl azon, hogy tegye fel a kezét akinek egyáltalán van bemutatható oltási könyve, nálunk csak a kutyának volt ilyen.) Alkotmányellenes persze az egész, de jellemző, nálunk is a sarki kisbolt eladói elsősorban a nemzetközi iszlamista hálózat terrorfenyegetésétől rettegnek, és csak másodsorban attól hogy lehányja őket egy lokális részeg, vagy a kassza tartalmát követeli egy betépett tinédzser, egy tűzőgéppel fenyegetődzve.

Szerintem ugyanakkor a frász sem akar eszergályhorvátiban nyaralni, valamint helyi képviselőtestület ezt a marhasgot megszavazó tagjai hülye faszok, nemtől függetlenül, de ez legyen az ő bajuk, ha már úgysem akar ott nyaralni senki. (Az egész amúgy abból indult, hogy egy osztrák orvosnőnek van ott egy parasztháza, amit felajánlott erre a célra a Migration Aid-nek, mely mint tudjuk egyszerre dolgozik a Sátánnak és Sorosnak, már ha a kettő nem ugyanaz, hisz mindkettőnek S-el kezdődik a neve, és biztos nem véletlenül ugyanannyi betű.)

Azonban a derék helyi bunkók helyében én nem állnék meg itt, betiltanám a bűnözést (vagy az már be van?), a fenyőillatot, a vaníliapudingot, de elvárnám a faluba érkezőtől az ápolt arcszőrzetet, a téligumi-szettet valamint a legalább alapfokú szlovén nyelvvizsgát, ezeknek is van annyi értelme mint oltási könyvet követelni. És tényleg, a fogorvosi leleteket csak úgy el lehessen sumákolni?

Egyszerűbb lenne ha hadat üzennének az Egybesült Államoknak, vagy az Ejrópai Unijónak, bár az nem teljesen világos, hogy ott pontosan kit is kellen felhívni egy ilyen ügyben, így ha tényleg tenni akarnak valamit, rohanjanak le egy másik zalai falut, és csatoljanak el tőlük legalább egy félszigetet, ha kell rendeletileg. Ha már így belejöttek.


2017. szeptember 12., kedd

Helyette

Fél délután írtam valamit, amit egy rendszerhiba eltörölt. És már senki sem tudja meg milyen vicceset/ lényeglátót / okosat írtam volna, valami politikai sorosozós ostobaság kapcsán, de innentől állíthatom, hogy állati jót.

Ámde órákkal később már a francot sem érdekli, hogy valaki szerint Kezdődik a Soros-Terv, pont most, pont itt, csak nekünk, én már inkább aludnék egy jót, elvégre négykor kelek, hajnalban naná.
Márpedig négykor kelni egyetlen esetben indokolt: ha az ember űrhajós, és feltétlenül nem akarja lekésni a Discoveryt, vagy az Apolló Kurvsokat. Minden más esetben csak a kapitalista kizákmányoláson alapuló kapitalista kizsákmányolás lehet az indok, vagy ha az ember csaja anniyra mánikákus, hogy négykor már kizavarja a reptérre, mert olyan nincs, hogy ő pár órával később érjen Londonba.

A második eset persze igazán tolerálható. (Pláne ha hagynak aludni a gépen.)

2017. szeptember 8., péntek

Húde

Hú de nem írtam semmit már napok óta, főképp azért mert éjszakázom, de nem egy mulatóban, hanem amunkahelemen, így aztán nap közben aludni próbálok, elég reménytelenül amúgy, ez a nappal aludni nem az én műfajom,  mikor fél hét körül hazaérek már két órája túl vagyok az aktuális holtponton, aztán zizegek fel salá, mint most.

De persze az is lehet, hogy az észak-koreaiak sugároznak be atommal direkt, szerintem a teknősöm lehet a beépített ügynökük, bár az nem világos, mit is akarnak tőlem, de végül is stratégiailag fontos akkumlátor-izéket gyártunk a BMW-nek, és meg már igazi ipari titkok tudója vagyok. Például hogy a nagyon ergonomikusnak kinéző gurulós irodai széken is fáj az ember háta, vagy hogy az étkezőben a jobb oldali mikóban érdemes mikrózni, és kifejezetten  jó a kávéautoamta, hallani ahogy tényleg frissen őröl.

De most aztán tényleg megyek aludni, mert a tegnapi három-négy óra alvás után büntetés volt az éjszaka, ha viszont most vagy soha van (márpedig nyilván), akkor vagy alszom végre egy jót, vagy éjjel simán összeesem, és a sürgősségin kezdem a szombatot. Kár hogy kisütött a rohadt nap, bár ahogy mélán elnézek balra, látom hogy van nekem sötétítő függönyöm is. Tudam persze eddig is, csak nem sejtettem, elvégre elég hogy felraktam azt a függönyt, még észre is vegyem?
Nu, jóéjt, úgy is mint kellmes délelőttöt.

2017. szeptember 4., hétfő

Mindjárt nemsoká

Kellemesen huszonkevés fok van, az ég ízlésesen borús, bár a fák levelei még bosszantóan zöldek, de végre jön valamiféle ősz, ami nekem a kedvenc évszakom, amikor veszélytelenül hordhatok kockás zakót, merenghetek z elmúláson, és be lehetek sózva, hogy mindjárt London.

Mert az egy igen szimpatikus gondolat, hogy jövő hónapban már mehetek Londonba, és ha Petra intéz valami szállodát, még hajléktalankodni sem kell (mert ha pl. én veszek repülőjegyet, akkor tuti elnézem az időpontot, és hajnalig ázunk az Oxford Streeten, mert reggel nyolckor indul a gép este nyolc helyett), amúgy én maradnék a szokásos hotelnél, de nyitott vagyok újabb pakisztáni portásokkal megismerkedni.

Az viszont vicces, hogy már nem múzeumokkal meg holmi kulturális látnivalókkal tervezünk, hanem az a fő kérdés, mikor melyik étterembe/pubba menjünk (libanoni, indiai, fish&chips a Black Prince-ben, cornish pasty a Waterloonál és talán valami pizza a Pizza Expressnél, mert csak, jó a pizzájuk, állati jó). Vagyis öregszünk reménytelenül (Petra mindjárt harminc, bár időnként elkérik a személyijét ha egy sört akar venni), megyünk persze a National Gallerybe, meg kell nézni vigyáznak-e még a kedvenc Turner-festményeimre, színház most nem lesz, de mozi esetleg, viszont valóban sülthalba, falafelbe meg paneer subjiba fektetjük a pénzünk, de hát az is hülye aki Londonban nem kajál jókat, a város gyakoraltilag erre van optimailzálva. Meg a szitáló esőre, ami sokkal, de sokkal szimpatikusabb az agyforraló napsütésnél. Tegnap láttam egy útifilmet Dorsetről, ahol általában borult az ég, gyakran esik, és igazán sok a köd, asszem imádnám.



2017. szeptember 3., vasárnap

Kozagaha

Na ez volt az a szám, aminek eszembe kellet volna jutnia a Dzséjésnéma Bob kapcsán, de mégse. pontosabban tudtam, csak nem gondoltam, avagy nem jött elő az aha-élmény, és itt nem a méltán semmibe vett norvég popzekarra gondolok.

Amúgy a dal vagy harcos kiállás a magunkat fűvel szétcsapás mellett, vagy ironikus antidrogista petíció, ezt már régebben sem tudtam eldönteni (e helyütt sem), és szerintem egyszer már volt itt is, de rohadt lusta vagyok hat év bejegyzéseit átnyálazni, inkább kétszer, mint egyszer sem: