Plagi bá' húzzál el!

A mi elnökünk egy szánalmas senki (leírom még
egyszer: faszfej),pedig már majdnem megsajnáltam. De inkább dögöljön meg a neve napján, ha jól rémlik június, naná péterpál, tudhattam volna, szóval akkor. A Nevébensem Köztársaság Magyarország persze pont ilyet érdemel, de én átiratkozom inkább szerbnek, vagy leszek szingaléz, a szívem szinga léz...

http://hvg.hu/w/20120330_schmitt - olvasnivalónak.

Én is csináltam személyiségtesztet - de minek?

Az  ENFJ elsődlegesen kifelé, a külvilág felé fókuszálva éli az életét, ahol aszerint áll hozzá dolgokhoz, hogy mit érez velük kapcsolatban, vagy hogy hogyan illenek bele a személyes értékrendjébe. Másodlagosan befelé fordul, ahova az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be. 

Az ENFJ-k emberekre összpontosító személyek. Az emberekkel kapcsolatos  lehetőségek világában élnek. Bármely más típusnál jobban értenek az emberekhez.  Megértik és törődnek az emberekkel, és különös tehetségük van ahhoz, hogy  kihozzák másokból a legjobbat. Az ENFJ-k fő célja az életben, hogy szeretetet, támogatást és boldogságot biztosítsanak másoknak. Mások megértésére, támogatására és bátorítására összpontosítanak. Tesznek azért, hogy az események mozgásba lendüljenek mások körül, és ebben lelik a legnagyobb személyes örömüket. 

Mivel az ENFJ-k ilyen kivételes módon értenek az emberekhez, megvan az a  képességük, hogy el tudják érni, hogy mások pontosan azt tegyék, amit ők akarnak. Belemásznak az emberek fejébe, és azt a reakciót érik el, amit szeretnének. Az ENFJ- k motivációi általában önzetlenek, de azon ENFJ-k, akiknek a személyisége nem  éppen megfelelően fejlődik, arról ismertek, hogy az emberek feletti hatalmukat mások manipulálására használják. 

Az ENFJ-k annyira a külvilágra összpontosítanak, hogy különösen fontos számukra,  hogy némi időt egyedül töltsenek. Ez egyes ENFJ-k számára nehéz lehet, mert hajlamosak kemények lenni önmagukkal, és sötét gondolatok felé fordulni, amikor egyedül vannak. Éppen ezért az ENFJ-k olykor kerülik az egyedüllétet, és társas tevékenységekkel töltik meg az életüket. Az ENFJ-k hajlamosak mások szükségleteit  szem előtt tartva meghatározni az életcéljaikat és a fontossági sorrendet, és nincsenek mindig tisztában a saját szükségleteikkel. Személyiségtípusuk számára természetes, hogy hajlamosak mások szükségleteit a sajátjuk elé helyezni, de szükséges, hogy folyamatosan tisztában legyenek a saját szükségleteikkel, nehogy feláldozzák magukat a másokon való segítés késztetése folyamán. 

Az ENFJ-k más extravertált típusoknál visszafogottabban nyílnak meg másoknak.  Habár erősen hisznek a meggyőződéseikben, mégis inkább tartózkodnak tőle, hogy ezeket kifejezzék, ha ez akadályozná, hogy kihozzák másokból a legjobbat. Mivel  leginkább az foglalkoztatja őket, hogy elősegítsék másokban a változást, ezért gyakori, hogy mindenkivel személyre szabottan érintkeznek, amolyan kaméleon módjára, ahelyett, hogy önmagukat adnák.  Ami nem jelenti azt, hogy az ENFJ-knek nincs véleményük. Az ENFJ-knek határozott értékrendjük és véleményük van, amit világosan és tömören képesek  kifejezni. Ezeket a meggyősződéseiket kifejezésre juttatják, amíg nem túl személyesek. Az ENFJ sok tekintetben nyílt és nyitott, de leginkább arra összpontosít, hogy fogékony és támogató legyen másokkal. Amikor egy mély  meggyőződésük és valaki szükségleteinek a kielégítése kerül szembe egymással,  nagy valószínűséggel a másik ember szükségleteit tartják fontosabbnak. 

Az ENFJ esetenként elég magányosnak érezheti magát, még akkor is, ha emberek veszik körül. Az magányosság érzését súlyosbíthatja, hogy hajlamos nem felfedni a valódi énjét. 

Az emberek imádják az ENFJ-ket. Szórakoztatóak, és ténylegesen megértik és  szeretik az embereket. Jellemzően nagyon egyenesek és őszinték. Általában az  ENFJ-k rengeteg önbizalmat sugároznak magukból, és adottságaiknak köszönhetően sokféle dologhoz értenek. Általánosságban okosak, tele vannak energiával,  erőteljesek és lendületesek. Általában jók bármiben, ami érdekli őket.  Az ENFJ-k szeretik, ha minden rendezett körülöttük, és keményen dolgoznak, hogy  rendet tartsanak, és hogy tisztázzák, ami nem egyértelmű. Hajlamosak fontoskodóan  viselkedni, főleg ha az otthoni környezetükről van szó. 

Munkakörnyezetben az ENFJ-k jól teljesítenek olyan pozíciókban, ahol emberekkel kell foglalkozniuk. A különös képességük, hogy megértenek másokat, és hogy pont azt mondják, amire a másiknak szüksége van ahhoz, hogy boldog legyen, született  tanácsadókká teszi őket. Szeretnek a figyelem középpontjában lenni, és nagyon jól szerepelnek olyan helyzetekben, ahol inspirálhatnak és vezethetnek másokat, mint például a tanítás. 

Az ENFJ-k nem szeretnek személytelen érveléssel foglalkozni. Nem értik és nem  tartják sokra az előnyeit, és kényelmetlenül érzik magukat olyan helyzetekben, ahol logikával és tényekkel kénytelenek foglalkozni, anélkül, hogy azoknak bármi  köze lenne bármilyen emberi tényezőhöz. Az emberekkel kapcsolatos lehetőségek  világában élve jobban élvezik a tervezgetést, mint a tetteket. A jövő lehetőségeitől  izgatottak lesznek, de könnyen elunják magukat és nyughatatlanná válnak a jelentől. 

Az ENFJ-knek különleges érzékük van az emberekhez, és alapvetően akkor boldogok, amikor ezt arra használhatják, hogy segíthessenek másokon. Akkor a  legelégedettebbek, amikor másokat szolgálhatnak. Az emberiség iránti őszinte  érdeklődésük, és az emberekkel kapcsolatos, kivételes intuitív megérzéseik folytán  képesek a legvisszahúzódóbb egyéneket is előcsalogatni a csigaházukból. 

Az ENFJ-k erősen igénylik a szoros, bensőséges kapcsolatokat, és rengeteg energiát képesek arra fordítani, hogy ilyen kapcsolatokat teremtsenek és fenntartsanak.  Nagyon hűségesek és megbízhatóak egy ilyen kapcsolatban. 

Annak az ENFJ-nek, akinek nem fejlődött ki rendesen az Érző oldala, nehézségei adódhatnak, ha jó döntést akar hozni, és nagy mértékben másokra támaszkodik  a döntéshozás folyamatában. Ha az Intuíciója nem fejlődött ki megfelelően,  akkor előfordulhat, hogy nem látja a lehetőségeket, és elhamarkodottan ítél meg dolgokat valamilyen elfogadott értékrend vagy társadalmi norma alapján, anélkül, hogy tisztában lenne az adott helyzettel. Egy ENFJ, aki nem találta meg a helyét  a világban, valószínűleg elképesztően érzékeny a kritikára, és hajlamos a túlzott  aggodalomra és a bűntudatra. Továbbá nem ritkán manipulatív, és irányítani akar másokat. 

Általánosságban az ENFJ-k elbűvölő, kedves, szívélyes, kreatív és sokoldalú egyének gazdagon fejlett meglátásokkal arról, hogy mi motivál más embereket. Ezen  különleges képességük, mellyel meglátják a másokban rejlő lehetőségeket, az őszinte vágyukkal együtt, hogy segítsenek másoknak, igazán értékes egyénekké teszik az ENFJ-ket. Az ENFJ annyira önzetlen és gondoskodó, hogy fontos észben tartania, hogy a saját szükségletei épp olyan fontosak, mint másokéi.

(fordítás: Kain) 

---

Az ENFJ-k az emberiség jóakaratú “tanítói”. Félelmetes karizmájuk van, ami sokakat a gondoskodó gyámságuk vagy a nagy rendszerük felé fordít. Sok ENFJ-nek félelmetes a befolyásoló ereje, ami a fenomenális interperszonális készségükön és az egyedülálló eladási képességükön alapszik. De általában nem manipulációnak szánják – az ENFJ-k alapvetően hisznek az álmaikban, valamint segítőnek és támogatónak látják önmagukat, ami általában igaz is.

Az ENFJ-k globális tanulók. A teljes képet látják. Az ENFJ széles körűen koncentrál. Némelyikük hihetetlen számú feladattal vagy projekttel képes zsonglőrködni. Sok ENFJ-nek félelmetes vállalkozói képességei vannak.

Az ENFJ-k – definíció szerint – J-k, akikkel a szervezettséget és döntésképességet társítjuk. De nem hasonlítanak az SJ-kre vagy NTJ-kre sem a környezetük megszervezésében, sem az esetenkénti makacsságban. Az ENFJ-k a személyközi kapcsolatokban szervezettek. Az irodájuk vagy rendetlen vagy nem, de az emberekről és az indítékokról a következtetéseiket (melyekre az Érzésük segítségével jutnak) sokkal gyorsabban levonják, és ezek sokkal rugalmasabbak, mint az NFP társaiké.

Az ENFJ-k ismerik és elismerik az embereket. Mint a legtöbb NF (és az Érzők általában), hajlamosak elhanyagolni magukat és saját szükségleteiket mások szükségletei miatt. Vékonyabb pszichológiai határaik vannak, mint a legtöbbeknek, és kevésbé érzékeny emberek könnyen megsérthetik vagy kihasználhatják őket. Az ENFJ-k gyakran többet vállalnak fel mások terheiből, mint amennyit elbírnak.

Védjegy: “Az elsőkből lesznek az utolsók.”
Ez az ENFJ-k nyitott ajtó politikájára utal. Egy ENFJ kollégám mindig behív az irodájába, tekintet nélkül a saját körülményeire. Ha másvalaki jön az ajtóhoz, megengedi neki, hogy félbeszakítsa a beszélgetésünket a saját kívánságával. Míg arról a kívánságról beszélnek, megszólal a telefon, és ő felveszi. Mások beugranak egy “rövid kérdéssel”. Végül felkelek, bemegyek az irodámba, és a telefon hívásvárakoztatás funkcióját használom. Amikor leteszi, már én élvezem az osztatlan figyelmét!

fordította: Epi         forrás:http://typelogic.com/enfj.html

---

Stresszes helyzetben:

• Úgy gondolja, hogy nem bíznak benne, alulértékelik
• Úgy találja, hogy túl sok demagóg nézethez kell alkalmazkodnia, amit ízléstelennek talál
• Hajlamos önkritikusabb lenni
• Erősebben figyel a hitelességre és arra, hogy őszinte legyen magához
• Érzékenynek és értéktelennek érezheti magát, azt érzi, hogy képtelen megoldani a problémákat
• Tiltakozik, kirohan az összes követelmény ellen, amit vele szemben támasztanak

Stresszkezelési stratégiák:

• Találjon olyan támogató csoportot, akikkel beszélgethet a frusztrációiról
• Engedje meg magának, hogy a legmélyebb érzéseit és aggodalmait megossza azokkal a barátaival, akikben bízik
• Térjen vissza az alapvető értékekhez, és azok alapján állítson fel világos prioritást
• Írjon naplót az érzéseiről, és találjon valakit, akinek megmutathatja írásait

Nyilván tudnom kéne mis az a  ENFJ, de nemtom, pedig jó a duma, csak épp bárkire illene.... Pedig a teszt szerint egy idealista tanító vogymuk, a férfiak 2,5%-ába illek, ami ugye eléggé exkluzív.

Ünnepi beszédem - megkésve, de stílusban tartva

Minden hiba szándékos, ezek simán a műfaj sajátosságaiból fakadnak.

„Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, elvtársak! Van az az úgy, hogy embernek beszédet kell mondania az életében, ki kell állni, és megemlékezni méltón. Valami felemelő érzés annyit mondhatok, de ezt önöknek, ha fogalmazhatok így nektek köszönhetem, nektek, akik annyi ármány után ellenére engem megválasztottatok, belém helyezve mintegy a bizalmat jól. Engem választottatok, még egyszer mondom engem, a házipálinka meg a sajtos pogácsa mellett, és jól tettétek. Hisz nemes őseink, Árpád vezér, Szentisten (izé... István) meg a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgász szellemei ma aktuálisabbak mint valaha, az egykor volt márciusok üzenete könnyebben hallható és érthető mint eddig bármikor. Hisz a forradalom üzenete maga is forradalmi, az idők szavát érteni kell, tudni kell érteni, illetve meghallani, mert e tudás birtokában magunk is többek, bölcsebbek leszünk és többet hallunk meg ööööö…. az idők szavából, na. Valamint követeljük, hogy. De erről később.

Mert a mai kérdés is az, hogy rabok leszünk vagy szavazunk, a helyes válasz pedig: és. És mi mégis láncot hordunk, hiába kecsegtetnek a fényes karddal, már ha lehet vele kecsegtetni, illetve ha tudjuk azt hogy kell. De mi nem leszünk gyarmat, legalább is addig nem, míg meg nem találjuk azt a gyarmatosítót ki szívünknek kedves. Az szép, okos és autokrata mint az állat, és nekünk hozza az üveggyöngyöt, vagy legalább közeli családtagjainknak. Hisz mi vagyunk a haza egyetlen esélye, nekünk jár a, különben nem leszünk gyarmat, de ezt már nyilván mondtam. Mert mit adtak nekünk a rómaiak a közbiztonságon, a vízvezetéken, az utakon és az oktatáson kívül, kérdem én mit, hát semmit. Ezt majd át kell írni Eu-ra államtitkár úr….. ja, ezt nem kell felolvasni. Öh, izé, bocsi, tehát: ti mind  indivudu… invidium…. inivvudim… egyéniségek vagytok, és a korszellem szerint ezt a vanást meg kell tartanotok, és rá kell hagynotok fiaitokra is, örökségül persze. Mert ugye vannak fiaitok? Fiaoknak lenni ugyanis kell, ez is a korszellem szelleme, diktálva, mert ők viszik tovább amit. A múltba tekintetünk kell, de a múltat építjük is. Újjá. Mert már a múlt sem a régi, de még lehet.

Mit üzen nekünk március idusa az óvakodáson túl, tőle? Hát, hogy él még e nép Tokaj szőlővesszein, és csepegtet is még Mátyás bús hada a sírnál, hol más nemzetek süllyednek el, a teszkóban meg akciós a virsli. És ezt így együtt üzeni, becsszó, tegnap mondta nekem szkájpon, mert március az olyan, hogy üzen, még egyszer mondom: üzen. Tehát keljünk fel a gaz gyarmatosítók ellen, viszont vegyünk virslit, de csak ha szeretjük, mert a magyar az olyan, hogy senkitől nem tűri el, hogy megmondja neki, szereti-e a virslit. Meg hogy sajt legyen-e a pogácsán, vagy töpörtyű. Mert a pogácsa mi vagyunk kedves barátaim, elvtársaim az Úrban, és ez a pogácsa hasít, mint a szél, vagy legalább is nagyon dinamikusan csinál valamit, amit a pékáruk általában szoktak. Illetve amit nem szoktak, de ettől olyan megnyerő, egyedi és példamutató. Legyünk ugyanis példa Európa, továbbá Ázsia és Ausztrália-Óceánia elnyomottan sínylődő népei előtt. Továbbá követeljük, hogy.

E szellemben kívánok boldog és kellemes cézárgyilkosság-évfordulót minden magyarnak, kivéve a nemfideszeseknek, mer’ azok rohadjanak meg a nevük napján, vagy akár kicsit előbb is, ahogy a naptárból a legjobban adódik. Álságos békesség! Erős várat mi ismerünk! No pasaran!”

Kacsákok

Miért jó Fonyódra menni nemzeti ünnepen?
- Mert jó a kiáltás, kevesen vannak a vonaton, és nem kell orbánviktort (csupa kisbetű!) hallgatni.
-Mert a gombás pizzán friss a gomba (azaz nem konzerv), és rengeteg.
- Mert lehet kacsákokat etetni, akik lelkesek, és van direkt kacskaja - imádom az ötletet is.
- Mert a párommal tölthetek egy napot, ami igazán rám fér, és aszem ő is jól érezte magát-
- És mégeccer a kacsák, meg a mókus persze...

Nemkommunista szombat

Gyári karrierem során most először fordult elő, hogy szombaton is dolgoznom kellett, volt valami rendelés, ami sürgős volt. A főnök persze ezt úgy vezette elő, hogy „legalább kereshetsz egy kis pluszpénzt”,  hát köszi, én inkább a szombati punnyadást választanám. (Lehet, hogy betérek zsidónak, hogy mire legközelebb felmerül a szombati műszak hivatkozhassam arra, hogy beáll a sábbát, ezért nemhogy szombaton, de már péntek délután sem vagyok a hadra fogható – mármint a munka frontján, hogy egy ilyen szép archaikus kifejezéssel éljek.)

Amúgy nem is volt olyan kibírhatatlan a hétvégi tevékenykedés, leszámítva, hogy a gépek, miket kezelni vagyok hivatott, átlag félpercenként rohadtak le. Hiába, élenjáró NDK-s technológia valahonnan a sötét hetvenes (ritkábban nyolcvanas, egy esetben a kilencvenes) évekből, amikor még egy LCD-kijelző számított az modernség non plus ultrájának, és a célgépeket kövér, izzadó, bajszos németek hegesztették KGST-relációban. A gépeket cseszegetni egyébként elég kellemetlen und veszélyes, a heti mondatom nagyjából úgy hangzott (talán szerda reggel), hogy: „Még fél hét sincs és én már vérzek”. Nem komolyan persze, de mindig van rajtam két-három ragtapasz, a megfelelő horzsolásokra applikálva, ez lehet a beavatási szertartás a munkásosztályba, csak már lassan egy éve tart, amiből az következik, hogy a munkásosztály egy különösen harcos, és  mostoha körülmények között élő törzs lehet.

Viszont a sok szereléssel legalább eltelt az idő, én meg arra gondoltam,ha akkor dolgozom, amikor a többiek pihennek, majd pihenhetek, mikor mások  dolgoznak, pedig nem. A lelkem a vállalatot illeti meg.