Kicsit már nagyon unom az olyan „cikkeket“ a mindenféle portálok bulvárrovatában, hogy például mit árul el a személyiségemről, hogy hogyan iszom a kávét. Nos, én például feketén és bögréből. Fehér bögréből! Akkor most kétszínű vagyok? Valószínűleg persze, pedig csak rendszerint elfelejtek tejet venni, a natúr joghurt meg nem olyan jó a kávéba. A kefír sem, márpedig rendszerint ezek a tejtermékek itthon, bár néha akad valami sajt is a hűtőben, de cheddaros kávésrecepttel még nem találkoztam, feltehetően nem véletlenül.
Amúgy pedig a tejeskávé fehér bögrében még mindig kétszinű, csak kisebb a kétszínűsége, mint ha fekete lenne világoskék bögrében. (Van világoskék bögrém is, csak abban hülyén fest a kávé. Ellenben ha a személyiségemet kell megfejteni, akkor mit jelent, hogy egy ideje gránátalma-teát is iszok? Erőszakosságot? Elvégre a kézigránát-alma egy elég erős kép, ha valaki (ez esetben szó szerint) konyhapszichológiára törekszik.
Pedig attól, hogy szeretem a csípőset nem vagyok szenvedélyes, a tonik nem okoz bennem keserűséget, de zavar, ha savanyú a szőlő, az édes élet viszont diabétesszel nehezebb, miközben az étcsoki igazából ehető tonik kakaóból, és ahhoz is jól megy a citrusos bármi. (És nem, a majonézről nem jut eszembe a sperma, a kecsapról a sok legyilkolt paradicsom, a sajtot nem tekintem romlott tejnek, de a rántott bármiből én a panírt szeretem. Kivéve a rántott paneer esetében, ami egy sajtféle, és jó rántva...)
Vagyis azt hiszem, nem töltök ki hülye teszteket, tudom magamtól is, hogy a személyiségem átlagos, azaz depresszív vagyok, néha paranoid, neurotikus, de néha jól érzem magam, nagyjából mint egy ember, aki nem érzi magán a megvilágosodást. De a kávé hatását felettébb, ha jókor veszem be napi kettőt.
Szóvicc. (etsy.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése