2011. november 13., vasárnap

Hülye angolok, angolhüjék - Londoni impressziók II.


No. 4. Reptéri tortúra – priority boarding

Fapados járathoz fapados reptér! – nyilván ez lehet a mottója a szervezésnek, ez Ferihegyre (1-es terminál, na persze) és Lutonra egyaránt igaz. Pontosabban nem, mert még csak fapad sincs. Van viszont teljesen megszokott reptéri ülőke csak nem elég, így az utasok átlag egyharmada állva várja az indulást. És mivel a hülye légitársaságok nem bírnak a beszállókártyára egy ülésszámot nyomtatni (pedig nyilván semmibe sem kerülne) így mindenki startra készen álldogál a beszállókapuk felé vezető folyosó elején, és amint kiírják a kapu számát indul a versenyfutás, hogy ki tülekedhet elsőként a kapunál. (Petrával mi ebben egyébként jók vagyunk, legutóbb visszafelé konkrétan elsőként értünk a kapuhoz).
És hát ez esetben az elsőbbségi beszállás sem jelent semmit: Ferihegyen elsőként szállhatsz fel a buszra, Lutonban első lehetsz a sorban, már ha… Szóval annyit ér az egész, mint egy átlag választási ígéret: vagyis ködös remény/esély, majd szembesülés a keserű valósággal. Az mondjuk érdekes lenne, ha egyszer egy járatra mindenki elsőbbségi beszállásra fizetne be. Sorsolnának, kő-papír-ollóval döntenék el vagy visszadnák a pluszpénzt. Na, azt biztos nem…

No. 5. Cornish Pasty

A CP amúgy szerintem szamósza, egy eredeti indiai sütemény (ami lehet édes vagy sós, tölteléktől függően), csak nagyobb. Kihagyhatatlan londoni programpont. Rémlik, úgy hét éve, mikor Erika először vett ilyet (illetve vettünk) a Viktória pályaudvaron, azt mondta nagy lelkesen, hogy dejó, ilyet Cornwallon kívül nem is lehet kapni, legfeljebb itt. Na ja, meg minden pályaudvaron és sokfelé a városban, mint kiderült ugyanis, legalább két lánc is árulja szerteszét, nem beszélve a sok kis pékségről. De a kedvenc máig a West Cornwall, jellezetes kalózos emblémával, meg azzal az erős szagú töltelékkel, amitől elülnek mellőled a metrón. (És az jó, tekintettel az általános zsúfoltságra. És még hajléktalannak sem kell lennünk hozzá.)
Most viszont valami konkurensnél ettünk (mittomén, Patsty Co. vagy hasonló) ami legalább akkora szentségtörés, mint fideszes képviselőnek lehányni az Alkotmány Asztalát. De ezzel együtt is jó volt, legalább is a hagymás-sajtos, csak az illata nem volt az igazi. Legközelebb vissza a kalózoshoz!

No. 6. Guy Fawkes Night

Zemberek! Be ne dőljetek neki, nincs is ilyen. Néhányan petárdáznak meg rakétáznak a hátsó kertben, van sörsátor egy-két parkban, de semmi jelentős, semmi utcabál, mifelénk egy különösen punnyadt szilveszter is nagyobb durranás (minden értelemben, leszámítva talán a bélgázokat), legfeljebb a részegek száma hasonló. Ahogy néztem egy-két helyen van némi belépős szervezett buli, farsangi fílinggel, de a szomorú tény az (hogy bár akkor még épp nem voltunk ott) a hüjeangolok is helovíneznek, pedig nem amerikaiak, de nem is ősi kelták műanyag tökökkel.
Viszont a karácsonyi vásár már november elején dübörög, fenyőfák, üveggömbök és fényfüzérek mindenütt, na ennyire korán még nálunk sem kezdik, pedig a hazai kereskedők és marketingesek is elég sietősek. (Láttam én már februárban csokinyulat a boltban!)

De hát mint Mark Twain mondotta, az angolok és amerikaiak már semmiben sem különböznek egymástól, leszámítva a nyelvet.

2011. november 10., csütörtök

Hülye angolok, angolhüjék - Londoni impressziók I.


Londonban lenni általában jó, sőt most is az (annak ellenére, hogy a város egy nagy építési terület néhány bennszülöttel és sok fényképező turistával), de mintha ezúttal az átlagnál is buggyantabb hely lett volna. Néhány szilánk, rendszertelenül, ötletszerűen:

No. 1. Gurulós bőröndök

Ez már régi sláger, a flaszteron vonszolt gurulós kofferek jellegzetes kattogása már tavaly is az év hangja volt, de ez a műfaj is az extrém irányába mozdul. Vannak először is a rózsaszín, lila meg hasonló modellek, e területen a kitörési pont az átlátszó bőrönd lenne, így legalább mindenki látná milyen menő cuccaink vannak. (Meg hogy kit érdemes eme cuccokért lecsapni egy sötétebb sarkon, melyből Londonban mint tudjuk van számos, sejj.) Plusz minden turista lelkesen mosna a hotelszoba fürdőjében, mert senki nem merné egy átlátszó bőröndben hazavinni a szaros alsógatyáját vagy lehányt pólóját.
Az igazán érdekes azonban az, hogy egyre kisebb táskákat is kerekeken vonszolnak a hülyék, nyilván teljesen indokolatlanul. Az aktatáska méretű izé például már teljesen  értelmezhetetlen. Mert a nagy, maffózós-hullaszállítós hajókoffereknél még értem, hogy nem jó cipelni, de egy laptopot meg egy könyvet talán egy netfüggő éjjeli bogár is elbír, a műanyag kávéspohara mellett.
A jövő útja itt egyértelműen a gurulós pénztárca, illetve a gurulós kulcstartó, hisz minek fáradságos módon a zsebünkben hurcolni mindezeket? És ezzel eljutva a fejlődés végére, jöhet az önjáró (self-propelled!) bőrönd vagy az érintőképernyős, virtuális bőrönd letölthető ingekkel és fogkefével. És persze utazni sem kell majd fárasztó, fizikai módon, a jövő utazása nyilván valami fészbukos alkalmazás lesz, ha már répát termelni is lehet ilyen módon…

No. 2. Kurvabarbik

Avagy ijesztő lányok a londoni éjszakában…
Van az úgy, hogy az ember nyugodtan ücsörög egy pubban, kávézóban, pizzériában, és egyszer csak megjelenik egy csapat ordenáréra sminkelt, fél- vagy egészen részeg buta luvnya, valami rózsaszín vagy neonzöld egyenpulóverben (a „Miss Little Bitch” és hasonlóan szellemes feliratok viselése opcionális).
A lányok amúgy tényleg a barbis és a kurvás stílus egyesítésével próbálkoznak, sikertelenül. Vagy sikeresen, már amennyiben az ijesztő hatás a céljuk. Amúgy hordában közlekednek, pezsgőn, sültkrumplin és embervéren élnek, fő tevékenységük a hangosan káromkodás (esetleg az ordítva káromkodós énekelés), a buszok előtti tántorgás és forgalmi akadály képzése, gyakorlatilag bárhol. Nem veszélyeztetett faj.

No. 3. Elvarázsolt kastély

Lánykori nevén Kensington Palace. De a kívül zajló (és a jelek szerint soha be nem fejeződő) felújítás örvén kissé szétdúlták a belsejét és most valamilyen posztmodern-übergagyi hercegnős-horroros „kiállítás” zajlik benne, The Enchanted Palace címmel. Műanyag katonák, kinyúvasztott játékbabák, hülye hangeffektek és egy bugyuta történet és permanens félhomály, minek eredményeképp épp a palotából érzékel keveset a ledöbbent turista. Oké, Dájána hencinő ruhái sem voltak túl érdekesek, de régebben legalább valami történelmi hangulatot is meg lehetett érezni benne, mára meg maradt a kínos röhögés. Ja, és nem is posztmodern, a recepciós csaj szerint ugyanis ez egy modern kiállítás, bár ő nyilván esztétikából doktorált.

(Folyt. köv.)