Durvul a kampány

Főpocakos Orbánvezénylő Viktortábornok például rögtön helikopterrel repül az ukrán határra (Internet baszki, könyörgöm!) megnézni a frásztudjamit, mert az autó lassú, a net ugye valami nyugati mákony, vagy csak simán azt hiszi, hogy net=fészbuk, a helikopter (harmincpáréves szovjet légi ócskavas) viszont macsó és jól mutat a fésznetbukon vagyhogyhívják.

Hogy komolykodó/fontokodó pofával (ami nyilván már az a maszk, ami az arcára égett, helyettesítve azt) mit néz, azt senki még csak nem is sejti, meg hogy mi köze van az egésznek a Kijevben zajló drámához, KIjev onnan is messzebb van mint Pest, pláne Felcsút...

De közben láttuk a hivatalos pártkampány-videót, vezér előbeszél eredményekről valami kék dossziét markolászva, aztán jönnek a jelöltek, akik ugyanazt a pár mondatok böfögik fel (ööö rezsiööcsöökentés...megvédeni...polgárok képviselni...bizlommöööö), de tényleg szóról szóra. És kár, hogy csak most láttam, mert az egyik kommentben megtláltam az ideálist választ, amit egy fideszes aláírásgyűjtőnek mondhattam volna, mintegy a Star Wars-t is megidézve:

"Nem ezeket a droidokat keressük!"

Mindegy, legközelebb. (A a kubatov bélistára már múgy is régebben behúztk.) Ha viszont jobbikos csönget, azzal úgysem leszek szellemes, elküldöm a náci durva anyjába.

Száll a zének

Megyek tegnap a buszon, a sofőr valami ótvar kereskedelmi rádiót hallgat (az ótvar pártszolgálati helyett), ahol folyamatosan magyar számok mennek. Szar magyar számok. Mert ügye kötelező kvóta van, hogy mennyi legyen a magyar számok aránya (nagy) így aztán az összes rettenetes magyar popizé belefér, mindahány Máté Péterbe ojtott, Kovács Kati lelkű Ákos. Így aztán van itt hóferér jaguárban felrobbant szerelembomba, jégduplaviszkivel, és ez még csak a kezdet, mert az ilyen megaszarfaktoros izék ún. "slágereit" szerencsére fel sem ismerem. És ez a sok szemét pont azért ömlik ránk, mert magyar, mert ugye ami magyar az jó, akkor is ha szemét, az a mi szemetünk nem a haldokló nyugaté, annak meghgyjuk a kokakólamámort meg az Elvisz a prézli című filmet, magyar seggbe magyar lófaszt, sejj! Hihopbojzot nekünk, Republikot meg atomot! (Meg azt a néhány félunderground bandát, akiket tényleg.)

Mintha egy kereskedelmi rádiónak nem az lenne az elemi érdeke, hogy jó zenét adjon (ha már a stúdióban ülő alkalmazottaik rendszerint nem tudnak beszélni, a hírek meg amúgy is a napi bulvárt jelentik) függetlenül nnak nemzetiségétől. És ha Ákos trágya (az), akkor adhassanak helyette nyugodtan mondjuk Beck-et, ha már az egynevű előadóknál tartunk. (Valamint monnyon le Demjénrózsi, az arca és hangja is szép egymás után.) Nemzetközi műfajokban nemzetfüggetlen kínálatot, ennyi kellene.

Képzelem, hogy mi lenne, ha csinálnék egy rendes punk/metál/ska rádiót, és a program felét ki kellen töltenem magyar zenékkel, szóval mondjuk a Judas Priest meg a Slayer helyett lenne Ossian meg ilyen hazai izék, mittomén  Móbidikk (ez mostanában ráadásul valami fura jobbikos szagot áraszt, illetve ttól bűzlik, meg  fejétől). Én kérnék elnézést...

(Jut eszembe, a Dankó rádiónk ilyen lapon elő lehetne írni, hogy legalább egyhrmad részben adjon külföldi magyarnótát, már csak a kiegyensúlyozottság végett is.)

A teljesen őrült munkahét

Na kérem, ezen a héten az van, hogy öt nap alatt négyféle munkarendben dolgozom. Hétfőn délelőtt tíztől este tízig, kedden (vagyis ma) délután kettőtól hatig, holnap reggel hattól este hatig, csütörtök péntek meg reggel hattól du. kettőig. Derült ki  mindez tegnap...
És bár a változatosság gyönyörködtet, a kiszámíthatóság viszont kényelmes, és ahogy öregszem, egyre inkább at utóbbit értékelem. (Bár lehet, hogy régebben is így volt, e tekintetben mindig kissé koravén voltam.)

