Még tegnap is azok a hírek jöttek szembe, hogy hazatértek az olimpikonok az Aranygéppel. A mivel? Évtizedek óta nem értem ezt az aranygépezést, az biztos valami olyasmi, mint a Pápamobil, ami még sosem járt Pápán, egy gép ami nem aranyból van, csak frissen meggazdagodott nemzeti hősöket fuvaroz.
Van az Aranycsapat, Arany János meg az Aranygép. Nagy A-val, mert a Wisszér Erlájnsz repülője tulajdonnév persze, én meg látens idegsebész a sarki hentesnél. Amúgy a gép farkát, precízebben a függőleges vezérsíkját tényleg átfestették, a társaság szándékai szerint arany színűre, amiben van valami (mármint a színben), csak némi fosbarna beütéssel. (Bocs, nem akarok bunkó lenni, bár akár össze is jöhet, de erre nem találtam komilfó kifejezést.)
És persze az aranygépezés csak tünet. A félreértett nemzeti büszkeség tünete, elvégre mi a világ élvonalában vagyunk, annyi az olimpiai bajnokunk, mint kolbászból a kerítés. Nekünk jár, hogy egy Aranygépnek integessünk a reptéren, ha ahhoz támad kedvünk, csak közben érezzük át, hogy ez egy kissé nevetséges gesztus. Egy bajnokkal találkozni nyilván nem az, de erre vannak a sajtótájékoztatók meg a közönségtalálkozók.
De akkor lehetett volna egy kisebb flottát mozgósítani, hogy külön Ezüstgép, Bronzgép meg Azért Alapvetően Helytálltunk-gép. Innen nézve már talán látszik, hogy miért a sportsikerekkel kérkedés nevetséges túltolása az aranygépezés, sajtószerte. Exkluzív videó a fedélzetről, ahogy sportolók utaznak, és túrórudit esznek egy fapadoson (tényleg, egy Aranygép hogy lehet fapados?), élő tudósítás a reptérről, hogy késik az Aranygép, már magyar légtérben az Aranygép, leszállt az Aranygép, mindjárt lehet integetni. Az Aranygépnek.
Amely légjármű holnap már Londonba vagy Madridba repül menetrend szerint, ideges és részben részeg turistákkal, mert tegnap még Aranygép volt, de immár csak egy másfél órát késő desztináció. És nem tulajdonnév. Erre szokom mondani gyakran, hogy így múlik el a sic transit gloria mundi.
atv.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése