A mai egyik születésnaposom Tim Burton a bizarr-gótikus nyomasztásos könnyfacsarások rendezője, aki persze nem csak ilyeneket csinált, de az efféle darabokról ismert, mint a Beetlejuice, az Ollókezű Edward, a Karácsonyi lidércnyomás vagy a Halott mennyasszony.
No meg a Batman visszatér, az egy kezemen meg tudom számolni képregényadaptációk közül, amik tetszenek. (Egy másik a Kingsman, de arról csak utólag tudtam meg, hogy eredetileg regénynek képelték.) Burton kezei közt a szupehősös sztoriból is rémmese lett, igen helyesen amúgy, sérült lelkű főgonoszokkal és lelki sérült szuperhősökkel.
És persze ő csinálta az egyik kedvencemet az Ed Wood-ot is, meg a világ legjobb Ed Wood-paródiáját, Támad a Mars! címmel, plusz bírom még a Nagy hal nagyon nem burtoni világát, az olyan, mintha egy másnapos Wes Anderson rendezte volna.
Viszont valahogy eddig kimaradt a Frankenweenie - Ebcsont beforr című fekete-fehér, kissé sírvaröhögős bábfilmje, pedig igen karmolom az ilyesmit. (Mary és Max, hogy mást ne mondjak), de tegnap bepótoltam. Úgy tizenhárom év késéssel ahhoz képest, hogy először szembe jött, ami viszont Burton esetében igazán indokoltan szerencsés szám.
Nos, ebben a műegészben Victor Frankenstein egy kertvárosi srác, jó tanuló nem sportoló, akinek halálra gázolják a kutyáját, ezért feléleszti a szokásos módon, van sötét esős éjszaka, villámok, lepukkant padlásszoba, nyomasztó vonósok, mert köztudottan ezek kellenek a zombikutyához, aki azért érző szívet takar. (Ez nem a Kedvencek temetője.) Csak időnként újra kell áramozni a konnektorból, mert a ha már nem eszik agyat, legalább töltőre kell tenni. (Mondjuk nem logikus, hogy ha a hálózatról is működik, akkor minek kellettek korábban a villámok. Biztos mert ez egy klasszikus horror rémkedves változata. Azaz mese, tehát a logika álljon a sor végére.)
És mint ahogy az egy Frankenstein-történetben szokás, a rideg külvilág úgysem érti, micsoda innováció az életre áramozás, mint ahogy azt sem, hogy egy darabokból összevart háziállat is csak játszani szeretne. Így aztán a kertvárosi fura fazonok, egyenesen az Ollókezűből bábosítva, persze félnek egy felélesztett zombikutyától, még jó, hogy Victor fura osztálytársai (a tudományos versenyre készülvén) felélesztenek minden mást is a közeli kisállattemetőből. Plusz egy dínó is kerül valahonnan, csak hogy a végén a kutya legyen a megmentő. Akit már megint fel kell éleszteni, de mivel ekkorra ő a helyi hősi halott, nincs külön gond vele. Happy end, nem kötelező, de megnyugtató jelleggel. A villanyszámláról meg szó se essék.
p.s. A másik aktuális születésnapos meg Rob Halford, a Judas Priest énekese, aki pont 75 éves, ez mondjuk meg is látszik rajta, mikor bottal megy fel a színpadra, kopaszon, nagy fehér szakállal és talpig feketében meg ezüstben, mint egy inverz Mikulás, de mikor fent van, még tud úgy sikítani, mint a nyolcvanas években.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése