Wunderkind alhadnagy utolsó naplóbejegyzése

 Ürgestorm generális aszonta, menjünk át a hágón, meg kell hódítani a túloldalt. Mire kérdeztem, hágni is lehet odaát? Mondta nem, ott nem faros frájlájnok vannak, csak halott ellenségek lesznek, ha jól csináljuk. Mondom erre, de hogy akkor minek, miénk lesz a túloldali legelő is, áshatunk lövészárkot bele, de mire fel?

A generálmajor igen dühös lett, majd leesett a bajsza az idegtől, de nem mutatta, csak két kutyát lőtt le, meg a kredenc üvegét zúzta be puskatussal, szóval nyugodt maradt, ahhoz képest, hogy szerinte a kérdésem már maga árulás.

Aztán kifejtette - a maga lényegretörő módján - hogy, ha nem tetszik a háború, akkor inkább illessem felmenőimet illetlenül, hátulról, de lehetőleg máma még. Mert a háború, az  maga a lényeg, az ember abban különbözik a majmoktól, hogy nem szarral dobálja a másikat, hanem srapnellel szórja meg.

A háború tesz minket emberré, mondta Ürgestorm, aki ennél filozofikusabb valószínűleg csak akkor volt, mikor végig kellett ülnie egy Wagner operát, és már a második felvonás közben az öngyilkosságot fontolgatta.

- Az élet harc, maga disznó! - mennydörögte - Simán csak élni, az gyáva megalkuvás! Harcolni kell, mindegy ki ellen, de harc nemessé tesz, vagy halottá, de akkor majd a temetéseden állnak körbe, és tisztelnek, hogy aztán berúgjanak. Az emlékedre, te senkiházi! A világ háborúból van, snapszból meg kúrásból, aki ezeket nem tudja élvezni, az nem ember, csak valami hülye, gyenge báb, akit eltaposunk, csak hogy érezze a felsőbbrendűségünk.

És akkor hirtelen megvilágosodtam. Az élet tényleg harc, valóban, de pont az ilyen baromságok ellen. Úgyhogy dezertáltam, avagy átmentem egyedül a hágón, fegyvertelenül, de fehér zsebkendőből zászlót applikálva. Rögtön el is fogott az ellenséges őrjárat, akiknek elmondtam, hogy miért is. Hogy a háború egy mekkora baromság, hogy most tényleg egy kisebb tehénlegelőért öljük meg egymást tucatszám?

Erre ők azt mondták, hogy az élet harc, a lényeg a háború és hogy örülhetnek, hogy végre eltaposhatnak egy hozzám hasonló férget.

Szóval most itt ülök, és várom hogy a kivégzőosztag megkapja végre a töltény-ellátmányt, mert a mostani adagból már nem pazarolnak rám. Addig is kaptam egy babkonzervet.

Az emberek tényleg nagyon hülyék...

Álsághelyzet

Ártunk és ormányunk (tudjuk, hogy a kettő között nincs igazi különbség) újabb fél évvel meghosszabbítja a migrációs válsághelyzetet.

De tényleg, ezeknek nem elég a járvány miatti? A határok gyakorlatilag lezárva, nem látja sehol senki az illegális migránsok tömegeit, akik "Allahu akbar!" csatakiáltással rohamozzák délről a legújabbkori vasfüggönyünket, és amúgy sem akar idejönni a kutya se. Soha nem is akart, 2015-ben a nagy "migránsválság" idején is Németországba, Hollandiába meg a skandináv térségbe tartottak, rajtunk csak áthaladtak, a kormány (szerintem szándékos) baszakodásának következtében, az optimálisnál lassabban. Így aztán nem csak az olaszoknak meg a németeknek kellett (indokoltan) menekültválságról beszélniük, de megtehette ezt a felcsúti is, akinek az aktuális, figyelemelterelő propagandájához kapóra jöttek a Keleti pályaudvarról szalajtott vágóképek.

Ha van migrációs válság az az, hogy a kórházainkban már gyakorlatilag minden szakorvosból hiány van, mert Kovács doktor ugyan ma is heti kétszer van ügyeletben, csak épp Amszterdamban. Ha van migrációs válság, annak jó indikátora, hogy egy ideje már London az ötödik legnagyobb magyar város.

De az nem migrációs válság, amikor a fülészeten Dr. Fejszál Abdullah néz bele a gennyesedő hallójáratomba, mert ha ő nem lenne, akkor a szemészetről kellene áthívni valakit, hogy hát végül is orvos-orvos, darab-darab. (Mint ahogy a Covid-osztályokra is kivezényelnek már mindenkit, fogorvosoktól a pszichiáterekig, akik vírusokról utoljára az egyetemen hallottak, harminc évvel ezelőtt, fertőzőosztályi rutinjuk meg annyi van, mint bárki tetszőleges cipőfelsőrész-készítőnek. Vagyis lehet, hogy betegként voltak már ilyen helyen, és ha nagyon muszáj, még odatalálnak.)

Szóval a migrációs válsághelyzet (ami hivatalosan öt éve tart!), egy ordas nagy kamu, ha nincs problémánk valamivel, az pont a tömeges bevándorlás. De ez van, a főnök egyre hülyébb, egyre inkább a saját kis világába van zárva, és évek óta nem volt jobb ötlete annál, hogy migráns. Második helyen áll a Soros, de az kifulladni látszik, a többi meg csak szezonális propaganda-termék volt, mint a buzizás, cigányozás, ügyvédezés, börtönbizniszezés.

De a nép jobb ha nem őt utálja (pedig azért egyre nagyobb részben utálja), hanem valami sötétben bujkáló rémségtől fél, amitől majd meg lesz védve jól. A migráns pedig ideális erre, a tőlük rettegők elsöprő többsége muszlimokat csak a tévében látott, mikor háromszázhuszonhatodszor ismételték az Egri csillagokat. Esetleg vett már kebabot szírtől, a vasútállomás melletti büfében, de akkor valahogy nem rettegett a szakállas faszitól, aki pedig egy bazi nagy késsel hadonászott egy nagy húsoszlop mellett.

És persze a válsághelyzet arra is jó, hogy komoly milliárdokat lehet titkosítva eliminálni, elveszíttetni közpénz jellegét, csak hogy legyen mit a tejbe aprítaniuk.

Mert nekik kenyér kell, a népnek meg cirkuszt adnak.

Meg váltás, meg történet

Szombat délután, és én már megint Star Warst nézek. Nem szándékosan, de a Viasaton három filmet tolnak le egymás után, nekem meg kell a tévé, mint civilizációs háttérzaj, meg hogy szóljon valami emberi hang a lakásban, ha már nincs kedvem magamban beszélni.

És akkor már miért ne lehetne ez az sztori, elvégre gyerekkorom valláspótló mitológiája. Ha már nem kaptam vallásos nevelést, a mesekönyveket meg lenéztem (tíz-tizenkét évesen már Dumas-t meg Stendhalt  olvastam), akkor marad a Tsillagok Háborúja, mint űropera,lovagregény és megváltástörténet. Plusz a dzsedik meg a Velükvanaz Erő, mert akkoriban Lukács György (nem a magyar filozófus, az amerikai filmiparos) még nem midikloriánozta össze a maga teremtette mitológiát, a dzsedik voltak a harcos zen buddhisták, ilyen shaolin jelleggel.

Közben meg van benne valami bizarrul keresztény vonal ahol eljő a Fiú, mint megváltó, csak ez esetben az atyát kell megváltania, aki viszont ha ne is egy bukott angyal (Lucifer itt az uralkodó), de a Messiás elbukott béta-verziója. Aki amúgy az űrnácik közé állt, hisz a birodalmiakról nehéz másokra asszociálni.

És mivel a Star Wars nem sci-fi, nem is kellett problémázni azon, hogy hangok vannak az űrben, hogy a lézersugár szemmel látható sebességgel halad vagy hogy Soloék hiperűr-ugrásokkal szelik át a galaxist (valamelyiket...), de nincs egy rendes fedélzeti számítógépük, ketten nyomkodják kézzel a gombokat, meg markolják a botkormányt, hogy mennyünkmá', ménemmegyünkmá? Ja, és mindenhol van mesterséges gravitáció, Threepio ötmillió nyelven beszél, de Artunak nem tellett egy beszédszintetizátorra, viszont egy porszívó kerekein is vidáman közlekedik a sivatagi homokban...

De mondom, ezek nem számítanak, Piroska sztorijánál sem kérjük számon, hogy a nagyival hogy élték  túl a farkas általi elfogyasztást, a ragadozó meg hogy nem ébredt föl arra, hogy épp egy érzéstelenítés nélküli hasi műtétet hajtanak végre rajta.

Úgyhogy most, ha véget ér a reklámblokk, nézem tovább a Birodalom visszavágot, mindjárt jön a  nagyon hülye Yoda, aki beleőrült egy mocsárba, mondjuk abba bárki más is...

Tablókép? (hu.pinterest.com)

Fermi, Loeb és a való világ

Valamelyik portálon azt kérdezi egy "cikk" címe, hogy vajon ki nyeri meg a Való Világot. Jó, én azt sem tudtam, hogy ez a klasszikus trash-reality még létezik, így aztán nem csak hogy ne tudom, ki nyeri meg, de rohadtul nem is érdekel. (Mondjuk akkor sem érdekelne, ha tudtam volna róla, hogy ez a RTL valamelyik mellékvágányán még mindig fut.)

De hogy a való világot ki nyeri, azzal kapcsolatban vannak tippjeim. Vagy egy ma még nem is létező vírus, vagy az űrlények inváziós flottája, de ha egyik sem, akkor becsapódik egy kihalást okozó, nagyon nagy kődarab.

És hát nem biztos, hogy kár lenne értünk. Csak a mi galaxisunkban (a furcsa módon egy csokiszeletről elnevezett Tejúton, vagy Tejútban...?) lehet vagy ötvenmilliárd(!) olyan bolygó, ahol kialakulhatott a hozzánk hasonló szénalapú élet, biztos egy csomó helyen ki is alakult, és van jó sok, ahol a helyi intelligencia már eljutott a világháborúk, a tartós tej és a fiúzenekarok korszakáig.

Meg mire a komplett univerzum egy sötét, kihalt és néma hely lesz, még egy csomó idő van, hogy különféle civilizációk kifejlődjenek és elpusztítsák magukat, elvégre mindegyiknek lehet valamiféle életciklusa, így a miénknek is. Nem vagyunk itt az idők kezdete óta, és nem fogjuk látni az idők végét sem.

Persze relatíve keveset tudunk a világegyetemről, én különösen, mert nem oda jártam, hanem az ELTE-re. Lehet, hogy van isten, aki megrázta ezt a bazi nagy hógömböt, és feltette a polcra, meg lehet, hogy az egész ismert világ egy hologram egy sokdimenziós tér felületén, vagy elméletileg elképzelhető, hogy mindezt Festéktüsszentő Hapci Benő alkotta a zsebkendőjébe, egy különösen ködös őszi reggelen.

Igazából azért jó sci-fit fogyasztani, mert az intelligensebb alkotások tényleg komolyan eljátszanak hajmeresztő gondolatokkal is, miközben a szerzőket nem csesztetik szemüveges tudósok, hogy ez mégis mekkora baromság már.

A fentebb belinkelt 444-es cikkben amúgy pont erről van szó, hogy Avi Loeb a Harvard asztrofizikusa is kap hideget-meleget, mert felveti, hogy a pár éve észlelt furcsa üstökös, az 'Oumuamua, lehet hogy mesterséges tárgy. Legalábbis szerinte ez a bizonyítékok alapján a valószínűbb verzió.

Meg arról is beszél, hogy az idegen civilizációkat valamifajta űrrégészettel lehetne megismerni, mert nagyon kicsi az esélye, hogy pont velünk egy időben létezzenek. (Amúgy ez is a Fermi-paradoxonnal kapcsolatos elmélet, hogy lehetnek odakint valakik, de a "kapcsolat-ablak" nagyon szűk, évmilliárdok viszonylatában kellene összeállnia annak, hogy két két civilizáció ugyanabban a néhány száz, vagy néhány ezer évben van hasonló fejlettségi színvonalon, és kommunikációképesen. Vagyis már elég fejlettek ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek a másikkal, de még nem pusztították ki magukat...)

De tessék elolvasni a cikket, esetleg Loeb könyvét, ha már egy szégyenteljes tévéműsortól idáig asszociáltam magam.

Ormánypárti ajtó

Van-e ormánypárti ajtó? Nincs, ahogy kormánypárti sajtó sincs. A sajtó, abban a pillanatban, ahogy bármilyen "párti", már nem sajtó, csak  fizetett propaganda, permanens választási kampánykiadvány. Ami nem ugyanaz, mint az önkéntes (azaz nem fizetett) Malvinka nénik ájlávfelcsúti posztjai. Ők lelkesek, hülyék, és kedvenc pártvezérük képét teszik a kredenc üvege mögé, Jézus és Olajban Főtt Szent Jeromos közé.

De a sajtó, az újságírás (és e tekintetben mindegy, hogy print vagy online), nem lehet semmilyen párti, pártok csak diktatúrákban adnak ki lapot, igaz akkor többet is, hátha az alkoholista értelmiségitől a téeszparasztig elég sokan beveszik, hogy emberek, itt sokszínűség van. Pedig egy frászt, ha egypárti rendszer, akkor minden lap pártlap, ha van még demokrácia, akkor meg a kurvára érdektelenek a pártközlönyök. Egy valamiféle kritikai (Habermas még úgy mondta: polgári) nyilvánosságban alapvető, hogy egyes orgánumoknak lehet eszmei elkötelezettsége, de nem lehetnek kitartottjai a bármilyen hatalomnak. (Mellékszál: egy normális demokráciában az ellenzék is hatalmon van. Mert bent ülnek képviselői a törvényhozásban, mert szerepe van a közéletben. Mi nem vagyunk normális demokrácia.)

És ekkor jön Kakadu Péter kükümminiszter, és egy román tévének adott interjújában olyat szól, hogy nem elégedett a kormánypárti sajtó olvasottságával. (Merült fel mindez a Klubrádió kapcsán.)

Hát kedves Pítör nertárs:

- Kormánypárti sajtó ugyebár nincs. Ellenzéki sincs, ha az pártsajtó, azaz lehet a cucc kormánykritikus, de kormánybarát is, ha őszinte véleményeken és értékítéleteken alapul, de ha pártházból/ minisztériumból jön az utalás meg a megrendelés, az ugye nem sajtó.  Mint ahogy a teszkós újság sem az.

- Az olvasottsághoz minőségi tartalom kell, de ahhoz meg az, ahogy a szövegipari betanított munkásaitok legyártják a szokásos propagandát (tematikák: gyurcsánytakarodj, cicitvillanott, nagymagyarország-alakú rántotthús) kurva kevés.

- Nem a sajtót kéne uralni, hanem jól kormányozni, akkor esetleg nem kellene közpénzmilliárdokkal tömni, egy nagyjából mindenki által lenézett, és nagyon kevesek által fogyasztott sajtó-konglomerátumot. (És akkor ebbe még benne sincs a "közmédia" eposzi jelzőjű, kormányhitű 0-24 nagytestvérezés évi 100 milliárdos számlája.)

Kakadu miniszter ellenben annyit bír mondani, hogy fake news. Na ja, ezt legalább ismeri, komoly megrendelője a terméknek...

papaigabor.wordpress.com

Sportkocsi könyvtárszobával (Ha én gazdag lennék II.)

Leszürtem a világból, hogy az enberek kabzsik, öntelltek, buták és rosz a helyesirásuk. Ez mind az 5G-és vakcinajárvány miatt van, mert a hátérhatalom azon ügyködik, hogy maga alá halytson minket. Is.
Mert ezt a hajtás, ez már megvolt a Zéta Retardált bolygón is, azt már gyarmatositották a háttérben gyík emberek, most meg mi jövünk és. Klimaváltozás is ezért van, ami nem kamu, csak a gyikok nem szeretik ha novemberbe esik, azt szeretik, ha az egész hónap sivatagos. Ha az emberek tekintete lehangoló, test alkata szürke, lábkörmeik számottevők. Akkor leszünk majd jó rapszolga-faj nekik, célszerűen. Ezért most oltással vakcináznak, amitől mutálódóvá torzul a DNS-sünk, hogy átörökítsük.

Közbe meg  robotokat küldenek a Marsra, hogy mire itt végeztek, már mehessenek is inváziózni, mint gyarmatokra...

De tényleg, le kellene jogilag is védetnem a kritikátlan ostobaságot, a fél emberiség nekem fizetne jogdíjat, én meg vehetnék egy-két Ferrarit, meg sofőrt hozzá. Mert vezetni nem tudtam, nem tudok, és nem is áll szándékomban tudni fogni.

Amúgy kellene a francnak sportkocsi, tudnék annyit fizetni a Ferrarinak, hogy építsenek nekem egy szép nagy, tágas buszt, olyan elnöki különgép jelleggel. Mert ugye egy sportkocsiba nem fér be a házimozi, a jacuzzi és a könyvtárszoba, szóval a végén még a tájat kellene nézne útközben, ami meg nagyon proli. És tele van a sok ostobával, akik nekem fizetnek, de azért nézni már ne kelljen őket, tájjelleggel sem. Most is bárhová megyek, mindig ülnek mások is a buszon, meg szembejönnek az utcán, a buta tekintetükkel.

Meg vennék ilyen felhőkarcolót, de csak ha felhőt is adnak hozzá, engem meg hagynak a földszinten lakni, mert tériszonyom van. A magánrepülőm is az autópályán repesztene, kicsit széles, de addig legalább lezárathatnám az egészet. 

Ez részemről nem ostobaság lenne (hisz művelt vagyok, ízlésem kifinomult), hanem szűklátókörű önzőség, ami teljesen más kategória, definíció kérdése az egész.

Később indulnék majd az elnökválasztáson, nem itthon persze, hanem valami kisebb és banánabb köztársaságban, ahol  egyszerűbb arany vécékefébe fektetni a butaság-jogdíjakból származó bevételeimet. Ha már egyszer ilyen okos vagy, tehetséges, és teljesen sikertelen...

Ilyen volt, olyan legyen... (totalcar.hu)

Nyelveken beleszólás

Mostanában rendre szembe jön egy hirdetés, miszerint hatvanöt év felett is meg lehet tanulni angolul. Hogy ez most célzottan talál-e meg, azt tudja a fene, de hát épp én panaszkodtam, hogy ha mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, akkor én legalább 65 vagyok, bár naptárilag az még 18 év, ami viszont egy komplett nagykorúság. 

De ha annyi idősen még életben leszek, akkor rám is fér majd, hogy megtanuljak angolul, mert nagyjából pont akkora fogok elfelejteni... izé, azon a nyelven ott. Ma még megy, most írtam egy kis másfél oldalas statisztikai elemzést egy edinburghi (bár londoni központú) cégnek, afféle próbamunkaként, hátha kapok tőlük megbízásokat az itthoni hómofiszba, még mielőtt a híd alól kellene vadásznom az ingyen wifit.

Mondjuk ez a társadalomtudományi meg statisztikai szaknyelv azért nem áll távol tőlem, sőt még kenyeret is tudnék kérni angolul, meg tejet, fish&chipset, babkonzervet, és azt, amire az van írva, hogy Spam.

Amivel még jobban állok, mint azok az egykori tisztiiskolások, akiket a nagy Szovjetunióba küldött képeződni a légierő, és bár a hajtómű alkatrészeit egy idő után már jól tudták oroszul, de a a kantinban már nem tudtak kérni egy pacalkonzervet. Vodka meg nem volt, pedig azt tudtak volna...

Devolt egy rövid időszak az éltemben, amikor majdnem tudtam olaszul (kellet a nyelvvizsga, odáig küzdöttem el magam), de az olasz nyelv tizenévnyi következetes nem használata miatt, az már szinte teljesen kikopott belőlem. Ma már csak ékes (töredékes) mondatokat tudok összerakni, de csak ha a Cosa Nostra embere pisztolyt nyom a fejemhez, az olasz tudásom jelentős százaléka mára már csak abból áll, hogy pizza, pasta, mozzarella, meg hogy Lamborghini.

De pacalkonzervet a magyaron kívül semmilyen más nyelven nem tudnék kérni, még jó, hogy mostanában nem is akarok.

Küldet. És?

Doktorminiszterelnök Úr mármegen publicisztikailag fejti meg a világ, a történelem meg az emberi lélek rejtelmeit, melyeknek ő szakértője és manipulátora egyben, főleg ha nem veszi be a gyógyszerét. 

Azt, hogy ordas nagy baromságokat beszél már megszoktuk, írni meg nyilván nem ő írja ezeket a szarokat, hanem az erre alkalmazott rabszolgák, amíg a főnök kolbászt tölt meg pálinkával. De a nevére veszi ezeket a bomlott elmeszüleményeket, leginkább nyilván azért, mert a szolgák az ő kedvére akarnak tenni vele, lesve, hogy mit gondolna a pártvezér és kancellár, ha szokna gondolkodni a hatalmi manőverein túli világról is.

Azt "írja" tehát a felcsúti, hogy "ha magyarnak születtél, akkor küldetésed is van". És most indulatból trágár leszek: egy faszt! Nem volt elég baja már a világnak (beleértve a komplett Európát) a küldetéstudatos, cezaromán idióták miatt?

Attól hogy épp hol születtél, még semmilyen küldetésed sincs. Az nem küldetés, hogy próbálj meg a helyzethez képest jó ember lenni, ne rugdalj kismacskákat és fürödj le gyakran. Az csak emberi minimum, szeresd felebarátodat, you know, de ez független attól, hol dobott le az a nyomorult gólya.

Magyarnak születni pont olyan, mint franciának, németnek, angolnak vagy szingaléznek. Egyik sem jelent semmiféle speciális küldetést, a világot nem megváltanunk kell, hanem túlélnünk, lehetőleg morálisan intakt módon.

Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban magyar, mert szükségszerűen vagyok ember, de véletlenszerűen magyar. Ha száz kilométerrel arrébb születek, most horvát lennék, de még mindig én.

Küldetésem nincs, jövőm se nagyon, nem érdekel a római birodalom meg a valahogy sosem felénk jövő migránsok, de hogy az ország teljhatalmú ura primitív ostobaságokat terjeszt (hátul felsír egy Joseph Goebbels), kormányzás helyett, az azért felbőszít.

index.hu

Körtefán

Kaptam egy ímélt, immár sokadszorra, hogy "PayPal fiókját korlátoztuk". A mivan? Semmiféle fiókom nem létezik, néha vettem valamit online, bankkártyás fizetéssel, de sosem a paypalon keresztül. Simán kamu az egész, a bankkártya adataimat akarják, de én nem hagyom magam. Azt a 158 forintot, ami van még a számlámon, nem adom, abból még vehetek egy kiló lisztet az Aldiban, ami jól jöhet még pár nap túléléshez.

És még van egy kis készpénzem is, ahhoz már kevés, hogy rendesen drogra költsem, ahhoz meg sok, hogy éhenhajlakk. Nem könnyű egy lepusztult, mindent túlgondoló, erősen középkorú szociológusnak lenni, de hónapról hónapra meglepődöm, hogy még vagyok. Nem  hajléktalanszállón (ahová való lennék), így aztán Teó az ékszerteknős is köszöni, jól van (lassan 21 éve a szobatársam), gondoskodom róla, sőt a fikusz is abbahagyta a haldoklást, hetek óta nem dobott le egy elsárgult levelet sem. Döglött banánnal öntözöm, de komolyan.

Ja, és kaptam még egy levelet, valami vakcinaközponttól, hogy lehet beoltanak, nem soká. Gondolom hónapok kérdése az egész. Merthogy Kakadu Pítör kükümmiszter intézett némi kínai vakcinát is, így már jöhetnek a hatvan alatti, de veszélyeztetett csoportok is. Én is ide tartozom, nyilván a diabéteszem okán.

Pedig azt nem is tudják rólam, hogy csak napárilag vagyok 47 éves, fizikailag inkább 65, mentálisan meg tizennégyezer.

The Man from Earth, avagy egy csíz a csupasz körtefán...

A humor igénye

Van-e a humornak esztétikája? Az nyilván van, bármiről lehet esztétikailag értekezni. A kérdés inkább az, van-e a humornak esztétikuma?

Tudja fene, de ha azt gondoljuk, valami ugyanúgy lehet vicces, mint tragikus, ugyanúgy lehet romantikus, mint valami középfajú dráma (az főleg), és bármilyen művészi izé ezeken belül értelmezhető, akkor a humor igenis lehet esztétikus. Már abban az értelemben, hogy ha Kantnak van igaza, és amit többször idéztem már ide (azaz szép az ami érdek nélkül tetszik), akkor tetszhet nekünk érdek nélkül, amit csak akarunk.

De mindeközben humorban szarul állunk. Egy olyan országban ahol az irigy hónaljmirigy a humor nagyágyúja, onnan igazából emigrálni kellene, azért legyenek már határok az ember életében. Hogy ezt azért már ne. Vagy hogy ha valakinek Besenyő Pista bácsi a vicces, akkor a kurva anyját neki, de ne menjen oda.

Szóval várnám én a magyar Russel Brand vagy Jack Dee feltűnését, de nem, nálunk mifelénk a prosztó bohócok aratnak, szóval a humornak van esztétikuma, csak nem errefelé kell keresni.

Valentin Bálint egyáltalán nem különös világa

Ma van Bálint-nap, ami a virágboltosoknak Valentin, de nem tudok mit kezdeni vele.Erős a gyanúm, hogy én még szerelmes vagyok az exembe, de az is hogy ez már nem kölcsönös. Az elmúlt tizenévben nem is foglalkoztunk a valentinozással, betudtuk egy kereskedelmi manővernek, meg popszakmai nyáladzásnak.

De mintha most épp nem kerítenének nagy feneket a dolognak, a kereskedelmi tévék letudják néhány ezerszer ismételt romkommal, már ahol nem akciófilmeket adnak, amikből azért ritka a romantikus.

De talán tünetértékű, hogy pl.a 444-en épp ma raktak ki egy pornóipari témájú cikket, valójában értékén kezelve az alkalmat. Mármint Valentin Bálint elvtárs névnapját.

Ilyen kérdésekről van szó a beszélgetésben, hogy Magyarország pornó-nagyhatalom-e, egyébként nem, soha nem is volt, mi legfeljebb pornó-összeszerelésben voltunk erősek, egy ideig. Kábé addig, míg a net fel nem számolta a hagyományos pornófilmek piacát.

Szex és szerelem nyilván összefügghet, bár ez egyáltalán nem törvényszerű, de a Valentin nap valahogy mindig inkább a piros szívecskés giccsről szólt, mint az erotikáról, meg hülye amerikai filmekben nézhettük, ahogy feltüzelt tizenhárom évesek tervezgetik, hogy most akkor az első csók... Meg lesik hogy hány képeslapot kapnak a kitől.

Bár gondolom ezt ma már  közösségi oldalakon intézik, ahogy az amatőr pornó egy részét is, néha úgy tűnik hogy az emberek egy része remekül elvan két-három oldallal, legyen Facebook, Twitter vagy Insta, meg PornHub, az internet többi része meg kit érdekel?

Engem mondjuk igen, de mostanában nem érzem azt, hogy például ide olyan sűrűn kellene írnom. Lassan tíz éve létezik ez a blog, és mintha kezdene elfáradni. Vagy egyszerűen már elmondtam benne a világról, amit itt el lehetett, úgyhogy amíg nem jönnek az űrlények, nem találok témát.

Vagy igen, végül is a kultúrában mindig akad valami, amiért képes vagyok még mindig lelkesedni, a politikában meg egy csomó dolog, amitől felhúzom magam, a nagy löttyös indulatig, hogy aztán ne szedjek túszokat, de a jelzőkkel se spóroljak.

popkult.blog.hu

Kínzó kérdések, No. X

Namost. Beoltassam-e magam müllercecíliával? Hordjak-e maszkot demagógia ellen? Ha sörre iszok nyugtatót, az vakcinának számít-e? Vagy-e nem? Ha a tíz évvel ezelőtti népszámlás szerint tízezer lélekszám alatt vagyok, kell-e maszkot-e hordanom-e? Ha buddhistának gondolom magam, és szerintem már milliónyi életet éltem le, világvárosnak számítok-e, és ha igen, melyik kontinensen?

Ha az a szörnyű érzésem van, hogy egy bizonytalan állagú csütörtök üldöz, mikor oltassam be magam, ha valaki kedden hív?

És ha az oroszok Kínában gyártatják a svájci vakcinájuk? A kankó ellenit, ami mi is?

És ha regisztráltam, de nem a gyakrabban használt imélemről, akkor azt látja a szíjájé, vagy ami az oroszoknak van helyette?

Ha orosz vagyok, lehetek kínai az oltástól?

Ha kínai vagyok, belehaltam már?

Ha túléltem, akkor a mit?

Ha el se kaptam, akkor mit éltem túl?

Van isten, vagy nagybetűvel írjuk?

A világ bekaphassa

Földi László, a kormányhitű média által megtévesztő módon "biztonságpolitikai szakértőknek" titulált összeesküvés-elmélet kiskereskedő, azt bírta mondani ma reggel a szégyenszemre még mindig Kossuth Lajosról elnevezett rádió vasárnap reggeli agitkájában, hogy szerinte le kellene kapcsolni az internetet: nem letiltani ezt-azt, hanem lakapcsolni a picsába az egészet, ahogy van. Hát, ezt a Kínai Kommunista Párt Vlagyimir Putyin Tagozata sem mondhatta volna ennél nagyobb elvtársi nyílttsággal.

Értjük, Földi fejében a világ zavaros összeesküvések fura hálózata, és mint általában a hozzá hasonlóan gondolkodó (pontosabban gondolkodásra csak részlegesen képes) emberek, legszívesebben betiltaná azt, amit megérteni, sőt felfogni képtelen. Persze mivel ő már láthatóan a világot mint olyat nem érti (a távolban felsír egy Szaniszló Ferenc), még visszafogott is volt, hisz mondhatta volna, hogy tiltsuk be a valóságot. Lövessünk a tények közé elvtársak, azok úgyis csak zavart okoznak az igazhitű zakkantak fejében.

Ez valahol a diktatórikus (történelmileg: abszolutista, a huszadik században totalitárius) rendszerek sajátja, biztos voltak olyan istencsászárok, akik rendeletileg akarták betiltani a túl korai napfelkeltét, hogy rendesen ki bírják magukat aludni a éjjeli, egzotikus rabszolganő-alapú mítingek után.

Plusz az ilyen kettyósokra jellemző, hogy mindig valami egykor volt aranykorról hadoválnak, amihez képest jelen kultúrája súlyosan degradált, dekadens, deviáns és még néhányszor débetűs. Közeleg a világvége armageddonja, amit meg is érdemlünk, bezzeg dédapáink még nem a fészbukon buzultak, hanem látástól vakulásig gürcöltek a földeken, reggel pálinkával mostak fogat, szigorú szalonna-diétán éltek, és a vasárnap templomba mentek frissen mosott bajusszal, unatkozni.

Most meg ez az internet, hát nem szörnyű, de most komolyan?

F. László médiahülye foglalkozású meg ugye arról beszél, hogy az egész internet lényege, hogy tudatos támadás folyik a normalitás ellen. Részéről mindenképp.

Zöldségrém

Én mindig is jobban szerettem a zöldséget a húsnál, kivéve ha kocsonyáról vagy körömpörköltről volt szó, de hát egy perverz állat vagyok nyilván, a köröm meg amúgy sem hús, ahogy a rántott disznóagyvelő sem.

Ám. Az ilyen szelet húsok sosem voltak a kedvenceim, világ életemben nem értettem, hogy szeretheti valaki a szalonnát (pláne, hogy most is hordok magamon egy adagot, és persze, hogy utálom), a grillezős dolgok meg attól lettek igazán érdekesek, ha padlizsánt (is) grilleztünk.

Ezért volt jó ötlet, hogy anyámmal megállapodtunk, ha húslevest főz, a zöldségeket rakja nekem félre. Mert sokáig kidobta a levesben órákig főtt karalábét, petrezselymet, meg a répa nagy részét. Pedig ezekből tudom előállítani a legjobb, pirítósra való zöldségrémet (izé.. krémet), csak egy kis hagyma kell még hozzá. De hát hagyma mindenhez kell, kivéve a karamellfagyit, bár egyesek szerint abba se árt egy csipetnyi.

És tényleg, ez a cucc, jobb mint a szintén pirítósra való zöldfűszeres gombapasztám, bár nem árt, ha az ember jelen van mikor készül. Mert a gombás az úgy fest, mint egy algás iszappakolás, a leveszöldséges meg mint amit már egyszer kihánytak. Az egyiket - ha elég elszánt az ember - az arcára kenné, ha nem eléggé, valaki máséra, a másikat meg simán csak feltakarítaná, naná.

De ha látta készülni, és belekóstolt közben, akkor két napig sem tart ki a hűtőben, ami sajnos a hátsó sorban penészedő valamiről (ami vagy sajtos izé, vagy valaha sütemény volt) nem mondható el.

De a leveszöldség kidobása hiba, mint ahogy az is ha a hajunkra kennénk.(Nekem amúgy is egyre kevesebb van belőle, kár belé a petrezselyem, de komolyan.)

csirip.hu

Hátsóudvari alvilág

Tegnap megtekintés által elszenvedtem a múlt év talán legnyomasztóbb filmjét. Pedig mostanában olyan tempóban szenvedek el nyomasztó filmeket, hogy nehéz a privát aranyeremhez... izé aranyérmemhez jutnia bármelyiknek.

De a Mindig az ördöggel (The Devil All The Times) amit szoktak pszicho- meg bűnügythrillernek hívni (pedig műfajilag ez egy sorstragédia, csak nincs benne Oidipusz vagy Antigoné) közel két és fél óra tömény lelki és anyagi nyomor, amitől még napok múlva is lehet rosszat álmodni.

A sztori úgy indul, hogy Poszttraumás Fater hazatér a Háborúból. A Második Világból. Valahova az USA mélyen déli részére, Vérfertőzésfalvára, ahol majdnem mindenki mindenki rokona, és hát ki van bukva, de annyira, hogy kis híján már istenben sem hisz. Egy környéken, ahol üvöltöző-kiátkozó prédikátorok üvöltöznek istállónak kinéző templomokban, mert az olyan evangéliumi.

De aztán megnősül, gyereke születik, és ő lesz a legnagyobb bigott a megyében, aki a maga ácsolta kereszt előtt imádkozik a ház mögötti erdőben (tényleg olyan a miliő, mint egy darabolós horrorban), a kölökkel együtt, akinek annyi kedve van az egészhez, mint Pilátus a krédóban.

Aztán rákos lesz az asszony, meg is hal legott, pedig fater imamaratont szervez, és rituálisan kivégzi a fia kutyáját, afféle ószövetségi áldozat gyanánt. És aztán megöngyilkolja magát. És ez csak az előjáték vagy háttértörténet, mert aztán az árva fiú meg elindul a nagyanyához, a szomszéd államba, ami felőlük nézve a világ másik vége. Az alvilágé.

Mert az egész utazás (a konkrét és a szimbolikus) Amerika hátsó udvarán vezet végig, szex, erőszak, videó (ja az nem az ötvenes években járunk, de korrupció, rasszizmus, házi viszkit vedelő redneckek). Kissé epizodikus az egész, néhány történetszál között ugrál térben és időben, és végig szól a narrátor.

Szóval ez az amúgy Netflixes cucc igazából egy minisorozat, csak megcsinálták nagyfilmnek, ami lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet.

De legalább remekül megmutatja, hogy milyen az az élet, amit rozsdás vasakból hegesztenek össze, hátul a pajtában. Meg hogy Sartre-nak mennyire igaza volt, mikor azt mondta, hogy a pokol másik ember. Így lehet ilyan helyeken mindig az ördöggel hadakozni.

Spot the Looney!

Olvasom a hírt a huszonéves rapperről, aki egy - forintban számolva - hétmilliárdot érő gyémántot műttetett a homlokába, aztán mikor nem meglepő módon vérezni kezdett, akkor arról rinyált, hogy jajj istenem, meg fogok halni.

Amely hírből annyi mindenképp lejön, hogy  csávó nemcsak gazdag, de sík hülye is, és a kettő nyilván együtt jár. Ha valakinek huszonhat éves korára annyi pénze van, hogy azt se tudja milyen egetverő marhaságra költse (és nem örökölte  mondjuk, vagy hirtelen felindulásból elkövetett bankrablással szerezte), annak nyilván nem sok ideje marad arra, hogy ledoktoráljon a Harvardon. 

De ez a gyémántos homlokú baromállatot tényleg ki kellene majd tömni halála után, mint az emberi devolúció mintapéldányát, csak legyen múzeum, akinek van megfelelő páncélterme hozzá. Mert mire odáig jut nyilván gyémántfogai és smaragd heréi is lesznek, bár utóbbiakat azért nem kéne kiállításon mutogatni.

És persze vicces is a sztori, de én például még sosem hallottam a fickóról, most is csak annyi jut eszembe, hogy a nevébe benne van hogy Uzi, ami viszont egy híres izraeli géppisztoly. De közben megnéztem, hogy Lil, azaz Kicsi Uzi, vagyis különösebben nem büszke a fegyverére, gondolom ezért kellett a gyémánt. Ami a lányok legjobb barátja, ha már az Uzi nem jelentős, bár a lányok inkább a nyakukban szeretik hordani, vagy a gyűrűsujjukon, nem a kirívóan buta pasijuk homlokán.

És még valami. Én egy ilyen sajátos testékszerrel nem mernék az utcára menni, hátha egy esti sétán valaki leüt, de erőszakot csak a homlokomon akar elkövetni. Úgyhogy járhat majd mindenhová limóval vagy a mittomén Ferrarijával, de csak addig amíg egy nekikeseredett és elszánt sofőr vagy parkolóőr elégtételt nem vesz a társadalmi igazságtalanságokért, hogy aztán meg se álljon Thaiföldig.

De hogy is van a régi pilótamondás? Aki hülye, haljon meg!

keepcalms.com

Milliárd? OK!

Hírek szerint a Forbes magazin magyar részlege már megint Al- és Felcsúti Lőrinc barátot találta a leggazdagabb magyarnak, vagyonkája már az 500 milliárdot közelíti, ami kétségtelenül szép teljesítmény. Nyilván szigorú takarékosság eredménye, élére rakott minden forintot, plusz egy befektetési zseni, ez így egyszerűen sugárzik belőle.

De ami viccesebb (a szó tragikomédiai értelmében), hogy ma már ő minden idők leggazdagabb magyarja. Ezt nyilván nem lehetett egyszerű kiszámolni, mert az azért nem egyszerű, hogy mi lenne a Széchenyi grófok egykori vagyonának jelenértéke, csak a példa kedvéért.

És elgondolkodom, hogy ötszáz milliárdot én mire költenék, de ez persze nem egy bankszámlán lévő összeg, hanem cégek és vagyontárgyak összértéke,  de ettől még Lőrinc barát nem kotorászik apró után, mikor reggel venne két pogácsát a sarki kisboltban. Én minden esetre fontolóra venném (ha lenne ötszáz milliárdom valami Kajmán-szigeteki folyószámlán), hogy melyik megyét vagy kistérséget venném meg, tokkal-vonóval. Elvégre kipróbálnám milyen lehet diktátornak lenni, ami egy anarchistától tényleg nagy mutatvány lenne. Vagy vennék egy ötven-száz kilométernyi autópályát, lezáratnám és bicikliznék rajta, mert utálok autók közt biciklizni. Valójában már biciklizni is utálok, az egyensúlyérzékem sem a régi, de az egész úgy kezdődött, hogy egyszer az árokban szorított egy nagy fekete autó.

Dr.Máriás: Mészáros Lőrinc szarkával (2017, forrás: Facebook)