2014. március 5., szerda

A dolgok állása

Nem, nincs is kedvem írni mostanában, mert egyfelől vigyáznék a jó kedvemre, de ami itten történik az nem ad okot a jó kedvre. És most hagyján, hogy durvul a kampány, de ami itthon van, az végkép csak frusztrál. (Nagyszülő(k) mentális und fizikai leépülése, mint napi programszervező elv.)
Pedig lehetnék vidámabb is, például süt a nap (sajnos a viktátorra is, pedig szerintem ő már eljátszotta erre a jogosultságát, sütkérezzen a lecsúti stadióny lámpáinál), a kutyának elmúlt a szorulása, a munkahelyen meg elég jól elvagyok, meg én vagyok ismét és nyilvánvalóan a nélkülözhetetlen.
Meg tervezzük a nyári nemnyaralást (deutazást), meg persze ősszel lándön, addig meg heti szinten utazunk elméletben/virtuál. Viszont gőzöm sincs mi lesz addig, mi lesz akkor, mi lesz egyáltalán, nagymamám gyakorlatilg másfél éve fel sem igen kel, senki nem tudja mire készüljön vele kapcsolatban, hol jobban van, hol halni készül, mi meg már örülünk, ha megküzdünk azzal a nyűgős gyerekkel, aki (újra) lett. A második, és immár múlhatatlan gyernekkor eljöve, mi meg nem vagyunk képzettek, empatikusak kissé, de hozzá már néha tényleg valami leszedált pszichiáter kellene. Napi 8-12 óra gyár után meg már ritkán bírok az lenni.

Ilyenkor  kultúrember horrort olvas, annak ugyanis az a lényege, hogy valakinek nagyon-nagyon rossz (meg fáj), nem a szörnyes-misztikus, hanem a darabolós-fűrészes változatban, mert egy megerőszakolt, megcsonkított majd elvágott torkú brazil örökösnő fikciós sorsához képest az életem egy rózsaszín kéjhömpöly, egy én kicsi pónim, egy hippivé vált Songoku, h már rajzfilmek. (Horror és háborús dráma, modjuk durva csonkolással, amúgy a fogfájásra is jó, a srapnel meg a tekszaszi láncfűrészes egyből relativizálja a szuvasodást, ha nem is boldogan, de legalább megnyugodva dőlünk hátra a foghentes székében. Nekünk azért még így is jobb.)

És ha már a cím egy Wim Wenders-filmből kölcsönzött, lenne egy másik is, ott pont azöregség meg a haldoklás a téma, dokumentarista feldolgozásban, Villanás a víz felett ha valakit érdekel.

1 megjegyzés:

  1. Apám mindezt fél év alatt abszolválta, nem kellett várni, amíg megöregszik meg sok nyugdíjat kap ugye....
    Elértünk egy bizonyos korba, de remélem még több koncertre járunk mint temetésre.

    VálaszTörlés