Kijött Hollywood élő legendájának új filmje, amit régebben még nagyon várt az úri közönség, de erről én is csak tegnapelőtt hallottam, akkora volt a hír nem verés körülötte. A leleplezés napja annyi újdonságértékkel bír, mint egy tetszőleges Népszabadság-szám 1986-ból, mondjuk a technológiai kütyüket leszámítva készülhetett volna akkor is.
Steven Spielberg csinált jó filmeket, és nagyon sok pénzt hozó filmipari tákolmányokat, ez itt az utóbbi kategória, ami arról szól, hogy minden szinte igaz volt minden ufós agyrém az elmúlt hetvenpár évben, de most aztán lebukik lepleződni a történelem legnagyobb összeesküvése Mózes óta. (A prófétához ugyanis nem beszélt egy égő csipkebokorból egy tűzálló isten, csak sok volt a csipkebor, de a világvallás azért összejött.)
Ez itt pedig a műfaj állatorvosi lova, benne van minden, de nem áll össze semmivé.
Anamnézis: Űrlényes-összeesküvéses, kicsit zagyva, kicsit logikátlan, krónikusan drámának szánt, ám akut felületes pszichologizálásba torkolló műegész, felidézi a rendező korábbi mániáit (mínusz dínók), de a szétesés jeleit mutatja, amivel viszont jól harmonizál davincsikódos képi világa és erőltetett zenéje. Az alkotás egyértelműen a műfaji végelgyengülés jeleit mutatja, mint a kényszeres ragaszkodás a klisékhez, a papírízű párbeszédek, és a Nagy Megfejtés meg nem fejtése.
Diagnózis: Spielberg rosszul öregedett, legalább is mint művész, ezt szerintem a reggeli kávé mellett találta ki, aztán a vécén ülve, telefonon át rendezte meg.
Konklúzió: Elpazaroltak egy halom pénzt egy teljesen érdektelen filmre, és persze egy csomó jó színészt, akik addig is csinálhattak volna valami értelmeset is.
Lényegében egy M. Night Shyamalan filmet láttam, a rendező sikerületlen korszakából, mert azért ennél tudott ő jobban is. Steven Spielbergtől viszont már nem is vártam többet, a negyedik Indiana Jones-filmmel szerintem leadta a szerelést, A leleplezés napja mondjuk nem rosszabb annál, de pont olyan rossz, azaz nagyon.
Terápia: Nincs, ez menthetetlen, mentegetni lehet, de megnézni nem érdemes.
A történeten nincs mit elmesélni, ezerszer lerágott, majd elásott, aztán újra kiásott és megint megrágott csont ez: Van a Kormány meg a Szíjájé (mert mindig Amerikában vagyunk, ha ufózás a tét), meg a még szíjájébb Szíjájé, amiről nem is hallottunk, plusz a gonosz Nagyonnagy Nemhivatalos Korporésön, és ezek már rég kutatják az ufókat, főleg kínzás formájában. Meg van a küldetéses hacker csávó, aki a napfényre lapátolná az igazság állott lószarát, és ezért üldözve van nagyon, és főleg fekete autókkal, amik mindig konvojban, mielőtt nem kérdeznek, de lőnek. (Meg vannak hirtelen felindulásból parafenomének, akik rendszerint fenyegetően romantikus zenére azok, és akiknek találkozmiuk kell. Ha már együtt rabolták el őket a zűrlények, nagyon barátságosan amúgy.) Üldözéses akciófilm, konyhafilozófiai lelkizés, valláskárosult figurák, és szenvtelen gyilkológépek, csak hogy a végén ne tudjunk meg semmi súlyosat. Jóval kevesebbet annál, ami már megvolt néhány tonna ponyvaregényben meg filmben.
Intellektuális akar lenni, de nagyon, ám minden spontaneitás nélkül, így legfeljebb intellektualizáló lesz. Vagyis egy butácska, összeesküvés-elméletes, ufóinváziós, krimithriller-scifi, alapjában egy képregényes-szuperhősös szar (X-akták beütéssel), amit ,megpróbálnak felpozicionálni valami egszisztenciáls drámává, csak ez a mutatvány nem sikerül. Az kínos kvázivallásos-maszlaggal együtt sem. A film üres, mint a hámozott lufi, a cselekménye kiszámítható (hisz a dramaturgia régi klisékből áll össze), a karakterek kétdimenziósak, egyedül talán Emily Blunt tud valami igazi életet vinni a sajátjába. (Ha Petra itt lenne, most akarná - persze csak szimbolikusan - átharapni a torkomat, mert főösszeesküvő az I. (Nagy) Kolinförsz maga, csak semmi értelme. Persze neki tetszett a film, asszem.)
És mindezzel együtt ez nem rossz film. Ez semmilyen, néhány villanást leszámítva nem látom indokoltnak a létezését, márpedig a művészet az olyan, hogy lehet jó, de lehet rossz, az is valamilyen, a halála viszont a semmilyenség, az, hogy egyszerűen felesleges volt megcsinálni az adott alkotást.
De tart a hétvége, keresek valamit, amiről írhatok jót is, mert tudok én indulat helyett lelkesedésből is, csak legyen miről.
Nem harapok át torkokat, az nem az én műfajom. Egyébként a legtöbb dologgal egyetértek veled, bár I. (Nagy) Kolinförsz esetében pont nem. Szerintem kifejezetten ügyes „elsőbálozó” sci-fi antagonista, az alapanyagból - ami olyan, amilyen - legalábbis kihozta a maximumot. Ráadásul én kétszer is végignéztem a 2 óra 17 percet - egyszer magyar szinkronnal, egyszer pedig angolul -, de így is áll vele kapcsolatban a véleményem.
VálaszTörlésA film maga már nekem is mérsékelten tetszett, voltak benne határozottan jó ötletek és elgondolkoztató felvetések, ám ezek nem lettek megfelelően kiaknázva a végeredményben. Komoly logikai érthetlenségek is vannak / maradtak benne, a játékidő a kapott élményhez mérten jócskán túlnyújtott, ráadásul eléggé gyermeteg is bizonyos megoldásaiban. (Szerintem béna húzás volt ez az állatosdi, legalább lettek volna benne rendesen űrlények, hogy indokolt legyen valamire fel az a 16-os karika. Anno még egy X-akták epizód is ijesztőbb volt, pedig azt a sorozatot én 5-7 évesen néztem és szerettem.)
Ami nekem ebben a filmben a legjobban tetszett*, az leginkább Colin Firth és az az élmény, hogy bevállalt egy olyan szerepet, amit korábban még soha. Ettől függetlenül bízom benne, hogy a jövőben azért alapvetően megmarad inkább a brit filmdrámás kaptafánál, illetve, hogy nem szokik rá nagyon a sorozatokra, mert ez a trend sem oly szívderítő nekem...
*kiegészítendő: még a szinkronját is szerettem. Hihetetlenül profi és precíz, mint mindig.
- Petra voltam.