Hüje levél

A mi körzetünk képviselőjének, (neve nem jut eszembe, asszem valami Pál). Helyben.

Tisztelt kedves Képviselő Úr!

Kérem szépen, én azt szeretném megírni a tisztelt Főpárti képviselő úrnak, hogy én kérem szépen tönkre lettem téve az elmúlt 84 évben. Illetve nyolc meg négy évben. Mert engem még a Gyurcsányiék tettek tönkre először a Bajnai kormányzása alatt, kérem tisztelettel, aztán a Főpárti Orbán úrék még tönkrébb a róla elnvezett kormányzása alatt.

Az úgy kezdődött, hogy még kilencszázhetvennyolcban végeztem kutyavidítás szakon a Nehézipari Állattenyéztési Egytemen, szumma kum laude (nem a zenekar!), évtizedekig ténykedtem a szakmában, mások átal sikeresnek mondott módon, kérem tisztelettel, a rendszerváltás után még Írországban is voltam, szetter-továbbkpzésen. De! Ezek a Gyurcsiányék engem leépítetek kérem, azt mondták, hogy a kutyavidítás nem is igazi szakma, az egészet csak arra találták ki a Kádárék, hog az egészen hülye kádergyerekeknek is lehessen diplomát szerezni nekik. Pedig apám nem is volt káder, hanem függetlenitett párttitkár, saját irodával, meg téeszelnök haverokkal kérem. (Jó, én mondjuk kicsit tényleg hülye voltam, de ezt akkor udvariasan úgy hívták, hogy gyermekien idealista.)

Szóval azt mondták, hogy nincs is szükség kutyavidítókra, különösen  a közszférában nem, ahol én dolgoztam, mint függetlenítet kutyavidító a Polgármester Úr labradorja mellett, címzetes főtanácsosi státuszban. De ugye lapátra kerültem kérem szépen, mert engem, meg az egész régi szakembergárdát lecserélték néhány gumicsirkére. Digitálisra!

Így aztán munkanélküli lettem. Alkalmilag próbálkoztam ugyan a szervezett bűnözéssel, de nem bírom a vért kérem szépen (ezért is nem mentem orvosnak, pedig hívtak nagyon ám!), meg voltam narancsot szedni a egy délspanyol ültetvényen, csak ott meg az volt a baj, hogy a fizetés egy részét természetben, konkrétan verésben kaptuk, az meg ugye nem valami nagy biznisz.

Úgyhogy hazajöttem kérem, és alig három év menhely után végre találtam munkát, igaz nem a szakmámban, a kutyavidítást azt teljesen elsorvasztotta az elmúltnyolcév, ma már teljesen szlovák meg lengyel importra szorulunk. Ezért először kovácsotvas tetoválásokat készítettem egy kisiparos műhelyében, de aztán kimentek a divatból, átálltunk a gyárilag koptatot-lehányt farmerekre, de ahhoz meg nem volt gyomrom, mert ugye nekem kellett lehányni őket, illetve azokat kérem szépen.
Jelenleg a Laminált Felvágottak Kft-nél dolgozom mint szexuális zaklató, de nem látok benne perspektívát, különösen mióta egyre nagyobb az igény a szado-mazóra a húsüzemi munkásnők körében.

És hát az van, hogy a jelenlegi, Kormány Viktor orbánfő úr által vezetett rendszer sem talált még meg magának, pedig nagyon bíztam kérem, hogy majd végre, de nem, pedig én Gyurcsóki-rendszer ülözött áldozata vagyok, mint fentebb is írtam kérem szépen.

Szóval az lenne a kérésem tisztelt Képviselő Úr kérem szépen, hogy tessenek nekem valami önkormányzati állást vagy képviselői állást találni, hogy újra kihasználhassam képességeim kihasználásának lehetőségeit, a Nemzet és  Párt szolgálatában, bár a sorrend felcserélhető. Kutya nem akadály!

Köszönetes üdvözlettel előre is: Weisz Bubó, Ló u. 23/b.

Asszociatív Oszkár

Olvasom a mai újságban, hogy átadták a "motorok Oscar-díját, és már harmadszor ugyanaz a gyártó nyert, ott is volt a képe egy ilyen utóba való motornak, leglább is asszem abba való. Ez idáig rendben is lenne, de mi ez az álladó oszkározás, hogy lassan már minden díj Oscar? Tudjuk, hogy van pornó Oscar, meg szakács Oscar, feltehetően műköröm-építő Oscar is, de akkor már ne álljuk meg itt. A Nobel-díj lehetne a tudományos Oscar, a Fomula-1 Oscar értelemszerűen a világbajnoki cím (miként az olimpia a sportolók Oscar-gálája), a Miss Universe a szépség Oscar, a Mekiben meg állandóan a hónap dolgozója lenne Hamburger Oszkár, kár hogy a neve alapján inkább tűnik emigráns kommunista mozgalmárnak az, 1920-as évekből.

Mert persze bármi lehet bárminek a bármilye. A Deseda a kaposváriak Balatonja, a Balaton a magyarok tengere, a Földközi-tenge a mediterrán népek óceánja, az óceán az meg az Atlanti, az Indiai meg a Kuka. (Vagy a Vidor?) Itt jut eszembe egy Kőhalmi-poén, miszerint ha a Balaton a magyar tenger, akkor a sajtos-tejfölös lángos a magyar pizza, a tehén gyümölcseivel.

Valamint Cardiff a szegény ember Londonja, az ELTE a magyar Harvard, az iszlám az arabok kereszténysége, a busz a fapados taxi (a taxi a fapados limuzin, a limuzin a fapados magángép, amagángép meg a fapados űrturizmus), az Ablak-Zsiráf a buták Pallas Nagylexikona, Orbán a magyar Putyin, Putyin korunk Nagy Pétere (vagy Rettegett Ivánja), Nagy Péter az orosz Napóleon, a Napóleon meg egy konyak, mely egykor a munkásosztály itala volt, és az választott képviselői útján fogyasztotta.
Az asszociációkban az a szép, hogy nem kell közéjük szoros logikai kapocs,valamint végtelenek, ahol a párhuzamosok találkoznak...

Hüje koponyák

Nézem épp a Műholdonát Hisztori csatornát, mert még ez az egyik lenézhetőbb, de már itt is kristálykoponyáznak, amit nem szeretek, ha ufóznak is, mint a másik Hisztori Csenelen, én tényleg elkapcsolok a Muzsika TV-re, kulturális öngyilkossági szándékkal, vagyis fontolgatva.

Pedig az imént még épp a háborús farm című sorozat ment, ahol pár történész beköltözik egy tanyára, és úgy él, ahogy az angol parasztok a második vilgháború alatt, vagyis rosszul, műpulykával és stikában főzött zugpálinkával. (Ezek a fazonok amúgy voltak már viktoriánus patikusok, meg Vidor Tudor-korabeli szintén parasztok is, és akkor is igazán szórakoztató volt, ahogy városi értelmiségiek hígtrágyát kevernek egy ócska hordóban, favillával.)

A kristálykoponyás műsor amúgy leginkább azt dokumentálja, honnan jön ez az ősi idegenes-világvégevárós szubkultúra kattanása a nevezett koponyák iránt, de közben passzentosan felmondják az összes okkult baromságot, gondolván talán, hogy így a hívőknek is bejön a műsoruk. De engem meg rohadtul nem érdekel, hogyan nem találta meg valami nőszemély a maga kristálykoponyáját, illetve miért hazudozott róla évtizedekig úgy, hogy a végén már maga is elhitte az egészet. Ennyi erővel arról is lehetne félfikciós dokumentumfilmet forgatni, hogyan nem készültek el a nácik a várva várt csodafegyverükkel, nélkülözve az ufóval repkedő szürke idegenek segítségét, akikkel nem találkoztak egyáltalán, vagy mi lett volna ha a Titanic egy jéghegy ghelyett mégis inkábbb a Buckingham-palotával ütközik össze. Csak az már nem tudományos ismeretterjesztés lenne, hanem sima sci.fi.

