Lássátok feleim szümütükkel, nem várható jó év jövőre, már legalább is gazdaságilag und közérzetileg (tudom ilyen szó nincs is, de itt tartunk ma). Köszönhetően pártunk és kormányunk (meg a Szeretett Vezető, alias Nagy Kormányos) áldásos működésének. Szociológusként persze eleve dühítő látni, hogy vezető politikusoknak halvány fogalmaik sincsenek a gazdaság a társadalom ne adj isten a kultúra működéséről, legfeljebb gyanús rögeszméik, valahonnan a naftalinszagú szekrénymélyről. Vannak viszont hűséges droidjaik, akik bármilyen hülyeséget bármikor megszavaznak/belemondanak a kamerába.
Tényleg, egy fideszes vagy kádéenpés (csupa kisbetűvel! – de hát kádenpé nincs is, pontosabban az egész párt maga a képviselőcsoport meg a helyi képviselők összessége) kéviselő, miért is gondolná, hogy rosszul mennek a dolgok? Először is jó autóval jár, a drága benzint is a közösből veszi, kap új laptopot (bocsánat: ájpedet), karácsony előtt Bécsben vagy Londonban vásárolhat be a családnak, ünnepek után meg elhúzhat balira, hisz megérdemli már azt a kis pihenést a sok gombnyomogatás után. Egyszóval körbenéz, és kérdezi hol itt a válság? Ez így persze az ellenzéki képviselőkre is igaz, ám ők nem kizárólag a magyar nemzetből vagy magyar hírlapból meg a hírtévéből (még mindig csupa kisbetűvel!) tájékozódnak a világból, ám ha az ember a parlamenti büfében minden reggel a nemzetet húzza elő az Armani öltöny zakózsebéből, könnyen elveszíti a realitásérzékét. És mivel úgyis csak egy szavazógép, gondolkodnia tehát luxus, ő csak áskálódó ellenzéket meg nemzetközi összeesküvést lát a pártját és kormányát, inkluzíve őt magát ért kritikák mögött.
Így születnek aztán borzalmas tartalmú és szakmaiságú jogszabályok, de olyanok, hogy a fal (ez esetben gonosz betűszavak: IMF, EU, USA) adja a másikat.
És mi csinál közben OV? Az X-Fator ún. „sztárjaival” találkozik a parlamentben, gratulál, beszélget, beinvitál, ahogy a píárosai azt tanácsolták neki. De sorry, a sztárocskákkal (sztárocska-jelöltekkel) való smúzolástól nem lesz jobb senkinek, még neki sem, mert a munkáját mégis a pénztárcáján keresztül ítéli meg majd mindenki.
Aki pedig mégis, minden ellenére boldog újévet akar legyen/maradjon szerelmes, abba még a kormány sem dumálhat bele, bár előbb-utóbb nyilván majd szeretne… (Óvszer mint jövedéki termék, csókadó, érzelmi járulék.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése