2013. december 28., szombat

Az cukormérgezésrűl

Merugye feleim szümütükkel, a cukor, az nagy dózisban méreg. Közepes dózisban drog, kis dózisban meg értelmetlen.
Pedig én vigyáztam, csak kicsi süti, kicsi bejgli, kicsi szaloncukor, ehhez képest egy pohár kóla látványától émelygek. Nem baj, ha cukormentes, az íz, és a hozzá kapcsolódó élmény a lényeg. Szóval teát iszom üresen (a tonik túl édeskés) meg paradicsomlevet, kicsi worchester szósszal és csipetnyi borssal, ez lenne az alkoholmentes Bloody Mary. Ha jut, zellerel...

Így lassan túlélem az ünnepeket, és jöhetnek a normális hétköznapok (meg a nem normálisak), mikor úgy hetente kétszer-háromszor eszek édességet, az is ilyen bukta, meg hasonlók, csak csütörtökönként durvulok el három falat aranygaluskával.

A cukrot meg tiltsák már be, az édes likőrökkel együtt (a durván étcsoki meg a sör az maradhat), disznózsírt használni lassan már igazán snassz, de a "tíz deka liszthet húsz deka cukrot" típusú receptek még mennek, mondjuk errefelé is... Asszem jövőre nem lesz hagyományso angol puding, egyszerűen jó szorosan beletömködök egy halom szárított gyümölcsöt egy tálba, majd pár napra ráülök. Aztán lehet is szeletelni.

2013. december 27., péntek

A hét kifejezése

Elvégre épp kakácsony múlt, sérelmünkre...

Hallom ugyanis a tévében, valami szegedi kocsifeltőrős hírben a melegítős nénitől (aki tanú), hogy "épp szentestéztünk, mikor hallom, hogy..."

Én meg félrenyelem a diós tekercset (épp bejgliztem....), hogy ez mekkora találmány, bár az etimológiája legalább is kérdéses. Elsőször adódik, hogy egy Szentes környéki népszokásról van szó, de meg kellene kérdezni valakit onnan, hogy szoktak-e tézni, illetve, hogy ez nagyon tájjellegű-e? Vagy csak kicsit-e? (Már hogy még Szegeden-e is lehet-e eszentestézni-e?)

Vagy van olyan, hogy Szent Este, aki egy kevésbé ismert szent valahonnan a közel-keletről, egy részeges centúrió rossz útra tévedt és később megtért lánya, akit ugyan kihagytak az evangéliuomkból, de lelkes tanítvány volt, amúgy Ester, csak az utoló betűt véletlenül kihagyta egy írnok. (Erdetileg persze Július Augustus September Petronellának hívták, csak a keresztségben vett fel egy szép ószövetségi nevet.)
És szentesete Szent Estére emlékeznek, azaz szentestéznek, ez olyan, mint a betlehemezés, csak ohne pásztorok oder háromkirályok.

Van viszont Este alakú mézeskalács, radiátor mögé dugott macska és a hagyományos csirkeszárny kétféle szósszal, vuszterrel és vorcseszterrel. Meg stílenaht, amiről kevesen tudják, hogy egy Szent Estét dicsőítő kopt himnusz német fordítása, rossszul.

Vagy az is lehet, hogy a szenteste mégis az amire gondolok. Ez esetben Jézus születesére emlékezünk. És csak emlékezünk, hisz a szülinapja nem akkor van, de emlékezni bármikor indokolt lehet.

2013. december 22., vasárnap

Karácsonyi ajándék magamnak

Vettem egy könyvet, kicsit régi, mert '90-ben jelent meg, de első kiadás, számozott és hátul ott egy aláírás, ami a szerző neve: Salman Rushdie.

Amúgy a Hárún és a mesék tengere az, ez volt az első könyve amit annó olvastam, ez a kötet pedig csak negyven font volt, de úgy döntöttem, hogy kell nekem. Megkaptam, hurrá! (Na jó, plusz postaköltség...)

Dr. Who The Fuck?

Dajcsomi (na ja, csak így) aztat twittelte (eddig az évtized igéje - magyarul ez esetben inkább: óbégatta, nyöszörögte esetleg picsogta), hogy a NAV-botrány kirobbantója egy paranoiás: Meg futóbolond. Da akkor mint mondjunk Dajcs Márnemfür Tamásról, aki huszonöt éva abból él, hogy ő a fülbevalós fideszes. Sok jót nem. Érdemi politikusi, közéleti tevékenységéről nem tudunk, jó, volt annó az a Tocsik-bizottság, de oda bárkit küldhettek volna. Most meg egy ideje el van dugva a Európai Parlamentben, ez amolyan (k)Áder-lerakat fideszeseknél, de azért reméljük, belőle nem csinálnak köztársasági elnököt: Vagy alkotmánybírót...

Valamint hála a netnek, manap, mert róla ság ő a magyar poltika szánalmas bohóca, az aktuális torgyánjózsi, mondjuk nem annyira irritáló, de a szánalmas-infantilis dimenziókban már egál van. A különbség abban áll, hogy ami a rózsadombi kisgazdánál még pöfesszkedő dagályosság volt, az nála már csak szimpla bunkóság, jófejségnek gondolt trágárság. Szóval doktordajcs csak ne beszéljen, mert róla is joggal kérdezheti bárki, hogy kiafax ez a  futóbolond? Meg miért az én pénzemből?

2013. december 14., szombat

Petra szeint a világ - London part two

Merugye Petra szabotálja, én meg olvasnám, szóval következzen az, ő hogyan írná - szigorúan szerintem (és rövidítve, mivel várom azért...)

"...Ráadásul kaptunk egy ilyen 'bunker' szobát, úgy értem a pincében félig, az egész egy franciaágy volt fürdővel, tévé semmi, a káddugót meg szokás szerint tejeskupakkal pótoltuk. Mondta is párom, hogy, hát, ez már tényleg a szokott.
Másnap mentünk valahová, már nem emlékszem pontosan mikor, de Greenwich, kiértünk hamar . Ott hatalmas csalódás ért, a Beachomber Seafood ami igen hatalmas kedvencem volt, meg páromé is (valóban) bezárt, így kénytelenek voltunk enni a Kings Arms nevű kocsmában, bár csak tizenkettő után volt kiszolgálás, vissza is mentünk később. A fish&chips-ük egyébként elég jó, de hiányzik a Beachomber, kérem vissza!!! Plusz a helyi lemezboltban ez alkalomal nem találtam semmit, Laci mondjuk igen, úgy tűnik mostanában rákattan a ska-ra.
(...)
Nem időrendben írom, de voltunk Wappingban pizzát enni, tekinettel arra, hogy a Baker Street-i egység már nem igazán a szívem csücske. Ez viszont szuper volt, párom jól ki is találta, hogy jutunk el oda metró nélkül (visszafelé már mondjuk használtuk), bár kicsit aggódott, hogy a busz elmegy-e odáig. Elment :)
(...)
A Parlament az egészen szupercsodás volt, bár mivel utolsó napra időzítettük, aggódtam, hogy belefér-e, mivel csak időpontra lehetett jegyet venni. De hát csak szombaton volt látogatható, kicsit 'puffogtam', mer ugye utolsó nap, visszaérni a hotelbe, felvenni a csomagokat, kiérni a reptérre úgy, hogy még a parlamenti látogatás után be volt tervezve egy indiai étterem is. Ez nyilván nem jött össze, pedig én Laci kedvéért gondoltam az indiait, de azt mondta, nem baj, majd legközelebb. (Végül ettünk fish&chipset, egész jó volt, de akkor most a parlamnetről: ..."

És nem, ez nem paródia, igyekezetem, pár mondattal utánozni őt, mert várom már,(hiányzik a  szövege azért!) szerintem egész jó vagyok stilárisan, csak a memóriám gyengébb, a hangulat meg sehol, vagy csak utánérzés. Hé, plíz!

2013. december 13., péntek

Munkáslevelező II.

Tisztelt Főviktor Orbánúr! Elnökminiszter!

Látom, hogy van itten ez a gyurcsányi, a Fletó, aki ilyen hazaáruló, mer olyanokat mond hogy. Pölö vegyük el a határontuliak szavaztatát, pedig még nem is szavaztak eccer se nem, de már venné el a gyurcsányi. Pedig én igen szeretném, ha Kolozsváron meg Májamiban döntenék el, hogy Maga legyen a főminiszter-enökur, őket nem érintik a itteni adók meg mindenféle bölcs rendeletek, ők asztán tényleg elfogulatlanok valóban, és tuggyák, hogy Viktor Elnök a jó választás nekünk. De ez a gyurcsányi máshogy gondolja a fejével! Mer ilyen!

Monta is a rádjóban a nőszemély a határon tulról, hogy ez a gyurcsányi megalázza őtet, meg parazitázza. Mer tényleg! Pont eztet monta aza szemét! Nem monta mongyuk hogy para Zita, de gondóta, ez egészen biztos. Halottam belőle, ki! Merha nem teccik valami, mondom is, szerintem nemjó, akkor nyilván paparazzi zitának gondolom akiről mondom, ha nem mondom, nyilvánvaló-e nem?

Szóval! Kűggyék mán el a gyurcsányit valahová, mongyuk a Pralinéból, mi…, na a Paralametiből ki. Házelnök Urra is mindig beszól vagy néz, a szemivel, hát eszt már hotyan lehet hagyni, hátnem? De igen! Legyen ujj hásszabály, mek rakják ki a Orszák Házába is, mennyit csökkent a rezsi, mijóta majd a Pálfiur nem ihat a büfébe konjakot majd. Már hogy majdakkor azóza. Mer ez is fontos, nekünk egyszerű embereknek, mi csak ilyen munkások vagyunk, akinek itala ugye a konjak, és választot képviselójik által fogyasztyák.

Kormánymegbizott Úr Is Monta, mikor a gyerek ment a festményes alkotmánytörvény-kiállításra kötelezően, de! matekóra hejett, hogy elmúttnyócév, és de igaza volt, főleg! Így kell az ijen kommunistákokkal el bánni. Mekmondani nekik, mindig minden hol, főleg ahol, de ottan mindig. Hogy tuggyák! Meg!

Vagyis a Fletótat aztat csukják má le, tök idegesít, ehhez meg nincsen joga, hiszen a Semelecezecezi Anikó Szenátorszony, vagyhogy hívják, tuggya na a gülüszemű szőke, a fidesz tévéből, na ő is monta, hogy maffia meg baloldal meg hogy tisztára bukott az egész, és eszt a tévébe monta, szóval akkor mér nem viszi már a rendőr Pintér Belügyi Űr eztet a mocsok Gyurcsókot??? Csak itten mérgezi a közlevegőt, meg uszít! A KormányEllen! Ne haggyák én aztat mondom, csapjanak oda, ahova köll! Asztán ha má a szingszigben ül, lecsukathattyák a Tarlósit is, meg a Rogányit? Vagy azok magukkal vannak? Akkor maraggyanak, csak szójjanak nekik, hogy drága a sör, meg koszsos a villamos, szóval ne arcoskodjanak. Meg köcsögösködjenek! Deha fideszesek, úgyse lesznek kirugva, de azér Viktorminiszter Úr igazán szólhatna be, megára hallgatnak, meg maga ugyse tudhat rola, hogy mi minden, ezér is szólnék:

Tisztelettel: Gráf Ödön, fölcint Kettő/PerBé

A betegség vége

Nos, végre egy hét után újra határozottan embernek érzem magam (e kávéházi szegleten), mert elmút, a légcsőhurut, és hála az atntibiotilumok gyilkos hatásának, egy darabig nem is merészkedik vissza. Jön amúgy, minden télen hibátlanul, és pont egy hétre tesz harcképtelenné, és mindig ugyanaz: első nap láz. aztán idul a fuldokolva alig alvás, a takony az agyban meg a reggeli öklendezős felköhögés: Meg láz, magas und napokig, ilyenkor lassan már jobban sajnálom magam, mint a kóbor állatokat a városban, bár persze tudom, hogy nekik azért összehasonlíthatatlanabbul rosszabb.

De vége, ma már úgy keltem, mint egy ember, újra olvasok könyveket meg takarítok, lehet hogy mosni is fogok (lenne mit...), dolgozni azt mondjuk még három hétig nem kell, a hosszú karácsonyi szabadságot pont négy hétre sikerült nyújtani, bár én kicsit máris unok folyton itthon lenni. Nyilván innen a takarítási mánia, amint jobban vagyok...

Meg esetleg lehet szó grafomániáról is, vagy újra kezdek hímezni! Én ugyanis egyetemi (hallgató majd oktató koromban is) nyári szüneteim alatt több terítőt is... mondjuk Tour De Francot nézve, hideg sörökkel a kánikulában, de mégis.

2013. december 2., hétfő

Munkáslevelező


Kedves Kormány Viktór Polgárúr!

Parlament, Iroda, helyben

 

Én is csak azt akarom mondani írni Magának, hogy mink nagyon igen támogattyuk a rezsicsökkentésnek a csökkentését, mert a rezsi az nagyon drága vót eddig. Villanyszámla, áramszámla megggáz számla, meg víz meg villany. Ez így együtt sok! Meg nálunk fütik a lébcsőhazát is, feleslegesen, mer minek? Ottan nem lakunk egyáltalán! Meg világitanak is benne, de azis minek, mer? Montam, ottan nem lakunk, minek világítani neki. Le is vertem a összes villanykörtéket, meg elloptam a radijátorokat is, hogy ne fűccsenek vele, el. (Vettem az árábul bort, az fütésnek is jó, meg nem is rezsi, mer folyékony.) Má várom, hogy kifüggesszék a lébcsőházba, emnnyivel csökkentettem a rezsiárcsökkentést, én egy magamam

Meg támogattyuk azt is, hogy bezárjanak a tarfikákok az ilyen plázákba meg benzinkutaknál, mer minek ugye, az is ottan? Túl sokat keresnek, a kissebb tafikálók meg éhen halnak nagyon, meg Igor se jön aki ukrán és cigidiszkont egyszerre. Mútkor is láttam egy ilyen plázás tafikboltosat, aki ki jött a plázából, és be szállt az autójába! Mer az ilyenek autóval járnak, mer meghíznak a mi vérünk zsírján, ahztán csak atókáznak fölalá. Nekem meg felmeg a vérnyomásom, a Brandy márkájú konyak is alig viszi le, deazér. Na, az ilyenektől vegyék csak el a bótot, azt mennyennek inkább dógozni.

Meg szeretünk járni színházba mostanába, hogy má nem buzik vannak azokba benne, hanem szép magyar kövér emberek, akik kijabálnak, meg nagyon művészien mennek felalá. Eszt jó látni! Meg főleg ha Csurka darabok mennek, az jó ember vót, kövér meg minden, és szépen kijabált, mindig halgattuk is a Hősök terén, ahol. De asszem ő már mekhalt egy ideje.

Meg mikor váltyák má le az EUt, mikor lesznek már olyan választások ahol le lehet majd őket zavarni, Brüsszelből el. Vagy Strasszburgból! Szóval hogy ne mongyák má nekünk, hogy mit csináljunk meg. Az jó lenne! Biztos tavasszal lehet majd erről választani a szavazáson, reméljük! Ha nem, követlejük! Menetelünk is hakell!

Szóval mi itt mint (Én meg a Irén) Vikror Polgár Elvtárssal vagyunk, csak küggye a pénzt ezentúl is, merha nem kűdi a rokkantnyugdíjat (tuggya, derekammal vagyok idegi alapon), akkor máskor nem írom alá a „Csökkennyen a rizsa” című ível alá. És ezt veheti fenyegetésnek!

Tisztelettel alássan:

Stuccer Jani (főcint három, csengő rossz!)

2013. november 28., csütörtök

Heti hülyeség


Az elmúlt napokban ezeket a gyöngyszemeket gyűjtöttem a rádióból (Kossuth főleg), mert mostanában szokásom lett feljegyezni az igazán fajsúlyos marhaságokat.

„Ezen a szálon mentem, követve a nyomokat…” – A szálon???

„Igen, ott Sanghajban, sőt korábban később is.” – Time And Relative Dimension In Space, gondolom.

„Mondok néhány városnevet: Besztercebánya, Budapest, Habarovszk, Sanghaj és Kalifornia” – no comment.

„A szegénység egy szociológiai probléma!” – Inkább társadalmi, a szociológiának meg inkább téma.

„Én azt gondolom, hogy arra gondoltam, mikor kérdeztem, hogy is van ez, mert nem gondoltam rá, hogy probléma lehet.” – Ja, egyből gondoltam.

„Nyílt egy emlékszoba, a házában, és… ez egy ilyen szoba.” – Ki hitte volna?

És a legjobb:

„- És milyen volt Amerikában?
-         ???
-         Olvastam, hogy voltál Dzsordzsában…
-         Öööö… az igazából Grúzia, csak angolul.”

Na ja, Csehországban meg mindenki bohém. Egy rapszódiában.

2013. november 27., szerda

A karácsonnyal az a baj...


hogy az embernek nem pont akkor van ünnepi hangulata, mikor az a naptárilag indokoltnak tűnne, legalább is másoknak.

Mert lehet, hogy a hidegben ablaktisztítás, a mániákus porszívózás vagy az elszúrt sütemények kapcsán Isten nevének hiába szánkra vétele (sajnos negatív értelemben) tekinthető ugyan egyfajta ünnep előtti meditációnak, de azért sokat nem segít. Mert az emberek egy jelentős része szenteste már csak ideges, nyúzott és szentségel, centikre van attól, hogy felgyújtsa a karácsonyfát, jobb esetben csak véletlenül.  

(Plusz hajszolt tekintetű háziasszonyok lesik a család/vendégek minden rezdülését, és a legkisebb fintorra a „Szóval nem is jó???” bődüléssel büntetnek, erre ugyanis nincs jó válasz. Még az sem, hogy mondjuk a szájpadlásomba ment egy szálka, mert adott helyzetben ez is csak ügyetlen magyarázkodásnak hat.) 

És ott vannak még az ajándékok. Ma már lehetetlen értelmes dolgokat venni. Mert a megajándékozott vagy gyűjt valamit, de akkor biztos megvan már neki, vagy nem, de akkor meg mit vegyünk. Az úgy nevezett „hasznos” ajándék (zokni, sál, lábas, intim betét) eleve sértés, az alkohol árt, a csoki hizlal, karibi körutazásra meg nem telik. A dévédé minek (már úgyis letöltötte, ha érdekli), a kondibérlet tahó egy célzás, a saját készítésű ajándékok meg rendszerint kínosak, mert bénán néznek ki és/vagy ragasztószagúak.

Miközben még számításba sem vettűk a licit-effektust, vagyis, hogy illik eltalálni, a másik mennyit költ a mi ajándékunkra, és nem nagyon alá- vagy fölélőni. 

Viszont a felhalmozódott feszültség levezethető mosogatással. 

Talán ezért jobb ötlet, amit pl. az angolok tömegesen csinálnak, hogy szentteste irány a kocsma, étterem vagy szusibár, mosogatás nincs, a szakács nem ideges (vagy ha igen, csak hátul, a konyhában, azt meg úgysem látjuk), ajándékozás másnap reggel, kisimultabban. Igaz az éttermi személyzetek így dolgoznak szenteset, de náluk a karácsony úgyis huszonötödikén kezdődik a csízzel a csupasz körtefán, és aztán jó sokáig tart, egészen január tizenkét ugra-bugra úrig. Ami elég sok idő ünnepelni, még egy angolnak is.

2013. november 21., csütörtök

Eccer minden jól lesz majd eccer

A fodbal az igen nagyon fontos, főlek a nemzettudat miatt, vagyis szempontjából. Régen, a mi időnkbe bezzeg minden gyerek fodbalista kart lenni, ojjan pédáji voltak, mint a Cucu, meg a Totya a’ ezüstcsapatból, abból. Az a fodbal még fodbal volt, kivertük a ruszkikat (vagy a ruszkiknak? nemtom…) meg másokat is, ma meg minket vernek, persze nem pont engemet a tévé előtt, csak lelkileg, a szívemből. Mer én a fodbalért élek, hallok, csak nincsen igazi fodbal idehaza, a fradiemtékán sincs már harc, csak utána Csöcsös Tocsogó bár és grillben.

De most inkább arról akarok beszélni, hogy kéne jó fodbal végre, meg jó meccsek is kénének. Jó, lesznek ilyen stádiumok, vagy stadionok, bazi nagyok, meg minden, de nincsenek jó fodbalistáink nekünk, hogy játszanak benne. Nem vagyunk a vébén meg az ebén, derég már, sose igazából. Csak jeggyel, de az meg drága, meg ugye utazni, és akkor is csak a lelátó. (Nem mondom szotyival kibírható, de nem a mi fijajink jáccanak, hát úgy elég semmiféle.) Meg van amúgy is a vébében a tévé,l izé, a vébé a tévében is benne.

Úgyhogy majd talán a gyerekek azok csinálnak végre valami nagy valamilyet, az én fijam a Döncike is jár ilyen dologba, a Kohár Tyutyu Fodbalakadémijára, ez van itt a sarkon, a kisábécé mellett, és igen jó. A kölyök tud már ultizni, ismeri a kisfröccsöt, nagyfröccsöt, házmestert, és úgy köp mint a Messzi se! Mint egy Ronáldó Maradóna! Állítólag az edző, Kula Bá’ aztat monta, jövőre a legjobbak labdát is kapnak, a többieknek még egy év szotyis edzés, meg futás, marha sok.

Na, ők már majd kijutnak az ebévékévére, vagy hogyan ragzák azt a izét. Ott meg majd jól kipicsázzák az eneszkát a Mateussszal, vagy kivel, vagy kivel is van most ez a Mateusz. A Lótár.

Meg a gyereknek lesz már stationja, nem saját persze, de ahol fodbalozhat, körülmények között. Amiktől meg jól fog fodbalozni, elvégre nem lehet, hogy rosszul fodbalozzon, ha már világkörülményű színvonalok lesznek mindenhol, úgy mondják szerteszét. Mer azok így hatnak az emberre.

Meg addigra lesz majd ilyen menő tévénk, nagy lapos meg dudoros, vagyis csak úgy látványilag lesz dudoros, szemüveg sem kell majd, de lapos lesz nagyon. Meg nagy. Szóval a stádiumba nem is kell majd kimenni, lehet azon nézni a Döncit, ahogy vágja a gólrúgást, vagy szögletet taccsol a tizenhatoson, szabadrúgásból. É közben lehet inni majd söröt, sőt söröket, amit a stacionba úgyse hagynának. Meg ha ott hideg van , vagy meg esik, akkor itthon nem, Legalább is benn. De azér jó lesz majd a sok szép fodbalpálya majd, sok jó fodbalistával, ők már a vérünkbe vannak, genetikusan Jól fognak mutatni a tévében, meg a Busuló Lyuhász figura is a tetején, rajta.

Közgazdaságtan I. - Politikai gazdaságtan


A gazdaság egyáltalán nem olyan bonyolult dolog, mint ahogy (amilyennek!) be akarják állítani mindenféle bizniszszkúlos professzorok, akik vastag könyveket írnak, és azoknak is a fele képlet, ami ugye eleve távol a áll a  magyar törzsökös, józan magyar paraszti magyar gondolkodástól. Ami magyar, ha még nem említettük volna. 

Szóval a gazdaság alapja a politika, a hatalom az pénz és vice versszak, már Montekukori is megmondta. Ezért hát ha érteni akarjuk a magyar, az ejrópai, a globális, sőt a galaktikus gazdaság mechanizmusait, elég néhány alapelvet fejben tartani, miszerint: 

  1. Az MSZP a bankok pártján áll.
  2. Minden baloldali és liberális a bankok pártján áll.
  3. A bankok utálják az embereket (csak a pénzüket akarják), de szeretik a baloldaliakat és liberálisokot. …-kat.
  4. A Fidesz a rezsicsökkentés pártján áll, és az emberekén.
  5. A Fideszt nem szeretik a bankok, csúfolják őt, és belepisilnek a dzsakudzzijába.
  6. De a Fidesz kitart és harcol.
  7. A baloldal betart és a bankok pártján áll. Onnan tart be.
  8. A baloldal egy maffia.
  9. A Fidesz viszont nagyon demokratikusan és átláthatóan működik, egy fideszes eleve egy Supermanba oltott Teréz anya, valamint szép, művelt és szerény.
  10. A baloldali viszont szükségszerűen aljas, bunkó és büdös a lába, meg lop. A bankok meg szeretik, csak ne tőlük lopjon, mert akkor mégsem.
  11. A baloldal az emberek vérét szívja, hogy gazdagodjon, és bankok pártján áll.
  12. A Fidesz ellenben az emberek vérét szívja (de az direkt jó, pl. magas vérnyomás ellen), és azokat kedves nemzeti nagytőkéseknek adja, azok meg adnak vissza belőle, de hát egy nemzet szerető kebelében ez már csak így szokás. Lajos a megmondhatója.
  13. Egyszóval: ők a rosszak, mi a jók, mi tudjuk legjobban elkölteni a pénzedet. 
+1: Az állat én vagyok.
 
Nos ennyi egy totószerű összegzésben a gazdasági alapelvek esszenciális lényegének kivonatos párlata, részletes elemzés rendelhető a Századvégtől. Kormányoknak kedvezmény!

Nyelvi szépségek

Valami családi/gyerek program hirdetésében azt írják-mondják, hogy 3D-gyurmázás! Mér’ van másmilyen is? Mondjuk 2D gyurmázás, amikor odamegy a kölök, aztán nagyot néz mikor a kezébe nyomnak egy rajzlapot meg némi színes ceruzát, mert a 2D gyurmázás az ugye rajzolás. A 4D meg a gyurmafilm…

 Egyébként is elég idegesítő a sok nagybetűs fellengzés, hogy Y2K (emlékszik még valaki?) meg X és Y generáció (felkészül: Z a hangya), nem is beszélve arról, hogy WC, ami pedig csak klotyó. (Példamondat: OMG, CCTV-n 3D-ben csekkolja a bossz a PA-t a WC-n, mi a WTF csinál.)

Amúgy alapvető jelenség, hogy a szavak lassan elveszítik jelentésüket, nem az eredetit, hanem bármelyiket. Mint amikor egy újonnan hajszín-castingolt fiúcsapat legeslegelső számát úgy vezetik fel a médiákok, hogy a legújabb sztárok első slágere! Honnan tudják, hogy sztárok lesznek a gennygombócok, és hogy pont ez az izé lesz sláger, illetve hogy ettől lesznek sztárok rögtön?

És egy kormánypárti egyujjas-agyú miért mond ilyeneket, hogy olcsóbb lesz a rezsi? Mikor a rezsi valaminek az ára, az ár meg nem lesz olcsóbb, az árnak ugyanis nincs ára, ő maga az. Mint Heideggernél: a lét nem létezik, mert az létezik, ami léttel bír, de a lét nem bír léttel, ő maga a lét. A lét létlik.

Az Y-generáció meg alacsony rezsiárak mellett gyurmázik 3D-ben. A WC-n, nyilván.

2013. november 18., hétfő

Disznóság

Magyar disznók magyar ólban magyar gazdák által röfögjenek! - mondotta valami kormányzati fősertés az áfacsökkentés kapcsán, márhogy az élő meg a féldisznón (ami valószínűleg halott már, plusz eldől az ólban) kisebb az áfa.

Érdekelne, hogy egy minisztériumi íróasztal mögött pont hogyan is képzelik el a röfögtetést? A gazda (aki magyar, vagyis bajszos és szalonnakedvelő fidesz-szavazó, legalább is így képzelhetik odafönn) előröfög, a disznók meg utánaröfögnek, esetleg a gazda (bajszos etc.) addig csiklandozza/dögönyözi a disznót, míg az nem röfög, ez lenne az ún. "prvokált röfögés", vagy a gazda maga egy disznó és röfög, a malacai helyett is (melyek így általa röfögnek). Magyarul persze.

2013. november 15., péntek

Isa por es...

Ma délelőtt a péktől hazafelé felfigyeltem egy kisteherautóra. Igazából nem volt rajta semmi különös, vajszínű árnyalat, sötét üveg, koszos ponyva. Viszont felirat vagy logó sem volt rajta, leszámítva egy-egy apró betűs webcímet az oldalán meg a hátulján. Én meg megpróbáltam kisilabizálni, mióta ugyanis megtanultam olvasni (még 1823-ban) kényszeresen el kell olvasnom mindent, csokicímkét, reklámtáblát, mindent, de gondolom ezzel sokan vannak még így.

Ez esetben viszont ez elég nehezen ment, hogy akkor mi is van odaírva. Havasszoros... havonszaras... homokszaros... neem, hamvakszorasponthu. Na ez elég bizarr, mert ugye:

- Írhatnák azt is, hogy temetkezési vállalkozó, nyilván csak ők szórhatnak legálisan.
- Meg lehetne valami cím, telefonszám, de nem csak egy egészen közelről olvasható honlapcím.
- És hát egy temetkezési vállalkozástól inkább azt várnánk, hogy a kaszni fekete és az üveg fehér. (Jó, tudom, ez csak a teherautójuk, de az imidzs az imidzs valamint biznisz iz júzsöl.)

Így aztán elszabadulhat az ember fantáziája: Lehet pl., hogy hagyományosan már nem is temetnek, ők csak szórással foglalkoznak, de az számtalan módon teszik, kézzel, géppel, flakonból, nagy nyomású  permetezőből, meg különböző helyekre (szent folyókba, kevésbé szent folyókba, koszos kis patakokba, mezőre, rétre, mákostésztára, a szomszéd autójába etc.).
De az is előfordulhat, hogy azért csak webcím van, mert pusztán virtuálisan szórnak (nyilván egy tamagocsi-temetőben), az egész megy online, regisztrálok, belépek, megadom hogy kit és hol, aztán megnyomom a "szórás" gombot és mehet. Fizetés kártyával, Fácsés lájkolóknak öt százalék kedvezmény.

Végül is mindegy, még nem érzem az égető szükségét, hogy szórjak vagy szórjanak, nem tervezem, hogy feliratkozzak, bár ha van valami jó first minute akció, meggondolandó. Esetleg kérek egy szórás-foglalást (elsőbbségi beszállással, naná)szülinapomra, nincs is szebb, mint születésünk alkalmával jövendő elmúlásunkon merengeni. Bizonyos kor felett ez úgyszólván kötelező kör.

De ez a minimál-reklám igazából gerillamarketing, az ember arra számít, hogy ha rákkattint, jön a direktebb (pl. "Senki sem szór úgy, ahogy mi szórunk"), esetleg szórótanfolyamot is reklámoznak ugyanott. De nem, egy elég átlagos temetkezési vállalkozás honlapjára tévedünk, ahol a legextrémebb nagyjából az akciós légi temetés (kompletten 199 ezerért, áfával együtt!). reméljük ez nem hasonlít a tengerész temetésre, azaz nem egy bazi nagy tölgyfa koporsót dobnak ki a gépből. Zászlóval letakarva. És utánadobják a sírkövet is.

2013. november 14., csütörtök

Tudomámlógia

Mivel a szociológia egy unalmas tudomány (vagy tíz évig az ellenkezőjét állítottam, de már unom - állítani is), új területeket kellene felfedezni a tudomány fénylő horizontján, már ha a horizonton vannak utak, jut eszembe ez is érdekes kutatási téma lehet. (Valamint, hogy hány angyal táncolhat egyszerre a tű fokán? És keringőt, tangót vagy bugit?)

Nyilván valami interdiszciplináris dologban kell gondolkodni, mint a biokémia vagy a paleo-irodalomtörténet, hisz ma ez a divat, tíz brit tudósból kilenc szerint legalább is. Valamint közülük nyolc ugyanolyan fogkrémet használ a mosógépben, vízkő ellen.

Szóval, az izgaalmas új tudományok lehetnének mondjuk:

- Kulturális ornitológia: a madarak szerepe a törzsi és modern kultúrákban, a mítoszokban, a népművészetben és a tányéron. (Mesélve, énekelve, faragva. sütve-főzve.)
- Asztrobotanika: földönkvüli növények tudománya, illetve ha nincsenek, akkor annak vizsgálata, hogy pontosan mely növényfajok nincsenek a Földön kívül, illetve miért, és mi módon nincsenek.
- Geopatológia: halott ásványok tanulmányozása, különös tekintettel arra, hogy a vizsgált kőzetek mikor és miben pusztultak el, illetve éltek-e vala egyáltalán? (Megkövült növények/állatok itt nem számítanak, azokkal foglalkozzanak az őslényes pacákok.)
- Gasztrolingviszika: ízlelés és nyelvhasználat összefüggéseinek vizsgálata, avagy melyik chilitől káromkodunk a legdurvábban (a Gordon Ramsay-skálán mérve) vagy melyik borász használja legtöbbször indokolatlanul a "tanninok" vagy a "gyümölcsös jegyek" kifejezéseket. Illetve omlósabb-e a karaj, ha "husi"-nak becézzük. (Kiegészítő terület: koviubi, sali, csoki, hambi etc.)
- Klinikai teológia:  hogyan imádkozzunk a betegekért a kórteremben, a műtőben és a hullaházban. A keresztény, a muszlim vagy a buddhista rítus hatásosabb-e, melyik gyógyszert lehet kiváltani velük, és számít-e lélekvándorlás a halálozási arány számításakor?
- Pszichoesztétika: az oligofréniák és pszichopátiák művészi vonatkozása, a neurózisok hatása a kortárs irodalomra, függőség és kreativitás, mennyire legyünk őrültek egy korszakos remekműhöz?
- Lógia: avagy lótudomány, na ez igazán interdiszciplináris (lótörténet, lóanatómia, lóságismeret, lópatológia, lószociológia, lóstatika és lódinamika, mikro- és makrológia). - Bár lehet, hogy a makrológia a rohadt nagy dolgok tanulmányozásának tudománya, mint az élet, a világmindenség meg minden...

2013. november 12., kedd

Hálás nyelvek

Ma kiderült - mert  a jegyzőkönyv kedvéért érdemes leszögezni: az interháló und közösségi média korában minden disznóság kiderül egyszer - hogy a CBA vezetői különösen gusztustalan, primitív politikai körlevelükkel próbáltak nyomást gyakorolni a cég alkalmazottaira, hogy menjenek a 23-án abszolvált Birkamenetre. Merthogy posztkommunisták meg liberális gazemberek fenyegetik a multikkal az igaz magyarokat, főleg Szent Dagadó Viktor Főminiszter Urat, aki akkora formátum, hogy lassan a róla mintázott szobra is a Holdig ér.

Ez nyilván balhé, a cébésás baldauf meg lázár (megint indokolt a csupa kisbetű), viszont még csak nem is szégyelli magát egy ilyen tahó munkahelyi trollkodás után, őnekik ez magánvéleményük, meg tulajdonosok is, az alkalmazottaik meg nyilván örülnek az elvi-ideológia útmutatásnak, és lelkesen mentek birkamenetelni, bégetni a sok kicsi bayerzsoltival, mer az jó, plusz az akolmeleg. És amúgy ez nem magánvélemény, privát politikai állásfoglalás, ez kérem ez szimpla seggnyalás, kis hálás gesztus a Gazdi alfelének, hátha leesik még valami. Ami nem az.

Még szerencse, hogy a nevezettek nem vudu-hívők mondjuk, akkor kötelező lenne a holdtöltekor fekete kakas vérében fürdés, illetve nem lenne kötelező, de erősen ajánlanák, ami majdnam ugyanaz. Ez honnan is ismerős? Megvan: akié a föld azé a vallás, akié a bót, azé az alkalmazott, aki igazából a tulajdonosok szemében jobbágy, csak nem így hívják. Legfeljebb egymás közt. Nem is leveleznek fele, csak a falusi bíróval (esetünkben boltvezető), aki majd megmondja a sok parasztnak, hogy mi mennyi merre.

Na ettől a hűbérúri tempótól lesz minden normális embernek hányingere: úgyhogy innentől sokakkal együtt én is bojkottálom a cébéát, a fideszmagyar szarulnemzeti üzletláncot. Azt mondom felebarátaim: ha cébéát láttok, szaladjatok onnan, ahogy a torkotokon kifér!


Könyvajánló - Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Megint muszáj megemlékezni, az aktuálisan olvasott könyvről, mert ki ha én nem, ráadásul meg is lepődtem rajta, igaz már nem először. Neil Gaiman-től eddig két könyvet olvastam, az egyik nem tettszett, a másik igen, ez meg eléégé bár nem egyedül írta, hanem a sokak által magasztalt Terry Pratchett-el közösen, akitől viszont még semmit nem olvastam, talán nem véletlenül. A fantasy ugyanis egy olyan irodalmi (filmes stb. ) címke, amitől garantáltam menekülök, ennél jobban már a csak a 'musical' szótól ver ki a víz, az (néhány jelentékeny kivételtől eltekintve) tényleg az emberiség-ellenes bűnök kategóriájába tartozik.

Az Elveszett próféciák viszont egész jó (csak a cím fordítását nem értem, eredetiben ugyanis Good Omens)
, a fülszöveg szerint a világvége még sosem volt olyan vicces, dehát ezt én nem tudhatom, világvégét még csak tévében láttam, és az néha elég vicces, bár egyszer megnézném Tarantino rendezésében is.

És akkor egy rövid részlet (ahol egy angyal meg egy démon beszélget, régi kollégák amúgy):
"- Figyelj - mondta Crowley elkeseredetten - hány zeneszerzőt tudsz felsorolni a ti oldalatokon, mi? Elsőrangút, úgy értem.
Azirafael meglepettnek tűnt.
-  Hát nézzük csak... - kezdte.
- Kettőt - mondta Crowley - Elgar és Liszt. Ennyi. Az összes többi nálunk van. Beethoven, Brahms, az összes Bach, Mozart és a többiek. El tudsz képzelni egy örökkévalóságot Elgar társaságában?"

"(...) Mit gondolsz mennyi időnk van? - intett Crowley a Bentley felé, aminek fölpattantak az ajtajai.
- A jóslatok eltérnek - mondta Azirafael az utasülésre csusszanva. - Legalább az évszázad végéig, bár már korábban is számíthatunk különös eseményekre. Az utolsó évezred nagy prófétái jobban ügyeltek a versmértékre, mint a pontosságra.
Crowles a slusszkulcsra mutatott, ami magától elfordult.
- Azaz? - mondta.
- Tudod - válaszolta az angyal udvariasan. - 'És a világnak vége lészen, pampa-rampa-rampa négyben.' Vagy kettőben, hétben vagy ilyesmi. A 'hatban'-ra kevés a jó rím, úgyhogy azok jó évek lehetnek."

És milyen év jön mindjárt: "pampa-rampa-tiznenégyben"! Szóval mondom néktek, vegyetek babkonzervet sokat. Különben isa por es homu lösztök.

2013. november 7., csütörtök

NOSZF (eratu)

Ma van a Nagy Októberi Szcialista Forradalom novemberi évfordulója, amiko a következő történt: a Patyomkin páncélos matrózai fellázadtak az Auróra cirkálón, mert büdös volt a hús, ezért lőni kezdték a Téli Palotát ősszel, amitől egy sortűz nyomán babakocsi gurult le egy lépcsőn. Valamint őszirózsák.

Az egészet Vlagyimir Iljics Markszengelsz szervezte a háttérben, a párizsi barrikádon, olasz futurista költőkkel (pl. Majakovszkij), és aztán átvették a kettős hatalmat Joszif Viszáronovics Kerenszkijtől a Dumában, ami egy dácsa, az amúri partizánoknál.

A cári családot  (II. Romanovot) később kivégezték Katyinnál, egy másik dácsában, illetve az egyik hercegnőt csak félig, mert később szerepelt egy róla elnevvezett rajzfilmben is. Aztán megalapították a Szovjetoroszország-Úniót, leniiinini úton, azaz Trockijjal, akit később egy mehikói jégcsákánnyal ért sajnálatos baleset, mikor véletlenül hátulról fejbe verte magát. Vele. A fehér bolsevikok meg polgárháborúztak a vörös mensevik kozákokkal a Donnál, de az később csendes lett.
A Csendes-Óóóceánnál meg véget értek a csaták. És mindez egy nap alatt!

Alma a fájától

Olvasom a Zindexen, hogy "Dinasztiák uralják a Pécsi egyetemet", mert pl. a jogi kar dékánja a saját fiát nevezi ki tanszékvezetőnek, meg egyébként is túl sok az apja-fia/lánya, férj-feleség átfedés az oktatók között. Kicsit olyan mint a Ewing család, csak úgy lehetsz valaki a cégénél, ha beleszületsz, esetleg beházasodsz, de ahhoz kell a Keresztapa jóváhagyása is.

Hát, ez nekem elég ismerős oktató koromból, itthon, a nem túl jelentős Kapozsváry Egyetemen is komplett családfákat lehette volna összeállítani a belső telefonkönyv alapján. Hogy adott karon a férj tanszékvezető, a feleség meg a doktori irodát gardírozza, a fater vezető, a fia ugyanott tanársegéd (ilyen több is akadt), szóval a dinasztikus viszonyok szintén adottak voltak.

Mert van ugye az örökké hivatkozott egyetemi autonómia (ami fontos, mert legalább nem az összes vezető pozícióba a miniszter/államtitkár nevezi ki a csókosait), de ez néha a kontroll teljes hiányához vezet. Hisz a magyar egyetemek alapvetően feudális intézménnyek, a hűbéresek bólogatnak uruk és parancsolójuk döntéséhez (és tartják a markukat) a jobbágyoknak meg már eszébe sem jut, hogy mindez máshogy is lehetne. Isten Kegyelméből Dékán Úr/Asszony, vagy bárki döntésképes lény egy adottság, kinevezi a fiát, hát ez van, ez a természetes, pont annyira, mint hogy reggel felkel a nap, a fű többnyyire zöld, a politikusok meg hazudnak.

És mifelénk amúgy is évszázados reflex, hogy minden szentnek a maga almafája felé hajlik a keze. Hogy ne essen messze tőle.

2013. november 6., szerda

Sajtó mortale

A szokásos munkahelyi program keretében fogyasztott közszolgálatinak hazudott rádiószerűség megint alulmúlta önmagát. Ez önmagában nem érdemelne említést, a derék rádiósok a béka seggét már jó ideje csak felderítő ballonokkal érhetik el, de ma azért sikerült elképeszteniük.

Először is, ez volt az első nap (már abból amit hallottam), mikor csak pozitív hírek voltak, országunk dicső jelene és fényes jövője vetült lelki szemeink elé (merthát rádió, de a kétharmad bármikor bevezetheti a látható rádiót, és hogy ne hívják tévének - az annnyira nem forradalmi - mondjuk Vizuális Kormány Információ lesz a neve, a józan ész, meg e hejjesirás bolsevik ármánykodása ellenére is) miként szeretett vezetőnk, a Tokás Rezsiharcos Kisgömböc is elégedetten szónokol az elé terelt nyájnak, meg szavazásra buzdítja a diaszpóra magyarjait. Hát igen, nyilván Torontóból látják csak igazán jól az ottani magyarok (meg kedvezményesen honosítható házastársaik), mi lenne a jó nekünk, itt.

Egy setétebb árnyalat vetül csak az egész délutáni én kicsi pónim hangulatra, valami Hiller nevű komcsi (állítólag miniszer volt a marhája, meg professzor - na ja, én meg a római-parti pápa), hogy hát szétbarmolták az oktatást, mármint a Viktor meg a Rózsika, hát ember az ilyen? Még jó, hogy a derék hírszerkesztőknek eszükbe sem jutott megkérdezni valami tanárt vagy kutatót, hogy szerinte-e is-e, de nem , ők megkérdezték selmecigabikát az Egyre Ijesztőbben Halfejű Nőt, aki meg kinyögte, igen intellektuálisan, hogy "eeemúúttnyócév".

A hírműsorokban kicsit élvezkedtek még az ellenzék belső konfliktusain, bajaivideóztak egy egész keveset, de az pl. nem lett hír egyáltalán, hogy a vakkomondoros főfaszt végre kibaszták a pártból (a fideszből naná), miután már ő is beismerte, hogy részegen verte párszor a korlátba élete párja fejét, aztán meg vörös fejjel hazudozott. De ez nem hír, végül még megingik a munkavállaló (humánerőforrás) eleddig rendíthetetlen hite Pártunk és Kormányunk csodálatosságában, és nem termel, vagy nem olyan hatékonyan. Így meg ugye mikor hagyjuk már le végre Németországot?

De a délután úgy indult, hogy volt egy félóra David Attenborough-ról, aki kicsit értekezett a közszolgálati  média mibenlétéről, ilyeneket mondott például, hogy a hitelesség a legfontosabb. Ez meg lement a Kossuthon, és nem szakadt rájuk a szerkesztőségi szoba plafonja, miközben buzgón helyeseltek. (Persze lehet, hogy később leszólnak a Párttól, hogy mi volt ez a bíbíszís, imperilaista propaganda?)
Sir David amúgy ért hozzá, eretelileg a BBC nevű rádióhoz jelentkezett, de mondták neki, hogy nincs üresedés, de nem lenne kedve beszállni egy új projektbe? Úgy hívják "televízió", most indul.  (Később meg a BBC2 igazgatója is volt, az MTVA-hoz nyilván nem vennék föl, túl okos, túl független, meg ötletei és elvei is vannak, még 87 évesen is, mikor az itteniek szerint már minimum húsz éve nyugdíjba kellen lennie.)

Tanulság nincs, ennyi mára...

Az nátha gyötrelmeirűl

Folytatva a panaszkodást: az életem egy gyötrelem. Most konkrétan azért, mert köhögök mint egy.... nos, mint egy dolog ami köhög, plusz taknyos vagyok, és kijött a herpeszem. Ez már önmagában elég az összeomláshoz, de ráadásul még dolgozni is kell közben, amitől meg ugye nem lehet. Így aztán extra lassan telnek a nyolc órák, abba már bele sem merek gondolni, milyen lassan fog majd a pénteki tizenkettő.... Brrrrr...

Mindenhol fájok, a fájdalomcsillapítótól viszont izzadok, az ortom rojtos, de a krém, ami állítólag jó rá, nem gyógyítja csak csípi (és nem, ez mégsem annak a jele, hogy használ, ugyanolyan piros és fáj, vagy egy kicsit jobban), és nem tudok aludni.

A nemalvás persze csak részben a nátha következménye, satbil oldalfekvésben már tudok úgy lélegezni, mint Darth Vader, viszont az éjszakai zaj, az egészen rémes. Ugyanis az elmúlt két éjjel nekiálltak a csomópont útfelújításának, ami konkrétan azt jelenti, hogy este tíztől úgy hajnali hatig gyalulják lefelé az aszfaltot. Nappal nyilván nem akarnak nagy fennakadásokat okozni a közlekedésben, így csak elszórt légkalapácsolással múlatják az időt, éjszaka viszont nekiállnak a nagy gépeikkel, komolyan.
Mintha legalább is irodaházak lennének a környéken, meg elhagyott raktárak, nem pedig lakóházak, körbe-körbe, és nyilván a helyi erők nagy része nem pont éjszakai műszakban dolgozik a héten (ha igen, nyilván utat gyalul, szigorúan más ablaka alatt), szóval ilyentájt aludna mondjuk, már csak a munkaerő-újratermelés okán is.

Ráadásul a kutya sem tud aludni, így aztán egész délelőtt csak szédeleg fel-alá a lakásban, és néha véletlenszerűen elalszik valahol. Álmában csönget egy picit.

2013. november 1., péntek

Az hajnali röptéri gyötrelemrűl

A hajnali gépeket egyre rosszabbul bírom, három után kelni, miközben éjfél körül alszom el (és nem alszom jól, mert folytonosan azon görcsölök, hogy mikor kell kelni - és nem, a horkolás sem azt jelzi, hogy hű de pihentetően alszom), szóval rosszul fizikailag is rosszul vagyok. Fáj a fejem, émelygek, görcsöl a gyomrom, rám sóznak mindenféle hitelkártyát ijesztő fiatalok a reptéren. Tényleg, be kellene tiltani az ilyen lerohanós marketinget, mondjuk reggel nyolc előtt - asszem még öt sem volt mikor valami szitibankos izék azzal nyomultak, hogy legközelebb a viájpí váróban várhatunk, korlátlan kaja meg pia, mintha reggel ötkor, szarul lévén pont erre vágynék. Hát nem, én egy ilyenkor egy ágyra vágyom, kilenc órái kelésre, meg utána sajtos pirítósra kakaóval, arra vágyom.

De e helyett marad a reptér, kvázi-zombi státusz (még csoda hogy a határőr fényképről felismer), meg valami szánalmas alvás-kísérlet, belső ülésen a falnak dőlve, amitől leszállás után kevésbé vagyok álmos, de a fejfájás meg a hányinger az ugyanaz. A csomagra várva szenvedek, a reptéri vonaton kínlódom, aztán valami hideg, szénsavas alkoholos üdítő (miszerint cider) meg majonézes-rákos szendvics révén kezdem visszanyerni emberi formámat, bár a majonéz később még megbosszulja magát.

Igazából másnapra, 9-10 óra alvás után leszek önazonos, így aztán egy átlagos lándöni úton egy nap már ment is a pocsékba, pedig ugye azért kell nekem három órát aludnom, hogy ne menjen. Mert így egy nappal több - nem feltétlen a lelkes városi turistáskodás, csak a kialvatlan rosszullét.

Ez persze régebben jobban ment, de úgy néz ki öregszem, így mindjárt negyven évesen kezdem értékelni a kényelmet, a rendes alvásidőt, a normális reggelit - azokat, mik túl vannak a puszta túlélésen. Ez huszonévesen nyilván máshogy volt, látom is Petrán, aki teljesen udvariatlan módon még mindig huszonéves, hogy bírja a pörgést mint a búgócsiga,  bár ha elfárad, akkor rögtön s nagyon. Ez nyilván ilyen női dolog, vagy nem.

Nekem tehát jó lenne egy délelőtti gép, úgy tíz vagy fél tizenegy körül, de másik felem nem hagyja ezt, inkább engem szenvedni hagy, az neki kevésbé fáj, mint pár órával kevesebb Londonban. Mondjuk évente egyszer én is kibírhatnám (mondhatjuk), de talán lehetne már rohadt ülésszám is a beszállókártyán, kevesebb gyomorideggel, meg a kézipoggyászos futóverseny kiiktatásával talán én is kisimultabban néznék a hülye repülőutak elé. Addig is a vizzer rohadjon meg a neve napján, bár nem tudom  mikor van, a katolikus egyház szerintem még nem kanonizált egy Szent Vizert sem. Szóval rohadjanak meg még máma inkább.

A szitibankosok meg szerencsére nem jelentkeznek, pedig szerintem voltam olyan hülye, hogy az igazi telefonszámomat adtam meg nekik. Fáradt voltam, na.


(p.s. Visszafelé amúgy nem is volt olyan gáz, normális alvás, rendes ebéd meg ilyenek után meglepően jól tűrtem a reptéri tortúrát, a futóverseny is inkább vicces volt, pláne a csaj, a ki előttem futott a kapuhoz, gurulós bőrönddel naná, és csak ott derült ki, hogy neki és az egész femilinek elsőbbségi beszállókártyája volt, indokolatlan többletköltségért. De akkor minek rohant? Sportoló? Vagy csak magyar?)

2013. október 27., vasárnap

Rossz hír

Meghalt Lou Reed. Satellites gone.

Rojál krumplik

Hát, az idei Londonban is volt minden, mint a búcsúban (gyors megjegyzés: az idei zöldség a krumpli, a nagy krumpli of course, zöldségesnél, kertészeti múzeumban meglesve, illetve hal mellé a tányéron, sütve), és persze azt is bírom, ami nem tetszik, ami meg tetszik, azt nagyon.

A többit meg kategorizálom, az úri közönség nagyobb örömére (ötórai gabonapálinka, biztonságos széklábak, a belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan…). Tehát a dobogósok: 

Hányok/röhögök kategória: 
1. Rojálbébi: Majdnem azt írtam, hogy no comment, de mégsem lehet szó nélkül hagyni ezt a debil módon giccses baromságot, hogy ugyanis rojálbébi evriver, tányéron, bögrén, falinaptáron, lekváron, bilifülön, mert ugye minek is. De van egy csomó könyv/magazin, külön rojálbébis tematikával, márpedig mit lehet írni egy pár hónapos, ráncos, átlag csúnya csecsemőről? Már azon kívül, hogy hány kiló, hány centi, meg hogy megy az input-outpot (hányingerül: szopizás, kaksizás – mintha a szar ettől illatossá válna). Mert ugye a rojálbébinek még nem volt szexbotránya, ittas vezetése, durva válása vagy tiltott fegyverviselése, szóval mivel is lehet megtölteni, egy róla szóló (oké, vékonyka) könyvet? Képekkel nyilván, de az meg minek, egyformán mutat az összesen, csak a mutter van egyre ijesztőbbre sminkelve, egyre röhejesebb (vagyis nagyon rojál) kalapokban.
2. Hülye kiejtés: Ez a londoni tömegközlekedés specialitása, a hülyén ejtett nevek, melyek kissé távol állnak a BBC-sztenderdtől, de legalább nem lehet érteni őket. A gépi néni a busz hangszórójából pl. ilyeneket mond: ’szvók’ (Southwark), ’nofgnics’ (North Greenwich) vagy’mébó’ (Marylebone). Még jó hogy ki is van írva. Ennél egy fokkal rosszabb, mikor a sofőr azt mondja be ’viepolodzsájzdetbrugrengrublien plizaldernoribriienbruentenkju’ (nincs megfejtés). A nagydíjas itt az a félrehallás volt, mikor nem értettem, hogy lehet hétvégén a St.Martin tempomban Rammstein-koncert? (Megfejtés: nem rámstájn, hanem láncstájm…) 
3. Szörnyűék: Ez gyűjtőnév, az aktuális rettenetes családra/házaspárra akik melletünk/mögöttünk ülnek a röpülőn és:
-          Legalább egyik tagnak be nem áll a szája, közvetít mindent és kalauzol (most fordulunk a kifutópályára, most szállunk fel, felszálltunk, némmá apjuk amarra egy híd etc.).
-          Kisgömböcre tömött, lila-sárga hátizsákjaikat nájlonszatyros kiegészítőkkel komplettálják, borosta és hasitasi opcionális.
-          Büdösek, modortalanok, és hadüzenetnek veszik, ha valaki arrébb teszi az egyik szatyrukat, mert útban van: Valamint fokhagymás kolbász szaguk van (nekik és a kézipoggyászuknak), azaz büdösek, de ezt már említettem.
 

+1: A mikrobuszos bácsi a reptéren, aki éjfél körül elkeseredett arccal telefonál valami elveszett utasnak: "Terminál tubi, itt terminál tubi, hol vagy? nó inglis, hol?, terminál tubi."

Riszpekt kategória
 

1. Westminster Palace: avagy a helyi parlament. Eddig valahogy kimaradt, mert igazából csak ritkán látogatható, mert először is ne legyen épp ülésezési szezon, másodszor meg legyen szombat (mert a többi nap emberek dolgoznak arrafelé, viszont a vasárnap az idegenvezetőknek is jár), meg kapjon az ember jegyet megfelelő időpontra. Mert csak kísérővel, csoportosan lehet bemenni, reptéri jellegű biztonsági ellenőrzés után, géppisztolyos, golyóálló mellényes őrök között. És a csoportot tízpercenként megszámolják, megvan-e még a nép, darabra legalábbis.
Ezzel együtt az egész egy nagy élmény, például előtte még sosem voltam a lordok házának üléstermében, miként persze az alsóháziban sem, plusz jó volt az idegenvezetőnk (valamilyen Jeff, félúton a kokós Robert Downey Jr. és David Jason között, szakállal), és még le sem lőttek a marcona őrők. (Akik nyilván a világ legharcosabb marcosai…, izé, akik mindenkit szétharcangolnak a marcokban.)  
Plusz szeretek minden múzeumot, az elsőre unalmasnak tűnő témákat is érdekesen prezentálják, az ember halloweenre öregedő rockernek (vagy prosztó rögbi-szurkolónak) öltözve is olyan izének….nnna…kultúrembernek érezheti magát. 
2. Éttermek/pubok: Még mindig nem lehet hibázni egy pubbal sem, hibátlan a faborítás, az aprómintás szőnyeg, a savanyú sörszag és a frissen készült hal&krumpli. Különbség mindössze abban van, hogy mennyire hangosan üvöltöznek félrészeg angolok az ember fülébe, ez persze részben időpont-függő, péntek esete ugyanis mindenhol félrészeg angolok üvöltöznek, és mindenhol hangosan, ilyenkor vegyünk sört a legközelebbi off-licence boltban (kedves arabok a pult mögött, minimál angollal), és igyuk meg a sarkon, hallgatva a kocsmából kiszűrődő üvöltözést. 
Meg egyszerűek a szabályok:
- rendelés a pultnál
- fizetés előre
- borravaló nincs - és akkor nem kell aggódni, hogy mi van, ha a pultos csaj az üres poharak eltakarítása közben megkérdezi, kérünk-e még? Mert nem kérdezi meg.
3. Közlekedés: Néha a metró is jó, de idén rászoktunk a buszra, főleg azzal közlekedtünk/álltunk a dugóban. A busz jó, mert általában van ülőhely, lehet bambulni a várost (csak a hotel felől valahogy az össze az Oxford Street felé megy, több év után lassan már fejből felmondom az üzletek sorrendjét) és lehet röhögni a sok emberen, akik csak menetelnek az utcán, különlegesnek és egyedinek érezve magukat, miközben mindenki ugyanazt az öt öltözködési stílust variálja, és ugyanaz a háromféle nájlonszatyor van a kezében, büszkén.
Viszont minden időben megjön ( a vonatok gyakorlatilag másodpercre pontosan), minden átszállás flottul megy, és már csak legrégebbi metrókocsiknak van istállószaga, bár ez, ha végleg eltűnik, valószínűleg hiányozni fog.
 

Nemértem kategória

1. Guiness: A világ legindokolatlanabbul körülrajongott söre. Régen ittam utoljára, talán nem véletlenül, most meg véletlenül ismét. Mert csak ráböktem egy ismeretlen ciderre, hogy diszvanplíz, és mikor legközelebb odanéztem, a csaj már javában csapolta a fekete löttyöt. Mint Petra megállapította, az íze olyan, mintha faszénből főzték volna, és tényleg, de hát mint tudjuk, az írek bármit meg tudnak inni. De mi ez a világméretű felhajtás???
 
2. Szusi: Kezdem nem érteni, miért is ekkora felhajtás körülötte. (Bárok, szakboltok, könyvek, tanfolyamok – mindenhol ezekbe botlottam.) Igazából a világ egyik legegyszerűbb étele, mint mondjuk a szendvics vagy a pörkölt. Én évek óta szeretem, meg eszem is, de nem csinálok kultuszt belőle, nem olvasom el a tényleg könyvtárnyi szakirodalmat, és röhögök azon az agg japánon, aki harminc évet szánt az életéből arra, hogy tökéletesítse a rizsfőzési módszerét. Csinálhatott volna valami értelmesebbet is, az élvezetesebb dolgokról nem is beszélve. 

3. Ajándékboltok: Ha egyet láttál, láttad az összeset. Kínai gyártású fröccsöntött bigben, lándönáj, miafakk, vicces pólók (tényleg jó a Marx and (Bud)Spencer, de olyat nem leltünk), rózsaszín gurulós bőröndök és köbméterre mért teddymacik. Műanyag kristályszívek, királynős játék(!) teáskészletek, bitliszes bögrék, juniondzsekkes bármik. Meg ugye a rojálbébi, rojálbébi, rojálbébi…óóóóó.

2013. október 21., hétfő

Mingyálándön

Pár óra múlva indulok a vasúti állomásra, holnap reggel meg megy a repülő gépem Londonba bele. De gond, hogy a kutyát itthon kel hagyni, holap este nyilván azon nyavajgok majd, hogy hiányzik a kutya. De velem lesz Mókus, ez remek. Ha megjöttem majd panaszkodom, meglátjuk a nagy hagymák után, mi is az issue...

2013. október 16., szerda

Több a zsebemben

Azt olvasom ma több hírportálon is, hogy az "elmútháromévben" nagyjából összesen ezerötszáz milliárd HUF-fal csökkent az állam adóbevétele. Ami egyfelől akár lehet jó is, elvégre ennyivel kevesebbet tudnak nemzetes uramék hmmm... elhuffantani, másfelől persze nem jó, hisz eleve nagyjából az ő meg támogatóik zsebében maradt ez szerény összeg. És még ezen felül nyúlnak a többi felé, kis ragacsos mancsaikkal, malacszemeikben ott ég a mohó vágy, a szájuk meg jár közben, hogy nemzetiérdek, meg rohattmultik meg a stadion az kórház, meg nemzeti a színház... tényleg mi az, ami ezeknek nem kell. (Avagy: van az a bánatos, kifehéredett, bokoralatti kutyaszar, amit nem szeretnének saját kezelésben tudni??? Elvégre még az jó lehet valamire, ha másra nem hát a hazaárulóigenszívűbankpártinarkósbuzibajnaigárdistákat dobálni vele, jól. Úgyhogy lesz itt még állímosítva az említett termék, kis szerencsével a Zalaptörvény szántizenhetedik módósítása is erről fog szólni.)

Ez persze fideszkádéenpéül úgy hangzik a pártszolgálatos médiában (az MTVA jelenti a Magyar Nemzet cikke nyomán, tényleg röhej...), hogy ennyivel több maradt a magyar családoknál. Ja, annál az ötszáznál, a többi meg vagy nem magyar (hanem tuduggyukki, vagy tuggyukkimás), vagy nem maradt nála semmivel sem több, a rezsi.... (nem, most már tényleg le nem írom), szóval a számlablöff megtakarításait pl. nálunk is simán elviszik az élelmiszer-árak feltűnő emelkedései. Hja kérem, ócsóbb az áram, nekünk, a péknek meg drágább, így aztán drágább a kifli, kicsit több százalékkal, mert közben a benzin is drágább, meg a banki ügyintézés, csak ez a villák uszodájából nem tűnik föl. Vagy igen, de kit érdekel, buli van Janikám, akinek nincs semmije az annyit is ér ugyebár, az meg eleve nem jó magyar, akinek tízszázalékos csökkentés nem jelent eleve havi százezer spórolást. Há, mé nem vesz dzsekó... dzseki... na, dzsakuccit az a lúzer. Mennyivel több maradna, a zsebébe, lehet stadión a kertye végibe, csak akarás kell. Meg bőr a pofára, sok... ez ma a siker titka, Peti meg Tóni a megmondhatója.

Az én zsebemben pl. csak taknyos papírzsbkendőből maradt több, mert nem vagyok (elég jó) magyar, vagy csak mert kevesebb az utcai szemetes. (Mellékes, de az új napelems buszmegálókból pont ezt felejtették ki.)

2013. október 10., csütörtök

Én megmondtam...

Meg bárki más is. Mert ma már tudjuk, a hogy a Sólyomturul Airizé anékül omlik össze, hogy egyetlen járata felszállt volna. Az egyik ügyvezető lemondott, a másik hirtelen kórházba menekült a sajtó elől, a harmadik meg bárgyú arccal, de már a vesztesek beletőrődésével magyarázza, hogy lehet ebből még valami. Mert ugye ő volt az egyetlen, aki pénzt tolt ebbe az őrületbe (120 milla HUF-ot), és hátha még viszontlátja. Pedig dehogy.

És nem ez lesz az első "légitársaság" (tényleg, lehet két idézőjel is: "légi", "társaság", tagonként sem igazak), ami fel sem száll mielőtt csődbe megy, mert attól, hogy valakinek van légi tapasztalata (uatzott már repülőn, járt már repülőtéren, de legalább látta már valamelyiket képen), töredék pénze, és jól tud hazudni titokzatos befektetőkről, nos attól még nem lesznek járatok, utasok, még haszon sem, illetve ez utóbbi lehet, de csak komoly büntetőjogi tényállások esetén, mint adócsalás, sikkasztás etc.

És lehet azt mondani, hogy csak az engedélyek beszerzése megy a vártnál nehezebben, de könyörgöm, mire adjanak ki engedélyeket? Arra, hogy lefestettek két Angliában parkoló gépet?
És már a néhány felvett munkatársukat sem fizetik ki.

Kiváncsian várom mit izzad ki a jobbos sajtó, ahol már előre örültek a "nemzeti" "légitársaság" "indulásának" - külön-külön. Aztán most néhetik, ahogy pénzes, de balfék szerencsétlen izzadva magyaráz. Valamit amit csak ő ért. Vagy valaki más, aki most röhög markába, elvégre kis pénz is pénz...

Még szerencse, hogy legalább menetrendjük, meg helyfoglalásaik nincsenek, így kevesebbet lophattak, meg mindenki eljut oda, ahová akar, legfeljebb nem a szólijommal. De ha már madár, válasszuk a Millenium Falcont, az is  egy ócskavas, de ha kell, repül.

Szektásodnék

Azt hiszem vallásalapítónak állok, az jobban fizet, mint a villamosfelszerelés-gyártás vagy épp a szociológia. Ott van például a Szicitológia, vagy Szinciotológia... Szcinitoto... mindegy, az a tomkruizos gadnóz amit a Elrobban Huba alapított, és azóta ismilyen sokan jól élnek belőle. Pedig csak hülyeségeket kell beszélniük drágán, plusz fellengzős mód érthetetlenül.

Mert hát L. Rontó Hubert is csak egy középszerű ám szószátyár sci-fi író volt, de szorgalommal és sok droggal végül is látomásos ostobaság-trénerré, és középszerűen öltözködő hajóskaptánnyá képezte magát. Na, valami ilyesmi nekem is menne, kokó nélkül, azt már öreg vagyok elkezdeni, de a szekta, meg a pénz und hatalom, az jöhet.

Én azonban inkább valami Rasztputyin-féle őrült prófétává képezném magam, karizmatikus lennék, de őrült, valamint velejemig, már-már esztétikai módon gonosz. (Az eszelős tekintetet már gyakorlom a tükör előtt, de egy sátánikacaj-vizsgán még simán megbuktatának. De már edzem, sok black-metal lemezzel.)

És megalapítanám mondjuk az Űrvámpír Egyházi Testvériséget (ez ma aszem elég menőn hangzik), egy elit csapatot, mely persze heteken belül uralma alá hajtaná a vilgátot, vagy nem, tagjai mindenesetre követnének egész a máglyáig (már ha a hatalomátvétel nem jön össze), és ugye mint tudjuk, ez a maximum, amit elvárhatunk tőlük.

Addig is hirdetném az igét. tanításaim lényge a következő: (László Űrvámpír az Úrban Evangéliuma, numero 1.1.)

Mindannyiunknak van egy nagyon sötét és elég halhatatlan lelkünk, amiért viszont el kell menni karmikusan a Valhallába, ami egyébként a Plúton van, ami egyébként mégis csak egy bolygó, bármit mondanak is hülye csillagászok. Ott lakik ugyanis a három fővámpír, Odin, Ízisz és Kuka, aki ad nekünk olyan spéci lelket, kivéve, ha mi vagyunk a Bádogember vagy a Madárijessztő, mert akkor nem.

Ez után visszatérünk a földre, rászokunk a vérre meg az elektronikus tánczenére, látunk a sötétben (csak kár hogy főleg bokor alá pisilő részegeket látunk, meg fluoreszkáló galambszart), de a fokhagymás lángos az speciel ugrik. A testünk amúgy halandó marad, csak a lekünk lesz halhatatlan (addig nem az, csak valami temporary file), és időnként keres majd magának új testet, főleg ha karóval átszúrja valaki, akkor mondjuk már muszáj is.

A cserék során egyre jobb testeket kaphatunk, és ha végre elérjük a Siffer Klaudia / Klúni György szintet, testetlen szellemlényekké (esetleg szellemlányokká) válhatunk, és onnantól kinyíluk előttünk az univerzum, mehetünk a Marsra, a Tatuinra vagy egyenesen a Halálcsillagra, távolbólgyilkoló Szent Dart Vader ashramjába. Akkor már az egész csak elhatározás meg az Égi Kreditszámla (jutalompontokkal!) kérdése.

De hogy ez hogyan érhető el, azt nyilván nem mondom el, illetve igen, de előtte tessék küldeni kétmillió-háromszátötvenezer-négyszázhuszonhét angol fontot, ebből már kijeön egy elengás londoni sarokház, meg pár jó autó. És nem ér ufóenergiával küldeni, hanem csak rendes banki átutalással. Vagy kesben, személyesen.

2013. október 4., péntek

Az fáradtságrul és értelmetlenségrül

Adott nap tizenkét órát dolgozni szar dolog, rosszab, mint egy pártkongresszus majonézes smukkandorral, rosszab, mint egy gyökértömés egy normális fogorvosnál, és csak egy kicsit jobb egy enyhébb közúti balesetnél. De akkor igazán elviselhetetlen, ha nincs is munka, ha azért kell tizenkét órát ott lenni (két év után megtnultam a szakszót: "hosszúzni"),  mert így jött ki a naptárbul, ez itt a mindenmásodikpéntek, csak épp nincs mit csinálni. Mivel egydül vagyok, magányosnak és feleslegesnek érzem magam, nincs kedvem dolgozni, még jó, hogy nincs is mit, ötkor már ásítozom, makogok a telefonba hétkor, és már olvasni sincs kedvem a gépek mellett. Olvasni sincs kevem nekem??? Egy engem??? Ez nyilván a közeli vég jele. Kiflivéget eszem (aztán a közepét, szigorúan belülről kifelé), bárgyú mosollyal hallgatom a hülye kosutrádjót, már ez a vasalbertes, templombajárós, erdélybentőkéslászlós, majifijatalozós, szakrálisturulos ötödrangú kulturális szemétdomb sem akaszt ki, ami egyébként tök jó az alacsony vérnyomásra kávé helyett. De most csak vegetatíve működöm, az unalom lassan öl, de ööö... kurva unalmasan. Meg lassan, bár ezt mondtam már.
És mikor kimegyek vécére, automatikusan viszem a kis vizespalackomat, lerakom a mosdó feletti polcra, végzek, kézmosás, fogom a palackot és indulok vissza. Közben eszembe ju, minek is hoztam? Tudat alatt nyilván vizeletmintát készültem begyűjteni, csak tudnám hogy kinek és miért. De ha valakinek kell, majd legközelebb.

2013. október 3., csütörtök

Szotyoládé fogyasztása is tilos...

Eztet találtam most a 444.hu-n, és kissé el vagyok képedve tőle, a volt főnökömnek úgy tűnik tényleg agyára ment hogy ő egy rektor, és már dress code is van nála, általa. Nyilván a dinamikus fejlődés helyett, pótcselekvésként.

http://444.hu/2013/10/03/a-kaposvari-egyetemista-lanyok-nem-jarhatnak-poloban/

Én már nem vagyok érdekelt, de azért az túlzás, hogy hétköznapi viseletet is előír, például nem tarthatnék órát pólóban (legfeljebb gallérosban), nem hordhatnék szandált vagy bakancsot, vizsgáztatáskor neg kötelező lenne a sötét öltöny, világos ing (hagyományos!) nayakkendő. Szóval a mostani rabszolgák már akor sem vehetnek fel AC/DC-s vagy Micimackós nyakkendőt, ha az öltönyük sötét, mint a rektor kultúrafelfogása.

De én tovább mennék:
- Parfüm és túl mély dekoltázs is tilos (tényleg, csak a nőknek???), ezért javaslom hogy legyen dresszkód-rendőrség, az indokolatlan parfümhasználattal súlyosbított dekoltázsbűnözés elleni rezsiharc jegyében.
- A Rajz tanszék kijelölt munkatársa felváltva, vetésforgó rendszerben tartasanak színügyeletet, ők lennének hivatottak megállapítani, hogy elég sötét-e az öltöny, elég világos-e az ing, szóval, hogy pl. az acélkék akkor melyik is?
- Lehesen pályázni ruhafestékre, a világos öltönyök sötétítése okán, a legtöbb oktatónak-hallgatónak ugyanis providentes gyorshitel kellene egy most azonnal beszerezendő, jó minőségű, setét öltönyhöz.
(Jut eszembe, fekete zakó sötétkék farmerral már azonnali kirúgáshoz vezet, vagy az illetőt csak nyilvánosan megvesszőzik a portások? És egy szürke antilopcipő akadálya-e mondjuk az adjunktusi kinevezésnek?)
- A hétköznapi viseletet  minden nyilvános helyen legyen kötelező betartani, elvégre a zegyetemi pógár az utcán is az intézményt képviseli, szóval a sarki boltba is csak hosszúnadrágban, ingben, zárt cipőben lehessen lemenni, nyári negyven fokban is, gumicsizma pedig esőben kertészkedés esetén is tilos!
- Az esztétikus megjelenés jegyében ezentúl legyen tilos a sörhas, a hagyományos nyakkendőre lógó toka és harcsabajusz is, szóval Profdoktor Szávai Déescé legyen köteles fél éven belül minimum húsz kilót fogyni és azonnali hatállyal megborotválkozni! Mert hát tényleg hogy néz már ki a sok fess, jól öltözött egyetemista között... (Kicsit rosszabbul mint én anno, legalább nem tűrtem be a pólóm/ingem, hogy a pocak okán ne úgy nézzek ki, mint egy középen megkötött marharépa.)
- Tökmag, szotyola, popkorn fogyasztása, továbbá a csikk piszoárba helyezése úgyszintén, tilos,a  padban pedig csöndben, hátratett kézzel kell ülni. Különben pofoz!

Amúgy meg mindenki nézze meg jól a belinkelt cikk Stanfordos fotóit :)

Hülye angolok, angolhülyék

Néztem épp a Weakest Link-et, és nem hittem a szememnek. Meg a fülemnek sem. Ilyen buta, műveletlen társaságot rég láttam ebben a műsorban, pedig a mezőny általában e tekintetben erős, mindig van néhány szerencsétlen, aki gyorsan kiasik, a többiek kárörvendő mosolyától kísérve. Akikhez képest a futballhuligán-kinézetű termékmenedzser meg a kisvárosi, szappanopera-függő háziasszony is okosnak érezheti magát.

Most viszont az összes aspiráns ebbe a legalja kategóriába tartozott, úgyhogy az utolsó, a fődíjért megküzdő páros az utolsó körben ilyeneket mondott:

"- Melyik európai országra utal a blablabla? (itt pont nem figyeltem, csak a válaszon dermedtem le)
- Párizs!
- Nem, a helyes válasz Németország."

Illetve a másik félagyú arra a kérdésre, hogy milyen néven ismert az izraeli titkosszolgálat, kapásból rávágta, hogy: Al Kaida. És nem szakad rá a plafon, illetve nem szakadt ki a sátáni kacaj a műsorvezetőből. Mert ugye mindez már a döntő. Lenne...
Értem én, hogy vannak akik a sör-foci-videojáték háromszögben élik az életüket (na, a briteknél aztán különösen sokan vannak, plusz a fű ráadásnak), de ők miért jelentkeznek egy alapvetően műveltségi vetélkedőbe? Talán abban bíznak, hogy véletlenül az összes kérdés olyan lesz, hogy "mennyi harmincból tizenhét?" (hat!), pedig ilyen csak néha van, a versenyzők összezavarására.

Plusz a beégésüket látja az összes ismerős, rokon, munkatárs, aki meg véletlenül nem, annak valaki úgyis még aznap belinkeli. De mai indulóink még ezt sem igen fogták föl, a második helyezett (a párizsos) még örült is, hisz döntőbe jutott, és ott ugyan orbitális baromságokat beszélt, de a család azért így is büszke lesz rá. Hiába, ki a kicsit nem becsüli...

2013. október 2., szerda

Botrány!

Volt a hétvégén ez az ellenzéki izé... pörformansz, ahol az ellenzéki pörformerek ledöntöttek egy hungarocell Orbán szobrot, a fideszes (köz)médiának meg két napja alig akad más politikai témája, úgy fáj ettől az otromba gesztustól a kicsike lelkük nekik. Mert ez az ellenzék alávaló, szemét egy banda, ellentétben a kifinomult jobboldali rajongókkal, akik táblákat tettek ki anno a Kossuth téri lámpaoszlopokra, megnevezve, hogy melyik balos politikust lógatnák fel pont oda, Gyurcsánynak (kinek keresztneve náluk már rég: Takarodj) nyilván három is jutott, mert magas, sunyi és issszonyúan gonosz.
De ez a hungarocell szobor ez már minden határon túlmegy, nem lennék meglepve, ha pár napon belül összehívnák az ENSZ Biztonsági Tanácsát, és kérnék a Kínai Kommunista Párt támogatását is, velük már úgyis jóban vannak.

És mikor a közmédia vitaműsorának kérdezője nem lát tovább a saját ostobaságánál és a pártttagkönyvénél (hiába no, az igazi független újságírót az sem gátolja a kiegyensúlyozottság gyakorlásában, hogy évekig pártszóvivő volt) az kérdezi az ellenzéki franctuggyakitől, hogy akkor most ettől a szobordöntés-paródiától lesz kevesebb munkanélküli meg nagyobb zsömle?

Pedig ilyet eszébe sem jutott kérdezni, pl. annak kapcsán, hogy akkor most a Bayer-Bencsik lábszagú páros nemleszünkgyarmat békemenetes vonulása az Andrássy úton, akkor hogyan is növeli majd a GDP-t? Hát, nyilván sehogy, ahogy vámpírmosolyú Orbáb-bábu (mert amúgy nem szobor, ez tényleg senkinek nem tűnt fel?) autodafé jellegű megalazása sem, de egy politika demonstrációnak talán nem is ez a dolga. Illetve biztosan nem ez, de az egybites agyú (jó-rossz, Orbán -Bajcsányházy, ennyi a világ)szerkesztőnő ezt nem csak hogy nem tudja, de nem is akarja felfogni, a valóság csak megzavarná édes, népbe-nemzetbe merítkező álomvilágát, ahol minden piros-fehér-zöld, és egy Wass Albert idézet van ráhímezve, cifrán.

De hát a néni KDNP-s (ottan vitte a szót), ami egy nagyon népszerű párt, tömegek rajonganak érte, és tömegek lépnek bele, mert ők is olyan szép, művelt, kifinomult, képzett és a keresztényi szerettetől mélyen áthatott férfiak akarnak lenni, mint akik már ott vannak. Hisz ez a keresztény macsók pártja, tehát minimum, hogy az onnan szalajtott médianéni is keménykedni akar, pedig simán csak korlátolt. De a többiekhez hasonlóan valószínűleg nem keresztény (illetve, esetleg csak a szó nem zsidó értelmében), és biztosan nem demokrata. Így marad a Párt, ahhoz mondjuk hű. (És a párt egyre népszerűbb, a legújabb hírek szerint már heten vannak! Miután Hapci és Morgó is belépett...)

p.s. Az megvan amikor néhány radikális tüntető mondjuk Berlinben vagy Koppenhágában, Merkelnek és Obamának öltözve (nagy habszivacs karikatúra-fejekkel) például anális/orális aktust imitál, kifejzev undorát a nagyhatalmi döntések levajazása kapcsán? És ott egy ilyen pillanat lehet érdekes híradós vágókép, de nem szörnyülködik rajta napokig a kormánypárthoz bekötött hipokrita banda.

2013. szeptember 26., csütörtök

Családi sport


Nálunk a KVGY-nél  (Keddenként Valamit Gyártunk) a hétvégén lesz családi und sportnap, de én már az összetételt sem értem. Családdal sportolni olyan, mint zokniban fürdeni, megy de minek, plusz kellemetlen (kivéve Petrával, bár nem tud úszni de remek a tóparti sakkozásban és tollasban, meg az otthoni römiben, de ezek nem sportok, ezek szórakozások, ja meg a darts), de én rábólintottam, hogy OK, elmegyek, aztán szó sem esett róla. Meg az eredeti időpont is elmúlt közben, erre kiderül, hogy most lesz, engem meg beneveztek valami akadályversenybe, túrával egybekötve. Meg adnak enni-inni (de nyilván a gulyáságyú-söröshordó vonalon, melyet épp több okból sem preferálok), plusz rámegy a szombat, hogy egy napot kötetlenül azokkal lehessek, akkikel egyébként sem vagyok, főleg persze  azért mert magam vagyok a délutános műszak...
A sport az meg egy tévécsatorna (illetve kettő) ottan megy az amerikaifoci, amit szeretek, de semmi pénzért nem csinálnám, durván erőszakos, de fotelből nézve ideális.

Szóval az előnyök:
- Friss levegő mozgás.
- Kollégákkal haverkodás (amúgy tényleg akad néhány jó fej).
- valamint friss levegő...

Hátrányok:
- Fel kell kelnem korábban, éjfél utáni fekvés után.
- Ki viszi le a kutyát?
- Ki játszik römit Petrával?
- Ki süt sütit?
- Kisütött a nap. (Izzadok, leégek etc., borús időt kérnék, részemről, sérelmükre.)
- Fáj a hátam, reggel papucsban sétáltatok Dudlit, ahhoz nem kell lehajolni.

Egyszóval jóval több a hátrány, de bunkóság lenne lefújni a részvételt, úgyhogy gondolom megyek (hátfájás esetén persze nem, az már tényleg értelmetlen), és ahogy magamat ismerem, tetszeni fog. Mert ugye imádok Londonba menni, de utálom, mikor be kell pakolni a bőröndbe, lesni az órát, hogy öt-négy-három etc. óra múlva már indulni kell, hogy ma éjjel már nem alhatok a saját ágyamban, hogy el kell hagynom az ötven négyzetméteres komfortzónámat...
És (szó szerint) hányingerem van a hajnali keléstől, a gondolattól, hogy jön a reptéri tortúra, várakozás, tülekedés, nyomor, szagok, fáradtság, mittomén.

Aztán megérkezünk, szokásos boltból a szokásos cider-rákosszendvics kombó, szokásos hotel, és első estére kisimulok, de inkább már előbb, az első jó múzeum már helyre rak, szóval, hogy megérte, meg valaki mellettem amúgy is vigyorog mint vadalma, és akkor már eleve nem lehet rossz.

De ezt a sportnapot még meglátom... (Ha szusi lenne ebédre már előre meggyőzne, így még kétesélyes.)

2013. szeptember 24., kedd

Mű szakok

Na most jött el a pillanat, hogy minden korábbi ígéret ellenére mégiscsak beüssön az éjszakai műszak, szerencsére nem nekem. (Én rendes voltam, megkérdeztem a kollégám, délutánra vagy éjszakára akar-e jönni, azt mondta mindegy, erre én nyugodtan mondhattam, hogy akkor éjszakára.) Mert konzervatív vagyok, maradi und megcsontosodott, éjszaka szeretek az ágyamban aludni, és nem szeretek dolgozni. Olyankor pláne nem.

Meg félek is a sötétben, abból meg elég sok van éjjel. (Kivéve időnként az északi sarkon, de ott meg a jeges medvéktől kell félni. Meg a jeges egyéb állatoktól: jegesposzáta, jegespatkány, jegescincér, ilyenek...) Meg nem bírok nappal rendesen aludni, mert egyrészt nem hagy az eb, másészt túl világos van, amitől nem félek, csak zavar.

Meg utálok vacsoraidőben ebédelni, reggeli újságot délután olvasni, menetiránynak háttal ülni a vonaton, bár ez utóbbinak semmi köze az éjszakához. Sőt olyankor mindegy is, úgyis alszom, kint meg sötét van, párszáz kilóméter metró. Ha viszont dolgozom, azt csak csökkentett hatásfokkal, takarék-lelkesedésen, a tennivalók minimumára szorítkozva bírom elkövetni, az "ennél többet ilyenkor tőlem ne várjanak" szlogen jegyében, persze ez még mindig duplája annak, amire bárki más hajlandó, szóval rejtett sztahanovista vagyok, legalább is ahhoz képest.

De egyelőre úgy tűnik, marad a bejáratott rutin, szerintem jövő héten már nem is kell majd az éjszakás műszak (akkorra ugyanis bevállaltam, mégse tűnjek akkora csupornak), vagy mondjuk majd hétfő-kedden, amitől szerdán lesz egy szabadnapom, az meg ugye a Nemzetközi Mókusnap, szóval lehet, hogy nem rossz deal...

Amúgy a mai szöveg:
"- Van négyes anyád?
  - Nemtom, sose kérdeztem a méretét."

2013. szeptember 20., péntek

Erzsi....rezsó...., izé rezsi

Hogyan lehetséges az, hogy jövedelmünkhöz képest sokkal többet fizetünk az energiáért, mint Európa azon országaiban, ahol egyébként sokkal többet keresnek? - értetlenkedik a Pocakos Tábornok rendes pénteki pártszlogálati büfögésében.

Hogy miiiiiiii vaaaaan?
Nos, azért fizetünk a jövedelmükhöz képest többet, mert kevesebb a jövedelmünk, az árak meg hasonlóak. Mit nem lehet ezen érteni? (Mint a klasszikus vicc a Kádár -rendszerről: "Miért kicsi a zsemle? - Nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy!") De ha ezt a főnök nem érti, akkor eleve alkalmatlan, ha értené, csak játsza a hülyét, akkor is, ha meg ráadásul élvezi , hogy játsza a hülyét (mert úgy tűnik), akkor nem csak alkatmatlan, de veszélyes is. A részletekről tessenek Orwell Györgynél érdeklődni...

Meg persze nem múlik el nap hogy a viktorakirályfideszkádéenpé párt (így hívhatják mostanában) valamelyik droidja ne próbálna új rekordot felállítani "a párt kedvenc (bár értelmetlen) szavának legtöbbszöri indikolatlan (és értelmetlen) használata" kategóriában.
A rezsicsökkentés végrehajtásának lényge, hogy következetesen csökkentjük a rezsit, vagyis a rezsi egyre kisebb lesz, azaz csökken. Mert ettől rezsicsökkentés a rezsicsökkentés. Ha ugyanis a rezsi nem csökken, hanem úgy marad, vagy esetleg nő,az nem rezsicsökkentés, nem nevezhetjük annak, márpedig ez a kormány rezsicsökkentést akar, rezsicsökkentést tervez és rezsicsökkentést is hajt végre, hisz elkötelezte magát a rezsicsökkentés mellett, ezért is ez a kormány a rezsicsökkentés kormánya. Ez a kormány tehát csökkenteni fogja a rezsit. A ree-zsiit-csőő-keen-tii, érted bazmeg?

Az egyébként csak nekem tűnt föl, hogy hősünk egyre inkább úgy néz ki, mint Jabba a Hutt?

Update: Ma nagymamám is kapott köszőlevelet a Mennyenafrancba Miniszterelnöktől, ezek a senkiháziak már csak a kutyánknak nem köszönték meg, pedig tőlünk aztán senki nemírta alá a vécépapírjukat.

2013. szeptember 18., szerda

A Kék Patkány

Napok óta szaladok bele mindenfelé egy reklámba, ami valami csokoládáfesztivált hirdet, ami lesz valahol (khmm... ennyit a hirdetés hatékonyságáról). De én már ott leragadok, hogy, híres gasztrobloggerek is előadnak ott...

Mert bevallom őszintén, én ezen a főzőcskemánián eléggé röhögök, mert persze magam is negy gasztoizé vagyok otthon, a négy fal között (mint ahogy a fél emberiség, nyilván), de főzni az igazából tök egyszerű, alaplamek plusz kis kreativitás, de felesleges túlragozni. A legjobb étel amúgy a világon a vajas kenyér, pontosabban a friss kenyér a környékbeli pékségből, ami még meleg, mikor hazaérek vele. Aztán vaj. Vagy ugyanez kifliben, arra már vaj sem kell. (A legjobb édesség meg a valóban házi baracklekvár, üvegből kanállal.)

És néha persze jó posírozott lepényhalszem füstifecskés salátaágyon ecetes fügével és sajtos tarhonyával, de rántott karfiolt meg pizzát mondjuk gyakrabban van kedevem enni. Kisssé túllihegik ezt a gasztroizét, könyvek, tematikus csatornák, folyiratok, blogok, mittomén, mert tudom, hogy enni az egyik legfontosabb élvezet-forrásunk, de a szex is az, miközben a komplett médiában már kevesebb a csöcs meg a villantás, mint a pörkölt-süti-saláta háromszög. Ami egyébként nem baj, csak fura.

Képzelünk el egy beszélgetést a közeljövőből, vagy jelenből, gadnóz:
"- Pistike, mi leszel, ha nagy leszel?
- Gasztroblogger! ... Nem is, tévészakács!... izé... Tévéblogger!"

Tisztára mintha ez egy szakma lenne, alaképzettségel az ember gasztrobolgger-képesítést szerez, aztán továbbtanulhat sztár-gasztrobloggernek (ez már majdnem nyelvtörő). És végén olyan híres megasztár lehet, mint Olivér Jakab, Ramzai Gordon vagy méltán körülrajongott Ljudmilla Pirított Ivanovna (a családnak csak Lapcsánka), a verhovenszkiji Guzmij Alekszejevics Trutymov Rollerfék Gyár menzájának főnénije.

Vagy az a patkány...

2013. szeptember 17., kedd

Rabok voltunk mostanság is...

Elsőre kényelmes helyzetnek tűnhet, ha az embernek az a munkája, hogy gépeket kezeljen, de speciel egxik sem működik. Üzemel viszont a kávéautomata, van kéznél egy jó könyv, és nyugodtan lehet lábat lógatni, hisz dolgoznék én, de, ugye, nem lehet...

A valóság ezzel szemben az, hogy ha nem működik pl. a csomagológép, akkor rengeteg bizbaszt (ilyen villamosipari kis izéket) kézzel kell lecsomagolni, egy olló, rengeteg fólia, meg egy konyhai fóliahegysztő sagítségével. És a rengeteg ez esetben néhány tízezer vackot jelent, tízesével, meg húszasával adagolva, és persze minden zacskót fel is kell címkézni. Ahelyett hogy beleönteném a gépbe, aztán hagynám dolgozni, elvégre automata. Kíváncsi lennék, ha holnap jönnek a német megrendelők nézelődni, megmutatják-e nekik az ipari célra (valamint méretekben) használt konyhai eszközt, mely igazából arra valló, hogy pár zacskó borsót, halat vagy feldarabolt házastársunk máját csomagoljuk be fagyasztás előtt.
Talán nem mutatják meg nekik, a derék fritzek talán elhiszik a szeplőtelen csomagolás csodáját, mikor is az alkatrészek egyszer csak, váratlanul, mondhatnánk hipp-hopp, hőre lágyuló műanyaggal vevődnek körbe, csak úgy spontán, a maguk örömére.

De ez nekem mindegy is, én csak rohadtul unom, és már tényleg  csinálnék egy lassító sztrájkot (például minden zacskót gondosan egyformára vágok, vonalzóval ellenőrizve, mert elvileg a mérete adott, csak senki sem nézni, mert nincs értelme), mert megint az lesz a vége, hogy valaki egy irodában azt gondolja, nem is sürgős a gép javítása, elvégre a cucc így is elkészlül, neeem? De igen, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló, tessenek továbbfáradni....

Én meg mint modern rabszolga, csinálom azt, amit már születésem előtt automatizáltak, csak mert másnak nem sűrgős, meg pénzbe kerül. (Mint egy Moldova szatírában, ahol a többdiplomás nő csak papírtépőként tud elhelyezkedni. Erdetileg egy ollót akartak venni, de ő olcsóbb volt.)

Még jó, hogy jövő hónapban London, addig már féllábonis (aligaligalig).

2013. szeptember 15., vasárnap

Mindennapi fasizmus (a velünk élő nácik)

Most olvastam valamit, ami igazán kiakasztott. Valami boldogtalan sajtkészítő blog (direkt nem linkelem be, rohadjanak meg) Kertész Imrét kezdte gyalázni, hogy ugye egy aktuális interjúban "holokausztbohócnak" nevezte magát, és lám-lám kibújt a szög a zsákból, rájött ő is, hogy iparszerűen gazdagodott meg mások, meg a saját szenvedéseiből. És a szerző, a szerencsétlen, nem érzi, nem tudja, miről beszél, illetve, hogy Kertész az autentikus beszélő (aki magát kigúnyolhatja, de hogy mások tegyék, azt nem hagyom...), ő meg a pálya széléről szotyizva ordító senki. Mert mi is az, hogy holokauszt-ipar? Mi az hogy üzlet? (Vagyis, ha én kritizálom a katolikus egyházat, az inkvizíció-ipar? Ugye nem, csak történelmi események felemlegetése. Ha Szolzsenyicin írt valamit, az gulág-ipar volt? Ugye nem.) De ha Kertész, egy holokauszt-túlélő erről ír sokat (miért, miről írt volna, hogy sokat lovacskázott hortimiklós térdén, meg szedtek együtt virágot??? a kormányzóúr őfőfaszsága küldte őt a halálba, nem rajta múlt, hogy túlélte...), az már sértő? Felemlegetni, hogy német nácik magyar nácikkal erős együttműködésbe százezereket, százezernyi magyar polgárt küldtek a biztos halálba, szartak rá, hogy idősek, gyerekek, bárkik, csak pusztuljanak, mert nem tetszik a vezetéknevük?
És a direkt nem idézett írás (a förtelmet bárki megtalálja, aki rákeres) szerzője minderre azt mondja, Kertész egy öreg, beteges hazudozó, megélhetési-túlélő, de most jól leleplezte magát, meg az egész holokauszt-ipart. Nem holokauszt-kamut, mert ugye az nincs, áj mín nem kamu, de ezek a szemét túlélők nem csak, hogy túléltek, de véleményt is mernek formálni, és az ugye kevés a kétbites agyúaknak, hogy valaki a saját helyzetével is lehet kritikus. Mert ők nem, valaki vagy rendes zsidó túlélő, vagy szenevelgő művész, aki a második, az nyilván nem is szenvedett, mit dumál itt...

Na ennél a náci alapvetésnél azért álljunk meg egy szóra:

- A holokauszt tény és szégyen, a komplett nyugati kultúra szégyene (igen, a miénk is).

- Minden nagy művész sajátja, hogy élete végén már nem biztos művei értékében. (Csak a középszerű kóklerek hirdetik büszkén, hogy remekműveket alkottak, aztán mennek a jól megérdemelt felejtésbe.)

- Kertész Imre nagy művész, nagy író, akkor is az lett volna, csak a holokausztról ír, de nem csak arról. (Tessék bárkinek elolvasni Az angol lobogót, és rájön, hogy Kertész elképesztően jajjdejó író, rá kell hangolódni nyilván, ez nem a hotsztoriblikk bulvárszar. Meg a 'létező szocializmusról' is megmutat valami fontosat.)


- Kertész Imre arról beszél, hogy kétségei vannak, elég jó író-e? Vagy csak azért lett sikeres, mert átélte, amit átélt, és hosszú kínlódás után meg tudta írni? (Jelentem nem, témától függetlenül jó, szinte mint Thomas Mann, aki bevallottan az első példaképe.)


- Irodalmi Nobel-díjat nem kapnak kóklerek (naná, több, mint tíz éve épp ez fáj az itthoni kóklereknek).

Ceterum censeo: Kertész Imre az egyik kedvenc íróm, plusz egy idős és beteg ember (a Parkinson-kór miatt már írni sem tud),és bármit mond, azt hitelesíti az élete, a művei, meg én is , ha kell. Bár én nem kellek, elég a Sorstalanság, meg a Kaddis.. meg a Gályanapló. Kertészt olvasni nettó szellemi élmény, minden más kit érdekel?

Verseny? Tánc???

Tegnap konkrétan szénné röhögtem magam valami versenytáncos bajnokság tévéközvetítésén, mondjuk nemigen nézek ilyet (vagyis nem), de igen szórakoztató. Mert:

- Adott a tánc, mint egy lehetséges emberi kommunikációs- vagy kifejezésforma, de egy afrikai törzsi rítus, vagy a diszkóban előadott kettőtjobra-kettőtbalra mozgásfora esetén ez lehet spontán, sőt, természetes.

- De a hülye emberek, pláne a nyugati kultúrkörben, mindent a természetellenességig finomítanak, távolítanak a spontaneitástól, így aztán lesz nekünk opera/balett (mer ugye ember úgy nem énekel/mozog magától), techno meg trash metal, meg kereskedelmi tévé...

- Az ún. versenytánc igazán pregnáns példa, mert pl. a jégtáncban (ami szintén szörnyű), legalább van valami nagyívű lendület, meg muszáj kecsesség (mert a korcsolyán még mindig nincs fék), de a versenytánc az kategóriákkal rosszabb.

- Mert az OK, hogy itt is ijesztően kurvásra sminkelt nők szerepelnek, giccses ruhában, vérfagyasztó arckifejezéssel ("Nézz csábosan! - ÖöööŐŐŐÁááá...."), a homokos stricinek öltözetett ijesztő zsúrfiúkkal, de ezek nem zenére siklanak, hanem a zene ürügyén rángatóznak, viccesen, mert egészen váratlan pillanatokban. Amúgy a latin tánc, az szerintük típustól függetlenül seggrázás és csücsörítés, a tangó meg mondjuk olyan, mint ha Hitler meg akara csókolni, de te őt, háát, nem igazán...

2013. szeptember 7., szombat

Nullánál is kevesebb

Elnézvén a Muzsika/Nóta TV remek műsorát (tényleg, egy ízben már két és fél percig is bírtam) rájöttem hogy az ott zajló döbbenetnek még nincs is precíz leírása, pedig a kortárs kultúr- és társadalomtudomány nem lehet meg a fásyádámizmus (angolosan ádámfasyzmus) leírása nélkül, melyhez azonban a legalapvetőbb tipológiák sem állnak rendelkezésre, miközben pedig magyarok millióinak elsődleges kulturális javait jelentik a csocsesz-bunyóspityu-kacorferi bermuda háromszög produktumai. Fekete lyukak ők, rokonaik, barátaik és üzletfeleik, valamint az általuk képviselt műfaj, elnyelnek minndent Erkeltől Lédi Gyagyáig, de nem jön ki belőlük semmi, csak valami fehér zaj, meg egy automata szöveggenerátor által összehordott hablaty. (Input: babám, rózsám, szeretlek, várokrád, csillag, virág, nyáreste, Output: romantikus sláger)

Egyszóval következzék a Bevezetés egy kísérlet vázlataiba, avagy alapvonalak a mulatós izé (nem, akkor sem zene, az Dvorak, Bartók, a Beatles vagy a Queen) tanulmányozásához:

Célcsoport: Nem feltétlen falusi/kisvárosi, nem feltétlen alulképzett, nem feltétlen idősebb emberek (valamint a sérelmet szintén elszenvedő gerinces háziállatok - (mittomén, lehet, hogy a legyyeknek minegy)). A mulatós közönsége ugyanis nem hülye, nem ízlésficamos, csak neki valahogy ez jutott meg az abált szalonna, ez az értelmezési keret, a fogódzó, melyen keresztül a világ kicsit érthetőbb, és mindenképpen megélhetőbb. És egy városi kocsmában (régebben: presszó, még régebben: Büfé, falatozó) ugyanúgy postásbódimatyi és a duplakávé üvölt avurlitzerből, ahová derék mérnökök dobálják a százasokat.

(Mellékszál, de pl. a Proms-on, a Royal Albert Hallban is annak van a legnagyobb sikere, mikor a királyi szimfonikusok a Star Wars főcímzenjét játszák, csak azt szmokingban illik hallgatni, kisujjunkat elegánsan eltartva a teáscsésze fülétől. Beethoventől meg a közönség nagy részének csak annyi van meg, hogy: TÁDÁDÁDÁMM, TÁDÁDÁDÁMM...)


Műfaji alapszabályok:
- Nincs halál (maximum fenyegetőzünk vele szerelmi bánat esetén, de nem komolyan).

- A szerelem mindent legyőz (vagy nem, ez esetben a bé terv az alkohol+húzdrácigány)

- Bor van, kalbász van, mulatás van (szerelem opcionális, a világ meg amúgy keblünkre ölelve)

- Zenekar nincs (szinti van, retrográdoknál nyakban hordott, ún. "moderntókingos" kivitelben).

- Etnika feszültségek kizárva (cigány magyar dva bratanki - együtt mulat,adott esetben együtt utálja egymást)

- Nyelvezet sajátos (máma rizsával a pörkűt, illetve a romacsávó, sukár, devla etc. szavak random beillesztése)

- Fontos a művésznév (Dzsordzsó, Elvisz, Gadnóz)

-Playback kötelező (a mikrofont csak akkor kapcsold be, mikor épp nem kell énekelned, de mondani kell, hogy: " Helllllló Csirkevár, kezeket a magasba! Gyerünk, gyerünk, hoppá!")

- Nem baj ha túlsúlyos kurvának/stricinek öltözöl a színpadnak csúfolt izzassztókamrában, a közönség lényednek pont e szeletére kíváncsi!


Tematikák:
1. "Az én babám minden este vár reám": Az érzelmes mulatós valójában az alaptípus, a népdalok szerelmi szimbolikájának és a népies műdalok (vö. "magyarnóták") naftalinszagú kliséinek totális lebutítása, a 'kellesz, maraggyá, gyüjj vissza' tematika mentén. E típusnál az előadó majdnem mindig egyes szám első személyben beszél, mint lírai én, minden állapot, esmény és történés az ő érzelmeinek projekciója. Ő az, aki elhagy vagy akit elhagynak, neki felhős az ég vagy neki süt a nap, a másik, a vágy nem titokzatos, hanem épp hogy megnevezett tárgya csak kellék, ürügy az ostoba közhelyek elsütésére.

Zeneileg az olcsó szintetizátorok 'andalgós' üzzemódja az alap és a felépítmény egyben, ez a változat más hangszert nem tűr meg, illetve sírhatna a hegedű is, de hegedülni a mulatós előadók nem tudnak, vagy csak szégyellik, esetleg kellékként használják a hangszert. Miként a hűtlen assszonyt, a mással elmenő csajt, vagy édesanyát, aki mindig hazavár.

Az előadás jellegzetessége a nagy igazságoknál (a szerelem az kell etc.) bevetett apró bólogatások sorozata, beletörődő égrenézés, miközben az énekes karból is dolgozik, a közönségre mutogat, illetve a refrénnél tapsot imitálva jobbkézzel csapkodja a mikrofont, balkezeseknél persze fordítva, vagy az egész fordítva, ezt még kutatni kell. (Mindeközben térdből rugózni opcionális.)

2. "Máma mulatunk, csuhajja!": A lírai én e típusnál hátérbe húzódik, és átadja helyét egy nárcisztikus-hedonisztikus általánosított egónak. Az affektivitás megmarad, de iránya módosul, a megszemélyesített vágy pozícióját átveszi a személytelen levés iránti szenvedély, a mának élés és a jelenben feloldódás atavisztikus élménye. Tekintet nélkül a másnapi anyagi, fizikális, pszichés és szociális állapotra...

E típusra jellemző leginkább az előadóművészek emfatikus dürrögése, az indoklatlan helyekre beszúrt "hoppá!" (dialektusban: "hophopp!"), "namégeccer" illetve "'zketamagsba" hangsorok által. E megnyilvánulások történeti előzményének tekinthető a "subidubi", a "jejeje" és a "gerappa", valamit a "dedududédedududá" amfatíva.

A mulatós mulatóst zeneileg a szokásos, meghitt egyszerűség jellemzi (dobgép, szintin két akkord), az előadók részéről viszont a hitelesség elengedhetetlen feltétele a magasba tartott kéz (tapsolással kombinálva) és a nem elviszi értelemben vett csípőmozgás, a nyugdíjasokra tekintettel.

A szövegek tematikáját itt egyértelműen az alkohol és a férfias összetartás határozza meg: fajsörök, fajborok, fajpálinkák; meg a banda, kétféle értelemben is: az egyik húzza a másik húzatja, bár mindez a színpadon előadva némileg skizofrén helyzetet eredményez.( Húzd rá cigány! - énekli egy cigány aki épp húzza, bár nem hegedűvel hanem a Casio disco3 alprogramjával.)

3. "Egy ilyen lánynak a diszkóban a helye" Húsz-harminc éves ócska slágerek mulatósra butítva, az első két témában is játszhatnak (vö. Máté Péter), de igazi terepük a lendületes popzene, ilyen Száguldás-porcshe-szerelem szinten, meg Jégdupla Viszkivel. A szövegeken nem kell agyalni, azok ilyenkor eleve adottak, a prozódiát ettől még kerékbe lehet törni, elvégre az előadóművészek a crossover jegyében szabadon dekonstruálhatják azt, így is érthető marad, legfeljebb fáj.
Gyakori mozgásforma a kettőt előre, ekttőt hátra kvázi-kacsatánc, súlyosabb esetben heveny léggitározással kísérve. (Valaki vehetne már végre egy légzongorát...)

Persze pár dolog fájóan hiányzik a mulatós tematikából: a kötelező kutya-gyerek kombóból a gyerek még néha-néha, de kutya az szinte egyáltalán nincs. Meg hát, tekinettel a nemzetközi helyzetre,elkelne néhány Wass Albert, Tornay Szeszil mulatós átirat is, mert ez a sok szájmagyar leragad a labanc származású operettek újjrahasznosításánál, és sehol a szentistváni gondolat, meg a gyepű védelme. Ejnye...

Esti mese

Frau Tébláb mindig is bizonytalan volt. Nem így született, a bizonytalanság nem eleve adottsága, talán attól a traumától lett visszahúzódó és döntésképtelen, hogy tinédzserként fültövön hányták egy Metallica koncerten az Enter Sandman alatt. Így aztán, mire eljött az ideje, hogy hozzámenjen Herr Téblábhoz (akit egyébként a pasikbaszniakarnak.com nevű romantikus párkereső oldalon ismert meg), már azt sem tudta, fiú-e vagy lány, a lelkész szokásos kérdésere pedig azt felelte: talán...izé, ja, asszem.

De a házasság sem hozta meg számára a bizonyosságot, például mindvégig gyanította, hogy férjét elrabolták az ufók, és hozták helyette ezt az izét, amit csak bottal piszkált volna meg, de inkább úgy sem. Herr Tébláb ugyanis az említett oldalon közölt fotóján feltűnően hasonlított Mel Gibson ifjúkori önarcképére, az első randin egy sztriptíztáncosnak öltözött férfi prostituáltra, az esküvőn azonban már úgy festett, mint Darth Vader sisak nélkül, viszont szemüvegben. De Frau Tébláb mindezt betudta a legénybúcsú okozta másnaposságnak, arra gondolt, egy anál-animál drogparti után maga sem festene különbül. Igaz, a randin látott prostival későb is összefutott egy kövérnő-bárban, de nem gyanakodott, hogy férje annak idején mást küldött volna maga helyett. Inkább azt feltételezte, hogy van egy ikertestvére, aki nem kokainnal szórja meg a szilvásgombócot és nincs bérlete a kerületi nemibeteg-gondozóba, ezért érthetőek a kis különbségek. És bár nem tudta, hol is szeretne élni, férje munkája (aki vándor csirkenem-megállapító volt) vidékre szólította, így megtelepedtek a bájos Schvleighwunderbaumschergdorfban, egy alig négyszázezer lakosú, Ruhr-védik kis hegyi faluban.

Eredendő bizonytalanságát csak tovább fokozta első (és mint később kiderült, egyben utolsó) gyermekük születése, illetve a tény, hogy sokáig azt hitte hízik (hisz attól nem lehet gyerek, ahhoz minden mértéktartó romantikus regény szerint szerelem kell), így a mazgatnak zabkorpa, reszelt alma és fitneszvideók segítségével kellet volna fejlődnie , ami nemigen sikerült. Születésekor 128 grammot nyomott, kicsit volt súlyosabb, mint egy csomag szeletelt felvágott, de anyja legalább azt sem tudta, hogy akkor most szült, vagy csak komolyabban görcsölt a gyomra. Az orvosok egyöntetűen azt ajánlották, ne próbálja felnevelni újszülöttjét, ez úgyis eleve reménytelen, de csináltathatna belőle mondjuk egy brosst, ízléses arany foglalattal. Hála azonban egy melegszívű inkubátornak, a kis Tébláb (nemére nézve hermafrodita) mégis megmaradt, és néhány év alatt már el is érte egy három hónapos csecsemő fejlettségi szintjét. Tízévesen már óvodába mehetett, és alig volt harminckettő, mikor sikeresen abszolválta az érettségit, ötödik kísérletre.

A gyerek később egyébként pizza-designernek tanult külföldön, a West Eastern Longboroughshire-Warthoglandshire közösségi főiskolán, ahol semmi cum laude fokozattal szabadultak meg tőle, a tanári kar nagy megkönnyebbülésére. (Diplomamunkája a pepperonis mákosbukta volt, így érthető a megkönnyebbülés.)

De Frau Téblábot ekkor már nemigen érdekelte a gyereknevelés, otthon vezette a háztartást (mivel sosem tudta eldönteni, melyik is lenne a neki való állás), és e mellet jellegzetes vidéki hobbiajinak élt, mint mondjuk a borjútenisz, a répaigézés, a biciklilopás vagy a klimax. Aztán egy nap váratlanul meghalt Herr Tébláb, már ha váratlannak számít az ilyesmi hat szívinfratus és két agyvérzés után.

Megöregedvén rájött, hogy lélekben még fiatal, és elhatározta, hogy elmegy újra egy Metallica koncertre, melyet James Hetfild kilencvenedik születésnapja alkalmából rendeztek a Lemon megyei aggok házában. Frau Tébláb izgatottan ült fel a repülőre Frankfurtban, majd még izgatotabban szállt le róla ugyanott, mikor kiderült, hogy nem fér bele az ülésébe. Mert a megelőző években tényleg meghíztott, hiába szedett antibébi tablettát, naponta többször is. Így aztán megnézte a koncertet a TeCső-n, ami kissé pixeles, de legalább nem hányják fültövön az embert. Ebben legalább biztos lehetett.