Végre!

Megnyílt az ország első Lamborghini márkakereskedése, hiánypótló jelleggel, hisz dolgos népünknek, a keményen drogozó kisembereknek szinte semmi sem más hiányzik az igazi jóléti társadalomhoz. Úgy kellett ez már nekünk, mint egy falat Porsche, pontosabban mint legalább három falat, az árarányra tekintettel. 

Hisz tűrhetetlen egy helyzet volt, hogy az ember bármikor elmehet venni egy fél rúd parizert, ibolyaillatú öblítőt, sőt akár skandináv könyvespolcot is, ha nyert a lottón némi túlóra-prémiumot. De Gamborhlinit vagy mit, azt eddig egyáltalán nem tudott venni, azér' el kellett mennie nyugatra, mondjuk Bécsig vagy mittomén, de ott meg migránsok randalírozzák szét az utcákat, gyújtogatnak, erőszakolnak, egy háborús övezet az egész na, láttam a tévében. Netről rendelni Lavórbilit meg necces (azért net, ugyebár), elég drága ugyanis, sok-sok fél rúd parizerbe kerül. Pontosabban az árába, de nem is ez a legnagyobb baj, a pénz a legkevesebb ugye (és tényleg), de mi van ha nem jó a méret? Vagy megromlik, mire ideér, színhibás, felszaladt rajta a szem, vagy fenyős illatosítót tettek bele a buzi olaszok, pedig levendulással rendeltük. Küldhetjük vissza a picsába. 

Illetve küldhettük volna eddig, de most már van itthon is márkabolt, úgyhogy nagyot lépett előre a hazai kereskedelem. Egy jó gyémántbolt-hálózatot azért még hiányolok, plusz a múltkor azt mondták a mekiben, nem tudják aranyfüsttel adni a mokaccsínót, bármi is legyen az.

Menő egy Lamborghini, nemdebár?

Békeharc vs. imakommandó

A háborús pszichózis egy fertőző betegség, főleg hatalmi arroganciával terjed, ha a főnök lőporszagot érez, akkor mindenki más álljon vigyázzba, és vágyjon a fegyverhasználatra. Ha esetleg orvos, tanár, netán pap az illető, akkor meg minimum imádkozzon! (Igen, egy rendes keresztény államban, ahol a politikai haszonszerzésből elkövetett ájtatoskodás az államvallás, az orvos meg a tanár is folyton imádkozik, már amikor nem orvoskodik vagy tanárol.)

A minap viszont az történt egy orosz falu fiatal papjával, hogy a püspök beosztású faszi, a Szentfazék Párt körzeti alapszervezetének  titkára jól lebaszta, mert volt pofája a békéért imádkozni, ahelyett hogy az orosz fegyverek győzelméért tette volna, a kis rohadék. Úgyhogy, mint a szép sztálini időkben, a pap nyilvános önkritikát gyakorolt, így legalább nem rúgták ki, ha a méltóságát bele is taposták a disznószarba.

Nekem meg az jutott eszembe, hogy az ilyeneket a Karmelita Irodaházban is veszik? Ha már olyan rohadtul, de tényleg elképesztő, mondhatni galaktikus méretekben békepártiak (plusz külön államtitkárt tartanak pórázon a hátsó udvarban, "keresztéynvédelemre"), akkor mégis csak felhúzhatná a szemöldökét, mondjuk Semmijen Zsolt nertárs, hogy de ezt azér' már mégse. Persze csak akkor, ha a békepártiság nem azt jelenti esetükben, hogy hagyják őket békén, azt csinálni, ami csak akarnak. Pedig de.

Tündérmese a babaházban

Véletlenül botlottam bele a Henry Sugar csodálatos története című alig negyven perces, mondjuk hogy tévéfilmbe, és csak azért néztem meg, mert Wes Anderson rendezte. Meg mert Ralph Fiennes, Dev Patel, Benedict Cumberbatch és Ben Kigsley szerepel benne. Mondanám, hogy játszik, de ez azért túlzás, ez igazából egy színes, babház-szerű díszletek közt eljátszott hangoskönyv.

Anderson ugyanis a Netflixnek mozgóképre viszi Roald Dahl vonatkozó novelláskötetének darabjait, és a sorban ez az első. Amiben egy Henry Sugar (ál)nevű aranyifjú a főhős (BC), aki életében nem dolgozott, bárokban és kaszinókban töltötte napjait, aztán talált egy könyvet. Amiben egy indiai orvos leírja annak az embernek az esetét, aki a szeme nélkül is tudott látni, illetve azt, mit mesélt arról az illető, hogyan is jutott eme különleges képesség birtokába. Úgyhogy gyakorolni kezd, és alig több, mint három év után, már látja a kártyalapok színét és értékét hátulról is, így aztán módszeresen kifosztja London, majd a kontinens kaszinóit. Persze mire idáig eljut, már nem élvezi a játékot, ő kórházakat meg árvaházakat pénzel és alapít, és vagy boldogan él, vagy boldogtalanul, de az biztos, hogy míg meg nem hal.

puliwood.hu

A fura ebben a darabban az, hogy ez tényleg nem film. Az eredeti novella az utolsó szóig elhangzik benne, azaz a szereplők maguk narrálják saját magukat, a kamerába nézve, ha mennek valahová, akkor gyakran nem mennek, csak jön két díszletmunkás és kicseréli mögöttük a díszletet, vagy ha például Ben Kingsley karaktere fiatalabb korára emlékszik vissza, akkor menet közben átsminkelik, és fiatalosabb parókát adnak rá. Ez tényleg maga a hangoskönyv vizuál, a díszletezett szöveg, sztárokkal.

A látvány persze pont olyan, mint amilyet egy Wes Anderson filmtől várunk, színes és steril, és itt még a díszletek babaház-jellegére is külön hangsúly kerül. A szereplők arcán semmi érzelem (inkább elmondják, hogy doktor Izé meglepetten nézett, miközben ők doktor Izé), tényleg mintha csak felolvasnák a textust, miközben persze láthatóan élvezik ezt a fura helyzetet.

Állítólag  Netflixen fenn van már három másik műegész is, de olyanra nekem nem telik, úgyhogy majd levadászom máshonnan, ha már ez meglett. Kalandra el - és itt kiteszek egy felkiáltójelet.

Megfelelési kényszer: a végtelen kétszer

Kedvenc álhírportálom (igen, az) szerint a nemzetközi helyzet annyira fokozódik, hogy nem naponta áll be döntő fordulat az orosz-ukrán háborúban, hanem újabban már naponta többször. korábban már megemlékeztem róla, hogy egyik nap mindjárt kitör a harmadik világháború, másnap meg nem hogy nem, de perceken belül győznek a ruszkik. És ez így váltakozott sormintaszerűen a kormány-nyalonc szennylap címlapján, hónapokon keresztül. (A csöcsös kontet persze a rendkívüli állapot ellenére, a miatt, illetve attól függetlenül is konstans maradt.)

Most viszont az oroszok naponta többször érnek el döntő fordulatot, a rendkívüli címlaphíreik (pontosabban "híreik") szerint már konkrét résztvevője a konfliktusnak az USA, Németország és Lengyelország is, a finnek tekintetében még bizonytalanok a konzekvensen névtelen szerzők.

Úja és újra rácsodálkozom erre a minősíthetetlen, szándékaiban aljas, megfogalmazásaiban ordenáré, intellektuálisa debil,  eredményeit tekintve pedig egyszerre dühitő és röhejes erőlködésre, mellyel egy alternatív valóságot építenek, jobbára szarból. Hisz a közismert szólás szerint abból ugye várat nem lehet. Így marad ez az izé, amivel a fene se tudja kinek akarnak megfelelni (=benyalni), hacsak nem vesszük számításba, hogy főszerkesztőjük nemrég is együtt nyomult valamelyik nyári, szigorúan kormánypárti dzsemborin. 

Náluk már csak bencsikandrási értelemben vett bencsik andrás (újra elő kell venni a nemecsekernőzést) döbbenetesebb jelenség, aki a minap a komplett svéd társadalmat minősítette úgy, hogy "A svédek agyilag sérült idióták, nem szabad beengedni őket a NATO-ba". Sőt, szerinte ki kéne zárni őket az EU-ból is, ahonnan persze Magyarországot is kiléptetné, biztos azért, hogy ott is együtt legyünk a svédekkel, elvégre egy magafajta alak már nem tud élni vaskos ellenségkép nélkül. Ja, és ez a svédezés ugye annak kapcsán röppent ki fogai kerítésén, hogy négy évvel ezelőtt készült a mocskos skandinávoknál egy tíz perces oktatófilm a demokrácia állapotáról az Unióban, és abban mondtak néhány csúnya dolgot a pártvezér és kancellár rendszeréről. Tényleg '19-es keltezésű a darab, de a Párt már akkora böhöm nagy állat, és annyira lassan reagál, hogy csak most jutott eszükbe vérig sértődni rajta.

