2014. november 30., vasárnap

Lájv

Most már mindenhol belefutok egy hirdetésbe, amiről nem tudom mia fene lehet, de legalább nincs is kedvem megtudni. Valami kreténhajú, diszkópatkány kinézetű fickó néz magabiztosan maga elé, és annyi van odaírva, hogy Havasi, meg az is hogy szimfonik lájv só.
Szóval zenebohóc lehet a cukorfalat, de hogy hegedül, zongorázik (a lábával citerázik), vagy csak időnként „Szimfonik!“ felíratű táblákat tart fel (mit tette ezt a suszterlóri a pémobilban, csak rokkal), meg a tökét vakarja.

De mindez mindegy is, azigazi gáz ez a lájv só. Ilyen a szekszbárokban van, ahol egy drogos szerncsétlen kefél egy kiélt prostit unottan a közönség előtt, de ha egy zenakar fellép, akkor az (nem csak magyarul) koncert néven ismert közösségi aktivitás. Szóval a lájv aréna só mlegetése, egy enyhén stricikinézetű palival kombinálva hát... másféle reminiszcenciákat kelt, mint mondjuk egy Dvorák-szimfónia. De ha már aréna, azért el lehet képzelni az milyen műsor lenne, ha mondjuk kéttucat kiélt prostit gyaknának futószalagon a Royal Albert Hallban, miközben a szmokingosközönség időnként udvarisan tapsol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése