Megint délutáni műszak

A délutános műszak jobb mint az éjszakai, mert ahogy egyre inkább ősz van nagyjából ugyanolyan sötét és hideg, de legalább az ember a saját ágyában tölti az éjszakát, és  nem kényszerül feleslegesen hülye csevegéseket folytatni fékezhetetlen agyvelejű, ám erősen műveltséghiányos kollégákkal. Vagyis nyugi van, plusz az éjszaka alvással telik, no meg többet is fizetnek érte.

Persze a hülyék ez esetben sem mindig kivédhetők. A legutóbbi ilyen délutános alkalommal bejön a műhelybe egy pali, akit asszem még sohasem láttam, és decens pálinkaszagot árasztva beszélgetést kezdeményez, emígyen:

-          Micsinál ez a gép itten, aminél tecsinász valamit?

-          Méri a sorkapcsok villamos szilárdságát, hogy kellően szigeteltek-e.

-          Jaaa,….. ezek sorkapcsok?

-          Aha, mi itt a sorkapocs-műhelyben ilyeneket gyártunk.

-          Ja, és ez meg csomagolja őket….

-          Nem, ez bemér, mint mondtam. Én csomagolom.

-          Melyik géppel?

-          Kézzel. Azzal rakom be őket a dobozba.

-          Akkor micsinál a gép???

-          Három kilovoltos egyenárammal kivégzi az ilyen véglényeket mint te, aztán halálfejet fest a szemgolyójukra és hívja a szemeteseket, mert a hullaszállítók csak emberi maradványokért jönnek ki !!! – kellett volna válaszolnom, de nem. 

Helyette kezdtem elölről, de a második kört már nem futottuk végig, mert a szomszéd műhelyből lecsószag kezdett terjengeni (vagyis vagy kedd volt, vagy csütörtök, mert a többi szalonna- és/vagy kolbásznap) és az illető fejtegetéseim végét meg sem várva indult meg arra. Nyilván már marta a gyomrát a sav.