Illetve dehogy, csak most már durván kínos, hogy másfél éve blokkoljuk a svéd NATO-csatlakozást, és kellet valamit mondani, pontosabban hazudni, hogy de mégis miért, erre jött ez az óvodás hiszti alakú átlátszó szöveg. Bencsik elvtárs meg jó elvtárs, úgyhogy a maga részéről, és jó szokásához híven annyira túltolta a biciklit ezzel az agyilag sérült idiótázással, hogy észre sem vette, mikor a szakadékba zuhan. Mert ha a felcsúti döbrögi mond valamit, akkor azt mondva van, és mértéktelen lojalitásában neki minimum háromszor akkorát kell mondani. Erős versenyben a bajszos parlamenti házmesterrel. Íg aztán benyal a meleg szarig (bocs), pont mint aki a rendszerváltás előtti Népszabadság Pártélet rovatának munkatársaként éltette a megbonthatatlan magyar-szovjet barátságot. Bár jobban belegondolva, mostanában is pontosan ezt teszi.

A lényegi pont

A British Airways kirúgta egy munkatársát (akit nem mellesleg eltiltottak a repüléstől úgy általában is) mert, ahogy az Index címe írja: „Kokaint szippantott fel egy félmeztelen nőről egy brit pilóta a felszállás előtt“.

Ebben az a vicces, hogy persze hír lett volna ez akkor is, ha a szállodai szobája éjjeli szekrényéről szívja fel a csíkot a derék légiipari munkás, de a clickbait jegyében csak úgy ért címlapot a cucc, hogy félmeztelen nőről. Hiába, cicikkel jobban fut az anyag (és nem csak a kokain), pedig annak pont semmi jelentősége, honnan szipákolt a kolléga, de rohadtul semmi. A hangsúly azon lenne, hogy mit, de a félmeztelen nő az ugye ha nem is az ász a pakliban (az a teljesen meztelen nő lenne), de legalább a dáma, már ha francia kártyáról van szó. Magyar kártyában (ami meg ugye svejci) nem tudom ezeket a helyiértékeket...

Mennyivel jobban mennének a politikai hírek is, ha mondjuk olyan címeken lehetne futtatni őket, hogy például "Félmeztelenül vétózta meg a köztárasági elnök a közbeszerzési törvény módosítását", "Nudista strandon tarja soros ülését a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága" (nyilván a maximális átláthatóság jegyében) vagy hogy "Pucér ellentüntetők zavarták meg a Pride-ot". Az internet webes világhálójának amúgy is nagyobb része pornó, a közélet (pedig néha túltengőnek érzem) meg valójában kisebbségbe szorul, mert az emberek nagyobbik felét jobban érdekli a szex, mint a politika. A megoldás tehát kézenfekvő: a politikát is erotikával kell eladni. Netán ha az is kevés, direkt baszással. Vagy az már megvolt?

Jogszerű, csak gyalázatos

Olyat szól Rétvári Államtit Kárúr, hogy szerinte semmi baj sincs azzal, hogy egyes iskolákban bizonyos osztálytermek konkrét konténerekben helyezkednek el. Szerinte nem stratégiailag, csak taktikailag, azaz épp felújítják az iskolát, vagy hirtelen kurva sok gyerek lett a környéken, szóval ez ilyen átmeneti megoldás, de ezek az összkomfortos konténerek tisztára megfelelnek minden jogszabálynak. (Na ja, bármi, amit Ártunk és Ormányunk tesz, megfelel jogszabályoknak, hisz azokat eleve ők írják maguknak.)

Nekem meg számos bajom van ezzel a képmutató pökhendiséggel (tényleg van másmilyen pökhendiség?), például tényleg komolyan gondolja, hogy rendben van az, hogy a tankerületek pont iskolaidőben újítják fel az iskolákat ? Oké néha ez valóban nem fér bele egy nyári szünetbe, de épp ezért illik évekre előre tervezni az efféléket, és gondoskodni arról, hogy legyen hol tanulniuk a diákoknak. Miképp azért azt is lehet nagyjából tudni, hogy mondjuk két év múlva hány elsős várható egy adott körzetben (kábé ahány négyéves van), akkor is ha közben az emberek ide-oda költöznek időnként, amilyen felelőtlenek, mármint állampolgárilag és közoktatási szempontól. Tekintetében. De ettől még nem egy rocket science megbecsülni a várható létszámokat. Mondom, megbecsülni. Ez esetben a szó mindkét értelmében.

De hát a Rendszer urai magasról tojnak az egész oktatásra, hisz már a felcsúti döbrögi is megmondta, hogy ő olajos bakancsú munkásokat akar látni, mer' akkor dübörög a munkaalapú gazdaság. Ja, meg anyád hogy van? És ilyenkor az sem érv, hogy de hát országos szinten tényleg elenyésző az ilyen termek száma, ezekből a kevés is sok, mert ez olyan mint egy kórházban, hogy hát Feri néni meghalt mert elfelejtették beadni gyógyszerét, de semmi gáz,  így is csak tizedszázalékkal növelte az osztály halandósági rátáját.

Szóval ezekkel a konténerekkel nem az a baj, hogy ne lennének alkalmasak a feladatukra, rendszerint komfortosabbak, mint a mellettük rogyadozó, lepusztult iskolaépület, igen nagyon modernek, csak épp maguk az oktatási válság tünetei.

Amúgy Rétvéri nertársnak is van gyereke, kíváncsi vagyok ő milyen iskolába jár/járt/fog járni? És mit szólna a nertárs a saját gyereke esetében egy ilyen konténeres megoldáshoz? Kérdezem nem kevés, de talán kicsit indokolt demagógiával.

hvg.hu

Egy sokadik kínzó kérdés

A nap másik híre volt, amibe tegnap este futottam bele, hogy egy lengyel plébániára a plébános nem akarta beengedni a kiérkező mentőket. merthogy épp egy orgia alakú (jellegű, formájú, állagú) bulit tartottak, és ott lett rosszul a meghívott vendégművész, konkrétan egy férfi prostituált.

Aha. Én meg elképzeltem fordítva is helyzetet. Hogy mi lett volna ha a kórházban valaki haldoklónak érzi magát, felnyög, hogy "Híjjatok papot!", mire a főnövér rászól, hogy most nem lehet, a főorvos úrnak most tartjuk a születésnapját, és még a tortát se vágtuk fel! Nyilván egy Lengyelországhoz hasonlóan (és sajnálatosan) még mindig rém katolikus helyen úgy baszták volna ki, mint macskát templom egerét szarni, ehhez képest az illetékes püspök annyit bírt nyögni erre, hogy hát ez egy "fájdalmas esemény".

Nem tudom mit fájlalt igazán, hogy papjai orgiáznak, ami mondjuk kevéssé elvágólag illeszkedik az egyházi perrendtartáshoz (bár a nőtlenséget egy férfi prostival pont nem szegték meg a szoknyás agglegények), vagy hogy őt nem hívták meg?

pinterest.com

A lapítás mérsékelt méltósága

A tegnapi nap híre számomra egyértelműen az volt nekem (részemre), hogyaszongya: "Csak egy futó állt rajthoz a 100 méter döntőjében, miután híre ment, hogy doppingellenőrök érkeztek a versenyre".

A vonatkozó eset Indiában történt, ahol Delhi állam atlétikai bajnokságára beállítottak az ellenőrök, erre  a versenyzők fele gyorsan visszalépett, hogy bocsi, de pont az előbb fúde lesérült. Pedig a reggeli edzésen még minden szép volt és virágos rét (legelésző tehenekkel, ha már India), de az a kurva bemelegítés, na az katasztrofálisra sikerült.

Innentől nem tudom ki nyerte például a százméteres síkfutás döntőjét abból az egy indulóból, de ha én ott néző lettem volna, tuti hogy gyorsan benevezek. Száz métert viszonylag gyorsan lesétálok (na futni azért nem, az ember életében legyenek határok) egy ezüstéremért, mert mint tudjuk az is szépen csillog. Sőt (egy régi, hidegháborús időkből származó viccet felidézve) utólag lenyilatkozhattam volna a helyi sajtónak, hogy Randzsiv Patel szégyen szemre utolsó előtti lett, bezzeg én az előkelő második helyet szereztem meg.

De a fentebb linkelt cikkben a legviccesebb, hogy a junior női akadályfutás egyik aspiránsa nem állt meg a célvonalnál, hanem futott tovább, mire egy ellenőr üldözőbe vette, sőt el is kapta. Amiből adódik néhány érdekes következtetés:

Egyfelől, hogy a csaj annyira süsü volt, tájékozatlan, vagy naiv, hogy bár nyilván doppingolt, elindult a versenyen, és csak az intenzív akadályfutás közben merült föl benne, hogy fú basszus, az ellenőrök! Másfelől pedig teljesen felesleges volt doppingolnia, ha még így is utolérték.

Amúgy azt még értem, hogy azt atléták doppingolnak, de olvastam már olyat is, hogy egy golfversenyen volt doppingellenőrzés. Ott mégis minek, és hogyan? Vagy a sakkozók is szoktak? (Ez utóbbira egy ötletem van, kissé obszcén, de logikus: maszturbálnak egy orbitálisat a mérkőzés előtt, hogy ne a szexen járjon az eszük, és tudjanak arra koncentrálni, hogy bástya E3.)

Nacionalista Internacionálé

Jól hangzik, nem? A Felcsútok Géniusza valami ilyesmit igyekszik összekalapálni Európában, hogy mondjuk mi, Szlovákia (feltéve ha nyer a Fico-féle banda), Szerbia, meg Belarusz, azt' nagyjából ennyi. Ebből a Fantasztikus Négyesből ráadásul kettő nem is EU-tag, ezért is fontos a Smer (Fico) nyerjen, hogy legalább egy kurva szövetségese legyen már az unión belül is. (A kurva itt most tényleg indokolt jelző, nem pusztán stilisztikai húha.) 

Mert hát a pártvezér és kancellár mostanában már olyan világhatalmakkal van jóban (VV Putyin birodalmán kívül), mint Azerbajdzsán, Türkmenisztán vagy Erdogánia (régebben: Törökország), amik hát nem azok kimondott mintademokráciák. Vagyis nagyjából mint mára mi sem. Közben meg rohadtul meg van sértődve az unióra, és csapatai harcban állnak vele, jellemző módon már ki se mondják hogy Európai Unió, csak annyit hogy Brüsszel. Így lett a belga főváros nevéből a kormányhitűek körében, mára szitokszó. Fincsi. Arról nem is szólva, hogy mi van ha speciel szlovák nacionalisták pont utálják a magyarokat, és viszont, közben meg szövetséget akarnak kötni...

Az alábbi plakát az idei ARC plakátkiállításon  erről meg is emlékezett egy pályamű, ami a személyes kedvencem, íme:

index.hu

Eleve jó, ahogy a kormányzati plakátkampányok "kék alapon sárga betűkkel valami aljas und ostoba hazugság" formanyelvét használja, és az már csak hab a torkán, hogy közben tartalmában finoman odaszúr a felcsútisták egyre inkább (vagy már főleg?) kádárista tempójának.

Mert ha valakinek nem lenne meg:

"Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett a kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok, és német rendőrök."

(Karl Marx - Friedrich Engels: Kommunista kiáltvány)

Na ja, így kezdőik a híres szöveg, a két nagyszakállú szerzőnek is Európa hatalmaival volt baja ( a felcsútinál ez mínusz a cár, az aktuálisnak ő haverja), csak ők nem sértettek voltak, inkább dühösek. Nálunk viszont a Zsebnapóleon egyszer - nyilván véletlenül - elmondta, hogy neki már a nyolcvanas években sem a rendszerrel volt baja, csak azokkal, akik vezették. Vagyis mivel EU-ban nem ő mondja meg, mi merre a mennyi, vérig van sértve, és inkább szabadságharcot hirdet a szervezet ellen, melynek amúgy tagjai vagyunk. Hiába no, tehetséges politikus ő, csak ócska jellem, azaz nem államférfi, inkább egy toporzékoló óvodás, ami abból is látszik, ahogy rendre össze-vissza beszél, napi vélt érdekei mentén.

Már nem olyan régen, egy még messzibb galaxisban

Már láttam egy ideje néha, hogy megjelent ez az Ahsoka című igen nagyon Star Wars sorozat, de gondoltam engem annyira érdekel, mint a negyedikről Ordenáré Dzsenifer nemi élete, vagyis felületesen sem. A Szárvórz gyerekkorom nagy mitológiája volt, gondolom jobb híján, hisz szürke nyolcvanas években nekem még az úttörők piros nyakkendője jutott, úgyhogy mitológiát legfeljebb a nyugatról beszivárgó popkultúrában találhattunk, ez meg arra pont megfelelt. (Oké, könyvben megvolt már a Gyűrű Kúra, de abba több kísérlet után is belealudtam a huszadik oldal előtt, főleg vacsora után, szóval felejtős lett, a filmek se érdekeltek, picit sem. Meg úgy általában a fantasy, miközben jobban belegondolva a Csillagok Sztárvórza is az, csak csillagrombolókkal meg lézerfénykardokkal.)

De tegnap délután nagyjából délután, belenéztem a sorozat első részébe, gondoltam csak nem kapok tőle fertőző bokasüllyedést, és nem is volt elviselhetetlen. Sőt, hirtelen felindulásból (valamint mert nem volt ihletem folytatni az aktuális cikkemet), még a másodikba is beleszálltam, nem tudván, hogy végül este tízig ledarálom az eddigi hat részt egy ültő helyemben. Persze néhányszor álltó helyemben kimentem a konyhába vagy vécére is, mert fontos a kulturális nosztalgia, de a Sztárvórz világának figuráival ellentétben, a földlakóknak van gyomruk és húgyhólyagjuk is. (Tényleg, látta valaki, hogy mondjuk milyen a vécé a Millenium Falconon? Vagy a hajókonyha?)

starwars.fandom.com

És hát az van, hogy ésháttal igenis kezdünk mondatot, szóval a a cucc eddig szórakoztató, látványos mint egy tömegkarambol, a története egy szálon egy irányba tart, mint Marx szerint a történelem, és csak pont annyira nyálas, hogy ne hányjam el magam tőle. Ámde:

Az vicces, hogy miközben a klasszik Sztárvórz világában mindenki nagyon férfias férfi (kivéve Leiát, aki nagyon férfias nő), itt már a főszereplők java macsó csaj, a pasik csak oldalkocsi szerepben tündökölhetnek. Új idők új dalai ugyebár. A címszereplő nő, a segítője nő, a fő szövetségese nő, a támogatója nő, de még a főgonosz (aki úgy néz ki egyébként, mint egy tizenévvel idősebb Kovács Patrícia, és tényleg annyival idősebb) is néni. Persze nem mindegyik száz százalék ember, Ahsoka például 115%-ban, mert van ugye egy 100%-os csaj (Rosario Dawson), meg a gondolom extra kiegészíthetőként rendelhető csápok (vagy mik) a fején, na ez a plusz tizenöt ázalék. Meg a szövetségese, a valamilyen tábornok is ugyanebben a cipőben csápol, csak ő nem anyagában mintás, hanem egyszínű zöld, de még így is  ügyeltek arra, hogy nagy legyen a dögösség-vagányság faktora. (Őt amúgy Mary Elizabeth Winstead játsza alakítani, ami vicces, mert Ewan McGregor felesége, aki ugye ugyanebben az univerzumban Obi-Wan Kenobi, szóval náluk a Sztárvórz afféle családi vállalkozás lett.)

imago-images.de

Az egész egy kellemes matiné, viszont tényleg olyan, hogyha ugyanez Középföldén, estleg Alsó-Középfölde Felsőn játszódna, szőrős-büdös, kardozó lovasokkal meg sárkányokkal, akkor bottal sem piszkálnám meg. Mondjuk a hatodik rész így is kiábrándító volt a boszorkányokkal meg a a hobbit-jellegű, nomád álcateknősökkel, de legalább volt benne a száműzetésben kissé lehasznált, ütött-kopott csillagromboló, rémesen koszlott rohamosztagosokkal. Ami szép szimbóleuma annak, hogy gyerekkoromban ha ilyeneket láttam mozgóképen, azok csillógóan élére vasalt tip-topok voltak, miközben én meg csillogó szemű tízéves, ellenben most...

De hát így múlik el a sic transit gloria mundi.

Házmestertempó

Felfüggesztették egy telexes újságíró parlamenti belépőjét, mert állítólag elaludt az országos gyűlésben. Amivel megsértette annak tekintélyét, és ezért pár hónapig nem mehet oda. Eleve minek ment oda? A magyar parlament egy kibaszott bábszínház, érdemi vita és szakmai munka nélküli ócska szavazógép, a parlamentarizmus paródiája. Ahol egyszerűen a kétharmad megszavazza a pártvezér kancellár meg hűbéresei ötleteit, a forma kedvéért meg néha alájuk is kérdeznek. De ettől még báb színház.

Szóval egy olyasvalami, aminek nincs is tekintélye, tehát azt nem is lehet megsérteni. De bajszos Kövér Házmesternek döbrögi-tudata van, ha valamelyik ellenzéki képviselőnek nem tetszik a pofája, az bármilyen próságért milliós büntetést kaphat, az illető meg még örülhet hogy nem húzatja deresre.

A telexes fazont meg egy (minő véletlen, minő csodálatos összeállása a dolgoknak) egy megafonos kormányhitű droid szúrta ki, és dobta fel. Amúgy meg ha bealudt, abban mi a fura?  Valljuk be, a parlamenti bábszínház nem egy Alien, Terminátor 2, vagy Die Hard 3, hogy végig bírjuk izgulni. De a megafonos forma igazi viceházmester, illik a bajszos Kövér alá, ha már ilyen kis feljelentgetős a lelkem.

A kormánypárti frakció (részlet)

hvg.hu

A Maszk

A nap legsírvavigadósabb híre, hogy Novák Kösságelnökasszony az Elon Musk nevű szocipata milliárdossal találkozott Austinban, Texasban. Mer' hogy nem értem, hogy de minek? A hírek szerint olyan dolgokról beszéltek, mint a "családok szabadságharca", meg hogy Ukrajnában béke köll, de lehetőleg tegnapelőttre máma még. Namost, adódik itt néhány kínzó kérdés, miszerint:

- Mi a búbánat az a családok szabadságharca? Mert szabadságharcot elnyomás ellen szokás vívni, de nem látom jönni, kik akarják elnyomni a családokat? Gondolom ez is csak valami kommunikációs bullshit, igen nagyon békepárti Ártunk és Ormányunk ugyanis folyamatosan harcol valaki vagy valami ellen, szóval Novák néni is szükségét érezte hogy harcot hirdessen, bár valószínűbb, hogy egyszerűen csak kiadták neki, hogy Katika, most ez a brossúra, most ezt kell nyomni.

- Mi dolga volt neki egyáltalán Ilon Maszkkal? Mert odáig oké, hogy a faszi egy, láthatóan az őrület határán táncoló tech-milliárdos, aki lassan félistenre keresi (és füvezi) magát, legalább is ő így éli meg belülről, meg Trampli Elnö Kúr lelkes híve, szóval beleillik a NER világképébe, nade hogy a családok? Ő speciel háromszor vált el (és kétszer ugyanattól a nőtől) plusz volt még három élettársa, van összesen tizenegy gyereke, az utolsó három a Grimes nevű, ilyen popszakmai izétől, pontosabban béranyáktól. Nyilvánvalóan alfahím-komplexusa van Maszknak, ami még bele is illene a felcsútisták keresztény-konzervatív családképébe, de többi meg nagyon nem. (Mondjuk feléjük is mindenki válik, Tóni már többször is, egyesek ereszen másznak le, mások jachton kurváznak, szóval lehet hogy a félőrült szupergazdaghoz képest nincs is akkora differansz.)

- Mi köze van az orosz-ukrán háborúhoz Maszknak? A Novákot még értem, ő mégis csak a Felcsútok Géniuszának kesztyűbábja, a háború meg egy szomszédos országban ugyebár, de mi faszt bír tárgyalni erről Maszkkal? És tényleg azért kellett Texasba utazni, hogy ez két, egyáltalán nem világpolitikai tényező, ilyeneket mondjon, hogy jobb lenne a béke, mint a háború? (Oké, Maszk igazi oligarcha, abban az értelemben hogy olyan nagyon gazdag pöcs, aki a politikát is szeretné befolyásolni, de ettől még nem ő fújja a passzátszelet, bármit is gondoljon magáról.)

- És végül: Milyen kínos már az, hogy egy államfő egy másik államba utazik, és ott senki hivatalosság nem fogadja, nem hogy a Fehér Házból (az elnök nyilván szóba se jöhet), de három szinten lejjebbről sem igen. Biztos magánlátogatásnak hívják ilyenkor az ilyesmit, csak ugye Veresné (tényleg, ez is a neve) magán is közpénzből szok lenni. Rohadt sok közpénzből. Pláne ahhoz képest, amit meg ahogy.

Róise és Frank

Ez egy tavalyi ír film, nem kicsit szomorkás, nehezemre is esett végignézni, ha az ember épp beteg, gyenge és minden szempontból nyomorult, akkor nagyon alja vígjátékokat vagy darabolós horrorokat kell nézni, magához képest (Mert bár a szombatom nagyon szar volt, és tegnap már jobban lettem egy kissé, de ma meg pont úgy vagyok mint tegnap, pedig várnám a napról-napra javulást. De ennyit a darabolós horrorokról.)

A filmbéli Róise amúgy özvegyasszony, aki nagyjából befejezettnek tekinti már az életét, mert a férje két és fél éve halott, ő meg egyedül tengődik amúgy festői házában, az ír filmeknél kötelező festői tájban. (Sok-sok ződ, tengerpart, és kisvárosi miliő - meg persze a kisvárosi pletykálkodás, csak hogy teljes legyen a sztereotípia-készlet.)

Róise aztán találkozik egy jófej kóbor kutyával, és lassan kezdi azt gondolni, hogy a vonatkozó eb a néhai férje reinkarnációja. (Nem mellesleg, én azért két és fél évesnél idősebbnek saccolnám a kutyát.) És bár nyilván bolondnak nézik érte, elsőként épp az amúgy pont pszichiáter fia, épp Frank, a kutya miatt kezd kinyílni neki újra a világ. Például visszatér a kórusba, ahol korábban énekelt, haverkodik a béna, szemüveges szomszéd tinédzserrel, a helyi gyephoki csapat leggyengébb láncszemével, és még az kórusvezető pasi közeledését sem utasítja vissza eleve.

theguardian.com

Utóbbit aztán épp a kutya miatt üti el egy autó (Frank nyilván féltékeny rá), az egy darab helyi rendőr (az ilyen kisvárosi filmekben midig van a rendőr, de maximum kettő), meg intézkedne már, hogy elaltassák az ebet, aki végül egy menhelyen köt ki. Mire meg Róise odaér valakik már örökbe is fogadták...

Szóval ez egy érzelmes-szomorkás film, valamiféle keserédes happy enddel, amennyiben a főszereplő azért visszatalál a világba, vagyis kilábal a permans gyászból. 

De most aztán keresek egy kaki-pisi-fing vígjátékot, lelki alapon.

Másnap (fotelzombi panasza)

Szóval bő negyven óra ébrenlét után  aludtam valami tizenjópárat, ami viszont túl sok volt. Túlaludtam magam, és úgy keltem (dél körül), mint egy zombi. Nem bírom kiszámolni, ez mennyi alvás volt, mert fogalmam sincs esete mikor aludtam el, a szokásos önmagamhoz képest hamar.

A túlalvás amúgy talán jobb, mint az alváshiány, például nem hallucinálok már hülyeségeket, ám fizikailag még tegnap este is jobban éreztem magam, mint most, ásítozó fotelzombiként. Talán holnapra beáll valami egyensúly, a lassan javuló fosós-hányós nyavalyám is tovább javul, és akkor lesz esélyem, hogy érezzem magam, mint egy ember, és nem mint egy határeset.

Akkor majd  itt sem magamról panaszkodok majd, hanem lesz véleményem világról, már azon túl, hogy megérett a pusztulása. Lehet, még valami kulturális témát is feldobok.

Az alváshiány érdekes gyötrelmei

Tegnap este váratlanul hányingerem lett, aztán hánytam is, így reggel hatig meglehetős rendszerességgel, így persze nem aludtam semmit. Ma nap közben megpróbáltam, de nem ment, harminckilencedik  órája vagyok ébren, és lassan már hallucinálok. De most nemsoká ágyba bújok (beájulok) mert sokáig nem fogom már bírni, legalább nagyjából a normalitás határai között. A könyvespolcon üldögélő anygalszorocskát asszem láttam integetni nemrég.

Valami vírus lehet, meg ugye hosszú és eredményes alkoholizmusom sem segít, amikor bementem a kisszobába nemrég, egy meztelen csaj áll az ágyam végébe, akiről persze tudtam, hogy nem lehet igazi, azt ' el tűnt két másodperc múlva.

Szóval aludni akarok végre, és ipari mennyiségű vitaminnal kitömni magam. Aztán holnap reggel megnézem a Japán Nagydíjat, remélhetőleg használhatóbb állapotban. De most aludni, aludni, aludni, ha már ma csak egyszer hánytam. De ennyit a panaszaimról, hisz amúgy jobban vagyok.

Valaki egy könyvet, a postaládámba

Sejtem, ki lehetett, de biztos nem vagyok benne. Jelentkezhetne az elkövető

Diplomatikus vonattöltő

Novák Katalin szerint a család olyan, mint a telefontöltő, a diplomácia, vagy épp egy vonat - és ez egy cím a hvg-ről.  Ezek szerint a család az néha zárlatos lesz, udvariasan hazudozik és legfőképpen késik, sőt a családtagokat időnként családpótló buszok viszik haza. Főleg ha Lázár miniszter nertárs bezáratja  a szárnyvonalat...

 Ennyi erővel persze azt is mondhatta volna, hogy a férje olyan mint a fa, ha oldalba vágják egy fejszével, eldől; esetleg hogy a gyerekei olyanok mint a féldisznó az ólban, azaz meg kell őket támasztani, különben szintén eldőlnek. A hasonlatoktól nem kell félni, plasztikussá teszik a valamiért közjogi „méltóságnak“ tartott nő érdekes szellemeskedéseit.

NK nem a legélesebb kés a fiókban, az ő szuperképessége a határtalan lojalitás a szektavezére iránt (mert ugye a kormánypárt nem párt, tényleg szekta), meg hogy mosolyogva beszél értelmetlenségeket, dolga viszont nem sok akad azon kívül, hogy időnként fura kosztümökben reprezentál, mint az igazán emberarcú  felcsútista. De cserébe lakhat közpénzen palotában, ami azért keveseknek jön össze, persze nem is vívja mindenki "a családok szabadságharcát" bármit is jelentsen ez a bullshit.

hirklikk.hu

Én már akkor is szóvá tettem, mikor megválasztották kijelölte a pártvezér és kancellár, hogy ha az a szempont, hogy a rogyadozó köztásaság elnöke nő legyen, '77-es születésű és a vezetékneve legyen Novák, akkor én ismerek valakit, akire ez mind ráillik, sőt gyerekei is vannak, de lehet hogy nem vágyik a palotában reprezentálásra. De én igen kedveltem, mikor együtt dolgoztunk, és ő is csak eleinte utált nagyon.

Ez a Katalin viszont csak biodíszlet, szerintem még egy rendes rendetlenséget sem tud csinálni a palota a konyhájában, középszarul szelfizik bárkivel, és annyira vicces, mint aki zavarosban halászik a három kívánságos aranyhal után. De legalább bármikor lecserélhető, akkor is, ha már nem garanciális.

p.s. Ja, és ha már nőismerősök, mondhatni barátok, akkor Erikának boldog szülinapot itt/innen is. És rendes vagyok, nem írom meg hányadik, de kerek szám, én meg 32 éve ismerem....

Geronotokratív választások, avagy a magasra nőtt korfa

Dzsó Bájden, Észak-Amerika déli felének elnöke újra indulna a posztjáért a következő választáson, ami határozottan nem hangzik jól. Mert lehet, hogy számára nincs is jobb buli, mint 82 évesen majd belevágni egy újabb elnöki ciklusba, de ezt már jenkik többsége sem értékeli, még a demokrata szavazók sem. Bájden bácsi láthatóan nem mindig tudja, hogy épp hol van a miért, szóval nem kellene ezt az elnöki dolgot erőltetni. Egyelőre legnagyobb eredménye még mindig az, hogy legutóbb legyőzte Trampli Donáldot, akiről nem tudjuk, hogy Bájdenhez képest mennyire demens (talán kevésbé), de biztosan egy szociopata rohadék. És a haja is már milyen? Amúgy nem mellesleg, ha elindulhat a választáson (ehhez a bíróságnak is lehet majd egy-két szava), és ne adj isten nyer, a beiktatásakor már ő is a 79. évét taposná. 

A nyolcvanas években még a szovjeteken röhögött a fél világ (kínjában persze, a hidegháború árnyékában), hogy ott micsoda gerontokrácia van, csupa fogalmatlan vénember vezeti az országot, Brezsnyev elvtárssal kezdődően. (Utána amúgy gyorsan el is hullott az utód Andropov, meg az ő utóda Csernyenkó, hogy aztán Gorbacsov személyében érkezzen egy meglepően ötvenes pártmunkás a hatalom csúcsára. Amit ugye rendesen vissza is bontott, a komplett CCCP-vel együtt.)

De most, évtizedek múltán az amerikaiakon a sor, mármint az észak-amerikaiak déli kontingensén, mert például a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau csak 51, és már 2015 óta kormányoz, plusz mostanában szakállas és mindig is liberális volt, ami az Usákok tetszőleges elnökéről nehezen lenne elképzelhető. (Ott még egy tőről metszett demokrata szenátor is elég nacionál-konzervatív, legalább is felőlem nézve.)

Viszont a jenkik vezető politikusainak korfája legalább megidézi az egykori Szovjetuniót. Trampli és Bájden ugye alig múlnak el együtt 160 évesek a következő ciklusra, de például Nancy Pelosi, a Képviselőház elnöke már betöltötte a 83-at, szóval ha szempont a magas kor, akkor a demokratáknak őt kellen indítani az elnökségért. Hacsak Jimmy Carter nem vállalja a jelöltséget, elvégre egyszer már volt elnök, és még egy ciklusban lehet az, és ő már most 98 éves. (De bő két hét, és már 99 lesz, emberek!) Mondhatni ideális jelölt lenne, ráadásul még mindig elég népszerű, viszont igen beteg, tehát nem kellene attól tartani hogy krmányozni akar, vagy akár csak hogy kitölti a ciklusát.

LOLA

Ez egy filmcím, egy tavalyi keltezésű ír-brit darabé, ami műfajilag sci-fi, kissé alternatív történelem és háborús dráma, ami formailag meg annyira retró, hogy a fal adja a másikat. Mert hogy koncepciója szerint, valamikor nemrég találtak meg némi 1941-ből származó fekete-fehér filmtekercset, ami az egyfajta időgépet még '38-ban feltaláló két nővér egyike hagyott hátra, a jövőnek, amit ők előre láttak a LOLA névre keresztelt gépükkel. 

Zavaros mi? Pedig a sztori faék egyszerűségű, a két tesó addig bütyköl, míg nem lesz egy olyan vevőkészülékük, amivel a jövőbeli tévé- meg rádióadásokat foghatják, így aztán a háborús években pont előre tudják, mikor és hol fognak bombázni  nácik, miközben azért David Bowie hetvenes évekbeli munkásságára is jut idejük. (Sőt,  maguk módján punkok is lesznek évtizedekkel a punkmozgalom előtt,  ha már eleve kissé kívülálló lázadók, miközben egy darabig remekül dolgoznak együtt a katonai hírszerzéssel is, úgy szakmailag, mint emberileg.) Ja, és pénzük is van bőven, ha már előre tudják a lóversenyeredményeket...

projectedfigures.com

Persze ezzel jól belepiszkálnak a jövőbe, mert ugyan megmentenek számos életet, de pont Bowie-t (meg Bob Dylant) úgy tűnik kitörölték a jövő kultúrájából, de hát egy ilyen mozinak alapeleme és dramaturgiai rugója az időparadoxon. Minek következtében  a "Portobello Angyala" néven működő nővérek, hamarost árulók lesznek, náci kettősügynökként hajkurásszák őket, egyiküket például annyira halálra ítélik, hogy a kivégzése előtt kicsivel a német megszállóknak kell kiszabadítaniuk. Mert hát a megpiszkált idősíkon a nácik szállnak partra Angliában, és nem a szövetségesek Normandiában. Szóval lehet, hogy nem is olyan jó előre tudni a jövőt, meg babrálni vele, mert könnyen golyó általi sírás lehet a vége. Meg hogy sose készül el a Ziggy Stardust és a Marsbéli pókok.

A film maga - ha már a "talált tekercsek" tematika mentén építkezik - amúgy karcos-recsegős, és mint már említettem, fekete-fehér, ráadásul mindez nem digitális trükk, hanem tényleg korabeli, 16 mm-es kamerákkal vették fel, jelentős részeben a testvérpárt játszó színészek (Stefani Martini és Emma Appleton, de főleg az előbbi), miként szerepük szerint is. 

De ez határozottan jól áll a műegésznek, pedig az ritkán szokott előny lenni, ha egy film olcsó, márpedig ez igazán kis költségvetésű, és nem is túl hosszú kamaradarab, de ha az ember elkezdi nézni, nem lehet abbahagyni. (Magam például éhes voltam már és pisilni is kellett - bár ez nyilván pont senkit nem érdekelt egy fél másodpercig se - előbb végignéztem, aztán jöhetett csak a Maslow-piramis alja.)

A LOLA egy nagyon eredeti és nagyon jó film, az egyik legjobb sci-fi (mert hát végül is az) amit mostanában láttam. És nem mellesleg olyan, mintha Philip K. Dick írta volna, aki amúgy tényleg írt valami hasonló alternatív történelmi dolgozatot, az volt Az ember a fellegvárban, amiből egy vacak sorozat is készült, a minek.

A jobbos, a rossz, és a mindjárt csúf

Kelemen Anna alsópolcos trash-celeb, NB III-as pornóipari betanított munkás és középszintű prostituált végre megvallotta hogy fideszes, és neki a felcsúi döbrögi a hőse. Tette mindezt az egyik legkormányhitűbb médiában, ahová valószínűleg pont ezért hívták. Hogy felszopja kicsit a Pártot és vezérét a rá (mármint KA-ra) fogékony közönség számára is, amit megbízhatóan hozott, hisz ha valami, akkor a szopás tényleg a szűken vett szakmai profiljába vág. Neki meg jól jön a nyilvánosság meg a felcsútista szekta remélt támogatása, hisz ő sem lesz fiatalabb, szebb meg pláne nem, bár van annyira műanyag, hogy ebben az állapotában azért sokáig elállhat még.

Hát, tudja fene, a Párt és a vezér (meg a hűbéres alvezérek) helyében nekem ez már kínos lenne, ha az embert egy ekkora ribancfaktorral bíró, szétcsúszott luvnya dicsőíti, az inkább kínos mintsem hízelgő. Mondjuk KA jól illik a Dopeman, Fásy Ádám, Győzike és a Közepesnél Némileg Kisebb Grófo sorba, sőt, érdeklődéssel várjuk, milyen közpolitikai elemzéssel és hitvallással áll elő Ciccolina, esetleg Uri Geller.

Mert hát az van, pontosabban úgy tűnik, hogy a Párt tényleg lehajol az apróért is, és nem csak korrupció keretezte gazdaság kontextusában (rongyos tízmilliókat vágnak zsebre, mintha számítana), de kulturálisan is. Nyilván bemérték, hogy törzsszavazóik jelentékeny része számára az intézményes kultúra az főleg Győzike félplayback haknija a falunapon, a részeg vőfély az Ilonkáék lakodalmában, az akciós sör az Aldi előtt fogyasztva, meg a cselekményes pornó, mint a filmművészet csúcsa és esszenciája. Nekik meg épp ezek az arcok kellenek, miközben persze Ártunk és Ormányunk jó pár jeles (ám ugyanakkor nem kissé jellemtelen) tagja is pont ezeket az fazonokat és műfajaikat preferálja. (Mint Borkai nertárs a jachton kurvázva.)

Szóval nyomja a saját, kézből etetett médiájuk ezeket a KA-féle karaktereket, akik nekem kínosak lennének, nekik viszont jól jönnek reklámarcnak. Úgyhogy őket tolják az istenadta nép elé, és sajnos nem csak  kötelességből, de szívből is. Lehetne valami nagyívű képsorozatot (freskókat!) festetni  a hűbéri piramis csúcsragadozóiról: Gumicsuzmás elit disznópörzsölővel, a háttérben felsír egy milliárdos közbeszerzés.

dribble.com

Környezet vs. Természet

Valaki egyszer megkérdezte tőlem, környezetvédő vagyok-e? Mondom ja, persze hogy hát, egy időben a Grínpíszt is támogattam havi fix összeggel (azóta már magamat is alig bírom), szelektíven gyűjtöm a szemetet és sötétben pisilek a karbonlábnyomom miatt. Viszont eszembe jutott, hogy ellenben természetvédő például nem vagyok (hisz a kettő nem pont ugyanaz), a természettel nemigen van találkozásom, az valami, ami kívül esik az életvilágomon, mondhatni a természetet nem látom jönni, vagy csak alkalmilag.

Mert mi egyáltalán nem vagyunk természeti lények, mióta létezik a civilizáció (és az elég régi, emlékszem, már gyerekkoromban is megvolt) a magunknak épített mesterséges világban élünk, ahol vannak fák, néha fű is, de az vagy csak dekoráció, vagy használati tárgy, mint a szép ződ gyep, amin fodbalisták szaladgálnak havi milliókért, de feleslegesen.

A mai ember számára a környezet az az aszfalt, vízvezeték, villanydrót, házak, autók, buszok, szupermarketek és főleg térerő. Szóval ha fontos a környezet védelme, akkor részemről még több lakótelepet szeretnék, ha már nekem az a természetes környezetem. Fontos, hogy legyenek benne kvázikocsmaként is funkcionáló garázsboltok, kutyaszar, sok-sok térkő, közepesen pocsék levegőminőség, és méregdrágán felújított játszóterek, ahol - gyerekek híján - jobbára nyugdíjasok panaszkodnak egymásnak, milyen szar az élet, nyilván Brüsszel miatt főleg. És ha már amúgy is afféle rezervátumként működtetjük a telepeket, kaphatnánk valami kaszinó-koncessziót is, mint az usákokban az indiánok, és akkor mondjuk ennek bevétele kiválthatná a közös költséget, esetleg a villanyszámlát is.

A természet meg majd ellesz magában, elvan már évmilliók óta, ezért is röhejes, mikor a klímaváltozás kapcsán egyesek a Földet akarják megmenteni, en bloc. Pedig a Földet pont nem kell, amit veszély fenyeget, az az emberi civilizáció jelen formája, a mostanra a világ kellemesebb felén megszokott életmód, és hosszabb távon talán az emberiség mit olyan, bár ez utóbbit azért nem tudom teljesen komolyan venni. De a bolygó, meg annak az élővilága már megvolt az ember előtt, meglesz utána is, legfeljebb a globális ökoszisztémában más vagy mások lesznek a csúcsragadozók. A bolygónak nem lenne nagy veszteség az emberiség eltűnése, főleg mert egy csillagközi porból garvitációsan tömörült kőzetgolyó (jó, majdnem golyó), aminek nemhogy érzelmei nincsenek, de tudata, és így személyisége se, bármennyit is földanyáznak beszívott neohippik az ezo-tévén.

Szóval, bár kétségtelenül vannak természetvédők is, a legtöbben azért inkább a környezetvédelmet pártoljuk, miszerint inkább fogjuk vissza maginkat egy kicsit most, hogy megőrizzük a jelenlegi életformánk nagyobbik részét, mintsem hogy később a fejünkre omoljon az egész, és sajnálatos statiszták legyünk a Mad Max élőszereplős változatában.

Jógázni fontos és veszélyes

Mert az ember odáig meditálhatja magát, hogy fegyveres rendőröket idéz meg neki a szomszéd néni. Ez esetbe egy angol kisvárosban hívta ki valami kutyasétáltató pár a rendőrséget egy kávézóban tartott jógaórához, mondván, hogy itt biztos valami szekta rituális und csoportos öngyilkosságának megtörténte forog fent. Mert hát annyira el lehet lazulni, hogy az embert akár halottnak is hihetik, mondjuk nem teljesen véletlenül.

A 444 cikke szerint ugyanis mozdulatlanul hevertek a földön a jógázók, és bár a hír erre nem tér ki, de gondolom a savászana nevű pozícióban feküdtek, amit magyarul nemes egyszerűséggel csak úgy hívnak, hogy hullapóz. Ez kétségtelenül kényelmesebb, mint mondjuk a lótuszülés, amely esetén viszont nem nézik szektás öngyilkosnak az embert, a savászana viszont (ha elég sokáig bírunk mozdulatlanok maradni) egy fura testetlenség érzéshez vezet, ami egyszerre érdekes, felszabadító és ijesztő. A klasszikus, Patandzsali-féle hatha-jógában amúgy ez alapgyakorlat és jellemzően ezzel kezdik és fejezik be a gyakorlást és meditációt a jógázók. (Akik persze jellemzően nem unatkozó, kertvárosi háziasszonyok, akik a tévéshopból rendelt spéci rucijukban gimnasztikáznak, színtelen-szagtalan liftzenére. Bármit is láttunk, bármelyik sorozatban.)

De a nagybritánoknál, bármennyire is összeköti őket Indiával (amit a nacionál-fundamentalista elnökük épp kizárólag Bharat-ra akar átnevezni, pedig az ország egyik hivatalos neve most is ez), úgy tűnik, még mindig nem eléggé ismert a jóga műfaja, biztos mert nehezebben űzhető kocsmában vagy lóversenypályán, meg egyébként is idegen a nagybritán néplélektől. Pedig az indiaiak is hogy rákaptak a krikettre...

Ők nem biztos, hogy szoktak jógázni.

Böhöm bácsi meséi

Böhömke von Vidnyánszky nemzeti igazgató színházúr (vagy hogy is van pontosan a címének a titulusa) azt szólta, hogy nyugaton már nincs szabad világ. Nos, amennyiben mink is a nyugat (Nyugat?) részei lennénk, akkor van benne valami, ha ellenben pozíciónk földrajzilag kétes, mentalitásunk félázsiai, tudatunk meg türk, akkor nyugodtam mutogathatunk nyugat felé, hogy bebebeee, tik aztán rabszolgák vagytok, mink meg saját akaratunkból.

A hazai teátrális főispán és kegyúr amúgy azzal érvelget, hogy eddig az volt, hogy a hazai kulturális élet be volt zárkózva (WTF?), de most már igazán nyitott, hála maga magának, mintha a Nemzetietlen Együttgyűlölés Rendszere nem pont a világ ellen menne, minden fronton. A Nyugat alkonya (a'la Oswald Spengler) szerinte azonban immár tény, mi vagyunk a szabadság szigete ellenükben: „Magyarország azon kevés helyek egyike a világban, ahol szabadon lehet mást gondolni, akár ellentéteset, és ettől még lehet létezni.“

Hát igen Böhöm bácsi, mindenki azt gondol amit akar, a Gondolatrendőrség egyelőre még mindig csak az orwelli disztópiában létezik, de olyan azért nincs, hogy a nyilvánosságban mindenki egyenlő eséllyel azt pofázik, amit akar. A közmédiának csúfolt állai propagandagépnek például minden pénz is a rendelkezésére áll, amit igen nyitott és kulturált módon költ el karaktergyilkosságokkal felpántlikázott nettó hazudozásra, a nem kormányhitűek viszont folyamatosan kénytelen pénzt tarhálni a fogyasztóiktól, hogy a következő negyedévben is legyenek. Persze közéjük is lövethetnének, de ugye létezni még szabad attól, hogy mást gondolok mint a Párt aktuális tőmondatkampánya.

Nem tudom Vidnyánszky nertárs mit szed a realitás ellen, vagy melyik másik Mátrixban él, de láthatóan jól esik neki. Hiába no, a régi bon mot szerint is a valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.

A kitörés napja és az időhurkok

1566-ban ma halt meg Zrínyi Miklós, aki a tudomány mai állása szerint holt költő volt, holt hadvezér, de előtte persze élt, többször is. Amúgy ugyanott érte a halál, mint a tévésorozatról elnevezett Szulejmán szultánt, azaz Szigetvárnál.

Az úgy volt, hogy a szultánék a törökökkel közösen ostromolták a szigetvárat, ahol bent volt a Zrínyi. Ő meg nem bírta már ideggel az ostromlást, és úgy döntött hogy kitör belőle az indulat, maga meg a várból, de előtte még megírta, hogy fog hősi halált halni, epikusan persze. Aztán kitört az embereivel, és valóban hősiesen halálra gázolta egy vadkan, ami normális körülmények között a vacsorája lett volna, nem pedig a végzete.

Zrínyi fura időhurokba kerülhetett amúgy, mert a források szerint csak a halála után ötvennégy évvel, 1620-ban született, valószínűleg ezért tudta megírni előre a költeményét a saját hősiességből elkövetett meghalásáról. Később meg vagy reinkarnálódott, vagy még mindig időutazott, minden esetre egy Mikszáth Kálmán nevű történész dokumentumkötete szerint a 19. század végén is felbukkant, még bankot is alapított, aztán onnan is kitört, gondolom vitte a rutin, ő ebben volt igazán híres. Meg abban, hogy horvát Bánk volt. Izé, bán, bármit is jelentsen ez.

hu.wikipedia.org

Sőt manapság is megvan még, most épp nyugdíjas kémiaprofesszor, aki ráadásul itt érettségizett nálunk,  helyi Táncsics gimnáziumba, aztán ugyanarra az egyetemre járt, mint én, csak 27 évvel előbb végzett nálam, konkrétan abban az évben, mikor születtem. Ha ezt tudom, a pesti évek alatt megkerestem volna, hogy dedikálja nekem a Mikszáth-kötetet.

(csak hogy érthető legyen...)

Páratlanul páros nap

Pár napja nem jártam arra, gondoltam megnézem a zorigón, hogy páros vagy páratlan nap van-e? Mert páros napokon az oroszok mindjárt győznek, ezzel perceken belül vége a háborúnak, páratlan napokon viszont fél óra múlva kitör a harmadik világháború. Ezek tényleg ilyen szépen, sormantiszerűen váltakoznak. És kiderült, annak ellenére hogy hatodika van, ez a szerda páratlan napnak számít (végül is a héten a harmadik) így ma épp harmadik világháború van menüben az elmaradhatatlan bikini/csöcs-kontenttel. Merthogy:

„Az ukránok bejelentették: elkezdődött a harmadik világháború“

És eme húzós főfogás mellé a desszert:

„Formás melleivel és hosszú combjaival hódít az argentin sztárfocista szuperszexi húga“

Na most, szerintem ez így redundancia, minek ennyi hír a kétbites agyú törzsolvasóknak? Eleve nem érdemes rákattintani a „cikkekre“, mert vagy az van, hogy semmivel sincs benne több infó, mint amit a kattintásvadász címben már felböfögtek, vagy a cím eleve durva hazugság, a soványka szövegnek meg semmi köze hozzá. Persze a Marginált... izé, Origót eleve csak úgy érdemes (és a mentális károk minimalizálása érdekében csak úgy lehet) olvasni, hogy a címeken kívül semmit, de szigorúan semmit. (Már a gasztrorovatuk is szar, arra se kattintok.)

Ha viszont a címek szintén tájékozódunk arról, mit akar üzenni Ártunk és Ormányunk (már azon túl hogy „Csöcsök, emberek csöcsök!“ - amivel persze a női olvasók nem leszbikus részét már el is veszítik, már amennyiben egy efféle polgári-konzerv szennylapnak vannak ilyenjei), akkor egyszerűbb összevonni a címeket. A fenti kettőt például valahogy így:

„Az argentin sztárfocista szuperszexi húga formás melleivel és hosszú combjaival elkezdődött a harmadik világháború“

wallhere.com

Hát nem sokkal jobban hangzik? Formás mellekkel még egy háború is húha ugyebár, nem is szólva a hosszú combokról. De ha valakinek ez így még nem elég, lehet még összevonni egyéb címeket is az aktuális címlapról. Például: „Beismerte a CIA-tiszt: Eszenyi Enikő a TV2-n tér vissza“, vagy hogy „Földönkívüli űrhajó csapódhatott az óceánba, kibuggyannak Madonna mellei a csipkés felsőből“, esetleg hogy „Egyre nagyobb bajban Opitz Barbi, itt vannak a megígért Zelenszkij-gépek!“. 

Hogy említett Barbi ki lehet, arról segédfogalmam sincs, de a róla elnevezett filmet másodjára sem bírtam végig nézni, hiába dicsérte sok hülye kritikus. De ennyit a hadijelentésekről.

Úri muri

A felcsúti döbrögi saját lábon álló veje "úri elitklubot" nyit Budán, hol az az angol privát klubok évszázados hagyományait akarja meghonosítani, a kifinomult polgári értékek mentén. Remélem ezt tényleg komolyan gondolja, mert viccnek nagyon szar lenne.

Tiborcz nertárs még azon a kulturális nívón sincs, mint a Bák Bán-beli névrokona, amennyiben még csak nem is paraszt (az egy rendes megélhetési forma), hanem szimpla élősködő, és pláne nem úriember, csak egy családilag felkapaszkodott parvenü. Bunkó újgazdag, aki a pénztől máris a klasszikus polgári értékeket képviselő gentlemannek tekinti magát, miközben egy igazi angol elitklubba legfeljebb csak azért engednék be, hogy felmossa a folyosót.

Amúgy tényleg dermesztő nézni, ahogy ez a hatalmi (nem kulturális) elit egyre inkább egyfajta újarisztokráciaként definiálja magát. Pedig sima szociopata orkok, most meg csinálnak maguknak egy zártkörű klubot, ami persze fontos, ha az ember a 3K mentén működik. Miszerint Korrupció, Kokain, Kurvák. Talán pont ezért kell a sok ostoba külsőség, hogy kúria, vármegye, főispán, meg a hasonló felesleges naftalinszagú baromság. Ezek jó kis díszletek, amik mögött például Borkai kolléga is nyugodtan csapathatja Fekete Pákóra, lyukas zokniban, a polgári mentalitás mentén, nyilván.

És emlékszem, mekkora hisztit vert ki a felcsútista szekta, mikor az akkor kormánypárt MSZP rendezett egy kihelyezett frakcióülést a Söjtör nevű faluban, és több százezerért rendeltek ebédet. Lazacot is, bazmeg! Több százezerért ebédelt mittomén, 80-100 ember. és rögtön jött hogy luxusbalodal, meg hogy limuzinszocialisták. Azóta meg a nagy luxusjact sem elég nekik, a nagyon nagy kell (meghosszabbítják Bicskéig ugyebár), Hatvanpusztán épül a pártvezér és kancellár családi kastélya, Tóni miniszter meg helikopterrel viszi a Louis Vuitton táskáját, mert egy prosztó Audiba mégsem szállhat be vele, az nem lenne méltó.

Ja, és Tiborc őrgróf cégét (az egyiket) úgy hívják, hogy BDPST Group, ez csinálja most az úriklubot. Viszont az elején belinkelt HVG cikk egyik hozzászólója javasolt egy jobbat: BDSKRVNYD Group. No more comment...

Héttör vényre, elvitelre

A csepeli gimiben végül leszedték a felcsúti döbrögi idézeteit idéző táblákat, pedig még a tornaterembe is jutott egy, a bordásfal fölé. (Amire a pártvezér és kancellár már eleve fel sem tudna mászni.) Pedig mély bölcsességről árulkodó szentenciák voltak ezek, amikre egyenesen úgy hivatkoztak, hogy a "a Hét Törvény". Miközben persze javarészt szaporodásra meg nacionálpopulista hepciáskodásra felszólító, tömör közhelyek ezek, esszenciális semmitmondások, még csak hétparancsolatnak sem hívhatók. Afféle kocsmai bölcsességek, amiket pár feles után Géza bá' is felböfög a Fekvehányás utcai kisbolt előtt fogyasztva.

Ám ha az embert elkapja a műfaj hangulata, egy bögre tea után is tud hasonlókat, mint én most, mert gondoltam, hogy ilyen Hét Törvényem nekem is lehet. (Ez amúgy hárommal vagy néggyel több, mint Asimovnál a robotika törvényei, attól függően, hogy az utolsó Alapítvány-könyvben ismertetett nulladikat beleszámoljuk-e?) A mennyiség persze nem csap át minőségbe, sőt:

1. A hazaszeretet Birminghamből jobban működik, mint Kőbányáról!

2. Csak az a miénk, amit Kajmán-szigeteki bankszámlán helyeztünk biztonságba!

3. Porból lettünk, komposzt leszünk!

4. A győzelem addig tart, amíg elhisszük magunknak!

5. Az erő egy szak, mi ebből diplomáztunk!

6. A nemzet egy kicsit akarat, de főleg tévképzet!

7. Alkoholista az, aki annyit iszik mint mi, csak nem szeretjük!

Majd kiszögezem őket valahová, mondjuk a wittenbergi vártemplom kapujára, Luther 1517-es 95 pontja mellé. Mondjuk Luthert amúgy sem tudnám megelőzni, ennyi pontot nem bírnék kiizadni magamból, de együtt lehet már 102. (Ugye hogy dübörgünk együtt? - kérdi az egér az elefánttól) És akkor nem kell foglalkoznom külön a purgatóriumba rekedt lelkekkel, vagy a búcsúcédulákkal sem...

Temetésünneplés

Tegnap nagy ünnepség volt Kondoroson (vagy Kenderesen?), mert pont harminc éve horthyzták újra Temetés Miklós király nélküli főkormányzót. Aki előtte tengernélküli helyettes admirális is volt, majd egy kellemesen fasiszta rezsimet működtetett e lángoktól ölelt geopoltikai realitásban. Nem csoda hogy Ártunk és Ormányunk, meg főleg százharminc-akárhány bátor parlamenti biorobot lelkesedés mutat irányába, azaz felé, pedig nem volt ez mindig így.

A pártvezér és kancellár például a Kövér házmesterrel együtt nehezményezte annak idején az újrahorthyzásos temetést, meg főleg azt, hogy mindenféle kormánypárti politikai paprikajancsi is ott nyüzsög, akkor is ha csak magánemberként. Persze az két-három köpönyegfordítással ezelőtt volt, ma már inkább példakép mint meghaladandó antikvitás a néhai kormányzó királynélküli. Harminc éve még a jövőbe nézett a Felcsútok Géniusza, mag már főleg a múltba, pontosabban ott véli látni a jövőt. (Egyelőre még technikailag csak a Kádár-rendszer romlottabb, korai szakaszánál tartanak, de a mi Döbrögink ugye még legalább húsz évre tervez, szóval elvtársak, előre a hátra!)

telex.hu

A fenti kép meg mindent elmond az ünnepélyes alkalom nagyszerű kisszerűségéről. A zászlórúdként üzemelő daliák állítólag vitézek, avagy a néhány, egymást szívből gyűlölő "vitézi rend" valamelyikének tagjai. Pedig esküszöm, én először azt gondoltam, hogy enyhén identitászavaros borlovagok, akik majdnem falusi plébánosnak öltöztek, csak az utolsó pillanatban megtalálták otthon a tükröt. De legalább egyik se húzott Nike edzőcipőt a jelmezéhez, mert az egy plébánosnál még belefér (láttam olyat), egy vitéznél viszont kínos, és igencsak imperialista, vagy mi.

Amúgy vicces, mikor egy temetés évfordulójából gyártanak maguknak ünnepet, pedig Horthy tatának júniusban volt a születésnapja, de akkor nem olvastam, hogy lett volna Komondoroson (Kemenderesen?) nagy jelmezes  zászlókkal pózolás. Kissé utána nézve az olvasásnak csak annyit találtam, hogy tavaly, a valamelyik vitézektől a "Budapesti Törzs" tartott villámbulit egy XVII. kerületi emléktáblánál. De még DJ se volt, gondolom a tonhalas szendvics meg eleve fel se merült.

Persze a múltba révedés nem különösebben fárasztó, avagy energiaigényes tevékenység, ami azért is jó, mert így nem kell beszervezni a Red Bullt szponzornak, ami tényleg hogy nézne már ki, enberek? És haja is már milyen...

Igen nagyon boldog...

akar lenni mindenki, de ez csak keveseknek sikerül. Elvégre hasonlóan ahhoz, hogy ha mindenki gazdag lenne, senki sem lenne az (hisz gazdagnak azokat hívjuk, akiknek jóval több pénze van a többieknél), szóval a boldogok sem a lelki szegények (bár nekik talán nagyobb az esélyük), hanem akik a többieknél jobban érzik magukat a világban. De ha mindenki egyformán jól érzi magát, akkor senki sem igazán boldog, egyszerűen mert nincs kihez képest annak lennie. 

Ez olyan lenne, mint a jehovisták prospektusaiban, ahol az oroszlán meg a zebra együtt heverészik az őzikével, valami ligetben, azt' mindenki unja magát, ha már életveszély sincs az (egykori) ragadozó meg zsákmányállat viszonyában. Nincs már mire törekedni, nincs dinamikája a kapcsolatuknak.

Így aztán a boldogság relatív, ha például mi vagyunk a zebra, igazi boldogság, hogy ma sem ettek meg az oroszlánok, de ha ennek  lehetősége sem állt fenn, akkor minek örüljünk. Az unalmas, semmitevés-alapú heverészésnek? Szomorú (vidám) tény, hogy valamihez képest bírunk boldogok lenni, vagy épp boldogtalanok, dolgokhoz, helyzetekhez, magunkhoz vagy néha másokhoz képest. 

És mindez csak erről jutott eszembe, egy kellemesen borús, és szerencsére nem túl meleg vasárnap délelőtt:

Állomásozó csapatok

Lukasenka belorusz diktátor elvtárs, admirális-generális és lélekben még mindig falusi kolhozelnök aszongya, hogy hülyeség, hogy a Wagner nevű szervezett bűnözői csoport (eufemisztikusan: zsoldossereg) vonzljon ki az országából, mikor a szomszédos Lengyelországban is NATO-csapatok állomásoznak.

Csak finoman jelzem, hogy más csapatok nem is tudnának ott állomásozni, elvégre Lengyelország is NATO-tag, tehát az összes lengyel katona NATO-csapatokat alkot, ahogy az összes magyar is, még a huszárok is! Amúgy meg egy katonai szövetségnek pont az együttműködés lenne a lényege, és fegyveres erők esetében ez mérsékelten működne például Skype-on. Közös kiképzések, hadgyakorlatok mifenék, plusz most még a közelben zajló vérontás ugye, szóval Belarusz téeszelnöke vagy ostoba, mint a sár, vagy mégis inkább csak egy cinikus szociopata.

Amúgy nem is tudom, mi lenne a szerinte helyes megfejtés, gondolom az, hogy Lengyelországból menjen haza az összes külföldi katona, szakértő és efféle, aztán meg szüntessék meg a komplett lengyel hadsereget, és akkor nem lesz több NATO-katona az országban. Hogy ez a belorusz seggfejnek pontosan miért is lenne jó, az teljesen ködös, a wagneres csávókat be lehet védeni kissé, csak ők nem egy katonai szövetség keretében vannak ott, hanem jobb híján. Plusz jelentős részben börtönökből toborzott nehéz bűnözők, akiket valószínűleg a brüsszeli NATO-központ sok kilométeres körzetében sem látnának szívesen.