A nyúlon innen

Mivel napok óta egész nap köd van (állítólag süt a nap, csak magasan fent, a köd fölött, nekem mondjuk nem hiányzik), megnéztem a Zootropolis 2-t, amit a nyálkás téli sötétség nélkül nagyjából soha.

Nos, vicces állatok vannak benne, akik nagyon nyomoznak a kifestőkönyv-alakú városban, ami pont olyan, mint egy jehovista brossúra. Azokban is zergék és oroszlánok legelésznek(!) békésen selymes mezőkön, gondolom a Paradicsomban, elvégre nem ettek a tiltott gyümölcsből, mert az oroszlán nem szereti, a zerge meg nem éri fel.

Zootropolisban viszont úgy van béke, hogy ezek a mindenféle állatok már tuti bűnbe estek, mert van bűnözés, korrupció, és faji előítélet dögivel, de mégis egy róka meg egy nyúl nyomoz a hüllőmaffia ellen (ügyében?), miután egy idegen, és rém aljas kígyó érkezik a városba.

De szerintem elvétette a házszámot, hisz ha ő a biblikus csúszómászó, akkor itt már felesleges eredendő bűnbe vinnie a lakónépességet, megvan az már nekik, mint egy app a telefonjukon, de elő is lehet fizetni rá.

Még a Nyuszi Hopp és Rókakoma párosa sem paradicsomi, mert ők sem jehova tanúiként haverkodnak, a róka konkrétan egy szélhámos volt az első részben. (Tudom, megnéztem azt is, rögtön a második után, csak hogy érdekesebb legyen.) De azért haverkodnak, ami mindig biztos jele annak, hogy az egyik nem fogja megvacsorázni a másikat. Meghagyja reggelinek.

Kifejezetten szórakoztató volt, hogy például a nevetségesen kicsi állatoknak külön játékvárosuk van a nagyvárosban (hogy ne üsse őket agyon egy leejtett fánk), de annak egy komplett lakótömbje belefér az orrszarvú-járőrök rendőrautójának csomagtartójába. Csak nem értem, hogy akkor minek erőltetni az egy légtérben lakást? Állatok ezek? Ja, persze...

Mondjuk sok nagyvárosban van kínai negyed, de a kínaiak nagyságrendileg pont akkorák, mint az izlandiak, legfeljebb nem szeretik annyira a szabadban rohasztott cápahúst.

Viszont a kisállatok is nagyjából csak apróbb rágcsálók, nem minden rovar bogarakra nem nagyon emlékszem, azok biztos egy másik filmben vannak, mint Z, a háborús ruszki hangya:

Jó, ehhez most hozzá kell képzelni Woody Allen hangját...

Erkölcsi iránytű a semmibe

Vannak olyan cikkek, amikből elég a cím, és már nincs is kedvem beleolvasni, hisz már előre érzem a majd rám zúduló gonosz ostobaság előszelének súlyát (meg a képzavarok felszabadító erejét). Ilyen volt ma délelőtt a HVG-n az a cím, miszerint: „Vitályos Eszter szerint az erkölcsi iránytű, tiszta gondolkodás és az állhatatos szív vezényli a közmédia dolgozóit“.

És akkor most ne írjam le azt, hogy V. Eszter, ez a szolgalelkűséggel terhelt csinovnyik pontosan hova is húzzon el szerintem? Ja, pont oda, pont abba.

Mert van ugyebár az állampárti média (ami nem közmédia, még mindig, illetve egyre jobban nem az), ami nettó propagandát tol, szarul és átlátszó módon.  Belpolitikailag főleg felcsútista hazugságokat habosítanak hírekké, illetve a világ nem felcsútista képviselőnek karaktergyilkolásával foglalkoznak, a külpolitika meg kábé kimerül a ruszki és a tramplista propaganda gyenge fordításában. És nem mellesleg erre (az MTVA néven nyáladzó szörnyszülöttre) idén 165 milliárdot költ a Párt (aki az állam), ez naponta 452 millió forintocska, ennyiért gyárt „híreket“,  senki által nem fogyasztott, kétesen kulturális tartalmakat (meg  csinál ismétléseket, sokat) a pártszolálatos bagázs, ami még mindig állítja, hogy ez maga a minőségi tartalomgyártás. Sőt, a „közszolgálati“ kifejezést is indokolatlanul gyakran veszik szájukra, magukkal kapcsolatban.

Kormánypártszóvivő asszonyság a minap épp valami állami médiákos törzsi gyűlésen szónoklott, hangsúlyozva (kiemelve, aláhúzva, nyomatékosítva), „...hogy fontos kimondani, hogy vannak örök emberi értékek, alapelvek, amelyeket nem lehet napszaktól, széljárástól vagy érdekektől függően átértelmezni.“

Ja, biztos vannak, valahol. Csak ezeket ők nem nagyon találják, gondolom főleg azért, mert nem is nagyon keresik.

A hivatkozott meleg, elvtársias légkörű összeröffenésen amúgy a „közmédia legrangosabb szakmai díjait adták át.“ Aha, akkor biztos vannak kevésbé rangos díjaik is maguknak („Jó volt az a kutyaadós anyag Gézám, de nem elég befosatós. Ezért max egy bronz kiskeresztet tudunk adni, kapd már össze magad, baszod!“), meg egészen rangtalanok, amikor csak szelfizni lehet a Dagadttal egy pálinkafőzde-átadón, meg Kakaduval a ferihegyi VIP-váróban.)

Persze az egész szóvivői nagyot menésnek van egy egy olyan magyarázata is, hogy V. Eszter túl sokat tolt valami hallucinogénből (vagy túl keveset), de lehet, hogy a Karmelitából nézve tényleg csodálatosnak tűnnek mondjuk az M1 egyperces, sportközvetítések szüneteibe is belekúrt „híradói“. 

Alternatív valóság, hatalmi mámor, kóklerség, kivagyiság szevasztok!

hvg.hu

Vészforgatókönny

A Bloomberg tegnap azt írta, a Felcsútok Géniusza köztársasági elnökként tartaná meg a hatalmát, függetlenül a jövő áprilisi választások eredményétől. Nem ismerem személyesen Mr. Bloomberget (bár egy rokonáról, bizonyos Leopold Bloom-ról már olvastam egy ír írónál, meg párszor jártam a londoni Bloomsbury Street felé), de ez marhaság.

A vezér minielnök szeret lenni, vagy uralgó király, de kösságelnöknek lenni a két szék közötti  langyos középszer. Hát eleve köztársaság sincs már, csak Magyarország Zrt. van, annak meg már így is ő az elnöke.

Ráadásul az ő önkényuralma egy legitim (ez esetben: választási) önkényuralom, pont mint Lukasenka vagy Putyin elvtársaké, akik mindig nagy fölénnyel kétharmadok, de inkább négyötödök, és a szabad választás látszata kell a mi döbröginknek is, ha már EU-tagok vagyunk. Akkor is ha épp hadban állunk Brüsszellel, és  ha minden jól megy, utólag hadat üzenhetünk az egyiptomi óbirodalomnak is, sőt Schmidt Mari néni megoldhatná az első világháború visszamenőleges megnyerését is, szerintem erre pont tett már kísérletet.

Szóval a főnöknek választás kell nyernie, mert bármit mond, nem bírná már el az ő megfáradt koleszterinszintje a vereséget, az időlegeset se, mert pár hónap ellenzékben, azt máris le lesz szarva Moszkvában (ahogy Washingtonban is), meg pár hónap alatt egy új kormány rámehet a sok mocskos ügyre, amit most még nem akar észrevenni a mindenféle kormányhivatal.

Márpedig ha a következő néhány hónapban, gyorsított eljárásban basszák ki a kösságelnököt (mondjuk nem lenne kár érte), majd bővítik ki a jogkörét, és ültetik oda a Dagadtat, az ő helyére meg mondjuk Lázár Janó zenebohócot, akkor tuti lenne vereség. Most még menthetőnek látszik a hatalmuk, minden mentegethetetlen aljas ügyletük ellenére, illetve részben pont azok által, de egy ilyen manőver csak annyit üzenne a szektatagoknak is, hogy süllyedünk, tele a gatyánk, meneküljön ki merre lát! 

Azaz a kapitány hagyná el elsőnek a hajót, aztán a tisztek és a gazdag utasok, a nők meg a gyerekek meg kit érdekelnek? Kinek mennyije van, annyit is ér, a mentőcsónakok elosztásánál is.

Neki meg drágább rongy élete, mint a haza bármije, hisz élete a hatalom, és annyira belekényelmesedett már, hogy nem tudna hatékony ellenzéki vezető lenni, legfeljebb egy populista-fundamentalista szektavezér-prédikátor, és a Sándor-palota ára már középtávon is ez a pozíció lenne. Nem mintha többség hullatna érte egy könnyet is.

Csak nehogy ne legyen igazam, vagy de?

A siker áratlansága

Minden teljesen félig kretén, úgynevezett „életmódrovat“ elengedhetetlen kellékei a sikerreceptek. Ezek rendszerint a nőklapjás-énidős konyhapszichológiát keverik a tőzsdecápa-modell korporatív agresszivitásával, egy sorozatgyilkossá válásról ábrándozó, háztartásbeli ezo-anyu stílusában. Például:

„Kommunikációd, üzeneted, kisugárzásod legyen pozitív!“, vagy: „A siker nem egy tárgy, a pénzed, mások elismerése, hanem maga az életmódod.“ (Avagy keep smiling, és élj mint egy elismert pénzes tárgy, ha jól értem.)

A műfaj nehézsúlyú dögevői a motivációs trénerek, akik sok pénzért hosszan tudnak beszélni arról, hogy legyél te sikeres, de nem csak úgy általában, hanem pont olyan sikeres, mint amilyenek ők maguk. Pedig csak annyit kéne mondaniuk, hogy ordibálj közhelyes baromságokat vidéki művházakban meg iskolák tornatermeiben a fizető közönségnek, és ha elég hangosan vagy elég nyálasan hülye, a népek fizetnek ezért, aztán felhívják a providentet, hogy a további sikerekhez kellene még ötszázezer, mert még csak félig van kész a beázó tető javítása.

Na, ehhez képest én ingyen is össze tudom foglalni, hogyan kell sikeresnek lenni. Magam persze nem gyakorlom, de csak mert a sikertelenséggel mutatok példát, hogyan ne, semmiképp, és  így hozzám képest érezheti sikeresnek magát bárki. Mert minden fejben dől el, ami meg nem, az úgyis el van már dőlve, felesleges agyalni rajta. Tehát:

A siker vastörvényének 12 lépése, vagy pontja, amelyik jobban szimpatikus:

1. A siker kulcsa a tervezés.

2. A kulcs sikere, hogy nyitja a zárat.

3. A titok nyitja, hogy a kő erősebb az ollónál, de

4. a papír mindet elbír.

5. A ruletten mindig a barnára kell tenni, mert az félig piros, félig fekete.

6. Ha mindig a bank nyer, nyerjünk bankot!

7. Az önbizalom fontos, csak ne bízz senkiben!

8. Ahogy a csiga nem tud átmenni az út túloldalára, úgy te se lehetsz csak magadtól gazdag, az út túloldalára házasodni kell.

9. Találd meg, hogy miben vagy elég jó, és nyírj ki mindenkit, akik szintén abban. Ezt biztos élvezni fogod, mert ha nem élvezed, amit csinálsz, sosem leszel benne a legjobb.

10. A siker nem egy cél, a siker maga a cél, ami célabb bármelyik másiknál.

11. Sose határozd el előre, hogy éppen tizenkét pontban foglalsz össze valamit (csak mert tizenkettedike van), a google, a drog és a kerek számok a barátaid...

Tizenkét hónap, apostol és olümposzi főisten pont elég, a márciusi ifjak és az úttörők tizenkét pontja csak habok a 12-es számrendszer tortáin.

p.s. Pont száz évvel ezelőtt, 1925. december 12-én, egy Arthur Heinman nevű arc a motor és a hotel szavak összevonásával alkotta meg a „motel” kifejezést, és megnyitotta a Motel Inn-t a kaliforniai San Luis Obispóban, eredetileg Milestone Mo-Tel néven. Na, ez egy sikeres ötlet volt. Mondjuk mára ennyi maradt belőle:

travelgumbo.com

A sztár, a látszat, meg a hiány

Megnéztem Klúni György (szül. Clooney) új filmjét, melyben a művész egy kiégett filmsztárt játszik, szerintem magát, legalább is a helyén egy nagy fekete lyuk van a képen, csak onnan tudjuk hogy létezik, hogy van neki sajtós píárosa, menedzsere, fodrásza, magángépe, rajongói, meg ilyenek. De amúgy egy nem egy személy, bár valaha az lehetett, hanem egy brand, egy márkanév, egy reklámplakát-arc, szóval egy sztár.

És a hatvanat elérve leesik neki, hogy tényleg ez van, ő várta a megdicsőülést, de ehelyett eltűnt. A lányai életéből például, a nagyobbik már le is mondott róla, a kisebbeik meg épp ezt teszi egyetemre készülvén, úgyhogy Klúni bácsi (azaz Jay Kelly) elmegy Európába, ahol a lánya hátizsákozik a haverjaival, valami francia dzsesszfesztiválon, meg aztán valahol az olaszoknál. A fater persze rmagánepülővel megy, vele meg az egész slepp, különösen emblematikus jelenet, mikor Párizsban egy lesötétített ablakú, nagy fekete autókból álló konvojjal vonulnak, jelezve, hogy a Sztár elvtárs nem e világban él, ő nincs jelen, csak látszik.

Na, ezt a Klúni precízen le tudja hozni, ő tényleg az a színész, aki leginkább csak látszik, és a közönség egyik fele eleve leginkább reklámokból ismeri, pedig volt eset, hogy színészként is csinált valami maradandót. (Már persze a médiaperszónája végtelen ürességén túl. Tényleg, az üresség lehet maradandó? Mostanában mindig ilyen hülye kérdéseim vannak...) Nemrég emlegettem az Ó testvér, merre visz az utad ? című Coen (testvérek)-filmet, na abban például tényleg jó volt.

Itt meg erős az ember gyanúja, hogy persze nem önmaga (ennél normálisabb palinak érzékelhető), de valami olyasféle karakter, aki nagyon nem szeretne lenni, amitől fél, mármint hogy ilyenné válhat, ha nem vigyáz. Mert Jay Kelly úgy magányos, hogy folyton egy csomó ember van körülötte, akikkel viszont nem tud, vagy nem is akar mit kezdeni. Még Ron, a menedzsere (egy színtelenül normális Sandler Ádám) is rühelli kissé, pedig elvileg barátok, de a sztárnak már csak annyi az érzelmi viszonya hozzá, mint a vodkamárkához, aminek a reklámforgatása miatt nem tudta meglátogatni a nagyobbik lányát. Azaz szereti, de csak ritkán, kis adagokban, és olyankor gyengeséget mutat, ami meg fújj!

A Jay Kelly egy közepes film, fontos dolgokról mond közhelyeket jól megírt dialógusokba csomagolva, remek a képi világa (naná, az európai helyszínek adják magukat), jók a színészek (Laura Dern-t például nem lehet megunni), csak az emberben felmerül a kérdés, hogy mégis mi a fenéért néztem én ezt több mint két órán át? 

(A válasz: fáradt voltam, némileg unatkoztam, és tényleg nem is rossz...)

Valami mindig bűzlik Nerniában

„Hadházy Ákos: 54 milliárd forintot tett az állam abba a cégbe, amely visszavásárolja a 4iG-nek korábban ingyen odaadott műsorszórót

Közben az Orbán Viktor egyik lányával együtt magánrepülőző Jászai Gellért 8 milliárdért vehetett céget Orbán Viktor másik lányának férjétől, Tiborcz Istvántól.“

(444.hu)

Nem, itt szó sincs arról, hogy a Család az első, a szó maffiákos értelmében, ezt csak az a másik Ákos látja bele, aki abból ál, hogy folyton a pártvezér és kancellárt basztatja, aki persze nem tehet róla, hogy a közeli rokonai meg a haverjai mind multimilliárdosok, ők csak simán egy kurva tehetséges bagázs. A  döbrögi maga a világpolitikába pöffeszkedik bele, legalább is így látja magát reggelenként fürdőszobai tükörben, a spanjai meg tehetséges üzletemberek, akikhez képest  a Cukkerberg is csak egy kelenföldi akcentussal beszélő Bill Gécc, nem egy ájem dö doajen.

Jó látni, hogy ennek a Gellértnek is lett az ingyen kapott cég árából egy másik cége, meg 46 ezer millió forintja, jól jön az ilyenkor karácsony előtt, mert drága a gesztenyés-dubajcsokis bejgli, abban az alsó-szászországi kis cukrászdában, ahová ki kell érte küldeni a sofőrjét. Persze nem a Maseratival, elég arra a Bentley is, elvégre tudni kell mértéket tartani. A  pazarlás meg a seftelés olyan alávalóan parvenü dolog, rendes magyar dzsentri késsel-villával eszi az osztrigát, de csak olyan országokban, ahová mennek fapados repülőjáratok is. Ő persze magángéppel, de az elv a lényeg!

A Tiborcz Panasza meg a hírek szerint öt milliárdért vette azt a céget, amit most tovább is passzolt nyolcért, jó, hát nem keresett vele túl sokat, de a kicsiért is le kell hajolni (állítólag Nem York-ban is lesz karácsony, és ott még drágább annak lenni), meg ugye a szerénység, hisz amit igazán szeretnek magukban, az a szerénység. Plusz a visszafogottsággal előadott talpig becsületesség, és a kemény munka, ami nem büdös nekik.

Ők büdösek.

Tényleg, New York-ban is egy komcsi muszlim 

a polgármester. (papaigabor.wordpress.com)

Ez a mai nap kicsit se más

„Csütörtökön a Merkúr a Nyilas jegyébe lép, és felráz minket a téli álmunkból. Szuper megoldások, optimizmus, lendület – ez jellemzi a Merkúrt a Nyilasban. A Hold eközben a mértéktartó Szűzben jár, és segít elkerülni a totális túlzásokat.“

Részemről ellenben csütörtököt mondok, persze ha péntek lenne, péntekül ordítanék (Szerda ablakában/ csütörtök ül,/ és ordít/ csütörtökül. - Vacskamati verse), hogy miért, de tényleg miért gondolja bármelyik algoritmus, hogy engem érdekel a horoszkóp, a fodbal vagy a görögkatolikus mise? De mindig ilyeneket dob elém minden gyakrabban használt platform, lassan érzek már ebben valami összeesküvést, szerintem direkt ki akarnak agymosni!

Plusz a múltkor a Tilos rádióban hallgattam egy általában kedvelt műsort (inkább nem írom le a címét), amiben valami félőrült fél órán át beszélt összefüggéstelenül horoszkópolva, és nem elég, hogy értelmetlen volt az egész, de még nyökögve is adta elő. Nekem egy áltudományban utazó kuruzsló minimum legyen lendületes, de ne a termékbemutatós, hanem a hittérítős stílben. Az szórakoztat, érzem benne a flow-t, de mikor valaki attól akar okosnak látszani, hogy nyökög mint egy nyugdíjas bölcsészprofesszor, az menjen a francba. (Egy nyökögős tudóst nem azért jó hallgatni, mert nyökög, hanem annak ellenére.)

Mondjuk mikor egy fodbal meg egy kézilabda hír között Merkúr belép a nyilasházba, az valóban felráz, csak sajnos negatív vektorral, bár kétségtelenül vicces elképzelni Szálasi Ferencet, ahogy lebassza Merkúrt, mert nem törölt lábat. Hisz hiába ő a harc istene Rómában, de ez itt már rég nem Pannónia, itt a régi isteneket a Dunába lövik, csak hogy megtanulják, hol a helyük. Ettől mondjuk pont nem kellene lendületesen optimistának lenni, ha én régi isten lennék, nem vennék már tartós mézsört. (Azt vegyen a Hold, aki - ha jól értem - mértéktartó szüzeket akar meghágni, és ez nem túlzás, de kell hozzá energia.)

Ilyen tanácsokat persze én is tudok adni, csak éppen megint köd van, az ég állítólag felhős (nem látszik), így a csillagok helyett az erre járó autók elrendezéséből tudok következtetni a világ nagy, de közepesen rejtett összefüggéseire. (Mint Umbert Eco A Foucault-inga című regényében az egyik szereplő, aki egy milánói újságosbódé arányaiból levezette a gízai Nagy Piramist.)

Szóval:

- Egy fehér Ford belépett a hetvenegyes busz aurájába, de nem dudált elég hosszan, vagyis ha valaki szerint ma péntek van, az feküdjön nyugodtan vissza, holnapra elmúlik, és a világ visszazökken a rendes kerékvágásba, feltéve hogy van téligumija.

- A Kanizsai utca felé a szokásos dugó ma szokatlanul átlagos lesz, de ez előrevetíti, hogy békés lesz a karácsony, sőt havazni is fog, az Alpokban.

- A korai negyvenkettes buszt a húszas követte, így minden alapunk megvan az optimizmusra: idén is kétnapos lesz a hétvége, sőt  - ha a forgalmi rend addig nem változik a következő is! (Rossz hír viszont, hogy a karácsonyi hétvége elmarad, egy különös naptári együttállás miatt hétköznap lesznek az ünnepnapok, de legalább a szilveszter nem fog péntek tizenharmadikára esni.)

Decemberi levelek

Jövök hazafelé kora délután, a kellemesen ködös-nyúlós időben, és a környéken unott szakférfiak leveleket fújkodnak össze, valamint vissza és szét, levélfújóval. Nem tudom melyik fékezhetetlen agyvelejűnek jutott eszébe, hogy decemberben pont ezt kell csinálni, ilyenkorra a lehullott levelek nagyjából fele már kulturált, barna masszává rohadt össze, amit persze egy levélfújóval még éppen fel lehet vinni a járdára, hogy onnan visszagereblyézzék a mellé, ahol megint lehet fújni. 

Pedig ott is hagyhatnák az egészet, itt a minden lakótelepek boldogtalanabbik végén a füvesítés abból áll, hogy egy darabig hagyják nőni a gazt, aztán egyenletesre nyírják, hogy zöld ez is, meg felület, kutyát szaratni ez is jó. De mikor kellő mennyiségű eső meg hideg-meleg után már komposztálódna a sok levél, akkor össze kell szedni, mert mégis csak jobb a fák alatt a sár, mint az avar. Hiszen fű már szóba sem jön, bár állítólag két utcával arrébb azt is lehet kapni a Tibiéknél. Csak nem szabad elhinni, hogy ők egy festék- és bababolt.

Sosem értettem igazán ezeket a teljesen értelmetlen tevékenységeket. Pontosabban csak annyiban, hogy biztos van valami mélyen meditaítv abban, ha néhány arc ás egy gödröt a ház elé, megnézik, hogy megvan-e még odalent a vízvezeték, aztán úgy hagyják néhány napig, majd jönnek betemetni. Ez mindenképp elgondolkoztat bárkit az élet alapvető értelmetlenségéről, és eképp minden cselekvés hiábavalóságáról, miközben gyanús, hogy a négyfős brigád (egy lapátol, három nézi) egyik tagja sem érdeklődik kifejezetten az egzisztencialista filozófia iránt.

Amit csinálnak, a levélfújó kollégákkal együtt, az értelem nélküli bár, de nagyon önmagáért való, vagyis szerintem eléggé sztoikus, kissé védantista és felettébb zen. Vagy inkább egyik sem, mert akkor lenne értelme és odalenne az egész misztikus lényegtelensége...

ragyogó délután négy

A búsuló lyuhászok kora

Kisnemzeti sérelmeink vannak a kormáyhitű médiában mindig. A „báncsák a magyart"-paradigma egyik alrendszere a „hanyagolják/elhallgatják/lebecsülik a magyart“, elvégre ezek is mind bántások, bántó célzattal, valamint tekintetében.

És ez a bántós attitűd különösen monoton bút ont, konokon és fájón, ha a Vezér zsenialitását, vagy a magyar fodbal történelmi léptékű fantasztikusságát vonja kétsége a világ sajnálatosan nemmagyar többsége. (És ráadásul a kettő összefügg, a főnöki zsenialitás különösen a fodbal kapcsán fénylik fel, ezt se látja a nemmagyar, persze csak mert elvakítja a fényesség.)

Szóval a napi zorigós búsongás:

"Szoboszlai helyett megint Szalah volt a téma a Liverpool győzelme után“ A szoboszlai emberről sejtem, hogy fodbalista, magam csak telefonreklámban láttam eddig játszani, de ott is hamburgert promotált, az a Szalah meg nem tudom, ki a frász lehet (talán el kéne olvasnom a cikket?), de olyan migránsos stcichje van, szóval biztos egy ürgebőrbe varrt imperialista ügynök ott a Májmedencében (asszem így mondják magyarul, hogy Liver pool).

A lényeg, hogy májék nyertek a medencében (most akkor fodbal vagy vízilabda?), nyilván a magyar kapus zsenialitásának következtében, de ezt Brüsszel miatt a nagybritánok is elhallgatják.

De én utánaolvastam, el: A Szalah nevű (aki Mohamed is, innentől nincs kérdés) kiborult a múltkor, biztos hisztizett, mert hazai pályán kikapott a Sporing Alkaida, és akkor most nem arról van szó, sajtótájékoztatóilag, hogy milyen állati jó volt a magyar, hanem a Mohamedről.

Ez van ha az Egyesült Nagybritán Angol Királyság annyira iszlamizált már, mint éppen. Így már nem csak a brüsszeli nyugattal állunk háborúban, hanem a moha medekkel is, kivéve persze a Türk Tanácsban, meg ha a főnök Isztanbulban fotózkodika török Joszif Viszarionovics Ankara elnökkel...

p.s. De ha már indokolatlanul beidéztem Paul Verlaine-t, én, aki alapvetően nem is szeretem a verseket, pontosabban nem különösebben, de életem egy rövid mellékvágányán még magyar szakos is voltam egy kicsit, most csak azért is ideszűrom az Őszi chanson-t, Tóth Árpád verziójábn. Ha már papíron tálvan... izé, húrja zsong:

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

 

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél.

 

Óh, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

Köd előttem

A köd mostanában konstans része a reggeleknek, ami jó. Ugyan van az a Stephen King-regény, amiben a ködből a szörnyek jönnek elő, de az hülyeség, a szörnyek az űrből jönnek főleg, de ha nem, akkor valami erdélyi várkastélyból, ahol meg nem köd van, vagy nem elsősorban, hanem sötét. 

A köd simán csak hangulatos, ápol s eltakar, elvégre kinek hiányzik reggel hétkor a negyvenkettes busz látványa a csúcsforgalomban. Abban nincs semmi esztétikai izé, nem okoz katarzist, nem mulattat, de még csak az élet nagy dolgairól sem gondolkodtat el. Mondjuk nem is látszik, hiszen köd van.

A köd alapvetően buddhista dolog, maga a megtestesült (nekiködösült?) meditatív struccpolitika, nem sok mindent látsz a külvilágból, így már nem is vágysz rá annyira, házon belül még minden a helyén van, éles és konkrét, de az ablakon túli létezés elmosódott, nyálkás és minek? 

Befelé kell élni, ez a köd tanítása, minden nagy Mester ezt mondja Keleten, és csak a bunkó nyugatiak teszik hozzá, hogy persze, mert kifelé csak koszlott viskók vannak, szemét és kutyaszar az utcán. Hiszen ez van nálunk is, csak rosszfelé kell menni a lakótelepről, de  kutyaszarért meg szemétért gyakran el sem kell indulni, házhoz jön az ilyesmi, mint a sarki pizzériából a margherita, azaz hidegen és kiábrándító minőségben.

De ködben a sarokig se látni el, ilyenkor hálásnak kell lenni ezért, mert előbb-utóbb úgyis kisüt az a kurva Nap, és fény derül(?) arra, hogy még mindig minden ugyanolyan.

saját.én

p.s. Valahogy ideillik Szögyal Rinpocse napi gondolata, persze nem a mai napi, ezt éppen december 24-re javasolt, de nálunk már volt a Mikulás, szóval inentől releváns:

„élt a századfordulón egy nagy tibeti mester

egy himalájai leonardo da vinci  akit miphamnak hívtak

mesélték hogy feltalálta az órát  az ágyút és a repülőgépet

de amint elkészültek a találmányai

valamennyit szétrombolta

mondván

hogy 

ezek csak további zűrzavart okoznának“

(Szögyal Rinpocse: Napról-napra, Cartaphilus Könyvkiadó, 2007.)

A propaganda tompított pofára esése

Most kora este, ahogy ránéztem az internetes világháló magyar csücskére, mindenhol vezető hír volt a Szőlő utcai szégyen-saga aktuális epizódja. Hogy az előző, már előzeteseben ülő rohadék után lemondott a helyette megbízott rohadék is, még mielőtt a rendőrség megszállta az egész javítóintézetet. Mondjuk ez sokat már nem ér, amennyiben a lemondással menteni próbálta magát Rohadék-Valamilyen Károly elkövető, mert közben Juhász Péter (aki egyúttal nem Pál, mint a rohadék 1.0) kitett néhány tanulságos felvételt, amin jól láthatóan megy át agresszív szubhumánba az izgatott igazgató. Azóta valszeg ő is a rendőrségi fogda kényelmét élvezi, mert három fő nagykorút tegnap bevitt a yard.

Most jönne az, hogy az inkompetens rendőrség, már megint csak akkor jut el a tettekig, mikor már ezzel a rettenetes üggyel van tele a sajtó, hisz eddig csak nyomoztak-nyomozgattak, de valahogy nem volt sürgős odasózni a Rohadék-klánnak. Meg hogy a Dagadt szerint minden oké, a zsaruk végül is végezték a dolgukat, hát ha tíz-tizenöt év késéssel, akkor annyival, hamar munka ritkán jó (ritka munka jó, ha mar).

De ezt ragozzák már elegen, és persze teljesen jogosan, viszont érdekes az egész sztori médiareprezentációja a kormányhitű médiában. A méltán minden alatti Mandineren nem leltem nyomát a címoldalon, rákeresve meg kidobta a belügyminisztérium közleményét, az eggyel régebbi cikk egy nagyferós volt október legvégéről. Tök jó, erre is számítottam.

A Zorigónál se címlapos a cucc, de ők írtak egy cikknek látszó semmitmondást, viszont érdekes volt az illusztráció, amin néhány TEK-es, avagy terrorelhárító pózol egy páncélautó előtt. Tavaly decemberben a szekszárdi belvárosban, reklámcéllal. Merthogy a legendásan szakszerű portál szerint "A TEK emberei megszállták a Szőlő utcai intézetet, több szálon folyik a nyomozás".

Mondjuk a nemzeti nyomozóirodás arcokat lehetett látni (máshol) a fotókon, meg készenléti rendőrök, de szerintem a TEK kormányzati szerv, és nem része a rendőrségnek. 

origo.hu

Szóval a híresen anonim origósok nem strapálták magukat, ugyanakkor fontosnak érezték, hogy lássuk mi, buta parasztok: Ártunk és Ormányunk a helyzet magaslatán, ha oda kell baszni, ők kíméletlenül!

De ez sem vezető hír, ezt is úgy kell előtúrni az olvasónak, de ha mondjuk eleve a mandinerről jön, azt se tudja, mi után kéne túrnia. Az információs buborék az komoly dolog kérem, az úgy szép színes, hogy közben acélkemény, és nem, véletlenül sem szivárványos, mint holmi más buborékok.

Mindez az után, hogy hetekig (hónapokig) nyomták, hogy "Szőlő utcai Álhírbotrány!" Jó, hát az álhírekről ők gondoskodnak, botrány meg van nélkülük is. Meg velük, de nem általuk, a Zorigó már botrányosnak lenni is szar.

p.s. Persze nem indokolatlan ez a fenti kép, mert utánanéztem, Szekszárdon is van Szőlő utca, sőt Szőlőhegy utca és Szőlő köz is! Plusz a város nevében is benne van, hogy szeksz, és milyen ügyben is robbant ki újra a nyomozás? 

(Bodrogi Gyula nevében meg szerepel a drog, őt be fogják tiltani ezért, a róla elnevezett folyóval együtt.)

A négy ütem: állít, cáfol, tagad, ködösít

Fú emberek, most igazodjon ki minden legény a talpán, hogy akkor micsinált a kicsoda, akinek mit nem ígért valamit-e, az azt se tudja mit beszél?

Merthogy Dagadték ugye performáltak egy washingtoni osztálykirándulást, a kis inasaikkal, kampánycélból, Különös Kulturális Kegyetlenséggel.  (Ez az igazi KKK, nem a lángoló keresztekkel nyomuló Klán. A Kluxku, vagy hogy hívják...) És mondá utána a karmelita téeszelnök, hogy örökre nuku a jenkik másodlagos szankcióinak, valamint olyan pénzügyi mentőcsónak... izé, védőpajzs is lesz, hogy a fal adja a másikat.

pontokba szedett megállapodás, szerződés, vagy legalább egy aláírt söralátét sem volt, de minek is, ha két, saját hatalmába szerelmes despota kezet fog, az már majdnem annyit ér, mint lepkefing a szélben. (Tényleg, minek is papír, Putyin elvtárs is aláírt már sok mindent, amivel aztán kitörölhette a világ, pontosabban csak kitörölhette volna, de a világnak úgy általában nincs egy konkrét feneke. Az ilyen nemzetközi szerződéseket meg nagyon vastag papírra írják rá, majd alá.)

Erre nem sokkal az amerikai szelfi--hétvége után azt nyilatkozta Rubio, az ottani külügyminiszter, hogy az a szankciómentesség csak egy évre szól, mint amúgy bárki másnak is, aki kéri, mert idő átállni az olajjal vele, beszerzésileg. (De náluk Kakadu Péter miniszterúr jobban tudta, hogy dehogy, a kolléga azt se tudja merre beszél félre...)

Most meg maga Trampli Donáld közli, saját szájával, hogy pénzügyi védőpajzs sincs, tervben sem, bár igény az lenne rá a mi döbröginktől. A Politico vonatkozó cikkének már a címe is az, hogy "Trump tagadja, hogy Argentína-stílusú mentőcsomagot ígért volna Orbán Viktornak.“ és a cikkben hivatkozott interjúban azt mondta a narancssárga fejű, hogy „Nem, nem ígértem neki, de ő mindenképpen kérte”. 

Aztán meg nem nyögte ki, hogy de megadja-e később, csak kormolt mint szokott, hogy felcsúti milyen remek vezető (elvégre benyalt neki a meleg béltartalomig, közismerten ez a jó vezetők ismérve, a szuveréneké), meg hogy nem enged be senkit az ő országába.

Ezzel kapcsolatban azért adódik két mellékes kérdés:

- Övé az ország, a hatalom és a dicsőség? (Mellékkérdés: És  ha igen, ő még mindig kereszténynek festi fel magát?) Az biztos hogy az országot saját tulajdonaként kezeli, a másik kettőre meg ebből adódóan igényt tart.

- Azt még értem, hogy a döbrögit beengedték, a saját országába, de mi van sok nyalonccal a különgépén, Azoké nem az ország, és volt képük 24 óránál hosszabb időre elhagyni, aztán mégis visszaengedték őket? Mert ez esetben Trampli tata téved. Pedig egyébként olyan széleslátókörűen művelt und tájékozott, úgyhogy kár érte, mert rémes plakátarc, de a szégyen a futásnál hasznosabb.

A Felcsútok Géniusza mostanában úgy van vele, hogy már kora reggel hazudik, mikor bemegy a hivatalába, és jó reggelt kíván a közvetlenül neki dolgozó munkásarisztokráknak. Mert ahogy lejön a karaktere, állandósult média-magamutogatásaiban, pont leszarja, milyen reggele, napja, estéje lesz nekik, van néhány értékesebb bábu ja a sakktáblán (de azok is a csak bábuk), és mindenki más paraszt, akik örüljenek, ha lép velük néha.

Utána jön az aktuális digitális-analóg polgári podcastkör-stadionturné, és már olajazottan ködösíti a prolik elé (elénk) az alternatív valóságot, amiben mindenki hülye, csak ő a dörzsölt hőslovag, aki alul traktor, felül békegalamb.

Ebben a világban egyébként Trampli egy zseni, annyit is ér.

Green Peace?

Olvastam, hogy a fekete olajbogyó az esetek 99 százalékában kamu, mert igazából zöld csak be van festve. Mert a fekete az érett, de leszedik már éretlenül (intermezzo: „- Édesapám, mi az ott, a fán? - Kék szilva. - De ha kék, akkor miért piros? - Hát mert még zöld!“), viszont a fekete drágább, ami nem csoda, hisz elég babra munka lehet egyenként feketére ecsetelni, meg ugye az anyagköltség...

Ha veszek olajbogyót, mindig zöldet, mert csak arra van pénzem, ha van egyáltalán, meg más színű nincs is az Akciós Sör nevű garázsboltban. (Igazából az is csoda, hogy egyáltalán van olajbogyó.) Olivaolajra sincs pénzem, az idejét se tudom már, mikor sütöttem ki egy jó kis mentolos étcsokit fokhagymás olivában. A magam részéről  a vaníliapudingon kívül mindent használt dízelolajban sütök, mert az annyira olcsó, hogy ingyen lopom a szomszéd skodájából. Minden prímán megsül benne, annyi csak a trükk, hogy először le kell égetni rendesen, hogy kiégjen belőle minden káros anyag, de benne maradjon az ásványi vitamin, és máris ki lehet benne rántani a tojást. Ha fánkot sütök, teszek bele egy kis mézes folyékony szappant is, attól nem szív fel a tészta túl sok olajat, mert a szappan eleve zsíroldó, meg az illata is jobb lesz tőle.

Nem mellesleg, azt tudtam magamtól is, hogy „a zöld és a fekete bogyó nem a növény két változata, mint a szőlőnél, hanem ugyanannak a termésnek az éretlen és érett verziója“, de az csak nemrég derült ki, hogy a zöldborsó is éretlen sárgaborsó.

Gondolom mindennél így megy ez, úgyhogy többet nem veszek zöldalmát, de a brokkolin még gondolkodom, mert oké, hogy akkor az csak éretlen karfiol, de szeretem. És innen nézve már azt is értem, miért szeretem jobban a sárgadinnyét, mint a kívül zöldet, és miért nem veszek zöld paradicsomot, hisz tudja fene, hogy piros lesz-e, vagy nem sárga?

Zöldpártra meg sohasem szavaztam, viszont érdeklődéssel várom a fejleményeket, például hogy mi is lenne a spenót, ha egyszer hagynák beérni? És milyen a zöld kukorica vagy répa? (A zöldhagymát azt tudom, ahhoz nem kellenek a brit tudósok, zöld krumplival meg már találkoztam, az szar...)

Sosem késő felnőni

De igen, tapasztalati tény, hogy néha már mindegy. Persze harminc alatt még lehet ilyeneket mondogatni, elvégre ha valaki 21-22 évesen áll meg a személyiségfejlődésben (mint én, azóta is csodálkozom az épp aktuális koromon), 28 évesen mondjuk még léphet előre kettőt, bár előtte háromszor kimaradt a dobásból.

Mert a Sosem késő felnőni (Late Bloomers) című tavalyelőtti film főszereplője Louise (Karen Gillan), aki pont 28, valamint egy szétszórt művészlélek, és egy szakítás után éppen az expasija háza előtt részeg. Aztán egy kínos baleset után combnyaktöréssel kerül kórházba, a fizikoterápián meg egy csomó öregasszony közé, elvégre rendesen ők szoktak combnyaktörni. És az egyikük egy lengyel néne, Antonia, aki nem beszél  angolul, viszont kell mellé egy segítő, Louise-nak meg egy meló. És már indul is a szokásos összecsiszolódós felnövéstörténet, ami ugye sosem késő. (Mondjuk Ms. Gillan itt kábé 36, de skót, így simán feltagadhat két-három évet, és még mindig cuki marad, de ez főleg az arcberendezése miatt van, meg amiket művel vele.)

Műfajilag a cucc mondjuk hogy dramedy, bár igazából egy szomorkás vígjáték, olyan marha nagy dráma nincs benne. Az egész így nagyjából közepes, ez igaz a minőségére, meg a műfajára is, hisz humorral felütött középfajú drámaféleség, ami kellemes, nem fáj, de nem is tapos bele az emberbe neki.

Karen miatt viszont abszolút nézhető, a szeleburdi, kissé autisztikusan morcos karaktert remekül hozza, és mintha élvezné is. (Biztos ilyen otthon is, egy macerás nap után.) Állítólag a Galaxis őrzőiből kellene rá emlékezni,  de az egy képregényfilm (bár az egy egyetlen olyan, amit nagyjából megnéztem, főleg a második részt), ahol ráadásul a művésznő (maszkja) tök kopasz és teljesen kék, úgyhogy maradok a Dr. Who-nál, mert abban évekig volt Amy Pond bőrében eléggé önmaga, mármint külsőleg is.

Azt viszont tudja fene, milyen volt a lengyel nénit játszó lengyel színésznő, aki értelemszerűen lengyelül beszélt, és nemigen akadt hozzá felirat, vagy csak én botlottam bele rossz helyen  műegészbe.

Az egész film olyan, mintha blues-zenészek játszanának indie-popot, és valaki ezt áttenné egy forgatókönyvbe. Ha már Louise úgyis szintén zenész.

Jelenések kora

Valahol olvastam a minap, hogy „már a középkorban is láttak ufókat"! Hát persze, sőt ha láttak valami ilyesmit, az csakis ufó lehetett. Tekintettel a tényre, a hogy a repülőgép még nem volt feltalálva. Márpedig az UFO az ugye magyarul ART (Unidentified Flying Object avagy Azonosítatlan Repülő Tárgy -és mennyivel menőbb a magyar rövidítés), márpedig ha egy középkori ember valami tárgyat látott repülni, azaz nem egy madarat, akkor azt bizony nem tudta azonosítani. Minden ami az égen szállt, és tárgy volt, az egyúttal azonosítatlan is volt. (Természetesen voltak azonosított repülő  tárgyak is, csak nem a fenti magasban, hanem mondjuk fejmagasságban, mikor a bepiálva hazaérkező férj felé repült valami nélkülözhető konyhai eszköz. Ezt mondjuk a sértett - akkor és ott - nem mindig tudta azonosítani, de az elkövető feltétlenül.)

Szóval ha az égen száll föléjük valami, a középkoriak legfeljebb csodára gyanakodhattak, vagy a tegnap esti varázsgomba-pörköltre, bár a lakosság nagy része nemigen volt képben a hallucinogénekkel kapcsolatban. Tekintetében. 

A csoda viszont reális opció lehetett, arról rendszeresen beszélt a helyi pap a templomban, a nép meg nem hívú volt, hisz ez a mágikus világkép volt a világ, nem hit kérdése, hanem axiomatikus értelmezési keret.

Ha ufót látott valaki, akkor jó eséllyel csodát látott (meg Illés szekerét, két icce bor után Jónás próféta repülabálnáját, de ha hindu volt akkor egy vimánát, a félistenek flottájából), ha meg egy idegen létformát, akkor vagy angyalt, vagy démont, attól függően mennyire fosta össze magát a találkozástól, illetve milyen értelemben.

És manapság azért sokkal több az ufóészlelés, mert már nem hiszünk a csodákban. De a mindenféle űrlények létéhez azért a Drake-formula alapján mégiscsak rendelünk valamiféle statisztikai valószínűséget, még a Fermi-paradoxon ellenére is. (Azaz: nagy az esélye annak, hogy rajtunk kívül is vannak értelmes fajok számosan, akár ebben a galaxisban is, miközben persze kurva kicsi az esélye annak, hogy bármelyikkel is összefussunk. De legalább nem nulla, így nem elképzelhetetlen.)

Van az a közhely, hogy bármilyen, kellően fejlett technológia működése csodának tűnhet egy még nem elég fejlett civilizáció számára, mint a tévé a kalandozó magyaroknak. És ha valaki a középkorban egy különös fehér alakot látott suhanni az erdőben, az neki egy angyal volt, vagy maga Szűz Mária, egy 19. századinak már inkább egy kísértet, ma meg lehet már egy űrlény is. Vagy birodalmi rohamosztagos a lebegő motorján...

Percepció kérdése az egész elvtársak, a világ a fejünkben van, az érzékeink csak az alapanyagot szállítják a nagy belső világépítéshez, ha már az ember az az állat, amelyik nem tudja nem értelmezni mindazt, amit körülötte lévőnek érzékel.

amazon.com

Intellektuális útravaló a hétre

Tegnap a Zorigó nagyon előzékenyen öt pontban összefoglalta nekem, hogy a kövér téeszelnök miket állított a hétvégi kampány-igehirdetésében a világ állásának dolgairól, különös tekintettel a semmitmondás erejére.

1.A Tisza szar, értem???

"a Tisza Pártban baloldaliként azt gondolják: az az örvendetes, ha a gazdaság helyett a politikusok döntenek a közös pénzek elosztásáról, és ehhez minél több pénzt akarnak beszedni az emberektől“ -mondja a 27%-os áfa országában a miniszterelnök, aki nem foglalkozik gazdasági kérdésekkel. De minden pénzt is ő oszt el, értem?

2. Brüsszel pimasz és szemtelen 

A rohadék. Erről nem is szólt több kinyilatkoztatást, azok ott aljasul gonoszok, ez tény, aki ezt vitatja az gonoszul aljas. Pont. (Az érvelés, vagy legalább az érvekkel próbálkozás a gyengeség jele és következménye, 2 in 1!)

3. Háború, háború, béke (tervek)

A háborúnak egyszer vége lesz, legkésőbb 1983-ig, ő már erre készül, hogy a kormánya mire, azt a franc se tudja, de a kormánya az úgyis ő, ezért beszél egyes szám első személyben, nem azért, mert nem kedveli a királyi többest. Kedveli.

A háború utáni ellenes tervek (elvégre háborúellen gyűltek épp) annyiból állnak, hogy:

- „Hatalmas üzleti delegáció megy napokon belül Moszkvába tárgyalni.” 

- „Már egyezkedem Amerikával a háború utáni gazdasági együttműködésről.“

Béke? Ugyan már, a pénz a lényeg baszod, a haszon!

4. Történelmi súlyú lesz a 2026-os választás 

Lásd az előző posztomat. A háború előtti utolsó, így a 30-as lesz az első háborús, és ha jól csinálják a felek, az utolsó  a következő párszáz évre. Egyszer majdnem láttam a Mad Max-et, és abban nincs választás egyáltalán. 

5. A gyermekvédelem mennyiségi kérdés

És szólt a Felcsútok Géniusza az ő szájával neki: míg 2010 előtt mindössze 80 pedofil ült börtönben, 2010 óta már 700 elítélt kapott felelősségre vonást.

Ám ennek van egy másik irányú interpretációja is: ebben a rezsimben jelentősen nőtt a bűnözés, a pedofilok száma például 875%-al! (Jó, ez csúsztatás, mert lehet, hogy csak a rendőrség lett sokkal kurva jobb, de én azért erre nem építenék légvárat. Mert simán benne van, hogy így az after-Kaleta korszakban mindenki bátrabban pedofil...)

Na, ezek voltak a Decemberi Tézisek, tényleg hiányoztak már, mint ablakos tótnak a hanyattesés, innentől a megvilágosodás már biztosan jövőre marad.

Lényegi egyetértés

Elon Musk feloszlatná az EU-t, Medvegyev egyetért vele. Jó páros ez a két alak, a ketaminos meg a vodkás. Az egyik volt már a világ leggazdagabb embere is, a másik meg Oroszország elnöke, igaz utóbbi csak azért, mert Putyin elvtárs elfelejtett időben alkotmánymódosítani, hogy zsinórban akárhányszor lehessen elnök-generális. (Ez azóta megoldva.) Így egy ciklusra lett Medve gyevi bíró, míg a főnöke a miniszterelnöki székből diktátorkodott. De mondom, ennek vége, Medveember ma már „Az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese“, ami jó pozíció, mert láthatóan rengeteget ihat, plusz a sajtóban beszélheti ki egyre jobban elhatalmasodó pszichopátiáit, ami ugyan nem egy szokványos terápiás módszer, de legalább rajta sem segít.

Élon Maszk egyébként azért oszlatna EU-t, mert az unió120 millió eurós bírságot szabott ki a közösségi médiaplatformjára, az X-re (a néhai Twitterre), úgyhogy most kicsit durcás és felettébb hisztis, meg biztos a dílere is porcukorral ütötte fel a reggel búgatóporát.

De hát így kell ezt, bizonyos szint felett muszáj bizonyos szint alá menni. Ha engem megbüntetnének a buszon, hogy nincs jegyem (bérletem van, csak sajnos májusi), én is javasolnám a helyi buszközlekedés megszüntetését, és az illetékesek figyelmébe ajánlanám, hogy fontolják meg, nem kéne általában is betiltani a buszokat? (Rögtön az elektromos rollerek után. Egyszersmind tiltsák be a lifteket is, a mi lépcsőházunkba úgysincs, a lépcsőzés meg jót tesz az őszi-tavaszi fáradtságnak, és elősegíti a fülzúgást.)

De ezt a feloszlatásos dumát karmolta Medve is, mondjuk egy darab egyszavas kommenttel, miszerint "Exactly“, ami szép tőle, hisz ezek szerint délután háromkor még csak annyira részeg, hogy azért képes egy angol szót helyesen leírni. Mert hat óra felé rendszerint már atomot dobna Londonra meg Berlinre, mert az előbbi ugye Amerika fővárosa, az utóbbi meg sokadgenerációs világháborús reflex.

A bizonytalanság - szavazat!

A 2026-os lesz a háború előtti utolsó választás - szólt a döbrögi orákulum Kecskeméten. Itt végre felmerül, a kérdés, holt a francban van Döbrög? Nos, a digitális helységnévtár szerint Nagyatádon, itt Somogy megyében, időnként Döbrögpuszta, de semmiképp sem Kecskemét, Al- vagy Felcsút,  de innen szép nyerni, azaz elvinni a döbrögiséget szerteszét, az úgynevezett „országjárás“ keretében. Ami valójában egy termékbemutatós sportcsarnok-turné, rövid, velős, de kurva drága. (Az mondjuk fura, hogy az egészet nem a fidesz utódpártjának logója alatt performálják, hanem a döbrögi aktuális téeszelnök fazonja maga a brand, és hívják mindezt Háborúellenes Gyűlésnek, immár nem csak a kormányhitű médiában nagy kezdőbetűkkel. Hogy van ez? A Párt már lejáratta magát, de a főnök még eladható, pláne ha harcias békegalambot játszik? Erre gondolhat a kampánystáb...)

Mondjuk ez a békegalambság is érdekes koncepció, hisz egy árva szó el nem hangzik arról, hogy is lenne béke a főleg mitől, leszámítva a nem túl finom utalgatást, hogy az ukránok tegyék le a fegyvert az orosz diktátor előtt, a Felcsútok Géniusza is megtette, és lám milyen jól áll neki! De ez nem béke lenne, hanem olaj a tűzre, ez esetben a ruszkik birodalmi törekvéseire.

Így aztán a békeharc lényege - túl az orwelli duplagondolra való kondicionáláson - a háborúval való folyamatos fenyegetés. Hogy csak én védhetlek meg titeket az atomvillanástól és az azt követő nukleáris téltől, és ha nem rám szavaztok, meg lesztek halva mind, de nagyon nemsokára ám!

És az is a taktika része (stratégia nincs, az újbeszél meg a duplagondol része az, hogy hetente át lehet állni egy teljesen másik oldalra), a sok paraszt ne tudja, mikor várható a tömeges háborús pusztulás, maradjon csak bizonytalanságban, folyamatos stresszben, és ettől vágyja az erőskezű vezért.

Hiszen neki kell nyernie jövőre, mert aztán háború lesz, de  mi csak akkor maradhatunk ki, ha a Dagadt türemkedik majd ki a minielnöki bársonyszékből, minden más esetben csak sír marad, hol nemzet süllyed el. Ez amúgy gyakori technikája a különböző fokozatú despotáknak, mint ahogy az is, hogy a rajongók ne nagyon tudjanak semmit az ellenségről, mert az mindig sötétben bujkáló ellenfülke-forradalmár, összeáruló hazaesküvő, nem ismeritek, de ne is akarjátok! (Már megint Orwell és az 1984, miszerint: „A tudatlanság - Erő!“ Hát, a felcsútistáknak főleg az lehet: "Szörnyű a Tisza adócsomagja! – Hányszor olvasta? – Egyszer sem.“ -ez a Népszavások hétvégi kecskeméti vieóriportjából van. No more coment...)

Először azt gondoltam, hogy eldönthetnék végre, mikor is akar az EU háborút indítani Putyinisztán ellen, mert a Zorigó egy komoly, géppel írt névtelen feljelentésben megírta már, hogy 2028-ban. Erre a felcsúti bejelenti, hogy 2030-ban. Most ez is olyan, mint hogy minden évben pont tíz év múlva fogjuk utolérni Nyugat-Európát? (Pedig egy fenét fogjuk valaha is, száz év múlva is pont annyi kilométerre lesz tőlünk, mint most!)

De nem, a lényeg éppen az, hogy ne tudja az istenadta nép, mert bizonytalansággal félelmet kelteni a legolcsóbb és legaljasabb fogás, avagy nagyon is illik Ártunk és Ormányunk általánosan dögletes karakteréhez.

Bulvárkardiológia és programozott babkonzerv

Most azt dobta elém a májkroszoftos böngésző bulvár.02 verziója, hogy valami gyanúsan AI-generált „kardiológus“ szerint, mire kell vigyázni negyven felett. Nos, ez rám nem vonatkozik, én már ötven felett vagyok, a negyvenes éveimben meg nem figyeltem ezekre, mégis lábon kihordtam hetente két-három szívrohamot, de fél órán belül mindegyik elmúlt. 

Egyébként a piára, a cigire, az alvásra meg a "mérgező barátokra“ kell figyelni, illetve figyeljenek rá a negyvenesek! Ebből a mérgező barátokat nem értem, eddig mégy egyet se kóstoltam meg, nem szívtam el, mondjuk a lányok közül volt, akivel lefeküdtem, de abból se lett semmi. Mára meg minden még meglévő barátom nagyon messze lakik, ritkán és online meg egyik sem tűnik mérgezőnek, az meg talán a korral jár, hogy új barátok nincsenek. Nagyon régen nem dohányzom már, legújabban nem is iszok, este kilenc után kidőlök, mint féldisznó az ólban (pedig egészen disznó vagyok, hisz fontos a pozitív önértékelés), főleg mert szeretek hajnalban kelni. Szóval a szívemnek kardiológiailag nem lehet nagy baja, azt« mégis fáj néha, persze ez gondolom afféle szicho...pszomatikus, vagy mi.

Ilyen kurva érzelmek birizgálják az embert néha, de valahogy sosem a boldogság paradigmáján belül, de akkor meg mégis mire jók egyáltalán? Kedv, remények, Lillák? Francba, Csokonait sem kellett volna olvasni, csakis nihilista, cinikus, lehetőleg drogos angolszász és/vagy orosz írókat, azok vannak a komfortzónámon belül.

Elvégre valakikhez képest kiegyensúlyozottnak kell éreznem magam. Plusz a kedvenceim kivétel nélkül halottak, szóval egy bizonyos nézőpontból máris én nyertem!

Ez a pasi viszont nem fog meghalni, hisz nem is él, a guglis AI szerint is egy AI-t használó művészeti projekt, avagy kísérlet terméke, "aki" persze reagál a kommentekre. Például hogy várja az AI rajongóit, nem csak nyamvadt embereket, akiket nem egy laborban programoztak.

Elképzelem milyen lett volna a Gorillaz, ha már a kilencvenes évek végén meglett volna ez a technológia. Vacakabb, nyilván...