2014. március 11., kedd

Money for nothing

Hát, lehet hogy jön vissza a délutános műszak, miközben már épp kezdem megszokni a koránkelést. Gondolom most, miközben reggel négykor (ami még nem is reggel, hisz hideg van, sötét és a tévében csak ismétlések mennek) egyáltalán nem vagyok lelkes. Amúgy nem lenne baj a négyórai ébresztővel, ha pl. ötkor visszafekhetnék, de nem, akkor indulok dolgozni.

És persze kettőkor tetszik a délelőtti műszak, belegondolni is szörnyű, hogy csakk akkor kezdenék, és maradhatnék este tízig. Az igzi problém persze nyilván az, hogy nincs kedvem dolgozni, gyakorlatilag szinte soha. Valaki tényleg ajánlhatna egy olyan munkát, hogy én sokat olvasok, nagyokat alszok, és mindezt rengeteg pénzért, plusz ingyen kaja, szolgálati masszőr és saját valami, mindegy mi, csak másnak ne legyen olyan. (A durva, mutáns herpersz nem ér, azt beszerezhetem magamnak is.)

De ha ilyen nincs, mégis csak elmegyek politikusnak, de nem árulnék zsákbamacskát (sőt, külön-külön zsákot és macskát sem), lenne egy precíz megvesztegetési listám, mikor milyen természetű és értékű dolgokat fogadok el, illetve mennyibe kerül nálam egy szavazat a parlamentben/önkormányzatban/felügyelőbizottságban/Nagy Népi Hurálban. Államtiktári kinevezésem esetén pontosan melyik típusú nokiás dobozt kell megtölteni, pontosan milyen címletekkel, illetve melyek a kedvenc trópusi/hegyvidéki üdülőhelyeim. Lenne mondjuk egy excel-táblázat, hogy adott összegű közbeszerzés levjajazásáért mennyi jár nekem, és mennyit kell fizetni a Lajosnak meg a Zsoltnak, már ha a delikvens nem akar reggel egy lófej mellett ébredni.

Így a rendszer tiszta lenne és átlátható, a korrupció nem csak intézményes (mint most) de világos és  rendszerszerű is. Én meg ráérnék nyolckor kelni, és gyárat csak két esetben látnék belülről: ha felavatok valami új gyártócsrnokot, vagy ha veszek egyet. Esetleg kapok ajándékba, egy alig ismert, de nagyszívű és önzetlen barátomtól...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése