A karácsony szimbóleuma a karácsonyfa a mákos bejgli meg hőn
utált rokonok kínos látogatása, de ez esetben koncentráljunk a fára. A
karácsonyfa eredetileg egy növény volt, pontosabban egy haldokló örökzöld,
melyet a nappaliban helyeztük el, fenyőillata volt és kitakarta a tévé felét. Mára
azonban, hála a modern tudománynak, műfenyőkre aggatunk műanyag díszeket, ez
legalább olyan tűzveszélyes, de legalább ugyanúgy kitakarja a tévét. A
műfenyő-alapú karácsonyfáknak azonban számos alaptípusa van:
1. Nosztalgikus/retró
A nosztalgikus változat alapja a zöld,
szőrös partvisnyél, melyből zöld szőrös drótok állnak ki ritkásan, fenyőre
legfeljebb annyiban hasonlít, mint KDNP-s képviselő Jézusra, vagyis mindkettő
visszaveri a fényt, de a hasonlóságnak ezzel vége is. Az ilyen „fára” adekvát
dísz az agyongyötört ezüst boa, a tavalyról megmaradt kőkemény szaloncukor
valamint a szigszalaggal tuningolt égősor, klasszikus, ún. „karácsonyfaégőkkel”,
melyeket ma már csak egészen öreg rokonok pincéjéből lehet beszerezni, ha
egyáltalán.
Az ilyen fa elsődleges lelőhelye a 80-as
évek, azon belül is a sarki ábécé (a
pénztár mögött balra), ahová Marika, a boltvezető-helyettes helyezte, hogy az
akciós Éva vermuttal meg az éretlen banánnal együtt emelje az ünnepi készülődés
fényét.
2. Nosztalgikus/retró 2.
A másik klasszik változat lehetett akár
igazi fa is, sőt főleg az volt (e tekintetben nyilván kakukktojás itt, vagy
kakukk-csokimikulás), iskolákban és művelődési házakban volt található, és
lényegét a lelkes, ám teljesen béna gyerekek által gányolt díszek adták. Színes
papírból kivágott mindenféle biszbaszok, karácsonyi játszóházakban elkövetett
festett tobozok, szélsőséges esetben pattogatott kukoricából (ez igazából a
popkorn elődje) fűzött izék jellemezték, meg egy két kóbor szaloncukor-papír,
melyből rendszerint már díszítés közben kicsórták a zselés cuccot a
szerencsések. Az ilyen karácsonyfák sajátossága volt továbbá az átható
technokol-szag meg az, hogy már az ünnep előtt (vagyis a téli szünet
kezdetekor) kidobták, az egyszerűség kedvéért a díszekkel együtt. elvégre a
jövő harmadikosainak is kell hagyni valami feladatot.
3. Posztmodern/trendi
Lényege hogy eleve ne hasonlítson semmilyen
növényre, nehogy megzavarja az urbánus lelkek kifinomult dekadenciáját. Ezért
bár jobbára fenyő formájú, a színe lila, piros, esetleg fehér, de láttam már
ezüst színű, illetve fekete (!) változatot is, felkészül a kék és az átlátszó,
esetleg a csíkos. Az ilyen fára dísz alig kell, néhány gömb meg, pár csiszolt
kristály-angyalka és rengeteg fény, LED of course.
Lelőhelye
bármilyen épület ami magas, üveg borítja és nem lehet bent dohányozni (köznapi
megfogalmazásban irodaház) valamint drága butikok, ahol valószínűtlenre
sminkelt ijesztő luvnyák üveges tekintete is erősíti az összhatást.
(A fehér fával amúgy vigyázni kell, mert
lehet, hogy valami neonáci buliba csöppenünk:
White Power - Fehér Karácsony, Télapó árpádsávban, Jézuska a kettős
kereszten, fellép Szálasi Ferenc Caramel.)
4. Plázás
A plázás műfenyő sajátossága hogy sok van
belőle, konzervatív összeállítású (zöld-piros-arany, esetleg lila is van benne)
és a teljesen egyforma fák végeláthatatlan sorban húzódnak a folyosókon, néha
pedig egy félreeső sarokból ijesztenek ránk. Az ilyen fenyőkre az agresszív
terjeszkedés jellemző, néha nem csak fa formájúak hanem felkúsznak a
falakra meg az üzletek portálaira is,
esetleg a pocokra. Nyilván egy nagy gyárban készítik őket csíkos rongyokba
öltözött bangladesi manók a fapados északi sarkon, vagyis a trópusokon.
5. Otthoni
Na, ez bármilyen lehet, a lényeg a barkácsáruházas,
rosszabb esetben kínai boltos műfa, aztán mehet rá a nagyi kopott üveg angyalkája,
a ’86-os szavalóversenyen nyert plüss szarvas csengettyűje meg a hiperben
frissen beszerzett csillogó izék. Szaloncukor ízlés de főleg pénztárca
függvényében, esetleg habkarika, de azt jobb időben megenni, a fán úgysem mutat
olyan jól, illetve csak az 1. pontban tárgyalt változat esetén.
Van aztán még az adventi koszorú, bár felhasználói nagy
részének valszeg gőze sincs arról, mi is az advent igazából. (Valami izé a
Hargitán.) közös sajátosságuk, hogy asztali változaton soha sem gyújtják meg a
gyertyákat, (mert minek, meg jó lesz jövőre is, meg hátha füstöl), az ajtóra
akasztható változat meg mindig ronda (mivel eleve giccs). Ez utóbbiból a
legmenőbb a mozgásérzékelős-énekelős, mert nincs is annál jobb, mint mikor a szeretet
ünnepére készülődve lessük az ablaból, hogy kap szívrohamot a postás vagy a
gázóra-leolvasó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése