Para

Túlóra, éjszakai műszak,lábfájás, trükkös lopás, baltás gyilkos, kurucinfo – sűrű volt az elmúlt hét, csak az a furcsa, hogy a Füredi csomópontban nem volt számottevő baleset, mert arról nem szoktam lemaradni. (Mondjuk láttam egy furcsán álló lámpaoszlopot, szóval lehet, hogy mégis lemaradtam.)

Mostantól viszont mondhatjuk, hogy jövő hónapban megyünk Londonba, nem pedig majd valamikor ősszel, bár a hőmérőt nézve, az ősz még várat magára. Pedig most kellene menni, már a paralimpia sem zavarna, pláne hogy épp ma reggel olvasom: Alex (szül: Alessandro) Zanardi, egykori F-1 pilóta, meg kétszeres ChampCar bajnok, meg WTCC futamgyőztes ezúttal a kézzel hajtott triciklik tizenvalahány kilométeres versenyén lett limpiai bajnok, 45 évesen, láb nélkül. Nem mellesleg, autóversenyzői karrierje utolsó éveit is így abszolválta, és nem a korára gondolok, hisz ő sem lehet örökké negyvenöt.

Ezzel szemben én harmincnyolc évesen már a hatodikra is nehezen mászom fel, ha rossz a lift, meg jelentőséget tulajdonítok az Agresszív Kismalac (bár miniszterelnökünket mostanában elnézve már inkább Nagymalac – határozottan törekszik szúmózó súlya elérésére) aktuális böfögésének. Pedig az ő nagyképűséggel párosított agresszív alkalmatlansága csak kevesebb, mint tízmillió ember életét keseríti meg (mert ugye a Fidesz-közelieknek ez nyilván maga az instant kánaán), míg Zanardi tehetséggel spékelt kitartása ennél sokkal többnek aranyozza be a napját, plusz a példa nyilvánvaló ereje, ugyebár. Hit, remény és ne használj szereket!