Lájv

Most már mindenhol belefutok egy hirdetésbe, amiről nem tudom mia fene lehet, de legalább nincs is kedvem megtudni. Valami kreténhajú, diszkópatkány kinézetű fickó néz magabiztosan maga elé, és annyi van odaírva, hogy Havasi, meg az is hogy szimfonik lájv só.
Szóval zenebohóc lehet a cukorfalat, de hogy hegedül, zongorázik (a lábával citerázik), vagy csak időnként „Szimfonik!“ felíratű táblákat tart fel (mit tette ezt a suszterlóri a pémobilban, csak rokkal), meg a tökét vakarja.

De mindez mindegy is, azigazi gáz ez a lájv só. Ilyen a szekszbárokban van, ahol egy drogos szerncsétlen kefél egy kiélt prostit unottan a közönség előtt, de ha egy zenakar fellép, akkor az (nem csak magyarul) koncert néven ismert közösségi aktivitás. Szóval a lájv aréna só mlegetése, egy enyhén stricikinézetű palival kombinálva hát... másféle reminiszcenciákat kelt, mint mondjuk egy Dvorák-szimfónia. De ha már aréna, azért el lehet képzelni az milyen műsor lenne, ha mondjuk kéttucat kiélt prostit gyaknának futószalagon a Royal Albert Hallban, miközben a szmokingosközönség időnként udvarisan tapsol.

Éntévé

Tisztelt médiahatósági bizottsági kuratórium! Mellékeljük a tervezett új tévécsatornánk elképzelésének rövidre tömörített változatát a tartalmi elemek belsőségeire koncentrálva, melyek megmutatják, hogy milyen komoly szakmailag alátámasztott koncepcióra támaszkodva kívánjuk beindítani új projektünket, a ZiZiTV csatornát. És kérelmezzük az internetes műholdas frekvenciakábel vagy mi odaítélését cégünknek, a SuperMegaProSat 2000 kft. Bt.-nek, úgy nagyjából 10-20 évre, vagy tovább, ha lehet.

Már készülőben az új stúdió felszereléssel a Meghökkent Gandalf utcai gyártóbázisunkon, ahol CGI-zett 3D-s digitális tartalmakat fogunk előállítani 4G-technológiával, HD-minőségben. Kívánságra újabb betűszavakat is beilleszthetünk a műszaki leírásba! (Pl. CCTV, HDD, BLT,  BBQ, STB.)
A tartalomról. Műsoraink tartalmasak lesznek. És családbarátak (családbarátok?) meg a nemzeti kultúrát korszerű formai világgal közvetítőek a mának szólóan napjaink audiovizuális nyelvén a nemzetnek. Lenne közszolgálati tartalomszolgáltatás is, az objektivitás maximális látszatának permanens megőrzése mellett, de semmiképp sem helyette. És hogy konkrét műsorblokkra sávosítsuk a tartalmi elemek portfólióját:

- Lesz híradó, ezt egy az egyben átvennénk valakitől, akik olcsón adják, mi így a hírtévére gondolunk, az szerintünk tetszenene a méltóságos hatóágnak is, pártatlanul. Esetleg csinálnánk saját gyártásban sztárhíradót sztárokról nem sztároknak, ezt ilyen Blikk és Jutyúb-alapú szerkesztéssel érnénk el egy laptopon, így nem kell kimenni a jó meleg stúdióból a faszomgeci hidegbe.

- Lesznek kifejezetten családi műsorok, itt olyan régebbi produkciókra gondoltunk, amiket olcsón lehet megvenni, mondjuk a Rém rendes család (ennek már a címéből is látszik, hogy nagyon családbarát, értékközpontú humanitást sugárzó lehet), a Családi kör (még fel kell venni a kapcsolatot a producerre, valami Arany János, de nem válaszol az íméljeinkre) meg a családi kiszerelésű vaníliajégkrém.

- Aztán lennének sorozatok is, többféle sokszínű többféleség változatossága jegyében széles spektrumon, szóval lenne helyszínelős, üldözős,lövöldözős, romantikus, vámpíros meg dugós, illetve ezek kombinációi (dugós-lövöldözős, romantikus-helyszínelős, lövöldözős-vámpíros stb.), ahogy kijön a költségvetésből meg a reklámbevételekből.

- Mert lenne reklám is, nem sok, hogy ne riasszuk el a nézőket, a teljes műsoridő 65-70 százalékánál nem is tervezzük többre az arányát, legalább is eleinte. Lenne közte sok teleshop is, ezt részben bevállalnán saját gyártásban is, kamera van, stúdió van, csodaserpenyő van, mag van remek szoftverünk, ami Katikából a titkárnőből lelkes tömeget csinál. Digitálisan!

- Ehhez kapcsolódóan lennének főzős műsorok, ahol celeb hírességek, mint a Totya, Lulu és Viku meg Gázóraleolvaó Józsi főznének egymás konhájában ilyen rántott borsólevest meg buggyantott dobostortát, aztán lefilmezzük ahogy hánynak. A borsót a falra, lehetőleg.

- Mivel a pornót durván adóztatják ebben az országban, ezért éjszaka mi is inkább akváriumot adnánk, persze olyat, ahol a halak szekszelnek, ha meg ezt is megadóztatják akkor régi Fásy-mulató ismétléseket, ahol a háttérben halak szekszelnek.

- És lennének ilyen ezoterikus jósolós műsorok is, azok húde megdobják majd a bevételt. Olyan nemzetközileg is ismeretlen sztárokat szerződtetünk, mint Doktor Artemisz a tisztánlátó, Frakk Mester a tisztánszagló, Maya Gold (ő régebben pornózott, de most alkimista, karmikus alapon), meg Grahovácz Lajos lóbélből jósló mágikus cigányasszony.

A nézettséget tekintében, vagy a tekintettséget nézve nagy terveink vannak, kezdetben 1-2 nézővel számolunk, naponta és összese. Ez ugyan elsőre kevésnek tűnik, de épp itt van a dinamikus növekedés lehetősége, mert ha később mondjuk már tízen néznek minket, az minimum ötszáz, de lehet, hogy ezerszázalékos növekedés. Dinamikusan! És a határ csillagos ég, mind emberileg, mind szakmailag egyaránt.

Atomot nekünk!

A tolna megyei Tolnán tiltakoznak a helyiek az ellen, hogy néhány árva gyerek odaköltözzön, nevelüszőkkel, lakóotthonba, az egyébként méltatlan körülményeket biztosító és zsúfolt megyei intézet helyett. Vagyis a derék helyi tahók azért tiltakoznak, nehogy az árváknak egy kicsit jobb életük, netalán több esélyük legyen az életben. Merthogy ide ilyen gyerekek ne jöjjenek, ez kérem egy békés település vigyék ezeket máshová. (Hát én meg abba a szarfészekbe nem költöznék semmi pénzért, ahol ilyen sűrűségben laknak bunkók, beleértve a képviselő testületet is, akik szintén, és helyzetükből adódóan hivatalosan kérik, hogy ne hozzák ezeket, persze csak „a gyerekek érdekében“, hogy szakadna rájuk a plafon, lehetőleg máma még.)

Hogy mi az oka a nagy löttyös felháborodásnak azt sejtjük. Az intézetis gyerek ugye eleve fiatalkorú bűnöző, meg cigány, meg szipuzik és kurválkodik felváltva. ha meg csak még nyolc éves, akkor még nagyobb baj hogy ezeket csinálja! Ja, hogy nem csinálja? Majd fogja kérem, és megrontja a mi ártatlan gyerekeinket, akiklegfeljebb részegen motoroznak, de nagyon rendes gyerekek amúgy, két pofonból mindig értenek.

Meg hát van az az általános elv (nem csak nálunk), amit angolul úgy hívnak, hogy not in my backyard, vagyis legyen lakóotthon, menekültábor, szemétégető, fogyatékosok intézete, csak ne nálunk kérem, mink egy békés falu vagyunk. A gond csak az, hogy minden egyes településen létezik a helyi lakosoknak az az önző mód bunkó csoportja, aki elég hangosan kiabál, és nem lát ki a saját vörös fejéből, így atán az árvákat, fogyatékosokat meg a háztartási hulladékot ki kellene lőni a Holdba.

Illetve inkább a Marsra, mert a végén még az lesz, hogy egy szép nyári éjszakán kimegy a bunkó a ház elé/kinéz az ablakán, meglátja a Holdat és felbaszódik benne az ideg, hogy baszki ott meg az a sok nyomoronc lakik, nekem meg ezt kell bámulnom, mikor romantikusan csöcsörészném a szomszéd Marikát???

Aztán elkezd aláírásokat gyűjteni helyben, meg csatlakozik az „Atomot a Holdnak/Nuke the Moon“ fészbuk-csoporthoz, plusz betelefonál a Lánchíd-rádióba, és akkor kap csak élő adásban agyvérzést, mikor már amúgy is a parlament előtt van a holdmegtisztítási kormánybiztos fegyverkezési programja.

Ünnep ellés

Kész, vége visszavonhatatlanul beköszöntött a karácsony. különben minek lenne  gyakorlatilag a legkisebb üzletben is egy-egy durván ízléstelen karácsonyfa (némelyik zenél is, pontosabban kvarcórahangon cincogja a dzsigölbellzt), a munkahelyen is karácsonyi dekorációt helyeztek ki, és ami a legbiztosabb jel: a kokakóla is elkezdte nyomni az adekvát reklámjait. Mert az még oké, hogy pár héttel korában már hangolni akar a kereskedelem, de legalább a nyavalyás karácsonyfákkal megvárhatnák a nyavalyás decembert, de nem, november végére már a sarki pék is LED-es műfenyőt applikál a pultra, pedig oda nem azért jár az ember, hanem a kifli illatáért.

Emlékszem, gyerekkoromban meg voltam lepődve, hogy a boltban is van karácsonyfa, hisz a karácsonyfa az volt, amit otthon díszítettünk, és szigorúan csak 24-én. A bolti ráadásul zöld szőrös partvisnyél volt, mondjuk gazi szaloncukorral, de azokból meg nem lehetett csórni, mert ott ült mellette a nagydarab pénztárosnő, én meg ötévesen attól féltem, na. De ha jól rémlik, azért nagyjából csak két héttel az ünnep előtt rakták ki, már csak azért is, mert mikuláskor volt bolti mikulás, de ahhoz meg nem illik a karácsonyfa, az egy másik ünnep, én mondjuk máig sem igazán értem miért. Akkor most a Mikulás meg a Télapó az ugyanaz, vagy csak rokonok, esetleg munkatársak, netalán konkurensek? (Mert ha az utóbbi, én a Télapót választottam volna habozás nélkül, ő ugyanis legót hozott meg távirányítós kamiont, a Mikulás meg csak csokit, ami azért, valljuk be őszintén, nem egy súlycsoport ajándékilag.)

És az jó volt, hogy december elején is még csak vártuk a karácsonyt, szemben azzal, hogy ma már novemberben is térdig gázolunk benne. (Mert persze marhaság, hogy régen miden jobb volt, legfeljebb gyereknek lenni volt jobb, mint stresszelt középkorú felnőttnek, a legtöbb dolog sokkal vacakabb volt, de a karácsony az nem.) Talán kellene még néhány ünnep, hogy ne kelljen rögtön a karácsonyt várni, amint beköszönt az ősz. A briteknek van még közben halloween meg Guy Fawkes night, meg emlékezés napja, nekünk meg október 23, ami minden csak nem népünnepély, halottak napja (legtöbbünknek mindenszentek nélkül), meg a zavaros identitású mikulásolás, mint kvázi-előkarácsony, ami amúgy ne értünk. Szóval így novemberben lehetne valami jó kis ünnep, mittomén az Avarbanfetrengés Éjszakája, sütőtökkel meg mézes sütikkel, vagy a Nagy Lampion Nap, mint afféle fényünep a korán sötétedés negatív hatásai ellen.
Őseinknek egy népi kultúrában persze voltak ilyenjeik, a komplett Advent meg a Luca-nap és hasonlók, de mi modern városiak már elvesztettük ezeket (egy maroknyi hívő ill. néprajzos hagyományőrző kivételével), nekünk maradt a Szombati Teszkózás Mekivel újkeletű rituáléja. (Esetleg Ikeázás Húsgombóccal Vasárnap, sunday bloody sunday...)

Cost of the koszt

Étteremből előfizetéses ebédet rendelni kényelmes dolog, pláne ha az embernek munka után legfeljebb egy sajtos szendvics elkészítésére lenne ereje, de az meg már három nap után unalmas, sőt néha már első nap is, figyelembe véve a közeli bolt negatívba hajló sajtkínálatát. (Távolabbi boltba meg csak ritkán megyek, meló után én már főleg csak a fotelomba vágyom, meg a fürdőkádba, úgyhogy marad az ami itt van a sarkon. Ott meg a kockasajt a csúcsgasztronómia, meg a másfél kilós trapistatömb.)

Szóval főzőcskézés helyett adott az éthordós kiszállítás, amivel csak az a baj, hogy ugyanaz a két tucat étel cirkulál a menüben, no meg a tömeges étkeztetés racionalitása, minek nyomán:

- Kétféle alapleves van: az áttetsző sárgás, répadarabokkal, meg a pirospaprikás zsíros, répadarabokkal. Ünnepnap, ha valami hagymaleves vagy spárgakrém adódik, ez nyilván akkor fordul elő, ha akciósan tudnak szerezni ilyen levesport, ötvenkilós, műanyaghordós kiszerelésben. (Ez a amúgy nem vicc, már láttam ilyet.) Ha nem, marad az évtizedes alaplé, amiből mindig hagynak annyit, hogy a következő levesnek megágyazzon, így aztán sosem fogy el, B-tervnek meg ugye ott a pirospaprika meg a krumpli. A húszkilós zacskós fagyasztott répakockák mellett természetesen. ha meg elvétik a rendelést, és  répa-kukorica kombót hoz a szállító, akkor pirospaprika helyett paradicsomkonzerv megy a kondérba, és máris mexikói zöldségleves néven lehet futtatni. Gyümölcsleves nincs, ne is tessék érdeklődni. (Egyszer mondjuk volt sárgaborsó-krémleves, de arról az étlap tanulmányozása nyomán kiderült, hogy főzelék.)

- A főétel az általában valami döglött állat-darab, aminek a kutyám örül, én meg feldobom a köretet, valami szósszal, meg a hűtőben fellelhető falafellel, süt zöldséggel, ilyesmivel. A köret amúgy vagy főtt krumpli, vagy rizs. Ha krumpli, akkor a levesben is van belőle, ha rizs akkor az édességben, ha meg tészta, akkor a levesben is van belőle, tészta lesz a másik főétel, de valami édesség is lehet belőle. Ha előző nap szerepel a választhatók között pörkölt, másnap tuti lesz brassói és/vagy hortobágyi palacsinta, így csak egyszer kell megfőzni, ha meg mondjuk gombás rizs volt szerdán, akkor gombadarabok feltűnnek a csütörtöki zöldséglevesben is.

- Desszert nincs, de általában az egyik választható főfogás édes,ma pl. almás pite, amit viszont tényleg jól csinálnak, ma biztos egy cukrász főz, és nem egy főzász cukr. Jó még az aranygaluska, a többiről meg annyit lehet elmondani hogy...hát édes.

Ezzel együtt persze még mindig sokkal jobb, mintha nyolc óra gyár után nem ehetnék valami meleget, csak ha előtte egy órát állok a konyhában, a főzés amúgy is hétvégére való szabadidős kikapcsolódás, pont úgy mit a bélyeggyűjtemény rendezgetése, ahhoz idő kell és elmélyülés, nem lehet csak úgy, egy rohanós hétköznap délután kanadai bélyegeket áztatni, vagy szusit készíteni. Meg klasszikusokat olvasni sem, ezekre van a hétvége kitalálva, meg arra, hogy akár egészen hatig - fél hétig alhassak. Mert kipihenten, már főzni is tudok, hétköznap meg marad az éttermi kiszálítás. Ami nem is olyan rossz ám, a börtönkoszt biztos rosszabb lehet nála. Miként egy atomtámadás is.

Katonadolog

Olvasom, milyen nagy a kormányzati elszánás, hogy most akkor aztán korszerűsítik végre a hadsereget, és ettől olyan korszerű lesz, hogy csak na, mi leszünk a NATO (ejtsd: nátó) élcsapata, az ugye franciásan avantgarde, bár egyelőre úgy néz ki ezen belül mi a dadaizmust vállaltuk be.

Mert vett kies hazánk, meg annak golyófejű, általános pártkáder honvédelmi hadügyminisztere néhány kivénhedt orosz (pontosabban még szovjet, annál rosszabb nekünk) helikoptert, durva drágán, hogy hátha jó lesz valamire, pedig nem. Kicsit olyanok ezek, mint a gyárban bizonyos gépek, melyek úgy németek hogy még az NDK-ban készültek, nem is jók már szinte semmire, de legalább lehet fontoskodó/elgondolkodó arccal álldogálni mellettük.

Meg vannak ugye Gripenek (magyarosan ejtve: gripppen), ezek tök jók csak minek, kicsit drágábbak lettek, mert fontos volt, hogy lehessen őket a levegőben utántölteni. Sörrel meg ropival nyilván, mert üzemanyaggal egy akkora légtérben, mint a miénk (és szomszédos szövetségeseinké) teljesen felesleges, meg nem létező tankergépről elég nehéz kerozint leszívni. De ha egyszer majd minimális repülési időn tengődő pilótáinknak kell megvédeniük a világbékét a nemzetközi terrorizmus/háttérhatalom/lófejű úfók ellen valahol a Csendes Atlanti Ósön felett, akkor de jól jön majd, hogy tudnak felvenni extra ropit meg müzliszeletet, menet közben is. Persze ha a harmadik opcióra készülünk, vegyünk egyből csillagrombolót, az nekem amúgy is régi mániám. (Egyébként ezt a menet közben tankolást bevezethetnék máshol is, szinte már látom, ahogy Lewis Hamiltont egy tartálykocsi üldözi a monzai célegyenesben, mondjuk egy pont olyan mint Spielberg Párbaj című hidegrázásában.)

Mg hát amíg a hadsereg nagyrészt nem katonákból áll, hanem bajszos, suk-sükölő, izzadt hónaljú íróasztali levélnehezékekből, akik „állomány“-nak hívják az embereket, nos addig nem is negyvenéves szovjet haditechnika a legnagyobb gond arrafelé. Emlékszem, annak idején, 98-ban, valami méltán  elfeledett kisgazda lett a hadvédelmi honügyminiszter, kirakatta a képét a laktanyákban, hogy megiserjék, ha arra jár, mert előtte volt eset, hogy nem hitték el, hogy ő az. Persze ha valaki téeszjogász kinézetű téeszjogász, akkor ezen nem lehet csodálkozni. Ráadásul ma is pont itt tartunk a hadsereggel, lehet, hogy be kéne szántani az egészet, a helyét beszórni vegetával majd kis párolt hagymával nagy lángon.... (ja nem, ez egy recept).

Szóval szerintem fizessünk egy kicsivel több pénzt a nátónak, és ez az egész védelem dolog legyen innentől az ő gondjuk, mi meg mehetünk végre meccsre, ha már ott az a sok szép új stadion. Vagy fizessünk egy kicsit többet özv. Tarhonya Béláné Irénkének a Ló u. 3. nótafájának, és majd jól elveri partvisnyéllel a gaz ellent, ha rontása tör ránk zúgó viharnak. Ráadásul Irénke hónaljszagban is hozza a magyar haderő sztenderdjét, csak épp a csapásmérő képessége jelentősebb.

Ízek

Értem én, hogy a csokigyárak nem csak csokit akarnak eladni, hanem életérzést, de a ma (esetleg máma) vásárolt milkaizé kiverte a biztosítékot. (Mondjuk úgy kell nekem, a túlsúllyal, amim van, minek veszek csokit egyáltalán...). Mert egyfelől tényleg fura, hogy sós kekszes tejcsokit gyártson valaki, az mondjuk nem olyan fura, hogy én nem veszem észre, hogy sós kekszes, de az, hogy lényegében ízlik is, na a az elég meglepő.

Javasolnám innentől a csípős-savanyú dobostortát (esetleg a csípős-savanyú dobsotortás csokit), a majonézes trüffelt és a vaníliás hotdogot, kakaós-fokhagymás bundás kenyeret meg a kokainos-fogkrémes túrókrémet, borsos almával. Lehet, hogy nem mindegyik lenne finom, de izgalmasak lennének az biztos, márpedig az izgalom a lényeg, attól alszik meg a tej a' ember szájában,vagy ébred fel, kinél hogy.

Valamint ha az ember a főzés közben összekeveri a római köményt a fahéjjal, mert őrülve ugyanúgy néznek ki, nátha okán meg szaglássza a fene (kinek hiányzik, hogy bele is tüsszentsek?), érdekes krumplis fogásra tehet szert, tényleg,a fahéjas hagymára csak az csipetnyi petrezselyem hiányzott, hogy ne csak úgy nézzen ki, mint a hányás, de egy idő után olyan illata (izé... szaga) is legyen. Az ízét meg tudja a fene, a hányást sem kóstoljuk meg utólag, ha már úgy jártunk.

Na, ehhez képest a sós keksz tejcsokival nem is gáz. Csak a  tudat...

Nem bátor, csak vak

A honvédelmi miniszter, aki nyilván alapszinten sem tud latinul (pedig asszem jogász) Communitates Fortissimae címet adományozott néhány vasi falunak, köztük a felejthetetlen nevű Pornóapátinak, amivel azt akarta mondani, hogy ők (?) a leghűségesebb falvak. Csakhogy ugye a fortissima azt jelenti hogy legerősebb, a leghűségesebb pedig fidelissima, ezt egy fideszes izének (ilyen politikusnak látszódni akaró izének) legalább értenie kéne, vagy hozzá. Hamár.

De persze honnan is tudjon Hende minimál latinul, honnan is sejtené a felcsúti ramszesz, hogy milyen ma Európa etc. Bocs, ez megint politika, de kulturálisnak indult, én sem szólítok fel cunnilingvatióra senkit akit utálok, úgysem érti hogy az seggnyalás (vagy más külső nemi szerveké), bár lehet, hogy gyakorolja, de nem zargatom latinnal. Ha már kulturáltak vagyunk. Ha viszont kúltúráltak, akkor bármi lehet, még az is, hogy a fegyverünkhöz kapunk a kultúra szó hallatán, mint a dicső elődök,vagy legalább is azok, akiket a dicsőnek tekintett elődök dicsőnek tekintettek. (Mert félreértés ne essék, itt a nácikról van szó, akik számára nyilván a fortissima volt a fontosabb, aki az erő azé a dicsőség, ugyebár....)

És innentől megint nem politika, csak kultúra. Egy kormánynak legyenek normális emberei, akik normális döntéseket hoznak, normálisan indokolva, úgy,hogy nem alázzák meg azokat a közösségeket, melyeknek épp kedvezni akarnak. Mert aki azt is nevetségessé teszi, akit épp kitüntetni , az szimplán bunkó. Lásd a nevezett minisztert. Mert a viccbéli cigány lovával ellentétben ő nem bátor, hanem vak, úgy megy a falnak....

És unom az internetet is

Az egészet, ahogy van, tokkal-vonóval. Mer' ugye mi van a hálóközi kommunikációs információs szupersztrádán? (Ezt de szerettem volna már leírni....) Hát kérem semmi, Áder János pucér fenekét tojással dobálják meg egy mangalicatelep borító-fotósorozatán, érdektelen majdnem-ismerősök rohadt unalmas cicafotókat nyomatnak a fácsén, valamint ismeretlen robotok pénisznövelőt és csodagombát akarnak eladni nekem, vírussal.

A baj az, hogy a hálón kívüli élet is szánalmas, tejbevonó-jellegű mikulásfigurákat akarnak rám sózni műanyag üveggömbök alatt, miközben a karácsonyi hangulat sikoltva menekül tőlem, legalább is egyelőre, mert ugye karácsonyig még túl sok műszak a gyárban, még túl meleg van a télikabáthoz, de legalább már kurva korán sötétedik, nem mintha ez nagy élmény lenne.

A karácsonyban amúgy is az a legjobb, hogy lehet várni, olyan ez mint a szilveszteri kabaré, vagyis a tavalyi mindig jobb volt, mert mikor bekövetkezik, mindennapi és szánalmas, mint igazából bármi közelről, ami távolról csillogó vagy annak reméljük. (Mint gyerekként bámulni a repülőket, sőt repülni is - igazi álomvilág, aztán felnőttként menni a fapadossal, egy bunkókkal teli zsúfolt gépen, a büdösben, de legalább kialvatlanul -és már csak azt várjuk, mikor találják fel végre a teleportot.)

Hát, a karácsony is ilyen, idén igyekszem majd a lehető legkisebb felhajtást csinálni, egyfelől nincs rá igény, másfelől most tényleg pihennék inkább, olvasás, bélyeggyűjtemény-rendezgetés, plusz az öreg kutya sétáltatása épp elég lesz, fiatal kutya mondjuk nincs is kéznél, szerencsére. Vagyis a karácsonyi szünetet úgy képzelem mostan magamnak el jól, mint a hétköznapokat, csak nem kell dolgozni, meg olvashatok sokat, meg mondjuk kamionozhatok szerte ejrópában, virtualice. (Téynleg, Virtu Alice létező személy, vagy csak valaki Csodaországból?)

És minimalizálom majd az internethasználatot, egyszerűen nem bírom már ezt a rettentő redundanciát, hogy közösségi oldal vagy hírportál, mindig egy gigantikus szemétkupacból kell kiguberálnom azt a pár morzsát, ami érdekelne. Az lesz majd az igazi pihenés. Ami persze nem jelenti azt, hogy magam ne tennék hozzá időnként eme kupachoz. De csak mert jól esik. Úgyhogy nemsoká írok valamit Iain M. Banks-ről, hátha nem érdekel senkit.

Meguntam a politikát

Érdekes, ha az ember egy hétig külföldön van (és ott nem netezik), annyira kiesik a hazai közéltből, hogy utána már nem is érdekli. Én is így voltam vele, mondjuk Lutonban már rámentem a - korlátozott idejű - ingyen wifire, de ki sem használtam, nem érdekeltek kedvenc hírportáljaim sem.
És azóta is az a helyzet, hogy kábé félóra alatt végigpörgetek négyet-ötöt, de a hírfüggőség elmúlt, inkább letölthető hangos- meg e-könyvekre vadászok, meg nézegetek képeket régi buszokról, esetleg receptek. (De nem, a macskás videók meg a lobogó fülű, bociszemű kutyákat ábrázoló fotók sem érdekelnek továbbra sem, ilyeneket legfeljebb vásár- és ünnepnapokon vagyok hajlandó nézegetni, maximum tíz perc terjedelemben, nettó.)

De  szintén nem érdekel a kormány ostobasággal párosult aljassága, az ellenzék balfaszsága, sőt hetek óta rádiót sem hallgatok, már a fideszes harcinéniken sincs kedvem röhögni. Ez már nyilván kóros, de még egy vidaildikózásba csomagolt simicskázás norvégalapos kontextusának lázárjánosi értelmezése sem éri el az ingerküszöbömet, akkor se, ha napi két sajtótájékoztatót tartanak róla, pro és kontra.

Majd írok recepteket.... (Ja, meg január legvégén megyünk megint Londonba, az érdekes lesz.)

Persze ha holnap megint felböfögök valami politikai témát az nem az én hibám, azt a politikai osztály cseszi el. Ekkor hirtelen felindulásból bejelölöm ismerősnek Elsimon Lászlót az iwiwen! Valamint netadó!