Az egész úgy kezdődött tisztelt bíróság, hogy Ártunk és Ormányunk hozott egy szokásosan kretén rendelkezést, miszerint az iskolákba be kell tiltani a mobilok használatát. Pontosabban, hogy minden iskola dolgozza ki, hogy a diákoknak órák előtt hogy kelljen leadni a kinek a telefonjaikat. Mert különben csak csetelnek, meg pornót néznek óra közbe, azt' tök hülyék maradnak mondjuk a másodfokú egyenlet vagy Mátyás király kései szerelmi lírája vonatkozásának tekintetében.
A rendelkezés nyilván egy baromság, ha én most lennék épp a közoktatás áldozata, tuti vinnék egy kamu mobilt (szerintem ma már minden családban akad pár használaton kívüli, valamelyik fiók mélyén), azt leadnám, a tényleges meg lenémítva maradna zsebemben, elvégre az iskola még nem börtön, vagy csak egyes elemeiben, de motozás az például még nincs.
Plusz meglehetősen életidegen dolog kizárni valami eszközt úgy en bloc a közoktatásból, ami egyébként életünk része, még szerencse, hogy az iskola nem az életre, hanem a tananyagra nevel. Meg az engedelmességre, amennyiben nálunk még ez a száz éves, poroszos modell a mérvadó. (De hát így jár az az ország, ahol az egészségügy mellett az oktatást is egy nyugdíjas rendőrtábornok felügyeli miniszterként, aki efféle nagy rendszereket csak elvágólagosan, esetleg alakzatban menetelve tud elképzelni.)
És akkor jön a pesti Madách gimnázium igazgatója, és azt mondja, hogy ők nem eltiltani akarják a diákjaikat a kütyüktől, inkább megtanítani, hogy lehet azt hasznosan is.... nos, használni. (Egy ilyen mondatból ritkán jövök ki jól.) Mire az oktatási fősenkik nem azt mondják, hogy oké, üljünk le, és beszéljük meg a pro és kontra érveket, hanem hogy aki nem lép egyszerre, ki lesz rúgva estére! Ez ugye megint a régi szép, Kádár-kori rendőrös mentalitás, hogy nem tárgyalunk, csak pofánbaszunk, aztán meg csak mi kérdezünk.
És ezt a remek, mélyen demokratikus és korszerű döntést a kormányhitű tévében úgy kommentálják a felcsútista horizont fényló médiacsillaga, hogy derék dolog ez, elvégre az iskolában rendnek kell lennie, mert a katonás fegyelem egyetlen alternatívája a káosz meg azanarchia. (A kettő amúgy nem rokonértelmű kifejezés, de ez most messzire vezetne.)
Különösen nagyot ment Bencsik "Bubu" András (a becenévre referencia itt), aki szerint a Madách döntése, ami megengedi az egyéb „prüntyögést”, csak egy „sunyi kiskapu”, egy „alávaló, galád dolog”. Szerencsétlen hülye Bencsiknek minden alávaló és galád és hazaárulás, amit nem ismer vagy nem éret, és hát a mai világ legnagyobb része pont ilyen. De Bencsik elvtárs jó elvtárs, az volt már akkor is, mikor a rendszerváltás előtt a Népszabadság Pártélet rovatát vezette, és például igen lelkesedett a Magyar-Szovjet Baráti Társaságért. Most meg a tömeggyilkos Putyinnak drukkol az aktuális háborúban, ez a kibaszott nagy jellembajnok...
És általában is az volt a többi kormányhitű, sajtóipari jómunkásember véleménye, hogy mikor ők gyerekek voltak, 1823-ban, nekik sem volt mobiljuk, és lám, milyen szép nagy marhák lettek felnőtt korukra. Ja, zárjuk ki a valóságot az iskolákból, elvégre hova vezetne már az, ha az oktatás a múlton rágódás helyett a jelenre is reflektálna? A 444 szemléje szerint az említett (amúgy Vezércikk című) műsorban M. Kovács Róbert műsorvezető úgy vélte, ha egy kamasznál telefon van, azt nem tanulásra fogja használni, hanem chatelésre és játékra, tehát „a tiltás a helyes használat felé mutat”.
Ez is szép kis logikai bukfenc, elvégre mit is jelent az, hogy a helyes használata valaminek, ha nem használjuk? Bár jobban belegondolva, lehetne a mostani önkényuralom igazán orwelli, filozófiai alapvetése. Ez esetben M. kovács nem is hülye, csak egy korát megelőző nagy gondolkodó. Vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése