Rojál krumplik

Hát, az idei Londonban is volt minden, mint a búcsúban (gyors megjegyzés: az idei zöldség a krumpli, a nagy krumpli of course, zöldségesnél, kertészeti múzeumban meglesve, illetve hal mellé a tányéron, sütve), és persze azt is bírom, ami nem tetszik, ami meg tetszik, azt nagyon.

A többit meg kategorizálom, az úri közönség nagyobb örömére (ötórai gabonapálinka, biztonságos széklábak, a belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan…). Tehát a dobogósok: 

Hányok/röhögök kategória: 

1. Rojálbébi: Majdnem azt írtam, hogy no comment, de mégsem lehet szó nélkül hagyni ezt a debil módon giccses baromságot, hogy ugyanis rojálbébi evriver, tányéron, bögrén, falinaptáron, lekváron, bilifülön, mert ugye minek is. De van egy csomó könyv/magazin, külön rojálbébis tematikával, márpedig mit lehet írni egy pár hónapos, ráncos, átlag csúnya csecsemőről? Már azon kívül, hogy hány kiló, hány centi, meg hogy megy az input-outpot (hányingerül: szopizás, kaksizás – mintha a szar ettől illatossá válna). Mert ugye a rojálbébinek még nem volt szexbotránya, ittas vezetése, durva válása vagy tiltott fegyverviselése, szóval mivel is lehet megtölteni, egy róla szóló (oké, vékonyka) könyvet? Képekkel nyilván, de az meg minek, egyformán mutat az összesen, csak a mutter van egyre ijesztőbbre sminkelve, egyre röhejesebb (vagyis nagyon rojál) kalapokban.

2. Hülye kiejtés: Ez a londoni tömegközlekedés specialitása, a hülyén ejtett nevek, melyek kissé távol állnak a BBC-sztenderdtől, de legalább nem lehet érteni őket. A gépi néni a busz hangszórójából pl. ilyeneket mond: ’szvók’ (Southwark), ’nofgnics’ (North Greenwich) vagy’mébó’ (Marylebone). Még jó hogy ki is van írva. Ennél egy fokkal rosszabb, mikor a sofőr azt mondja be ’viepolodzsájzdetbrugrengrublien plizaldernoribriienbruentenkju’ (nincs megfejtés). A nagydíjas itt az a félrehallás volt, mikor nem értettem, hogy lehet hétvégén a St.Martin tempomban Rammstein-koncert? (Megfejtés: nem rámstájn, hanem láncstájm…) 

3. Szörnyűék: Ez gyűjtőnév, az aktuális rettenetes családra/házaspárra akik melletünk/mögöttünk ülnek a röpülőn és:

-          Legalább egyik tagnak be nem áll a szája, közvetít mindent és kalauzol (most fordulunk a kifutópályára, most szállunk fel, felszálltunk, némmá apjuk amarra egy híd etc.).

-          Kisgömböcre tömött, lila-sárga hátizsákjaikat nájlonszatyros kiegészítőkkel komplettálják, borosta és hasitasi opcionális.

-          Büdösek, modortalanok, és hadüzenetnek veszik, ha valaki arrébb teszi az egyik szatyrukat, mert útban van: Valamint fokhagymás kolbász szaguk van (nekik és a kézipoggyászuknak), azaz büdösek, de ezt már említettem.

 

+1: A mikrobuszos bácsi a reptéren, aki éjfél körül elkeseredett arccal telefonál valami elveszett utasnak: "Terminál tubi, itt terminál tubi, hol vagy? nó inglis, hol?, terminál tubi."

Riszpekt kategória

 

1. Westminster Palace: avagy a helyi parlament. Eddig valahogy kimaradt, mert igazából csak ritkán látogatható, mert először is ne legyen épp ülésezési szezon, másodszor meg legyen szombat (mert a többi nap emberek dolgoznak arrafelé, viszont a vasárnap az idegenvezetőknek is jár), meg kapjon az ember jegyet megfelelő időpontra. Mert csak kísérővel, csoportosan lehet bemenni, reptéri jellegű biztonsági ellenőrzés után, géppisztolyos, golyóálló mellényes őrök között. És a csoportot tízpercenként megszámolják, megvan-e még a nép, darabra legalábbis.

Ezzel együtt az egész egy nagy élmény, például előtte még sosem voltam a lordok házának üléstermében, miként persze az alsóháziban sem, plusz jó volt az idegenvezetőnk (valamilyen Jeff, félúton a kokós Robert Downey Jr. és David Jason között, szakállal), és még le sem lőttek a marcona őrők. (Akik nyilván a világ legharcosabb marcosai…, izé, akik mindenkit szétharcangolnak a marcokban.)  
Plusz szeretek minden múzeumot, az elsőre unalmasnak tűnő témákat is érdekesen prezentálják, az ember halloweenre öregedő rockernek (vagy prosztó rögbi-szurkolónak) öltözve is olyan izének….nnna…kultúrembernek érezheti magát. 

2. Éttermek/pubok: Még mindig nem lehet hibázni egy pubbal sem, hibátlan a faborítás, az aprómintás szőnyeg, a savanyú sörszag és a frissen készült hal&krumpli. Különbség mindössze abban van, hogy mennyire hangosan üvöltöznek félrészeg angolok az ember fülébe, ez persze részben időpont-függő, péntek esete ugyanis mindenhol félrészeg angolok üvöltöznek, és mindenhol hangosan, ilyenkor vegyünk sört a legközelebbi off-licence boltban (kedves arabok a pult mögött, minimál angollal), és igyuk meg a sarkon, hallgatva a kocsmából kiszűrődő üvöltözést. 
Meg egyszerűek a szabályok:
- rendelés a pultnál
- fizetés előre
- borravaló nincs - és akkor nem kell aggódni, hogy mi van, ha a pultos csaj az üres poharak eltakarítása közben megkérdezi, kérünk-e még? Mert nem kérdezi meg.

3. Közlekedés: Néha a metró is jó, de idén rászoktunk a buszra, főleg azzal közlekedtünk/álltunk a dugóban. A busz jó, mert általában van ülőhely, lehet bambulni a várost (csak a hotel felől valahogy az össze az Oxford Street felé megy, több év után lassan már fejből felmondom az üzletek sorrendjét) és lehet röhögni a sok emberen, akik csak menetelnek az utcán, különlegesnek és egyedinek érezve magukat, miközben mindenki ugyanazt az öt öltözködési stílust variálja, és ugyanaz a háromféle nájlonszatyor van a kezében, büszkén.

Viszont minden időben megjön ( a vonatok gyakorlatilag másodpercre pontosan), minden átszállás flottul megy, és már csak legrégebbi metrókocsiknak van istállószaga, bár ez, ha végleg eltűnik, valószínűleg hiányozni fog.

 

Nemértem kategória

1. Guiness: A világ legindokolatlanabbul körülrajongott söre. Régen ittam utoljára, talán nem véletlenül, most meg véletlenül ismét. Mert csak ráböktem egy ismeretlen ciderre, hogy diszvanplíz, és mikor legközelebb odanéztem, a csaj már javában csapolta a fekete löttyöt. Mint Petra megállapította, az íze olyan, mintha faszénből főzték volna, és tényleg, de hát mint tudjuk, az írek bármit meg tudnak inni. De mi ez a világméretű felhajtás???

 

2. Szusi: Kezdem nem érteni, miért is ekkora felhajtás körülötte. (Bárok, szakboltok, könyvek, tanfolyamok – mindenhol ezekbe botlottam.) Igazából a világ egyik legegyszerűbb étele, mint mondjuk a szendvics vagy a pörkölt. Én évek óta szeretem, meg eszem is, de nem csinálok kultuszt belőle, nem olvasom el a tényleg könyvtárnyi szakirodalmat, és röhögök azon az agg japánon, aki harminc évet szánt az életéből arra, hogy tökéletesítse a rizsfőzési módszerét. Csinálhatott volna valami értelmesebbet is, az élvezetesebb dolgokról nem is beszélve. 

3. Ajándékboltok: Ha egyet láttál, láttad az összeset. Kínai gyártású fröccsöntött bigben, lándönáj, miafakk, vicces pólók (tényleg jó a Marx and (Bud)Spencer, de olyat nem leltünk), rózsaszín gurulós bőröndök és köbméterre mért teddymacik. Műanyag kristályszívek, királynős játék(!) teáskészletek, bitliszes bögrék, juniondzsekkes bármik. Meg ugye a rojálbébi, rojálbébi, rojálbébi…óóóóó.