2016. január 31., vasárnap

Az őslakó

Hát, jelentem nekem még január harmincadika van, ugyanis az éjszaka egyáltalán nem sikerült aludnom. Pedig próbáltam, például lekapcsoltam a villanyt, meg kikapcsoltam a tévét, meg lefeküdtem az ágyamra, sőt pizsamát húztam, párnára helyeztem a fejem, takarót húztam magamra. És nagyjából két órán át (fél egyig mondjuk) úgy csináltam, mint aki alszik, de nem jött be, ébren feküdni a sötét csendben igen unalmas. Úgyhogy felkeltem, naná benyomtam a laptopot, és kerestem valami néznivalót.

Filmeket már nemigen nézek, de egy ideje izgatott az Őslakó (The Man From Earth), rákerestem, meglett, megnéztem kétszer, annyira jó. Pár szereplős kamaradráma, ami úgy sci-fi, hogy nincs benne űrhajó, robot, időutazás, idegenek, csupán pár ember beszélget egy szobában majd másfél órán át...

Nyilván sokan látták már, úgyhogy senkit sem untatnék a sztorival (meg ugye milyen szánalmas már, hogy nekem ez csak most esett le...), de ha valaki véletlenül még nem, az nézze meg azonnal. Azt, hogy kétszer, nem kell mondani, úgyis annyi lesz.

Én meg hat után kutyát sétáltatok, ebédet készítek elő, aztán lehet, hogy elájulok, de igazából még mindig nem vagyok álmos... (Pedig csak 42 éves vagyok, nem 14 000.)

2016. január 30., szombat

Mi a van?

Ezeknek nem lehet csak nekiugrani, úgy kikardom a rántom módon!“
(csúcsértelmiségi megszakértő az Echo Tv-ben)

Már megint kizökkent az idő, pedig olyan normálisan indult a nap. Későn keltem, kisütött a nap, én sem álmodtam Heideggerrel, és akkor egyszer csak elkezdtek valami galaktikus nyelven beszélni körülöttem az emberek, ami hasonlított a magyarra, csak nem volt az. Mert magyarul értek, legalább is eddig úgy tűnt, annak idején a magyar szakot sem azért hagytam ott, mert nem értettem, csak utáltam azokat, akik tanítanak és főleg  ahogy.
Délelőtt a könyvtárban a nők a pult mögött hülyén néztek az olvasójegyemre, aztán egyikük mondta, hogy a gépe lezárta a vonalkódot. Mii??? Innentől nincs vonalkód egyáltalán, a túró rudin se, meg sehol, mert a könyvtáros néni gépe lezárta? Hogy mit zárt le a mi, az persze nem derült ki, de átült egy másik géphez, és begépelte a vonalkódot. (Remélem nem úgy, hogy „ vékony vékony vastag közepes nagyon vastag vékony közepes...“).

Aztán hazafelé egy idősebb nő megkérdezte tőlem, merre van a Kossuth utca? Mondom neki ez az, mire ő: "Redben, de merre van?"

A délután olvasott regényben is találtam olyan mondatokat, aminek volt értelmük ugyan, de szerintem nem erre gondolt a szerző, meg olyanokat is, aminek egyáltalán nem leltem értelmét. De aztán jött az este, én meg tévét néztem kicsit (már abbahagytam),és jöttek a kvázi-magyar mondatok sorban.
- „A háromból amit mondtál, mind a kettővel egyetértek főleg. De szerintem van egy másik is“
- „Holnap is lesz időjárás, csak nem ebben a kategóriában.“
- „ Ugye volt az a sok konfliktus meg egyebek a világ minden tájáról, és akkor itt most mi szintén ugye lényeges hogy megint lássuk, hogy ezek voltak, ezek a konfliktusok, és ez nekünk is látnivaló...“

- o -

Aztán elegem lett a beszélő fejek típusú csatornákból, és eljutottam a Muzsika TV-ig, ami egy kulturális fekete lyuk, és ott már félrenyeltem a vacsorám. Láttam a képernyőn három egyenzakós sittes fazont valami színpadon fejhangon gajdolni, de ilyet láttam már, nagy ügy, ám a szöveg padlóra vitt .(Idézem: Buli, buli, buli, buli madein hungari, gyere testvér járjad velünk, csumi, csumi, csumi - közben a háttérben: hoppáhoppáhadszójon!) Őszintén szólva ez után a refrén után már nem vártam meg, hogy jöjjön a verze, rácsaptam a pánikgombra, ami ugye a némítás. Csak épp olyan valószerűtlen arcok tátogtak a képernyőn,  hogy visszakapcsoltam a hangot, pedig már az is elég szürreális volt ahogy a nevezett arcok szigorúan egy helyben imitálnak valami színpadi jelenlétet, mert a mozgáskultúrájuk annyiból állt hogy
 a.) toporgás majdnem ritmusra
 b.) a  mikrofont nem tartó kézzel meg random csápolás.

És akkor tényleg érdekelni kezdett miről énekel ez a sok ember, akiknek egyikétől sem vennék használt autót, de valószínűleg ceruzaelemet sem. És persze semmiről, csak van az a közönség, aki pont ezt akarja hallani, meg félrészegen gajdolni, mert annyi maradt neki az életéből, hogy nyaralni viszi az álomhajó, ha már az igazi nem.

Oké, persze hogy tudom, a mulatós egy műfaj, csak nem élek vele, de ha belefutok kapcsolgatva, mindig sokkot kapok. Tudom azt is hogy jelentős igény van rá, de  a rasszizmusra is, ettől mégsem lesz rendben dolog. Minden esetre ha én lennék a diktátor (ilyen bajszos, tányérsapkás, szivarozó El Presidente) bűncselekménynek minősíteném a Casio-szintetitázátor alapokra a hopphopphopp, bulivan, mámamulatunk és hasonló hangsorok dallamosnak/ritmusosnak szánt kiejtését. Persze lenne egy rendes cenzorbizottság, aki eldöntené, hogy mulatós, azaz illegális-e az adott mű, és ha igen, betiltanám.

Kemény lennék és igazságtalan. De ízléses.

2016. január 29., péntek

Munkatempó

Ma magamat is megleptem azzal, hogy megírtam egy komplett szociálpszichológia cikket (nem tudományosat, csak tudományos ismeretterjesztőt) két és fél óra alatt, miközben napok óta azon aggódtam, hogy fog még ez is beleférni a hétvégémbe, pláne hogy megjöttek a születésnapomra rendelt bélyegeim, és rá akarom magam vetni a gyűjteményre.

De van az a mondás, hogy amatőrnek ihlet kell, profinak előleg, hát nekem határidő kell (ami jövő péntek, de hétköznap munka után már nincs kedvem írni), meg írás helyett jobb program, és máris az van, hogy levetődöm a fotelba a laptoppal, két és fél óráig fel sem kelek, és már elő is állítottam a cikket, így szabad a szombat délelőtt. És még ide is volt időm írni, mint az olvasható, de most eszem egy kis csokis kekszet, mert tényleg megérdemlem...

2016. január 28., csütörtök

Kakadémia

„Mérethatár: a kétdimenziós művek esetén (táblakép, rajz, sokszorosított grafika, stb.) maximum 2 m2 kiterjedésű, térbeli alkotásoknál maximum 1 m3 tömegű lehet.

