Sunny side of the street – Lándön pozitívan

Nos, Londonba menni igen jó. Egyfelől az ember addig sincs itthon, meg nem kell munkába mennie (ezért sem  lenne jó ott dolgozni – más miatt persze igen), másfelől meg London talán a legszabadabb hely ahol az ember lehet.

Ott tényleg mindenki úgy öltözik, viselkedik, abban hisz és azt eszik amit akar, ehhez a lehetőségek meg a tolerancia is adott. Nyugodtan lehetsz vegetáriánus, színes bőrű, zsidó, vadakat terelő lányanya, senki nem fog megszólni, viszont találhatsz hozzád hasonló társakat vagy épp kedvedre való éttermeket.

És Londonban mindenki beszél angolul, ami azért jó, mert én meg más nyelvekből sokkal bénább vagyok. Ráadásul gátlástalanul lehet használni is, mert az ottaniak nagyobbik részének sem anyanyelve, akinek meg igen, az már rég hozzászokott a számtalan akcentushoz. És persze ez a multikulti hely kellően kaotikus, minden szempontból: kaotikus például a közlekedés, de közben prímán működik, valahogy mindig eljut az ember oda, ahová indult. Mert itt is a kommunikáció a kulcs, Londonban mindent időben megtudhatunk, akik a várost működtetik, egyszerűen fontosnak tartják, hogy a helyi meg a turista is képben legyen. Hol érdemes enni, milyen kiállítások nyíltak, mi a színházműsor, hol lesz útlezárás, melyik metróvonalat zárják le felújítás miatt a hétvégén, és ezer hasonló dolog jön szemben percenként az utcán a buszon az aluljáróban.

No meg London, amellett hogy multikulti, hozza a hagyományos angol hangulatokat. Persze vannak a történelmi látnivalók, de az igazán jó az, hogy például bármelyik kocsmába beülhet az ember, az biztosan egy jó hely lesz, a kellő miliővel, ebben egyszerűen nem tudnak tévedni. Vagy a viktoriánus hangulatú utcák, amik akkor is eleganciát sugároznak, ha fényük épp megkopott, mert mondjuk ma már főleg bevándorlók lakják a negyedet. Vagy a mesés parkok, meg az a derűsen nyugodt élet, amit a helyiek bennük/általuk folytatna. (Tényleg, ha kisüt a nap és nem fagy, a derék londoniak már vonulnak is a parkokba, döglenek a csíkos nyugágyakban vagy fociznak/kutyát sétáltatnak/madarat etetnek/piknikeznek.) Vagy a piros emeletes buszok meg a fekete taxik, amik ma is pirosak és emeletesek és jobbára feketék. (Mert a taxik már nem mindig, láttunk már barbirózsaszínt is, meg mekdonáldzosat.)

És Londonban lehet a legjobbakat enni, a világ összes konyhája adott, és ott lehet a legjobb lemezeket bevásárolni, beleértve a legjobb brit sorozatok DVD-it, és egyáltalán: London úgy reklámozza magát, mint a világ fővárosa és ez majdnem igaz is. Mert a világnak talán több fővárosa van, de London biztosan az egyik. A világ közepén lenni pedig (néha) igen jó dolog.

Boldogtalan újév

Lássátok feleim szümütükkel, nem várható jó év jövőre, már legalább is gazdaságilag und közérzetileg (tudom ilyen szó nincs is, de itt tartunk ma). Köszönhetően pártunk és kormányunk (meg a Szeretett Vezető, alias Nagy Kormányos) áldásos működésének. Szociológusként persze eleve dühítő látni, hogy vezető politikusoknak halvány fogalmaik sincsenek a gazdaság a társadalom ne adj isten a kultúra működéséről, legfeljebb gyanús rögeszméik, valahonnan a naftalinszagú szekrénymélyről. Vannak viszont hűséges droidjaik, akik bármilyen hülyeséget bármikor megszavaznak/belemondanak a kamerába.

Tényleg, egy fideszes vagy kádéenpés (csupa kisbetűvel! – de hát kádenpé nincs is, pontosabban az egész párt maga a képviselőcsoport meg a helyi képviselők összessége) kéviselő, miért is gondolná, hogy rosszul mennek a dolgok? Először is jó autóval jár, a drága benzint is a közösből veszi, kap új laptopot (bocsánat: ájpedet), karácsony előtt Bécsben vagy Londonban vásárolhat be a családnak, ünnepek után meg elhúzhat balira, hisz megérdemli már azt a kis pihenést a sok gombnyomogatás után. Egyszóval körbenéz, és kérdezi hol itt a válság? Ez így persze az ellenzéki képviselőkre is igaz, ám ők nem kizárólag a magyar nemzetből vagy magyar hírlapból meg a hírtévéből (még mindig csupa kisbetűvel!) tájékozódnak a világból, ám ha az ember a parlamenti büfében minden reggel a nemzetet húzza elő az Armani öltöny zakózsebéből, könnyen elveszíti a realitásérzékét. És mivel úgyis csak egy szavazógép, gondolkodnia tehát luxus, ő csak áskálódó ellenzéket meg nemzetközi összeesküvést lát a pártját és kormányát, inkluzíve őt magát ért kritikák mögött.

Így születnek aztán borzalmas tartalmú és szakmaiságú jogszabályok, de olyanok, hogy a fal (ez esetben gonosz betűszavak: IMF, EU, USA) adja a másikat.

És mi csinál közben OV? Az X-Fator ún. „sztárjaival” találkozik a parlamentben, gratulál, beszélget, beinvitál, ahogy a píárosai azt tanácsolták neki. De sorry, a sztárocskákkal (sztárocska-jelöltekkel) való smúzolástól nem lesz jobb senkinek, még neki sem, mert a munkáját mégis a pénztárcáján keresztül ítéli meg majd mindenki.

Aki pedig mégis, minden ellenére boldog újévet akar legyen/maradjon szerelmes, abba még a kormány sem dumálhat bele, bár előbb-utóbb nyilván majd szeretne… (Óvszer mint jövedéki termék, csókadó, érzelmi járulék.)

Vendégszöveg: Para-Kovács amúgy is egyik kedvencem

A hírek szerint karácsonykor itthon lesz Orbán Viktor, úgyhogy megtarthatjuk az ünnepet, egyelőre ki-ki saját ízlése szerint. 2012-re aztán majd kijön a sarkalatos törvény, hogy pontosan miként is kell Jézus születéséről megemlékezni, aki egyébként idén lenne 2011 éves.
Remélem, ezzel véget ér majd az össze-vissza díszített fák, a habókra kiválasztott zenék, a különböző hangokra hangolt csengettyűk és a hülye ajándékok korszaka; lesz egységes dekorálási elv, magyaros motívumok, Lázár János csúcsdísz, Schmitt Pál kedvenc karácsonyi dalai CD, valamint hit- és/vagy erkölcstan egységcsomagok, melyeknek a gyermekek nagyon fognak örülni, ellenkező esetben fejbe veri őket egy táskával valamelyik KDNP-s képviselő. Folyamatosan fokozzák a fokozhatatlant, miért pont a szenteste maradna ki? Nehogy már kiszabaduljanak a lakosok a delej alól karácsonyra, aztán önfejükre bízva zabáljanak és bambuljanak a tévé előtt óraszám. Illetve zabálni, zabálhatnak ugyan, de bevásárlásaikat baráti közértekben kell eszközölniük, a tévéműsorokat pedig ideje ritkítani. Elhamarkodott és meggondolatlan intézkedés volt a kései Kádár-rendszerben, hogy mindenféle műholdas zavarkeltők és hazai csatlósaik csatornákat indíthattak szent hazánk területére irányítva sugárzásukat, a sugárzás egyébként is káros, majd jól átállunk digitálisan a Magyar Egyre és Magyar Kettőre, no meg persze a Duna Worldre, hogy a világ magyarsága se maradjon ki ebből a bizarr misztériumjátékból.
Ebben a szellemben kívánunk tehát, áldott és békés ünnepet az érintetteknek.

Végre szünet

Holnaptól január 3-ig nem dolgozom, ez zsinórban 12 nap, mikor nem kell korán kelni, elég hatkor, mikor a kutya már bököd az orrával, hogy vigyem le pisilni. (Na jó, valójában nem viszem, legalább 40 kiló, csak kísérem a póráz másik végén.) És hát nedves kutyaorra ébredni hatkor sokkal jobb, mint az ébresztőórára négykor, plusz a karácsaony bónuszként.
Hja az ünnepek nyugodt, meghitt hangulata, inkluzíve ablaktisztítás mit függönymosás und portörlés, meg főzés und idegeskedés, hogy jó lesz-é a puding vagy a krumplisaláta, vagy szénné ég/ronggyá fő minden, és az ünnepi ebéd nem lesz más csak sóskeksz meg fogaknak csikorgatása. No meg az ajándékok, a rengeteg alibiből vásárolt haszontalan porfogó, a tűzveszélyes égősor a műfenyőn meg a szilveszteri mulatság, ami leginkább a petárdáktól meg tüzijátékoktól rettegő kutya permanens vigasztalásából áll.
Még szerencse, hogy a két ünnep között van néhány tényleg nyugis nap, sok olvasás, döglés, főzés helyett nőzés et cetera. Amúgy meg engedjenek vissza a gyárba, és adjanak népi extra szabadságot valami ünnepmenetes időszakban!

London napos oldala

Erika kedvéért: Londonban van lelkesítő is, ilyen a legtöbb múzeum, a fish and chips meg a kis lemezbolt Greenwichben, az Oxford street este, séta Temze-parton, a jó könyvesboltok, a Pizza Express, a multikulti, a cider, a parkok, a teák, az érzés, hogy épp a világ közepén vagy, és még a gagyi ajándékboltokat is élvezem. Majd a karácsonyi szünetben összeütök egy hosszabb esszét is… :-)

Gyün a karácsony

Hogy szantaklóz vagy fádörkriszmösz hozza az ajándékot az lényegében mindegy (felkészül: a Mikulás és a Kisjézus vagy tetszőleges keverékeik, mint a Kismikulás vagy Jélás, esetleg Mikuzus), úgyis az északi sarki teszkó akciós polcáról szerzi be.

A legcikisebb ajándékok majdnem random listája:

           

1. Egérpad (no comment)

2. Vicces bögre

3. Télapós, részszarvasos, hóemberes bármi

4. Kötött pulóver

5. Mécsestartó/illatgyertya

6. Vásárlási utalvány (a kajajegy különösen kínos)

7. Csokinyúl (télapónak újracsomagolva is!)

8. Nyakkendő

9. Edda válogatáscédé (béverzió: Megafaktor X-sztár bármilyen cédé)

10. Készpénz

Kivételek persze mindig akadhatnak, a legerősebb kivétel ha az illető maga kér valamit ezek közül, ez esetben bűnünk ha nem is kisebb, de legalább bocsánatos. Mert ajándékot amúgy venni kell, mert megsértődik ha valaki számít rá de nem kap, mert kényelmetlenül érezzük magunkat ha feltűnően kevesebbet költöttünk, mint a másik, és még jó képet is kell vágni ha mondjuk egérpadot kapunk. Pedig mi birodalmi lépegetőt szerettünk volna (igazából már huszonöt éve azt szeretnénk), vagy csokiszökőkutat, de senki nem bír rájönni erre az evidenciára. Így aztán én a magam részéről megrendelem, mit szeretnék kapni, a többin meg meglepődöm. Vagy nem.