2011. december 28., szerda

Sunny side of the street – Lándön pozitívan


Nos, Londonba menni igen jó. Egyfelől az ember addig sincs itthon, meg nem kell munkába mennie (ezért sem  lenne jó ott dolgozni – más miatt persze igen), másfelől meg London talán a legszabadabb hely ahol az ember lehet.
Ott tényleg mindenki úgy öltözik, viselkedik, abban hisz és azt eszik amit akar, ehhez a lehetőségek meg a tolerancia is adott. Nyugodtan lehetsz vegetáriánus, színes bőrű, zsidó, vadakat terelő lányanya, senki nem fog megszólni, viszont találhatsz hozzád hasonló társakat vagy épp kedvedre való éttermeket.
És Londonban mindenki beszél angolul, ami azért jó, mert én meg más nyelvekből sokkal bénább vagyok. Ráadásul gátlástalanul lehet használni is, mert az ottaniak nagyobbik részének sem anyanyelve, akinek meg igen, az már rég hozzászokott a számtalan akcentushoz. És persze ez a multikulti hely kellően kaotikus, minden szempontból: kaotikus például a közlekedés, de közben prímán működik, valahogy mindig eljut az ember oda, ahová indult. Mert itt is a kommunikáció a kulcs, Londonban mindent időben megtudhatunk, akik a várost működtetik, egyszerűen fontosnak tartják, hogy a helyi meg a turista is képben legyen. Hol érdemes enni, milyen kiállítások nyíltak, mi a színházműsor, hol lesz útlezárás, melyik metróvonalat zárják le felújítás miatt a hétvégén, és ezer hasonló dolog jön szemben percenként az utcán a buszon az aluljáróban.
No meg London, amellett hogy multikulti, hozza a hagyományos angol hangulatokat. Persze vannak a történelmi látnivalók, de az igazán jó az, hogy például bármelyik kocsmába beülhet az ember, az biztosan egy jó hely lesz, a kellő miliővel, ebben egyszerűen nem tudnak tévedni. Vagy a viktoriánus hangulatú utcák, amik akkor is eleganciát sugároznak, ha fényük épp megkopott, mert mondjuk ma már főleg bevándorlók lakják a negyedet. Vagy a mesés parkok, meg az a derűsen nyugodt élet, amit a helyiek bennük/általuk folytatna. (Tényleg, ha kisüt a nap és nem fagy, a derék londoniak már vonulnak is a parkokba, döglenek a csíkos nyugágyakban vagy fociznak/kutyát sétáltatnak/madarat etetnek/piknikeznek.) Vagy a piros emeletes buszok meg a fekete taxik, amik ma is pirosak és emeletesek és jobbára feketék. (Mert a taxik már nem mindig, láttunk már barbirózsaszínt is, meg mekdonáldzosat.)
És Londonban lehet a legjobbakat enni, a világ összes konyhája adott, és ott lehet a legjobb lemezeket bevásárolni, beleértve a legjobb brit sorozatok DVD-it, és egyáltalán: London úgy reklámozza magát, mint a világ fővárosa és ez majdnem igaz is. Mert a világnak talán több fővárosa van, de London biztosan az egyik. A világ közepén lenni pedig (néha) igen jó dolog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése