Denevér fürdő

(Elöljáróban: a címet azt loptam, de most meghivatkozom, Para-Kovács írt ilyen címmel "kritikát", na jó, inkáb egotrippet az Alkonyattól pirkadatig 2 című szemétről.)

Nade. Az van, hogy az utóbbi időben egyre kevésbé bírom a napfényt, na persze nem azt, ha világos van, hanem ha tűz a nap. Egyszerűen érzékeny rá a szemem, így aztán a kisboltba is szembe húzott fekete bézbólsapkában meg napszemüvegben indulok, amitől aztán végkép bizalomgerjesztő lesz a külsőm. Ja, nem is.

Még jó  hogy törzsvásárló vagyok, bár némelyik eladócsaj fejében láthatóan így is megfordul hogy kérés nélkül átadja a kasszát, ő a maga részéről inkább nem várná meg, míg fegyvert rántok. (Pedig mint a történelemből ismert, fegyvert csak a kultúra szó hallatán kell rántani, igaz Herr Goebbels? - Oké, eredetileg egy színdarabból származik a nevezetes idézet, de főnácikkal jobban üt.)

De az legalább is gyanús, hogy nem bírom a napfényt, hogy egyre később fekszem le, mondjuk hajnali négy felé, hogy tizenegyig fel se keljek, bár még nem alszom koporsóban. Bár igényem az lenne rá, két főútvonal kereszteződésében lakni nem egy vidámpark, kéne valami hangszigetelt alvókabin, ahová nem süt be az utcai lámpa (mint a nap, a börtön ablakába), és nem szirénázik belém a mentő óránként. Eddig azt hittem az alvásszavaraim ilyen pszichés izék, de hát ugye a környezet, meg ha valaki éjjeli lény, az nem éjjeli edény, hanem. 

Asszem vámpirizálódom. A napfény kerülése csak az egyik jel, a másik súlyosabb. (És nem, most nem arról van szó, hogy a pokolba kívánom az emberi fajt, ahogy van, mert azt csak néha.) Sokáig voltam vega, most sem szeretem a húst, ha lehet a nélkül oldom meg a magam egyenletét, de csóró vagyok, úgyhogy a családi felajánlásokat nem utasítom vissza, elvégre azt a löncshúst mégsem én szúrtam torkon.

De. Utoljára főiskolásként szerettem a véreshurkát, de most, mint egykori és wannabe vega, meglepem magam azzal,hogy a minden szombati menü, az véreshurka. Honnan ez a feltámadt ízlés a hurkába pakolt vér iránt? (Igen, hívhatjuk angolosan black pudding-nak, de a lényge ugyanaz, miként a haggis is disznósajt, mínusz disznó, plusz birka.)

Egyelőre nem kívánom az embervért, legfeljebb kiontani, de csak egyesekét, a legtöbb embert nem kiszívni akarom, csak simán elkerülni.

Kivéve, ha szeretik a Queent, a Dr.Who-t, Mozart operáit, Anthony Burgesst, és legalább minimális szinten érdeklik őket a bélyegek... (Majd elfelejtettem: Sosztakovics!)

Na jó, ez még mindig csak elhanyagolható szelete az emberiségnek, de ha végképp átmegyek vámpírba, akkor ez már úgysem fog érdekelni.

Félek, a bélygeim se...

Anzselika

Kétségtelenül Stefanovics Angéla a YouTube leújabb sztárja, túl egy csomó színházi és filmszerepen, forgatókönyv-írásokon és egy Jászai-díjon, széles néprétegek most ismerik csak, mert a független színház meg a művészfilm az nem az a kulturális mező, amerre tömegek mennének virágot szedni.

Egyszer már volt ismert (ő meg jellegzetes hangja, a neve nem), amikor sok éve már egy Budapest Bank reklámszériában szerepelt, az sokaknak megvan még, hogy "közönjük Emese".

De most, mint Anzselika Habpatron, igazi influenszer lett (nem egyedül persze, egy egész stáb állítja elő a kontentet), pontosabban a jutyúbon tenyésző ingyenélő ostobák iszonyú szórakoztató paródiája. Mert az úgynevezett jutyúb "sztárok", mindenféle félmillió, nyilván félagyú követővel, többnyire a saját nyomorult életükről mesélnek, és mutogatják milyen "menő" cuccaik vannak, hebegve de legalább érdektelenül, és körülbelül annyira szórakóztatóak mint egy reggeli hasmenés. Jólesik, ha vége.

Ez itt viszont a paródiája az egésznek, amit pont a primitív, lélekben tizenéves (naptárilag huszon-) papa-mama kedvencei elővezetnek

Egyik kedvencem az a videó (mostpont nem lelem), amelyiknek az elején van az, hogy "vannak ugye az összetett szavak, mint például a szarvas...ja, az nem". A szarvas egyébként tényleg összetett szó, angolul nem is úgy mondják, hogy deer, hanem hogy very bad iron...

De Anzselika legalább egy bizonyos Laciba szerelmes, ami szerintem igen jól hangzik.

Csillagok alatt, szuperhősök helyett

Sárgul a savanyúságtól az irigy szőlő. De lesz még lágy kenyér.

Most néztem újra az Interstellart, vagyis magyarul a Csillagokok közötteket, és tényleg irigylem a főhőseit. Mert  egy olyan Földön élnek ugyan, ahol állandóan porviharok cseszik el az ember napját, és az egyelen megmaradt élelem a kukorica, de közben repkedhetnek az űrbe bele, világmegmentési céllal, naná.

Mindenféle bolygókon kerülnek változatos módon életveszélybe, feketét lyukasztanak a szingularitásokba, és ötdimenziós pángalaktikusok veszik őket emberszámba. Hogy mi az a szingularitás, azt anno nem magoltam meg, de bepróbálom felidézni.

Nos, a gravitációs szingularitás az valami olyasmi, ahol a gravitáció és így a téridő görbülete végtelen, a garvitáció kígyója nem csak hogy a saját farkába harap, de addig nyeli be a saját farkát, míg le nem nyeli saját magát egészében, és el nem tűnik, pontosabban amíg egyetlen matematikai ponttá nem sűrűsödik. (Ezt mondjuk ssem értettem, hogy a matematikai pont az úgy van hogy nincs, a dolog aminek nincs kiterjedése az talán csak a fejünkben létezik, az kérem maga a tömény absztrakció, és nem képzőművészeti értelemben.)

nevedbenasorsod.hu

Szóval képzejük el, hogy a fenti kígyó egyre többet és többet nyel el magából míg el nem tűnik a szemünk elől, akkor ő lesz egy csúszómászó-szinguratitás, amit már csak matemetikailaag tudunk leírni, mert látni vagy megmérni már egyáltalán nem. Elbújik az eseményhorizont mögé, bármit is jelentsen az, elvégre mégis inkább bölcsész lennék, mint bármi más.

De a filmben valahogy belevetődnek egy ilyen fekete lyukba, a szupergörbe téridőbe és kikötnek egy máásik galaxisban. Leszállnak egy teljesen felesleges bolgóra, elég indokolatlanul, és vire visszaszálnak nekik pár óra múlva, kiderül, hogy máshol már huszhárom év telt el. Aztán főhősünk a messzi-meszi galaxisból gravitációs hullámokkal löködi le  könyveket az otthoni polcról, hogy üzenjen vele, de én itt már megint elveszítettem a fonalat, szerintem a rendező meg a forgatókönyv-író sem tudott mit kezdeni vele, úgyhogy löktek valami kvatumfizika-szerű blablát.

A film eleje tök hangulatos, és követhető is, de az utolsó negyedének nettó semmi értelme, de látványos, mint mikor a Star Wrasba megáll a látható sebességgel repülő (!) lézersugár-darab a levegőben. Röhögni legalább lehet rajta, vagy idegeskedni, hogy itt most a néző hülyére lett véve, de ez idegálapot kérdése, meg hogy mit szívtunk előtte.

Ezel együtt az Interstellar még mindig sokkal nézhetőbb, mint bármelyik szuperhősös ostobaság,, az ilyen Amerika Kapitány-szerű borzalmakra én letöltendőt adnék, szívből nekibuzdulva.

Urbánus üresség

Én speciel nem bánom, hogy nem lehet utazni, mert se kedvem, se lehetőségem nincs, de azért a kedvenc városomat megnézném szinte tök üresen. mert ugye London specialitása, hogy kurva nagy a tömeg (na jó, ez minden sokmilliós városban így lehet), éss a sok üres utca a képeken, egész elképesztő. Pedig azokból Londonban van számos, sejj, és az sem semmi, amikor az embert a metrón  kétdimenziósra préseli az áradat.

És pont így a tömegben jöhetünk rá, hogy a tömeglélektan az hülyeség. A tömegnek nincs lelke, ezért lélektana sem lehet, a tömeg az, amikor kezdjük leveledni emberi mivoltunkat és lemegyünk, no nem kutyába, inkább valami rovarba. Csótányba főleg, esetleg kabócába, de persze találkozhatunk olyanokkal akik növényi szintre regresszálnak a tömegnyomorban, de ők kivétel nélkül katusszá változnak. Olyan kaktusszá, ami nem hoz szép színes virágokat, csak szúr, fő tápláléka a teszkó gazdaságos gintonic meg a napfény hiánya. Az ilyen kaktusz ezért is jár metróval, az csak néha emelkedik a föld fölé, ellentétben a buszokkal, amik viszont sosem mennek le a meróalagutakba.

ekozbenlondonban.blog.hu

De a csótányok és kaktuszok most javarészt otthon kuksolnak, ilyenkor visszanyerik emberi formájuk, néha még lelkük is van, mert egy időre kénytelenek önmaguk lenni, ilyen önreflexív individuumok.

Az utcák meg üresek, eltűnnek a zavart tekintetű öltönyösök, akik a megllóban tipródva időnként megpróbálnak beleinni az ájfonjukba, miközben dühösen nyomkodják a papír kávéspuharukat, és nem értik, miért nem jön be rajta a wifi.

Eltűnnek a menő csávók, akik a kurvásra sminkelt, igen trendi csajukkal csetelnek megállás nélkül, aki persze a szomszéd ülésen ül, csak nem veszik észre egymást, mert ahhoz fel kellene nézni a telefonból, de az annyira kilencvenes évek, hogy ők akkor még nem is éltek.

Nincs több japán turista, akik fontos technológiai fejlesztésekért felelősek, mert szerintem a színes LCD-kijelzőt csak az ők kevükért találták fel a kamerákra, mert már nagyon unták, hogy bárhová mentek, a világot csak fekete-fehérben látták a keresőjükben és csak otthon visszanézve derült ki, hogy például a fent látható Piccadily Circus, az a valóságban színes.

És főleg nincs több fat mama, babakocsival, amiben két gyerek egy rekesz ásványvíz és egy harminchatos csomag gazdaságos vécépapír tartózkodik.

Persze hogy milyen London üresen, azt remekül meg lehet látni Danny Boyle 28 nappal később című filmjében is, igaz ott egy afféle zombi-apokalipszis történt, és a film főhőse négy hét kórházi kóma után szembesül az elnéptelenedett várossal. (A filmet egyébként nyáron forgatták, rendszerint hajnalban, másképp nem lehett volna csak úgy lezáratni mondjuk a Westminster bridge-et meg a környékét, de a hatás így elementáris, hogy tényleg a valódi helyszíneken bóklászik a néhány túlélő.)

Nekem egyébként régi vágyam, hogy egyedül maradjak egy nagyvárosban, se emberek, se rendőrök (hú, ez most hülyén jött ki), perfekt lehet, hogy mindent megtehet az ember. Mint Az utolsó ember a Földön című nem kissé beteg sorozatban, ahol az elején pont ez a helyzet, kár hogy később már tizenvalahányan vannak az utolsó ember, sőt szaporodik is egymással.

De az elején egydül iszik ki egy bárt, tekegolyókkal beszélget, és autókkal tekézik a parkolóban, egy üresen álló villában lakik és klasszikus festményekkel dekorálja a vécét, ha már vécézni amúgy is a medencéhez jár. Oké, kissé megzakkan az egyedülléttől, de egy jó fürdőzés némi tequilában, meg egy szexi próbababa azért viszonylag élvezetessé teszi a megőrülését, meg amúgy is olyan fazonnak tűnik, aki eleve kissé mizantróp.

A mizantrópia amúgy nem rossz dolog, csak emberekkel ne kelljen találkozni hozzá, de ha muszáj, ne értsük, hogy mit mondanak, ha már úgysem érdekel. Akkor jól elmennek amolyan szociális fehérzajnak.

De asszem ez nekem nem menne, szóval mégsem szeretnék az utolsó ember lenni a Földön, nagyon távol áll tőlem például Füst Milán gondolata (szerintem már idéztem valahol), amit ő a sírfeliratának gondolt el, és amit a hálátlan utókor persze nem: "Itt nyugszik Füst Milán magyar író. Csak kevés barátja volt, és azokat is utálta."

Na ezt azért nem.

Rémhíradó

Ártunk és ormányuk a maga kétharmadával bevezette a diktatúrát, nem formálisan persze, csak gyakorlatilag. Ők ezt "felhatalmazási törvénynek" hívják, de ez csak olyan, mint a szart bélsárnak nevezni, ami attól persze még ugyanolyan büdös. Mindenesetre a jelen helyzet már oly messze van egy valódi képviseleti demokráciától, mint tőlem egy használható jövőkép, aki rendeletileg kormányoz időkorlát nélkül, az dikttor, bárhogy is szólítják a házi fodbalakadémiáján.

És az egyik legszebb része a jogszabálynak, hogy inentől a törvény fúdenagy szigorával sújthatnak le a rémhírtejesztőkre, ami meg ugye a cenzúra matyóhímzéses megfogalmazása. Mert ugye mennyire lehet komolyan venni, hogy a kormányzati főfaszok valóban a pánikkeltő rémhírek ellen akarnak harcolni, miközben évek óta sorosoznak, migránsoznak, újabban kicsit cigányoztak is, de voltak már ellenséges összeesküvők a tanárok, az ügyvédek, talán csak a trafikosok nem. Ők mondjuk érthető okokból, khm...

Lassan öt éve van érvényben kis hazánkban a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet. Érti mindenki ugye? Tömeges, tő-me-ges-be-ván-dor-lás! Ehhez mondjuk csak a bevándorlók tömegei hiányoznak, nagyjából két okból. Egyfelől mert tényleg nem jönnek erre sokan, másfelől meg az a menekült/migráns aki mégis felénk veszi az irányt, az is csak átutazni szeretne a mi szeretett Abszurdisztánunkon, Európa boldobabbik felébe. Kurvára nem akarnak hozzánk bevándorolni, pláne nem tömegesen, de ugye mindenki emlékszik a kék alapon plakátokra, ahol magyarul üzenték meg a menekülteknek, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját. Mintha pont az kellett volna nekik. De a kormányzati hisztiből sikerült egy kisebb népi hisztit habverni, én is találkoztam olyanokkal, akik itt a Dél-Dunántúlon is a mgránsoktól rettegtek két sör között. Tessék mondani, az nem volt rémhírterjesztés, közpénzmilliárdokból?

De akkor mégis csak szabad rémhírt terjeszteni, annyi kell hozzá, hogy azt a pártvezér és kancellár rendelje el, és gondolom a mostani törvénnyel is az lesz, hogy mi a rémhír azt majd ők fogják sajtótájékoztatni. (És legaláb a sajtótájékoztatót komolyan vesszik, sokéves gyakorlatuk immár, hogy tényleg csak tájékoztatják a sajtót, jobbára a saját véleményükről und rémhíreikről, de kérdezni azt nem lehet. Mert akkor ugye sajtókérdésfeleletnek hívnák, de az mégis hogy festene, hog mindenféle borostás újságírók csak úgy kérdezgethessék az alálamtitkár-helyettes asszonyt, hát mivé lenne úgy a világ?)

Mindenesetre akor én most tesztjellegel terjesztenék néhány rémhírt:

1. Mind meg fogunk halni, kivétel nélkül. Ráadásul egy fertőzéstől. Bizonyított tény ugyanis, hogy az életet még senki sem élte túl, vagyis az élet ugye az a nemi úton terjedő betegség, melynek halálozási aránya 100%.

2. A dínók is kihaltak mind. Ne jöjjön nekem itt senki azzal, hogy dehát a hüllők meg a madarak, azokat a Teremtő noézta össze az özönvíz előtt, miközben a dínókat hagyta megfulladni egy becsapódó meteorit által.

3. A tízparacsoolat nem orvosság minden betegségre, bármit is állítson a zilált elméjű emberügyi miniszter. (És fontos rémhír, hogy cévitamin sem gyógyítja a rákot, akkor sem ha az ember 30 000 miligrammot fogyaszt belőle óránként.)

4. Orbán nem hazazavarta az oroszokat bő harminc éve, hanem visszahota őket az elmúlt tízben, persze csak hogy legyen ok lehegeszteni a pesti csatornafedeleket, mert a Lehegesztő Zrt. az  Lőrinc barát cége.

5. A Nélküled című izé (giccses popdal, rocknak hazudva) az új kvázi himnusz, aki nem áll fel rá, vagy akinek nem áll fel tőle, az lemocskoszsidózza a legszigorúbb BBC-sztenderdek szerint is objektív ProstiSrácok meg origo és Tsai.

De jut eszembe, mi a rémhír? Mert az egyik lehetséges meghatározása szerint az, ami rémületet kelt Na most, ha a valóság rémületes, akkor abból lehet-e hír, vagy mégis inkább hazudnia kell a sajtónak? 

Oké, tuom, hogy a rémhír az a kettő együtt, vagyis egyfelől nem igaz, nem úgy igaz, másfelől meg rémületet kelthet. De mintha az állam vezetői ezt nem így látnák, a lakájmédiájukat elnézve, ők a valóság szépítését alapkövetelménynek tekintik, de szükség esetén lehet durván hazudozni is, elvégre egy nagy és láthatatlan ellenséggel küzdenek, háborúban pedig mindent szabad, leglább is szerintük.

Tényleg jöjjenek már azok a rohadt ufók!

Fotelforradalom

Ó jajj,  milyen remek dolgokról marad le az ember, ha rendes, napi tíz órás internetezés helyett holmi könyveket olvas. Én csak most értesültem róla, hogy ma este nyolckor volt egy online tüntetés a felhatalmazási törvény ellen. Nagyjából fél órásra tervezték, és mivel helyi időm szerint mindjárt tíz óra, erről jól lemaradtam Utólag megnézni (meghallgatni?) a felszólalásokat (!) meg ugye teljesen értelmetlen, tüntetni csak pontosan, szépen, élőben lehet. (Gondolom Napoleon is többször megnyerte a waterloo-i csatát, utólag és fejben, de hát más dolga sem volt a száműzetésben, már azon kívül hogy tipródjon, egy Waterlo nevű hely hogy a francba kerül Belgiumba. Pedig tudhatta vlna, hogy a water az hollandul is víz, a loo az meg nagyjából erdő, szóval nem  Wellington hercege nevezte el pökhendi mód angolul a közeli kisvárost.)

Nade a tüntetés. Tényleg érdekelt volna hogy is néz ki ilyesmi a neten. A beszédeket még értem, de hogy lehet a népes tömegnek online skandálni hogy orbántakaraoggy, meg transzparenseket lobogtatni sokan. Mert ha lehet, akkor én is mehetnék focimeccsre a fészbukon, kár hogy utálom a fodbalt. Illetve dehogy kár, az jogos.

De tüntetni voltam már életemben, és hát annak alapvető eleme a tömeghatás, a sokan vagyunk érzése, még akkor is, ha kevesen vagyunk. Mert a kevésnek levés érzésével nem lehet tüntetni, legfeljebb csalódottan beülni valahova egy sörre, atán rosszkedvűen és ittasan hazamenni.

De ha az ember eleve otthonról tüntet, azt simán netes közvetítés megtekintésének hívják, ha meg részt akar venni aktívabban, akkor kommentelésnek. Vagy online petíciónak. De a tüntetés tömegpszichológiája tuti nem működik benne, hisz akkor az is tüntetés lenne, amikor a nénik a kisbolt elők szidják a Gyurcsányt, mert még nem értesültek róla, hogy az elmúlt tíz évben ki volt az orbánfő. (Régebben megfigyeltem már, hogy felénk a csirkebolt előtti pad a lakótelepi offlájn fészbuk. A valódi közösségi platform.)

De online tüntetni az olyan mint zokniban fürdeni vagy magázódva, eufemisztikusan gyalázkodni. (Példamondat: A prostituált felmenőjével közösüljön ön!) Értem én, hogy most csak ennyit lehet, és a semminél több, csak nem sokkal.

Az online tüntetés csak egy fokkal értelmesebb mint az online szex, ami nem nagy teljesítmény, mivel utóbbi teljesen érelmetlen.

Nem is csinálom.

Talanságok találkozása

Az ember állítólag társas lény. Nem feltétlenül abbn az értelemben, hogy egy városszéli házban lakik harminc-harmincöt macskával, mert társadalomtudósok azt szokták mondani, hogy furcsa mód emberi társaságra van szükségünk főleg, elsősorban és mindenek előtt. (És jellemző, hogy már harmadik személyben beszélek a társadalomtudósokról, pedig nemrég més szociológusként írtam alá egy oktatásügyi petíciót.)

Persze midig voltak erdei remeték meg hasonló fura alakok, de ők jobbára vagy zakkantak voltak, vagy különösen zakkantak. (A vallásos elv itt most nem merül föl, mert ugye agnosztikus vagyok.)

Most viszont a járványhelyzet kapcsán mindenki arról picsog,  ilyen szar othon ülni, a lakásba zárva és aggódni a jövő miatt. Hát, üdv a világomban!

Az egész az valahoy úgy kezdődött, hogy a barátaim sorban elkezdtem több száz kilométerekre költözni tőleg, pedig akkoriban még rendszeresen tisztálkodtam. Ilyen munkahelyekre meg házasságokra hivatkoztak, jobban belegondolva jogosan, mert eddig még egyikük sem vált el, pedig főleg nőből vannak. Valahogy mindig inkább nőnemű barátaim voltak, pedig nagydarab szakállas főszer vagyok, ami nem igazán feminin.

De valamiért ezen csajoknak mindig fontosabb volt holmi családalapítás, mint a haverokkal lógni, azt meg minimum Pesten kellett intézniük, ha nem egyenest külföldön.

És ilyenkor egy darabig még működött hogy ímél, fészbuk meg szkájp, de az nem az igazi, pláne ha a távolság okán egyre kevesebb a közös élmény, és egyre kevesebb a mondanivaló. Mert a "mivanveled, gyerekjólvan?" tematika elég hamar remerül, ha nem lehet arról pletykálni, hogy ki kivel dug a munkahelyen/iskolában, miyen jó a volt az a múltkori kocert vagy kinek milyen kapcsolati válsággal kell épp megküzdenie.

És ha már társas lények vogymuk (igen itt jön az, hogy meg isa por es homu vogymuk), akkor emberekkel igényelünk találkozni, nem fészbukos önreklámokkal a "ki mit ebédelt" témában.

És akkor innen már csak egy lépés, hogy az ember ül egyedül otthon és aggódik a jövő miatt, mondom, üdv a világomban! És már a mindmeghalunk.com is szentkorona-vírusozik, pedig ezzel a címmel azért tőlük több íróniát vártam volna.

Viszont nem, nem kérdezem meg, mi lenne az ember nembéli lényege, amit Hegel szerint ki kellene teljesítenie, de nagyon gyanús, hogy a nem a posztolás vagy influenszerkedés, főleg mert ez utóbbi különösen ostobán hangzik.

A társtalanság némiképp sorstalanságot is jelent, ha már társas lények lennénk.

Kibaszott

Lusta vagyok írni, túl sok a néznivaló. Például a kibaszott világot már másodszor fogyasztom, csak mert szeretem. Majd írok tartlamat, ha túl vagyok a nézésen...

A lakótelep hőse

Ma hősiesen lementem a boltba, mert kellett zsemle, tej, meg hal a teknőben bujkáló békának. Még az aldi nevű majdnemszuper marketig sem mentem, mert van ugye a garázsbolt, ami legalább ötven méterrel közelebb van. De az tényleg kicsi, nagyjából lapjával kell közlekednie az embernek, ha van még ott valaki, általában ezt sikerül megúsznom, de most volt. Egy afféle szokásos nagydarab kopasz, aki a többi nagydarab kopasztól csak annyiban tért el, hogy szemüveges is volt, de ez nem sokat javított sem a megjelenésén, sem a modorán. Kábé annyira tűnt tőle értelmiséginek, mint egy enyhébb lefolyású vakbélgyulladás.

Az ugyanis gyorsan kiderült, hogy ő az igazi kihaénnem csávó, a gyerekihóra emberkedés gyakorlott művelője. Pedig csak annyi történt, hogy teljes testével elállta az utat, én halkan szóltam, hogy légyszi egy kicsit arrébb, de nem mozdult (nyilván a füle botja is így volt vele), úgyhogy csak eloldalogtam mögötte, miközben ő a zsemléket taperolta. (Csomagolt kenyeret vettem ezek után, mint az elvárható.)

Erre jó hangosan odaszól, hogy "mivamiva, ménemszósz, csak így átfurakodol?" Fene tudja, valahogy éreztem, hogy nincs kedvem ezzel a fazonnal beszélgetni, úgyhogy a hűtőpultból fel sem nézve mondtam neki, hogy nem ismerjük egymást, ennek következtében nem tegeződünk. (Pedig én gyakorlatilag mindenkivel, sosem veszem zokon, ha valaki ismeretlenül letegez, nekem is ez a természetes kommunikációs forma, de most már csak azért sem dafke.)

Erre a fazon az eladócsajnak kezdte mondani (másfél-két méterre a fülem hallatától), hogy "hú bazmeg, és ez egy tanár, jahát sajnálom a mai fiatalokat, akiket az ilyenek tanítnak", és még volt néhány hasonló gondolata, de én akkor már inkább röhögtem magamban.

Egy: nem vagyok tanár, sok éve már, de mikor voltam, akkor is egyetemen tanítottam, ahol ezt a fickót maximum takarítónak alkalmazták volna, mert egy biztonsági őrtől az OKJ-s vizsgán kívül némi jómodort is elvárnak egy ilyen helyen.

Másfelől sajnálnhatám az ő tanárait, komoly kudarcélmény lehet ilyen bunkót tanítani, nyilván sikertelenül.

És mondjuk sajnálja a fene magát  faszit, így is van benne elég sértődöttség, nehéz lehet úgy élni, hogy az ember körül mindenki vagy szebb vagy okosabb nála, de leginkább mindkettő.

Neki meg annyi marad, hogy ő lehet a lakótelep hőse, aki kannás bort vesz a sarki hajléktalannak (és bazmegel, hogy ennyi pénzt ki kell adnia, pedig nem lenne kötelező), ettől aztán rögtön olyan erkölcsi magaslatra képzeli magát, hogy onnan már ítélkezhet felettem, pedig összesen ezt az egy mondatot szóltam hozzá életemben. Biztos sokat gyakorlta otthon a tükör előtt, hogy kell igazán bunkó módon beszólni. nem amatőr szinten, hanem mint egy profi sértegető, akinek fáj a világ, de legalább le is vezeti rajta.

Aztán a pasi dühödten elvonult (fél liter bort akart venni a hajléktalannak, de csak literes volt, gondolom az őt ért trauma után viszont tényleg csak fél literrel ért oda), az eladó csaj meg bocsánatot kért, de ő tényleg nem tudja megválogatni, kik jönnek be a boltba.

Például én, aki csak voltam tanár, réges-rég egy messzi-messzi galaxisban...

Rohadunk a forradalomba

Ártunk és ormányunk eddig a sem demokrácia iránti feltétlen rajongásáról volt híres. Először is, a mind a fideszkádéenpé, mind a kormány igazából egyetlen emberből áll, az összes többi csak az ő kesztűsbábja, afféle rendes hűbéri rendszerben.

Az az egy ember viszont egy hatalommániás, önmagába szerelmes szociopata, akire a kutyámat sem bíznám, nemhogy az országot.  És akkor most "átmenetileg" már pro forma is bevezetnék a diktatúrát, hadigazdálkodást, mifaszomat, már várom a kijárási tilalmat, a rögtönítélő bíróságokat és a kenyérjegyet. És mindezt azért, mert egyfelől képtelenek kezelni a járványhelyzetet (ezzel persze nincsenek egyedül), másfelől meg jól jön nekik, hiszen eddig is közel teljhatalma volt a pártvezér és kancellárnak, de mint tudjuk, a pénzből és a hatalomból sosem elég. (Sokan ezt gondolják a szexről is, pedig abba bele lehet fáradni, csak úgy mint a bulizásba vagy a kínai kajába.)

Ez az eufemisztikusan "felhatalmazási törvénynek" nevezett izé valami olyasmit óhajt, amit az ókori Rómában műveltek, hogy ha jött az ellenség, ideiglenesen és határozott időre felfüggesztették a köztársaságot, és kineveztek egy dikttátort, hogy oldja meg a helyzetet, szinte bármilyen eszközzel. Az ilyen diktátor fontos sajátossága volt, hogy mandátuma lejárta után, mikor mehetett vissza egyszerű kétkezi, korrupt szenátornak, vagy részeges tábornoknak, nem lehetett felelőségre vonni azért, amit diktátorként  haza üdvéért tett. És itt van a kutya lényege elásva.

Bármit megtehet majd a felcsúti, és utólag mondhatja azt, hogy de hát ő a törvények szerint járt el, arról meg nem tehet, hogy a törvényeket is ő íratta és szavaztatta meg a tévesen pártnak nevezett bábszínházával. Akikre így persze egyre kevésbé lenne szüksége, hisz az abszolút uralkodóknak nem kell parlament, az csak az alkotmányos monarchiák sajátja.

És ez már nem is fülkeforradalom lesz,  mert amíg érvényben van a rendkívüli állapot (és igazából bármeddig lehet) nem lehet népszavazást tartanai, de időközi választást se, és csak alkotmánymódosítás kérdése, hogy rendeset se lehessen. Ez kormányrendeleti forradalom lesz, és tudjuk ki a kormány.

Hogy is mondta Ford Farlaine abban nagyon rossz filmben? Eszem-faszom megáll...

Ember a Holdon

Mst néztem meg Az első ember című filmet, amit márrégebben letöltöttem, de mindig volt valami jobb olvasnivalóm, be kellett áztatnom a sárgaborsót vagy ha véletlenül néztem volna már, épp kezdődött a Family Guy.

A film egyébként Neil Armstrongról szól, aki furcsa módon nem rokona sem Louis sem Lance Armstrongnak, pedig a neve van annyira hülye, de úgy látszik így is jelentős karriere predesztinálja viselőjét. Ő zűrhajós volt, az első ember a Holdon, vagy a filmstúdióban, ahol az egészet forgatták, ez már az összesküvés-elméletek kérdése. Az Apollo-11-el járt ugyebár a valahol, de olyan régen, hogy még én sem éltem akkor, így csak hézagos emlékeim vannak a nevezetes eseményről.

De most végre minden részlet kiderül, még azok is amik már engem sem érdekelnek. Megtudhatjuk például, hogy Armstron eredetileg is pilóta volt, de zűrhajózásai előtt csak repülőket vezetett, és miután többször is sikeresen nem zuhant le velük, meg jól tudott kikerülni nagy hegyeket, beválogatták zűrhajósnak. A felesége nem örült ennek, távolba meredő tekintettel és láncdohányzással reagált, de később azért büszke volt a férjére, olyannyira, hogy csak huszonöt ével később váltak el, bár a film arra már nem tér ki, mennyi volt addig is a négyzáz gát távolbanézés.

Egy korábbi repülése alatt egyébként az asszony idegesen  zsarolta a NASA illetékeseit, hogy ő hallgatni akarja a zűrhajóval folytatott rádióbeszélgetéseket, különben kiírja Twitterre, hogy mennyi gebasz van a küldetéssel, de mégsem vitte el a Szíjájé.

Maga a Hold-küldetés egyébként pont annyira látványos a filmen, mint amilyen a valóságban lehetett, azaz nem nagyon. Többnyire sisakos emberek ülnek egy sötét olajoshordóban, és aggódva nézik a műszereket. (Az Apollo fedélezeti számítógépének teljesítménye amúgy nem érte el egy mai okostelefonét, szóval  a helyükben én is aggódtam volna.) Viszont kiderül, hogy nincs sajtból a Hold, így már nem is értem mi a fenének kellett odamenni, mikor kőböl meg porból a Földön is van kurva sok. Ez egyébként elve sejthető volt, hiszen köztudott, hogy Egér a Marson van, tehát valószínűleg sajt is, ha lesz Mars-expedíció, nekem camembert hozzanak, sokat.

Persze lehet, hogy Armstrong és Aldrin (akit legutóbb az Agymenőkben láttam) nem is szerették a sajtot, úgyhogy krémsajt helyett roston sült marhaszegyet ettek tubusból, instant alholmentes  krumplipürével.

Armstrongot erről már nem lehet megkérdezni, mert 2012-ben halt meg Cincinattiban, ami az USA legviccesebb nevű városa, tisztára mintha a Macskafogóból vették volna. De a filmből ez már nem derül ki, az azzal végződik hogy visszatérnek, és felesége meredten néz.

Az első ember egyébként egy közepesnél valamivel unalmasabb, alsó-középkategóriás film, tizenkét éven aluliaknak nem ajánlott, a fölött meg már minek.

p.s. Mindenki nézze meg inkább az Ember a holdon című Milos Forman filmet, aminek ugyan semmi köze az Apollo-programhoz, mert Andy Kaufman komikusról szól, viszont egy nettó remekmű, pedig Jim Carrey a főszereplője. Csak ez a szerep jól áll neki.

Két nagy G. Pont.

Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben,
fülemüleszavú kusza méhzizegésű lugas susogó sürüjében
Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben,
sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.

Vándorok asszonyait szerelem tüze gyötri a szívbe-szövődve,
méherajos szirom-árban emelkedik a bakula tárt legyezője;
Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben,
sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.
(Dzsajadéva: Gita Govinda - részlet, Weöres Sándor fordítása)

Állítólag jó móka szerelmesnek lenni, mondjuk szerintem is, még jobb egy párkapcsolat, ha még van hozzá energiánk. De ha egy isten (igazából itt maga Isten) lesz szerelmes, azt már költők éneklik meg, Istennek elnézve azt is, hogy egy hűtlen dög. De hát ha valaki mindenható, akkor minden nőt szerethet úgy, hogy még a kiválasztottat is teljesen. Amúgy a hindu mitológia szerint Krisnának, mert róla van szó, több mint tizenhatezer felesége volt. Szerintem ez azért kicsit sok. És még ezektől is ellógot néha egy Rádha nevű tehénpásztorlány kedvéért, illetve ők úgy látták hogy ott van velük, mindenkivel külön-külön.

Az egész persze totál szimbolikus, ilyeneket jelképez, hogy az emberi lélek csak bolyong, csak csövezik fel s alá az anyagi teremtésben, aztán előbb.utóbb (főleg utóbb) visszatér végre az eredeti helyére, Istenhez. Hívhatjuk mennyországnak, de arrafelé ezt inkább lelki világnak nevezik, bár gondolom a kettő ugyanaz, csak mifelénk az előbbinek jobb a marketingje. Van ez a Biblia című kézikönyv, ez főleg így emlegeti, igaz hogy az abban szereplő Isten inkább teremt, meg özönvizel, de nemigen csajozik. Mondjuk az Ószövetség szigorú, afféle mindenki csendőrtiszt nagyapjaként működő Urának ez nem is állna jól, nem passzolna a magának írt szolgálati szabályzat szelleméhez.

De Krisna egy játékos isten, afféle örök tinédzser, nem is bünteti az esendő embereket, azt rábízza a karma nevű menedzserasszisztensére, bár  háborúba vonulás nincs feltétlenül ellenére. Szigorúan karmikusan persze.

Úgyhogy meglehetősen népszerű, már nem csak Indiában, de hát ki ne szeretne ilyen csajozógép lenni, olyan kinézettel mintha most jött volna az Avatar castingjáról. Ha már amúgy is Visnu egyik (hetedik) avatárja...

Dzsjadéva is pont ezt az oldalát énekelte meg a Gita Govindában (ami csak annyit jelent, hogy Pásztorének), valamikor a 12. században. Sokféleképp értelmezik, az enyém nem épp ortodox, de hát miért ne dekonstruálhatnék egy ilyen régi szöveget. Krisnás ismerőseim persze ezt sima sértésnek tekintenék, pedig szerintem Isten ne legyen sértődékeny, azt nyugodtan meghagyhatja a halandóknak. Akik - vagyis mi magunk - persze nem halandók, legfeljebb a testük, de néhány millió élet után majd ez is kiderül midenki számára, mikor befut a vonatunk a lelki világba.

Addig is boldog járványt mindenkinek!

Tagadás

Nem fogunk kipusztulni mégsem, a kormány a helyén van és nem igaz hogy a kovácszoltáni értelemben vett kovácszoltán egy alkalmatlan kretén. Tévesen állítom épp most, hogy a kormányzati szintű bénázással, az egész baszott operatív törzzsel még mindig inkább csak a figyelmet terelik, mint cselekednének. A koronavírus egyébként sem halálos, csak azoknak akik belahalnak, de mindenki más túléli, és sokan még csak meg sem fertőződnek, kivéve azokat, akik igen.

Nem is terjed nálunk a járvány, hisz brit tudósok kimutatták, hogy az főleg szájon át, de a miniszterelnök úr hang nélkül nyomta a fészbukon, direkt hogy ne terjedjen. A vírusok azok közismerten nem cseppfertőzéssel terjednek hanem az interneteken, ha nem nyitjuk meg az íméleket, legfeljebb egy levélbomba végezhet velünk, ha már mindenáron leveleket akarunk nyitogatni.

Nem igaz, hogy a cévitaminos maszk bérescseppbe áztatott kesztyűvel ne védene meg bárkit a fertőzéstől, és nem, a grillcsirke nem terjeszti a sertéspestist, csak az ebolát, de az meg csak Afrikában van, ahol nem esznek grillcsirkét.

Nem igaz, hogy a kormány amatőr, költésben például profi. A stadionok meg közismerten egészségügyi intézmények (mondta a miniszter!), szóval senki ne panaszkodjon rájuk. Belőlük meg pláne nem, Magyarország Európa VIP-páholya, bárki meglássa.

Ne panaszkodjon senki a digitális oktatásra, hogy kicsi a szávszélesség meg ilyenek, nyomtassák ki az internetet, mint a Karmelita kolostorban, kaját meg rendeljen mindenki a Gundel karantén-menüjéből, képes levelezőlapon. Vagy faxon.

Valótlanul állítom most is, hogy jogos az indulatom, csak seprűnyelet akarok dugni pártunk és kormányunk biciklijének küllői közé, igaz, azt nagyon szívesen teszem. 

Nem igaz, hogy Soros tehet mindenről. Ő mindenről is tehet.

A vakhitre nem orvosság a valóság. Orbán meg nem egy bipoláris, nárcisztikus szociopata. Á, dehogy.

Nem igaz, hogy az információ egy tömegpusztító fegyver.

Hírfolyamcunami-áradás

Áttekintettem a híreket, főztem tojásos levest, és elvesztettem a teknős nyomát a lakásban, nagyjából ez volt a nap. Ja írtam filmkritikát is, csak azt nem tudom ide beidézni, mert az nem az enyém, hanem a kiadóé, megveszik tőlem minden hónapban a jogokat.

Nade a hírek. Leszűrtem a hírportálokból a főbb történések lényegének rejtett össszefüggéseit. E szerint a koronavírus miatt elmard egy csomó forma-1-es futam, amit Eezenyi Enikő idegesen szomorú lett és lemondott, ezentúl a Vígszínház helyett azon aggódik, hogy a kártyás fizetés is veszélyes lehet, vetetett is Tiborcz Istvánnal rögtön két lélegeztetőgépet. Az Operatív Törzs erre rendkívüli sajtótájékoztatón sajnálta Eszenyi lemondását, akit közleményében a "sokáig legjobb mellű színésznőnek" nevezett a Miniszterelnöki Kabinetiroda, majd Kovács Zoltán élő egyenesben küldte el a kurva anyjukba a kérdezni merészelő újságírókat. Nem melllesleg az Operatív Törzs cáfolta, hogy bármi közük lenne az operához vagy az Amanozas-menti törzsekhez, az előbbit utálják, az utóbbi meg egy nemrég leégett folyó, ahol nekik dolguk nincs. Ők rendes szolgálati állomány, meg fontos miniszter, a Vígszinházban meg amúgy sem játszottak operát, biztos az Igazgató Asszony is azért volt mindig olyan kis morcos.

Ugyanakkor a táncművészek megköszönték a kormány intézkedéseit koronavírus ügyben, különös tekintettel a tokiói olimpia esetleges elhalasztására, hátha így többen mennek a balettba' ugrálni, amitől lemondott a holland egészségügyi miniszter, pedig a Terror Háza online oktatási anyagokkal segíti a diákokat. Járványkórház lesz a Soros álta pénzelt Amnesty International, amely tippeket ad majd ahhoz, hogyan kössük le a gyereket otthon, ha nincs gumipók vagy kábelkötöző a konyhában. Brit sajtóértesülések szerint lezárhatják Londont, hogy a katonai konvojok Bergamoból oda szállíthassák a holttesteket, ami a migráció egy új formáját jeenti, de nem veszi el a helyiek munkáját. Az ellenzékieket alaposan fertőtlenítik a Keleti pályaudvaron, míg Bódy Silvy inkább könyökkel melózik, pedig hat oka is lehet annak, ha kipirosodik az arca, és senkinek nem kell kivernie hozzá.

Hetven vállalatnál már megjelentek a honvédelmi irányítóparancsnokok, a Bakonyszőranyai tejüzem parancsnoka első intézkedéséként már be is tiltotta a málnás tejberizs gyátrását, mert ő a csokisat szereti, ettől a magyar gazdaság kiesése már százmilliárdokban mérhető, pedig a tömegközlekedés sem tömeges már. Százezres munkanélküliséggel számol a kormány, amitől a nyaralótulajdonosok a Balatonhoz menekülnek, hátha nem tud úszni a vírus, pláne ha maszkban menekülnek előle.

Az illetékes szervek nyomatékosan felhívták mindenki figyelmét hogy, de méginkább főleg, és hogy a fokozott helyzettel kiemelten foglalkoznak majd, csak előbb még várjuk ki a végét, de minimum leginkább.

Dióhéjban ennyi lenne a nap hírtermése, de holnap inkább majd a klasszikus indiai vallásos költészetet foglalnám össze. Felkészül Dzsajadéva.

staysafeonline.org

Víziótlan Európa

A fenének sincs kedve koronavírusozni, de más most nem nagyon történik, per pillanat az internet egyik fele a vírusról szól, a másik fele még mindig pornó.

És hát nincsnek jó hírek, a végén mégiscsak kihalunk főleg, valaki keresse meg már Brúsz Vilisz atlétatrikóját, rajtunk már csak az segíthet.

Bezártak az iskolák, a mozik a színházak, még jó hogy nem szoktam sehova járni, amíg a sarki bolt nyitva van, és a boltos néni nem köhög feltűnően, még éhen sem halok.

Van viszont egy jó hír is, a járvány kapcsán, lényegében ez az első jóhír: elmarad az eurovíziós dalfesztivál (csupa kisbetűvel, naná), ami egy komoly emberíség ellenű bűntett volt már régóta. Nem fog hiányozni, erre az országonként szavazgatós giccsparádéra már rég atomot kellett volna dobni, visszamenőleg is! A visszamenőleges atombomba az olyan lehet, hogy kipusztítja az előző generációt is, de hát emberek vagyunk, nem kár értünk.

Az persze kérdéses, hogy a jeles dalverseny elmaradása hogyan hat az euróárfolyamra, a londoni tőzsdére és a fapados légitársaságokra, de ez legyen az ő gondjuk. Az eurovizilóké.

Sötétzöld aktivisták szokták azt mondani, hgy valójában az emberiség is csak egy vírus, ami megfertőzte a bolygót, de ezt nem látom ennyire súlyosnak. Elvégre egy vírus nem tudná megírni (zeneszerezni) a Don Giovannit, megtervezni a Szent Pál katedrálist vagy Rendőrakadémia-filmeket rendezni, hogy csak a legnagyobb kulturális teljesítményeket idézzem.

A vírus az csak szaporodni tud, mint pornóvideók a neten, és akkor meg is van az összefügés a kettó között, retorikailag mindenképp.

Azért kicsit köhögtem reggel, de azóta már elmúlt, vitaminnal és Simpson család epizókkal kikúráltam magam, mit nekem a paracetamol. Vagy az a másik, az ibuval kezdődő.

Keleti fa

És ha már az előbb a nyelvekről volt szó, kifelejtettem al alábbi videót, amit a napokban a találtam. eredeti mongol, háát... rockzene? Fene tudja, arrafelé láthatóan nem működnek teljesen passszentosan a nyugati zenei kategóriák, én például mongol punkot kerestem, erre dobta ki a TeCső.

A zenekarnak(?) egyébként a fellelhető többi száma is hasonló, van amihez még magyar feliratot is találni, h jól látom ehhez is van. Ha mifelénk adná elő valaki ezt a zenét, az rögvest felcímkéznék nemzeti rocknak, és felállnának rá a stadionba a B-közép C-vitaminhiányosai.

A fenti klipnél vicces volt rögtön az első hozzászólás (szerencsére angolul), miszerint a mongol nyelvet beszélik nagyjából négymillióan, a klip megtekintése meg harmincmilliónál jár, ami tényleg szép teljesítmény. Nos, azóta már hajszálnyira a negyvenmillió, szinte látom magam előtt, ahogy mongolol kisikolások házifeladatként pörgetik a szám nézettségét - hisz Nélkülük nem menne - de csak miután felálltak rá a tundrán.

A klipből amúgy hiányolom a vágtató lovakat, és ahogy látom, sajnos Clint Eastwood sem ért rá mongolul, pedig őt tényleg keleti fából faragták.

Nyelveken szólni

Beleszaladtam egy vitába arról, hogy kell-e nékünk a szinkron, avagy mégse nem. Előjött az összes szokásos érv, hogy hát egy filmnek része az eredeti hang is, attól is van a műegész, de az ultima ratio az persze az volt, hogy hát a nyelvtanulás. Azért jó a felirat, mert attól tanuljuk a nyelvet (szerintem mondjuk attól, ha a felirat is idegen nyelvű, úgy aztán tényleg muszáj érteni, de tényleg), amire pedig nagy szüksége van e lángoktól ölelt geopolitikai realitásnak.

És itt jön az, amiért ezt az egészet itt. Mert egyszer csak előkerült valami összehaasonlító táblázat, hogy a felnőtt lakosság körében nálunk 37% a valamilyen idegen nyelvet legalább tűrhető szinte n beszélők aránya, míg Romániában 67%. na ja, úgy könnyű, hogy kapásból van egy csomó erdélyi magyar, akik a románhoz képest kapásból beszélnek egy idegen nyelvet, meg hogy a román eleve közeli rokona a franciának, tehát azt megtanulni azért nem akkora truváj.

A magyar ezzel ellentétben igazán szigetnyelv, vannak ugyan nyelvrokonaink, de mondjuk a finn az semmivel sem tűnik könnyebnek, mint mondjuk a japán, leszámítva az írást, meg hogy a szaunában nem kell pálcikával enni. Ezzel szemben egy spanyolnak portugálul tanulnia, vagy egy olasznak spanyolul nettó sétagalopp, ha már ők nem csak egy nyelvcsalád, de ráadásul egymás mellett fejlődnek évszázadok óta. Ha lenne egy magyar2 nyelv, valami olyasmi, ami a középkornban különvált a kárpát-medencei változattól, az azért nekünk is könnyebb lenne, mint a derdiedas vagy a present perfect. Ha mondjuk egyszer csak a Nagyon Tudmányos Akadémia hivatalosan idegen nyelvvé nyilvánítaná a csángót, rögtön sorba állna a tanulóisfjúság a csángó nyelvvizsgára várva, mert azt azért még egy testnevelés-makroökonómia szakos is le tudná tenni, kis rákészüléssel. De hát nincs ekkora mázlink, nincsenek spanyoljaink, akikhez képest portugálok lehetnénk, vagy hollandok, akikhez képest flamandul szívnánk a füvet.

És az említett táblázatban volt még egy vicces adat, miszerint a szlovák felnőttek 85% beszél valamilyen idegen nyelven. Hát igen, csehül. Na így a 85% nem akkora szám, sőt valahol szánalmas, ők szégyelljék magukat! Ha minálunk valaki idegen nyelvet beszél, akkor az idegenül van beszélve, de rendesen, nem úgy, mint mikor egy horvát beírja, hogy két idegen nyelvet is felsőfokon beszél, név szerint a szerbet meg a szlovént. Úgy tényleg könnyű, de csak statisztikailag, mert sokszoros tapasztalat, hogy a horvát tengerparton soha egy nyavajás doboz sört nem tudtam kérni angolul. Még jó hogy turista alapvizsgám van horvátból (Molim te jedan pivo! - avagy kérek inni egy söröt belém tetőled).

Szóvan nekem a környező népek országútjai csak ne legyenek annyira nagyra a nyelvtudásukkal, mikor én például több tucatnyi nyelvet tudok. Felsorolni!

Megyek is, kinyomtatom a pontos időt...

Címezni tudni kell!

Az ember csak nyugodtan vacsorázik, rágcsál egy almát, ami valami vétkes feledékenység folytán elfelejtett megrohadni a konyhapulton, és akkor szembe jön a tökéletes cím a 444-en. Kissé terjengős ugyan, de félrenyelem tőle a gyümölcsöt, ugyanakkor informatív, képszerű, és megfeleő tördeléssel szabadversként is értelmezhető. Hogyaszongya:

Lépésszámlálót szereltek a disznóra, levette, egy másik megette, kiszarta, kigyulladt a tanya

Ez maga az újságírás végső tökéletessége, a cím, amelyhez már maga a cikk sem tud igazán hozzátenni semmit, legfeljebb egy vajszínű árnyalatot. 

A magyar médiatörténet első kísérletét tíz pont nullás gyakorlatra amúgy valamelyik bulvárlap szállította sok-sok évvel ezelőtt a "Pokrivtsák Mónika majdnem leejtette a mobiltelefonját" címmel, és ez a csúcs sokáig megközelíthetetlennek tűnt. De a 444-nek megvan immár  maga rekordkísérlete, hát igen, kicsit szarszagú, de az övék.

Persze lehet edzeni hasonló teljesítményekre, végül is ilyen címében a cikkeket a bulvárzsurnaliszták is rendszeresen gyártnak. Nekem ilyenek jutnak eszembe, hogy "A vécén lehúzott lecsókonzerv dobozától dugult el a lefolyó", "Váratlanul elsüllyedt az ismert milliárdos kabrió tengeralattjárója" vagy "A hatóságok szerint rovartámadás áldozata lett a szúnyogcsípéssel kezelt férfi". Ezekhez már nincs mit hozzátenni, ami a neten igen praktikus, mert már meg sem kell nyitni az adott khmm... cikket. Izé, tartalmat vagy mit.

A 444-re ez amúgy is sokszor igaz, rengeteg felesleges kattintgatástól kímélik meg az olvasóikat, félnapi termésük öt perc alatt átfutható, és egyre ritkább, hogy valami tényleg komoly, rendesen megcsinált írásba fussak bele. Annak mondjuk rendszerint a témája nem érdekel, de ha a kettő együtt áll, akkor meg nem lehet kommentelni, pedig az igazi szórakozást leggyarabban a kommentszekció jelenti.

A disznó által kiszart lépésszámlálót sem lehet kommentelni, illetve igen, csak nekem, csak itt, csak most.

Hogy én hol hallottam ezt már?

(És amikor már azt hittem, tényleg láttam mindent, megvan a nap címe, olvasok az origon egy lgalább is dobogós helyezettet, ezúttal kérdésbe formázva:

Hogyan készítsünk otthon csirkenyalókát?

Pfff... Nayaljatok csirkét bazmeg!)

Virálissör

Vasárnap volt (ké, van még), a nap hííre több helyen is az volt, hogy csokiból készült koronavírust árul egy francia cukrász. Hogy ilyen kurva kicsi kis micsodákat hogy lehet megszoborni csokiból, az nekem kérdéses lenne, de persze kiderült, hogy ezek nagyjából a baseball-labda meg az asztali földgömb közötti méretben vannak. Ami jó, mert leglább nem fertőznek, mert nem csak a maszkon nem mennek át, de a nélkül sem tudjuk belélegezni őket, aki meg megesszi a vírust (csoki, nem csoki, e tekintetben szerintem mindegy és az Univerzumot átható hasonlóság-elvben hiszek), az helyből hülye, haljon meg!
(De leglább van valami vidámab koronás hír is, nem csak az, hogy hány fertőzöttből hány halott, hány sebesült.)

Ennyi erővel persze jobb lenne, ha a francia cukrász inkább Halálcsillagokat készítene, azok hatékonyabban pusztítanának, egy kézilabda méretű például biztosan szét tudna lőni egészen nagy, emeletes esküvői tortákat is. Amik - nem mellesleg - ezt minden tekintetben meg is érdemlik, ha már az operett, az iskolai ünnepségek, a városi terepjárók és a wasabis kóla mellett egyértelműen az emberiség ellenes bűnök kategóriájába tartoznak. Meg hát egy Halálcsillag mégis csak sokkal menőbb mint valami kis fikavírus, ráadásul nyomokban Darth Vadert is tartalmaz, galaktikus léptékben.

Ám a derék cukrász csak szürke gömböket gyárt rózsaszín biszbaszokkal, ettől lesz a bontógolyóból vírus. (Tényleg, lehet hog korábban vidám bontógolyókkal csal mosolyt az emberek arcára és vércukorszintjére, esetleg törzsvevőknek rakott rá marcipánból meztelen Miley Cyrust, mint abban a klipben...). 

A víruscukrászat épp vírusvideón terjed.

Ámde. Hiába van a vírusnak a nevében benne, hogy korona, nem ez a legmenőbb dolog a héten. Mert valami brit sörfőzde meg Bruce Dickinson jóvoltából lesz nemsoká Iron Maiden-sör is, ami nyilván menő dolog, hisz a Maiden maga nagyon menő, évtizedek óta már. A Fradi-sör az például nem kínos, mert a fodbal kurvára nem érdekel, és én mint az első emelet három véleményvezére mondom meg, mi a menő. (Hát jó, főleg magamnak, de én legalább jó közönségem vagyok.)

Szóval lehet rendelni ilyen söröket, ha én rendelnék nyilván a Trooperesből, mert annak jobb a címkéje, és a söröknél tapasztalataim szerint ez a döntő. De nem tesszem, van már ilyen poszterem is, csak nem tudom hova tettem, de ez még nem ok az ivászatra.

Mindenesetre a bandának van annyi rajongója, hogy ez a cucc is virálisan terjedjen, akkor is ha a francia cukrászok csak gézmaszkon keresztül isszák majd.

index.hu

A kiváltságos (1500. bejegyzés, hurrá)

Novák Katalin valamiért felelős államtitkár szerint a nőnap lófaszt sem ér (nem így fogalmazott, de így értette), mert a nő az olyan hogy szüljön, és akkor meg anyák napját kell felvirágozni (meg Gábor Áron rézágyúját, de ez most mellékszál), ez náluk is így van családilag. Nőnapra nyilván csak valami pár tízmilliós közbeszerzést kap egy közeli rokon cége.

De a legszebb gondolata mégis az volt, hogy a maga részéről kiváltságnak érzi, hogy nőnek született. Na ja, az emberiség valamivel több mint fele nő, hát ennél nagyobb kiváltságban ne is legyen része soha. 

Ha mondjuk királyi hercegkisasszonynak születik, vagy egy milliárdos lányának, na az valóban kiváltságos helyzet lett volna születésileg, de ha ő már a nőségtől annak érzi magát, akkor legyen vele bulldog.

Végső soron én valóban kiváltságosnak érezhetem magam, mert az első emeleten lakom, és a lépcsőházban ezt kevesen mondhatják el magukról. És az első emeletiek közül csak nekem van szakállam, szóval csoda hogy nem választottam meg királynak, grófnak, vagy legalább lépcsőházi nótafának. Hangom ugyan nincs, de egyedülálló vagyok a magam nemében. Kiváltságos.

Háttérvírus, koronahatalom

A Nmzeti Patakyattila Hasonmásverseny megosztott első helyezettje olyat szólt, hogy a koronavírus-járvány az csak egy hiszti, amit a Háttérhatalom terjeszt, bármi is legyen az. Amúgy szerinte valószínűleg valami ufózsidó-gyíkember galaktikus összeesküvés, hogy kipusztítsanak minket, no nem a vírussal, hanem a hisztivel, mert az sokkal gyilkosabb. Na ja, ezek a hátérhatalmiak tudnak valamit szociálpszichológiából, bár a rejtőzködéshez meg nyilván hülyék, ha minden nagyon kretén folyton leleplezi őket. Az internetes világhálón.

Patakyt viszont nem túl eredeti, bár kétségtelenül idióta-konform megfejtése minimum valami komolyabb kormányzati pozícióra predesztinálná. Lehetne mondjuk emberügyi miniszter, vagy hogy is mondják ezt szakszerűen. Az egészségügyhöz nyilvánvalóan ért, pár mondatban megfejti az aktuális járványt, gondolom képzett virológus, csak eddig titkolta, mert a kezeketamagasba-típusú "rockzene", meg a dáriódóban mulatósra tátogás jobban fizetett. De most megmutathatná, mihez is ért igzán, elsőként mondjuk átnevezhetné Szentkorona-vírusnak a cuccot, hogy azért lássa a világ, mennyivel magyarosabb a magyarok istene.

De megjegyzéseiből kiderül, hogy remek lenne az oktatás területén is, ha már a leendő tárcájához tartozik a sok hülye iskola is. Egyfelől mert maga iskolapéldája a hülyeségnek, másfelől viszont láthatóan tudja a megfejtés a világ nagy kérdéseire, miszerint Háttérhatalom. És akkor innentől kezdve nem kellene a sok értelmetlen tantárgy, elég lenne annyit tanítani a gyereknek, hogy Háttérhatalom, elmagyarázni másfél órában hogy mi az, és miért kell gyűlölni, aztán a fennmaradó időben már nyugodtan lehetne Eddát hallgatni.

De ha nem lenne miniszter, lehetne mondjuk ifjúságért felelős helyettes-államtitkár, ha már olyan rohadt fiataosnak érzi magát. (És milyen fiatalosnak érezhette magát negyven évvel ezelőtt, te úristen!) És tekintettel arra, hogy a mostani helyettesállam-titkár még huszonhárom sincs, Pataky nertárs - korából adódóan - lehetne egyszerre három is. Ami ugye sokkal hatékonyabb.

Kár, hogy miskolci születésű, mert ha mondjuk New Yorkban látta volna meg a háttérhatalmat, lehetne amerikai elnök is, elvégre pont olyan hülyeségeket beszél mint a Trumpli, csak sokkal vidámabban, közel sem olyan görcsös. Meg jobb a haja.

Hát nem kiköpött politikus? (velvet.hu)

A növények lelki élete

A szobanövényeknek lehet hogy nincs is lelkük, mert nem érdekli őket, hogy foglalkozom-e velük, elég ha néhány naponta jövök a pár deci vízzel, és annyi. Igazából le sem szarják, mit gondoluk róluk, ha egyltalán valamit. (Tényleg, a növények szoktak szarni? Illetve hogyan? Az odáig megvan, hogy nekik a virág a nemi szervük, de melyik végükön űritik a már nem kellő cuccokat?) A fikuszomat az sem zavarja, ha füstölőt tűzök a földjébe, mindenféle szantálból valót. (Ezt gyerekként úgy értettem, hogy szandálból vannak, azt viszont nagyon nem, hogy miért akar valaki szandálillatot a szobába. Miért nem rögtön futócipőt frottírzoknival?)

Pedig a hindu szentírásaim szerint a növényeknek igen is van lelkük, csak nincs hozzá tudatuk, szóval nem baj, ha rettegő pitypangként születünk majd újjá egy vasúti töltés mentén, úgysem leszünk tudatában. Annak sem, hogy korábban milyen menő autónk volt, vagy hol szereztünk diplomát a miből.

A fikusz itt az ablak mellett, az biztos valami indiai furgonhajcsár volt, csak nem tartotta tiszteletben a dharmikus előírásokat (rizst evett böjtnapon, rossz irányba hajolt meg a templomban, kétszer is jót mondott a muszlimokról, ilyenek), ezért karmikusan fikusz lett az ablakom mellett, ahonnan vezeklésül sokkal menőbb furgonokat nézhet karambolozni, mint amilyenkkel régen ő karambolozott, Dzsaipur felé félúton.

Én ezt meg csak tudat alatt sejtem (én előző életemben furgon voltam Dzsaipurban), de azért rendes indiai füstölőket szúrok a földjébe, ha már lusta vagyok felnyúlni a szekrény tetejére a füstölőtartóért. Plusz még egyszer sem hánytam bele a cserepébe, bár egyszer már majdnem. Hogy a majdnem belehányás mit érne a karma törvényei szerint azt nem tudom, asszem ilyesmiről nincs szó az Upanisadokban.  A Puránákban lehet, de azokból meg olyan sok van, és a többség még nincs is kiszínezve. És érdekes kérdés, hogy mit ér ebben a kontextusban a parkban pisilés, mondjuk egy olyan városban, ahol gyakorlatilag nincsenek nyilvános vécék, de sört meg minden sarkon lehet kapni. Majd megkérdezek róla valami online gurut, de csak olyat, akinek nincs szakálla, mert azok általában csalók, kivéve ha nem.