És egyáltalánÍ: mi a fenének kell egy kristálynak koponya? Mert például nincs is gerince, ami tartaná.

Gusztus húsz

Augusztus huszadikán én kérem azt ünneplem, hogy nem kell dolgozni. Sokadszorra. Mert ugye az államalapítás a viktor fényében egyre rosszabb ötletnek tűnik, az új kenyér az nálam tegnapi (mert ünnepnap a kenyérbolt is zárva), az alapkotmánytörvényre meg szót sem vesztegetnék, szarból van az nem gránitból, mondom néktek felebarátaim és egészen barátságtalanok.

De akkor mire jó a gusztus huszadika? Tegnap, szokás szerint, hallgatván az Lánchíd Rádijót, egyetlen hozzászóló sem akadt ’kedvenc’ műsoromban, aki megemlékezett volna arról, hogy ma ő igazán ünnepi hangulatban körmenetelne, szentjobbolna, esetleg újkenyrelene, vagy hogy is kell ezt ragzani. Ők biza kertészimréztek, azaz indulattól elfúló hangon gyaláztak egy világklasszis írót, akitől egy sort sem olvastak, sőt gyanús, hogy húsz éve egy sort sem olvastak senkitől, aki nem fideszes lapnál publicista. Bayerzsoltos alapon viszont nehéz megérteni a világot, a bogárlászlói értelemben vett szívcsakrás szívsebész útmutatásai leginkább a káoszba vezetnek, képzelem milyen vacak érzés lehet egy fidesz-hívőnek (hisz ma ők a legnagyobb vallási szekta kis hazánkban) mondjuk Londonba menni, és látnia, hogy hát bizony, működik a liberális demokrácia, sőt jobban, mit nálunk az autokrácia, bármit is vartyog a Főnök, nagy pálinkás lendületében.

Most viszont gusztus huszadikán az igaz Orbán-hitűek is elbizonytalanodnak kicsit, mert valahogy egy állami ünnep nem eléggé forradalmi, a zsírfejű sem szolgál új harci jelszavakkal, tűzijáték meg már Kádár alatt is volt, igaz a mostani vezér is egyre kevésbé különbözik Csermanek elvtárstól, szóval pörkölt-kisfröccs-tűzijáték az  megvan, ahogy megvolt ’hetvenkilencben is, mínusz vízi- és légiparádé. (Modjuk jövőre lesz Redbullerrész, ha balazuhan valaki a Dunána, vizimentés is!)

Vagyis ma főleg azt ünnepeljük, hogy valakik, valahol szentistvánoznak (nem vagyok katolikus, teszek a szentjeikre), újkenyereznek, mi meg tévét nézünk jól, ünnepi ismétlésekkel.

Álomutazás

Már sokszor megírtam, micsoda gyötrelem mostanság az utazás, merthogy szeretek ott lenni valahol, ami nem itt van, de rühellem a folyamatot minek eredményeképp oda jutok, vagyis utálok buszozni, hajózni, majdnem utálok vonatozni (az azért néha jó) és nagyon utálok repülni, ez utóbbit a tériszony meg a reptéri vegzálás miatt főleg.

Úgyhogy szét kellene bontani az utazást jó, vagyis átélendő, és nem jó, azaz kihagyható részekre. Lenne egyfelől a tervezgetés und ábrándozás, nem lenne viszont csomagolás meg maga az utazás, a szó fizikai értelmében. Mert a közlekedés helyett teleportot használnánk, az olyan, hogy belépek egy fülkébe itt a sarkon, és kilépek egy másikból egy londoni sarkon. Így aztán tényleg felesleges csomagolni, ha kell valami, egyszerűen hazateleportálok fogkeféért vagy szemüvegtörlőért, sőt nem kellene szállodát sem fizetni, bár nyilván megérné mégis, hisz az utazás lényege az, hogy nem vagyunk otthon, azaz más ágyában alszunk és más vécéjét használjuk. De ettől még kényelmes, hogy Madridban is ehetünk itthoni sajtos rólót, ha megkívánjuk.

Ráadásul nem kell megkérni senkit, hogy öntözze a virágokat meg sétáltassa a kutyát, csak jól kell szervezni a kinti programot, hogy sétaidőben épp egy teleport közelében legyünk. Sőt, így még mosni is lehetne Londonból, ha lejár a gép tíz percre hazaugrunk. Szóval a fizikusok találják már fel végre a teleportot, a sok hülye részecskegyorsítás helyett (elvégre mire megyek én azzal, ha egy részecske marha gyors?), ja, és legyen olcsó is, mondjuk működjön fémhúszassal, és akkor már akár élhetünk is máshol, anélkül, hogy elköltöznénk onnan, ahol most. („Van egy jó kis kamarakoncert Bécsben, úgy egy óra múlva, nem ugrunk el, szívem?”)

Mondjuk az utazás mint olyan ebben az esetben értelmét vesztené, üres fogalommá válna, így belegondolva egyre gyanúsabb, hogy az élményhez hozzátartozik a késő vonat meg a reptéri gyűrődés is. Igaz, hogy negatív előjellel, de akkor is így kerek.

Magyar Ázkodás

Olvasom, hogy a Nemzeti Színház nézőszáma jelentősen csökkent az új igazgató első teljes évadában, vagyis közel egy harmaddal. Amit persze siettek azzal magyarázni, hogy több előadás technikai okok miatt elmaradt, így aztán eleve nem is hozhatták a nézőszámot. Azt mondjuk nem tették hozzá, hogy a „technikai ok” az volt, hogy nem jött össze elég néző, negyed házzal meg nem akarták blamálni magukat, hisz ha egy színház ugye nagyon nemzeti módon értékőrzően értékteremtő, akkor oda áramlanak az emberek, ők meg táblás házak előtt őriznek értéket magas művészi és emberi színvonalon.

De hát a nézők egy jelentős része minden akció meg direktmarketing ellenére nem éri fel a Nemzeti magas művészi színvonalát, vagy épp magasról tesz rá, Nagygömböc az igazgató (valamint mifelénk Rektorhelyettes Úr is) és sleppje erre nagyjából meg azt böffenti fel, hogy de több az előadás (na ja, hisz több a vendégelőadás, amit ugye nem ők csináltak), meg volt fesztivál külföldi előadásokkal is, miközben Alföldi idejében csak magyar játszottak náluk. (Amúgy képzeljük el, milyen hörgés lett volna a Kerényi-féle kreténjobb részéről, ha Alföldi külföldi (vagy Külföldi alföldi???) előadásokat hív meg, hogy itt kérem meg lett gyalázva a Magyar Nemzeti Magyar Szentélye a Magyar Nemzeti Színjátszásnak, itt kérem már angolul meg franciául vartyognak a színpadon, ez már maga a nemzethalál, sőt Nemzet Halál, egyébként és monnyon le, és buzi, mert csak.)

E szánalmas magyarázkodás (esetleg népnemzetiül Magyarázkodás – ha már a helyesírás teljes mellőzésével minden nagybetű ami magyar) helyett mondhatták volna az is, hogy:

      a.)    Igen, tényleg kevesebb a néző, de ezek viszont minőségi nézők, rendes illiberális keresztény/keresztyén, népben-nemzetben gondolkodó nézők, legalább három gyerekkel, ők a jövő, ők fognak majd sok gyereket hozni a nemzetibe, és lesz majd itt hatalmas nézőszám, húsz év múlva.

      b.)    Nem a nézőszám kicsi, a pofátok nagy!

      c.)     Az csak a norvég buzilobbi sötétben lopakodó rémhírterjesztése, hogy a kevés néző miatt maradtak el előadások, a valóság ezzel szemben az, hogy épp a túl sok néző miatt, egyszerűen nem volt szívük visszautasítani a sok jegyért síró árvát, ezért inkább meg sem tartották az aznap estit, hogy senki ne érezze kirekesztve magát.

     d.)    Csak!

Hüje hangok

Igazából elhatároztam, hogy többet (na jó, egy ideig) nem poénkodom a Lánchíd Rádió kretén betlefonálóival, de a mai egyik bácsi olyan abszolút csúcsot állított fel, hogy nem lehet kihagyni. Akkor sem ha a pali nyilván klinikai értelemben is őrült, elvégre ő biztosított magának nyilvánosságot.

Azt mondta ugyanis, hogy nemrég beültettek neki egy 'biocsipet', ez olyan, hogy nagyon titkos és szinte lehetetlen megtalálni, és őt ezen keresztül terrorizálják. Ilyen hangok beszélnek a fejében, öngyilkosságra, meg hasonlókra próbálják rávenni, és ezek a hangok 'azoktól' jönnek, mert ő nem skzofrén, csak biocsip van benne, ez ondták a hangok a fejében.

És a barom műsorvezető (bár hallhatóan iszonyú kínban volt) nem keverte le valami semleges mondattal, viszont nem tudta hogy is kellene a pácienssel bánni, ilyeneket  mondot, hogy hát konzultáljon valakivel, végül is ötven-ötven százalék, hogy a hangok csak a fejében vannak, vagy tényleg jönnek valahonnan.... Ezt nyilván az ő fejében lévő hangok súgták. (Figyu öreg, lehet hogy télleg van világösszeesküvés a zsidó ufók által, hisz nap mint nap annyian mondják neked, lehet hogy igazuk van...)

Stadionhüjék

Napok óta azon rugózik a sok médiákok, hogy a zorbánt kifütyülték a fradistadion (vagy fradista dion) avatójának megnyitóján, inkluzíve kicsi segítőit úgyszintén, és hogy most aztán már tényleg repedezik a Rendszer. Vitéz Felcsúti Örökös Nemzeti Főminiszter Urat csak úgy fütyülik ki, ráadásul pont egy stadion avatóján, amit pont az ő végtelen jóságában építettek a mi pénzünkből, néhány túlfizetett falábúnak meg a meccsre járó maroknyi kopasz verőembernek.

De hát pont itt a probléma. A meccsre járó maroknyi verőembert a foci is csak mérsékelten érdekli, az csak ürügy a közös, identitásépítő balhézásra, beszédeket meg aztán végképp nem akar hallgatni, verbalitása alapvetően a tőmondatos rigmusok skandálására kalibrált. Vagyis a jelen lévő ún. 'kemény mag' (esetleg köménymag) nem vevő a beszédekre, a VIP-meghívottak nyilván csak simán unják a főfőnök öblögetéseit (hogy pl. ezt a satdiont a jóistennek köszönhetjük, miközben nyilván magára gondol), a többség meg valószínűleg magára a meccsre lenne kíváncsi.

Mert nem nagyon várható a következő jégkorszakig, hogy a Chelsea még egyszer nálunk lépjen fel, hisz csapataink harcban állnak, de rendszeresen és irgalmatlanul kikapnak, azért meg mégsem lehet kétévente stadiont betonozni valahová, hogy legyen ürügy meghívni egy ilyen kaliberű csapatot egy kis gálameccsre.
Vagyis a fütyülők olyan emeberek, akik még egyáltalán kijárnak élőben focit (fideszül: fodbalt) tekinteni, élnek a lehetőséggel, hogy láthatnak néhány világsztárt, és pont leszarják, hogy a nagyfejű meg a sameszai miről hablatyolnak.
A nagyfejűnek ez nyilván fáj, báncsa a kis lelkét, hogy kedvenc foglalatossága (miszerint mások pénzéből saját hobbiját építgeni, illetve a hobbista kollégák rajongásának fényében feredőzni) közben fütyülik ki.

Pedig igazábók ki sem fütyülték. Csak fütyültek rá.

Médiahüjék

A pártszolgálatos köztévé híradója a múlt héten elfelejtette bemondani Bajor Imre halálhírét. Mikor páran rákérdeztek miért, az volt a válasz, hogy nem volt Kossuth-díja, és náluk ez a választóvonal. (A szerkesztőik kiválasztásánál pedig nyilván a szociopata hozzállás és a seggnyalás preferálása a választóvonal.)

Erre ma elfeéejtettk beszámolni Robin Williams haláláról is, és igazából magyarázkodniuk sem lett volna miért, hisz neki sem volt Kossuth-díja, az Oscar meg ugye nem ér, az a kokamólamámorban fetrengő, hanyatló nyugati liberalizmus fertőjének terméke, vagy termójének fertéke, ahogy jobban tetszik.
De nem, ezek az agyhalott hiradós rohamosztagosok mégis próbáltak magyarázkodni, és azt találták ki, hogy hát a színész öngyikos lett, ők meg féltek, hogy a halálhíre öngyilkossági hullámot indíthat el. Ezért nem mondták be a reggeli tévéhíradóban, még szerencse, hogy délre elmúlt az öngyilok tömeges fenyegetése, hisz a déli kiadásban már szerepelt a hír. (Nyilván az Országos Meteorológiai Szolgálat időközben narancssárgáról citromsárgára, később limezöldre enyhítette az öngyilkosság-riasztás fokozatát, plusz a TEK is levadászta és kinyírta az összes potenciális öngyilkost, hatékonyan védve meg a magyar társadalmat a szuicid kisebbségtől, azt meg az öngyilkosságtól.)

Ezen az alapon persze a Felcsúti Ramszesz halálhírét sem mondának be, hisz focisták, szalonna-gyártók és fideszes harci nyugdíjasok tömegei vonulnának különböző stadionok elé, ahol, miután leöntötték magukat kolbászzsírral, önégetéssel tiltakoznának a Gondviselés hibája ellen, amely elragadta tőlük életük fényló csillagát. Ezt pedig ugye a híradósok nem kockáztathatják, de híradót mégis kellene csinálni, csak épp nem lehet: mert vagy beleteszik a szörnyű hírt, vagy nem csinálnak híradot egyáltalán. Így aztán a dilemma elől nyilván tömeges öngyilkosságba menekülnek majd, remélve, hogy erről sem tudósít majd senki.

Jó reggelt, Vietnam! Valamint Észak-Korea!

Tészták

Na, most arról kellene valami okosat, hogy mi a különbség a tortilla, a dürüm, a pita, a pizza, meg hasonlóan sütőben sült cuccok között. Mert bizonyos polcokon és bizonyos helyek pultjainál ezek teljesen csereszabatosak, lepény-lepény, jó az a helyi parasztnak, lényeg hogy legyen benne liszt, legyen lapos, meg töltsünk bele valamit, aszt' kérdezzük meg, hogy "hagyma, meg csípős mehet?"

Pedig te jó ég, már a pasty ( a cornish) mekkora külön tudomány, hogy mennyi vaj, mennyi só, meddig pihentetni, eddig bármennyiszer is csináltam, sosem lett ugyanolyan, a töltelék pláne, pedig hivatalosan mindegyik a sajtos-hagymás-krumplis volt. Viszont jó lett mindegyik, az elmúlt hat-hét kísérletből nagyjából a középső(k) sikerültek a legjobban, vagyis hanyatlok, vagy csak simán elbíztam magam.

(Mellékszál: Párom szerint ő falafelben jobb, de legutóbb Pécsen kiderült, nincs annyi római kömény, ami szerinte elég volna, miközben szerintem a vonatkozó kaja épp jó volt, szóval lehet, a falafel szerinte az római kömény, kis vízzel meg sóval keverve, aztán jól kisütve. Meg csiliszósz - kicit cípősz mehet, bár ez konkrétan arab kajálda volt.)

Mindegy is, hétvégén lángost sütök, az a hangerijen pidza, csilivel meg nutellával autentikus, vagy ha így nem jó, valaki hozzon fokhagymát, anélkül nem jön ki a nutella íze.