Ez így viszont lassan olyan, mintha mondjuk tűzoltó volnék, akkor dolgozom, mikor riasztás van, és egy hétre sem látok előre, pedig én inkább vadakat terelő juhász lennék (és semiképpen sem katona), merugye az csak terelgeti nyáját, fújja furulyáját (na jó, halgattjam ájpodját) és birkaszartba lép, de ez is jobbnak tűnik, mint  ami mocskot kedves kollégáim termelnek. Plusz a lyuhász csak othhagyja a juhbirkakakát, sőt kollégája a kutya után sem takarít.

És nagyon kiszámítható az élete, tavasszal kihajt, ősszel beterel, vgy valami ilyesmi, a kettő között meg népi fafaragásokat készít, valamint slambucot. Szemben a tűzoltóval, ki állandóan tiszta ideg, hogy mikor kell vonulni, sok csonkolt hullát lát véres autóbalesetekben, a végén meg bennég vlahol, de ha nem, elveszik a szolgálti nyugdíját. (A ktonákról nincs információm, abból csak néhány akadt a közvetlen családban...)

Ne csinálj magadnak nyomtatott képet

Még szerencse hogy nincs kampány, hogy hivatalosan még nem is lehet a pártoknak kampányolni (majd csak február 15-től), mert így nyilvánvaló, hogy a környékbeli buszmegállókban látható fideszkádéenpés plakátok nem a kampány részei. Vagyis nem azért bámul engem ostoba tekintettel valami tornatanárból lett pártkáder, nem azért lóg a tokája a nyakkendőjére nyilvánosan (valamint sérelmünkre), mert azt akarja, hogy majd rá/rájuk szavazzak (hisz az kampány volna ugyebár), hanem mert csak.

Nyilván csak szeretné megosztani mindenkivel önnön szépségét, arcának ragyogó mását ez a modern Narcissusba ojtott Teréz anya (na jó, apa, tekintettel pártjának hímsovinizmusára), aki nem pusztán elmerül saját csodálatosságában, hanem ezt önzetlenül megosztja a széles közönséggel is. Nem, nem akarja, hogy rá szavazzunk, szerényebb ő annál, amolyan ibolyaszerűen, meg nagyon törvénytisztelő is, tehát eszébe sem jut kampányolni, csak ebben a csúf időben egy kis szépséget csempészne szürke hétköznapjaink sáros díszletei közé.

Vagy – és ez a másik lehetőség – mégis csak kampányol, hisz ő fideszkádéenpés és magasról a törvényekre, nem alárendeltje ő a törvényeknek, a jog van őérte és pont, akinek ez nem tetszik arra meg ráküldi a kétharmadot meg annak kodifikációs remekműveit. És ha kell lesz majd „lex Akkorkapmpányolokamikorakarok” , meg egyébként is, hát a nyamvad plakátra csak az van ráírva hogy „Agyarország jobban teljesít!”, meg a pasas neve, plusz két pártlogó, az egész narancssárga keretben, de seholse nincsen ráírva, hogy „Szavazz rám!”, vagyis nem kampányplakát, csak köztéri arckép.

Egyébként felesleges is lenne kampányolniuk, megteszi ezt helyettük a CÖF (a rövidítés feloldása: Civil Összefogás Fórum Nemcivil Széthúzáspárti Kusslegyen), bár a bohócos óriásplakátok nyomán nekem egyre szimpatikusabb a Gyurnai meg a Bajcsány, valamit tényleg jól csinálhattak, ha ez az arrogáns és ostoba hatalom így be van tojva tőlük. A cöf (innentől inkább csupa kisbetűvel) persze a mi pénzünkből kampányol, hisz vezetőjük, a főcivil csizmadia úr, a legfőbb pénzosztó tótumfaktum civil vonalon, azaz hosszas tépelődés után megszavaz magának egy halom pénzt, a költségvetés terhére, naná.

Így aztán az álcivilek kampányolnak, a kormány informál (bár az egymondatos üzenethez nem kell óriásplakát, nyomhatnák tejesdobozokra is, vagy kirakhatnák a fészbukra), a fideszkádéenpé pedig még nem kampányol, hisz még nincs itt a törvényes ideje. Mint azt tapasztalhatjuk. De tizenötödike után majd indul a menet, és megtudhatjuk végre, hogy akor most Eurázsiával vagy Keletázsiával állunk-e háborúba mindig is, illetve a héten mióta.

Hey! Teachers! Leave them kids alone! (Pink Floyd)

 Tegnap azt mondja a rádióban a Grosics Gyuláról nevezett  (naná sporttagozatos) általános iskola igazgatója, hogy „2008-ban, mikor felvettük a Gyula bácsi nevével fémjelzett iskola nevét…”, én meg félrenyelem a vajas kenyeret, mert:

-         Egy iskolaigazgató (aki ugye tanár, bár sporttagozat esetén felmerül a gyanú, hogy tesitanár, ami meg köztudottan nem ugyanaz) ne egyszerűen a magyar nyelv alapjaival legyen tisztában, hanem használja azt kifinomult módon. Ezt a mondatot azonban még egy alapfokú magyar nyelvvizsgán is kiröhögné a vizsgabizottság. Szóval tudjon akár spontán is megfogalmazni egy értelmes összetett mondatot, akkor is, ha nem magyarszakos, hisz nyilván ez lenne az evidens védekezés.

-         Az milyen dolog már, hogy egy élő emberről nevezünk el valamit, utcát, iskolát, kerületi nemibeteg-gondozót, bármit? Mert ehhez alapesetben halottnak kell lenni, az elnevezés ab ovo megemlékezés az illetőről, egy szimbolikus emlékmű. Itt viszont a 88 éves névadó születésnapját ünnepeltetik a gyerekekkel, aki szintén valami magyarnak hangzó nyelven hatódik meg, de neki megbocsátható, már csak a kora okán is. Viszont ez róla elnevezett iskola olyan lehet, mint mikor a spórolós özvegy már előre felíratja a saját nevét is a közös sírkőre ( a második évszám kihagyásával persze), aztán évekig nézegeti, hogy de kár hogy meghaltam (csak tudnám, mikor?), pedig olyan jó ember voltam…

-         Az igazgató azt is elmondja, hogy a gyerekek mennyire tisztelik a Gyulabácsit, de szerintem inkább meglepődtek, hogy még él, és nem a Rákóczi-szabadságharc hőse i.e. (Internet előtt) valahányszázból. Így ztán igazi csasztuska-stílusban nyomják soronként váltogatva az „olimpiaibajnok-világbajnokiezüstérmes etc.” mantrát, és hallhatóan gőzük sincs mi az az aranycsapat. És nem is kell, hogy legyen, akkoriban még a szüleik sem éltek, de iskoláinkba lassan visszatért az a szép korszak, mikor csillogó szemű kisdobosok és úttörők szavalnak fejhangon hülye ünnepélyeken, amik attól ünnepélyesek, hogy sorba kell állni, meg csöndbe kell maradni és nem szabad feltűnően ásítozni. Bár, jobban belegondolva, lehet, hogy ezek az idők sosem múltak el, most már csak az iskola köpenyt meg az úttörő cserkész nyakkendőt kell megint kötelezővé tenni.

-         Ezt a „jó tanuló, jó sportoló” fasiszta-sztahanovista izét viszont a jelek szerint rendületlenül viszik tovább, a jó gyerek még mindig az, aki alul traktor, felül békegalamb. (Az „elég jó matekos, tehetsége művész” meg szóba sem jön.) 

A tesitanárok országa, voltunk, vagyunk és még kapunk fogni egy vajszínű árnyalatot.

McDöglesz

Már egy ideje idegesít az a hülye mekdonáldos reklám, hogy különböző szerencsétlenek milyen hamburgert „terveztek”, mintha ez valami kreatív kihívás lenne, pedig csak ostobácska marketing, szánalmasaknak. De lehetne sokkal érdekesebb is, vagy legalább viccesebb:

McDöglesz (Gráf „Állat” Szebasztián, pénzbehajtó): Két húspogácsa között egy szelet sült szalonna, pirított hagymás májjal és fokhagymás sült vérrel.

Ócó finom purker (Li CsaoHong, ruha-játék importőr, elvitelre is!): Két kici palacinta között ropogósz-omlósz cirkebőr. Meg szójaszósz.

„Hamburger” (Studebéker Ervin, programozó-matematikus hallgató): Félbevágott zsemlében marhahúspogácsa, saláta, uborka kecsap. Esetleg sajt is, de akkor nem hamburger a neve, hanem hamsajt.

McSpórlós (özv. Józsefvárosi Béláné, parkolóőr): Két szelet kenyér mellett egy főtt csirkefarhát, teszkó gazdaságos tormával. Már ha a kutyától sikerül elvenni a farhátat…

McLepetés (Lassanthy-Kovács Emília, gasztodizájner, hajstylist): Egy szelet zsemlére rakunk két pirított rákfarkat eperdzsemmel, kéksajtot, majd egy szelet pirítóst. Erre jön egy szelet kenőmájas zsályával és fokhagymás spárgaszósz endíviával, valamint vaníliás bélszín-csíkok, közepesre sütve. A tetejére még egy szelet zsemle libazsírral, néhány mentalevél. Meg rengeteg kecsap. Aztán az egészet készre hányjuk.