No. 4. Reptéri tortúra – priority boarding
Fapados járathoz fapados reptér! – nyilván ez lehet a mottója a szervezésnek, ez Ferihegyre (1-es terminál, na persze) és Lutonra egyaránt igaz. Pontosabban nem, mert még csak fapad sincs. Van viszont teljesen megszokott reptéri ülőke csak nem elég, így az utasok átlag egyharmada állva várja az indulást. És mivel a hülye légitársaságok nem bírnak a beszállókártyára egy ülésszámot nyomtatni (pedig nyilván semmibe sem kerülne) így mindenki startra készen álldogál a beszállókapuk felé vezető folyosó elején, és amint kiírják a kapu számát indul a versenyfutás, hogy ki tülekedhet elsőként a kapunál. (Petrával mi ebben egyébként jók vagyunk, legutóbb visszafelé konkrétan elsőként értünk a kapuhoz).
És hát ez esetben az elsőbbségi beszállás sem jelent semmit: Ferihegyen elsőként szállhatsz fel a buszra, Lutonban első lehetsz a sorban, már ha… Szóval annyit ér az egész, mint egy átlag választási ígéret: vagyis ködös remény/esély, majd szembesülés a keserű valósággal. Az mondjuk érdekes lenne, ha egyszer egy járatra mindenki elsőbbségi beszállásra fizetne be. Sorsolnának, kő-papír-ollóval döntenék el vagy visszadnák a pluszpénzt. Na, azt biztos nem…
No. 5. Cornish Pasty
A CP amúgy szerintem szamósza, egy eredeti indiai sütemény (ami lehet édes vagy sós, tölteléktől függően), csak nagyobb. Kihagyhatatlan londoni programpont. Rémlik, úgy hét éve, mikor Erika először vett ilyet (illetve vettünk) a Viktória pályaudvaron, azt mondta nagy lelkesen, hogy dejó, ilyet Cornwallon kívül nem is lehet kapni, legfeljebb itt. Na ja, meg minden pályaudvaron és sokfelé a városban, mint kiderült ugyanis, legalább két lánc is árulja szerteszét, nem beszélve a sok kis pékségről. De a kedvenc máig a West Cornwall, jellezetes kalózos emblémával, meg azzal az erős szagú töltelékkel, amitől elülnek mellőled a metrón. (És az jó, tekintettel az általános zsúfoltságra. És még hajléktalannak sem kell lennünk hozzá.)
Most viszont valami konkurensnél ettünk (mittomén, Patsty Co. vagy hasonló) ami legalább akkora szentségtörés, mint fideszes képviselőnek lehányni az Alkotmány Asztalát. De ezzel együtt is jó volt, legalább is a hagymás-sajtos, csak az illata nem volt az igazi. Legközelebb vissza a kalózoshoz!
No. 6. Guy Fawkes Night
Zemberek! Be ne dőljetek neki, nincs is ilyen. Néhányan petárdáznak meg rakétáznak a hátsó kertben, van sörsátor egy-két parkban, de semmi jelentős, semmi utcabál, mifelénk egy különösen punnyadt szilveszter is nagyobb durranás (minden értelemben, leszámítva talán a bélgázokat), legfeljebb a részegek száma hasonló. Ahogy néztem egy-két helyen van némi belépős szervezett buli, farsangi fílinggel, de a szomorú tény az (hogy bár akkor még épp nem voltunk ott) a hüjeangolok is helovíneznek, pedig nem amerikaiak, de nem is ősi kelták műanyag tökökkel.
Viszont a karácsonyi vásár már november elején dübörög, fenyőfák, üveggömbök és fényfüzérek mindenütt, na ennyire korán még nálunk sem kezdik, pedig a hazai kereskedők és marketingesek is elég sietősek. (Láttam én már februárban csokinyulat a boltban!)
De hát mint Mark Twain mondotta, az angolok és amerikaiak már semmiben sem különböznek egymástól, leszámítva a nyelvet.
