Idő, járás, körte, tök

Hihetetlen volt a mai időjárás, egyáltalán, hogy járt az idő. A tél például nyilván elment valami melegebb helyre, a tavasz meg beugrott helyettesíteni (haveri alapon, számla nélkül, megoldják okosba'), de a tél nyilván nemsoká  visszatér Hawairól vagy Hajdúszoboszlóról, és lesz még   hideg, lesz még lágy kenyér meg fogaknak csikorgatása. (Valamint a sír, hol nemzet süllyed el, annak mindig lennie kell, süllyedésnek.)

De addig is tavasz január végén, aminek örül mindenki, úgymint: kutyák, madarak, nyugdíjasok. A növények nem annyira, ők hosszú távon becsapva érzik magukat, hogy rügyezés meg minden, de minek ha úgyis lefagy az egész februárban, na ja, a medvék sem élveznék ha ilyenkor költögetné őket valaki. (Meg a mormoták sem.) A költővel szólva: "Minek, minek két félteke, ha lefagy a medve fél töke?"

Pedig az idő már maradhatna ilyen, nekem nem kell a hókásására hulló ónos eső (Oh no, seső?), a jég, a latyak meg a csíz a csupasz körtefán, az csak karácsonykor áll jól, de mi már a húsvétra vetjük fényes tekintetünket, meg gusztus huszadikára.
De sajnos viszonossági alapon lesz még tél , mondjuk áprilisban, amikor a tavasz ugrana el valahová síelni kicsit, és addig a tél helyettesíti, mielőtt indulna Ausztráliába ausztrálikokat szívatni, mi meg nézzük a fagyott virágokat a körtefán. Meg a csízt. Vagy csízet?

Posztmodern tévé

A délutános műszak okán a tévéműsornak egészen speciális szeleteivel találkozom, úgymint a délelőtti (ismétlés  jelleggel leadott) vígjátékok und rajzfilmek, meg a késő esti nyúzós-belezős (rosszabb esetben misztikus szósszal leöntött) vérontások.

Meg a Hisztori Csanel, ahol kizárólag bunkó, tetovált és rendszerint túlsúlyos kaliforniai vagy Las Vegasi ószeresek alkudnak ócska műanyag akciófigurákra meg Lincoln gyilkosának lepréselt, keretezett fanszőrzetére. Ha nem ők vannak a nevezett csatornán, akkor nácik, a történelmi jelleg ezzel ki is merül. Ebben amúgy rokon a másik hasonló adóval, a Műholdonát Hisztorival, annyi különbséggel, hogy ott vagy Tony Robinson ásatja fel devoni meg kenti farmerek veteményesét, vagy nácik vannak. Nyilván mert a második világháború már igen jól dokumentált mozgóképekkel, úgyhogy tetszőleges témában, pillanatok alatt lehet összevágni egy háromnegyed órát archív felvételekről, meg valaki gyorsan felmondja a narrátorszöveget, de forgatni azt nem kell.

Nos innen jött az ötlet, hogy a délelőtti és késő esti műsorsávokból is lehetne valami új minőséget alkotni, csak megfelelően kell keverni a műfajokat. Igen szórakoztató lehet a délelőtti családi horror (Eszem a Szíved Szálloda), a szerelmes X-akták vagy egyszerűen Tony Robinson, amint egy nagy retket próbál zálogba tenni Las Vegasban. (Esetleg Monk a flúgos utazó ószeres megszerzi Göbbels derékszíját egy rég lezárt pasadenai raktárból, de mivel nem tudja kinyomozni, hogy passzol-e Homer Simpson derékméretéhez (valószínűleg), egy speciális kommandó segítségével próbálja visszajuttatni Berchtesgadenbe, de mindenki odaveszik és a sötétség erői elszabadulnak, lemészárolva egy kisvárosi sütőtök fesztivál összes résztevevőjét, akik nem vettek részt a jelmezes felvonuláson.)

Szülinapok, számrendszerek és egyéb sz....

Az az érdekes eset van, hogy holnapután leszek harminckilenc éves. Ez egyébként azért érdekes, mert ilyen még sosem történt velem,már amennyire fel tudom idézni, a kilencvenes évek második felére csak hézagosan emlékszem, de ilyen baljóslatú szám biztos nem volt benne. (Mert ugye eleve háromszor tizenhárom, meg a Nagy Háború utáni Másik Nagy Háború is akkor tört ki a német Chaplin-imitátor miatt, aki osztrák volt, még jó, hogy a Queen-nek is van egy ’39 című dala, kár hogy úgy kezdődik: „In the year of thirty-nine…” Bár ettől még egy szülinapi nóta is lehetne, de nem az, tényleg háborús.)

Meg nyilván a az említett szám azt jelenti, hogy belépek a negyvenedikbe, de az mondjuk nem ráz meg, és valószínűleg jövőre sem fog, hogy betöltöm. Nem rázott meg a harmincadik sem, legfeljebb az, hogy bár épp szombatra esett végig kellet dolgoznom, azt hiszem az aktuális születésnapot természetesnek tekintem, mivel az is. Az meg hogy épp a kerek születésnapoktól kellene kibukni csak a tízes számrendszer miatt van, ha pl. még tizenkettest használnánk, akkor, harminchat meg negyvennyolc évesen mondogatnánk, hogy „ baszki belekezdtem a negyedik/ötödik tucatba, de durva…”, aztán lemennénk a boltba hogy vegyünk egy tucat tojást, meg fél font babot.

Úgyhogy innentől mondjuk a negyvenharmadik születésnapomon fogok az öregedésről óbégatni („most már biztos, hogy sohasem tanulok meg dudálni, nem leszek vadászpilóta, elpocsékoltam az életem etc.”), mert csak. de addig még van négy évek, ami pont egy harmad tucat, ha már.

p.s. Az említett Queen-dal szövege amúgy:

In the year of thirty-nine
Assembled here the volunteers
In the days when lands were few
Here the ship sailed out into the blue and sunny morn
The sweetest sight ever seen
And the night followed day
And the story tellers say
That the score brave souls inside
For many a lonely day
Sailed across the milky seas
Ne'er looked back, never feared, never cried

Don't you hear my call
Though you're many years away
Don't you hear me calling you
Write your letters in the sand
For the day I take your hand
In the land that our grandchildren knew

In the year of thirty-nine
Came a ship in from the blue
The volunteers came home that day
And they bring good news
Of a world so newly born
Though their hearts so heavily weigh
For the earth is old and grey
Little darlin', we'll away
But my love this cannot be
Oh so many years have gone
Though I'm older but a year
Your mother's eyes from your eyes cry to me

Don't you hear my call
Though you're many years away
Don't you hear me calling you
Write your letters in the sand
For the day I'll take your hand
In the land that our grandchildren knew

Don't you hear my call
Though you're many years away
Don't you hear me calling you
All your letters in the sand
Cannot heal me like your hand

A dolgok állása - felemelkedés/félelemkeltés

Aszongya a drága orbánúr (foglalkozását tekintve vezér és kancellár), hogy ez az év, a felemelkedés éve lesz, neki(k) nyilván. De ez persze csak a klasszikus orwelli duplagondol, vagyis ha sokat ismételget valamit ami a valóság nyilvánvaló ellentéte, a végén maga is elhiszi, miközben tudja, hogy nettó baromság. Meg olyat is szólt, hogy a kormány a választópolgárokkal együtt micsoda sikereket ért el. Nos, én mint választópolgár ezt kikérem magamnak, velem ez a k.rva tehetségtelen, ám mohó és agresszív bagázs semmit nem ért el közösen, az a csoda, hogy áldásos tevékenységük ellenére még megvagyok.

De én nyilván egy destruktív elem lennék, a gyilkosok pártján állok (mert rühellem bayert - csupa kisbetűvel), meg nem gondolom nemzeti együttműködésnek köztem meg a kamion között, ha az utóbbi elgázol, akkor se a pirosfehérzöldre van festve a lökhárító.

A felemelkedés meg a 'hiszem ha látom' kategória, no de ez is olyannak néz ki, mint amikor százezernyi nyomorgó, árokparton kolbászoló közmunkással javítják a foglalkoztatási statisztikát, és örül a fejük, hogy ők aztán megcsinálták, lám nőtt a foglalkoztatás. (Mivel pedig újévi fogadalmam, hogy igyekszem nem trágár lenni e helyen:) Lókuki a popójukba, ez nem foglalkoztatás, ezt a világ civilizált részén rabszolgaságnak hívják, és rég be van tiltva. (Egy Tarantino nevű liberálbolsevik kriptokommunista épp az új filmjében kritizálja a rabszolgatartást, de nem összevont szemöldökkel szigorúan, hanem a kiontott belek és a nevetségessé tétel elegyes felszabadultságával. Na ez az ami fideszkádéenpés bigottoknak már soha nem jön össze. Aki meg nem bigott csupor, hanem viszonylag normális, az már rég skizofrén lett (a dolgok és a szavak különbsége ugye), de legalább gyomorfekélye van, mondjuk meg is érdemli.)

Felemelkedés meg akkor lesz, ha a Pocakos Tábornok elhúz a vérbe, hisz jól belegondolva épp ő az aki bő tíz éve mérgezi halálra a hazai politikai diskurzust (" a haza nem lehet ellenzékben" - nem baszki, de te igen, és az is egy normális szerep egy demokráciában, csak te rég nem azt akarsz), és aki szerint a politikai ellenfél az maga a patás ördög. Aztán csodálkozik ha néhány radikális lefasisztázza (ellenzéki politikus nem, az csak egy soha nem dokumentált jobbos mítosz), pedig ő nem az. Bolsevik inkább.

Uff, én beszéltem, legközelebb inkább valami kulturális izé...

Nyelveken szólni - A kiejtés elve és gyakorlata

Kis hazánkban sokan nyilvánvaló kihívásokkal küzdenek az angol szavak kiejtésével. Mondjuk a francia vagy spanyol szavakéval még többen, de az önbevallásos kutatások alapján ezeken a nyelveken sokkal többen nem beszélnek, mint ahányan angolul nem, így kevésbé feltűnő, mikor egy derék ’Szerhió’-ból ’Szerdzsó’ lesz, mintha legalább is talján lenne és nem mehikói.

Node. Sok éve eldöntetlen kérdés (emberileg, szakmailag valamint a nemzetpolitika (vagymiafrász) vetületében egyaránt), hogy az IBM, IMF, OECD, sőt az USA akkor hogyan is ejtendő korrekt módon. És akkor még nem is szóltunk az „azt írják kefe és úgy ejtik zongora” gondolat mentén formálódó kiejtésekről (pl. a glócseszeter, lejcseszter, vorcseszter szentségtelen hármassága), melynek lényege, hogy úgysem tudható, ezért teljesen mindegy hogy ejtik a hülye angolok (angolhülyék, franciák, szingalézek etc.), nékünk ez így kényelmes, lényeg hogy mi tudjuk, sőt ércsük miről van szó, külföldiül meg úgyse tudunk, ha arra járunk majd legfeljebb elmutogatjuk.

 (És mellékszál, de ahogy látom a legtöbben nem csak a földrajzi nevekkel, de a földrajzzal is rosszban vannak, az a kollégáimnak is újdonság volt hogy Anglia =/= Nagy-Britannia =/= Egyesült Királyság.)

És mindez két remek mai példáról jutott eszembe, melyeket délelőtt hallottam a 11-es buszon:

-           Ejronics (ezt könnyű volt megfejteni, mármint hogy Euronics, de a reklámjaikból ítélve a nevük szerintük sem ’Juroniksz’ hanem ’Euroniksz’, na ebben tegyen rendet valaki. Lehetne valami egyszerűbb nevük, pl. Kütyübolt vagy Dolgok Mosásra, Takarításra Nézésre, Hallgatásra meg Guglizásra –avagy DMTNHG, ez már pont olyan mint valami sóhivatal jellegű nemzeti főhatóság rövidítése.)

-           Veszternyunyó (itt csikorogtak kicsit a fogaskerekek, mire leesett Western Union, pedig ezt is hívhatnák magyarul, mondjuk Kavbojos Egyesületnek.)

p.s. Tudja valak,i hogy ejtik a kínaiak fővárosuk nevét? (Tekintettel a Peking – Beijing tengelyre, de láttam már Pequim formát is, ez pl. portugál, de litvánul Pekinas, ja és olaszul Pechino. A Peking forma amúgy szlávnak tűnik, csehül és horvátul is így írják…)

Irodalmi rejtvény

Avagy vadafakk?

EJNOA

MRSEIS

JOYTE

NVCEE

ULYMS

HSEGS

Tizenhat tonnát raksz

Holnap igazán jó napom lesz a Gyárban, délelőtt 10-re megyek dolgozni, és egészen este tízig maradhatok! Komolyan, nem küldenek haza előbb ezek a rendes emberek. Hisz ott lenni jó, csodálatos munkatársakkal lehet szellemes társalgást folytatni, a hangulat oldott de(!) kreatív,  a munka változatos (valamint dicsőség dolga), a párttal a néppel egy az utunk, illetve Kátya nem hátrál.

Mert az van, hogy mostantól, vagyis az eleve szerencsétlen 2013 januárjától már a húszperces kajaszünetet is külön le kell dolgozni, így aztán mindenki nyugodtan lekésheti a műszak végére időzített buszjáratot, és ha  mondjuk valahol az agglomerációban lakik, úgy másfél óra késéssel érhet haza. (Három,  helyett fél ötre pl.)

A délutános műszaknál (ami én vagyok, meg az állam is) ez viszont nem működik, mert a 22.10-es után nincs több busz, így leléphetek este tízkor, viszont a sok húszpercet időnként le kell dolgozni. Bár ha jól számolom havi két ilyen hosszú műszakkal  már túl is teljesítem, remélem kifizetik, különben lassító sztrájkba fogok privátim. (Ez olyan, hogy minden szabályt kínos pontossággal betartok, ha pl. nem kapom meg a füldugót amit ígértek, be  se kapcsolom a gépeket, vagy csak az egyiket, mert túl nagy a decibel.)

És néhány ötlet, mivel lehetne még növelni a munkaidőt:-

-          pisilésért plusz 5 perc

-          ásításért szintén

-          vízivásért összesen 10 perc

-          munkatársakkal folytatott beszélgetésért az elfecsegett idő duplája

-          büfébe menésért plusz 20 perc

-          telefonálásért, cipőkötésért, vakarózásért, bambulásért egységesen általányban fél óra

Illetve ezek kiküszöbölésért lehet alkalmazni szájpecket, pelenkát valamint intravénás táplálást, így a munkaidő minden másodperce maximálisan kihasználhatóvá válik. És megvalósul csodás képességünk a rend. Valami nagy-nagy tüzet kéne nyitni…

Szép új világ

Új év, új kilátások, a horizont a végtelenbe tágul mind emberileg, mind szakmailag, országunk csodálatos fejlődés előtt áll, valamint lángoktól ölelt. És rohadunk a forradalomba.

Gazdaságilag a fellendülés alapja az lesz, hogy az új jegybankelnök megpiszkálja a tartalékokat, bedől a forint és mindenki gyorsan milliomos, esetleg milliárdos lesz, az infláció függvényében, mikor már százezer forint (vö. egymillió millpengő) lesz egy doboz gyufa, illetve nem lesz, mert nem lehet majd kapni.

A diákok nem tudják, hova érdemes tovább tanulni, melyik szak nem dönti majd csődbe a családot, de addig is mehetnek közmunkára parlagfüvet irtani, ki tudja, lehet, hogy a végén megszeretik és már nem is vágynak majd egyetemre. A munka nemesít vagy szabaddá tesz, diktatúrája válogatja, melyik szerint mit csinál.

Kulturálisan pedig beláthatatlanok a lehetőségek:

-          Lesz magyar internet (nem az a nemzetközi, kozmopolita izé), persze magyar névvel, mondjuk Turulháló, Nemzeti Hálózatközi Sokcsatornás Tömegközlési Hivatal, vagy az egyszerűség kedvéért Arckönyv. Szalai néni csekély háromtrilliárdból megcsinálja, és azt fogja tudni, hogy csak a .hu végződésű oldalakat lehet megnyitni, kivéve ha a címében szerepel a nép, a narancs, az index kifejezés, vagy valamilyen szám.

-          A Nemzeti Színházban páros héten a Bánk Bán, páratlan héten a Zember tragédiája megy majd, csak legalább háromgyerekes, MMA-tag művészek (valamint műszakiak) részvételével.

-          A közrádió hírszerkesztősége az egyszerűség kedvéért beköltözik a miniszterelnöki hivatalba és a fidesz székházába. A kereskedelmi rádiókban közben celebek vetkőznek,

-          A Strory magazin a Blikk szerkesztőiről közöl pikáns képeket, akik viszont kiszerkesztik Győzike egyetlen rokonát akit még nem, aki viszont beperli az RTL valamennyit mert bemutatták a Story magazin Megafaktor különszámát és nem volt benne. Varró Dániel pedig vicces elbeszélő költeményt ír Bochkor Gábor küzdelméről a potenciazavarral. (A nevek tetszőlegesen cserélgethetők, lehet Benkő Dániel vagy a Delhuszadzsoni bármely bulvárpozícióban.)

És lesznek ünnepnapok meg egy-két hosszú hétvége, de minek. Az év foglalkozása az emigráns lesz meg az erdei remete, az év étele a krisnás bableves a blahán, itala a házipálinka fakéregből, az év embere pedig a túlélő.