A gyomorrontás megmarad nekünk. Meg a lelkiismeret-furdalás,
hogy hová tegyük a sok süteményt, ami a hűtőben várakozik, reménytelenül, mert
a cukormérgezés nem látszik múlni.
Meg felmerül, hogy mire is az egész, nekem Jézus az ünnep
alatt eszembe se jutott, a családom idegesített, a párom meg nagyrészt nem volt
velem, szóval a kereszténység eleve nem játszik a szeretetet meg főképp a
kutyán gyakorolhattam, így utólag tehát a karácsony lényege:
-
nem kell dolgozni
-
sok a hal meg a süti
-
ajándékok, kényszeresen
-
várom a párom
-
(hülye filmek ezerszer ismételve und évek óta)
De lehetett fenyőt díszíteni, és ez sok mindenért kárpótolt,
plusz tegnap befutott Petra is, és így már a megfázásom sem olyan komoly
(pszichoszomatikusan gyógyulok), meg lehet várni a szilvesztert, ami kicsiben
karácsony, csak nem kell rokonokat járni, meg lehetünk kettesben, illetve
hármasban, Büdivel.
Szerintem maradjon meg a karácsony a keresztényeknek és/vagy
szentimentálisoknak, én meg kapjak simán két hét szabadságot, és vonulhassak
(-ssunk, kettesben) egy hegyi menedékházba, ahol no bejgli meg szaloncukor, no stílenaht, viszont
kandalló és fahéjas tea, fenyők meg az ablakon át, a hegyoldalon holdfényben,
szarvasok meg villogó égők nélkül. Ja, de síelni azt nem fogok, az hülyéknek
való.
Igen, ez ennyi. Nem kell dolgozni, és az ember influenzás.
VálaszTörlés