2018. június 9., szombat

Kéklámpások

Régen még azt gondoltuk, kék villogóval a rendőrök, a mentők meg a tűzoltók járnak, nekik vannak ilyen sajátos mintájú autóik, amik előnye, hogy eleve kitűnnek a többi közül, így például a közeledő rendőrautók elől még időben el lehet futni.
Ma már viszont boldog-boldogtalan kék lámpával villog, a közterület-fenntartóktól az adóhivatalig, ráadásul az autóik festése is eléggé hasonló. Én például a minap épp szabálytalanul haladtam át az úton, két zebra között, mert mindkettő messze esett volna, meg amúgy is van egy időbeli rés amikor a két kereszteződés közt nincsenek autók, mert mindkét felől pirosat kapnak, keresztutca meg nincs. Mondjuk a kanyarodósávból még érkezhet egy-egy kanyarodó.

Szóval épp nyugodtan szabálytalankodok át, mikor jobbra nézve érzékelek egy közeledő rendőrautót. Fejben másodpercek alatt átrendeztem a havi költségvetést, hogy ezek engem tuti meg fognak bírságolni. De ennél komolyabb következményt nem terveztem, úgyhogy még gyorsan át szaladtam előtte, el ne üssön. (Elméletem szerint ha már muszáj, egy mentőautó üsse el az embert, ott eleve közel a segítség. Engem amúgy eddig egyszer ütött el autó, de nem mentő volt.)

Viszont az illető személygépjármű (ha már rendőr, alkalmazkodjunk a stílushoz) rezzenéstelen arccal kék villogóval haladt el mellettem, én meg megcsodálhattam az oldalán a feliratot: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Pedig teljesen rendőrautónak nézett ki, csak közelről látszottak a finom különbségek, a vajszínű árnyalat, ami messziről nem tűnik fel:



Na ugye. A képek amúgy a policecars.hu oldalról származnak, mert ezek szerint vannak olyanok, akik a rendőrautókra gerjednek, a kéklámpa-fetisiszták, de hát minden szubkultúrának megvannak a maga kis körei a neten, rozsdás mozdonyokért és különösen hülyén kinéző zsebkutyákért is sokan lelkesednek, a pornóban meg eleve sokkal több versenyszám van, mint az olimpián.

Az persze nem igazán világos, mi a fenének kell az adóellenőröknek, vámosoknak, csatornatisztítóknak vagy a gázműveknek kék villogós autó? Ha például gáz van, nem a gázműveket hívjuk, hanem a mentőket meg a tűzoltókat, az ilyen megtévesztő festéseknek (mint az alsó képen) igazából annyi értelmük van, hogy a frászt hozzák az állam polgáraira, nem mert muszáj, csak mert szórakoztató. Hadd szarja csak össze magát sok hülye, amíg fél az állami hivataloktól, nagy baj nem lehet, legalább is nekik.

Viszont ma reggel láttam valamit, amit már magam sem hittem (sajnos nem tudtam lefényképezni), egy piros lámpánál állt egy az fentiekhez kísértetiesen hasonló autó, és az volt az oldalára írva hogy: KÉMÉNYSEPRŐ!

Úgyhogy ez úton javaslom a pizza futárok kék lámpával való ellátását, elvégre nem sok rosszabb dolog van. mint egy kihűlt négysajtos pizza, gumiszerű réteggé dermedt sajtokkal.

Zsúr-völgy

A hétvégén van a Vál-völgyi Zsúr, az alcsúti Sziget fesztivál, ami kicsit sárga, kicsit savanyú, rohadtul naftalinszagú, de legalább az övék, az igai magyar narancs. Fellép a Boney M, az Apostol, Szandi mag a Bikini, csak hogy a legnagyobb headlinereket említsem, hisz ebből is látszik, hogy ez a fesztivál, izé... zsúr mennyire szekszi, fenszi és trendi. Pont annyira és úgy, ahogy ezt ártunk és ormányunk vezetőitől elvárjuk, remélem lesz hurkakolbász meg pálinka is, meg valamelyik duplatokás elvtárs főz valami nagyon zsírosat bográcsban. Például pálinkát...

Bár Alcsút nem Felcsút, így stadion meg az akadémija nem jut neki, de mégis csak a Kisvasút (igazából csupa nagybetűvel kellene írni, de sajnos nem vagyok eléggé nemzeti gondolkodású, migránsellenes kereszténydemokrata) jár arra, meg amúgy is régi harcostárs. Így aztán az arborétumban düböröghet a Boniem, elvégre egy jó kis boniemezésre nincs is remekebb hel egy arborétumnál, ha én rózsa volnék (vagy mittomén, százéves  bükkfa), biztos nagyon karmolnám a Boniemet meg a Bikinit, csak a bikini ne a boniemeken legyen, mert azt tiltja a nemzetközi jog számos, tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tétele.

A magát egyébként gasztronómiai fesztiválnak pozicionáló izé számos támogatóval rendelkezi, ott van például a Mészáros és Mészáros Káefté, a Mészáros és Mészáros Káefté valamint a Mészáros és Mészáros Káefté, nem is beszélve a Mészáros és Mészáros Káeftéről, amely igen komolyan szponzorálja az eseményt. Némelyik Mészáros és Mészáros Káeftének persze más a neve, de mi tudjuk amit a tudjukkik is, ahogy a Párt lassan maga az állam, úgy Lőrinc barát lassan maga a magyar gazdaság, az EU-s támogatásokat elnézve, tényleg maga a kis magyar hatalmi abszurd, a 444.hu szúrta ki, hogy itt vannak a legerősebb színpad-nevek. Mert ugye egy ilyen fesztiválon a színpadoknak nevük van, nem tematika (világzene, metál, mulatós, családon belüli erőszak), inkább a szponzorok nyomán. Így aztán itt van Hungarikum Alkusz Kápolna Színpad és Takarék Csoport Völgy Színpad. További javaslatok: Pancsó Aréna Makovecz Színpad, Elveszítette Közpénz Jellegét Színpad, esetleg Keleti Nyitás Bartainak Baltás Gyilkos Önképzőköre Színpad. Ez utóbbira meghívhatnának valami rendes zenekart is, én a Sodomra gondoltam, ha már a német diszkó jelen van, ne tessék diszkriminálni a német trash metált sem. Az is nagyon családbarát, és a fideszes nyugdjasoknak is biztos tetszene. Oké, nem elsőre, dehát több embertől hallottam, hogy ők brokkolit vagy spárgát is csak a rendszerváltás után ettek először, addig nemige volt, azóta viszont megszerették, avagy sohasem késő. És a Sodom van olyan jó, mint a brokkoli, csak másképp, főleg mikor Peter Griffin kedvenc dalát játsszák:


Igazi arborétumba való muzsika, csak hozzá kell képzelni a fákat, bokrokat, virágokat meg a háttérben körhintázó kisgyerekeket, őstermelőket és kézműves söröket gyártó kézműveseket. A backstage-ben egy sörhasra gyúró, izzadt alpolgármester készíti a banános lecsót krokodilszárnnyal, csupa helyi alapanyagokból a dédi receptje alapján. (Bár ma már nem lehet rendes krokodilszárnyat kapni, csak ilyen tápos vackot, de ha jól elsózzuk, senki sem veszi észre.)

A rendezvény egyébként ingyenes, sőt az opcionális trópusi viharért sem kell külön fizetni, a szélviharral kombinált zivatar ugyanúgy grátisz mint a V-Tech koncert, ráadásul élvezetesebb is. A Kisvasút meg sűrített menetrendben jár, egyelőre még nem Bicskéig, de jövőre már biztos, sőt terveben van az Alcsútdoboz-Budapest-Tokió járat is.

2018. június 7., csütörtök

Rétori szónoklatok

Ne kérték fel kormány viktor orbánfőt, hogy beszédet mondjon az Európai Néppárt épp most zajló találkozóján. Tavaly még felkérték, de azóta vagy jobb az ízlésük, vagy magasabb a vérnyomásuk, és nincs szükségük a népies mű-közmondásokra, a koherensnek hangzó, de zavaros, csak a pillanatot uralni akaró dumára, erre az egész, sörhassal pávatáncoló produkcióra. A felcsúti ugyanis tizenéve nem vitatkozik, csak kinyilatkoztat, egyre egyszerűbb marhaságokat, ma már a kiscsoport szintjén kommunikál, rég volt már, mikor még a tizenkét éves gyerekek szókészletével dolgoztak a beszédírói, a mából nézve akkor még akadémiai székfoglalókat tartott a pártvezér és kancellár.

Nem csoda hogy a néppárti fontos emberek ebből nem kérnek, mert nincs az a talpraesett tolmács, aki a faék egyszerűségű szövegeket valami vállalható politikai programbeszéddé tudja torzítani, hogy a főnök olyasvalakinek látsszon, mint aki legalább nyomokban államférfit tartalmaz. Mert nem tartalmaz, ez nyilvánvaló. Működőképes, sőt igen sikeres hatalomtechnikus, a szó klasszikus értelmében vett demagóg, de egyre rosszabb kommunikátor. Ami nem csoda, hisz ha valaki soha semmilyen vitába nem áll bele, hősiesen elbújik a kritikus kérdések elől, és derék, mikrofonállványként működő alakoknak osztja az észt (illetve valamit a helyett), akkor gyorsan megkopnak egykor jól látható retorikai képességei is. A beszédei meg egyenesen szörnyűek, tartalmilag a 38. számú Italbolt tanszékvezető pultmenti filozófusának, Ramaty Lajosnak (ejtsd: ramati, különben Lajos pofoz) hatfröccsös elmélkedéseire emlékeztetnek. (Hat fröccs után még szárnyal a szó, de már szabad  a gondolat, e fölött viszont már akad a nyelv, tehát a hat fröccs az optimum, ha az ember lelkesítő beszédet akar mondani a népnek, illetve annak a résznének aki nem a bejárat előtt cigizik.)

Hogy a felcsúti mit iszik a nyilvános beszédei előtt, tudja a fene (mondjuk pálinkakedvelőnek mutatja magát), de az a rekedt kiabálás, amit időnként előad, az tovább ront az egészen. Vagy nem, ha abból a szempontból nézzük, hogy legalább passzol a tartalomhoz a forma, a kocsmai szintre butított szöveghez adekvátnak tűnik a rekedt kiabálás. Ha már a mindenféle számú italboltok közönségéhez beszél, jó eltanulni a stílust, bár hadonászásban szerintem még határozottan gyenge. És ha alámegy a kiscsoportos nyelvhasználatnak is, akkor rekedten ordibálva fog gügyögni kurva sok magyar zászló előtt a színpadon, ami legalább szórakoztató lesz.
Akkor majd felkérik újra, hogy mondjon beszédet a néppárti dzsemborin, mert az európai értelemben vett konzervatívok is szeretnek röhögni.

2018. június 6., szerda

Labradolog

Egy argentin labrador három napig bámulta egy buszmegálló kék falát, minden nyilvánvaló ok nélkül, számomra ez volt a tegnapi nap híre. Az eb időnként tartott kisebb szüneteket (hát persze, azért vannak biológiai szükségletek, evés-ivás, pis-kaki, galambok-macskák), de három napig tényleg a kék fal közelről való bambulása kötötte le energiáit, ráadásul még csak nem is kóbor kutya, a gazdi egyszerűen a vonatkozó buszmegálló közelében lakik.

kutyasweb.hu

Senki nem érti persze, mit nézett ilyen eltökélten, és ilyen hosszan, mert a fal valóban ingerszegény néznivalónak tűnik, amire elég lenne egy pillantás is. De az biztos, hogy bármi volt is, három nap alatt kinézte belőle, aztán lehetett visszamenni intézkedni a postás-macska vonalra.
Lehet hogy egyszerűen arra várt, tegye már ki valaki a buszmenetrendet, mert neki randija lenne egy német juhásszal a szomszéd városban, de nem tudja a pontos útvonalat, meg messze is van. De három nap elég volt arra, hogy rájöjjön, egy nő nem ér ennyit (feltéve, hogy heteroszexuális kankutyáról van szó, de most az elmélet kedvéért legyen), a postás meg jön menetrend nélkül is.
Netán ő egy ábrándozó típus, egy igazi égre néző kutya, csak nem túl okos, így elvétette a néznivalót, elvégre kék-kék, darab-darab, sőt a megálló kékje még jobb is mert állandó, és nagyon kék, szemben az éggel, ami sokszor tele van mindenféle hülye felhőkkel, miközben gyakran szürke.
Vagy elképzelhető, hogy egyszerűen csak megpróbálkozott a zen-buddhizmussal, egy maratoni meditációs gyakorlat keretében, ahol a megnyugtató kék színű kitartó bámulása által igyekezett feloldódni a nem-én élményében, vagy a nem-valamijében, amilyen a kutyáknak van. De a megvilágosodás vagy elmaradt, vagy beteljesedett (ez bizonyos zen-buddhisták szerint amúgy is mindegy mert ugyanaz, sőt ennek belátása már maga a megvilágosodás fontos lépcsőfoka), lehetett indulni haza.

Elterjed vélemények szerint a kutyák alapvetően két dolgot csinálnak, azaz vagy rágnak valamit, vagy mennek valahova, de ez a példa is bizonyítja, hogy ez nem igaz. Én is évekig éltem együtt egy labradorral (na jó, keverékkel, de ezt csak komolyabb szakértők bírták megállapítani róla, akikkel pont nem találkoztunk), és ő mondjuk igen erős volt a bambulásban, ha kifeküdt az erkélyre, órákig képes volt félálomban a lenti forgalmat szemlélni, gondoltam is, hogy kereshetne valami pénzt vele, mint forgalomszámláló. Vagy lehetne macskamegfigyelő is, macskákat sasolni (izé... kutyulni) amúgy érdekesebb, mint egy csupasz falat.



Az argentin kutyadék is betanulhatta volna a menetrendet, és ha már úgyis ott van, némi jutalomfalatért lehetett volna utastájékoztató, persze csak a nyelvi problémák leküzdése után, mert morgással, ugatással és némi nyáladzással viszonylag nehéz kommunikálni, mikor megy a következő busz Santa Akárhová, és pláne hogy át kell-e szállni, a hol.

2018. június 5., kedd

Világcápa végevihar

Épp a minap értekeztem arról, hogy az ismeretterjesztő tévécsatornáknak felesleges ufós, összeesküvés-elméletes, szellemkastélyos témákat elővezetniük, a hülyeségre ott vannak a zs-kategóriás filmek, meg a teljesen érdektelen zsebcsatornák, amik ezeket elénk is vezetik, nagyobb épülésünkre. És íme, pont szembejött egy ilyen remek alkotás, ide is másolom a port.hu-ról a tartalmi összefoglalóját, önmagáért beszél (mi meg segítségért kiáltunk):

„Chad Turner (Craig Sheffer) és csapata egy titkos kormánykísérletet biztosít, ahol az Avanti cég tudósai egy, a világvége elkerülését célzó, speciális chip kifejlesztésén dolgoznak. Ám a labort támadás éri, és hogy megmentsék a chipet, Chad testébe injektálják, így a férfi az Avanti legféltettebb kincsévé válik. Chadet Berlinbe kísérnék, hogy a G-20-as csúcs keretében bemutassák a chipet, de a gépet egy világuralomra törő terrorszervezet támadja meg. Az akció során Chad megszökik, de jól tudja, hogy mostantól sehol nem lehet biztonságban.“
(A jelszó: Világvége 1.)

Az mondjuk nem igazán világos, hogy ez a műalkotás egy első rész és egy másodikkal is büntetnek (vagy szándékoznak) az alkotók, esetleg simán az a jelszó, hogy "világvége egy". (Oké, közben meggugliztam, még harmadik részt is összehoztak belőle, szeretném hinni, hogy nem a nagy sikerre  való tekintettel.)
Mindenesetre én fél óráig bírtam ezt az agyrohasztást, ennél több időm és türelmem nincs a hülyeségekre, akkor már inkább a Cápavihar (Sharkando) című mindenalatti műegész. Abban tornádók kapnak fel több ezer (!) cápát, és rakják le őket lakott területeken,  meg a hegyek között, meg nyilván Óz birodalmában. És a cápák ott csúnyán bántják az embereket, mert a cápa ugye olyan állat, amelyik elpusztul ha nem úszik, de a szárazföldön remekül boldogul. Mondjuk pont mint az ember, meg általában a szárazföldi állatok, beleértve ezek szerint a cápát is.

mozi24.hu

De míg a viharos cápák legalább kicsit viccesek (bár nehezen eldönthető, hogy min is röhögünk, mondjuk leginkább kínunkban), a világvége egyes jelszó, vagy mi, még csak trash-filmként sem vicces, röhögni meg szörnyülködni leginkább a fentebb idézett ajánlón lehet. A világvégét megakadályozó chip csak egy egészen retardált, elég részeg és kirívóan tehetségtelen forgatókönyvíró fejében képződhet meg, és pont ennek megfelelően szánalmas. Vicces akkor lenne ha több chip is létezne, ez esetben ugye többes szám, vagyis chips, és máris van értelme, hogy kerül a főhős testébe. Orálisan, aztán kezdődhet a versenyfutás, hogy még időben kimentsék a világvégét megakadályozó sültkrumplit a kemény csávó acélos emésztőrendszeréből. Különben szar lesz mindenkinek...

2018. június 4., hétfő

Pre-vakáció

Mindjárt vége a tanévnek, úgy tűnik az utolsó két hétben már nem megy vérre az iskola, biztos mindenkit lezártak már matekból, akit meg nem, annak már mindegy. Hogy egyébként nem nagyon mennek már rá a tanításra, azt abból a nagyon nem reprezentatív saját tapasztalatból szűrtem le, hogy szerte a környéken iskolások vonulnak az utcán, elvileg tanítási időben. Ha hordában teszik, elcsigázott tekintetű tornatanároknak látszó terelőpásztorok kíséretében az még érthető, meleg van, a suliban nincs légkondi, amúgy is mindjárt vége az egésznek. Ilyenkor se tanítani, se tanulni (na jó, tanulást imitálni) nincs kedve senkinek, így kiterelik a beiskolázott emberanyagot (humánerőforrást, állományt, mocskos kis szarháziakat) a szabadba, ahol még melegebb van, és biztos nincs légkondi. Esetleg valami múzeumba, skanzenba, munkatáborba, gyalog, busszal, léghajóval, mindegy csak érjenek el már végre a jövő hét végére.

Ennek megfelelően a környékbeli iskolák előtt mindenhol bérelhető buszok parkoltak reggel nyolc előtt. Az iskolák nyilván a legolcsóbbat keresik, ennyi harmincplusz éves, német feliratos, Setra márkájú buszt rég láttam egyszerre, kedvencem az én volt általános iskolám előtt várakozó volt, ami ma is büszkén hirdeti, hogy a linzi focicsapat szállítására hivatott, a nagy győzelmek felé vezető úton.

Hogy egy csomó felsőst hova hivatott szállítani azt nem tudom, de remélem valami közeli célpontra és nem Linzbe, mert a rozsdafoltok meg a sofőr aggódó tekintete alapján már akár a sarkon is lerobbanhatott a derék, enyhén roncstelepérett jármű. Persze erre is lehet B-terv, miszerint a nebulók (ez milyen hülye egy szó már...) megtekintik a sarki second hand boltot (kedvezményes rongyszőnyeg vásár!), isznak egy fröccsöt a Vakegér presszó és szendvicsbárban, illetve a társadalmi felelősségvállalásra nevelés jegyében szedhetnek szemetet a bokrok alól, de csak ha nem keltik fel a buszmegállóban alvó hajléktalant.

Egyébként nekem úgy rémlik, hogy bezzegazénidőmben csak az utolsó pár napot lógtuk el a suliban, nem az utolsó pár hetet, de mivel a tanév de facto május végén fejeződik be, lassan majd május közepétől kezdődik a intézményes semmittevés. Ami persze nem biztos hogy nagy baj lenne, a mai magyar iskola akkor használ többet ha épp nem próbál oktatni, csak megmarad nettó gyerekmegőrzőnek. Így a gyerekeket nem hülyítik valami negyven éve lejárt tanterv szerint, katonás rendben, meg a kölykök sem csak úgy az utcán csellengenek, ahol vehetnének akár drogot is. Így csak az iskolában kapható drogokhoz jutnak hozzá, meg szem előtt is vannak.

Ám úgy tűnik, ez a gyerekmegőrző-funkció sem mindig működik, egyes fiatalkorúak egyszerűen nem hagyják magukat leadni a ruhatárba. Tele van a város nyilvánvalóan tankötelezettekkel fényes délelőtt, amit nem értek. Mert láthatóan nem épp mennek valahonnan valahová, csak ülnek a parkban, plázában, kávézóban flegmán dohányozva, nem abban a hangulatban, mintha épp egy váratlanul jött lyukasórájuk lenne. Egy ekkor városban el se férne ennyi lyukasóra.

Vagyis inkább csak készülnek a felnőtt életre, mert a belvárosban felnőttek (és láthatóan nem nyugdíjasok) is tömegek korzóznak (azaz szintén nem mennek valahová) tetszőleges hétköznap délelőtt, márpedig ennyi délutános műszak sem férne el egy ekkora városban. Vagy csak simán lehet, hogy nálunk, a helyi lokalitásban már megvalósult a poszt-posztmodern társadalom, robotok dolgoznak a legtöbb helyen, hogy a korábbi munkásosztály már ne csak választott képviselőin keresztül fogyassza népi italát, a francia konyakot.
Erre mondjuk lehet készülni az iskolába nem járással, kár hogy a sötét nyolcvanas években, bár ugyanolyan marhaságokat tanítottak mint most, de hetekkel hosszabban, sérelmemre főleg.

p.s. Belegondolva a címbe, lehet hogy egybe kellene írni, prevakációnak, aztán mindenki gondolkodhatna egy darabig, hogy az mi is, és hogy kell egyáltalán prevakálni. Meg hogy fáj-e, ki lehet-e mosni és mennyibe is kerül?

2018. június 3., vasárnap

Rokonok tányérokon

Ma egy családi ebédet szenvedtem egy jó hírnévnek örvendő helyi étteremben, annak alkalmából, hogy rövid látogatást tettek felénk egyébként ritkán látott rokonok, egyenesen Amerikából, illetve egyenesen Írországból, közvetlenül persze Pestről (izé, Budáról, gondolom). Az ebédet egyébként azért elszenvedtem, mert ma reggel meglehetősen koponyarepesztő fogfájásra ébredtem, és ez még akkor is tartott mikor odaértem a tetthelyre, de mire kihozták a kaját, szerencsére beütött a fájdalomcsillapító, így enni azért ehettem már, viszonylag zavartalanul.

Ami fontos is volt tekintettel arra, hogy a vonatkozó étterem olyan árakkal dolgozik, amiket én magamtól ki nem fizetnék, akkor sem ha telne rá (nem telik, most épp nem), így aztán felelőtlen pazarlás nem megenni az elém rakott cucccot. (A egy ezresért mért nagyobb palackos, amúgy teljesen mindennapi márkájú ásványvizet is megittam, mondjuk azt azért is mert szomjas volta.)

Amit viszont elém raktak az jó volt (rántott vargánya sütőtökös rizottóval, mert a húst ugye passzoltam), nem felejthetetlenül fantasztikus, de jó, és irdatlan adag, nyilván a mennyiséggel próbálták valahogy indokolttá tenni az árat. Ez még nem a fine dining, mert bár itt is négyzetméteres tányérokon szolgálnak fel, viszont ezeket rendesen tele  is pakolják, ha leszámítjuk az indokolatlanul sok díszítést (amiket én persze megeszek), akkor is irdatlanok az adagok.

Amúgy asszem mindenkinek ízlett amit rendelt , a számla szerintem ijesztő volt, de nem én fizettem, én valószínűleg akkor is inkább lángost ennék valami kínai raguval, ha sokkal több pénzem lenne, mint. Az nem világos, hogy a kínai büfébe rendelném-e a lángost a piacról, vagy fordítva, de gondolom inkább fordítva, a kínai büfék szoktak kiszállítani, lángososnál ilyenről még nem hallottam. Pedig igény az lenne rá, ha csak az enyém is. (Esetleg úgy kéne hívni hogy Hángérijen Pidza, és máris hozná a robogós futár, bizonyos összeg feletti rendelés esetén ajándék hosszúlépéssel.)

Szóval jó hely az itt meg nem nevezett étterem (egy fillért se kaptam tőlük, de valami kis desszertet sem, úgyhogy no reklám), de legközelebb akkor eszem ott, ha környezetemben valakinek jelentősebb, sürgősen elköltendő pénze adódik. Mint ahogy így volt ez korábban is.

2018. június 2., szombat

Nácik, ufók, szellemek

Tudom hogy nem kellene, mégis rendre meglepődöm azon, hogy az úgynevezett ismeretterjesztő tévécsatornák hétvégére valami mássá változnak. Persze hét közben is vannak zálogházas, raktár-árveréses meg ház- vagy autófelújítós műsorok, de olyankor van ismeretterjesztés is. Már azon kívül hogy hány font egy használt (és csak félig szétrohadt)Mini Morris, hogyan üvöltöznek kidagadó nyaki erekkel középnyugati bunkók egy különösen kívánatos fűnyíró-szállítmány felett, meg hány dollárért nem veszi meg a zálogos fickó az állítólag John Lennon által összehányt cintányért.

Szóval mennek ezek hétköznap is, de van egy kis csillagászat, biológia, komolyan vehető történelem ( a kevésbé komolyan vehetőről majd később), kis földrajz meg műszaki izék, bár ez utóbbiakról csak annyit tudok van délelőttös meg délutános műszak, de itt inkább gépeket szerelnek össze, vagy szednek szét emberek szerszámokkal. (Tényleg ezeknek a műsoroknak lehetne az összefoglaló címe, hogy "Emberek Szerszámokkal", ha már nem valósult meg az afro-amerikai Muppet-show, a "Niggerek Bábokkal". A poén egyébként Chris Rock szájából hangzik el a Jay és Néma Bob visszavág című műalkotásban. Ennyit az indokolatlan Kevin Smith referenciáról.)

Hétvégén viszont jönnek a címben jelzett nácik, ufók és szellemek, paranormális izék, rejtélyes gyilkosságok meg hogy Hitler impotens volt-e vagy csak kicsit, illetve gyarmatosította-e volna a holdat, ha van rá ideje. Nyilván azt gondolják az ilyen diszkoveri nécsör hisztöri lörning csatornák szerkesztői, hogy ahogy hétvégén iskolába sem kell menni, a csillagászat meg a biológia órákat is szüneteltetni lehet a csenelen, ilyenkor jöjjön a szórakoztatás, azaz az infotaintment kifejezésből nyugodtan kimaradhat az information, elég az entertaintment, azaz a szórakoztatás. Márpedig az egyértelmű, hogy szórakoztatni valami ismeretterjesztésnek álcázott dolog kapcsán alapvetően nácikkal, földönkívüliekkel meg szexel lehet, bár a szex eleve csak esete tizenegy körül jöhet szóba, és akkor sincs sehol mondjuk egy fetisisztákról szóló doku, a legszendébb netes pornóhoz képest sem. Vagyis a szex felejtős, a többi kategória viszont összevonható, bár ebben sem diszkoveri-jellegű adók az úttörők. Mert náci szellemeket, náci ufókat, ufószellemeket már láttunk számtalan zs-kategóriás filmben, sőt azokban az alkotói képzelet még szabadabban szárnyalhat, úgyhogy jöhet a kannibalizmus, az ördögűzés und fekete mágia, a kínzókamrák és az elevenen eltemetés meg hasonló ínyencségek. 
Amiből persze látszik, hogy az ismeretterjesztő csatornák valami lájtos horrorral próbálnak szórakoztatni, rejtélyes gyilkosságokkal meg kísértetjárta házakkal meg titkos náci hátborzongatásokkal, csak nem érdemes.


Mert ha valaki összeesküvés-elméletekkel, sorozatgyilkosokkal vagy épp szentek által elkövetett csodákkal óhajtja szórakoztatni magát, az remek darabokra lelhet az említett zs-kategória izgalmas világában, de ha finnyás hozzá, nézzen Indiana Jones-filmeket, meg Davicsikódót meg Ördögűzőt, vagy bármit. (Az én személyes kedvencem a Hellboy, ebben van másik dimenzióból jött ördögi poronty, Raszputyin mint afféle sötét mágus, no meg nácik, zombi formában is a kihagyhatatlan titko bázison világmegmenető - naná - jenki tudósok és titkosügynökök mellett. Amúgy ha jól rémlik ilyesmik vannak a Marvel-filmek néven emlegetett képregényizékben is, de azokat én nem nézem, nekem annál drágább az időm, hogy ilyesmire pazaroljam.)

És erről jut eszembe, az emlegetett csatornáknak pont a magamfajta nézőkre kellene tekintettel lennie, akiket kurvára nem érdekelnek a szuperhősök (ufók, szellemek, konteók), de bármikor elbambulnak egy órácskát azon, hogyan épül föl egy repülőgép, vagy milyen az élet a Nílus mentén, esetleg milyen volt.

De most megyek, mert valahol már megy az aktuális nácis műsor, miközben máshol meg épp anyahajót építenek...