Ez a feltétel a Magyar Művészeti Akadémia '56-os pályázatának E, azaz képzőművészeti kategóriájában.“

Írta a 444.hu, és ehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni. Akinél a tömeg az köbméterben mérendő, az vagy egy lakatlan szigeten nőtt föl, vagy szimpla szellemi fogyatékos, na jó esetleg csak buta mint a kő (amit a barlangja előtt pattint esténként). Ami vicces, hogy ezek az ősemberek „Művészeti“ „Akadémiának“ nevezik magukat. Most gondoljunk bele, művészet? Aki nem bír leírni egy értelmes magyar mondatot, az művész? Mert nem az a baj a mondattal, hogy hazudik, hogy nincs párhuzamban a valósággal, mert ettől még lehetne értelmes (de hazug), ez azonban szimplán értelmetlen, olyan mint a vaníliás zene, vagy az illatos sebesség.

És ezeknek még van képük magukat „Akadémiának“ titulálni valódi akadémiát játszani, meg egymást akadémikusnak kinevezni.  (És történetileg persze mindez azért alakult úgy, mert Makovecz Imre egy tehetséges, ám sértett öregember volt, kissé meg is buggyant a végére, csinált magának egy ilyen izét, amit aztán a felcsúti fasiszta rezsimje állami intézmény szintjére emelt.) Sok pénzért persze, havi sok százezerért akadékoskodnak, vagyis akadémikuskodnak az arcok. Ami megint csak a mi pénzünk, és feketegyörgyök lopják el, aztán ennyire telik nekik szellemileg. Művészileg meg...

2016. január 27., szerda

G-pont?

Nekem ez igazából elsőre kimaradt, de ma a Klubrádió tagnapi műsorát hallgatva (nálunk nem fogható, így letöltök, de mennyivel emberibb, mint a pártállami propagandaszenny) szembesültem azzal, hogy a géfodor habony gábor árpád -féle 888.hu című szellemi pöcegödör meddig süllyedt. Hogy ugyanis az aktuális MSZP-elnök (az amúgy színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék Sebaj Tóbiás József) feleségéről milyen meztelen képek jelentek meg egykor, mintha legalább is furcsa lenne, hogy egy fotómodellről meztelen képek jelennek meg. (És addig jó, amíg róluk, traumatikus élényeim is voltak már, mikor rákantintottam az ötvesokéves, gigamellű egykori táncdalénekesre.) Ne legyünk prűdek und hipokriták, a csaj jól nézett ki, vállalta a jól fizetett pucérkodást, a gusztustalan cikk inkább azt a szerencsétlent minősíti, aki még hülyén be is vállalja, hogy neki annyi volt a szexuális tapasztalata, hogy kiverte a budin, sokszor.

És ezek után kábé annyi jut eszébe, hogy de Tóbiás lánya is jó csaj, azóta nyilván már őt is maszturbációs tárgynak használta, a senkiházi, aki még a nevét sem adta a förmedvényéhez. De ha szerinte az egykor kábszerrel meg prostikkal komprommitált politikus az maga Tóbiás, akkor én is nyugodtan írhatom, hogy a budiban recskázó nyomoronc meg maga géfodor gábor, aki magát politikai gondolkodónak definiálja, bocs definiálná (mert nem sikerül neki), pedig egy szánalmas fasz, ez esetben szó szerint.

(És akkor a reakciókról: az azért már jelent valamit, amikor a híresen trágár dajcstomi is annyit twittel, hogy: „Tóbiás politikusnak gyönyörű a felesége. A 888.hu-sok a mikropöcseikkel rárántani se tudnak Rába Tímea fotóira. Ennyi”
Amivel egyfelől (helyesen amúgy) elküldi a francba a 888-as bandát, akik tényleg annyira a felcsúti fenekében állomásoznak, hogy szarszagú a szájuk, másfelől meg Rába Tímeát meghagyja annak, aminek géfodorék pozicionálják: szexuális tárgynak. Szóval dajcstomi is twitterezzen a francba el, lehetőleg máma még.)

És még annyit: hónapok után ma néztem fel a 888-ra, igazából csak ezért, de elképedtem. Néhány témát rágnak összesen: Soros György, migránsok (bűnei), Donald Trump, szemét liberálisok.... És tényleg ennyi, így aztán nem csoda, hogy próbálnak maguknak bárhogy olvasottságot csinálni. Pedig inkább játsszhatának a pöcsükkel is (ha már ennyire fixáltak), tényleg jobb lenne nekünk, meg a normalitásra törekvő nyilvánosságnak. Mert lassan értjük, Fodor elvtárs neve előtt mi a G. Az ami a vezénylő tábornokánál is, pont az.

2016. január 22., péntek

Rámír

Ha valakit nem érdekel az öncélúan bölcsészkedő nyelvészkedés, az most kissé csalódni fog, de én meg ebből vagyok penge,  egy kósza „ez miatt“ miatt én üvöltözésbe menő veszekedésbe keveredek (amit persze magamról eleve nehéz elképzelni,ahol üvöltözés van, én onnan megyek), a suksükölőket meg törlöm a telefonomból is.

És akkor jön az egyik kedves ismerősöm, kivel épp csevegek a fácsén, és azt mondja, hogy „rádírok“ ha erre járok majd. De ne írjon rám, írjon nekem, én kérem öregszem, a nyolcvanas évek végén már Kispál és a Borz volt nekem a kulturális referencia, az meg arról énekelt, hogy „nem írok semmit magamra“. Ha én sem magamra, akkor más sem, értem én persze a szöveget, csak kedvem van kekeckedni (meg leírni a szót: kekeckedni), én sem írok rá senkire, legfeljebb neki, ha  megérdemli az engem. Aki  meg amúgy rám írna, azt kedvelem igen csak, neki igazából már szabad is.

Viszont tök jó, hogy a netes kommunikációban senki nem szúr le egy elütésért, pláne mert a chat (cset?) olyan műfaj, hogy elszúrod, hisz gyors akarsz lenni, naprakész, hülyén néz ki, de értik. Mert minden kommunikáció attól az, ami, hogy értik. Nekem meg jajjdejó érzés, hogy értenek. És nyugodtan lehet rámírni, az érzés a fontos. Meg az a másik dolog, ami nem jut eszembe, értelem.... vagy kulturális emlékezet... Gadnóz.

2016. január 21., csütörtök

Galaxis útikalauz stopposoknak

Az élet értelme, azaz a válasz az Élet, a Világmindenség meg Minden kérdésre, az a 42. Douglas Adams klasszikusnak számító könyve óta tudjuk ezt, mikor egy hiperintelligens faj, épített egy szuperszámítógépet, hogy megválaszolj a nagy kérdést (az Élet, a Világmindenség meg Minden), az nagyjából tízezer évig gondolkodott a válaszon, majd azt mondta: 42. (A regényben meg az egyik tudós odaszól a másiknak, tekintettel a kint várakozó felspannolt tömegre: „Minket most meglincselnek, ugye?“)

És a történet ott folytatódik, hogy a szuperszámítógép kikéri magának, hogy kókler lenne, szerinte a tudósok tették fel rosszul a kérdést, de képes megtervezni egy még szuperebb számítógépet, ami a kérdést is kiadja, a kérdést, amire a válasz 42. És ez a még szuperebb számítógép, millió éves programfuttatással, maga a Föld...

De maradjunk a 42-nél. Ennyi éves leszek ugyanis vasárnap,  vagyis várható a megvilágosodás. Én leszek az univerzum értelme, lényege, a válasz a fel sem tett kérdésre, a főtéma, az esszencia, az első korty a sörből, az istenség legalsóbb személyisége, a csodálatos pókember, a wannabe show-runner, aki majdnem tud angolul, a csillámpóni, aki szégyelli.

De vasárnap majd kiderül, Visnu ikszedik inkarnációja vagyok-e, vagy csak az a nyomoronc, akinek rendszerint érzem magam. I have a dream...

Taxi

Be kell vallanom, a hét elején én igen jól szórakoztam az Uber ellen tüntető taxis blokádolókon, ők amolyan rózsasándorba ojtott ludditáknak tűntek, akik nem csak nem értik, hogy merre megy a világ, de tudni sem akarnak arról, hogy valamerre egyáltalán. A világ kérem az maradjon csak olyan, amilyennek megismertük, kérjük vissza a fekete-fehér tévéket (hétfői adásszünettel of course), a Commodore 64-est, a télifagyit meg Kádár elvtársat, elvégre mikor kisdobosok voltunk, pont ezek a dolgok alkották a normalitás kereteit.

Valamint tiltsuk be az internetet, nehogy már a sok hülye proli csak úgy fuvarokat szervezzen a szabad kapacitásaira, nehogy már nélkülünk oldják meg az emberek egyéni utazási ügyeiket, hisz taxizni az ugye egy szakma. Hiszen a taxison kívül más nem képes autót vezetni, meg a nemtaxis nyilván nem is ismeri ki magát a városban ahol él,arra meg végképp alkalmatlan, hogy számára idegen embereket elvigyen A pontból B-be. Olcsóbban.

Nos, én meg úgy gondolom, a taxizás nem egy szakma, csak egy foglalkozás, kellenek hozzá mindenféle skillek, de nem látom benne azt a más számára nem elérhető szakmai tudást, ami megérné a pluszpénzt. Plusz igen ócska hozzáállás az, hogy ha nekem most nem olyan jó, egyből az államot keresem meg, hogy hozzon törvényt, tiltsa be, verje szét. Csak azért, mert, szeretnék még mindig 1962-ben lenni, hol én vagyok a főtaxi, és nincs senki rajtam kívül.
Tényleg, a taxitársaságokat mi tartja vissza attól, hogy egy saját applikációt fejlesszenek ki? Meg esetleg lobbizhatnának azért, hogy mégse legyen egységes fix tarifa, bár ők pont ezt kérték még nemrég. És akor versenyezhetnének,mondjuk lehet, hogy a diszpécseres Jolikának más munkakört kell keresni, de hát ilyen a fejlődés. Patkolókovácsok, szekerészek vagy inkvizítorok se nagyon vannak már...

2016. január 19., kedd

Vészhelyzet

A fideszkádéenpé immár hatodszor szeretné módosítani gránitszilárdságúnak hirdetett alapkotmánytörvényét, most épp a terrorveszély helyzetet írnák bele, vagyis ha a kormány úgy gondolja, terroristák migránsolnak felénk, síró csecsemőnek álcázott taktikai atomfegyverrel, gyakorlatilag bevezethetnék a rendkívüli állapotot. A lényeg, hogy terrorfenyegetettség esetén is bevezethetné a kormány (ohne parlament), vagyis elég a fenyegetettség, amiről ugye maximum titkosszolgálati infók lehetnek, az meg nem nyilvános, vagyis a felcsúti és hűbéresei azt mondanak erről nekünk, amit nem szégyellnek. És tapasztalhattuk, náluk igen magas a vastagbőr-faktor.

De ha egyszer vészhelyzet van, akkor ott Carter doki van havaj van, zizi, vattacukor. Napszemüveg. Vagyis alapjogokat lehet hatvan napra felfüggeszteni, korlátozni lehet a médiát (ez nyilván bayerzsolt lucskos álma, hogy végre ő lehet a média egyedül, ő erre gerjed, bár minden főfideszes fantáziál néha Aczél György elvtársról, meg az ő módszereiről), elrendelhető az internet korlátozása (kimdzsongun elvtársias üdvözletét küldi, bayerzsolt elmegy), lezárhatóak a határok (hosszan a tartó ütemes taps a Birkameneten), kijárási tilalom vezethető be (éljenzés a Rosszabbik padsoraiból), leállítható az egyéni meg a tömegközlekedés etc. Plusz kitelepítés.

Ez persze oké lehet, ha jön egy meteorit és a Duna-Tisza közén várható a becsapódás, vagy leolvad egy paksi reaktor, vagy tényleg terrortámadják a Pasa-parkot, de a terrorveszély kicsit homályos, látom ahogy épp szarul áll a felcsúti, meg tüntetnek ellene, ez bántja az ő kobászpálinkában ázó kicsi lelkét (ha nagy lelke lenne, eleve nem tartana itt), és azt mondja Ádár János elvtársának, hogy te Jani bazmeg, ezek itt engem nem tisztelnek, szerintem terrorveszély van, érzem a kisvasutamban, én bazmeg adok magamnak hatvan extra napot, és kibaszok mindenkit. (A szerk. megjegyzése: nem biztos, hogy az említett pont ilyen stílben beszél, de egy évtizedekig közeli barát már dokumentáltan, tehát adott a kultúrkör.)

De az még mindig a kisebbik rossz, ha vészhelyzet nélkül is élnek, azaz visszaélnek a lehetőségeikkel, de mi lesz ha tényleg lesz valami gáz? Erről az „amennyid van annyit is érsz“ társaságról feltételezi bárki is, hogy képesek lennének menedzselni egy valódi fenyegetést. Nem arról van szó, mikor tizenöt centi hó okán télügyi kormánybiztost neveznek ki, meg kretén esemesekkel borzolják a lakosság idegeit, hanem hogy mondjuk tényleg leolvad egy reaktor. Ők meg harcos sajtótájékoztatókat tartanak a nemzetközi balodal aknamunkájáról, mellyel meg akarja rémíszteni a magyarokat (Magyarokat, bocs), és úgy festenek mint az Erik a viking hülye atlantiszi elitje, akik nyakig a vízben is boldogan éneklik, hogy „nem süllyedünk“. Mert az atom az nem sugároz, ez egy bolsevista trükk, minden atomból van, mi is, azt sugározunk-e? Nem persze, az atom sehogyse sugároz, hüjék!
Ha mégis, majd beleírjuk az alapkotmánytörvénybe, hogy nem, oszt jónapot! Hülye atomja neki...

2016. január 17., vasárnap

Galaktikus falu

Végül csak megnéztem az új Sztárvórzt, és eléggé untam. Még jó, hogy csak a fantázia szüleménye az egész, mert amúgy kinek lenne kedve egy ilyen kicsi galaxisban élni, ahol egyetlen banda (rokonok, házastársak, barátok és üzletfelek maroknyi csapata) dönti el ezer meg ezer naprendszer sorsát, tucatnyi emberen (meg izén) múlik a Köztársaság meg a Birodalom sorsa.

Az uralkodó Vader egykori feleségének az embere volt a szenátusban, Vader lánya lett a felkelők egyik vezére, az ő fia meg a birodalom utódjának fő hadura, de Leia férjének haverja, Csubakka meg Yodának volt régi spanja a háború előttről, azé a Yodáé aki Leia testvérét képezte ki jedinek, Obi-wan után, aki persze Luke és Leia apjának is a mestere volt, és aztán ő szedte össze Hant, meg Yoda haverját Csubakkát egy bárban, tisztára véletlenül. Ja, és szintén tisztára véletlenül a Hanra vadászó Boba Fett (klón) apja volt az első rohamosztagos klónok prototípusa. És szerintem várhatók még az újabb rokoni szálak, jajj...

Ez kérem nem egy galaxis, ez egy somogyi zsákfalu valahol a Zselicben, háromszáz lakos, mindenki ismer mindenkit, majdnem mindenkinek rokona a fél falu. Vagy ha mozgóképes párhuzam kell, ez itt a Dallas, csak űrhajókkal. Vagy Magyarország en bloc, ahol a fideszkádéenpé élcsapata, meg annak rokonsága dönt el mindent.

Viszont ha már így van, nem kellene itt megállni.  A kukás csaj apja legyen persze Luke, de a feka srác legyen Lando fia, Artut eredetileg a Millenium Falcon mosókonyhájából építették át, az ewokok Csubakka mutáns gyerekei, Ackbar admirális meg Jabba padtársa volt matekórán a Bespinen, még gyerekkorukban. És a szünetekben verték Landót.

Szóval le lehetne már hasadni erről a mindenki mindenkivel koncepcióról, de lehet, hogy a készítőknek nem fog menni. Mindegy, nyilván megnézem a következő részt is, megint hónapos késéssel. De fizetni akkor sem fogok érte. :-)

2016. január 16., szombat

Kaszárnyahumor

Kövér László visszaállítaná a sorkatonaságot. A magyar parlament házmestere ráadásul nem csak nálunk, de az egész EU-ban ezt tenné, mert ha nálunk van sorkatonaság, és mondjuk a briteknél meg nincs, akkor London rövidesen nem az ötödik legnagyobb magyar város lenne, hanem talán a harmadik.

Tipikus kövérlászlói gondolatmenet, ha valamiről tudja hogy ijesztő baromság, de az ő szívének kedves, akkor legyen kötelező mindenkinek, és máris nem kell magát elmaradott perverz gyökérnek éreznie. Ha például ő személy szerint szeret a „történelminek“ kinevezett egyházakkal smúzolni (fene a gusztusát), akkor legyen csak kötelező hittan, meg minden reggeli imádság és tanítás az állami rádióban, akkor egy új buszmegállóra is csak egyházi áldással, tömjénfüstben lehessen felavatni.

És most ezt terjesztené ki nemzetközivé, ha már ők nem tudnak kilépni a hidegháborús logikából, akkor rángassuk bele a dánokat meg a íreket is, hisz nincs is annál szebb, mint mikor fiatal férfiak hónapokat vagy éveket csesznek az életükből, pont akkor, amikor nagyon nem kellene.

Kövér egyébként valami homályos rizsázással keni el, hogy mire lenne ez jó, valahol a szokásos migránsozós-terroristázós fideszkádéenpés pánikkeltés hímes mezején, csak hát nagyjából egy éve már, hogy minden fideszkádéenpés véglény migránsolni kezd, ha épp nem jut eszébe, vagy egyszerűen túl bonyolult neki a rezsicsökkentés szó. (Amúgy lehetne valami fideszkáderekre optimalizált újbeszél változat, rezsicsök például, azt könnyebb kimondani.)
Na erre a sorkatonaság semmilyen elképzelhető módon nem megoldás, pláne mert a probléma sem világos. Kövér nyilván úgy képzeli (nedves álmaiban úgy jelenik meg), hogy a szép szál, rendkívül bajszos magyar legény, aki iszonyúan hazafiassá vált a kiképzés alatt, majd pár deli pisztolyával lövi halomra a sunyi tekintetű afgánokat, ha megérzi rajtuk a TNT szagát. Vagy ha nincs nála fegyver lekaratélyozza (lebarantázza?) őket jól, hisz ő kiképzett katona, akkor pedig rettenthetetlen és valami egykori kisgazda főfasz szerint egy magyar katona puszta kézzel többet ér ötven felfegyverzett amerikainál is. Hát még mennyit érhet ilyen civilizálatlan suvickos képűekhez képest.

Na most az igazság ezzel szemben az, hogy a sorkatonaság bunkó szívatás volt, nem több (én pl. megúsztam, egy rendes pszichiáternek köszönhetően), de ahogy talán Uj Péternél olvastam, arra jó volt, addig viszonylag rendes fiatalok megtanultak hazudni, lopni és inni. Mert a jobbra át - balra át, a menetelés, a négykézláb felmosás meg a krumpli- és vécépucolás, ez az egész arrogáns hatalmi erőszakoskodás senkiből nem csinált jobb embert, legfeljebb cinikusabbat. (Hadsereg nyilván kell, de a katonaság egy szakma, a laktanya egy munkahely és nem büntetőtábor, csinálja az, akinek kedve van hozzá. Őt persze nem lehet szívatni, mert felmond és elmegy kamionsofőrnek.)

Nekem lenne egy javaslatom a sorozás helyett, ez olcsóbbá és egyszerűbbé tenné az ügymenetet. Minden 18. évét betöltött magyar állampolgár (nemtől függetlenül, hisz ne diszkrimináljunk) kapjon egységesen fél év letöltendő fogházbüntetést, szívásnak az is szívás, ott is be lennének zárva, szadista altisztek is jutnának nekik, és az ottlétüknek szintúgy nem lenne semmi értelme. Viszont nem kapnának fegyvert, ennyivel beljebb lennénk.

2016. január 15., péntek

Olvasói levél

Kedves Tisztelt Szerkesztőség!

Olvastam a lapjukban a minap, hogy mennyi visszaélés volt az állami földek eladásánál, hogy a Felcsúti Lőrinc (aki mészárosból lett polgármester) többet vett, mint amennyit lehetett volna, meg hogy ez sajnos általános volt többfelé máshol is.

De nálunk például nem. Itt Malacrán a Szittyós Dodó a polgármester, mentségére szóljon hogy előtte postás volt, ő például csak pont háromszáz holdat vett, a többi hatszázat a felesége meg a sógora. Dehát a Dodó az ilyen rendes ember, meg szerzett egy csomó eus pénzt a falunak, úgy hogy végre sikerült letérkövezni a játszóteret, meg a reformgélikus templom mögé is került egy szép szökőkút, víz ugyan nincs benne, de legalább nem kopik el hamar. És állítólag pár éven belül a főutcát is leaszfaltozzák. De már így is igen büszkék a sok szép fejlődésre a malacraiak.

Szóval nem igaz, hogy mindenhol megy a korrupciólopás, nálunk az egész Szittyós család csupa rendes ember, egész nap csak ülnek a Dodóné pidzériájában és isznak, de lopni még senki sem látta őket. Igaz dolgozni se, de azt mondják ők távmunkán vannak szellemi szabadfogással, meg az éjszakában dolgoznak, ami tiszteletre méltóan fárasztónak hangzik.
Csak ezt a szép pozitív példát akartam megmutatni, hadd lássa a nép, hogy valahol vannak még becsületes politikusok is.

Üdvözlettel:
Szárnyati Géza (Malacra)

2016. január 14., csütörtök

Hurut-hurut

Igazi férfi vagyok, kemény, nagydarab és elég szőrös, én aztán nem megyek orvoshoz, kizárólag akkor, ha már folyik az orrom, mert akkor aztán ágynak dőlök napokra, persze keményen és férfiasan. (Sőt egyre szőrösebben, mert betegen ugyan ki bírná már azt a minimál borotválkozást is, amit gyakorló szakállasként űzök?)

A héten azonban én voltam/vagyok az igazi hős, betegen dolgoztam, mert tényleg szükség volt rám, plusz nem mehet mindenki betegszabadságra egyszerre, a főnököm, meg minden reggel örült nekem, mert lélekben már felkészült hogy másnap már úgysem lát. Ma azonban le kellett sétálnom az üzemorvos rendelőjébe, mert esedékes lett az aktuális orvosi alkalmassági vizsgálat, emlegetett főnököm meg nyilván szólt a dokinőnek, hogy nézzen már rám a tüdővész oldaláról is, mert rögtön azzal kezdte, hogy sóhajtson, meg megint sóhajtson, és most belenézek a torkába...

És mikor belenézett, enyhén hátrahőkölt, azt mondta ilyen csúnyát ritkán látott még, meg hogy csodálkozik, hogy nem volt lázam, mert ezzel a torokkal kellett volna. (Pedig én mértem napok óta, semmi, lehet hogy a lázmérő vacak.)
Viszont kaptam durva antibiotikumot, köptetőt, meg anyukám is betámadott egy bérescseppel (már csak az immunrendszer okán is), plusz , finom körtéket eszem, nem igazából mert vitamin, csak mert a második kedvenc gyümölcsöm. És a tudattól, hogy foglalkozva van az egészségemmel (direkt vagyok magyartalan, hisz nem én kezdtem foglalkozni az egészségemmel, hanem mások, de magamévá tettem törekvéseiket), no meg a vitaminoktól, máris sokkal jobban vagyok, de ma este indul az egy hetes antibiotikum kúra, az nyilván megvisel majd.

De kibírom, Szása fasza gyerek, nem fagy meg!

(Egyszer majd kitalálom, hogy lehet befejezni egy bejegyzést ostoba kulturális utalás nélkül, onnantól majd ostoba saját utalásokkal dolgozom.)

Hosszabbítás

Tisztelt Könyvtári Főhivatal Hatóság!

Minap olvastam barátinak tűnő, bár valójában fenyegető hangú levelüket, melyben arra figyelmeztetnek, hogy kölcsönzött könyveim nemsokára lejárnak, és kikérem magamnak. Mert ugye udvariaskodnak bár, de alig titkolják a fenyegető, sőt erőszakos énjüknek a megnyilvánulását, hogy vagyis vigyem vissza, vagy hosszabbítsam meg, hát kik maguk, hogy csak így kommandírozzanak. Egy engem!

Mert én kérem, nem vagyok akárki, nekem már az őseim is narancsot rakodtak Szalonikiben, miközben a sok hazai paraszt még csak nem is látott narancsot. Egyik felmenőm Lujza főherceg seregében volt majdnem, mikor az Vaterlónál megverte Trafalgar hercegét, csak épp fájt a háta, de lélekben mindenképp. Akkori őseimnek amúgy birtokai voltak a Szilaj völgyében, csak később egy vasútépítés miatt lebontották a völgyet.
Atyai nagynéném egykori férje meg Hende Csaba alatt harcolt a Borharapó bár és grillben, ahol plasztik vitézségi érmet és szifiliszt szerzett. Ennyit rólam.

És akkor maguk, sötétben bujkáló könyvtárosok olyanokat mondanak, hogy vigyem vissza a könyveket amiket kivettem, pedig még el se nem olvastam az összeset sem, a fele meg még ki sincsen színezve. Most komolyan, a maguk kedvéért siessem el? Maguk nem is olvasolnak olyan művelten mint én, csak pakolásszák a könyveket, meg néznek ki a fejükből unottan, mondom is mindig, kéne egypár rendes sportcsatorna a könyvtárba, vagy ha már úgyis van dévédé lejátszójuk, rakjanak be horror-pornót, attól biztos nem lennének unottak. A lefejezős-dugós filmek keveseket hagynak hidegen, nekem elhihetik. Vagy szedjenek drogot, nekem tényleg mindegy, csak szpíd legyen, mert egy befüvezett könyvtárost könnyen halottnak néznek, tudják ugye, onnan lassulni?

Vagyis visszaviszem majd a könyveket, ha elovasoltam őket, illetve azokat, merhát a könyvek nem emberek, azok csak írták. Ráadásul főleg halottak. Ma már, régebben persze éltek, de ezt talán még maguk is önök is tudják. Ettek levest, meg beszéltek emberekkel, csak közben írtak könyveket, illetve dolgokról, azokból lettek aztán könyvek, később meghaltak. Így néz ki egy klasszikus író pályája, mert aki nem halt meg, az nem lehet klasszikus, illetve aki nem halt meg még eddig.Majd fog, a klasszikus bizottság mejd majd eldönti, aze.

Vagyis megyek majd a könyvtárba nemsoká majdnem mindjárt, de kérném tisztelettel, addig is ne baszogassanak sem, nem vagyok rá felkészülve idegi alapon. Én vagyok az olvasó, majd szólok, ha nekem már jó. És ne zaklasson a könyvtár kérdőívekkel sem, elég ha én tudom mit akarom, én se nem zaklatom a könyvtárat kérdésekkel, pedig érdekel csomó minden.
Buzi-e vagy?

Üvöltözettel: Táltos-Zucker Edömér Dzsémsz

2016. január 13., szerda

Insomnia

Az az érdekes az ilyen köhögős-taknyos-torokfájós állapotban, hogy az embernek pár nap alatt megváltozik a valóságérzékelése. Egyszerűen nem lehet végigaludni az éjszakát, hanem csak egy-másfél órás darabokban. És persze eleve nem végig, mert dolgozni azért bejárok, és de jó is egy óra körül végre rendesen elaludni, hogy négykor csörögjön az óra.

Mert négykor csörög, nem úszom meg, és néha egészen szürreális álmokból menekülök meg általa, mondjuk egy városból, ami álmomban London, csak nem hasonlít az igazira, inkább amolyan Észak-Korea fíling, már amennyit fényképeken láttam belőle, de brrr... Vagy különböző vizsgálatokon vagyok, halálos betegségek diagniózisaival, esetleg megcsalom a párom egy másik lánnyal aki szintén a párom (ezt végkép nem értem, skizofrén azért nem vagyok, szóval minek vetítem ki másra?), néha meg csak állok egy svédasztal előtt, és nem tudok dönteni, egész addig, míg mindent le nem legelnek előlem.

Az ilyen álmok nagyjából arra jók, hogy valahol a sokadik szinten tudom, hogy ez csak álom, és onnantól már érdekel mi lesz belőle, meg örülök, hogy legalább sikerült elaludnom, úgyhogy fejben hátradőlök és nézem a mozit, ha már igazából úgysem.

És ahogy az lenni szokott, amikor már épp lemerülnék, pittyeg a kurva óra, és az este óta tartó hullámzó, bár többnyire kellemesen szétcsúszó valóságot átveszi a mosakodás, öltözés, kutyasétáltatás realitása. Meg a gyár, hogy dőlne már össze...

2016. január 12., kedd

Saul bölcsei

Nekem is úgy kell kezdenem, mint sokaknak, hogy ugyanis nem láttam még a Saul fiát. (Az új sztárvórzt se nem láttam még, csak annál rájöttem, hogy már nem is érdekel. És mint már említettem, eleve nem érdekelnek már a filmek.) Ez esetben azonban megnézném, csak ugye egy Kaposvár méretű faluban szerények erre a lehetőségek, ha jól rémlik volt már a helyi nempláza moziban, csak épp hétköznap, és úgy, hogy az ne férjen bele a munkarendembe.

Viszont ma pont Para-Kovács klubrádiós műsorát hallgattam (a hétfőit, felvételről, hisz felénk nem csak autópálya, de Klubrádió sincs, azaz letöltök), ahol már előre vetítette, hogy a szélsőjobbos sajtó majd hogy rá fog ugrani az esetre, miszerint Cannes után megvan a Golden Globe is. Egyfajta imrekertészezést vizionált, mint 2002-ben az irodalmi Nobel-díj esetén, ez mondjuk eddig nem jött be. Az viszont igen, hogy a derék kommentelők (meg a Lánchíd konyakról elnevezett rádió betelefonálói) egyből szabadon engedték a bennük lakó nácit, csak úgy dübörgött a cionista világösszeesküvés meg a holokamuzás, komolyan mondom ennyi szar duma után én már inkább lennék zsidó (cionista lehetőleg), mert ha valakiket ezek a gyökerek ennyire utálnak, annak már csak jó lehet lenni. Persze ők egy elképzelt csoportot utálnak, de egyszer már valaki engem is elképzelhetne gazdagnak és befolyásosnak, lehetőleg olyan, aki maga is gazdag és befolyásos, így lenne rá hatása, hogy én is az legyek.

És persze hab a torkán, hogy minden ostoba gyökér először is közli, hogy ő nem látta a filmet, nem is fogja megnézni, majd ha Árpád vezér lesz filmen azt igen, de ezt a zsidó vircsaftot ő egy mozijeggyel sem támogatja.
Valaki vetítse már le nekik a Honfoglalást (pénzért persze), nézzék amint hét magyar törzs harminc embere hont foglal, nyolc besenyő elől menekülve, elsős olvasókönyvek stílusában szavalva, és szenvedjenek a mocskok, ha már ennyire bírják a filmművészetet. A nemzetit, már ha értenék a kifejezést.

2016. január 11., hétfő

Ziggyy Stardust

... és akkor azt hallom kora reggel a rádióban, hogy meghalt David Bowie. Most már tényleg elegem van az ilyen hírekből, mert egyfelől mocsok náthás vagyok, köhögök mint egy tüdőbajos, de legalább a torkom is fáj, és éjszaka csak részletekben alszom, erre még ez is.

Kis különbséggel halt meg két olyan figura, akikről ezt nem hittem volna (és a közismert viccre utalva én sem érzem valami jól magam), úgy nézett ki ők egyszerűen túl vannak az ilyen mindennapi dolgokon hogy halál, erre jön a rák, háttal nyilván, hogy nehezebb legyen észrevenni, és gyilkol.

És ha már eljutottunk a halhatatlanság haláláig, még az is lehet, hogy sor kerül a maradék néhány rock-dinoszauruszra is. Én a Mick Jagger - Keith Richards páros helyében kezdenék aggódni...


2016. január 9., szombat

Az igazi hős

Dzsesszika a bizonytalan regényhős szokásához híven bizonytalan volt, írója nem sok támpontot adott neki létéhez. Hol barna haja volt, hol szőke, némelykor Manhattanban élt, majd a következő fejezetben Brooklynban, anélkül, hogy erről őt alkotója külön értesítette volna.

Dzsesszika ezt még betudta amolyan írói bohémságnak, hát istenem, az írók szétszórtak kissé, furcsa a bioritmusuk és isznak, meg nincs érzékük a valósághoz, pontosabban csak ahhoz van közük, ami a fejükön belül hagyja figyelmen kívül a fizika törvényeit. Dzsesszika ennek a világnak a lakója volt, így nem érte meglepetésként a sok változás, egyszerűen csak bizonytalan lett, és nem tervezett előre.

Természetes volt számára, hogy érzelmei teljesen kiszámíthatatlanok, hogy ismerőseivel hullámzó a viszonya, csak abban bízott, hogy írója legalább néhány fejezetet egy lendülettel ír meg, és nem fogyaszt hozzá harminckét kávét, így legalább lesz egy kis nyugta, és ugyanoda mehet haza, ahonnan reggel eljött, meg ugyanazok lesznek másnap is a barátai.

Hiába no, nem könnyű regényhősnek lenni, pedig az ember azt gondolná ez a legjobb állás, nincs tébé meg adó (hacsak nem írnak az embernek ilyeneket, de ki írna ilyeneket?), lehetsz beteg, sőt meg is halhatsz, de ha elég jó regénybe sikerült bekerülni, garantált a majdnem halhatatlanság. Casting kérdése az egész.
Dzsesszika például szívesen lett volna Anna Karenina, ő tényleg halhatatlanná vált, bár a pályaudvaroktól azért személy szerint kissé tartott.

Egy időben sokat töprengett azon, hogy lehetne bekerülni egy garantáltan A-kategóriás könyvbe, de aztán eszébe jutott, hogy végtére is ő csak kitalált figura, tehát nem rajta múlik. Abba a regénybe kerül ahová írják, így sorsa nem a saját kezében van. Szerzője olyan amilyen, ezen ő nem sokat tud változtatni, esetleg a szerkesztő...

Így aztán Dzsesszika a regényhős azóta a Szerkesztőhöz imádkozik, mert lehet az Író az egy igaz teremtő isten, de a Szerkesztő az ő prófétája, rajta keresztül érhető el a vágyott halhatatlanság. És már kész is volt az új vallás, ahol a hívek már csak a Nyomdász eljövetelére várnak. Mert akkor már minden jó lehet.

2016. január 8., péntek

Olvasnivaló

Lassan a végére érek egy általam eddig még nem olvasott Iain M. Banks regénynek, és a hangsúly azon van, hogy lassan jutottam el idáig, Banks magyarul is nehéz szöveg, ez meg angolul van. Viszont a közepe táján nagyon belejöttem, megvolt már az általa teremtett világ terminológiája angolul is, onnantól meg gyorsan lehetett olvasni, csak a sok hülye név miatt kellett állandóan visszalapozni, de ez minden könyvénél így volt eddig is.

Amúgy az Againts a Dark Background, vagyis a Sötét háttér előtt, az egyik legjobb majdnem Kultúra-regény (a Kultúra alapvetően emberek és mesterséges intelligenciák által alkotott galaktikus metacivilizáció, plusz idegen fajok), mert a Kultúra (akárcsak az Ellentétek esetén) a háttér nem pedig  helyszín. Filozófia és krimi, kocsmai szövegelésbe oltott zen tanítás meg kibelezős leszámolás, így aztán műfajilag meghatározhatatlan, mondjuk sci-fi, de ennél többet lehetetlen határozottan állítani róla. Amúgy olyan az egész, mint mondjuk az Anyag (Matter) esetében, ahol szintén a hiperűr-technológia találkozik a klasszikus feudalizmussal, mesterségen égitesteken tenyésznek fura vallási szekták, zsarnok uralkodók harcolnak egymással, és bár tudják,hogy valahol a saját rendszerükön túl ott egy egész galaktikus társadalom, csak nem érdekli őket.

Banks könyvei új műfajt teremtettek, sci-fi alapra építkező társadalomkritikus, posztmodern lovagregények és /vagy politikai krimik, és ilyen állat tényleg nincs, de mégis van. Ráadásul a pasi végig hihetetlenül következetesen építette fel a világát, nincs benne önellentmondás, minden a helyén van, még a fiktív történelem is, az egyik könyvben megvívott háborúra a következő szereplői is emlékeznek, a harmadikban meg már szövetséges lesz az egykor ellenséges idegen faj.

Amikor szerzőnket megkérdezték, hogy ő melyik regényhőse lenne, azt válaszolta, hogy egyik sem, a főszereplőit rendre megtapossa az élet (enyhén szólva), van, aki már a regény elején meghal, csak később összerakják, van aki szándéka ellenére lesz tömeggyilkos vagy egy diktátor játékszere, és van aki konkrétan a pokolban szenved.
Banks maga inkább a Kultúra egy névtelen polgára lenne, élvezve annak minden előnyét, úgy is mint beültetett drogmirigyek, szabadon választható és többször is változtatható nem, szinte korlátlan anyagi javak és a teljesen szabadon választható életforma. A Kultúrában már nincsenek gyárak vagy üzletek, csak az dolgozik, aki akar, és persze amit akar, valójában egy unalmas hely. Nincs hadsereg vagy titkosszolgálat, bár van helyette a Kontakt meg a Rendkívüli Körülmények, így aki kalandra vágyik az arrafelé megy, aztán róla szólnak majd Iain M. Banks regényei. Miközben maga a szerző is egy galaktikus hobbit lenne inkább. Ahogy én is, by the way.

2016. január 7., csütörtök

Üzenget, és?

Van ez a médiában - különösen a hazaiban - megszokott műfaj, amit egyszerűen üzengetésnek szoktak hívni, amolyan szájkarate, egy gyerekiahóra, de bunyó nélkül, viszont életre szóló sértődésekkel.

Most épp az a téma, hogy Hosszú Katinka (tényleg ez van az útlevelében? - mondjuk elképzeleltő) kiborította a bilit, ezen többen megsértődtek, a szövetségi kapitány lemondott (szerintem ez 75 évesen mindentől függetlenül indokolt volt), a gyárfástamás nevű úszószövetségi elnök meg nem akar belemenni az üzengetésbe. Üzeni a sajtóban...

Pedig gyárfástamás tűnik a magyar (nemcsak)sportközélet egyik legsúlyosabb gengszterének, a naptévés médiavállakozó, aki mindig, minden alkalommal megtalálja a megfelelő feneket, nyilván nem élhet farfagyizás nélkül, pontosabban nem élhet meg. Ő a simulékony, nyálkásbőrű, elvek nélküli fazon, ha szesztilalom lenne, ő alkoholcsempészetben utazna, de kormányzati haverokkal, hogy le ne bukjon. És e szempontból a kormányzat pártállása lényegtelen.

Az viszont jellemző, hogy már megint valami sportügyben áll a bál. Pontosabban profi sport ügyben. Mert azt én még mindig nem tudom elfogadni, hogy az adómból azért fizessenek valakiknek milliókat, hogy gyorsabban ússzanak faltól falig, vagy gyorsabban evezzenek valahová, ahol nincs is dolguk. Mert a kérdés persze az, megy-e előrébb a világ a profi sportolók által? (És most nem a foci/kézilabda/tenisz/forma-1 és hasonlókról van szó, azok a show business részei.)

De az nem jó duma, hogy a sportolók korán kelnek, hihetetlen akarattal küzdenek, és nem lankadnak akkor sem, ha nem jön be nekik az élet, ezért pedig tiszteletet érdemelnek. Frászt. Tiszteletet azok érdemelnek, akik korán kelnek, gyűrik a melót a gyárban, hihetetlen erőfeszítéssel gyereket nevelnek, és ők nem azért nem adják fel, mert akkora hősök, csak egyszerűen nem adhatják fel.
Ehhez képest ki nem szarja le, hogy valaki milyen fantasztikus lábtempóval nyer?
Meg hogy van-e hozzá mozgáselemző szoftvere.

Vagyis mehet a sajtós üzengetés, Katinka meg a gyárfás között, csak én meg arra gondolok, hogy vihar egy pohár vizeletben, a világ, sőt az én kis életem sem megy előrébb attól, ha valaki magyar színekben lesz (vagy nem lesz) olimpiai bajnok, nekem attól nem lesz több a fizetésem, tovább mállik a tapéta.

A sportok közül az érdekel, ami tényleg sóműsor, amekaifoci pl., csak épp azt tudom, hogy őket  a szponzor fizeti helyettem. Az üzengetést meg reklámnak hívják.

És hogy visszacsatoljak az elejére, az üzengetés az az agresszió, ami fizikailag nem árt, de akkor meg minek... Persze a profi sportolók meg menedzserek tőlem akár át is haraphatják egymás torkát. Nekem nem fog fájni, ez csak egy példa volt.

2016. január 6., szerda

Vagy amit...

Hazafelé a buszon axiomatikusan közpártrádiót hallgatok, ma is, jönnek a hírek, a bejelentkezés meg annyi, hogy "Vízkereszt napja van", mintha ebből mindenkinek tudnia kéne a hányadikát. Én mondjuk művelt vagyok, ezért tudom ebből a szlogenből is, hogy január vagyamitkartokadika van, de nem olvashat mindenki Sexpírt.

Vagyis szerintem ezt úgy kéne bemondani, hogy "Most dobd ki a fenyőt, köcsög"-nap van, Jézus már vizes, Keresztelő János feje tálcán nemsoká, te meg már szilveszterig megzabáltad az összes szaloncukrot, és amúgy is vízkeresztkor kell néphagyományilag kidobni a halott örökzöldet, vagy amit akartok.

Még jó, hogy az örökzöld nálunk tényleg örök, nagyjából tíz éve ugyanaz, persze egy fenyőnek könnyebb örökzöldnek lenni, ha eleve műanyagból meg drótból van, már az anyja, a bicikliküllő sem látott igazi tobozt, sosem.

Azért a hétvégén leszedem a díszeket, de a műfenyő marad, amíg nem találok elég nagy méretű szemeteszsákot, amiben kevésbé porosodik, bár már évtizedes karácsonyi rituálé a fenyő porszívózása. A díszítése már csak hab a torkán.



2016. január 5., kedd

Szakember a javából

Az kérem valami fantasztikus, micsoda emberek vezetik ezt az országot, meg hogy honnan veszik a bátorságot. Az mindenkinek megvan nyilván, hogy a felcsúti Ramszesz, első értékelhető munkahelye a magyar parlament volt meg a fidesz, ez tényleg úgy megy majd nyugdíjba, hogy ennyit ismer az országból. Meg a pálinkát kolbásszal, bár ennél még Sanyi, a hajléktalan árufeltöltő is többet tud a világról, és nem csak a KisABC-n keresztül.

Ám egy időben lehetett gondolni, hogy hátha jön valami új generáció, esetleg fideszéknél is, ahol már valamihez értő fazonok nyomulnak, nem csak ez a mindenbe belepofázó, szakmájában nemigen dolgozó, elméleti jogászból populista politikussá alakuló gárda, you know, az orbánkövéráder, így egyben.
Most tényleg, mondjon nekem bárki egy jelentős, fontos dolgot (nem tudományosan, az eleve értelmezhetetlen esetünkben), amit mondjuk kövérlászló tett Magyarországért, és ami nekünk jó volt. Már azon kívül, hogy huszonéve ő kövérlászló, de az nekünk nem volt jó.

Avagy van ez a fideszes káder-rendszer (Kádár-rendszer? - nem, még nem, de pártkörökben igény az volna rá), ami a rémesebbnél rémesebb arcokat hozza ránk (ahogy azt Alexis de Tocqueville persze látta már jó előre), és mikor pár éve az ember azt gondolta hogy rogánkrumplinál vagy szijjártópéternél nincs lejjebb, jön az új ász, az abszolút fideszes, a színtelen, szagtalan, átlászó folyadék:

CSEPREGHY NÁNDOR
 Születési idő: 1983. augusztus 22.
 Iskolák:
o Szegedi Tudományegyetem (2009, 2010)
 Nyelvismeret: angol, német
 Korábbi munkahelyek:
o Fidelitas (2007-2011)
o 2010. országgyűlési választások
o képviselői személyi titkár (2010-2011)
o Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (2011)
o Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (2011 – 2012)
o Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (2012 – 2014)
o Miniszterelnökség (2014- )

Különösen a munkahelyek érdekesek, ha már másból nem nagyon áll CV, hát ennek az embernek igen sok ánuszt kellett kényeztetnie nyelvével ilyen pártkarrierhez, bár lehet hogy csak ennyire tehetséges, ki tudja, én nem érhetek fel idáig, meg annyira polgári, hogy ő lesz a magyar Margaret Tecsör, bár az a felcsúti akar lenni. Mondjuk kár, hogy 83'-as évjáratúként már nem zaklatta a dikatúra titkosszolgálata, csak az óvodája, de ott is lehetett a híres Tejbegríz-ellenálás konspirált főnöke. Mondjuk nyilván nem volt, nem is várnánk el.

És ez a senki úgy került most ide, hogy 444.hu híre szerint kirúgná a közigazgatásban dolgozók hatvan százalékát. Átterelve őket a versenyszférába, ami persze csak sima kirúgás, mivel a „senkit nem hagyunk az út szélén“ azt jeleni fideszül, hogy dehogynem.(Ha meg ezt kifogásolná valaki, azt beperelik, hogy jogiag az út széle  az a hely, ahol nem kell megdögleni, tehát ha mégis hagynak valakit, azt nem ott, ha meg ott, azt nem úgy.)

Na jó, az újbeszél nekem is sok, harmadik generációs ostobaságba csomagolva meg már fáj. Képzelem csepreghynek hogy fájhat nándor, ha és amikor adódnak őszinte pillanatai.

2016. január 4., hétfő

Hav

Csodálatos dolog, hogy ha leesik három centi hó, megbénul a város, elakadnak a buszok, a házmesterek meg úgy szórják a kőzúzalékot mindenhová, mintha az életül múlna rajta. Az odáig oké, hogy a lakók te taknyoljanak el a járdán, de mondjuk ne ártana először eltolni azt a nyavalyás havat, és a szórásból kihagyni a behavazott virágágyást, az arra járó macskát meg Kovácsék Suzukiját.

De szokás szerint a túlreagálás az egyetlen reakció, azaz vagy teszünk magasról az egészre, vagy atombombával akarunk havat takarítani. Valamint a politikusok (de tényleg mindenki) mondjanak le, elvégre tűrhetetlen, hogy januárban havazik ezek meg nem tesznek semmit ellene, bár talán egy-két lelkileg támogató esemes még leeshet a kormánytól, ami igen szívet melengető gesztus, a melengetéstől meg ugye olvad a hó is.

Esetleg el lehetne intézni, hogy a hó már esés közben elolvadjon, persze akkor meg az esőzés miatt állna le minden, de legalább a házmesterek abbahagynák a járda (macska, Suzuki etc.) permanens kövezését.

Vagy simán lehetne az alkalmazni azt az elvet, hogy ha Isten havat adott, csinálj limonádét... izé hóembert (meg jégkockát a limonádéba), vagyis keressük meg miért jó dolog a havazás.
Egyébként nem az, legalább is városban elég felesleges, a mezőgazdasághoz meg nem értek.

2016. január 3., vasárnap

Mondóka

A téli szabadság utolsó napja van, köszönt és rútul ordibál egy csíz a csupasz körtefán.
Egy undorító gyár,
Két főnök, nevük sem fontos már,
Három műszak, másoknak,
Négy túlóra nekünk talán,
Öt perc szünet, ami semmire sem elég,
Hat kamera figyel, ha mozdulni mersz,
A hétvégére hazamész,
A nyolc óra munka már régiség ,
Kilenckor már készül a terv,
Tizedikén mire költöd el,
Tizenegy év után a pénzedet,
Ami tizenkét hónapra kevés.

... és egy csíz a csupasz körtefán.

2016. január 1., péntek

Az szivarozókrul

Régi kedvencem a Honfoglalás 2000 egyesület, remélem van naptáruk és azóta már minimum Honfoglalás 2010 egyesületnek hívják magukat, elvégre az emberek akkor forradalmi döntést hoztak a szavazófülkékben, az meg egy új honfoglalás, bocsánat nagy hával, de szarok én a capslockra, a rovásírásban sincs nagybetű, azt is csupa kisbetűvel róják, hogy orbánviktorminiszterelnökurunk.

Szóval azt mondta ma az egyesület az ő szájával, szilvásy györgyével (mert más szája ugye nincs neki, szilvásyn kívül szerintem élő ember még nem találkozott valakivel, aki köszönt, bemutatkozott és azt mondta: csókolom én a honfoglalás kétezeregy esülettől vagyok). A kétezeregy esülettől nyilván nem is lehet senki más, az kábé olyan mint a reális zöldek, az egy darab juhoslászló volt evör, csokornyakkeddőben meg bírta az atomenergiát, ami zöldnek nem volt zöld, de legalább reális sem.

De hát ez van, vannak azok a civil szervezetek, melyek kizárólag nyilatkozataikban léteznek (szemben azokkal a mocskokkal akik a norvég tuggyukik pénzéből még csinálnának is valamit), de ma lángoktól ölelt kis hazánkban, kizárólag nyilatkozatokban létezni az menő, kormányzásnak hívják, és kurva nagy szolgálati audi jár érte. Meg milliárdos tanácsadói szerződések, elvégre tanácsaiban él a nemzet, legalább is egy része, Ibizán.

Meg kell a viccfaktor is, mikor a kormányhű (értsd: a meleg szarig benyalóan orbánista) műmájerek, elkezdek aggóni a kövér, szivarozó, fegyvergyárosok nyomulásán, meg kérik orbánádert, hogy az ENSZ-el tiltassák be a háborút, ab ovo. Vagyis legyen jogellenes a háború ezentúl enszileg, bár a megvalósítás esélyei már formailag is kétségesek. A kövér, szivarozó, ameromagyar endivajna nyilván nem ér, ő népben és nemzetben gondolkodik keresztyén értékek mentén, gondolom.

Ám: "Állítsuk meg mi magyarok a fegyvergyárosok, a pénzvilág tébolyult urainak ámokfutását, mely az emberiség pusztulását okozza! Legyünk mi, magyarok e tekintetben is elsők - Európát már megvédtük a migránsáradattól, s ma mindenki bennünket követ - védjük meg a Világot a háborúk borzalmaitól!“

Vagyis védjük meg mi magyarok a mi magyarokat a Világ borzalmaitól, mert ha Európát ugye a migránsáradattól (nem megvédtük, eltereltük), akkor a háborúk borzalmaitól is magunkat maximum. A Világ (tényleg ezt hogy rovásírnák?) rohadjon meg, ha nekünk van itt még szőlő, meg lágy kenyér tokaj szőlővesszein csöpögve, akkor mi baj lehet, pláne ha fideszkádéenpés politikusok védenek be minket, hisz ugye ők csak a javunkat akarják. Mi mondjuk nem szívesen adjuk...

De az tényleg menő, hogy van itt egy egyesület, még a nevükkel is a huszonegyedik század eljövetelére utalnak/utaltak, de honlapjuk az nincs. Persze ki ér rá ilyenekkel pöcsölni, mikor nem csak nemzet (jobbmagyarul: Nemzet), de a Világ sorsáról van szó, és még azt sem találták ki, hogy róják a nagybetűket.

Szilveszteri durranások

A szilveszter ma már a privát tűzijátékok ünnepe, hogy rohadna meg bárki, aki kitalálta. Mert az odáig rendben lenne, hogy egyszer az évben (kétszer mert ugye a gusztus huszadika, vagy háromszor mert a helyi teszkó is durrogtatással ünnepli alapításának csodás évfordulóját) kibírjuk egy fél órára, csakhogy valaki még mindig petárdázik az ablak alatt, és pont huszonnégy órája megy ez, úgy este tíz és hajnali négy között volt a nagyüzem.

De úgy, hogy néha egy légitámadás közepén éreztem magam, azt meg csak a Motorhead/Iron Maiden viszonylatban tudom élvezni, a bunkó szomszéd meg tényleg inkább a farkával játsszon tűzijáték helyett, mindenkinek jobb lesz az.

Ilyenkor a kutyákra szokás leggyakrabban hivatkozni, ez nálam most nem áll, Dudli békésen végigaludta a műsort, de képzeljük el, hogy másnak is vannak idős és beteg nagyszülei, és legszívesebben arcon taposnák azt szemétládát, aki az éjszaka közepén közvetlen az ablak alatt robbant, mert részeg, mert seggfej, vagy tényleg csak kicsi a pöcse...

Boldogtalan Régi Évet kívánok  mindenkinek, bár lehet, hogy a többségnek e nélkül is megvolt.
Az új meg nem lesz jobb, ne reméljetek. Vegyetek sok babkonzervet, olvassatok jó könyveket.
(Ja, és nemsoká tényleg írok Iain M. Banks-ről, két eddig nem olvasott regényét is megkaptam karácsonyra, igaz angolul, és Banks esetében ez kissé lelassít. De attól még imádom.)