És majd töredelmesen bevallom neki, hogy tegnap kíméletlenül lemészároltam egy sárgarépát, csúnyán néztem a teknősre, és miután belerúgtam egy széklábba, Istent emlegettem, sajnos negatív értelemben.

Saraswati amúgy a tuomány és a művészetek istennője, mint az közismert...

A növények leki élete tehát egyszerű, nagyjából abból áll hogy van nekik, bár egyes növények kisugárzása mintha nagyobb lenne más kövekénél. Az asztalomon van valami egzotikusnak kinéző, fogalmam sincs milyen szobanövény (annyit mondhatok róla, hogy zömmel zöld), amit szinte állandóan nézek. Igaz, jobbára csak a periferikus látásommal, ha már nincs messze a tévétől. De így van ezzel a kicsinyített műanyag TARDIS is a szekrényen, sőt, az kifejezetten a tévé mellett áll, egy valaki fényképéről már nem is szólva. Sőt, a háttérképem is egy park, sok növénnyel, mondjuk csak azért, mert az addigi dülledt szemű parki mókust eltüntettem véletlenül. Vagy csak elbújt az aktuális háttérkép fái között, gondolom unta már hogy állíndóan engem bámul a monitor másik oldaláról.

A Dalai láma egyszer azt mondta, hogy azért kell könyörületesnek lenni más élőlényekkel, mert olyan rengeteg sokszor születtünk már újjá, hogy mindenki mindenkinek volt már az anyja és a gyereke, többször is. Ebből viszont az következik, hogy hosszabb időtávon és kozmikus léptékben minden párkapcsolat vérfertőzés, szóval mindenki gondoljon erre, mikor legközelebb dug, dugni készül vagy simán csak felhív valakit magához, hogy megmutassa a bélyeggyűjteményét. (Én mondjuk ez esetben tényleg megmutatnám, mind a tizenhárom albumot, hogy aztán az illető soha többen ne jöjjön már vissza.)

Na, rövid úton idáig sikerült elasszociálnom magam a virágöntözéstől, abba is hagyom, mielőtt megfejteném az élet értelmét. Elvégre a tévében megy a Family Guy.

Nosztalgiafaktor

Volt az az időszak, amikor nem csak háttérzajnak ment nálam a tévé, mert hát néha a Jutyúbon is szembe jön a bezzegazénidőmben-faktor, a régenmindenjobbvolt-paradigma keretében, már ha van neki kerete egyáltalán. De tény, hogy mondjuk Kepes András vagy Vámos Miklós tök jó beszélgetéseket műsorozott össze a képernyőn át, amiket még tényleg néztem, afféle kis híján kulturális programként. 

Az alábbi részlet Vámos egy huszonöt évvel ezelőtti műsorából van, igazából Kern András vicces monológja, annak idején láttm is, úgyhogy most felbuzgott bennem a nosztalgia. Meg gyomorsav, de annak nincs köze Kernhez, csak a csilihez.

De aztán változtak az idők, eletünbe begyütt a Ertéelklub meg az akkor még Csiagtévének csúfolt tvkettő, a beszélgetős műsor az meg a napi betevő Maunika Só lett, ami kábé annyira volt élvezetes, mint a megfeketededett banán. Izé, bánón.

Az ilyen trash beszélgetős műsorok modelllje talán a Jerry Sringer Show lehetett, én legalább is azzal találkoztam először, és már minden megvolt benne, amitől az ilyesmit mélységes megvetés kíséretében lehet őszintén gyűlölni. Enyhén retardált vendégek, akik valódi vagy látszólagos konfliktusaikat közönség előtt rendezik, többnyire tettlegességel, hogy aztán  verekedés után Springer valam nagymonológgal zárja a műsort, egy bigott tévéprédikátor stílusában, és egy hollywoodi producer cinizmusával. (Mert sokszor tényleg olyan szereplők "szakítanak" akik csak a felvétel előtt találkoztak a stúdióban.)

Hát igen, ez annyira ócska volt, hogy fal adta a másikat. A harmadikat Maunika, és azóta is csak jönnek, csak jönnek a tévés celebek, jönnek a szarból. (Aki érti, érti...)

Nem piskóta

Vettem a minap almát a közeli boltban, az aldiban csupa kisbetűvel, de máris intenzíven rohadnak. Azért ezt két nap után még érzem természetesnek, ma egyet kidobtam, egy félig rohadtnak meg megettem az egyik felét (remélem a használhatót), de a többiért még aggódom, mitre megenném az összeset, a fele már elrohad. Talán vlami almás lepény megoldás lenne holnap, de akkor hova lesz belőle a vitamin, pedig igazából azért vettem.

Tényleg fel- le- és ésminden egyéb irányba vagyok háborodva, hogy rohadást adnak el pénzért, ha a barna trutyi legalább hallucinogén lenne, akkor még lehetne használni, de ez simán csak undorító. Amúgy biztos valami fagyasztóban tárolták korábban, onnan a gyors romlás.Ha én lennék a diktátor, ezért már lövetnék, igen persze, nem lenne valami emberbaráti dolog, de egy diktátortól nem ezt várjuk, inkább valami jó kis indulatáttételt. Hiszen ha már alapvetően pszichopata, minimum tőle valami terápiás gubancolódás.

Persze ha diktátor lennék felrobbantanám az Operettszínházat, betiltanám Mága Zoltánt, a fagyasztott pizzát valamint a hazai profi fodballt, az ólomlábú fiúk meg mehetnének árokpartot tisztítani közmunkában. De legalább nem indítanék háborút, elvégre kulturált fazon vagyok, és a szőnyegbombázásokhoz nem illik az eltartott kisujj.

Csak egész kevés kitüntetést hordanék a díszegyenruhámon, huszonöt-harmincnál biztos nem többet. Valószínüleg elköltöznék a Himalája déli lankáira, elvégre manapság már omline is lehet diktatúrát gyakorolni, legalább is így képzelem, nyaralni meg a Pacsirta-szigetekre járnék. Vagy Kanári?

Személyi kultuszt mondjuk nem építenék ki, legtöbbször én is utálom magamat, miért várnék el mást az alattvaló polgároktól? Elég ha félnek tőlem, ijesztő tudok lenni ha elég sokáig nem borotválkozom (na jó, nem nyírom a szakállam, ha már huszonéve azt hordok), és van egy csomó hindu szent könyvem, amiben biztos tök jó átkokat lehet találni. Vagy legalább valami leírást, hogy lehet tök jó átkokért imádkozni.

És akkor eszembe jutna, hogy mindez néhány barnuló almával kezdődött. Ilyen nagy a boltosok felelősége, biztos Hitler is valami romlott savanyúkáposztával kezdte.

Legománság, dizniség

A Lego immár negyedik éve a legdevletebb vállalat, derül ki egy friss rangsorból Én meg nézek hülyén, hogy egy vállalat hogy lesz népszerű, miközben termelni meg szolgáltatnia kellene, nem népszerűnek lenni. Oké, a Legot még értem, én is sokat építettem belőle, de egy cégért nem tudok lelkesedni, pláne ha a lista msodik helyén áló Disney az. Nekik köszönhetjük a rémes Marvel-filmeg végtelenített és ostoba áradatát, meg hogy elkúrták a Star Warst is, nem kicsit, nagyon. A Disney mindig is a szórakoztatóipari kapitalizmus sötétebb oldalát képviselte, most tényleg tegye fel a kezét, akinek a fejhangon vinnyogó mikiegér meg disneyland komoly kuturális értéket képvisel. Mára pedig egy igazi szörnyteggé váltak, most már tényleg csak a prfit számít, nem mintha edddig nem az lett volna a fontos.

De a legviccesebb (legrémisztőbb?) az hogy az első tízben banna van a Rolex meg a Ferrari is, amit tényleg nem étek hogy lehet kedvelni. Elvégre olyasmit gyártanak, amit a legtöbb ember sosem engedhet meg magának, csak a távolból nézheti, hogy néhányan viszont igen, de akkor az egész nem több mint a fogyasztói társadalom bálványimádása. Valahol az oltáron ott van a vágy titokzatos ám elérhetetlen tárgya, amit birtokolni nem lehet, csak messziről csodálni. Hogy akkor most nagyon szeretjük Frerrarit, miközben főleg csak képen látok olyt, a forma-1-ben is a McLarennek meg a Mercedesnek drukkolok. Egy rolexért meg akkor sem adnék annyi pénzt amibe kerül, ha véletlenül lenne annyim. Egy casio is mutatja az időt, a telefonomról nem is beszélve.

De ha valakinek a Ferrari életérzés kell, annak ezt tudom ajánlani: